The Moon Embracing The Sun

The Moon Embracing The Sun

Műfaj: történelmi, romantikus, dráma
Részek száma: 20
Dátum: 2012
Csatorna: MBC

Ismertető: Adott egy koronaherceg, Lee Hwon, aki első látásra beleszeret a nemesi családban született Heo Yeon Woo-ba, és az érzés az viszonzásra talál. Mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a lány legyen a koronahercegnő. Ez sikerül is. Azonban sorsuk kettészakad amikor a politika közbeszól a dologba. A lányra egy súlyos betegséget küld egy sámán, amibe szegény Heo Yeon belehal. Halála után azonban a sámán (aki alapból megölte) feléleszti, és a lány emlékezetét vesztve fog élni egy távoli helyen. 8 év elteltével a koronahercegnek, aki immár a király, nem nyugszik a lelke, még mindig halottnak hitt szerelmét siratja. Ez azonban többé kevésbé megváltozik, amikor találkozik egy Wol nevű sámánnal, aki régi szerelmére emlékezteti, így a 2 főszereplő sorsa ismét egy úton halad tovább, csak a felgyülemlett akadályokat kell leküzdeniük.

Vélemény: Az ok, amiért el kezdtem nézni ezt a sorozatot, az Kim Soo Hyun volt, hiszen a Do Min Joon-os szereplése után konkrétan elvonási tüneteim voltak, és muszáj volt látnom. Bevallom, az elejét picikét untam. Nem azért, mert uncsi volt, hanem mert kemény 6 részig tartott a gyerekkori rész, és én már tűkön ülve vártam a Kim Soo Hyun megjelenését. Holott így visszagondolva kellett az a 6 rész, mert jobban összezsugorítani nem lehetett volna.

A történet viszont lenyűgöző volt, az összes jeleneten csüngtem. Bár a történet mellett Kim Soo Hyun-ra nagyon alapoztak, kicsikét úgy is éreztem, hogy a nő karaktere el van nyomva a király mellett. De erről majd később. Bár a soriban sok jó színész van, én úgy éreztem, hogy SooHyun felkapta a hátára és végig vitte az egészet. Bár ez nem is baj, hisz nagyrészt a királyról szólt a sztori. A 6. rész után nem egyszer volt, hogy visszatekergettem egy-egy jelenetre, mert annyira szép, vicces, vagy éppen megható volt. 

S bár a két főszereplő között a kémia mínusz valahány ezer volt, én tényleg nagyon élveztem. Különlegessége a sorozatnak, hogy annyira el tudják húzni a dolgokat, hogy az ember már-már belebetegszik, hogy mikor derül ki az a bizonyos valami. Talán a legidegtépőbb az volt, ahogyan a király sejtette, hogy Wol sámán a régi szerelme, mégis nem derül ki csak a sorozat legvégén. Hát könyörgöm, komolyan mondom görcsölve vártam már a pillanatot.

Másik előnye a sorozatnak, hogy a romantika nem volt olyan csöpögős akármicsoda, hanem szép volt, bár szerintem a gyerekkori színészek nagyon kitettek magukért. Mind emellett még egy kis akció is volt benne, meg ott a politikára is elég nagy hangsúlyt fektettek. Bár én annyira el voltam foglalva a Kim Soo Hyun-nal, hogy tényleg nem is tudom értékelni ezt az oldalát a sorozatnak. De volt egy dolog, amit sehogyan nem értek.

A sorozat legvégén, amikor az a bizonyos valaki meghal... na hát az annyira egy röhejes jelenet volt, amilyet még életemben nem láttam.
Mindenki áll, elszavalja a kis monológját, aztán kajak a király mögött volt vagy 15 lövész, de simán hagyja, hogy meghaljon. Aztán meg jön a hisztérikus sírás. Nem tudom felfogni, miért nem csinált senki semmit. Kajak röhejes volt, a tragédia ellenére is. S ha már tragédiánál vagyok, kicsit a sorozat drámai oldalára is rátérnék. Csodaszép volt, ahogyan a király életét bemutatták, és mennyire, de mennyire nagyon lelki beteg attól, hogy meghalt régi szerelme.

Összegezve a sorozatot, meg van a maga rossz oldala, ami legfőképp a színésznő és a színész közti semmilyen viszonyon alapul. A sorozat tele van váratlan és meglepő fordulatokkal, a színészek nagyon jók, s ha sírós hangulatában van valaki, akkor tessék itt van. A romantikus jelenetek is csodásak voltak, sőt, még a gyerekszínészek is kitettek magukért. Én úgy gondolom, hogy a sorozat jogosan zsebelte be a 'nemzet drámája' díjat.

Zene: Ha azt mondom, hogy ezeregyszáztizenkettő pontos, akkor elhiszitek és egyetértetek? Muszáj lesz, mert ez így van, és semmit nem túloztam. 'A Back in Time' című OST csodaszép volt, még a szövege is totál passzol a sorozathoz. Természetesen a lehető legjobb pillanatokban sütötték el. De nem csak az OST volt kiemelkedő, a soundtrackek is eszméletlenek voltak, mindegyik.

Szereplők: Lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.

Kim Soo Hyun - A király: Bár szerintem senki nem fogja végigolvasni, mert aki szokta a bejegyzéseimet nézegetni, az tudja, mennyire szeretem ezt a színészt, s itt sem fogok sok újat mondani. Kim Soo Hyun eszméletlen volt ebben a szerepében (is). A sírós jelenetek itt sem hagytak egy szemet sem szárazon maguk után. Eszméletlenül bele tudja magát élni a szerepébe, és nem elég, hogy nagyon sajnáltam a karaktert, még ő is rátett egy lapáttal. Habár a király karaktere az kedvenc lett. Meg volt a vicces oldala is, ahogy beszólogat, meg ahogyan próbálja a hülyüléssel elvonni a gondolatait, azonban meg volt benne egy jó adag beképzeltség is. Dehát ő a király. Tetszett, ahogy nem kis fatökű (márboccs) király volt, aki semmit sem mer tenni, hanem igenis megmondogatta a dolgokat, és kijelentette, hogy az ország uralkodója azt csinál amit akar. Persze a nagy buzgósága ellenére a dolgok szépen folytak ott a háta mögött, de szép lassan mindent kiderített. A gyerekszínész is kitett magáért.

Han Ga In - Heo Yeon Woo: Ööö...oké. Nincs konkrét bajom a színésznővel, de ha valaki mást raknak be, talán az egyik legszebb történelmi dráma véleményezését írnám most itt. De ez nem így lett. Ahogy fent is említettem, a két főhős között nuku kémia, szó szerint volt, hogy rosszul esett együtt látnom őket. Nem tudom, hogy most ez a színésznő miatt, vagy csak simán a karakter miatt, de nem volt jó. Ami különösen zavaró volt, hogy amikor rájött, hogy az aki, a viselkedésében kb. semmi változás nem volt tapasztalható. Meg olyan kis semmilyen volt ez a csaj. Azért persze szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek, de csakis a király miatt. Persze nem akarom lehúzni a színésznőt, csak itt semmit nem nyújtott. Hanem a gyerekszínész annál inkább. Nagyon ügyes volt ez a kicsi lány, az első hat részben imádtam Heo Yeon karakterét. Aranyos volt, s emellett okos is, aki fittyet hány a társadalmi különbségekre, és nem érti, hogy a szegény miért lenne más ember, mint egy gazdag. Persze túl szép lett volna, ha a Han Ga In is viszi tovább ezt.
Jung Il Woo - Yangmyung: Akinek egyem húsát, nagyon szeretem, de szinte mindig kifogja ezeket a karaktereket. Pár soriján már túl vagyok, s szegényke mindig megkapja a kis kirekesztett szerepet, még akkor is, ha ő főszereplő. Azok a fájdalmas múltak... szegénykét annyira tudtam sajnálni, hogy tényleg elmondani sem tudom. S így utolsó sor gyanánt megemlíteném még a királynét is, aki bár egy gonosz sárkány volt, azért a sorozat végére én nagyon megtudtam őt sajnálni, főleg a király iránti szerelme miatt. Talán jobb is lett neki úgy ahogy vége lett, és nem kirakják a helyéről. A színésznő sem volt rossz.

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10