Healer

Healer

Műfaj: romantikus, thriller, akció
Részek száma: 20
Dátum: 2014 - 2015
Csatorna: KBS2

Ismertető: És most van nehéz dolgom, hisz elég nehéz megfogalmazni a sztori lényegét úgy, hogy semmi fontosat ne lőjek le. Akad egy Healer nevű srác, aki éjszakai futárként dolgozik. Álma, hogy egy lakatlan szigetet vegyen, és teljesen egyedül éljen ott. A történet másik főszereplője, egy feltörekvő riporter, Chae Young Shin, aki a SomeDays-nél dolgozik, s álma, hogy egyszer olyan híres legyen, mint Kim Moon Ho, aki a sztori harmadik főszereplője. A 3 fiatal múltja szorosan összefonódik, már kettejük semmit sem tud a dologról. Healer egy nap felkérést kap, hogy nyomozzon Chae Young Shin után, így a menő titokzatos srác beépül kis nyomi riporterként a lány mindennapjaiba. Csak azt nem tudja, hogy sokkal nehezebb dolga lesz, mint azt valaha is képzelte.

Vélemény: Meg kell hagyni, a Healer rengeteg rajongót hagyott maga után. Ezt meg is tudom érteni. Először is, elengedhetetlen, hogy egy kicsit a City Hunter-hez hasonlítsa az ember, hisz az első rész után felkiáltottam: hű, ez tisztára ismerős. Ez köszönhető a titokzatos maszkos srácnak, és a színésznőnek is (akit kezdetben nem is ismertem meg új hajával). Persze ez újabb, másabb, és sztoriban is merőben eltér. Nem is akarom hasonlítani a kettőt, hisz teljesen felesleges lenne. A Healernek megvan a maga hihetetlen jó, és hihetetlen rossz oldala is. És vannak a köztes dolgok.

Ilyen volt főként az, hogy a 13.részig én azt sem tudtam, hogy mit akarnak kihozni a sztoriból. Semmi sem volt, ami átfogná az egészet, csak úgy ment a semmibe, aztán majd csak lesz valami. Ez egy részt idegesítő volt, másrészt pedig lenyűgöző is, hisz sikerült a sorozatnak úgy felkeltenie a figyelmemet, hogy nem tudtam miről szól. Izgultam, megdöbbentem, és vártam a folytatást. Hisz ezen nem lehetett nem izgulni. Folyamatosan történt valami, ami egyre előrébb vitt minket a sztoriban. Hatalmas hibája (és talán ez az egyetlen is), hogy egyszerűen túl sok mindent akartak kihozni belőle. Úgy vártam már a végét, aztán az utolsó 15 percben kaptunk valami befejezést, no oszt edd meg, vagy kezdj vele valamit. Vagy mit tudom én.

Nem tetszett, hogy csomó minden kérdéses maradt, nem tetszett, hogy ennyire nagyon túl akarták bonyolítani az egészet. Tudtam, hogy nagy dolog lesz a végén, de nem akartam, hogy ennyire nagy legyen. És igen, sajnos ez a nagy hatalmas hiba a Healerben. S még időközben eszembe jutott még egy, ami nagyon nagyon idegesítő volt. Mégpedig ez: a lány halál szerelmes volt Healerbe, holott párszor látta. Ez még oké. A kis szerencsétlen riporter Healer is szerelmes volt belé, no de az már nem kellett neki. Azonban mikor kiderült, hogy a két személy egy és ugyanaz, akkor már a karjaiban volt. Neeeee.... kérlek neeee. Bármit, tényleg bármit, csak ezt ne. Nene.

Ez nagyon, nagyon rossz volt a romantikus oldalát tekintve. Én hagytam volna kis időt, még tényleg beleszeret a srácba. Node, ezen már nem lehet változtatni. Ideáig a sorozat rossz oldaláról beszéltem, jöjjön most az a hihetetlen jó oldala is. Ami először megfogott az egészben, az a stílusa volt. Mint a zene, mint a vágások, minden nagyon megkapó volt, ami felhívja az ember figyelmét, és kényszerít arra, hogy igenis nézd tovább a sorozatot. Másrészt vééégre, egy sorozat, ahol nem egy szemüveg takarja el az egész srácot, és soha senki nem ismeri meg, főleg nem a nő, akivel együtt van csomó ideig. Úgy néz ki, a rendezők tanultak az évek során, és rájöttek, hogy kell az a sapi meg a maszk is, ahhoz, hogy hiteles legyen az egész.

Ahogy említettem fentebb, az is nagyon tetszett, hogy egyszerűen nem tudtam megfogalmazni, hogy miről szól a sztori. Csak ment és kész, én meg élveztem, hétről hétre vártam az új részt, és kíváncsi voltam, hogy a kulcs, amit részről részre adtak nekünk, mit nyit majd. Egyszóval a történet (végét erősen kivéve) megkapó volt, imádni lehetett. No nem úgy, mint a romantikus jeleneteket. Édesek voltak, szívszorítóak, és alig vártam már, hogy újra együtt legyen a két szereplőnk, hisz annyira nagyon megkedveltem őket. Nekem az is sokat dobott az egészen, hogy nem volt benne szerelmi háromszög. Ez tényleg remek volt számomra. Nagyon örültem neki.

Egyrészt nem kellett sajnálnunk azt a bizonyos másodikat, másrészt meg így biztos volt, hogy ők egymásnak lettek teremtve, és nem szólt ebbe bele senki sem. Voltak benne vicces jelenetek, akadtak olyanok is, ahol hangosan is felnevettem, sőt, olyanok is, amelyeket többször is visszanéztem. Szóval ha így elolvastad a bejegyzésem láthattad, hogy 2 erős sebből vérzik a sorozat, de én azért a többi felejthetetlen rész miatt nem hagynám ki. Izgulni lehet rajta ezerrel, nevetni is, és csak úgy olvadni a romantikus jeleneteknél. Imádtam őket, a végét meg én szépen lezárom magamnak, aztán kit érdekel, hogy ők hogy fejezték be.

Zene: Mint mondtam, a stílusa nagyon egyedi, a verekedős jeleneteknél voltak a legjobbak. Azt hinné az ember, hogy valami menő szám lesz alatta, közben meg ilyen teljesen oda nem illő zene, ami feldobja és egyedivé teszi. Egy jó kis romantikus szám is született: 'You'. 

Szereplők: Lássuk csak őket, külön-külön. Csak a szokásos módon...

Ji Chang Wook - Healer: Egy titokzatos pasi, aki elbűvöl tehetségével, a jóképű fejével, és az aranyos oldalával. Ha nem lett volna az a bizonyos valaki, akit majd a legvégén említek meg, akkor ő lett volna a kedvencem a sorozatban. Így lecsúszott a második helyre, no de nem olyan rossz az. Karakterét - mondanom sem kell - imádtam. Meg volt benne az, ami kell egy jó sorozathoz. Édes volt, menő, és zajlottak körülötte az események. Healer karaktere már kedvencek között van, aki tényleg megadta azt, amiért érdemes megnézni egy sorozatot. A színésztől ez volt az első hosszú sorozatom.

Park Min Young - Chae Young Shin: Naiv kicsi lány, aki egyszer híres riporter szeretne lenni. Plátói szerelme pedig biza vannak. A színésznő számomra sokkal többet és sokkal szerethetőbb karaktert hozott itt, mint a City Hunter-ben. Bár már-már idegtépően naiv volt, és voltak egyes részek, ahol legszívesebben megfojtottam volna egy kiskanál vízben, mégis tökéletesen lejött ez a nem tökéletes karakter. Vicces, és igazán szerethető volt, aki kellemes perceket adott a nézőknek. Néha annyi esze volt, mint egy marék pillangókakinak, de ettől függetlenül én megkedveltem őt. A színésznő remekül hozta a vicces, komoly, buta, álmodozó kislányt, aki hülye számokat hallgat és azokra hülyén táncol.
Yoo Ji Tae - Kim Moon Ho: Dinamikus, élettel teli pasi, aki a csodálatos mosoly mögött fájdalmas múltat rejt el. Karaktere tipikusan olyan volt, hogy az egyik felét imádtam, majd megzabáltam, a másikat meg a földből is kiátkoztam. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. A szerethető része az volt számomra, aki óvta és védelmezte a skacokat, aki néha úgy viselkedett, mint egy gyerek, és aki néha olyan komoly is tud lenni, mint egy kész férfi. Tetszett, jó volt. A másik részére azonban nagyon haragudtam, aki bátyját mindenáron be akarta mártani. És igen, Kim Moon Sik volt az én kedvenc karakterem. Kim Moon Ho ezen része szörnyen idegesítő volt, akkor is mikor állított dolgokat róla, közben kiderült, hogy semmi sem úgy történt.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10