Just Between Lovers ~ Rain or Shine
Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 16
Részek száma: 16
Dátum: 2017 - 2018
Csatorna: JTBC
Ismertető: Főhősünk, Lee Gang Doo kiskorában focista akart lenni, azonban egy baleset véget vetett álmának. Egy hatalmas, éppen akkor nyílt bevásárlóközpont összedőlt amikor ő és az apja épp bent voltak. A tragédiában rengetegen haltak meg, s mint kiderült, mulasztás miatt történt az épület összeomlása. Jelenleg részmunkákból tartja fent magát, s rengeteget szenved a régen történt baleset miatt. Főhősnők, Ha Moon So modelleket készít különböző építkezésekről. Mindezt azért teszi, mert szerinte elengedhetetlen a biztos alap egy épületnél. Ő maga is a tragédia túlélője, azonban folyton magát hibáztatja, hisz kistestvérét már nem tudták élve kihozni a romok közül. A két sebzett lélek találkozik, s hamarosan egymásba is szeretnek.
Vélemény: Habár főhőseinket nem ismertem, mégis nagyon vártam a sorozatra, mert mikor indult éppen ilyen melodrámához volt kedvem, s reméltem, hogy ezúttal jót választok. Nem is tudom, hogy foglaljam szépen össze, amit ezzel a sorival kapcsolatban érzek. Az első rész nagyon megfogott, nagyon szeretem a katasztrófa filmeket, s bár ez nem az volt, mégis abból indult ki az egész. Hétről hétre kíváncsian vártam a folytatást és a fejleményeket, reméltem, hogy nem rontják el.
Ahogy haladt előre a sorozat, úgy tetszett meg egyre több minden, és úgy lett idegesítőbb is pár dolog. Na de lássuk csak akkor a pozitív oldalát a történetnek. Ahogyan egyre jobban megismertük a szereplőket úgy jöttünk rá egyre jobban arra is, hogy mennyire nem sikerült feldolgozniuk az akkori balesetet. Bár talán úgy festenek, mint akik rendben vannak, belül igenis szenvedtek. És ez teljesen érthető is volt, hiszen mindkettejük szenvedésének megvolt a maga kis valós oka.
Ez a megoldás nagyon megkapó volt, ahogyan bár már az elején sejtettük, hogy miről is van szó, mégis ezt az aprócska szálat szép lassan göngyölítették végig. Szépen bemutatták azt is, hogy akármennyi idő eltelhet egy tragédia után, sem a túlélők, sem a meghaltak családjai nem tudják igazán elfogadni és feldolgozni azt, ami történt. Nagyon szép ütemben haladt végig a sorozat a maga kis hangulatával, s bár tényleges akció nem igazán történt benne, mégis lehetett rajta picikét izgulni.
Amivel nekem a legnagyobb bajom volt, az a romantika, meg néhol a karakterek személyisége és egyes tetteik. Az elején nagyon aranyos volt a két főhős, ahogyan nem akarnak szerelmesek lenni mégis megtörténik a dolog, ahogyan picit félnek egymástól és az egész érzéstől, de mégis keresik a másikat. Nagyon, nagyon aranyosak voltak. Azonban a jóból is megárt a sok, hisz ez a tétovázás a sorozat legvégéig fent állt, amiből előbb utóbb sajnos nagyon elegem lett.
Már a közepén kezdett betelni a pohár. Tudom, hogy sérültek, tudom, hogy nehéz nekik, de a 'se veled se nélküled' és a hisztik igazán el tudták venni a néző kedvét az egésztől. Bár szép drámának indult, a végére mégis sikerült túldramatizálni. Nem tudom, hogy együtemben milyen lehet végignézni az egészet, de így részekre bontva is egyszerűen sok volt. Nagyon nagyon sajnálom, hogy ez lett az egészből, mert tényleg nagyon jól indult az egész romantika benne.
Félreértés ne essék, úgy gondolom, hogy műfajában egy jó sorozatról van szó, ami tényleg nagyon lassan halad, a maga kis hangulatával, amiben nincs izgalom és akció, mégis szívesen nézi az ember, ha éppen ilyen hangulata van. De talán romantika nélkül jobb lett volna az egész. Vagy csak a romantika elhúzása nélkül. Én megadom rá a nyolcast, de azt el kell mondanom, hogy ez azért egy nagyon gyenge nyolcas lett, mégis az átlag sorozatoknál azért jobb volt, így ajánlani mindenképpen tudom mindenkinek egyszeri (s nem többszöri) megnézésre.
Zene: A zenék nagyon szépre sikerültek, nagyon illettek az egész sorihoz. Ami gépen maradt: Savina & Drones és Kim Kyung Hee 'Aurora', Ra.D 'I Just Miss You', Changmin 'Stay', Lee Si Eun 'That Day You Came To Me', Junho 'True Love'.
Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Joon Ho - Lee Gang Doo: Talán kicsit ijesztőnek és durvának tűnik, de valójában egy nagyon kedves és jószívű srácról van szó, aki annyi év alatt sem tudta feldolgozni a vele történteket. Tudjátok, hogy nekem gyengéim a lelkileg sérült karakterek, így az elején Gang Doo is nagyon gyorsan a szívemhez nőtt. Egyszerre volt aranyos, vicces és nagyon nagyon sajnálnivaló is. Kedveltem őt és reméltem, hogy szépen majd összejönnek a főhősnővel. Azonban a végén amikor férfi létére elkezdett dramatizálni, meg azt mondogatni, hogy a lány jobbat érdemel, hát ott kicsit elegem lett belőle. Mivel egy lelkileg sérült srácról van szó, nem feltétlen várhattuk el, hogy ő lesz a macsók macsója, azonban lehetett volna egy picit tökösebb is, úgy jobb lett volna. Csak pár rész után tudtam meg, hogy Joon Ho a 2PM tagja. Első főszerepként nagyon ügyes volt, remélem a jövőben még sokat fog szerepelni.
Won Jin A - Ha Moon So: Kedves lány, aki nem szokott jópofizni senkivel, mégis próbál mindenkivel kijönni. Moon So karaktere is nagyon tetszett az elején. A vele történt dolgok ellenére nagyon talpraesett és erős volt, s bár folyton ette magát kistestvére halálán, mégis nem süppent mély bánatba és nem sajnáltatta magát. Ráadásul végre olyan főhősnő volt, aki csinál is valamit a sorozatban. Ahogyan azonban egyre jobban megismertük úgy lett egyre több olyan dolga, amit én személy szerint nem nagyon tudtam elfogadni. A legrosszabb az volt, hogy gyakran vont le téves következtetést úgy, hogy a sztori egyik felét hallgatta meg csak, holott a másik fél az állítólagos nagy szerelme volt. Bár ezeket később jóvá tette, azért idegesítő volt. A színésznővel is először találkoztam, s pár dolog ellenére úgy gondolom, hogy a szerepét jól hozta. Reméljük még fogunk vele találkozni.
"Nagymama egyszer azt mondta
az élet a hibáink és megbánásaink megismétlődése.
Akkor megkérdeztem, hogy mégis mi értelme így az életnek.
Nagymama azt mondta: az, hogy még jobb hibákat követhessünk el."
"Azt mondják, az élet arról szól, hogy megtanuljuk elengedni a szeretteinket.
Ez nem igaz.
Senki sem tud ehhez soha hozzászokni."
Történet: 8/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 7/10
Én most futottam bele ebbe a sorozatba és nagyon tetszett, abszolút többször nézős. Szerintem az ismertető írója sok mindent nem értett meg belőle. A "se veled, se nélküled" kínlódás a férfi főhős részéről azért volt, mert eleinte nem tudta megbocsátani, hogy a lány, akit ő szinte azonnal felismert és akit ő engedett előre a mentéskor, ott hagyta őt meghalni (nem szólt, hogy még van valaki bent), majd egyszerűen kitörölte az egészet a tudatából, hogy normális életet éljen és fel sem ismerte a sorozat végéig. Ő maga ezzel szemben testileg és lelkileg is nagyon megsérült, súlyos PTSD-vel, árván és nincstelenül maradt, a középiskolát sem tudta befejezni. Őrlődött a harag és a vonzalom között. Amikor meg tudott bocsátani és megadta magát a szerelemnek, képes volt arra az áldozatra, hogy átengedje a lányt a minden szempontból jobb férfinek, aki iskolázott volt, tehetős, kedves, Ez amúgy gyakori motívum az ilyen sorozatoknál, de itt át is lehetett érezni, logikus volt, figyelembe véve a fiú amúgy is önfeláldozó természetét. A lány részéről pedig egyszerűen azért volt a kínlódás, mert minden a fiú ellen szólt, főleg a másikkal összehasonlítva, mégis ösztönösen jobban vonzotta, mert látta a nagyszerű embert a felszín mögött és mert nyilván megérezte benne a sorstársat. Hogyan lehetett volna jobb az sorozat romantika nélkül? Hiszen épp az volt a lényege az egésznek, hogy a PTSD-t egymásba kapaszkodva,egymást támogatva és szeretve tudják enyhíteni és (hellyel-közel) normális életet élni.
VálaszTörlés