A Poem A Day ~ You Who Forgot Poetry
Műfaj: orvosi, dráma
Részek száma: 16
Dátum: 2018
Csatorna: tvN
Ismertető: Történetünk szereplői fizikoterapeutaként dolgoznak egy kórházban, egy csapatot alkotva, ahol megannyi dolgot élnek át együtt. Főhősnőnk, Woo Bo Young nagyon kedves lány, aki folyton meghatódik mindenen. Mindig is költő akart lenni, azonban családja helyzete miatt olyan szakmát kellett választnia, ami jól fizet. Ennek ellenére mindent megtesz a betegekért, lelkesen dolgozik. Főhősünk, Ye Jae Wook, az ország egyik leghíresebb fizikoterapeutája, megérkezik a csapathoz mint az új főnök. Hidegnek tűnik, aki nem szeret mások életébe belefolyni illetve folyton a tanácsaival taszítja el magától az embereket. Harmadik főhősünk a gyakorlatra érkezett Shin Min Ho, aki egy nagyon gazdag család fia, nem is akar egészségügyben dolgozni, csak a családja erőltette rá. Folyton viccelődő srác, aki már régóta ismeri a főhősnőt, kapcsolatuk pedig nem épp baráti. Mellettük még számos szereplő van, akik mind, a maguk kis bajával próbálnak boldogan élni.
Vélemény: Fogalmam sem volt, miről fog szólni a sorozat, sőt, még arról sem, hogy Joon Hyuk a főszereplő, egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy ezt meg akarom nézni, így letöltöttem és el is kezdtem. Ha egy szóval kellene összefoglalnom, annyit tudnék rá mondani, hogy ez a sorozat tündéri volt. Azt már az elején le kell szögezni, hogy ez olyan sorozat, amiben nincsenek hatalmas fordulatok, nincsenek eget rengető családi kapcsolatok, nincsenek bonyolult szálak és megtört karakterek.
Egyszerű emberek életébe kapunk egy kicsi betekintést, akik mind, a maguk kis bajával próbálnak úgy élni, mintha semmi baj nem lenne, próbálják a legjobbat kihozni a saját kis életükből. Ahogy lassacskán megismerjük őket, rájövünk, hogy senkinek sem könnyű, még ha az illető azt is mutatja a világ felé. Nagyon szépen szemléltették azt, hogy senkinek sincs tökéletes élete, mindenki szenved valami miatt. De a szenvedés mellett megmutatják azt is, hogyan kell túllépni ezeken a nehézségeken.
Az, ahogy betekintést kaptunk a karakterek életébe, nagyon, nagyon megható volt. Hogy őszinte legyek, szerintem a 6. résznél jártam, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon mi fog még történni ebben a sorozatban. Egyrészt azért, mert az eleje nagyon tetszett és féltem, hogy a vége unalmas lesz, másrész pedig azért, mert mivel nem volt konkrét cselekmény, ezért kicsit kilátástalannak tűnt a történet. De aztán rájöttem, hogy ennek a sorozatnak éppen ez a varázsa, ami olyan tündérivé teszi.
A karakterek mellett minden részben kapunk egy kicsike betekintést a kórházból is. Olyan szempontból, hogy hogyan dolgoznak ott, illetve olyan szempontból is, hogy az ott lévő betegek hogyan szembesülnek azzal, hogy akár az egész életük megváltozott. Nagyon, de nagyon meghatóak voltak ezek a jelenetek. Nem mentek bele nagyon az egyes esetekbe, éppen csak annyira, hogy átérezzük, de ne mélyüljünk el benne túlságosan. Minden eset nagyon megható volt, sokszor meg is könnyeztem.
A versek a sorozatban pedig annyira, de annyira hangulatossá tették az egészet, hogy azt elmondani sem tudom. Minden részben több verset is kapunk, ami éppen passzol a történtekhez. Ez borzasztó aranyos volt. Ja és, a romantika. Bár nem romantikus sorozatnak van meghirdetve, de abszolút az. Nagyon, de nagyon aranyos volt, ahogy a két főhős közel kerül egymáshoz. Egészen egyedi volt a szerelmi szál. Mivel a férfi eléggé hallgatag és elég érdekes személyiségű plusz még nem is ismerték egymást annyira, ezért szükségük volt időre, hogy kicsit oldódjanak.
Bár a sorozat végére még mindig megvolt a feszültség kicsit, de láthattuk, ahogy egyre inkább elkezdenek megnyílni egymás felé. Én abszolút annak a szerelmi szálnak vagyok a híve, ahol előbb megismerik egymást úgy igazából és utána jönnek össze, de itt a kezdeti szimpátia után már elkezdtek randizgatni, és utána ismerték meg egymást. S azt kell, hogy mondjam, meglepően élveztem. De nem csak a szerelmi szálat, hanem az egész sorozatot, szóval töltsétek le és szánjátok rá azt a 16 órát, mert nagyon megéri, sok-sok kellemes percet okozott nekem ez a sorozat.
Zene: Nagyon sok zene készült a sorozathoz, ezeket 1-2x hallhattuk felcsendülni. A kedvenceim ezek lettek: Song Haye 'A Poem For A Poem', Migyo 'Erasing You', Lee Changsub 'Falling', O.When 'Feeling', Sugarbowl 'I Love You Girl', Ulala Session 'Run Through Time', Monogram 'That Person' és végül Stella Jang 'Youth These Days'.
Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket.
Lee Yoo Bi - Woo Bo Young: Mindig is költő szeretett volna lenni, azonban családi helyzete miatt ezt nem engedhette meg magának. Bo Young karaktere nagyon furcsa volt számomra olyan szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, hogy nagyon bírom őt, vagy nagyon nem. Valahogy úgy csinálta az idegesítő dolgokat a sorozatban, hogy mégis aranyosan jött le az egész. Mikor történt valami, és arra reagált, az olyan kiakasztó volt, de valahogy mégis aranyos maradt tőle a karakter, aminek nagyon örülök, mert egy rossz főhősnő elrontotta volna ezt a cuki kis sorozatot. Tetszett nagyon, hogy ha rossz történt, bár elsírta magát, utána mégis összeszedte magát és azt mondta, hogy ezután már csak jó jöhet. Optimista volt, de ugyanakkor tudta, hogy az élet nem egy habostorta. Összességében meglepően kedveltem ezt a karaktert, Yoo Bi eddigi legjobb szerepe volt ez szerintem, remélem a jövőben csak egyre jobb és jobb lesz.
Lee Joon Hyuk - Ye Jae Wook: Munkájában profi, azonban nehezen fejezi ki érzéseit, elég hideg embernek tűnik, aki nem szeret más dolgaiba belefolyni. Jae Wook karaktere egyszerűen imádnivaló volt. Ahogyan bekerül a kórházba, egyre közelebb kerül a lányhoz majd rájön, hogy szereti őt. Hihetetlen cuki volt, ahogyan próbált úgy viselkedni az irodában, mintha mi sem történt volna, komolyan. Alapjáraton egy olyan személyiség volt, aki nem beszél sokat és eléggé elutasító emiatt tévesen ítélik meg, pedig valójában nagyon rendes és szíven viseli az emberek sorsát. Itt is csak azt tudom mondani, hogy a karaktere nagyon illett ebbe a sorozatba, különlegessé tette az egészet. Joon Hyuk-ra csak idén figyeltem fel, de nagyon örülök, hogy már főszerepben is láthattuk őt, reméljük a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, mert nagyoooon megkedveltem őt.
Jang Dong Yoon - Shin Min Ho: Életcélja, hogy élvezhesse szülei pénzét, nem is akar egészségügyben dolgozni, ezért nem is tesz semmit a dolog érdekében. Min Ho borzasztóan idegesítő volt, de olyan aranyos módon idegesítő. Az elején persze kiveri a biztosítékot mindenkinél, de aztán megkedveli az ember ahogy valójában megismeri őt és az érzéseit is. Aranyos volt, egy adag idegesítő tulajdonsággal megáldva. Bár ő is kedvelte a főhősnőt és sajnáltam is kicsikét, de abszolút főhősünknek szorítottam, így nem éreztem magam annyira rosszul miatta. Örültem, hogy a végére azért kicsikét megkomolyodott, de megmaradtak a dilis viccei. Dong Yoon nagyon aranyosan néz ki, tuti, hogy a jövőben még sok szerepe lesz, szóval kíváncsian várom a jobbnál jobb karaktereit, akár főhősként is valami jó kis soriban, hogy láthassuk, milyen színész is ő, és hogyan fejlődik majd.
Zene: Nagyon sok zene készült a sorozathoz, ezeket 1-2x hallhattuk felcsendülni. A kedvenceim ezek lettek: Song Haye 'A Poem For A Poem', Migyo 'Erasing You', Lee Changsub 'Falling', O.When 'Feeling', Sugarbowl 'I Love You Girl', Ulala Session 'Run Through Time', Monogram 'That Person' és végül Stella Jang 'Youth These Days'.
Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket.
Lee Yoo Bi - Woo Bo Young: Mindig is költő szeretett volna lenni, azonban családi helyzete miatt ezt nem engedhette meg magának. Bo Young karaktere nagyon furcsa volt számomra olyan szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, hogy nagyon bírom őt, vagy nagyon nem. Valahogy úgy csinálta az idegesítő dolgokat a sorozatban, hogy mégis aranyosan jött le az egész. Mikor történt valami, és arra reagált, az olyan kiakasztó volt, de valahogy mégis aranyos maradt tőle a karakter, aminek nagyon örülök, mert egy rossz főhősnő elrontotta volna ezt a cuki kis sorozatot. Tetszett nagyon, hogy ha rossz történt, bár elsírta magát, utána mégis összeszedte magát és azt mondta, hogy ezután már csak jó jöhet. Optimista volt, de ugyanakkor tudta, hogy az élet nem egy habostorta. Összességében meglepően kedveltem ezt a karaktert, Yoo Bi eddigi legjobb szerepe volt ez szerintem, remélem a jövőben csak egyre jobb és jobb lesz.
Jang Dong Yoon - Shin Min Ho: Életcélja, hogy élvezhesse szülei pénzét, nem is akar egészségügyben dolgozni, ezért nem is tesz semmit a dolog érdekében. Min Ho borzasztóan idegesítő volt, de olyan aranyos módon idegesítő. Az elején persze kiveri a biztosítékot mindenkinél, de aztán megkedveli az ember ahogy valójában megismeri őt és az érzéseit is. Aranyos volt, egy adag idegesítő tulajdonsággal megáldva. Bár ő is kedvelte a főhősnőt és sajnáltam is kicsikét, de abszolút főhősünknek szorítottam, így nem éreztem magam annyira rosszul miatta. Örültem, hogy a végére azért kicsikét megkomolyodott, de megmaradtak a dilis viccei. Dong Yoon nagyon aranyosan néz ki, tuti, hogy a jövőben még sok szerepe lesz, szóval kíváncsian várom a jobbnál jobb karaktereit, akár főhősként is valami jó kis soriban, hogy láthassuk, milyen színész is ő, és hogyan fejlődik majd.
"A fájdalom és a szomorúság is lehet maga az út.
Sokáig éltem fájdalomban, mire rájöttem, a fájdalom is lehet az én utam.
Olyan nincs, hogy sose fújjon a szél.
A szélnek fújnia kell ahhoz, hogy a fa gyökerei megerősödhessenek,
és a fa ne dőljön ki.
Ezért rázza a szél a fákat.
Ezért ráz a szél néha mindannyiunkat.
A fájdalom is lehet egy út.
A szomorúság is válhat utunkká."
"Nem számít hol voltunk tegnap.
Az sem számít hol leszünk holnap.
Csak az számít hol vagyunk ma."
Történet: 8/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése