Winter Sonata

Winter Sonata

Műfaj: dráma, romantikus
Részek száma: 20
Dátum: 2002
Csatorna: KBS2

Ismertető: Yoo Jin éli középiskolás éveit legjobb barátjával, Sang Hyuk-kal, aki már régóta szerelmes a lányba, de Yoo Jin csak barátként tekint a fiúra. Egyik nap egy csendes srác érkezik a suliba, Jun Sang. Kettejük között azonnal lángra lobban a szerelem, azonban hirtelen véget is ér, ugyanis Jun Sang meghal. Sok évvel később Yoo Jin belsőépítészként dolgozik, s Sang Hyuk jegyese. A gond ott kezdődik, amikor egy volt iskolatársuk, Chae Lin bemutatja barátját, aki pontosan úgy néz ki, mint Jun Sang. Yoo Jint nagyon megrázza a dolog, hisz még mindig nem felejtettel el akkori szerelmét. A gondok csak tetőződnek, amikor rájön, hogy ez a férfi a főnöke annak a cégnek, amivel szerződést kötött, hogy felújítsanak egy síparadicsomot.

Vélemény: Nagy elvárásokkal kezdtem bele a sorozatba, aztán néha meglepődtem, néha csalódtam. Én arra számítottam, hogy ez egy nagyon sírós, nagyon megható sorozat lesz, ezzel szemben nekem nem sikerült annyira megkapnom ezeket az érzéseket. Persze szép volt, meg megható meg minden, de valahogy nem érte el a sorozat, hogy megkönnyezzek, pedig én számítottam egy kiadós sírásra, amikor elkezdtem a sorozatot.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy elég régi és nagyon híres sorozatról van szó, ami szerintem jogosan kapta meg a hírnevét. Hisz azért 13 évvel ezelőtt teljesen mások voltak a sorozatok, mint most, teljesen újnak számított a sztori. Ezért is mondom azt, hogy aki akkor nézte, annak biztosan egyik kedvence ez a sorozat. Hisz alapjáraton a sztori nagyon érdekes és megható, vannak benne kisebb nagyobb fordulatok is, amik meglehetősen feldobják.
Azonban nekem, aki már körülbelül 100 sorozaton van túl (és ebből a legrégebbi 2009-es) elég unalmasra sikerült. Nem a sztorival volt baj. Leginkább azzal, hogy túl sok volt ez a 20 rész, pláne úgy, hogy a részek hetven percesek voltak. Túl sok volt a felesleges párbeszéd, túl sok a családi találkozás és túl kevés az igazi cselekmény. Egy részben körülbelül 20 perc érdekes rész volt, a többi inkább csak kitöltötte a tátongó ürességet.

Attól, hogy részenként hatszor észrevettem egy kamerát, teljesen eltekintek, hisz tényleg egy régi sorozatról van szó. A történet vége meglehetősen szépre sikeredett, örültem két párosunknak nagyon. Tehát az egészet összegezve, jogosnak tartom, hogy akkor hatalmas robbanás volt a sorozat, és mindenki imádta, de ennyi év elteltével annyi megható és szomorú sorozatot láttam már, amin aztán tényleg bőgtem, hogy ez nem lett kedvencem.
Ha valaki nagyon meg szeretné nézni semmiképp ne hagyja ki, de tényleg nem kell nagy dologra számítani. Téli szünetben teával a kezünkben jó kikapcsolódás, de akadnak unalmas és vontatott percek is. A végére pedig egy érdekesség, amit a wikipédiáról szereztem. 'A sorozat Ázsia-szerte népszerűvé tette a férfi főszereplőt, aki a középkorú japán nők kedvencévé vált. Koizumi Dzsunicsirónak, Japán akkori miniszterelnökének híressé vált a mondása, miszerint Bae Yong Jun népszerűbb a japánok körében, mint ő maga.'

Zene: Egyik kedvencem. A zene volt az egyik ok, ami miatt belekezdtem a sorozatba, hisz egyszerűen csodaszép. Ryu száma csodaszép.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket a szokásos módon, külön-külön.

Bae Yong Jun - Kang Jun Sang/Lee Min Hyung: Első csendes és durva, a másik beképzelt és kedves. A fiatal sráccal nem sokat találkoztunk ugyanis elég hamar meghal, ezért természetes, hogy Min Hyung közelebb került hozzám. Ez a sorozat hozta meg a színész hihetetlen hatalmas hírnevét. Nem is csoda, hisz egy rendes, romantikus és kedves pasiról van szó, aki mindent megtesz kedveséért, és aki minden lehetséges módon megpróbálja magához csalogatni úgy, hogy közben semmi baja ne essen szerelmének. Bírtam őt, a színész nagyon jól hozta mind a két karaktert.
Choi Ji Woo - Jung Yoo Jin: Egy kedves és aranyos lány, aki lehetetlenül beleszeret Jun Sang-ba, és aki annyi év után sem felejti el őt. A sorozat elején nagyon bírtam őt, olyan kis ártatlan és aranyos volt. Aztán az is tetszett, amikor teljesen összezavarodik. Ott lett elegem, amikor már nem tudta eldönteni, hogy mit csinál, csak hagyta magát folyni az árral. A végére megbékéltem vele többé kevésbé, de engem tényleg nagyon idegesített a tehetetlensége. A színésznőtől ez volt az első sorozatom, jelenleg nézek egy 2015-ös sorozatot, ahol főszereplő. Ott sokkal, de sokkal jobban bírom őt. Tényleg.

Történet: 5/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10