Sorozat: Mother

Mother

Műfaj: melodráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Egy anya, aki elhagyta gyermekét. Egy anya, aki örökbefogadott egy gyermeket. Egy anya, aki a saját gyermekét bántotta, és egy anya, aki anyává vált, pedig nem akart. Történetünk főhősnője a már középkorú Soo Jin, aki családjától elszigetelve, csendesen éli az életét. Egyszer úgy adódik, hogy egy ideig iskolában tanít. Itt találkozik a 9 éves Hye Na-val akit mindenki kiközösít osztályában. Ahogy a nő megismeri a kislányt rájön, hogy az anya és annak pasija folyamatosan bántalmazza a kislányt lelkileg és fizikailag is, de a gyermek állítja, hogy minden rendben vele. Soo Jin saját magát látja a kislányban, nem bírja elviselni ahogy vele bánnak, ezért eldönti, hogy megrendezi a kislány halálát és elszökik vele messzire, hogy a sajátjaként felnevelje.

Vélemény: Mostanában annyira nem volt kedvem sorizni, pedig nagyon el vagyok maradva az idei sorozatokkal. Aztán nagy nehezen rávettem magam, hogy nézzek valamit, és csak úgy random erre esett a választásom. Röviden annyit, hogy két nap alatt ledaráltam a sorozatot és megijesztett a tény, hogy majdnem elsiklottam felette. Na de kezdjük csak az elejétől, fussuk csak át, hogy miért is tetszett ennyire ez a sorozat.

Az előre leszögezném, hogy full dráma az egész, ezt olyan hangulatban kell nézni, mikor az ember ilyesmire vágyik. Adott nekünk egy nő, aki nem egy túl beszédes és nem túl társaságkedvelő ember, s soha meg sem fordult a fejében, hogy ő valaha anya lesz. Mellé pedig kapunk egy kislányt, aki borzalmas, leírhatatlan dolgokat él meg nap mint nap, de mégis kétségbeesetten próbál úgy tenni, mint aki teljesen rendben van.

Az elején kicsit furcsáltam, hogy már az első pár részben 'elrabolja' a kislányt, azt hittem, hogy majd valamikor a sorozat közepén fog ez megtörténni. Kicsit féltem, hogy ha már az első részekben nála van a gyermek, akkor vajon mégis miről fog szólni az a maradék tizenvalahány rész. A sori kimenetele az elején kicsit lassú, de cseppet sem unalmas. Ahogy szép lassan haladunk előre a sztoriban úgy fokozódik a feszültség és az akció benne.

Van 3-4 rész, ami borzasztóan izgalmas, majd az utolsó részek ismét visszacsapnak drámába. Így leírva talán kicsit furának hangzik ez a felépítés, de meglepően egybefogta a sorozatot és egyáltalán, de tényleg egyáltalán nem volt unalmas, de még egy pillanatig sem. A történet rengeteg mindenről szól, de középpontjában egyértelműen az anyaság áll. A sorozat alatt 5 anya karakter is be lett mutatva.

Mindenkinek megvolt a maga kis sztorija, de mégis összekapcsolódott mindenki. Nem akarok spoilerezni nektek, de mégis szeretném, hogy kicsit átérezzétek, amit a sorozattól kapni lehet. Elég nehéz leírni, hogy mennyire bensőséges volt a hangulat a 16 rész folyamán. Ahogy a kislány egyre közelebb kerül az új anyukájához, s ahogy az egyre inkább válik a gyermek tényleges édesanyjává. Ahogyan elválaszthatatlanok lesznek.

Borzasztóan szomorú volt az egész. Az elején sírtam, mert szörnyű volt, ahogy a gyermekkel bántak. A sorozat közepén sírtam a meghatódottságtól, ahogyan a különböző anya karakterekkel találkozunk. A végén pedig sírtam, mert nem bírtam elviselni azt a sok érzést, amit a sorozat adott nekünk. Annyira hihetetlen gyönyörű, megható és könnyfakasztó volt, ahogyan a kislány saját édesanyjaként gondolt Soo Jin-ra.

Azok az apró jelenetek, amikor anyának szólítja, amikor rámosolyog, amikor mindenkinek dicsekedik azzal, hogy milyen nagyszerű ember az ő anyukája. A gyermek karaktere (és ez a kis édes színésznő is természetesen) egyszerűen csodálatos volt. Egy olyan kislány, aki koránál sokkal érettebb, mert az élet rákényszerítette, de közben kétségbeesetten vágyik arra, hogy neki is legyen egy anyukája, aki szereti őt.

A két nyomozót is, aki utánuk nyomozott, nagyon megszerettem. Hihetetlen szép volt látni, hogy ahogyan kerülnek egyre közelebb hozzájuk, úgy jönnek rá, hogy Soo Jin minden, csak bűnöző nem. Az a rész, amikor a kocsiban ültek és mentek utánuk, és a fiatalabb valami olyasmit mondott hogy: "nem csukhatnánk be csak most az egyszer a szemünket?", annyira, de annyira megható volt, hogy azt nem tudom nektek leírni.

Igazából mást nem is tudok nektek mondani a sorozatról, csak annyit, hogy drámák között egyszerűen a legjobb. Nem láttam sok sorozatot, ami az anya-gyermek kapcsolatot dolgozza fel, de amiket láttam is, azok közül messze ez volt a legjobb. A megható jelenetek mellett kapunk kicsit a gyermekbántalmazás témájából is illetve abból, hogy hogyan válhat valaki egy szörnyeteggé, ha az édesanya teljesen tönkreteszi őt gyermekként.

Mindenképp, de tényleg mindenképp ajánlom azok figyelmébe, akik egy kicsit komolyabb drámára vágynak mindenféle romantika nélkül. Saját magamat ismételve csak azt tudom mondani ismét, hogy egy csodálatos, megható, gyönyörű, könnyfakasztó de egy részben elrettentő és nem kicsit izgalmas sorozatra sikeredett, amit mindenképp megéri megnézni mindenkinek, mert felejthetetlen marad, számomra legalábbis biztosan.

Zene: Öt darab ost született a sorozathoz, s nekem mind az öt nagyon tetszik: Ha Dong Kyun 'Come With Me', Seonwoo Jeonga 'Journey', Seungkwan 'Kind of Love', Peter Han 'Next To You' illetve Yuna Kim 'To You' száma is nagyon, nagyon szép.

Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket sorjában.

Lee Bo Young - Soo Jin: Csendes nő, aki nagyon tud szeretni, de nehezen mutatja ki érzéseit. Mikor megtudja, hogy mi történik a kislánnyal, nem bírja elviselni és úgy dönt, hogy elszökik vele. Soo Jin alapjáraton egy olyan karakter volt, aki tényleg nagyon csendes és magábaforduló, de aki ismeri őt az tudja, mekkora szíve van. Nagyon tetszett, ahogyan a sorozat előrehaladtával vált egyre inkább anyává, hisz először neki is nehéz és furcsa volt, de ahogy egyre közelebb került a kislányhoz úgy lett ő is egyre inkább anya. A sorozat végére pedig kétségbeesetten kapaszkodott a kislányba, hogy el ne vegyék tőle. Ahogy a sorozatban is feljött a téma, lehet, hogy egyből rendőrségre kellett volna mennie, de ahogy ő is elmondta, akkor a kislányt össze-vissza hurcolták volna aminek következtében az még inkább magába zárkózik. Saját maga elé helyezte a gyermeket úgy, hogy alig ismerte, és ezért hatalmas tisztelet neki. Lee Bo Young-gal nagyon sok sorozatban találkoztam már, de messze ez volt a legeslegjobb és legszebb és legmaradandóbb karakter, amit valaha láttam tőle.

Heo Yool - Hye Na: 9 éves kora ellenére nagyon érett, hisz kénytelen elboldogulni saját maga. Hye Na karaktere egyszerűen szívfacsaró volt. Teljesen magába zárta az érzéseit és mindenkinek a mosolygós arcát mutatva azt mondogatta, hogy minden rendben vele. De amikor kapott egy igazi anyukát visszaváltozott gyermekké, hisz volt kire számítania. Szörnyű, hogy miket kellett megélnie és az még elborzasztóbb ha belegondolunk, hány ilyen eset történik manapság a világban. Az is gyönyörű volt, ahogyan ő maga is támasza volt az anyjának. Annyira, de annyira szomorú volt, ahogyan kétségbeesetten Yoon Bok akart maradni, ahogy elhitette saját magával és a világgal is, hogy örökké az maradhat. Hogy örökké Yoon Bok-ként élhet édesanyjával. Gyermekkaraktert még soha sem láttam ennyire kidolgozottat koreai sorozatban, szóval teljesen le vagyok nyűgözve. Heo Yool amúgy 400 gyermek közül lett kiválasztva, de hát nem is lepődöm meg, hogy rá esett a választás. Kora ellenére hihetetlen jól játszott, az arcjátéka is lenyűgöző volt, megérdemelte a díjat, amit kapott. Szerintem pár híres színésznő tanulhatna tőle. Alig várom a jövőbeli szerepeit, tuti, hogy nézni fogom, s biztos vagyok benne, hogy fényes jövő áll előtte.
Lee Hye Young - Young Sin: Nehéz élete volt, de úgy döntött, hogy nem hagyja magát, s egy gyermeket vett maga mellé, hogy felnevelje. A legszebb anya karakter egyértelműen ő volt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi szeretet volt ebben a nőben. Ahogyan szerette a gyermekeit, ahogyan támogatta őket, ahogyan a legjobban azt bánta, hogy nem ő szülhette meg őket. Ahogyan féltékeny volt az igazi anyára, egyszerűen lenyűgöző volt. Young Sin egy olyan nő volt, aki mindenét a gyermekeinek adta, akinek életei voltak a lányai. Rengeteget sírtam a jelenetein, eszméletlen szomorú és megható volt minden amit mondott és amit tett. Lee Hye Young tökéletes volt a szerepre, eszméletlen, hogy mennyire megkedveltem őt is ezzel a karakterrel együtt, annyira, de tényleg annyira szívesen megnézném még egy ilyen szerepben.

Ko Sung Hee - Ja Young: Hye Na igazi édesanyja, aki nem épp úgy bánik a lányával, ahogy egy anyának kellene. Ja Young-ot a sorozat elején szerintem mindenki utálta, hisz szörnyű dolgokat tett. De ahogy haladunk előre a sorozatban úgy láthattuk meg, hogy mennyire össze van törve. Az volt a baj vele, hogy szörnyen szeretetéhes volt és úgy érezte, hogy a lánya útban van ahhoz, hogy őt szerethessék. Voltak pillanatok, amikor egy-egy pillanatra Hye Na igazi anyjának tűnt, de aztán mindig magát helyezte előtérbe. Végérvényesen nem tudtam rá már haragudni sem, utálni pedig végképp nem, egyszerűen csak szántam őt, amiért ennyire össze van törve. Ko Sung Hee-ről is azt tudom elmondani, hogy sok szerepben láttam már, de ez volt a legjobb alakítása eddig. Nagyon jól hozta ezt a teljesen ingatag, összetört nőt.

"Anya... 

kérlek rabolj el engem, csak még egyszer."

Hye Na

"Ha visszamehetnék az időben,

újra megfognám a kezét és elszöknék vele."

Soo Jin

"Kérem ne vigyenek el engem.

Nekem van anyukám."

Hye Na

"Remélem Hye Na anyukája is boldog lesz. 

Mert én már boldog vagyok."

Hye Na

"- Én már az lettem ami lenni akartam.

- És mi az?

- Yoon Bok."

Hye Na / Soo Jin

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10