Rough Play
Műfaj: dráma
Játékidő: 98 perc
Premier: 2013. október 04.
Ismertető: Oh Young egy fiatal színész, tele életerővel, munkáját nagyon odaadóan végzi. Egy kis színházban lép fel rendszeresen, azonban gyakran baj van vele, mert túlságosan beleéli magát a szerepeibe majd elkezd improvizálni, így a rendezőnek elég sok fejfájást okoz. Egyik előadásán felfigyel rá egy menedzser, aki azonnal le is szerződteti, s bár mellékszereplőként kezdi, bombaként roppan be a filmiparba, imádni fogja őt mindeni. Ezután egyre több és több főszerepet kap, az egész ország oda lesz érte. A hírnevével azonban az arroganciája és a beképzeltsége is egyre nő egészen addig, míg egy gengszterbandába bele nem keveredik, ahol már az élete a tét. Innentől kezdve elindul a leejtőn, s nem tud megállni.
Vélemény: Eredetileg nem akartam megnézni ezt a filmet, mert nekem az első verzió sem tetszett nagyon. Aztán idén találkoztam Lee Joon-nal, akit nagyon megszerettem, így természetesen listára került. Na hol is kezdjem. Maga a történet jó volt, abszolút a főhősön és annak lelki világán volt a hangsúly. Voltak jelenetek, amiket annyira nem értettem, akadtam olyan percek, amiket feleslegesnek tartottam, valamint eléggé sokat ugrált a jelenetek között, mire beleszoktam volna az egyikbe már a kettővel arrébb is volt, ez egy kicsikét azért zavaró volt.
A lényeg azonban a főhősön van: tökéletesen ábrázolták a hirtelen jött hírnevet és ezzel együtt az elbizakodottságot is, majd a túlságosan nagy önteltség miatt olyan helyzetbe keveredik a főhős, ami alapos leckét tanít neki és visszaesik oda, ahonnan elkezdte. A filmről egyből Stendhal Vörös és Fekete című 1830-ban kiadott regénye jutott eszembe, ez esetben is a főhős lélekábrázolása volt a fő cél, amit Lee Joon tökéletesen véghez is vitt. A filmet mindenképp ajánlom megnézni Lee Joon rajongóknak, még ha maguk a jelenetek nem is voltak a legjobbak, a srác tarolt és bebizonyította egyetlen szereppel, 93 perc alatt, hogy milyen remek színész.
Történet: 7/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10
nekem nagy kedvencem, és a Rough Cut is az volt, mondandójával erősen hatott rám mindkettő.
VálaszTörlés(külön jó, érdekes a stendhali lélekábrázolás felmerülése/kapcsolódása)
Igen, Lee Joon nagyon tudta a dolgát! :)
Törlés