Sorozat: Are You Human Too?

Are You Human Too?

Műfaj: misztikus, science fiction, romantikus

Részek száma: 36 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk kezdetleges főhőse Nam Shin, egy gazdag elnök unokája, aki a saját nagyapja fogságában él, elválsztva anyjától. Minden vágya, hogy tönkretegye az öreg cégét amiért ilyen életre kényszerítette és elszökhessen anyjához, akit már 20 éve nem látott. Mikor erre végre sor kerülhetne Csehországban váratlanul balesetet szenved és kómába kerül. Az anyja briliáns tudós lévén folyamatosan robotot készített a fiáról gyerek kora óta, hogy ne roppanjon össze annak veszteségébe. Mikor megtudja, mi történt Nam Shin-nal, a robotot, becsületes nevén Nam Shin III-t teszik a fiú helyére, hogy játsza el őt és védje meg a helyét, míg az ember Nam Shin fel nem ébred. Ez a robot a mi főhősünk, aki az igazi Nam Shin ellentéte: kedves, becsületes, mosolygós és mindig segít mindenkinek, s bár kiköpött mása az embernek, mégis rettegnek a lebukástól, hiszen mégiscsak egy robotról van szó. Abban, hogy minden simán menjen, az ex-boxoló Kang So Bong lesz a testőre, aki kezdetben írtózik a robottól, de hamar rájön, hogy, bár a szó szoros értelmében nincs szive, mégis akkora lelke van, amibe akár az egész világ beleférhetne. Először barátja lesz a robotnak, de ahogy egyre jobban megismeri szép lassan beleszeret és a mindene lesz a férfi, azonban lehet-e ebből a szerelemből valami? Hisz egy robotnak nincsenek érzései.

Vélemény: Fenomenális. Ennyi, vége is a bejegyzésnek... vicceltem. Ez volt az a sorozat, ami az utolsó hetekben felrobbantotta az instagramot, a facebookot, a tumblr-t, mindenki oda meg vissza volt érte, mindenki imádta Nam Shin-t és az ő alakító fenomenális Kang Joon-t, mindenki azért izgult hétről hétre, hogy mi lesz végül az olyan nagyon szeretett robotunkkal. Az legutolsó epizóddal pedig ellepték a különböző platformokat az igazabbál igazabb bejegyzések.

Egyszerre vagyok boldog, hogy annyi izgulás után végre valahára láthattam a végét, és szomorú is, mert hát basszus, vége van a sorozatnak. Annyira, de annyira a hétköznapommá vált, hogy minden hétfőn és kedden Nam Shin-t látom, hogy borzasztó érzés belegondolni: a sorozatnak vége. Még mielőtt belemennék a részletekbe azt is el szeretném mondani, hogy nagyon örülök neki amiért ennyi ember oda volt ezért a sorozatért, mert végre egy olyan sorozat iránt ment a rajongás, ami tényleg hihetetlen jó volt és megérdemelte ezt az őrületet.
Másrészt pedig, ha hiszitek, ha nem, a részeket kétszer, de volt, hogy háromszor is láttam. A legelején elkezdtem egyedül, de annyira tetszett az első pár rész, hogy rávettem a családot is a nézésére, akik szintén oda voltak a mi kis robotunkért. Ezután hétfő-kedden néztem egyedül angolul (nem bírtam várni) majd mikor a hét végére kijött a felirat megnéztem a családdal magyar felirattal is. Jó pár részt pedig már ahogy kijött, mindenféle felirat nélkül néztem, annyira nagyon izgultam, hogy nem bírtam azt a 4 órát sem kivárni míg lesz rá angol felirat.

Ha belegondolok még soha sem volt olyan sorozat, amit ennyire, már már betegesen vártam hétről hétre, mint ezt. Ugye a legfő pont, ami mindenkit felkavart, ami miatt mindenki megőrült az az volt, hogy vajon kikapcsolják-e a robotunkat a sorozat végén. Nem is tudom, hogy mivel kellene kezdenem, mert mindent, de abszolút mindent imádtam ebben a sorozatban, és próbálok nektek egy összeszedett bejegyzést írni, de annyira imádtam, hogy nem is tudom objektívan szemlélni a dolgokat és nem tudok nem imádattal beszélni erről a sorozatról.
De kezdjük a legelején. Kapunk egy izgalmasnak tűnő sztorit, egy nagyon, de nagyon ari robotot, és egy szituációt, amibe szegény belecsöppen. Az, ahogy a történet végigfutott valami fenomenális volt. Az eleje tele volt ari és vicces percekkel, de közben ott volt végig a feszkó egy csomó kérdéssel kapcsolatban: mi lesz a robottal? felébred-e az ember? ezek tuti egymásba szeretnek, hogy lesz ebből bármi is? Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire rettegtünk a robot kikapcsolásától. A feszültséget a 18 rész során bitang jól megtartják és emelik is dögivel, ami még inkább arra készteti a nézőt, hogy megőrüljön hétről hétre.

Az utolsó 4 rész pedig olyan szinten őrület volt, hogy teljesen eldobtam az agyam tőle. Hihetetlenül izgalmas volt az utolsó percig. Ezt a sorozatot nem lehetett végignézni nyugodtan fekve, a tévé előtt ültem és szorongattam a párnámat, annyira izgultam végig. Könyörgöm, miért nem lehet ilyen minden sorozat? Tökéletesen, komolyan mondom, hogy tökéletesen alkották meg azokat a dolgokat, amit a drámák 95 százaléka mindig elront. Hihetetlen az egész emberek. Hihetetlen.
A nagyon menő sztori mellett főleg a roboton volt a hangsúly, aki bekerül az emberek közé, folyamatosan fejlődik, majd eljön az a pont, hogy elkezd vágyakozni az érzések után. Mosolyogni akar, sírni akar, olyan szeretne lenni, mint egy ember. Már a sorozat elején sokszor elkapott a sírás, mert tudtam, hogy ez csak rosszabb lesz, még jobban sajnálni fogjuk őt. Eszméletlen, hogy mennyire imádnivaló és egyedi volt a karakter. Kang Joon-ról pedig ne is beszéjünk, ez a szerep meghozta a hírnevét, méghozzá rendesen és jogosan. Ez a pasi egyszerűen lenyűgöző.

A szerelmi szál... hát én ilyen édeset életemben nem láttam. Tudjátok, ez volt az első sorozat ahol nem is hiányoltam azt, hogy végre legyen már egy csók jelenet. Annyira tökéletes volt anélkül is. Nagyon különleges párt alkottak. Ami a legjobb volt benne, hogy a 18 teljes rész alatt szép lassan szeretik meg egymást. Először nem szimpatizálnak egymással, de a helyzet megkívánja. Majd a főhősnő megpróbálja előnyére fordítani a helyzetet, később pedig, mikor meglátja, hogy milyen nagyszerű robot is ő, eldönti, hogy segít neki átvészelni ezt az egészet.

Ezután lesznek igaz barátok majd végül szerelmesek. Ez, ahogy a szerelmi szálat felépítették, ahogy a két főhős ténylegesen megismerte egymást mielőtt teljesen elvakította őket a szerelem, ez az, ami bitang jóvá tette az egészet. A végén, mikor a lány is a saját életével fenyegetőzött a robot javára, teljesen érthető és jogos volt, hát könyörgöm láttuk azt a rengeteg részt, ahogy tényleg egymásba szeretnek, végre valahára.

Ez az a szerelmi szál, ami a legeslegjobb, ezt hiányolom mindig a romantikus sorozatokból. Ezt, hogy láthassuk, tényleg szeretik egymást. Az pedig, hogy a főhősünk egy robot volt, nagyon különlegessé tette az egészet. Ő nem tudta mondani, hogy kedveli, szereti, megőrül érte, de a maga nyelvén, a maga gondolkodása szerint láthattuk, hogy mennyire, de mennyire nagyon fontos neki a lány, mennyire nagyon szereti őt.
A sztori és a szerelmi szál mellett a karakterek is lenyűgözőek voltak. Lentebb fogok mindenkiről külön-külön beszéni, de annyit el kell, hogy mondanom, hogy nagyon jó karakterek készültek a sorozathoz. Ja és, szerintem ez volt az első olyan sori, amiben a céges 'hülyeségeket' is hihetetlen élvezettel néztem végig. SPOILER(ezt nem hagyhatom ki, bocsi): a vége. Mind hihetetlenül izgultunk, hogy kikapcsolják-e a robotot. 

Az utolsó két részt én végigbőgtem, de egy az egyben. A legutolsó percek pedig... a fene egye meg, hogy lehet valami egyszerre ennyire szomorú és ennyire gyönyörű? Ilyen gyönyörűséges befejezést életemben nem láttam. És az az utolsó másodperc? Amikor Nam Shin elsírja magát? Az volt az a pont, ahol felrobbantam teljesen. Tökéletes, de egyszerűen tökéletes volt a befejezés azzal az apró könnycseppel. Nem hiszem, hogy valaha látni fogok még sorozatot, ami ennyire gyönyörűen ért véget. Amin egyszerre mosolyogtam és töröltem a könnyeimet. Hihetetlen az egész. SPOILER VÉGE! 
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire oda leszek ezért a sorozatért, de abban biztos vagyok, hogy idén ez a legjobb és nem is lesz decemberig ennél jobb sorozat. Tudom, hogy gyors kijelentés, de a Moon Lovers és a Bridal Mask után ez a sorozat következik a kedvencek között. Egyszerűen imádtam minden percét és úgy gondolom, hogy ezt mindenki nézze meg, mert biztos vagyok benne, hogy ti is imádni fogjátok. 

Egyszerre hihetetlen cuki, aranyos, vicces, szomorú, izgalmas és különleges. Mást nem is tudok nektek mondani, töltsétek le és maratonozzátok végig, mert ez a sorozat az, ami teljesen beleégette magát a szívembe. Ui: ne haragudjatok a gifek miatt, de annyira sok volt a mondandóm, hogy nem találtam annyi összefüggő gifet. Ja és még megemlíteném, hogy mennyire hidegkirázós, gyönyörű jelenetek voltak a sorozatban (amiket úúúgy imádok), és hogy mennyire nagyon ízlésesen voltak a karakterek felöltözve.

Zene: Nevetni fogtok, de az összes dal megmaradt, ami kijött a sorozathoz. Nem csak azért, mert ennyire imádtam a sorit, hanem mert ténylegesen olyan szépek lettek a számok, hogy egyiktől sem tudtam megválni, így mindet felpakoltam a telefonomra. Na de akkor nevezzük is meg őket: Gilgun Bong 'For The First Time', Yongzoo & Yezi 'In Your Eyes', VIXX 'Is This Love', LYn & HanHae 'Love', Lim Ji Eun 'Milagro' és 'The Longing Dance', Kim Na Young 'Tell Me', Redhair Ann 'Who Are You', Dmeanor 'Why Do We', Seo Kang Joon 'You Are My Love' és végül a legnagyobb kedvencem, ami egyszerűen csodálatos, maga a zene és a zeneszöveg is, szerintem idén ez lesz a kedvenc zeném: 2BIC 'Heart'.

Szereplők: No és akkor, lássuk csak kedvenceinket.
Seo Kang Joon - Nam Shin III: Robotként folyamatosan fejlődik, bár nincsenek érzései, mégis a maga módján szereti a családját, a barátait és legfőkébb Kang So Bong-t. Jaj embereeeeek. Ez volt a valaha látott legédesebb karakterem, komolyan mondom nektek. Mivel egy rossz tulajdonsága sem volt, ezért emberként talán naivnak tűnhet, de robotként egyszerűen imádnivaló. Majd megszakadt érte a szivem, ahogyan belecsöppent ebbe az egész helyzetbe, és ahogyan egyre jobban vágyakozott arra, hogy ő is érezhessen. Sosem volt még karakter, akit már az első részben ennyire megszerettem volna, mint őt. Nagyon tetszett, ahogyan a maga módján fejezte ki az érzéseit méghozzá úgy, hogy ő nem is tudott arról, hogy mi játszódik benne és hogy mindez miért történik. Fejelthetetlen, szerintem a legjobb karakter akivel találkoztam dorama-történelmem során. Kang Joon-t ne is említsem... ez a pasi még képes azt is eljátszani, hogy úgy pislog, mint egy nagyon emberi robot (de kajak úgy pislogott), azokról a fránya mosolyokról pedig ne is beszéljünk, oda meg vissza voltam értük, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Seo Kang Joon - Nam Shin: Lelkileg sérült férfi, aki szó szerint a nagyapja fogságában él. A sorozat elején szerintem senki sem kedvelte őt annyira, majd konkrétan majdnem a végéig nem is hallottunk sokat felőle, csak amennyit egy-egy visszaemlékezésnél mutattak. Tudjátok, hogy nekem nagyon a gyengéim a szánnivaló karakterek. Így volt ez itt is: egyszer utáltam utána meg úgy sajnáltam, hogy majd belehasadt a szívem, majd megint nagyon utáltam mikor volt 1-1 húzása, majd utána mégjobban sajnáltam. Teljesen jogos volt a felháborodása a robot iránt, ahogy ő is mondta, rettenetes lehet, ha egyszercsak felébredsz a kómából, és van egy robot, aki pont úgy néz ki, mint te, mindent jobban csinál tőled, és sorra 'lopja' el tőled a szeretteidet. A baj csak az volt, hogy a felháborodása rossz irányba ment. Ettől függetlenül tényleg nagyon sajnáltam őt és a maga módján őt is megszerettem. Kang Joon-ról még csak annyit, hogy lenyűzögő volt ahogyan ezt a két, egymástól eltérő karaktert alkotta meg egy azon sorozaton belül. Az arckifejezése, a hangleejtése, egyszerűen minden annyira profi volt, hogy nem is értem miért nem volt eddig főszerepe. Láttam egy nagyon jó kis képet instán amin hát az illető éppen bemutat a nagyvilágnak az alábbi szöveggel: "ezt azoknak, akik azt mondták, hogy Kang Joon nem tud színészkedni, csak egy szép fiú". Nagyon nagyot röhögtem ezen és teljesen jogosnak tartom, Kang Joon szerintem egy életre bizonyított, az tuti.
Kong Seung Yeon - Kang So Bong: Kemény csajszi, aki szereti irányítani a dolgokat, segít másoknak, de ugyanakkor önző is. Nagyon, de nagyon jól meg szereteném fogalmazni nektek a véleményem erről a karakterről. A legelején annyira nem kedveltem őt, sőt, néha volt 1-2 jelenet ahol kifejezetten idegesített. Úgy voltam vele, hogy egye fene, a sorozatot akkor is imádattal fogom végignézni. Ki gondolta volna, hogy a dorama-történelem egyik legtökösebb, legimádnivalóbb főhősnője lesz? Ahogyan beleszeret a robotba, ahogyan kézzel lábbal kapaszkodik az utolsó reménybe, ahogyan folyton elmondja neki, hogy saját maga legyen, mert ő úgy szereti ahogy van... hát emberek, még egy ilyen főhősnőt nem pipáltam. Nem hisztizett (csak ha kellett, és akkor jogosan), aranyos volt, cuki, és semmiképp sem magatehetetlen. Kezébe vette a dolgokat és eldöntötte, megvédi a robotot az élete árán is. Tényleg nem tudom elmondani nektek, mennyire jó volt a főhősnő, és mennyire illett ebbe a sorozatba. Az a jelenet volt maga a beteljesedés amikor mindenféle rinya és hiszti nélkül behúz egyet az ember Nam Shin-nak (nem, nem pofon, hanem igazi behúzás), hát imádtam. A kezdeti ellenszenv kellett, mert ez tette emberivé a karaktert, s ha belegondolunk, talán mi is így viselkedtünk volna ha a helyében lennénk. Seung Yeon egyszerűen imádnivaló, nagyon örültem, hogy főhősnőként láthattuk, nagyon illett hozzá ez a szerep. Annyira remélem, hogy a jövőben lesz még Kang Joon-nal közös sorija, jaj de nagyon imádnivaló lenneeeee.

Lee Joon Hyuk - Ji Young Hoon: Nam Shin titkára már nagyon régóta, s mindent elkövet azért, hogy annak helyét megvédje. Az ok, amiért külön beszélek róla is az az, hogy az ő karaktere is lenyűgöző volt. Egyrészt ott volt az, hogy mennyire szereti az embert, és ahogyan a robotot is megszereti. Először folyton összekeverte őket, de aztán másképp szerette a robotot, és másképp az embert is. Nagyon tetszett, ahogyan saját magával és a saját érzéseivel örlődött. Az is tetszett, hogy folyton ott volt a kísértés, hogy mindent megszerezzen, hisz mindenről tudott ami a céggel kapcsolatos. A befejezés számára: szerintem megérdemelte hogy oda kerüljön ahová került, a 18 részen keresztül imádnivaló volt. Joon Hyuk nagyon, de nagyon megszeretette magát velem, s ahogy most szembesültem vele, a Poem Day főszereplője, szóval hamarosan újra látni fogom őt, ráadásul főszerepben.
Kim Sung Ryoung - Oh Ro Ra: Az ember Nam Shin szülőanyja, s a robot Nam Shin megalkotója. Az ok, amiért róla is külön beszélek az az, hogy mennyire emberi volt a karakter. 18 részen keresztül örlődött, mikor a fiát végre visszakapta elzárta magát a robot elől, s ebbe majd belepusztult. Szerintem sok néző utálta őt néhány jelenetnél, mikor csak az ember számított neki, de azt hiszem, hogy a végén mindenre fény derült. Nagyon sajnáltam őt, hisz kegyetlen helyzetbe került: bár él a fia, mégis elutasítja őt (még ha az szereti is őt), a robot fia pedig az életét is oda adná érte, de tudja, hogy nem szeretheti, mert az még jobban eltaszítja őt a fiától. Nagyon, nagyon sajnáltam őt, az utolsó előtti részben pedig... mamám, de mennyire, de mennyire sajnáltam és szerettem őt, valami hihetetlen. Nagyon örülök, hogy az összes karakter ennyire megfogott, és egyszerűen lenyűgözőnek és csodálatosnak tartom azt az érzelmi világot amit láthattunk a 18 részben és amit kaptunk a sorozattól.

"Mi történt volna, ha ember lennék?

Ha ember lennék, akkor is ilyen dühös lettél volna rám azért, 

mert megcsókoltalak?"

Nam Shin III

"Az embereknél a 'hamarosan' mégis mennyi idő?

24 óra? 48 óra?"

Nam Shin III

"Egy pillanatra azt kívántam, bárcsak ne robot lennél."

Kang So Bong

"Vajon milyen lenne, ha nem robot lennék?

Szomorú lehetnék, ha elválunk egymástól.

Boldog lehetnék, amikor veled vagyok.

Megszakadhatna érted a szívem.

Azonban... robot vagyok.

Egy robot, ami nem érezhet szerelmet.

De akkor mégis miért csinálom ezt?"

Nam Shin III

"Sírni akarok, akárcsak egy ember."

Nam Shin III

Történet: 10*/10

Zene: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10*/10