Mirror of The Witch

Mirror of The Witch

Műfaj: romantikus, fantasztikus, történelmi, dráma, horror (?)
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Csatorna: JTBC

Ismertető: Történetünk főhőse egy fiatal lány Seo Ri, aki az erdő közepén él egy kicsi kis kunyhóban, ugyanis mostohaapja elrejtette őt mindenki elől, nem is véletlenül, ugyanis a lány el van átkozva. Régen, Sim királyné nem tudott teherbe esni, így végső elkeseredettségében egy sámánhoz fordult, aki segített neki. Ikreket szült, egy kisfiút és egy kislányt, azonban utóbbit meg akarták ölni, hogy a koronaherceg élhessen. Hyun Seo azonban nem végzett vele, hanem sajátjaként felnevelte és keményen dolgozott azon, hogy megtalálja a módját az átok megtörésének. Itt van még főhősünk, Heo Jun, akinek az anyja egy rabszolga, és aki nem igazán érti, hogy mi végett született a világra, mi feladata van az életben.

Vélemény: Hűha, hát hol is kezdjem. A sorozatot azért kezdtem el nézni, mert nagyon érdekesnek ígérkezett, egyedi történettel, plusz a két főhős srácot nagyon szeretem (még ha a színésznőt nem is annyira). Meg kell mondjam, hogy az első pár rész nekem nagyon tetszett. Érdekes volt, megkapó, plusz ami a leginkább felkelte az ember figyelmét az az egyedisége. Nagyon vártam mit hoznak ki a sztoriból. 

És csak vártam és vártam. Valahogy a közepére ellaposodott az egész. Nem tudom megfogalmazni pontosan miért, de untam a részeket. Ezerszer kapták el a sámánt, ezerszer szabadult ki, ezerszer és még ezerszer eljátszották ugyanazokat a szituációkat. Szóval igen, bár az első 3-4 rész megkapó volt, sajnos utána tizenvalahány részen keresztül teljesen lapos. A vége viszont megint jóra sikeredett. 
Bár kicsit nyálasnak és szemforgatósnak tartottam ezt a 'a szerelem a kulcsa mindennek', hisz mégiscsak egy királyokat érintő átokról volt szó, minek ide belekeverni a szerelmet?! Ennek ellenére szépen lezárták, külön tetszett, hogy minden karakternek lezárták a történetét. De akkor is úgy vélem, a 20 rész rengeteg volt ennek a történetnek, talán 12 lett volna az ideális mindenféle húzás-nyúzás nélkül.

A romantika... hát erről nem tudom mit mondjak. Jó is volt meg nem is. Valahogy túl nyálasnak tartottam, túlságosan is. Sokkal aranyosabbnak tartottam a szerzetes és a töpszli csaj közötti kapcsolatot, bár sajnos őket nagyon keveset mutatták. A két főhős páros engem-e téren nem nyert meg. De máson sem. A két karakter nagyon kidolgozatlan volt. Valahogy olyan nagyon semmilyenre sikeredettek mindketten.
Egyáltalán nem szerettem meg őket, hiába mosolygott eszméletlen édesen főhősünk, valahogy nincs semmi, amit kiemelnék a jellemzésénél. A főhősnőről még úgy sem. Az egyetlen normális és 'ez igen' karakter és színész az a király volt A színész nagyon kitett magáért, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne hagyjam abba a sorozatot. Nagyon érdekes volt végignézni az ingadozó lelki világát.

Ami külön piros pontot és elismerést érdemel azok a csodálatos ruhák, felszerelések, maga a hely, meg minden apróság. Nagyon sikerült megteremteni egy külön kis világot a sorozatnak, minden apróságra figyelve. A sárkányrepülők is gyönyörűek voltak. Ami viszont nagyon idegesítő volt: amikor Poong Yeon annyira megijedt a lánytól amikor átváltozott. Annyira nem maszkírozták el a színésznőt, hogy félni lehessen tőle. A fehér haj meg színes szem miatt majd összepisilte magát... na oké.
Összességében engem sajnos nem igazán nyert meg magának a jó színészek ellenére sem. Lapos történet annak ellenére, hogy a sztori nagyon érdekes. A karakterek, a király kivételével, semmilyenek, egyszerűen nem tudta fenntartani a figyelmemet, szóval én senkinek sem igazán ajánlom. Úgy gondolom, hogy Si Yoon kicsit mellényúlt, hisz ez volt az első szerepe mióta leszerelt, jobban örültem volna egy jobb, kidolgozottabb karakternek, na de ezen már nem segíthetünk, majd kijavítja.

Zene: Történelmi sorozatához híven a háttérdalok nagyon szépek voltak, és pár szép szám is született: Choa X Way 'Always', Jeon Sang Geun 'You For Just One Day' és végül Lim Jeong Hee 'Month' című száma, aminek a refrénje gyönyörű.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk három főhősét külön külön.
Kim Sae Ron - Yeon Hee / Seo Ri: Az erdő közepén él egy kis kunyhóban, mit sem tudva átkáról. Naiv és tapasztalatlan, hisz semmit sem tud a világról, mindent csak könyvekből. Később magabiztos lesz és eltökélten próbálja megtörni átkát. Őszintén nekem a kezdetektől sem sikerült őt megkedvelnem, a legnagyobb bajom a színésznővel volt. Már nagyon régóta színészkedik, ennek ellenére mégsem látok rajta semmi fejlődést, pedig kicsinek nagyon ügyes volt. A folyamatos mogorva arca teljesen elvette a kedvem tőle, a hisztijeitől pedig kész voltam. Megértem én, szörnyű sorsa van, eszméletlen nehéz neki, de akkor is. Idén nagyon sok a rossz főhősnő, feltűnően az előző évekhez képest, sajnos ő is bővíti a tábort. Nem tudom a színésznőről mit mondjak, talán egy vidámabb, sokkal vidámabb szerep jobban állna neki, ez valahogy nagyon nem.
Yoon Si Yoon - Heo Jun: Édesanyja az egyetlen számára, nagyon szereti őt és borzasztóan érzi magát, amiért ilyen sorsa van. Sokat gondolkodik azon, miért is született ő a világra, mi értelme is van az életének. Heo Jun karaktere sem fogott meg. Nem tudom miért. Egy kedves férfi volt, aki mindent megtesz szerelméért, aki imádja anyját és akinek fájdalmas múltja van. Egyszerűen hiányzott belőle valami plusz, nem is tudom mi. Nagyon aranyos a színész, nem erről van szó, mióta leszerelt szerintem ezerszer jobban néz ki, és ő az a színész (szerintem) akinek a legjobban áll a történelmi ruha. Mégis nem tudtam őt annyira megszeretni. Az viszont nagyon szép volt, hogy a végén megírta azt a könyvet, hisz erre mondhattuk, hogy tessék, ezért születtél meg. Hogy másokon segíts. A színészről annyit, hogy bár nem örülök, hogy ilyen lett a karakter, annak viszont igen, hogy megtudhattam, hogy milyen jól áll neki a történelmi ruha, és hogy milyen eszméletlen gyönyörűen sír ez a színész. Komolyan, ilyen szépen sírni színészt én még nem láttam. Nagyon durván élethű volt, és egyszerűen szép.

Kwak Si Yang - Poong Yeon: Már kicsi kora óta védelmezi Seo Ri-t ezért érthető, hogy szerelmes lett a lányba, és hogy nagyon sajnálja amiért be van zárva egy kis házba mindentől elszigetelve. Őszintén nagyon örültem a színésznek, féltem, hogy nagyon sajnálni fogom a végén amiért pártában marad. Az elején nagyon kedveltem, főleg, hogy annyi mindent megtett volna a lányért. Aztán a sztori közepén az a rengeteg lelki ingadozás és bizonytalanság már egy idő után sok volt. Persze egyszer kétszer tökjó volt, hisz színesítette a karaktert, de aztán mikor már nem tudom hanyadszorra játszották el elegem lett. Összességében róla nem igazán tudok mit mondani, végezetül ő sem nyert meg magának, pedig nagyon örültem a színésznek. Reméljük a jövőben jobb karakterei lesznek. Utolsó sorként pedig még annyit, hogy a borítóképek nagyon szépek.

Történet: 4/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 4/10