Punch

Punch

Műfaj: dráma, vígjáték

Játékidő: 110 perc

Premier: 2011. október 20.

Ismertető: Won Deuk egy 17 éves fiú, akinek az élete nem éppen fényes. A tanulás nem érdekli, nagyon szegény, ráadásul édesapja púpos, így gyakran a nevetség tárgya. Édesanyjáról pedig semmit sem tud. Egyetlen dolog, amiben kiemelkedőnek mondható, az az ökle, mivel elég erős egy gyerek. Mindezek ellenére nem agresszív, viszont ha provokálják akkor azonnal üt. Életét még az idióta osztályfőnöke is megkeseríti. Nem elég, hogy az osztályban állandóan piszkálja, otthon sem hagyja nyugton, mivel egy tetőtéri lakásban szomszédok. Won Deuk gyakran imádkozik a templomban a tanára hirtelen haláláért. Egy nap azonban az osztályfőnök elmondja Won Deuk-nak, hogy édesanyja akar találkozni vele. Azt is megtudja, hogy a Fülöp-szigetekről való, és emigrált Koreába.

Vélemény: Bevallom az első 35 percét nem igazán értettem. Vagyis nem nagyon sikerült felfognom, hogy miről is akar szólni a film. Szerencsére a végére összeállt a kép, és rájöttem, hogy ez egy nagyon is szép, és szívhez szóló történet. Nagyon tetszett, hogy láthattuk, hogy Won Deuk élete hogyan oldódik meg, és hogyan fogadja el maga körül az embereket. Egyszóval a film igazán ráébreszt minket, hogy gyakran a legszegényebb embernek lehet a legnagyobb szíve, és hogy nem a külső fontos. Sikeresen elsütöttek benne egy-két poént, ráadásul a kickbox-os jelenetek is jók voltak, s még drámai pillanatokkal is meglepett minket a film. Engem egyértelműen az anya-fia találkozás hatott meg a legjobban, nagyon örültem, hogy végre egymásra leltek. A külföldiekre kitérve pedig, tetszett, hogy elfogadják, és segítik őket. Az a kis üzlet remek ötlet volt. Szóval tényleg élveztem látni a kis bandát, még az állandóan ordibáló szomszédot is megszerettem a végén. Az utolsó percek pedig remekre sikerültek, éreztették velünk, hogy lelkileg lettek sokkal gazdagabbak a szereplőink.

Szereplők: Yoo Ah In - Won Deuk: Jó kis karakter volt, és a színész is remekül megállta a helyét. Sikerült megmutatnia, ráébresztenie, hogy milyen lelki problémákkal küzd szegény. A legjobb akkor is az volt, amikor így meg úgy szidta az akkor még ismeretlen anyját, meg hangoztatta, hogy ő biza nem is akarja látni sem. Bezzeg amikor az eljött hozzá, egyből teljes fordulatot vett a karakter, és konkrétan érezni lehetett, mennyire hálás, amiért végre visszajött hozzá. Egyszóval jó kis karakter volt, nagyon megkedveltem a film végére. A többiek is jók voltak, bár külön nem nagyon emelném ki őket, hiszen róluk sokmindent nem tudtunk meg.

Történet: 7/10 

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10