White Christmas

White Christmas

Műfaj: misztikus, thriller, pszichológiai
Részek száma: 8
Dátum: 2011
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet központja a SooSin középiskola, ami egy elit iskola a hegyes között eldugva. Nagyon kevesen tanulhatnak is, akik pedig kiérdemelték, hogy ide járhassanak, évi 8 nap szünetet kapnak, amikor elmehetnek az épületből, azt is karácsonykor. Az iskola kiürül, egyedül 7 furcsa, nehézkes személyiségű diák marad ott, egy titokzatos, megrázó és fenyegető levél miatt. Ha még így sem lenne elég feszült a hangulat, egy balesetet szenvedett pszichológust engednek be maguk közé, aki elkezdi próbára tenni őket, és traumáikat. A hóesés miatt a telefonok nem működnek, a menekülés lehetetlen, így választ kell találniuk egyetlen egy kérdésre: A szörnyetegek születnek, vagy azzá lesznek?

Vélemény: Már régóta tervezgettem megnézi a sorozatot, a sok jó színész miatt, azonban csak most (így a nyár közepén) jutottam el oda, hogy meg is nézzem. Ez esetben sem olvastam sokat róla, így kíváncsian vártam, hogy milyen történetet fogok látni. Hogy őszinte legyek az eleje picit furcsa volt. Nem igazán értettem mire akar kimenni az egész, féltem, hogy csak a levélről fog szólni az egész. Aztán nagy nehezen, de végül folytattam. 

Egyre érdekesebbnek tűnt. Amit el kell mondanom, hogy nagyon nyomott hangulata volt az egész sorozatnak. Alapjáraton az, hogy egy iskolába voltak bezárva, megszakítva a külvilágtól. Akkor ott voltak a karakterek, akik biza nem hétköznapiak voltak, s végül még a levél is, ami ugyancsak még nyomottabbá tette az egészet. És akkor még ráadásként ott volt a karakterek közötti állandó feszültség is, főleg, hogy egyesek utálták egymást.
Ahogy haladunk előre a sztoriban, tényleg az lesz a középpontban, hogy elgondolkodjunk azon, amit a pszichológus kérdezett. A szörnyetegek születnek, vagy azzá válnak? Én borzasztóan szeretem a pszichológiai dolgokat, főleg, amikor ilyen kérdések jönnek fel témaként. Nagyon érdekes volt, ahogyan mindegyik karakter lelkébe ásott egy kicsit, és megpróbálta előhívogatni belőlük a 'szörnyeteget'. A nyomottság mellé ez a sztori tökéletes volt.

A levél tartalma is borzasztó érdekes volt, nagyon tetszett, ahogyan a versecske sorai leírást adtak a bent lévőkről. A sorozat legvége nagyon durva volt, oké számítani lehetett rá, de a doki utolsó sora engem totál kikészített és nagyon durván elgondolkodtatott. Tény, hogy igaza volt, de azért a helyzetet tekintve meg lehetett érteni. Vagy én nem tudom már azt sem, hogy foglaljam össze a gondolataimat. Annyit tudok mondani, hogy nagyon érdekes és elgondolkodtató volt.
Voltak benne furcsa jelenetek, a karaktere is furcsaságuk miatt nem igazán 'nőnek' a szívünkhöz, nagyon nyomott és kicsit elvont volt az egész. Én mégis úgy gondolom, hogy ezt egyszer mindenkinek látnia kell, minimum egyszer (lehetőleg akkor, ha épp ilyen gondolkodó hangulatunkban vagyunk), mert borzasztó érdekes és elgondolkodtató kérdéseket vet fel a sorozat. A sok ismerős és szeretett arc pedig ráadás.

Zene: Számok nem igazán készültek a sorozathoz, a soundtrack viszont nagyon a helyén volt, főleg az a kicsit templomos beütésű. Nagyon illett a nyomottsághoz.

Szereplők: Hűha, ez hosszú lesz... no lássuk főhőseinket sorjában.

Kim Sang Kyung - Kim Yo Han: Ő lenne a pszichológusunk, aki felveti a nagy kérdést. Ettől a pasitól engem a hideg rázott, főleg amiatt, hogy mindig olyan halál nyugodtan állt mindenhez. Írtó érdekes és egyben félelmetes volt, ahogy 'kóstolgatta' a srácokat, ahogyan egytől egyig a lelkükbe hatolt, és az is, ahogyan egymás ellen ugrasztotta őket. A hülye játékaitól én is borzasztóan féltem. Bár tudjuk, hogy mi volt ő, mégis szerintem nagyon érdekes, ahogyan egyáltalán eszébe jutott ez a kérdés, és ahogyan próbálta erre megtalálni a választ. Nem egy eszement hülye volt, hanem igazán érdekelte is, hogy miért van ez. A színésszel én először találkoztam, és hát hűha. Sikerült neki, hogy kirázzon a hideg, ha csak ránézek? Sikerült biza. Nem is akárhogy.
Baek Sung Hyun - Park Moo Yul: Talán ő a legnormálisabb a bent maradtak közül, akinek annyi vétke van, hogy szerelmes. Tényleg ő volt az, akit a leghétköznapibbnak mondanék az összes srác közül, de persze ez is csak a látszat volt, igazából belegondolva elég félelmetes az ő helyzete is, no meg az is, aki valójában. Mivel Moo Yul volt legnormálisabb (vajon hányszor fogom még ezt a szót használni xD) ezért szerintem minden nézőhöz ő került a legközelebb. Ő volt a legrendesebb is, tetszett, hogy mindenképp megpróbálta elintézni, hogy ne nyírják ki egymást konkrétan. A színésszel én még főszerepben nem találkoztam, na majd ezután remélem lesz hozzá szerencsém.

Kim Young Kwang - Jo Young Jae: Pestisnek nevezik, elég rossz természete van, kb. mindenki utálja őt és ha lehet, messzire elkerülik. Young Jae volt az a karakter, aki a legingatagabb volt mindenki közül, ez teljesen egyértelmű volt a vérmérsékletét tekintve. A félelem egyből meglátszik rajta, és szegény akárhogy próbálta, nem sikerült neki lepleznie. Igazából az ő karakterével végig hadilábon álltam, nem tudtam eldönteni, hogy nagyon utálom vagy nagyon szeretem őt. Szerintem mindkettő. A filmekben általában mindig az ilyen személyiségű emberkék árulják el a többieket, vagy halnak meg legelőször, így borzasztó kíváncsi voltam, hogy mi lesz vele. Young Kwang nekem kedvenceim között van, tehetségesnek tartom őt, ezt pedig ez a karaktere is bebizonyította.
Lee Soo Hyuk - Yoon Soo: Nagyon... érdekes. Yoon Soo karakterét nem igazán tudom megfogalmazni. Kicsit olyan elvont volt ő is. Najó, nem kicsit, hanem nagyon. Ijesztő, gyerekes, és nagyon furcsa volt, de ugyanakkor nagyon sajnálatra méltó is. Ő volt az, aki a legkevesebbet szerepelt, ami nem is csoda, hisz mindig elvolt magának. Őszintén engem a hideg rázott tőle. Lelkileg borzasztó ingatag volt, amit eléggé meg lehetett érteni miután megtudtuk az ő traumáját is. A sarokszörnnyel kikészített engem is, nem csak saját magát. Azt hiszem Lee Soo Hyuk itt kb. felismerhetetlen. A karakter tökéletesen illett hozzá, a kinézetéhez meg főleg, nagyon nagyon ott volt.

Kwak Jung Wook - Yang Kang Mo: Hallássérült srác, aki emiatt rengeteget szenvedett. Utálja, hogy 'nyomorékként' kezelik és ez ellen megpróbál nagyon fellépni. Sokat beszél, így próbálja meg eltéríteni a hangsúlyt a füléről. Kang Mo-t hátránya miatt talán, de sikerült nagyon megkedvelnem, őszintén szorítottam neki, hogy minden okés legyen vele, főleg amikor elég durván elkezdték őt gyanúsítgatni. Nagyon okos és találékony volt, nagyban hozzájárult a csapathoz. Érdekes volt a beszélgetése a pszichológussal nagyon, no meg persze borzasztó elgondolkodtató is (ezt a szót is vajon hányszor írtam már le eddig XD). A színésszel először találkoztam, szóval várom a további szerepeit.
Hong Jong Hyun - Lee Jae Kyu: A legcsendesebb közülük, aki szintén inkább azt szeretné, hogy ne nyírja ki senki a másikat. Vicces, hogy pont ő az, akihez ez a kép tartozik. Vele kapcsolatban sejtettem, hogy lesz valami vele, mert általában a legcsendesebbek a legfélelmetesebbek. Ez esetben ez nem teljesen, de valamennyire beigazolódott. Ha választanom kéne a sok karakter közül, hogy ki volt a legelhanyagolhatóbb a sztori szempontjából, akkor őt választanám, de ez sem lenne teljesen igaz. A színésszel már találkoztam kisebb nagyobb szerepekben, eddig itt kedveltem őt a legjobban. Utóiratként pedig, hogy egyszerűen imádom ezt a képet róla. Tökre... ijesztő.

Esom - Yoon Eun Sung: Az egyedüli lány, aki az iskolában marad. Elég furcsa, mély traumát élt át ő is, emiatt sokszor megpróbált ártani magának. Valaha Moo Yul volt a barátja, de szakítottak miután megváltozott a lány. Őszintén a sorozat elején nagyon nem bírtam őt, talán túl hirtelen jött a váltás erre a sorozatra, de nagyon reméltem, hogy nem sokat fog szerepelni. Le kellett mennie a sorozat felének, mire viszonylag megbékéltem vele, de csak azért, mert rájöttem, hogy mindannyian furcsák. A színésznővel először találkoztam, szerintem remekül hozta ezt a nem megszokott, furcsa, kicsit idegesítő és már már félelmetes karaktert. A jövőben remélem meg találkozom vele.
Sung Joon - Choi Ji Hoon: Nem tudja kifejezni az érzéseit, egyenesen hidegvérűnek néz ki, azonban ez egy betegség oka, így nem szabad őt hibáztatni. A legokosabb mindenki közül, és ezt sokszor be is bizonyítja a sorozatban. Őszintén én nagyon szeretem az ilyen karaktereket, mindig van bennük valami titokzatosság ami vonzza az embert. Plusz a poénok mindig az ilyen karakterek mellett a legjobbak, a kedvencem az volt, hogy 'sose tapintottam még púpot'. Az összes srác közül nekem ő volt a kedvencem, amire Sung Joon rátett még egy lapáttal. De biztos, hogy más, hasonlóan jó tehetséggel megáldott színész mellett is kedvencem lett volna. De Sung Joon azért mégiscsak Sung Joon.

Történet: 8/10

Zene: 5/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10