Criminal Minds

Criminal Minds

Műfaj: dráma, krimi, pszichothriller
Részek száma: 20
Dátum: 2017
Csatorna: tvN

Ismertető: A történet egy speciális csapatról és az általuk megoldott megannyi érdekes esetről szól. A tagok: Ha Sun Woo egy remek profilozó, azonban neki ő maga is fájdalmas múlttal rendelkezik. Na Na Hwang, profi hacker, a csapat szeme és füle. Yoo Min Young, ő adja ki az esetekről szóló közleményeket a médiának. Lee Han, a fiatal, zseni orvos. Kim Hyun Joon, a csapat legújabb tagja, aki nyomozó. S végezetül, de nem utolsó sorban a főnök: Kang Ki Hyung. Ők hatan együttesen fognak érdekesebbnél érdekesebb esetekben együtt dolgozni, hogy gyilkosokat, sorozatgyilkosokat valamint pszichopatákat és rengeteg, a helyes útjukról letért embert dugjanak rács mögé. A sorozat az amerikai Gyilkos Elmék című 2005-ös sorozat koreai feldolgozása.

Vélemény: Sajnálom a satnya ismertetőt, de egyszerűen nem tellett jobbra, nem igazán lehet megfogni picit hosszabban, hogy miről is szól ez a sorozat. Mint tudjátok nagyon szeretem a thrillert, a pszichothriller pedig abszolút a kedvenc műfajom, plusz Joon Gi volt a főszereplő, így egy okom sem volt arra, hogy ne legyen abszolút nézős. Most, hogy befejeztem és végre idekerültem, hogy megírjam nektek ezt a bejegyzést, nagyon vegyes érzéseim vannak a sorozat felé.

Kezdjük a jobbik felével. Egyrészt mivel nagyon szeretem a különböző eseteket egy adott sorozatban, így elmondani nem tudom, mennyire élveztem, hogy merészebbnél merészebb dolgokat hoztak fel a sorozatban. Szinte minden részben egy teljesen új esettel találkozhattunk teljesen új szereplőkkel is. Mivel ha belegondolunk, ezeknek mind van valóságalapja, így elképesztő volt látni, hogy mire képes az ember, ha egy trauma éri. Mi mindent be tud beszélni magának.

Szörnyen jó volt, hogy a bűnözés nagyon sok szegletét érintették, volt itt megerőszakolástól kezdve gyermekrabláson át teljesen kedvtől függő gyilkosságig szinte minden. Én nagyon nagyon szeretem a pszichológiával foglalkozó dolgokat, ha pedig krimi van mellette, az biztos, hogy az én műfajom. Sokáig gondolkodtam is rajta még régebben, hogy kriminálpszichológus legyek, szerintem a világ egyik legérdekesebb szakmája, biztos vagyok benne, hogy nem lehet megunni.

Szóval igen, az esetek nagyon tetszettek. Nagyon tetszett az is, ahogyan mindig felvázolták nekünk, hogy milyen profilt állítanak fel egy bűnözőről. Bár egymás között beszélgettek, mi mégis rengeteg fontos infót kaptunk, nem egyszer csodálkoztam el rajta, hogy az apróságokból mennyire meg lehet határozni egy embernek a gondolatmenetét. Lenyűgöző volt. Sokszor illusztrálták is ezeket, így még érdekesebb volt végigkövetni, hogyan szűkítik le a gyanúsítottak körét.
A bűnös személyek mind egytől egyig nagyon érdekesek voltak, számomra tényleg nagyszerű volt látni, egy ember mennyire ki tud készülni egy őt ért traumától. Ráadásul ahogyan ezeket megoldották, mindig egy oda passzoló idézettel zárták, ami annyira el tudott néha gondolkodtatni, hogy többször is elolvastam őket és természetesen mindet ki is írtam, lent megtaláljátok őket. Volt olyan eset, ami annyira meghatóan ért véget (főleg a gyerekrablásos), hogy megkönnyeztem.

A sorozat hangulata is nagyon tetszett, végig meg volt a komor, szürke aura, ami még inkább be tudja szippantani a nézőt a pszichológia világába. Az akció jelenetek is nagyon jók voltak, Joon Gi biztosan nagyon élvezhette a forgatást. A ruhák és a kiegészítők is nagyon passzoltak a sorozathoz. Annyi jót írtam már itt erről, biztosan felmerült már bennetek, hogy akkor miért is mondtam az elején azt, hogy nagyon vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban.
Hát akkor lássuk ezt az oldalát. Ami a legzavaróbb volt számomra, hogy nem volt kerete a sorozatnak. Én nagyon reméltem, hogy lesz majd valami, ami úgy összerakja az egészet. Biztosan értitek mire gondolok, hisz a legtöbb koreai thrillerben azért így szokott ez lenni. Gondoltam, hogy a főhős múltjával kapcsolatban jön majd fel valami a végére, amire majd rátérnek és részek fognak erről szólni, de meglepetésemre és sajnálatomra egy rész alatt lerendezték az egészet.

Számomra tényleg nagyon hiányzott ez a keret, egyszerűen így úgy érzem, se eleje se vége nem volt az egésznek, csak úgy ment a semmibe. Nem volt semmi, ami összefogta az egészet. A másik, megint zavaró dolog, hogy bár érdekes és izgalmas volt, ahogyan megoldották az ügyeket, néha annyira dobálóztak a nevekkel, hogy csak jó pár perccel később jöttem rá, hogy miről is beszéltek éppen. Ebből a 'nem igazán értem miről van szó' beszédből elég sok volt.
Harmadik dolog pedig az volt, hogy profi létükre néha szinte olyan volt, mintha semmit se csinálnának. Mármint úgy értem adott egy olyan eset, ahol a nézők halálra izgulják magukat, éppen a csapat egyik tagja van veszélyben, ők meg ülnek a tv előtt és gondolkodnak. Értem én, hogy profilozók meg minden, de nekem egy kicsit több akció igazán jöhetett volna, de főleg akkor, amikor a helyzet ezt abszolút megkövetelte. Sajnálom, hogy erre nem figyeltek oda jobban.

Összességében tehát nem igazán tudom a végére eldönteni, hogy akkor most ajánlom-e vagy sem. Aki szereti ezt a műfajt, annak mindenképp megéri megnézni az esetek miatt, mert azok tényleg bitang érdekesek voltak, de senki se számítson arra, hogy ez egy keretes, szépen lefutó sorozat, mert nem az. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, amerikai sorozat, talán egyszer majd vetek rá egy pillantást, de a koreaiaknak szerintem nagyon nem 'áll jól' ez a keretnélküliség.

Zene: Összesen két számot kreáltak a sorihoz: Yoo Hweseung 'Another Day', Flowsik & Davichi 'Higher Plane'. Mindkettő nagyon tetszik és nagyon illik a sorozathoz, de sajnos a sorozat közben soha nem hallhattuk őket, csak a részek legvégén.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit.
Lee Joon Gi - Kim Hyun Joon: Mivel fiatalkorában az ő életében is történt pár olyan dolog, aminek nem kellett volna, ezért egy hatalmas igazságérzettel rendelkező, rögtön a tettek mezejére lépő férfivé érett. Hyun Joon egy olyan srác volt, aki nem sokszor szólal meg, de ha igen, akkor is csak azt mondja, ami a szükséges. Ha valaki bajban volt, nem törődött sokat a profilozással, egyből rohant, hogy segíthessen az illetőn, ezért is voltam fennakadva, hogy a legfontosabb helyzetekben meg nem csinált semmit sem. Összességében ez a karakter mindenképp illett a sorozatba, de sokszor nem értettem vele egyet, főleg amikor tényleg csak ült a kocsiban, mikor amúgy úgy mutatták be őt, mint egy olyan ember aki egyből ugrik ha baj van. Ettől független nagyon rendes volt, tetszett ahogyan gondolkodott. Joon Gi-nak nyilván nem ez lett élete alakítása, de természetesen nem is csalódtam benne.

Moon Chae Won - Ha Sun Woo: Egy nagyon komoly nő, aki nagy ritkán enged meg magának egy mosolyt, ez valamennyire érthető is munkáját tekintve. Sun Woo karaktere nekem túlságosan merev és kedvtelen volt. Mivel Min Young és Na Hwang olyan aranyosak és élettel teliek voltak, ő nagyon elütött, és ez nekem nagyon nem tetszett. Bár rendes volt, és ő is mindig ott segített ahol tudott, kicsit olyan volt néha, mintha az életét is megunta volna már, és csak arra vár, hogy véget érjen ez az egész. Valahogy ő ütött el legjobban a karakterektől, a többieket mind sikerült megkedvelnem, őt nem igazán. Egyszerűen nem volt közéjük való, egy pici több lendület igazán ráfért volna a karakterre. Chae Won valahogy egyre rosszabb és rosszabb szintre kerül nálam, szerintem összesen két szerepet láttam tőle, ahol kedveltem, máshol nem sikerült megkedveltetnie magát velem.
Son Hyun Joo - Kang Ki Hyung: A csapat vezetője, aki tényleg nagyon nagyon csendes, visszahúzódó ember, de tudja, hol kell színre lépnie, és hol kell akcióba lendülnie. Ki Hyung is hasonló volt a főhősnőhöz, de sokkal többet láthattuk őt mosolyogni, és valahogy sokkal emberibb is volt. Egy olyan karakter volt, aki bár nehezen nyílik meg másoknak, a körülötte lévőknek mégis sokat segít. Sok mindent megélt már, nem esik abba a csapdába, hogy bedől mások színjátékának. Összességében nagyon klassz kis karakter volt, csapatvezetőként szerintem nagyon megállta a helyét. Hyun Joo tökéletes volt erre a szerepre, valahogy úgy a színészből is sugárzik ez az aura. A többiekről nem írok külön, hisz annyira nagyon nem ismerhettük meg őket, de mindenkit nagyon kedveltem, főleg a folyton objektív kis mindent tudó dokit. Jó kis csapatot alkottak együtt, élvezet volt nézni őket.

"Felesleges egy természetfeletti gonosz erőben hinnünk. 

Az ember maga is képes mindenféle gonoszságra."

Joseph Conrad

"Nem létezett gonosz.

De az ember megteremtette, és saját képére formálta azt."

Dosztojevszkij

"Nehéz olyan ellenséggel szemben küzdeni,

aki csak a fejedben létezik."

Sally Kempton

"A meggyőződések veszedelmesebb ellenségei az igazságnak, 

mint a hazugságok."

Friedrich Nietzsche

"Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem.

Inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel."

Socrates

"A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom."

Publilius Syrus

"A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését."

Friedrich Nietzsche

"Bár a világ tele van szenvedéssel, az is benne van, 

hogy miként lehet túljutni a szenvedésen."

Helen Keller

"Biztosan tudom, hogy sem Isten, sem ördög, 

 sem pokol nem létezik. Úgyhogy nem kell félned! "

Nietzsche

"Egy kis léktől is elsüllyed a hajó. 

Ahogy egy kis bűntől is tönkremehet egy ember."

Vernon

" Ellenzem az erőszakot, mert ha úgy tűnik is hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség amit okoz maradandó. "

Gandhi

"A család egy hely, ahol az elmék kapcsolatba léphetnek.

Ha ezen elmék szeretik egymást az otthon egy csodásan virágzó kert lesz,

de ha ezen elmék harmóniája felborul vihar lesz mely feldulja a kertet."

Dosztojevszkij

"A tragédiák arra szolgálnak hogy tanuljunk belőlük,

nem arra hogy lemásoljuk őket."

Robert Kennedy

Az eredendő gonosz és jó küzdelmének helyszíne

nem más, mint az emberi szív.

Dosztojevszkij

Történet: 7,5/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10