Kuroshitsuji

Kuroshitsuji ~ Black Butler

Műfaj: akció, fantasztikus
Játékidő: 119 perc
Premier: 2014. január 18.

Ismertető: Kiyoharu Genpo egy hatalmas cég tulajdonosa, és egy csodálatos kastély örököse. Kiyoharu valójában lánynak született, de amikor szüleit meggyilkolták, elhatározta, hogy bosszút áll, ezért szerződést kötött egy démonnal. Emiatt férfiként éli az élet. Így került mellé Sebastian is, a démon, komornyikként, aki a gazdája minden szavát teljesíti, cserébe pedig megkapja a lány lelkét, miután az sikeresen beteljesítette bosszúját. A városban sorra történnek időközben a gyilkosságok. A nagykövetek áldozatul esnek, és mumifikálódott testként végzik. Így Kiyoharu és Sebastian el is kezd nyomozni az ügyben, ugyanis az esetek természetesen kapcsolódik a szülei gyilkosságához. 

Vélemény: Bár régen elég sok animét néztem, sose kerítettem sort ennek a filmnek a manga vagy akár az anime változatára. Azonban ma reggel, amikor filmeket töltögettem véletlenül megláttam ezt, és képzeljétek ez azt az érzést, amikor megláttam, hogy a kedvenc japán színésznőmet és színészemet tették össze egy film erejéig. Anime ide vagy oda, ezt nekem látnom kellett! Nem is bántam meg. 
A legkiemelkedőbb dolog, vagy inkább dolgok a filmben ezek voltak: a háttérzene. Egyszerűen annyira jól eltalálták, hihetetlen jó hangulatot kölcsönöztek az egész filmnek. A ruhák és a díszletek. Már a film legelején feltűnt, hogy milyen eszméletlen jók a ruhák benne. A másik, ami még a legelején megfogott, az a remek akció jelenetek. Szerencsére a film tele volt ilyenekkel, úgyhogy nem kellett csalódnom. 
A bevezető opening is jóra sikerült, egyszerűen sütött az egész filmről, hogy ebbe biza munka van, és minden egyes részlet a lehető legjobban lett kidolgozva. Na kérem szépen, ilyen, amikor egy filmet rendesen elkészítenek. Arról nem is beszélve, hogy az apró mozzanatok, vagy események is annyira igényesen lettek elkészítve meg leforgatva, hogy néha csak úgy simán meglepődtem. A történet is megkapó volt.
Szerencsére nem zúdították ránk úgy az infókat, hogy minimum 2x meg kelljen nézni ahhoz, hogy megértsük a lényeget. Ami különösen tetszett, hogy szépen volt felépítve a film, rendes bevezetés, bonyodalom és bevezetés is adott a sztoriban. Amit picit elrontottak a filmben, az pedig az a jelenet volt, amikor a Kiyoharu nagynénje színt vall. Annyit tekertek ott már végül, hogy inkább feladtam.
Érthető volt, csak icipicit túldramatizált. Ismét a szerencsére szót kell használnom, hisz ez csupán 7-8 percet tart, azután a film egy az egyben visszatér a régi kerékvágásba. Szóval ezt az egy dolgot simán el lehet nézni. Még így a végével kapcsolatban, az a pár perc amikor az a nagyon jó zene ment.. te jó ég. Komolyan olyan volt, mintha egy külön videó klip lenne az egész, de ugyanakkor kapcsolódik is a történethez.
Az anime változatát viszont nem láttam, így nem tudok hasonlóságokat vagy éppen eltéréseket mondani. Bár igaz, én soha nem is terveztem megnézni, szóval nekem csak ez a film van. Egyszóval egy remek történet volt, és tényleg ez volt az eddigi legkidolgozottabb ázsiai film, amit valaha láttam. Ki gondolta volna, hogy ez pont japán lesz. Zárójelben megjegyezném, a koreai filmek eddig jobban tetszettek, de ez most nagyot tarolt a szememben.

Szereplők: Sokat igazából nem is tudtunk meg róluk, hisz mindkettejüknek egy cél volt az érdekük, így a személyiségükbe annyira nem is mentek bele.
Mizushima Hiro - Sebastian: Ez az alakítás nem volt új, a Mei-chan no Shitsuji-ban már találkozhattunk a komornyik Hiro-val. Azonban a 2 karakter teljesen eltért egymástól. Míg ott egy becsületes, romantikus alkat volt, itt ilyen csendes gyilkos típus, aki nem fél megmondani a véleményét még a gazdájának sem. Komolyan mondom, ő jól nézett ki rendőrként is, de ez az a szerep, ami tökéletesen illett hozzá. Ami különösen tetszett (már megint), hogy annyira oda figyeltek a színész mozgására, beszédére, hogy azt tanítani sem lehetne. Kecses volt, még az akció jeleneteknél is, és fene sem tudja, hogyan csinálta. Tényleg rengeteg gyakorlást igényelt, és sokkal nagyobb teljesítményt nyújtott, mint az előző komornyikos szerepében. Nem véletlenül kedvenc japán színészem, az Oguri Shun mellett. Ruhája eszméletlen, nagyon jól áll a színésznek, és erre is csak azt tudom mondani, hogy rengetek munkát igényelt valószínűleg, de ez meg is látszik rajta.
Gouriki Ayame - Kiyoharu Genpo: A japán színésznőkért annyira nem vagyok oda, nekemkicsit túl olyan... nem tudom, az a nagyon nyálas hang amin beszélnek... olyan idegtépő. Szerencsére Ayame nem ilyen, és már a Mirai Nikki-ben tudtam, hogy ő biza kedvenc lesz. Nagyon élveztem őket egy filmben játszani. Tökéletesen illettek egymáshoz, holott ez nem egy romantikus sztori volt. Karakterére kitérve, szegény kislányt sajnáltam is, meg fel is néztem rá. Milyen lelki erő kellett ahhoz, hogy olyan piciként elhatározd, hogy megbosszulod a szüleid halálát. Elképesztő. És annak pedig különösen örültem, hogy a végén ott volt az a mosoly. Még a nagynéni karakterére kitérnék pár sor erejéig. Teljesen érthető volt, mit miért csinált, és ott volt az a drámai rész is, de nekem a színész annyira antipatikus volt, hogy nem tudtam sajnálni őt, pedig ugye arra ment ki az egész jelenet. Ha egy másik színésznő lett volna, akkor nem adnék mínusz 1 pontot a színészekre. Nade ez van sajna, ezen változtatni már nem lehet.

Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése