Time

Time

Műfaj: melodráma, romantikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse a hihetetlenül gazdag Cheon Soo Ho. Beképzelt, erőszakos és hangulatfüggő ember, akinek igazából semmi mása sincs apja pénzén kívül. Soo Ho azonban megtudja, hogy agydaganata van, abból is a legrosszabb fajta, alig 6 hónap maradt hátra az életéből. A férfi bánatában leissza magát s egy nőt kér maga mellé, azonban reggel mire felkel a lány halott, ő pedig semmire sem emlékszik az éjszakáról, s minden bizonyíték arra mutat, hogy ő ölte meg a lányt. Soo Ho lelkiismeretfurdalása csak nő és nő, végül pedig eldönti, hogy segít a lány nővérének, Seol Ji Hyun-nak kideríteni az igazságot. Ji Hyun bár kezdetben teljesen összeroppan húga halála miatt, utána úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy bizonyítsa: húga nem öngyilkos lett, hanem valaki megölte.

Vélemény: Ebbe a sorozatba is úgy kezdtem bele, ahogy általában szoktam a sorikba, semmit sem tudtam róla, de a szereplőgárda felkeltette a figyelmemet, így hétről hétre követtem a részeket. Aztán meglepően tapasztaltam, hogy egy nagyon, de tényleg nagyon komoly drámát látok éppen, amiben bár az események is fontosak, de főleg az érzelmeken van a hangsúly, mint a megbánás, fájdalom, szégyen és kétségbeesés.

Ha össze kellene foglalnom röviden, nagyon, de nagyon ütős volt, nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeken. És akkor itt máris SPOILEREZEK: ahogyan a férfi vágyott a nő társaságára, de undorodott saját magától, annyira ostromolta önmagát, hogy az már nekem fájt. Ahogyan elkészítette az ebédeket és kérte, hogy egyen vele, ahogyan összeállította a kis listáját... hát még most is sírok ha csak rágondolok, komolyan.
És emellé az, ahogyan a nő tudta, hogy mennyire bánja a tettét, de a saját húga miatt nem lehetett vele kedves, bár nagyon akart igazán kedves lenni vele. Istenem ezek a túlcsorduló érzések teljesen kikészítettek. És arról nem is beszélve, hogy utána mennyire bánta azt, amit nem tett meg. Szörnyen kikészített ez a sorozat, őszintén mondom nektek, teljes érzelmi sokk volt, még jó, hogy részenként néztem. SPOILER VÉGE.

A sztori szépen volt felépítve, de mint mondtam, nem a történteken van a fő hangsúly, hanem sokkal inkább a főhősőkön s azok érzelmi világán, ami nagyon nem volt ellenemre, mert nagyon különlegessé tette a sorozatot. A 16 részen keresztül az összes karakter szépen lassan átváltozik, ki negatív ki pozitív irányba. De a lényeg, hogy az események hatására változnak, hiszen egyszerűen kénytelenek változni.
A szerelmi szál nem volt annyira nagy, de annál inkább érzelmes. Nagyon tetszett, ahogyan a főhős beleszeret a lányba, pedig tudja, hogy ennél aljasabb nem is lehetne, és azt is tudja, hogy soha sem lehetnek együtt, míg világ a világ. Ez a vágyakozás egymás iránt nagyon megnyerő volt, a falat azonban saját maguk állították fel. Tényleg nagyon-nagyon, de nagyon szomorú volt az egész, majd megszakadt a szívem értük.

A történetben van pár fordulat, és van pár olyan esemény, amit nagyon akarunk, hogy ne következzen be. Brutál, de tényleg brutál, hogy mennyit sírtam az utolsó részeken. Nagyon tetszett, ahogyan a főhősnő karaktere egyszer így, egyszer úgy viselkedett, ahogyan teljesen kiszámíthatatlan volt. Ez lehet, hogy pár embernek idegesítő volt, de nekem nagyon, de nagyon tetszett, hogy tényleg kétségbeesetten próbálkozott.
Mégpedig azért, mert ez mutatta, hogy mennyire megrázták a történtek, ahogyan a maga kis világa semmi perc alatt tönkrement, ahogyan egyik szörnyű esemény után jön a következő. Ahogyan ezt nem bírja elviselni épp ésszel. A főhős pedig a sorozat elején egy tényleg undorító férfi, aki kihasználja azt, hogy van pénze és semmi más nem érdekli saját magán kívül. És ő szépen lassan megváltozik a történtek után. Teljesen megváltozik.

Összességében, meglepődtem, hogy mekkora dráma ez a sorozat, sokat sírtam rajta, s én tuti biztos vagyok benne, hogy idei legjobbak között benne lesz, mert nagyon mélyen érintett a történet. Akadtak benne kisebb hibák, de ezek elenyészőek voltak a fő sztori mellett. Mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani, aki egy igazi mély drámát szeretne látni, megéri megnézni, tényleg. Én lehet, hogy egyszer újra is nézem.

Zene: A számok közül ezek maradtak meg: Sohyang 'Close Your Eyes', Park Ji Woo 'Long Dream', Owl 'Passing' és végül, de nem utolsó sorban Gaho 'Time' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Kim Jung Hyun - Cheon Soo Ho: Nagyon gazdag apja miatt, de teljesen értelmetlen életet él, senki sem érdekli csak saját maga, mindenen felidegesítí magát és szinte mindenki utálja őt. Aztán a megtörtént dolog után elkezdi önmagát ostromolni egészen addig, míg teljesen át nem formálja személyiségét. Gyötrelemben és önmarcangolásban él, s eldönti, utolsó hónapjait arra szenteli, hogy segítsen Ji Hyun-nak mindenben. Soo Ho egy eszméletlen karakter volt, hihetetlen, amennyit változott a sorozat alatt, és az is, hogy mennyire, de mennyire nagyon sajnáltam őt. Az tuti, hogy ezt a szerepet sosem fogom elfelejteni. Jung Hyun ismét egy új oldalát mutatta meg nekünk, lenyűgöző alakítást láthatunk tőle. Én alig várom már a következő főszerepét, mert kedvenceim közé mostmár tényleg végérvényesen bekerült, lenyűgöző, de egyszerűen tényleg az.

Seohyun - Seol Ji Hyun: Nehezen él anyjával és testévérvel, de próbálja az életnek még így is a jó oldalát látni. Azonban teljesen összeomlik amikor meghal húga és elhatározza, hogy mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot, ehhez azonban neki is meg kell változnia, hatalomra kell szert tennie. Ji Hyun, ahogyan fent is mondtam már, nagyon sokat változott a sorozatban, egyik percben kedves volt, a másikban sírt, a harmadikban pedig olyat tett, amit (ha nem tudnánk az okát) teljesen elleneznénk. Nekem semmiképp sem volt idegesítő ez az ingadozása, mert ez mutatta, hogy lelkileg mennyire sérült, mennyire, de mennyire retteg és mennyire elkeseredett. Szerintem remek karakter volt. Seohyunt eddig nem sok sorozatban láttam, de itt tényleg nagyot alakított.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10