Liar Game

Liar Game

Műfaj: misztikus, thriller
Részek száma: 12
Dátum: 2014
Csatorna: tvN

Ismertető: Nam Da Jung egy nagyon kedves és aranyos lány, kötelességének érzi azt, hogy másokon segítsen. Egyik nap épp egy idős nénit vezet el valahova, aki elmegy a mosdóba, majd eltűnik. Nam Da Jung nem tudja mit tehetne, ráadásul nála van a nénike csomagja is, amiben, mint világossá válik, rengeteg pénz van. A lány habozik egy ideig, hogy adja fel a rendőrségre, vagy tartsa meg magának, hisz a pénzből az összes adósságát ki tudná fizetni, amit apja rá hagyott. Végül mégis csak a becsületesség győz, és el is indul a rendőrségre, azonban kiderül, hogy mindez egy teszt volt, és így választották ki a játékosokat a Liar Game nevezetű műsorba (kicsit olyan Legyen ön is milliomos beütésű). Ebben a játékban fordulóról fordulóra ahogy nő a nyeremény úgy csökken a játékosok száma. A feladat nem más, minthogy hazudni kell, és úgy megvédeni a sajátodat. Mivel Nam Da Jung képtelen az ilyesmire, segítségét kéri egy fiatal ámde sötét múlttal rendelkező srác segítségét: Cha Woo Jin, aki kezdetben vonakodik, de később segít a lánynak. Egyszóval a sorozat tele van hazugságokkal, váratlan fordulatokkal, és megmutatja, hogy mire képes az ember, ha pénz kerül a közelébe. 

Vélemény: Hűha, hát én nem is tudom hol kellene elkezdenem. Először is itt és most kijelentem, hogy ez egy eszméletlen jó sorozat, ami bekerült a kedvenceim közé. De nem beszélek csak a levegőbe, be is bizonyítom amit mondtam. Imádom az olyan filmeket, ami tele van fordulatokkal és váratlan eseményekkel, s ezekből nem is keveset kínál nekünk a Liar Game. Már csak az is érdekes volt, hogy a fordulóban lévő hazugságok és árulások egymást követték.

Hisz láttunk rá példát is, Jamie karakterében, hogy hiába árulta el a főszereplőket folyamatosan, a legvégén mégis kitartott mellettük, és megmutatta, hogy mégsem olyan hárpia. Én azt mondom, már ez is simán egy remek sorozat lett volna, de a készítők egy még érdekesebb sztorival megfűszerezték az egész sorozatot, ami az egekbe emeli az egészet. Komolyan mondom, minden részt eszméletlenül élveztem, és a legvégén pedig elhinni sem tudtam, hogy ilyen fordulatokat tartalmaz az egész sorozat. Hihetetlen jó.
Tényleg az egészet végig lehet izgulni, főleg ha az ember még bele is éli magát a dolgokba. Érdekes az egész sztori, az is nagyszerű ahogy elénk tárják, valamint a sorozat felépítése is nagyon jó volt. A történet és a fordulók előrehaladtával egyre jobban fokozódott a feszültség, a 11.-12. részt már tágra nyílt szemekkel néztem. Arról nem is beszélve, hogy sikerült nagyon félelmetesre megoldani egyes jeleneteket, főleg a végén ott azzal a vörös képpel. 

Nagyon tetszett még az is, hogy a fordulók és az azokban lévő játékok nagyon érdekesek voltak, és izgatottam vártam, hogy mi lesz a "győztes stratégia". Az, hogy a Cha Woo Jin milyen eszméletlen okos, és miket ki nem talál tényleg elkápráztatja a nézőt. S ezeknél a részeknél sajnos megjelenik egy ici pici hiba is, mert (bár lehet velem volt a baj), kicsit nehezen lehetett megérteni egyes játékok szabályait. Pici késéssel fogtam fel pl. az Elnöki játékot is, mikor már bőven játékban voltak, és ott jöttem rá, hogy mik is a játékszabályok. Bár ez nem mondható teljes katasztrófának, csak picit zavart. 

Megemlíteném még az egész sorozat hangvételét is, hisz erre is külön oda figyeltek. Már mondtam, hogy a sztori előrehaladtával fokozódik a feszültség, és ez nem csak a történések miatt érzékelhető. A színek, a helyszínek, a párbeszédek, egyszerűen minden fokozta a feszültséget. Én tényleg tátott szájjal bámultam, és most csapom össze kezeim és jelentem ki: így kell egy jó sorozatot megalkotni. Nem csak a karakterekre vagy a történetre vagy a színészekre alapozni.

Itt mindenből a legjobbat adták nekünk, s bár hallottam, hogy japán verzió után lett készítve a sorozat, mégis úgy érzem picit, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni, bele sem kezdek az eredeti verzióba, mert félek, hogy koppanni fogok. Tehát így utolsó sorban tényleg mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti az izgalmakat, a váratlan fordulatokat, a lenyűgöző karaktereket, és az eszméletlen jó sztorit megspékelve egy pici thrillerrel is. Nekem tényleg egyik kedvencemmé lőtte ki magát, és nem csak a 14-es sorozatokból. Tessék bátran neki fogni.

Zene: Bár számok nem igazán voltak benne, elmondani sem tudom, hogy a soundtrackek mennyire jók voltak. Tökéletesen illett az egész sorozat komolyságához és váratlanságához. A pár másodperces opening pedig kedvencemmé vált.

Szereplők: Végre elérkeztem ehhez a ponthoz is, és akkor menjünk csak sorba. Bár itt megjegyezném, hogy a 3 fő karaktert fogom jobban kivesézni, az utolsó fordulókban szereplő karaktereket mind nagyon megszerettem.

Lee Sang Yoon - Cha Woo Jin: Kicsit furcsa fickó, már az elején megtapasztaljuk, hisz a sorozat vele indít. S kiderül az is, hogy egy gyilkos, bár az indítékát nem tudjuk. Bevallom az elején nagyon szimpatizáltam vele. Okos, intelligens, de ugyanakkor kicsit beképzelt pasi volt, bár meg kell hagyni, van is mire. Aztán a 9. rész körül már picit furcsáltam a srácot, túl csendes volt, inkább nem szólt bele a dolgokba, nehogy az az ő hibájából bukjon el az egész dolog. De volt egy aranyos oldala is, tetszett, hogy végig kitart a lány mellett, és segít neki. Bár a lány meg is érdemli, az tény. Bár én tényleg sajnáltam, hogy kicsit csendes volt, szinte alig beszélt, ha meg épp mondott valamit, akkor az valószínű, hogy egy "győztes stratégiát" magyarázta a többieknek. De mindezek ellenére bírtam őt, s a végén pedig méginkább. A színésszel még nem találkoztam, bár most jöttem rá, hogy főszereplő pár sorozatban, amit beterveztem, szóval várom a következő karakterét. Cha Woo Jin-t nagyszerűen hozta.
Kim So Eun - Nam Da Jung: Ritka rendes lány, aki nem tud úgy elmenni, hogy ne segítene, nem hagy figyelmen kívül soha senkit. Kicsit vele is úgy voltam, mint Cha Woo Jin-nal, az elején nagyon bírtam őt, végre egy sorozat, ahol a lány nem egy beképzelt vagy éppen nagyszájú csajszi, hanem egy csendes aranyos lány. Aztán kicsit később zavart már ez a kedvesség, néha furcsáltam is. Normális ember kiakad az olyan helyzeteken, amikbe ő került, de ő csak mosolygott, és azt mondta, hogy semmi baj. Így picit olyan volt, mintha egy robotból lett volna, aki csak egy dologra van beállítva. De a legvégén ez is így elmaradt, és felszínre került (még ha csak egy pillanatra is) egy teljesen más érzelem tőle. A színésznő jól hozta az alakját. Bár még nem láttam más sorozatban, így nem tudom megítélni, hogy milyen színésznő.

Shin Sung Rok - Kang Do Young: Imádom ezt a színészt úgy ahogy van. De azért a hangja meg a foga a kedvenceeem. Na de, már az első részben, mikor megláttam a maszkkal, tudtam, hogy egyik kedvenc lesz, s nem tévedtem. Imádom a pszichopata karaktereket, mert kiszámíthatatlanok, s Kang Do Young pont ilyen volt. A sorozat előrehaladtával egyre félelmetesebb és félelmetesebb lett, volt olyan rész, ahol tényleg totál kirázott a hideg tőle. Bár amikor bántotta Choi Sung Joon-t akkor picit haragudtam rá, no meg féltem is tőle, ahogy már említettem, de a legvégén, amikor a titkok fele (végre) feltárult, akkor eszméletlenül sajnáltam, és megértettem az összes tettét. Tényleg kedvenc karakterré lőtte ki magát a sorozatban. A színész pedig még nagyobb kedvencem lett, egyenesen imádom őt, komolyan.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10