Pained

Pained

Műfaj: melodráma, romantikus
Játékidő: 104 perc
Premier: 2011. szeptember 07.

Ismertető: Ha egy mondatban össze akarnám foglalni, akkor az így hangzana: egy férfi, aki egy betegségből adódóan nem érez semmilyen fájdalmat, és egy nő, aki a hemofília miatt mindenre érzékeny.
De persze nem egy mondatba foglalom össze, ez csak amolyan bevezetés. Adott egy pasi, Nam Soon, aki pénzbehajtóként dolgozik barátjával, s mivel semmit nem érez, ezért mindig szét is verik, ezzel megijesztve azokat, akik pénzzel tartoznak. A másik főszereplő egy iszonyatosan szegény nő, Dong Hyun, aki saját maga által készített bizsukból próbál megélni. Mindemellett rengeteg tartozása is van. Egy nap ezek ketten találkoznak, ugyanis Nam Soon elmegy a nő lakására és igyekszik megszerezni tőle a pénzt. Mivel a Dong Hyun teljesen szegény, így a srác szó szerint rászáll, és nem hagyja békén. Ez a kapcsolat pedig egyértelműen szerelemhez vezet.

Vélemény: Elég régóta a gépemen volt, így most időt szakítottam rá, és megnéztem. A sztori nem rossz, bár ezt az ellentét dolgot szinte az összes romantikus filmben ellövik, de hát egye fene, pont ettől szép. Ami nagyon tetszett, hogy a történet szépen fel volt építve. Megismerték egymást, egymásba szerettek, már-már elhisszük, hogy minden rendben lesz, aztán pedig jön a vég. Nagyon odafigyeltek erre, és ez meg is látszik az egészen. Az akció jelenetek is jók voltak, itt sem spóroltak a vérrel. Amúgy általában a sorozatokban ha 2 valaki tök keményen összeverekszik 1-2 vércsepp lesz rajtuk. Na itt szerencsére tökéletesen tükrözték, hogy az ember mennyire törékeny (értsd szó szerint). Külön pluszpontot érdemelnek a filmborítók is, mert nagyon szépek lettek. Olyan jó, amikor jók a filmhez tartozó képek is. Itt gondolkodok, hogy mivel tudnám lehúzni a filmet. Bár a színészek nem voltak túl szépek, remekül alakítottak, úgyhogy ebbe sem tudok igazán belekötni. Talán a vége volt az, ami szó szerint rosszul esett. Kicsit depis volt... bár mondjuk az egész film az volt, nem csak a vége. Aki látta tudja miről beszélek.

Szereplők: A két főszereplő nagyon jó volt, de lássuk csak őket külön.

Kwon Sang Woo - Nam Soon: Érzéketlen pasi, aki betegségéből adódóan semmit nem érez, így meg is találta az ehhez tökéletes munkát. Nagyon tetszett, ahogy a karakterén érezni lehetett a változást a film végére. Bár az alap tulajdonságok megmaradtak, azért gyökeresen megváltozott Nam Soon. Tetszett az is, ahogyan törődött a lánnyal, és rájött, hogy az élet nem csak arról szól, hogy egyszer meghalunk. Az is nagyon menő volt, ahogyan a színész beleélte magát abba, hogy ő az ízeket sem érzi. Már-már elhiszi az ember, és magunkra kell szólnunk, hogy ez csak egy film. A színésszel találkoztam már kisebb szerepekben, de egyértelműen főszereplőként is megállta a helyét. Ezek után már meg kell néznem a többi filmjét is. De egy szó, mint száz, Nam Soon karaktere remek volt, és a színész is hozzá. Ennél jobbat kívánni sem lehetett volna.
Jung Ryeo Won - Dong Hyun: Nagyon sajnáltam őt, hisz nem elég, hogy szegény ennyire beteg, mellette még megélni sem tud. Jól mondta, hogy ebben a nagy világban egyes emberek számára még egy szoba sincs, ahol aludjanak. Tényleg katasztrófa... De, igazából ha elolvasnám a leírást róla, úgy, hogy a filmet még nem láttam, azt hinném, hogy egy totál depis csajról van szó. Épp ellenkezőleg. Tele van élettel, aranyos és vicces is. Mindezekkel a tulajdonsággal rendelkezik borzalmas körülményei ellenére. Nekem tényleg nagyon tetszett ez a két éles ellentét a főszereplők között, hisz itt szépen bebizonyították: az ellentétek biza vonzzák egymást. A színésznővel még nem igen találkoztam, de kis szimpi volt. Remélem még találkozok vele főszerepben, hisz itt nagyon megkedveltem, és csak akkor tudom megítélni, hogy milyen színésznő, ha több szerepben látom majd őt.

Történet: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10