Sorozat: Madam Antoine

Madam Antoine

Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2016
Csatorna: JTBC

Ismertető: Ko Hye Rim egy kis kávézót vezet, ő maga pedig jósnő, aki a néhai Madam Antoine-vel áll szellemi kapcsolatban, ami persze hazugság. Hye Rim elvált nő, és már van egy nagy lánya is, aki az Államokban él. Rettentő romantikus alkat, ki van éhezve a szerelemre. Élete felborul, amikor az emeletre egy híres pszichológus, Choi Soo Hyun érkezik. Soo Hyun egy fontos kísérleten dolgozik, be akarja bizonyítani, hogy a szerelem nem más, mint az agyunk és hormonjaink játéka. Mivel első találkozásukkor nem igazán szívlelik egymást, ezért az utolsó nagy kísérletet Hye Rim-en fogja végrehajtani. A kísérlet lényege, hogy 3 teljesen más ember közelíti meg a nőt, és eldől, hogy kit választ közülük. Természetesen maga Soo Hyun lesz az egyik férfi a kísérletben. Azonban mi van akkor, ha kőszíve megolvad, és az ő hormonjai meg agya is őrült játékba kezdenek? 

Vélemény: Sung Joon sorozatai számomra mindig kötelezőek, szóval természetes volt, hogy ezt is nézni fogom. Ha összegeznem kellene a dolgokat, rengeteg fölösleges jelenet volt benne, a kísérletet ennél jobban nyújtani sem lehetett volna, a főhősnőt, sőt, néha a főhőst is megpofoztam volna, a szerelmi szálat pedig ennél jobban nem is lehetett volna bonyolítani. Én valahogy mégis élveztem, na erre varrjatok gombot.

A történet nagyon vidáman indít, kapunk két főszereplőt akik ki nem állhatják egymást, ott van köztük az örök feszkó. Kapunk még 2 cuki fiút, egy gyönyörű kávézót és egy rejtélyes múltat is. A dolgok szép lassan derültek ki, ugyanakkor a végére már kicsit feledésbe is merültek, mindenképp a a főszereplők kapcsolatára akarták fektetni a hangsúlyt, pedig egy kicsit részletesebben kidolgozott múlt nagyon jól vette volna ki magát.
Ami nagyon tetszett, hogy kicsit betekintést nyerhettünk a pszichiátria világába, aminek én tényleg mindig tudok örülni. Kaptunk érdekes eseteket, míg végül maga a főhős lelki traumája lett a főtéma, ami szerintem rendesen megmagyarázta nekünk, hogy miért nem bízik a nők szerelmében/szeretetében. Bár mondjuk én a főhősnő karakterén kicsit csiszoltam volna, mert nem egyszer vágta fejbe a pasit.

Persze ott volt az, hogy mennyire szerették egymást és mennyire jól megvoltak együtt, de akkor is ott volt végig az az örökös bizalmatlanság, hogy, na most ez vajon egy kísérlet, most hazudik-e, vagy most visszaadja nekem azt amit tőlem kapott. Túl sok ilyen volt benne, a főhősnő személyisége pedig percenként változott. Egyszer szerette a pasit, egyszer meg bosszút akart rajta állni, ami érthető is, de így váltogatva már furcsa.
Ennek ellenére a romantikus jelenetek nagyon ott voltak, tetszett, hogy több szálon is futott. Nagyon sok vicces rész volt benne, főleg az elején, volt, hogy visszatekertem a jelenetet, annyira tetszett. Sung Joon egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk, a fejek amiket vágott pedig eszméletlenek voltak. Ami még pluszpontot érdemel, azok a ruhák, hisz nagyon nagy odafigyeléssel öltöztették főhőseinket, eszméletlen jól mutatott.

Tetszettek a féltékenykedős jelenetek is, nagyon aranyosra sikerültek. A sorozat vége nem tartogat meglepetést, igazából mindent szépen lezárnak aztán ott van a boldog befejezés, amire természetesen számítani is lehet. Amit még megemlítenék, hogy örömmel láttam, hogy volt egy olyan rész is, amikor maga a főhős is kifordul magából és kicsit változtat a személyiségén. Persze elég depressziósra sikeredett.
Kezdtem félni, hogy végig ilyen közömbösen fog viselkedni, de aztán szerencsére mégsem. Még sok mindent fogok elmondani a karakterek jellemzésénél, de ide elég ennyi. Összességében volt bár logikai 'miafene' a sorozatban, de ettől független nagyon szórakoztató és kikapcsoló volt, minden részét élveztem és nem volt bennem az az érzés, hogy mikor lesz már vége, sőt, ahogy lett rá felirat azonnal meg is néztem az adott részt, az utolsó kettőt pedig már angolul, annyira érdekelt.

Zene: A legjobban a 'Swing Magic' mutatott a sorozatban, úgy összességében olyan, mint a történet. Nagyon tetszik. Kapunk még rengeteg romantikus számot is, nekem a kedvencem ezek közül a 'Numbness' lett. Bár én őszintén nem bántam volna valami nagyon fülbemászós romantikus számot, amit végig játszanak.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.
Han Ye Seul - Ko Hye Rim: Nagyon fiatalon ment férjhez és született gyereke, de az élete kész pokol volt míg el nem váltak. Mostanra húgával él, kislánya pedig messze van tőle. Nagyon vágyik a szerelemre, ami miatt kicsit könnyűvérűnek tűnik. Hye Rim alapjáraton egy nagyon rendes nő volt, sokat segített másoknak és igyekezett a legjobbat kihozni mindenből. De a hisztik és az időszakos kicsapongásoktól már néha a fejem vertem a falba. Annyit keverte ott a dolgokat, míg végül egy jó nagy kavalkád lett belőle. A végére sajnos eléggé elegem lett belőle, számomra túlzás volt már tényleg amit csinált, arról nem is beszélve, hogy a kislányáról utána egy szót sem ejtett, még csak nem is beszéltek vagy valami. Jó kis anya nem mondom. Ye Seul a karakterét jól hozta, azonban szerintem nem ez lesz élete szerepe. Reméljük, hogy a következő karaktere sokkal jobb lesz ennél, és azt is, hogy ezt hamarosan megtudjuk.
Sung Joon - Choi Soo Hyun: Híres pszichiáter, aki nagyon nem hisz a nők szerelmében. Persze mindez egy gyermekkori trauma miatt, amit a mai napig nem emésztett meg. Soo Hyun pont a főhőnőnk ellentéte volt, nehezen mutatta ki mit érez, egyáltalán nem vágyott a szerelemre, teljesen új és váratlan volt számára az egész. Az ő viselkedése már sokkal érthetőbb volt, bár ez is csak inkább a végére világosodott ki. Addig sokat agyaltam, hogy mi a fenének nem hagyja abba a kísérletet és él boldogan, de aztán a végén volt értelme, hogy mit is akart ebből ő kihozni. Bár azért ilyen szerelmi életet senkinek sem kívánnék. Soo Hyun összességében egy nagyon összetett karakter volt, akit lehet utálni, imádni és szánni is. Az ő viselkedéséből adódott a legtöbb vicces jelenet, aminek nagyon örülök. Mint mondtam, Sung Joon egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk, nagyon örülök, hogy ilyen szerepben is láthattam, és nem győzöm várni az újabb sorozatát, ahol remélhetőleg ismét főhős lesz.

Jin Woon - Choi Seung Chan: Soo Hyun mostohatestvére, aki nagyon jó játékos volt valaha, de megsérült, így testvére új rendelőjében fog dolgozni. Hogy őszinte legyek, Seung Chan egy olyan álompasi volt. Nagyon rendes, szerethető, figyelmes, kedves és még sorolhatnám, hisz az összes jó tulajdonságot megtalálni benne. És sokáig gondolkodtam is, hogy miért nem szeretett bele a főhősnő. Féltem, hogy elég nyomott véget fognak neki hagyni (mint általában a másodiknál szokás), de meglepődtem, hogy nem is nagyon feszegették a húrt. Bevallotta neki, hogy kedveli, de ennyi volt, nem húzták az idegeinket fölös szánakozással meg fölös dramatizálással, ami szerintem hatalmas pluszpont. Jin Woon jelenlétének nagyon örültem, hisz legutoljára majdnem két éve láttam egy sorozatban és azóta semmi. Nagyon remélem legközelebb főhős lesz, és hogy ez a legközelebb hamarosan itt van.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10