Letters from Iwo Jima

Letters from Iwo Jima

Műfaj: katonai

Játékidő: 141 perc

Premier: 2006. december 09.

Ismertető: Ami érdekessége ennek a filmnek, hogy a rendezője Clint Eastwood, s a film bezsebelt egy Oscar díjat, valamint egy Golden Globe díjat is. Ezzel a filmmel párhuzamosan készült az A dicsőség zászlaja című film, ami az Ivo Dzsima-i csatát mutatja be az amerikaiak szemszögéből. Igazából a sztori annyi, amit most elmondtam. Az Iwo Jimai csatát mutatja be a film, az egészet a japánok szemszögéből, hogy hogyan harcolnak, tartanak ki majd veszítik el minden reményüket, majd hogyan veszítik el sorra a területeket is ezen a gyönyörű szigeten.

Vélemény: Én őszintén nem nagyon vagyok oda az Oscar díjas filmekért, valahogy szerintem mindig a legrosszabb és legunalmasabb filmek kapják meg ezt az "elismerést", s valamennyire itt is beigazolódott ez a dolog. A film, bár nagyon érdekes sztorit mutat be, nekem kicsit unalmas volt, akadtak olyan részek, amiket egy az egyben kiszedtem volna az egész filmből, hisz ez a 141 perc eszméletlen sok volt. Nem igazán tudta lekötni a figyelmem, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a katonás filmeket, és hogy az eleje nagyon jól indult. Ugyebár az egész úgy kezdődik, hogy megtalálják azokat a bizonyos leveleket egy ásatás során, és azoknak a történetét mesélik el. Ez különösen felkeltette a kíváncsiságom, csak azután meg egyre unalmasabb, unalmasabb és még unalmasabb lett.
Ez egy nagyon rossz vonás volt végig a filmen. De, nem akarok csak rosszat mondani róla, mert egyes részeket nagyon élveztem. A ruhák és maga a táj nagyon szépek voltak, sütött az egész filmről, hogy nagyon oda van rá figyelve. A hangvágások is különösen jók voltak (ezért is kapott a film Oscar díjat). Szóval igazából ez egy remek film lett volna, ha az unalmas jeleneteket szépen kivágják. Meg nekem kicsit a dráma is hiányzott a filmből, hiszen ha már a katonák életéről van szó, akkor igenis kéretik bele a dráma.

Szereplők: Igazából az egész a csatára ment ki, így nem igazán ismerhettük meg a karaktereket sajnos ami még inkább rontott a filmen.

Ken Watanabe: Nagyon örültem, amikor megláttam őt, szeretem ezt a színészt, az Egy gésa emlékiratai című film óta pedig méginkább (s most jut eszembe, arról is kéne valamikor egy vélemény írnom). Itt elég érdekes volt a karaktere, kicsit talán furcsa is. Egy ember, aki mindent megtenne a hazájáért - vérbeli katona. Azonban ott van benne végig az az érzés, hogy mi van, ha mégsem ez a helyes döntés? Ezt remekül átadta nekünk a színész. Igazán sajnálom, hogy az ország magukra hagyta őket, amikor már biztos volt a kudarc - ez sajnos ilyen tipikus történelmi vonás mindenhol.

Kazunari Ninomiya: Avagy a kis mitugrász katona, aki semmi mást nem akar, csak hazatérni feleségéhez és még soha nem látott gyermekéhez. Pontosan tudta, hogy kb. a semmiért harcol, mert az egész amúgy is kudarcra van ítélve.

Történet: 6/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 6/10