Angel Eyes

Angel Eyes

Műfaj: melodráma, romantikus, orvosi
Részek száma: 20
Dátum: 2014
Csatorna: SBS

Ismertető: Yoon Soo Wan fiatal korában elveszítette látását és édesanyját is egyben, így bár életben volt, mégsem mondhatnánk azt, hogy valójában élt. Egy minden jó tulajdonsággal megáldott fiú, Park Dong Joo beleszeret a lányba, s szerelme viszonzásra talál. Azonban az élet közbeszól. Dong Joo minden szó nélkül elmegy Amerikába, majd 12 év múlva tér vissza orvosként. Yoon Soo Wan, aki közben egy donornak hála visszanyerte látását, most mentősként dolgozik. Természetesen még mindig szerelmes a fiúba, aki hirtelen eltűnt az életéből. Mikor újra találkoznak, a fiúnak tudomásul kell vennie azt, hogy szerelmének már jegyese van, és nem mellesleg sok nézeteltérés van közöttük. S miközben ők szép lassan egymásra találnak úgy kerül felszínre a 12 évvel ezelőtti baleset is, amely három család életét fordítja fel fenekestül.

Vélemény: 'Mély levegő'. Hűha. Ez az a szó, amivel tökéletesen jellemezni tudnám az egész sorozatot. Tavaly nem terveztem megnézni, hisz Ku Hye Su egyik szerepével teljesen kiverte nálam a biztosítékot, és akkor még Lee Sang Yoon-t sem ismertem. Aztán a Blood után felírtam a megnézendők listájára, de nem érdekelt még így sem annyira. A csapás az idei Twenty Again után érkezett, ahol ugyanis annyira megkedveltem Lee Sang Yoon-t, hogy konkrétan elvonási tüneteim voltak, és tudtam, hogy nekem muszáj látnom őt. 

Így került sor az Angel Eyes sorozatra, amit bár hirtelen felindulásból kezdtem el nézni, mégis egy hét alatt végeztem vele. De ha ti tudnátok, hogy mekkora fenntartásaim voltak végig... no de kezdjük az elejétől. Első sorozat, ahol annyira megszerettem a gyerekszínészeket és az akkori sztorit is, hogy nem bántam volna, ha minimum 10 részen keresztül őket láthatom. Semmi extra nem volt. Egy vak lány megtapasztalja a szerelmet és ezáltal kezd rátalálni önmagára. Tényleg semmi, de semmi különleges nem volt benne.
Mégis sikerült annyira csodaszép hangulatot adni az egésznek, hogy csak néztem és mosolyogtam, és megint mosolyogtam és hopp, el is telt a gyermekkor. Mikor eltelt a 12 év természetesen nagyon izgatott voltam, hisz alig vártam a pillanatot amikor két főhősünk végre találkozik. Kb. a 6 résznél voltam (SPOILER: ugye ott tudja meg a lány, hogy ki is az a bunkó orvos akit annyira nem bír) amikor felsóhajtottam: 'na és mi a fene fog még 14 részen keresztül történni itt?' Mind tudjátok, hogy nem szeretem a túldramatizálást.

Rettegtem. De tényleg. Hisz annyira megkedveltem a történetet, a karaktereket és minden egyebet benne, hogy féltem a csalódástól. És láss csodát. Mind a 14 rész ugyanolyan érdekes és csodaszép volt mint az eleje. Ilyet én még tényleg nem pipáltam. Igen, volt benne dramatizálás, de itt jogosan. Volt értelme, és hihetetlenül jól vette ki magát a dolog. Én már nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, mennyire meglepődtem és megdöbbentem, amikor befejeztem a sorozatot (kemény 10 perce).
Tele volt fordulattal, láttuk a szereplőinket gyötrődni, szép lassan minden kiderült a múltról ami a karaktereknek és nekünk is egyaránt egy hatalmas bánatot ültetett a szívünkbe. A sorozat végén én már konkrétan ott tartottam, hogy amikor már csak megpillantottam egy levelet elbőgtem magam. A főhőseink nem sírtak, de én már kapkodtam a zsepiket. Gondoltam, hogy egy sírós sorozatról van szó, de erre egyáltalán nem számítottam.

Az utolsó 5 részt én egy az egyben végigsírtam. Nem tudok tényleg mit mondani, mert engem nagyon meghatott az egész sorozat. Végre valahára, most először leírhatom azt, hogy Dong Joo végre megtette azt egy sorozatban, amire mindig is vártam. Ha tényleg szereted akkor elengeded. Marhaság. Imádtam, hogy Dong Joo akkor is kiállt és üvöltve mondta, hogy ő lesz az, aki megvédi bármi áron, nem fogja őt elhagyni. Köszönöm Dong Joo, tényleg.
A legvégéig láthattuk, hogy hűen ragaszkodik a kijelentéséhez. Tényleg első sorozat, ahol a srác nem hagyja el a lányt a fájdalom miatt, hanem annál inkább mellette akar lenni. Én úgy vélem ez az igazi szerelem. Másik dolog, ami nagyon elnyerte a tetszésem, az a 19.rész eleje volt. Annyira szép volt, ahogyan megmutatták nekünk, hogy mi történt volna, ha nem történik meg az az eset 12 évvel ezelőtt. Hova kerülnének főhőseink, milyen boldogak lennének.

Gyönyörű volt. Nem csak a szerelmük volt színtiszta és gyötrelmes, hanem maga a sorozat is, ami után a néző vesz egy levegőt és elsírja magát. Igen, mindenkinek ajánlom, sőt, kötelező ezt a sorozatot megnézni, hisz rengeteg érzés kering végig a sorozaton, mint a szerelem, bánat, gyötrődés, fájdalom, szülői szeretet, barátok és még tovább sorolhatnám. Az Angel Eyes egy olyan egyszerű mégis hihetetlen történetet mutat meg nekünk, ami végig azt sugallja: mindig van remény. A tűz pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.

Zene: Bevallom a sorozat elején picit furcsának találtam, de a végére nagyon, de nagyon megszerettem. Rájöttem, hogy ez is olyan egyedi, mint a sorozat, és egytől egyig minden számot felraktam a telefonomra. Kedvenceim: Kim Tae Hyun 'Tears Fall', Kang Ha Neul 'Three Things I Have Left', Lasse Lindh 'Run To You', Jo Jung Hee 'Blue Bird', Han Soo Jin 'Beautiful Sad'.

Szereplők: Vége elértem ide is. Külön megjegyezném, hogy mindenkit nagyon szerettem, és nagyon tetszett, hogy a mellékszereplőkről is nagyon sok mindent megtudtunk. Végre egy sorozat, ahol nem nyomják el a többi szereplőt.
Ku Hye Sun - Yoon Soo Wan: Egy megtört lány, aki elvesztette élete értelmét egészen addig, míg Dong Joo és családja napsugárként nem ragyog fel életében. Őszintén a gyerekszínész nagyon jól alakított, és féltem, hogy Hye Sun majd szépen elrontja. Aztán kiderült, hogy tökéletes választás volt. Sápadt arcával és pici alkatával még inkább életre kelt a karakter. Tényleg nagyon féltem, de szerencsére csalódnom kellett, hisz Hye Sun remekül helyt állt. Yoon Soo Wan egy nagyon rendes és lelkiismeretes lány, aki azt hitte, hogy minden dolog az ő hibájából történt, ő az, aki miatt mindenki szenved. Persze ez részben igaz is volt, de korántsem annyira, mint ahogy ő azt beállította. Én tényleg, a legelejétől a legvégéig kedveltem őt és meg is értettem. Szóval igen, Hye Sun most nagyon nagyot ugrott a szememben.

Lee Sang Yoon - Park Dong Joo: Egy minden szempontból tökéletes srác. És ezt nem csak a nézők, hanem a többi karakter is így gondolja a sorozatban. Nem beképzelt és bunkó ahogyan az általában szokott lenni. Dong Joo nem szégyellt sírva bocsánatot kérni. Tényleg teljesen tökéletes volt a végéig, mégis olyan emberi, elképzelhető karakter. Nem tudom, hogyan hozták össze ezt a kettőt, de tényleg hatalmas taps. És még egyszer megemlíteném, hogy imádtam amiért végig kitartott a szerelme mellett. Ahogyan türelmesen megvárta, míg a lány egy picit összeszedi magát, ahogyan viselt minden ütést, s minden ütéstől lett egyre erősebb. Csodálatos volt. Lee Sang Yoon... hát igen. Nem hiába kedveltem meg annyira. Tökéletesen hozta ezt a tökéletes karaktert. Ennyi. Alig várom, hogy a jövőben újra találkozzak vele, mert a sorozattal együtt ő is kedvenceim közé fúrta magát. Gratula neki, nagyon nagyon.
Kim Ji Suk - Kang Ji Woon: Soo Wan jegyese. Annyira szereti a lányt, hogy konkrétan majd bele őrül szegény. Kim Ji Suk kevesek kedvence, nekem annál inkább, így itt is sajnáltam, mert tudtam, hogy ő lesz az, aki hoppon marad majd. De nem csak a színész miatt kedveltem annyira a karaktert. Picit furcsa, de saját magamat láttam benne. Tetszett, ahogyan az összes karakter álláspontját megértette. Bár tudta, hogy nem helyes, amit egyesek tettek, mégis megértette és sajnálta őket. Pont ilyen vagyok én is, ezért tényleg mindenkit meg tudok sajnálni. Akármennyire is volt jó a két főhős, ő volt az, akit tényleg a legközelebb éreztem magamhoz. Kang Ji Woon egyre és egyre nagyobbra nő a szememben, jelenleg is nézek egy idei sorozatot, amiben szerepel. Nagyon remélem, hogy legközelebb mostmár főszereplő lesz.

Jung Jin Young - Yoon Jae Beom: Soo Wan édesapja, aki imádta feleségét, de hirtelen elvesztette, valamint kislánya is megvakult, és ő ebbe nem volt képes belenyugodni. Ez a karakter... te jó ég. Nem tudok mit mondani. Legjobb. Legjobb apa akit a sorozatokban valaha láttam. Legrendesebb karakter akivel valaha találkoztam. Én nem tudom, hogy hol és mikor, de egyszer azon kaptam a fejem, hogy mennyire haragszom azokra a karakterekre, akik gonoszul bánnak vele, még ha jogosan meg rövid ideig is. Én tényleg nem tudok mit mondani. Eszméletlen. És nem csak ő, hanem tényleg az összes karakter az volt, hisz nagyon sokan a szívemhez nőttek a sorozatban. Év végén ismét összeállítok egy kedvenc listát, a baj csak az, hogy az ötről már körülbelül huszonötre ugrott, de az Angel Eyes akkor is ott lesz közöttük.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 10/10