Come and Hug Me

Come and Hug Me

Műfaj: melodráma, romantikus, misztikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: MBC

Ismertető: Van egy lány, akinek a szüleit megölte egy pszichopata. Ez a lány szerelmes ennek az embernek a fiába. Történetünk ott kezdődik ahol a középiskolás, mindig mosolygós Jae Yi egy kis városba költözik ügyvéd apjával, színésznő édesanyjával és mostohabátyjával. Itt találkozik a csendes fiúval, Do Jin-nal, aki első látásra beleszeret a lányba, Jae Yi pedig szintén szerelmes lesz a Do Jin-ba. Azonban a fiúnak nem épp normális a családja. Bátyja folyton bajba keveredik, mostoha anyja éjjel nappal dolgozik, kishúga pedig fél az apjuktól, jogosan, hisz az több gyilkosságot is elkövetett már, s hiába tudják a fiúk, hogy az apjukkal valami nem stimmel, nem mernek fellépni ellene. Egészen addig, míg Jae Yi szüleit meg nem öli és Do Jin feljelenti az apját. Sok év után mindenki szenved a múlt miatt. Jae Yi anyja nyomdokaiba lépve a színészi pályát válaszotta, Do Jin-ból pedig rendőr lett, azonban megbélyegezve él, egy gyilkos fiaként, míg bátyja börtönben van. Ők ketten sok év után ismét találkoznak és úgy tűnik, hogy a régi szerelmük cseppet sem halványult. De lehetnek ők boldogok?

Vélemény: Azta mindenit. Ennyit tudok elsőkörben mondani nektek. Az idei felhozatal eddig eléggé gyengének bizonyult (még ha nem is láttam olyan sokat) ezért már vártam azt a sorozatot, ami igazán leköt és amit majd betehetek az idei legjobbak közé. S tessék, itt is van az a sorozat. Olyan sok mindenről szólt és annyi érzés kavarog bennem, hogy félek nem fogok tudni elmondani nektek mindent, amit érzek és gondolok ezzel a történettel kapcsolatban, de nagyon igyekszem.
Először is leszögezném, hogy ez egy olyan sorozat, ami a történet ellenére nem fordulatos, nincsenek benne észvesztő akció jelenetek. A történet a maga kis ütemében halad előre, a fő hangsúly a karaktereken van. Egyrészt szól arról, hogy a karakterek hogyan szenvednek annyi év után. És itt nem csak a két főszereplőről van szó. Nem is tudom mikor láttam utoljára olyan sorozatot, ahol ennyi karakter a szívemhez nőtt volna, és nem egy 24 pluszos sorozatról van szó.
Do Jin egész családját imádtam, a bátyját, aki miatt folyton megszakadt a szívem, az anyját, akit a sorozatvilág legerősebb nőjének tartok, a kishúgát, aki nem ítélkezett senki felett. Nagyon szerettem Jae Yi bátyját is, aki egyedül cipelte terheit és megpróbálkozott erősnek mutatkozni. Remek volt az összes karakter, hihetetlenül megszerettem mindenkit. A szereplők szenvedésein kívül szól még a sorozat arról, hogy egy pszichopata hogyan gondolkodik és hogyan érez.
Hee Jae meggyőződése volt, hogy a fia olyan, mint ő és próbálta kihozni belőle ezt az énjét. Érdekes volt figyelemmel kísérni, hogy egy ilyen ember hogyan vélekedik a tetteiről és a világról, valamint a családjáról is. Harmadrészt pedig szól arról, hogy ők ketten mennyire szeretik egymást még akkor is, ha Do Jin apja miatt szenvedniük kell, még akkor is, ha a világ megbélyegzi őket és mindenki róluk beszél. Lenyűgöző volt a szerelmi szál a történetben, egyszerűen oda voltam érte.
A 16 rész a maga módján nagyon izgalmas volt és hétről hétre vártam az újabb részeket. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyit sírtam az egészen. Nem is tudom mikor bőgtem ennyire sorozaton utoljára, de ezen tényleg rengetegszer eltörött a mécses. Annyira gyönyörűek voltak a jelenetek, hogy folyton a hideg rázott. És ezek mellett a ruhák, a lakások, még a kutyafarm is annyira szépek és elrettentőek voltak, hogy tökéletes hangulatot biztosítottak a sorozatnak.
Én nem is szaporítanám tovább a szót, egyszerűen annyit tudok mondani nektek, hogy egyszer mindenképp nézzétek meg a sorozatot, mert nagyon megéri, már csak azokért az érzésekért is, amiket kapunk a történettől. Idei legjobbak között biztosan benne lesz. Mostanában pedig úgy érzem, hogy a nem híres, új színészek főszereplésével készült sorozatok sokkal jobbak, mint a mindenki által imádott színészeké. Ez a sori is szépen megmutatta nekünk, hogy nem kellenek neves színészek ahhoz, hogy egy rohadt jó sorozatot láthassunk.

Zene: Nagyon szépre sikerültek. Yang Yoseop 'Cries Without Sound' című száma lett a kedvencem. Ezen kívül telón maradt még: Na Yoon Kwon 'Times Without You', Dabin Park 'I Promise You', Vincent 'Yesterday' című száma is.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Chang Ki Yong - Chae Do Jin: Csendes fiú, aki nagyon szereti a családját és aki eldönti, hogy soha nem lesz olyan mint az apja. Épp ezért nyomozó lesz belőle, hogy elkapjon mindenkit, aki másoknak árt. Do Jin karaktere annyira lenyűgöző volt, hogy le sem tudom nektek írni. Egy olyan férfiről van szó, aki annyi év után is szenved olyasmi miatt, amit ő el sem követett. De annyira szégyenli magát mindenki előtt, hogy még sírni sem mer, mert úgy érzi, hogy nem érdemli meg hogy sírhasson. A karakter odaadása, ereje, szerelme a lány iránt, és minden mozdulata lenyűgöző és szivet tépő volt számomra. Az biztos, hogy örök kedvenceim között lesz ez a karakter, mert lenyűgöző volt. Ki Yong számomra átrendezte a kedvencek listáját, az biztos. Lenyűgözően hozta a karakterét, egyenesen rászabták ezt a szerepet. Már alig várom a következő sorozatát.
Jin Ki Joo - Han Jae Yi: A múltban történtek ellenére próbál nyugodtan élni, de ez sajnos nehezen sikerül. Egy nagyon kedves lányról van szó, aki pontosan tudja, hogy Do Jin semmiről sem tehet. Azért voltam oda ezért a karakterért is, mert más sorozatokban a tipikus főhősnők legalább egyszer megmondogatták volna a srácnak, hogy te tehetsz mindenről stb. ami majd hozza magával a se veled se nélküled részeket. De Jae Yi épp ellenkezőleg tett: folyton azt mondogatta a fiúnak, hogy ő jól van és hogy nem tehet semmiről, ne érezze magát rosszul. Ott volt Do Jin mellett, támogatta őt és segített neki. Még akkor is, amikor az egész világtól azt hallotta vissza, hogy ő a szülei gyilkosa fiával van együtt nem hagyta, hogy megingassák őt. A színésznő borzasztóan aranyos volt, nagyon illett hozzá a szerep. Remélem vele is sokszor találkozom majd még a jövőben.
Heo Jun Ho - Yoon Hee Jae: Pszichopata, akinek különös felfogása van az egész világról. Meggyőződése, hogy Do Jin pont olyan, mint ő, és szeretné, ha ez az énje felszínre törne. A sorozat is sokat feszengette a kérdést ami bennünk is felmerül: egy pszichopata szeretheti-e a családját? Érdekes kérdés, főleg azért, mert Hee Jae részéről láthattunk sokszor olyan megnyilvánulásokat amik azt mutatták, hogy igenis szereti őket, de másrészről meg olyanokat is tett, amik épp az ellenkezőjét bizonyították. Azt talán kicsikét sajnálom, hogy nem kaptunk valamit a múltjából ami megmutatná, hogy hogyan jutott el egészen ideáig. Néha, de tényleg csak néha, egy picit sajnáltam, úgyhogy talán még jobb is, hogy nem tudtunk róla sok mindent, mert az tény, hogy borzasztó dolgokat tett és nem érezte magát rosszul ez miatt. Jun Ho ijesztő arcához remekül illett a szerep, nem is tudtam volna más színészt elképzelni ehhez a karakterhez.

"Próbál más lenni, mint az apja."
Ok Hee

"Életem hátralévő részében vezekelnem kell
valamiért, amit nem én tettem."
Életem hátralévő részében menekülnöm kell
valamiért, amit nem én tettem."
Do Jin

"Sok évvel ezelőtt, egy másik szörnyeteggé váltam.
Ez pedig az a pillanat, amikor harcolnom kell a szörnyeteg ellen, 
ami megteremtett."
Do Jin

"Miért nem törődtél velem egyszer sem?
Mondd el, miért!?
Vele nem köt össze a vér, de ő sokkal inkább a család számomra.
Ő jobban hasonlít egy szülőre."
Hyun Moo

"Egy támadó fia, egy áldozat lánya.
A gyilkos fiaként és az áldozat lányaként emlékeznek rájuk.
De ők nem voltak egymás ellenségei.
Ők voltak egymás üdvössége."

Történet: 9/10
Zene: 9/10
Színészek: 10/10
Karakterek: 10/10

5 megjegyzés:

  1. Azt a mindenit!
    Tegnap fejeztem be, és nekem is ez az első reakcióm.
    igazából nem tudom miért pont ezt sorozatot választottam.... ill. a végső lökést az "...egy pszichopata szeretheti-e a családját? Érdekes kérdés, főleg azért, mert Hee Jae részéről láthattunk sokszor olyan megnyilvánulásokat amik azt mutatták, hogy igenis szereti őket..." adta. Egy gyakorló pszichopata, aki szereti a családját... ez érdekes lehet... vagy nyálas, de kíváncsi lettem rá....
    És egy nagy büdös frászt voltak neki igaz érzelmei! birtoklási vágya, igen; önzése, az is, kificamodott világképe (az a belépő), naná; manipulatív dumája, de még mennyire! (már hogy lehetne egy átlagos háziasszony hibás 2 ember halálában, amikor rájön, hogy a lánya fél a mostohaapjától, és kiderül, hogy egy gyilkos? És hogy jobb egy átlagos háziasszonynál, sőt "a sorozatvilág legerősebb nője" mi sem bizonyítja jobban, hogy visszamegy a "fiájért", mindkettőért, és hogy lelkiismeret furdalása van.)
    Többek között ezért imádtam ezt a sorozatot: (nem tudom pontosan idézni) a Gonoszság döntés eredménye. (I remember you - mint az a kis fiatal fiú, akinek annyi elég volt, hogy ne váljon teljesen szörnyeteggé, hogy szerette az apja, meg a báttyja élete első 6 évében).
    jó kell hozzá hajlam: ezért volt neki két fia az egyik "A fia" akart lenni, de nem tudott ölni, a másikban meg volt a hajlam, de ő meg NEM akart "A fia" lenni.
    A többi kedvenc részem az szinte mind a mostoha anyához kötődik. azok voltak a legszebbek, legmeghatóbbak: mikor egymást védve az idősebbik fiúval, miközben fölöttük leng a kalapács, az szívszorító, megindító gyönyörű... Azt a mindenit!
    ahogy megfogalmazza a "gyönyörű, szomorú szerelem"-t a két főhős között :)
    Még néha zavar ez a lúgozott szerelem, ami a koreai sorozatokban van (28 éves emberekről volt szó), de ezzel nekem teljesen elfogadhatóvá tette :)
    És végül: kedvenc hadnagyunk elbukott volna a végén: a kétségbeesés, a félelem, a manipuláció beletaszította volna az egészbe..., ha nem szerették volna annyian, és nem hittek volna benne annyian :_)
    és még rengeteget tudnék írni, de már így is hosszú lett. :P
    köszönöm ;)
    Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bocsánat!
      Még meg kell említenem a leggenyább karaktert a sorozatban: a szenzációhajhász újságírónőt! tisztában volt vele, hogy a pszichopatánk semmit nem bán, max a börtönbe kerülését (amivel meglepett, és végképp elnyerte az utálatomat).
      Ő egy normál ember volt valaha, normális érzelmekkel, morállal. Aztán az ambició, a cinizmus elvitte egy olyan útra, ahonnan már nem látta, hogy kiken gázol át a szenzációért. Már nem ismerte fel a főhősünk jóságát, se a főhősnőnk szerelmét. Már annyira arogánsan látta a világot.
      Jun Ho-ra ő hasonlított legjobban: magányos volt, barátok nélkül, beszűkült világnézettel.
      Ugye a döntéseink eredménye...
      Írtam már, hogy szuper volt a sorozat ;)

      Törlés
    2. Borzasztóan örülök, hogy ennyire tetszett a sorozat, és nagy örömmel olvasom, hogy miket gondolsz róla. Azok a sztorik a legjobbak amik nyitogtatják a bicskát a zsebünkben, amiken el tudunk gondolkodni, és amikre sokáig fogunk emlékezni.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem! :)

      Törlés
    3. Szívesen, majd máskor is :)

      Törlés