Windstruck

Windstruck ~ A szerelem kísértete

Műfaj: romantikus, dráma
Játékidő: 123 perc
Premier: 2004. június 04.

Ismertető: Főhősnőnk az érdekes személyiséggel és fájdalmas múlttal rendelkező Kyung Jin, aki nem mellesleg rendőrként dolgozik, s mindig fejjel ugrik a falnak. Egyik ilyen akciója során a rabló helyett véletlen a fizika tanár Myung Woo-t viszi be az őrsre (mivel ő is a táskatolvajt üldözte), s hajtogatja, hogy de bizony ő a rabló bűntársa és meg kell büntetni. Myung Woo természetesen hamar tisztázódik, de a kis balesetnek köszönhetően egyre több időt fog együtt tölteni a két főhősünk, s mily váratlan fordulat: egymásba szeretnek. Összeköltöznek, élik életüket, semmi mást nem akarnak, csak boldognak lenni ameddig csak lehetséges. A sors azonban csúnyán közéjük áll, s megtöri ezt az idill pillanatot.

Vélemény: Egyszerűen gyönyörű. Ennyit tudok mondani. Hihetetlen szép, érzelmekkel teli, édes film volt, ami után tegnap este még 1 órát végigbőgtem. A filmről annyi sok jót hallottam már, hogy megnézendők listájára tettem, aztán tegnap este úgy megjött a kedvem, s megnéztem. Soha, soha nem fogom megbánni. Ez volt az a film, amin a legtöbbet sírtam.
No, de lássuk csak a felépítését. Az eleje nagyon aranyos és vicces volt, végig mosolyogtam. A két főhős nagyon jó volt, tökéletesen illettek egymáshoz, a helyzet amikbe meg folyamatosan kerültek egyszerűen felejthetetlenné tette az egészet. Mikor megtörtént a baj kb. a felénél, őszintén annyira nem sírtam, nem tudtam elképzelni, hogy miről fog a további 40 perc szólni.
Aztán meg a fene se tudta, hogy az a 40 perc lesz a film legeslegszebb része. Kb. az egészet végig bőgtem, és nem tudtam elhinni, hogy valamit meg lehet csinálni ilyen szépen. Tényleg gyönyörű volt és megható. Rengeteg hozzászólást olvastam asianwiki-n is, s láttam, hogy nagyon sokat osztozunk ezen a véleményen: egyszerűen gyönyörű. Mással nem is lehet leírni a filmet.

Összegezve, szerintem nekem kedvenc drámám marad, és ki sem fogom törölni a gépemről soha, az már egyszer biztos. A filmet egyértelműen akkor kell megnézni, mikor az ember olyan hangulatában van, vagy szeretné egy kicsit 'taccsra vágni' magát lelkileg. De egyszer mindenképp kötelező mindenkinek. Azt hiszem ez a film bebizonyította, hogy a viszonylag régi filmek mennyivel szebbek tudnak lenni, mint a maik.

Szereplők: Ahogy szoktam: külön-külön.
Jang Hyuk - Ko Myung Woo: Talpig becsületesség jellemző erre a srácra, aki szívesen segít bárkinek, holott tudja, nem biztos, hogy sikerrel jár. Barátnőjét szereti, és próbálja egy kicsikét lelkileg helyrepofozni, bizonyítván: mostmár nincs egyedül. Mily meglepő, karakterét imádtam, annyira tökéletes párost alkotott a Kyung Jin-nal, hogy nem lehetett nem szeretni. A színészt is nagyon megkedveltem, olyan jó volt ilyen fiatalon látni, hisz azért mégiscsak egy 11 éves filmről beszélünk, amiről meg kell hagyni: nem mai.

Gianna Jun - Yeo Kyung Jin: Kicsit fura nő, aki a szabad napját is azzal tölti, hogy rablókat, drogkereskedőket üldöz, s mindig fejjel megy a falnak. Ettől független nagyon szeretnivaló, s nem mellesleg nagyon vicces is. Gianna Jun hű maradt a Cheon Song Yi-ként elmondott szövegéhez: ő a szenvedélyes melodrámák királynője. Egyszerűen imádtam a színésznőt meg a karakterét is, nagyon jó volt ilyen fiatalon látni. Majd keresek még tőle régebbi filmeket.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10