Ruler: Master of The Mask

Ruler: Master of The Mask

Műfaj: történelmi, romantikus, politika

Részek száma: 40 (1 rész 30 perc)

Dátum: 2017

Csatorna: MBC

Ismertető: 1700-ban járunk, ahol a király csupán egy báb, a Pyunsoo csoport és annak vezére, Dae Mok uralkodik valójában. Mikor a koronaherceg megszületik a csoport megmérgezi, és megfenyegeti a királyt, hogy csak akkor adja oda az ellenszert, ha a koronaherceg szintén behódol nekik. A király azonban egy maszk mögé rejti fia arcát, és ál koronahercegeket tart, hogy Dae Mok ne tudhassa ki az igazi. Mikor a király meghal, a koronaherceg egy szegény fiút, Lee Sun-t rak saját helyére, ő pedig elmegy, hogy megtudja, hogyan győzheti le a csoportot, és hogyan válhat igazi királlyá.

Vélemény: Nagyon vegyes érzések keringenek most bennem, így hajnali egykor, rögtön az utolsó rész megnézése után. Mindenki tudja, mennyire vártam már a sorozatot, mert Seung Ho idén ilyen újdonsült nagykedvencemmé vált, így alig vártam, hogy történelmi sorozatban láthassam őt. Történetünk bitang jól indít, kapunk egy kicsit a múltból is, de legfőképp a naiv, jóhiszemű, akarata ellenére is álarc mögé bújt koronaherceg van a sztori középpontjában.

Nagyon tetszett, ahogyan az elején alakultak a dolgok, ahogyan naivan azt hitte, hogy megmenthet bárkit, csak azért, mert ő a koronaherceg. Tetszett, ahogyan saját maga is rájön, mekkora butaságot követett el, és hogy mennyire romlott egy világban él. Mellé megkapjuk a szegény fiút, aki tehetetlenül szerelmes egy nemes lányba, s őt magát is, akinek szívét hamar rabul ejti a magát közembernek kiadó koronaherceg. Remek karaktereket vonultattak fel, tényleg.

A sztori remekül folytatódik, ahogyan a király meghal, a koronaherceg pedig elmegy, hogy magának hatalmas biztosítson, és hogy kijavíthassa a múltbéli hibáját. Imádtam, egyszerűen imádtam, bitang jó volt, ahogyan a karakterek változtak, ahogyan az egész sztori folyt. De ahogy fent is mondtam, eléggé hadilábon álltam végül vele. Ez legfőképp a karaktereknek volt köszönhető. Legnagyobb csalódásom a főhősnőben volt, akit az elején nagyon szerettem kedvessége miatt.

Aztán annyira semmilyen karakter lett belőle, hogy szinte fájt ránézni. Úgy éreztem, hogy csak hátráltatja két főhősünket, sokkal jobb lett volna, ha nem is tesznek bele romantikát. Plusz, nagyon utáltam, amiért szinte semmibe vette Lee Sun-t. Ezzel szemben másik főhősnőnk, Hwa Goon meglepően nagyot nőtt a szememben. Az elején hihetetlenül idegesített, sőt, kimondottan utáltam, de ahogyan haladt a sztori, úgy szimpatizáltam vele egyre jobban és jobban.

Bár kicsit furcsa volt, hogy egy röpke találkozás után olyan nagyon, halálosan szerelmes lett a koronahercegbe, de ettől eltekintve rengeteget segített neki, és nem félt saját nagyapjával szembe menni, mikor eljött az ideje. Kiállt magáért, hallatta hangját, míg főhősnőnk fene tudja mit csinált. Magamon is meglepődtem, hogy így éreztem a két lány iránt a végére, nem számítottam volna rá, hogy ezt fogja kiváltani belőlem a két női karakter.

A fiú... no igen. A koronaherceg egy eszméletlen rendes (talán túlságosan is), becsületes férfivá érik, aki több, mint tökéletes arra, hogy király legyen belőle.

Imádtam a karakterét, ahogyan eltökélve tört előre, közben pedig figyelt arra, hogy lehetőleg senkinek se essen bántódása. Csodálatos volt végignézni, hogy abból a naiv srácból ilyen férfi lesz. Szegény fiúnk, Lee Sun és az őt alakító L azonban még nagyobb csodálat volt számomra. Hihetetlenül jól hozta a szerepét az eddig annyira nem kedvelt L. Ahogyan a szegény fiú hirtelen király lesz, ahogyan reménykedik, és bízik abban, hogy hamarosan visszatérhet családjához.

Majd ahogyan már-már megbolondulva akarja saját magának a trónt, hogy megszerezhesse az imádott nőt. Már sokszor észrevettem magamon, de az én szívem, színésztől függetlenül mindig arra húz, ahol a főhős férfi sajnálatra méltóbb, ahol úgy érzem, ő sokkal inkább megérdemelné azt, hogy övé legyen a lány, hisz neki semmije sincs. Amikor elérkeztünk a végén ahhoz a bizonyos királykérdéses jelenethez, ha hiszitek ha nem, egyszerűen Lee Sun-nak szurkoltam.

Holott tudtam, hogy egyértelműen nem ő lesz az, aki 'nyertesként' kerül ki ebből az egészből. Bár a koronaherceg tökéletesen király alkat, és imádtam őt is, és az őt alakító színészt is, végezetül mégis csak a szegényfiú felé húzott a szívem. Ebből kifolyólag sejthetitek, mit éreztem az utolsó részben. Mérges voltam, és úgy éreztem, hogy elrontották. L előtt itt is emelem kalapom, hihetetlen nagyot nőtt a szememben, elképesztően alakított, gratulálok neki.

A romantika, ahogy fentebb is mondtam, végül olyan so-so lett számomra. Mivel a főhősnő teljesen elvesztette varázsát a szememben, így nem igazán voltam oda a romantikáért, sőt, én úgy gondolom, ez a sztori kifejezetten jobb lett volna romantika nélkül. Amit viszont muszáj megemlítenem, hogy ez a ki a koronaherceg kérdés kicsit nevetséges volt. A két srácnak teljesen más a hangszíne, és mi, emberek, hihetetlenül jól tudjuk felismerni a hangokat, és azokat elkülöníteni egymástól, a hangszín alapján. No szóval... értitek min vagyok kicsit kiakadva.

Összességében, szerintem a sorozat felétől picit visszaesett a színvonal, főleg a főhősnő semmittevése és Lee Sun egyre szeretni valóbb alakítása miatt (ki hitte volna, hogy pozitív dolog is vezethet a hanyatláshoz). Ettől függetlenül én nagyon élveztem a részeket, minden héten várva vártam, nagyon hiányozni fognak nekem. Bár sok dologgal nem értettem egyet, és sok dolog miatt vagyok mérges is a sztori kimenetele kapcsán, mégis úgy gondolom, egyszer mindenkinek megéri belekukkantani, én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szemet vetett rá.

Zene: Rengeteg ost született a sorozathoz (talán 18?), tény, hogy ezeknek a háromnegyede annyira nem nyert meg, de a telón maradt 5 zene csodálatosan szép, már rongyosra hallgattam őket: Hwang Chi Yeul 'Even a Little While', Yang Yoseob 'The Man Who Couldn't Cry', K.Will 'The Person I Love', U Sung Eung 'Hidden Tears' és Kim Greem 'One Person'. Ebből a K.Will énekelte szám a kedvencem.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Yoo Seung Ho - Lee Sun: Naiv herceg, aki nem igazán tudja, hogyan működik a világ, azt hiszi, a rangja elég ahhoz, hogy akár egy életet megmentsen. Nagyon koppan ami összetöri, majd közemberként kezd mindent elejétől, hogy rájöjjön, hogy működik a világ, hogyan tud segíteni másokon. Már fent is említettem, hogy mennyire tetszett, amivé vált Lee Sun. Ahogyan a sorozat elején olyan kis naivan hitt abban, hogy a király fölött senki sem áll. A karakter fejlődéséért már csak érdemes volt megnéznem - én így gondolom. Mindenképp így érzem, hisz ritkán láthatunk jó karakterfejlődéseket. Nagyon kedveltem azt is aki volt és azt is amivé lett. Ahogyan benőtt a feje lágya. Remek alakítás volt, igazán megállta a helyét főhősként. Seung Ho újdonsült kedvencem, ezt nem is próbálom titkolni. Nagyon örültem az új főszereplésének, ismét agyon van dicsérve, és csak várom a következő sorozatát.

Kim So Hyun - Han Ga Eun: Kedves lány, aki szívén viseli mások sorsát. Mikor láttam, hogy So Hyun lesz a főhősnő, annyira nagyon nem örültem neki, mert eddig egy olyan karaktert sem láttam tőle, amit kedveltem volna. Aztán csalódásomra nagyon a szívembe lopta magát az első pár részben. Egy kedves lány, aki tudja, hogy hol kell segíteni. Apja halála után sem adja fel, megy, hogy újra kezdjen ő is mindent megmaradt szeretteivel. Nagyon örültem, hogy jó karaktert kaptunk, mert történelmi sorozatban nagyon, nagyon ritka a jó női főhős. Aztán az örömöm semmivé vált. Egyre inkább vált egy semmit tevő, hisztis főhősnővé, aki természetesen abszolút semmit sem csinál, csak hátráltatja a két fiút. Nagyon haragudtam, amiért ez lett ebből az egészből, olyannyira, hogy úgy gondolom, ez a sorozat akár 10 pontos is lehetett volna simán ha ezt a romantikát mellőzik a főhősnővel együtt.
L - Lee Sun: Egy szegény fiú, aki írni és olvasni tanul mesterétől, bár ezzel sokat nem tud családján segíteni. Aztán hirtelen minden összekutyulódik életében, egyszer csak a király székében találja magát. Myung Soo-nak sem örültem annyira, mert ő sem győzött meg igazából eddig sosem engem. A sori elején olyan so-so volt, tetszett, ahogyan a szegény fiú királlyá válik, és ez a viselkedésén is nagyon látszódott. A mozgásán, a hanghordozásán, mindenén. Aztán egyre inkább válik eltökélté, és mikor azt hiszi elárulták, kezébe veszi az irányítást. Lee Sun egy remek karakter volt, hihetetlen volt az az egész, amit ez a karakter összehozott nekünk a 20 részen keresztül. Megható és megindító volt, ahogyan körömmel kapaszkodott abba, amit szeret. L nagyon nagyot nőtt a szememben, egyes jeleneteknél csak bámultam, hogy milyen alakítást hozott össze. Nagyon remélem, hogy legközelebb főszerepben láthatom őt.

Yoon So Hee - Kim Hwa Goon: A főgonoszunk unokája, aki miután meglátja a koronaherceget, elhatározza, hogy segíteni fog neki. Az elején nagyon, nagyon nagyon nem bírtam őt. Olyan gyorsan halálosan szerelmes lett a főhősbe, ráadásul a kicsapongásai is rátettek egy lapátra, no meg persze tüskét jelentett főhőseink románca között. Aztán ahogy ábrándultam ki a főhősnőből úgy kedveltem meg őt egyre jobban. Nagyon összeszedte magát, s noha nem értettem nagy szerelmét a koronaherceg felé, rengeteg mindenben segített neki, szerintem elmondhatjuk, hogy nélküle szinte semmit sem ért volna el. Külön plusz pont a koronaherceg karakterének, hogy a végén jól tudta, mennyit segített neki a lány, és erről nem feledkezett el. Taps Taps. Sok helyen láttam, hogy sokan, hozzám hasonlóan, szintén jobban megszerették őt. Remélem a jövőben fogunk még találkozni a színésznővel.

'Ne engem védj meg, hanem az embereimet'!

Lee Sun

'Ki az igazi király, és ki a hamis?'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10