Orange Marmalade

Orange Marmalade

Műfaj: romantikus, vámpíros, fantasztikus
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: KBS2

Ismertető: Olyan világban élünk, ahol az emberek és a vámpírok viszonylag békésen élnek egymás mellett, bár utóbbiak képességük ellenére el vannak nyomva a társadalomban. Történetünk főhőse, Jung Jae Min utálja a vámpírokat mióta édesanyja hozzáment egyhez. Olyannyira összeveszett anyjával, hogy a gitárt sem hajlandó visszavenni a kezébe, aminek hangját édesanyja annyira szerette. Az iskolájába megérkezik egy csodaszép és különös lány, Baek Ma Ri, aki semmi mást nem szeretne, csak békében és csendesen elvégezni az iskolát. Kettejük között a szerelem azonnal lángra kap, azonban a fiú álmaiban sem gondolta volna, hogy a lány egy vámpír. Kapcsolatuk viszont mélyebb, mint azt valaha is gondolták volna. 

Vélemény: Nagy reményeket fűztem a sorozathoz amikor belekezdtem. Egyrészt nagyon szeretem a vámpíros történeteket (no nem az alkonyat félét), másrészt a főszereplő sráccal pozitív élményeim vannak, így gondoltam ez a kettő főnyeremény lesz. Összességében nézve a sorozatnak van egy jó és egy rossz oldala is. Számomra az első részek elég unalmasak voltak, nem értettem azt a nagy szerelmet a két főszereplő között.

Aranyos volt meg minden, de mégis hiányzott belőle valami, ami összetartja az egészet. Aztán történt hirtelen egy ugrás időben, ami bár picit furcsa volt, egyértelműen a legjobb része lett az egész sztorinak. A történelmi események sokkal szebbek, izgalmasabbak, tartalmasabbak és nem utolsó sorban meghatóbbak voltak. S valamennyire magyarázatot is adott arra a hirtelen fellobbant szerelemre a sorozat elején.
Nagyon tetszett még a két srác viszonya is a múltban. Szép volt, és tényleg ott volt végig az a valami benne, ami leköti az ember figyelmét. A jelenbe visszaugorva 1 részig még tartotta a sorozat a színvonalat, érdekes volt és izgalmas, aztán visszaesett a sztori oda, ahonnan elindult. Bár már a végénél jártunk, mégis úgy éreztem, hogy valami még hiányzik ebből az egészből. Talán egy második évad sokat segítene rajta (nem tudom lesz-e?).

Véleményem szerint a rossz dolgok ellenére is érdemes megnézni egyszer a sorozatot. Egyrészt megtanít arra, hogy ami más, az nem feltétlenül rossz. Megmutatja, hogyan fogadjunk el valakit, aki nem olyan, mint mi, és hogyan győzzük le aggályainkat. Másrészt a történelmi rész tényleg nagyon édes, plusz rengetek szép zenével káprásztat el a sorozat. Én a jelenkori részre egy 5-öst, a történelmire egy 9-est adok, így jön ki majd az értékelésnél a hetes.

Zene: Mint fent is említettem, a sorozat tele van szebbnél szebb zenékkel, amiket egyszerűen nem győztem lefele tölteni a gépemre. Három nagy kedvenc: 'Afraid', 'Hurt' és a 'Shiny Day', ami a legszebb mind közül.

Szereplők: És akkor lássuk csak 3 főhősünket.
Yeo Jin Goo - Jung Jae Min: Aranyszívű srác, akiben bár van egy jó adag beképzeltség és harag, mégsem lehet őt nem szeretni. Utálja a vámpírokat, mivel édesanyja hozzáment egyhez. Jae Min karaktere igazán megérinti az embert, személy szerint én nagyon megkedveltem őt. Azonban a régebbi időben nekem túl beképzelt volt (persze ez adódhat abból is, hogy nemes), és a sorozat rövidsége híján nem volt esély arra, hogy kibontakozzon egy kicsit. A színész előtt viszont le a kalappal, eddig is kedveltem, ezek után még jobban. Főszereplőként szépen sikerült mindenki figyelmét magára vonnia. Plusz eszméletlen hitelesen sír ez a srác.

Seol Hyun - Baek Ma Ri: Bár vámpír, mégis emberként akar élni, s minden vágya, hogy befejezhesse az iskolát. Ma Ri karaktere nem volt rossz, mégis, engem a színésznő valahogy nagyon zavart. Mikor mosolygott is annyira merev volt, hogy elrontotta a hangulatot (nem tudom, hogy most a karaktere volt ilyen, vagy a színésznő). A régebbi időben én jobban kedveltem, ott valamennyire érthető volt ez a merevség. Viszont a jelenben tényleg nem. Nagyon sajnáltam amiért az amúgy is ingadozó sztorira a választott színésznő rátesz egy lapáttal. Talán egy kicsit ügyesebb színésznő jobb lett volna.
Lee Jong Hyun - Han Shi Hoo: Kicsit fura srác, aki fájdalmas múltja miatt eléggé rideg. Shi Hoo karaktere tipikusan azért volt benne az egészben, mert valakit 'sajnálni' kell, hogy 'érzelmes' legyen a sorozat. Annak ellenére, hogy félvállról vették az ő életét, és inkább tűnt elnyomottnak a karaktere mintsem harmadik főszereplőnek, én nagyon megkedveltem. A régi időben nagyon örültem, hogy a 2 srác kapcsolatára eléggé rámentek. Őszintén az se lett volna rossz, ha a Baek Ma Ri-t kipöckölik a sorozatból, aztán kezdenek valamit a két baráttal. A jelenkorban tényleg nagyon elnyomták, szánalmas és sajnálatraméltó volt, amiért nagyon haragszom. A színészt pedig nagyon megkedveltem.

Történet: 7/10

Zene: 9/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10