Sorozat: Money Flower

Money Flower

Műfaj: dráma

Részek száma: 24

Dátum: 2017 - 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy fiú. Egy fiú, akinek az életét szétzúzta egy befolyásos család. Egy fiú, aki mindenkit elveszített aki fontos volt számára. Történetünk főhőse nem más, mint ez a fiú, Kang Pil Joo. Miután fiatalon börtönbe kerül olyasmi miatt, amit el sem követett, eldönti, hogy a Cheong A csoportnak fog dolgozni. Annak a csoportnak, aki akkor tönkretette az életét. Évetizedeken át alázattal tesz meg mindent értük, miközben a bosszút tervezi, amivel visszaadhatja mindazt, amit vele tettek. Ezen család leendő örököse a fiatal és igazi nőcsábász Boo Cheon, aki bár kezdetben nem akart az örökös lenni, most folyamatos harcot vív unokatestvérével a cégért, míg nagyapjuk folyton próbára teszi őket, hogy eldöntse, kit illet meg a hely. Boo Cheon előnyben van, mivel Kang Pil Joo mindenben segít neki. Eltervezi, hogy az elnökjelölt lányát, Na Mo Hyun-t összehozza Boo Cheon-nal, és ezáltal megszerzik maguknak magát az elnököt is és az azzal járó korlátlan hatalmat. A 'sorsszerű' találkozó meg is történik, azonban Pil Joo nem számol azzal, hogy a lány az ő szívét is megmozgatja.

Vélemény: Mostanában annyi sorozattal vagyok lemaradva (ideit például alig láttam), hogy a bőség zavara miatt nem tudtam, mit nézzek, míg végül erre esett ezúttal a választásom. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert nagyon tetszett az ismertető és jókat is hallottam róla, plusz a színészek is rátettek még egy lapáttal. Szerintem 3 nap alatt be is fejeztem, pedig a 24 rész azért nem kevés. Van mit mesélnem róla nektek, szóval lássuk csak a legeslegelejétől a dolgokat.

A sorozat kimenetele lassú. Nagyon lassú. Nincs benne túl sok akció, nincsenek benne izzasztó jelenetek, csak megy és megy a maga kis világában, akár egy folyó. Annyira nem szeretem az ilyen sorozatokat, de ez nagyon megfogott az elején. Megvolt a maga stílusa, ami szerintem borzasztó megkapó, plusz van egy érdekes történetünk, amiből tudjuk, hogy nagyon, nagyon sokat lehet kihozni, a kissé gonosz, hideg, bosszút forraló de felettébb szánnivaló főhős pedig hab a tortán.

Az pedig, hogy a szerelmi szálat is becsempészték a sorozatba, és ahogyan belecsempészték, ad egy külön bizsergést az egésznek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fognak kihozni az egészből, arra pedig végképp, hogy mi lesz a legvége. Szerintem a sorozat közepéig nagyon tetszett, szinte láttam magam előtt, hogy idei kedvencekben tuti elsők között fog állni. De aztán valahogy beleuntam. És azt, hogy ez történet, borzasztóan sajnálom, mert nem akartam ezt.

Nem mondom azt, hogy már nem érdekelt mi lesz az általam olyan nagyon megkedvelt főhőssel, de valahogy már vártam, hogy véget érjen. Talán 16 rész lett volna az ideális ennek a történetnek, mert az biztos, hogy a 24 nagyon sok volt. A végére már kavarták a dolgokat, mindenki elárult mindenkit, azt sem tudtuk sem mi, sem ők hogy kiben bízhatnak és annyira össze vissza lett minden körülöttük kapcsolatok terén, hogy utána már annyira nem is érdekelt az egész történet.

Ami javíthatott volna rajta, az a romantika volt. Annyira, de annyira reméltem, hogy a másik felében kapunk valami izzó romantikus szálat Pil Joo és Mo Hyun között. Szinte visított a sorozat, hogy ennek bizony kell romantika. Pedig sokszor vagyok úgy a komoly sorozatokkal, hogy jobb ha nincs benne romantika, mert az csak elrontaná, de ez esetben egy szépen kidolgozott szerelmi szál brutálisan megdobta volna. Jaj, de nagyon akartam, hogy csináljanak ezzel valamit.

De sajnos eléggé ellaposították ezt a szálat. A kezdeti kémiát, ami a két főhős között megvolt, a sorozat felétől nagyon kifordították és már nem volt ott az az érzés bennünk, hogy jaj, de szereti Pil Joo a lányt. Amit tényleg sajnálok, mert rengeteget segített volna a történeten. De ezen már ne bánkódjunk többé. Figyelemmel végigkísértem a történetet a legvégéig és akármennyire is untam már, Pil Joo-nak nagyon szorítottam, mert hihetetlen volt ez a karakter, úgy ahogy volt.

Az, hogy nem egy szokványos főhős volt, nagyon egyedivé tette az egészet. Szép lassan, 20 éven keresztül csak tűrt és tűrt, és várta a pillanatot, mikor végre lerombolhat mindent. Nem változott meg a főhősnő hatására, nem lett belőle a legvégén a világ leglovagiasabb embere. Ő ugyanaz maradt, akiként elkezdte az egészet. Pil Joo karaktere brutális volt, szerintem sosem fogom elfelejteni, of course Jang Hyuk se, aki ezt a nagyszerű alakítást nyújtotta nekünk.

Összességében tehát, a kezdet brutális a vége lapos. Pil Joo karaktere végig lenyűgöző, de a 24 rész nagyon sok volt ennek a történetnek. Ettől függetlenül szerintem mindenkinek megéri megnézni egyszer, már csak Pil Joo karaktere miatt is, mert felejthetetlen volt. A három főszereplő amúgy díjat kapott tavaly decemberben az alakításukért az MBC Drama Awards-on, amihez ezúttal is gratulálunk nekik, főleg Jang Hyuk-nak, mert nagyon, nagyon, de nagyon megérdemelte.

Zene: A zenék szépek voltak, de az aláfestés az valami fergeteges. Több meg is maradt a telefonomon, mert annyira szépek és brutál jól használták őket a sorozatban, szerintem érdemes letölteni az album ezen részét is. A számok közül megmaradt: Hyolyn 'Dreamy Love', Hani & Solji 'Flame' és ISU 'My Way' c. száma.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket.

Jang Hyuk - Kang Pil Joo: 20 éven keresztül csak tűr és tűr, mindent megcsinál a családnak, holott akkora gyűlölet van benne, hogy az már ijesztő. Ahogy fent is mondtam, lenyűgöző volt a karakter. Az, hogy erről szólt a teljes élete, szörnyen ijesztő de ugyanakkor annyira szánnivaló, hogy az ember szíve belehasad. Annyira, de annyira sajnáltam őt a legvégéig, hogy az valami hihetetlen. Talán ezért is akartam annyira azt a szerelmi szálat bele, hogy ne legyen ennyire sajnálnivaló. Ami pedig külön tetszett és amit már szintén elmondtam az az, hogy semmit sem változott. Annyi minden történt vele 20 részen keresztül, de ő csak ment előre, ment és ment, mit sem törődve azzal, hogy mi zajlik körülötte. Csak arra koncentrált, hogy bosszút álljon. Lenyűgöző a kitartása a karakternek, más már összeomlott volna. Jang Hyuk mindig is remek színész volt, de szerintem ezúttal élete alakítását hozta. Jaj de nagyon várom a következő szerepét.

Park Se Young - Na Mo Hyun: Kedves és élettel teli lány, aki nagyon vágyik a szerelmre, de nem akarja, hogy bárki az apja miatt vegye feleségül. Arra vár, hogy a nagy ő majd sorsszerűen betoppan az életébe. Pil Joo pedig megteremti neki ezt. Ezzel a karakterrel hadilábon álltam. Nem tudom miért, de annyira nem nem fogott meg. De ezt is betudom annak, hogy annyira vágytam arra, hogy legyen egy jó kis szerelmi szál közöttük. Tetszett, ahogy az elején olyan aranyos volt és tényleg próbálta a legtöbbet kihozni mindenből, aztán ahogy derültek ki számára a dolgok úgy megkeményedett és eldöntötte, hogy a kezébe veszi az irányítást. Én szeretem, mikor egy karakter fejlődik, de lehet neki jobb lett volna, ha nem változik ennyit, mert a kedves természete az elején nagyon sokat dobott a sorozaton. Szóval a lényeg, hogy nem volt antipatikus a karakter, de a kedvencem sem lett a végére, a színésznővel remélem majd még fogok találkozni.

Jang Seung Jo - Jang Boo Cheon: Nagyon laza fickó, akit amúgy egyáltalán nem érdekel a cég, de az anyja konkrétan rá erőszakolja. Boo Cheon egy olyan férfi volt végig, aki igazából nem csinált mást, csak sodródott az árral. S most szeretném megragadni az alkalmat hogy elmondjam, milyen jó a borító is, hisz jól láthatjuk rajta, hogy Pil Joo bábként irányítja rajta Boo Cheon-t, ami kicsit kisarkított, de lényegében igaz (jaj de szeretem, ha a borítóképeknek meg a címeknek van értelmük). Igazából sajnáltam őt, mert nem ez az élet volt az, amit elképzelt magának. Szerencsétlen tényleg csak egy báb volt, hiába próbált harcolni ellene. A karaktert megszerettem mert sajnáltam őt is (ha egy karakter szánnivaló, akkor nálam tuti befutó... szörnyű, de komolyan, ez a hülye érzés amit ki tudnak váltani belőlem). A színésszel nagyobb szerepben még nem találkoztam, szóval várom a jövőbeli szerepeit, akár majd főszereplőként is.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: My Mister

My Mister

Műfaj: dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhősnője a csendes és hűvös Lee Ji An aki fiatal kora ellenére nagyon megunta már életét. Nem is csoda, hisz éjjel nappal csak dolgozik hogy adósságát kifizesse ráadásul süket néma nagymamáról is egyedül gondoskodik. Ezzel szemben főhősünk, Sun Kyun egy elég közkedvelt személy, noha ő sem beszél túl sokat. Nagyon rendes és tisztességes ember, aki nagyon szereti két testvérét és édesanyját, s bár feleségétől már rég elhidegült, mégis tiszteli őt. Főhőseink a munkahelyen találkoznak, hisz Sun Kyun építészmérnökként dolgozik egy cégnél, Ji An pedig szintén ennél a cégnél dolgozik részmunkaidőben. Két főszereplőnk élete összefonódik és nehézségek árán, de segítik egymást.

Vélemény: Hogy őszinte legyek, nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miről is szól ez a sorozat, mert nem igazán van konkrét története. A négy, de főleg a két főhősről szól az egész, ahogyan megismerjük őket, és ahogyan belecsöppenünk az életükbe. A sorozat nagyon elvont és nagyon egyedi. Nincsenek gazdag emberek, nincs benne mindent elsöprő romantika, nincsenek benne zavaros családi kapcsolatok. Egyszerűen csak bemutat és megismertet velünk egy pár embert, akik megpróbálnak túlélni ebben a szörnyű és kegyetlen világban.

Nehéz leírnom nektek a véleményem a sorozatról, mert én magam is össze vagyok vele zavarodva. Egy borzasztó igaz, mindenféle varázslatos dologtól mentes világot tár elénk a sztori, ami nagyon, de nagyon elgondolkodtató, és abszolút ilyen hangulatban kell lenni ahhoz, hogy élvezzük a sorozatot. A baj viszont csak az, hogy ez nem igazán az én műfajom. Vagyis szeretem az ilyen sztorikat, de nem 16 részen keresztül, főleg úgy, hogy egy rész volt, hogy 80 perces volt.

Nekem sok volt ez a rengeteg rész ehhez a történethez, mert akármennyire szivet szorító és akármennyire valóságos az egész, 16 részen keresztül nem volt kedvem nézni, sok részt untam sajnos. De nem azért, mert unalmas lett volna, csak valamiért hosszútávon ez nem az én műfajom. A sztori sem volt valami nagy dolog, sokkal inkább a karakterek változásán volt a hangsúly. A történet inkább csak ráadás volt és szép lassan halad az is a maga kis ütemében.

A múltból viszont sokat kapunk. De nem visszaemlékezésként, hanem ahogy a karakterek beszélnek róla. Bár annyira nem élveztem a sorozatot, de az összes karakter a maga módján a szívemhez nőtt. Sajnáltam őket és sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen könnyű életem is van ahhoz képest, hogy pár ember mennyit szenved ebben a világban. A sorozat ráébreszt minket arra, hogy valójában mennyire szerencsések is vagyunk ebben a kegyetlen világban.

Zene: Sok szám készült a sorozathoz, és ebből sok telefonon is maradt, mert gyönyörűek: Sondia 'Adult', Jung Seung Hwan 'An Ordinary Day', Jehwi 'Dear Moon', Ko Woo Rim 'One Million Roses', O.When és Vincent Blue 'There's a Rainbow'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
IU - Lee Ji An: Csendes lány, aki fiatal kora ellenére már nagyon unja keserves életét, semmi boldogsága nincs. Ji An karaktere semmiképp sem mondható megszokottnak. Egy nagyon, nagyon hideg, tönkrement életű lány volt, aki bár elsőre nagyon ellenszenvesnek tűnhet, hamar rájövünk, hogy emellett a szörnyű élet mellett csoda, hogy még egyáltalán tartja magát. Borzasztóan sajnáltam őt és nagyon sokszor be is könnyezett a szemem mikor épp őt láthattuk képernyőn. A sorozat alatt szépen lassan elkezd megnyílni az embereknek, a befejezés pedig igazi felüdülés volt mindenki számára. Hiába nem voltam annyira oda az egész sorozatért, a befejezés sokáig megmarad számomra, mert nagyon megható volt. IU remekül hozta most is a karakterét, remélem a jövőben sok - sok sorozatban láthatjuk majd még őt.

Lee Sun Kyun - Park Dong Hoon: Csendes férfi, aki nagyon szereti családját, s noha feleségétől már rég elhidegült, mégis tiszteli őt. Dong Hoon egy nagyon becsületes férfi volt, akinek megesik a szíve a szerencsétlen lányon, s habár nem akar belefolyni, mégis segít neki. A karakter jó volt, csendes természetével illett a sorozatba. Még így utolsó sorok gyanánt megemlíteném Gwang Il karakterét is, aki mély benyomást tett rám, és szerintem sok más emberre is. Simán elnéztem volna a sorozatot úgy, hogy ő a főszereplő. A színész nagyon jól alakította a szerepét, s nemrég ért véget neki az első főszerepe is (ami azért durva, mert új színészről van szó). Arról a sorozatról már ha minden igaz kint lesz az ismertető mire ezt olvassátok. Sun Kyun-ra visszatérve, főszerepben még sosem találkoztam vele, de biztos vagyok benne, hogy van sorozata ami megnézendők között van nekem, szóval lesz majd még róla szó.

Történet: 6/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: The Great Seducer

The Great Seducer ~ Tempted

Műfaj: melodráma, romantikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse a minden nő által imádott gazdag Kwon Shi Hyun, aki két, szintén gazdag barátjával, Choi Soo Ji-val és Lee Se Joo-val lóg folyamatosan. Bár külsőleg úgy tűnik, hogy a három fiatal élete tökéletes, mégis olyan családi problémáik vannak, amiket megoldani nem lehet. Főhősnőnk, Eun Tae Hee, folyton mosolyog és mindenki nagyon kedveli őt, bár nem túl fényes az élete, mégis megpróbálja mindenben a jót megtalálni. Kwon Shi Hyun, miután találkozik a lánnyal, fogadást köt barátaival: az élete árán is elcsábítja őt, majd mikor az beleszeret, kegyetlenül eldobja magától. Shi Hyun meg is kezdi a csábítást, azonban arra nem számít, hogy Tae Hee lesz az, aki belopja magát a szívébe.

Vélemény: Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy meg akarom-e nézni ezt a sorozatot, mivel akármennyire szép és aranyos lány is Joy, színészkedni sajnos nagyon nem tud, amivel nagyon elrontja a sorozatokat. De a sztori borzasztóan tetszett, plusz Do Hwan volt a főhős, így adtam neki egy esélyt. Hogy őszinte legyek, elég vegyes érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Na de nézzük csak a dolgokat sorjában, mert van miről beszélgetni.

A sorozat elején azt hittem, hogy a három barát túlságosan eltúlozza a problémáit és már előre féltem a felesleges drámázástól, de végül meglepő módon nagyon valósak voltak a gondjaik, sajnáltam őket és szerettem volna ha a barátságuk valahogyan a legvégéig megmarad. Egyikőjük sem volt tökéletes, sőt, mégis nagy támaszt jelentettek egymásnak már gyerekkoruktól kezdve. Érdekes volt, ahogy a hármójuk közötti kapcsolat alakult.

A családi kapcsolatok és azok problémái szintén nagyon súlyosak és valós dolgok voltak, mindkét srácot és a lányt is nagyon sajnáltam. Bár kívülről tökéletesnek tűntek, valójában mégis megtört fiatalok, akiknek már ilyen fiatalon kell szembenézniük a saját családjukkal. Nagyon jó és elgondolkodtató problémákat vetettek fel a sztori közben, ami sikeresen megadta a melodráma hangulatot az egész sorozatnak. Mármint a jó melodráma hangulatot. Értitek ti.

A romantika viszont valami borzadály volt. Egyszerűen szörnyű. A srác elkezdi elcsábítani a lányt, azonban pár rész és már halálosan szerelmes belé, a lány úgy szintén. Aztán a srác mindenki előtt eljátsza, hogy leszarja őt, aztán a lány megharagszik, de utána mégis megbocsát. Aztán a lány valami teljesen felesleges dolgon elkezd hisztizni mire a srác a bocsánatáért esedezik. És ezt eljátszák még minimum ötvenszer. Minimum. Újra és újra ugyanaz.

Idejét sem tudom, mikor láttam ennyire szörnyű szerelmi szálat sorozatban. Nagyon elegem volt belőle, sokkal jobban érdekelt, ha valami másról volt szó, mondjuk a három barátról vagy azok családjáról. Viszont az, ahogyan a fiú változik a szerelme hatására, az jó volt. Tetszett, hogy próbál kiszabadulni abból a keserves világból, amiben felnőtt, és az is tetszett, hogy ezért tett is valamit, nem csak sajnáltatta magát.

Nem is akarok tovább beszélni róla, mert csak felmérgesítem magam. Összességében egy bitang jó sorozat lehetett volna, ami akár legjobbak közé bekerül, mert a sztori és a karakterek adottak voltak. Ami szörnyen elrontotta, az a félresikerül szerelmi szál és maga Joy, mert bár tényleg kedvelem őt, színészkedni nagyon nem tud. Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert mondom, akár egy hihetetlen jó sorozat is lehetett volna egy egészen kicsi odafigyeléssel.

Zene: A számokból kettő nagyon tetszik nekem: Dokyum 'I Should've First' illetve Yang Da Il 'With You' című száma. Jaj, gyönyörűek!

Szereplők: Na és lássuk csak akkor főhőseinket.
Woo Do Hwan - Kwon Shi Hyun: A csábítás nagymestere, kívülről tökéletesnek tűnik, mindenki oda van érte, azonban belül nagyon is meg van törve. Maga sem tudja, de kétségbeesetten vágyik arra, hogy valakinek fontos legyen. Shi Hyun karaktere hihetetlenül szánnivaló volt, így egyértelmű, hogy engem egyből megnyert magának. Nagyon tetszett, ahogyan megpróbál kitörtni a világából, noha nem is tudta, hogy mennyire gyötrelmes az egész élete. Erre csak akkor jön rá, mikor találkozik a lánnyal és megtapasztalja a boldogságot. Az, hogy folyton esedezett a főhősnő bocsánatáért, kicsit idegesítő volt, főleg azért mert a csaj felesleges dolgokon hisztizett, így a srác helyében rég elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de olyan szinten meg érthető, hogy az egyetlen menedékét a lányban látta, így kétségbeesetten ragaszkodott hozzá. Do Hwan szerintem idén minden nő szívébe belelopta magát, remélem nagyon sok sorozata lesz a jövőben, mert tényleg nagyon nagyon jól hozta a szerepét.

Joy - Eun Tae Hee: Kedves lány, aki folyton mosolyog, és akit nem igazán érdekel kezdetben Shi Hyun. A sorozat elején kimondottan kedveltem a főhősnőt, mert tényleg aranyos volt és nem ájult el a sráctól már első látás után. Azonban utána annyira idegesítővé vált, hogy elegem lett miatta az egész sorozatból. Folyton hisztizett, semmi sem tetszett neki, sokkal inkább saját magával volt elfoglalva, holott a srácnak támaszra lett volna szüksége, valakire, aki megérti őt. De ez a lány teljesen énközpontú volt, nem érdekelte más, csak saját maga. Hihetetlenül lerontotta az egész sorozatot. Tudjátok milyen karakter lett volna tökéletes ebbe a soriba? Egy Cheese In The Trap féle Kim Go Eun által alakított Hong Seol karakter. Fú mamám, milyen jó lett volna a sorozat egy ilyen színésznővel és karakterrel. 

Történet: 6/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Come and Hug Me

Come and Hug Me

Műfaj: melodráma, romantikus, misztikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Van egy lány, akinek a szüleit megölte egy pszichopata. Ez a lány szerelmes ennek az embernek a fiába. Történetünk ott kezdődik ahol a középiskolás, mindig mosolygós Jae Yi egy kis városba költözik ügyvéd apjával, színésznő édesanyjával és mostohabátyjával. Itt találkozik a csendes fiúval, Do Jin-nal, aki első látásra beleszeret a lányba, Jae Yi pedig szintén szerelmes lesz a Do Jin-ba. Azonban a fiúnak nem épp normális a családja. Bátyja folyton bajba keveredik, mostoha anyja éjjel nappal dolgozik, kishúga pedig fél az apjuktól, jogosan, hisz az több gyilkosságot is elkövetett már, s hiába tudják a fiúk, hogy az apjukkal valami nem stimmel, nem mernek fellépni ellene. Egészen addig, míg Jae Yi szüleit meg nem öli és Do Jin feljelenti az apját. Sok év után mindenki szenved a múlt miatt. Jae Yi anyja nyomdokaiba lépve a színészi pályát válaszotta, Do Jin-ból pedig rendőr lett, azonban megbélyegezve él, egy gyilkos fiaként, míg bátyja börtönben van. Ők ketten sok év után ismét találkoznak és úgy tűnik, hogy a régi szerelmük cseppet sem halványult. De lehetnek ők boldogok?

Vélemény: Azta mindenit. Ennyit tudok elsőkörben mondani nektek. Az idei felhozatal eddig eléggé gyengének bizonyult (még ha nem is láttam olyan sokat) ezért már vártam azt a sorozatot, ami igazán leköt és amit majd betehetek az idei legjobbak közé. S tessék, itt is van az a sorozat. Olyan sok mindenről szólt és annyi érzés kavarog bennem, hogy félek nem fogok tudni elmondani nektek mindent, amit érzek és gondolok ezzel a történettel kapcsolatban, de nagyon igyekszem.

Először is leszögezném, hogy ez egy olyan sorozat, ami a történet ellenére nem fordulatos, nincsenek benne észvesztő akció jelenetek. A történet a maga kis ütemében halad előre, a fő hangsúly a karaktereken van. Egyrészt szól arról, hogy a karakterek hogyan szenvednek annyi év után. És itt nem csak a két főszereplőről van szó. Nem is tudom mikor láttam utoljára olyan sorozatot, ahol ennyi karakter a szívemhez nőtt volna, és nem egy 24 pluszos sorozatról van szó.

Do Jin egész családját imádtam, a bátyját, aki miatt folyton megszakadt a szívem, az anyját, akit a sorozatvilág legerősebb nőjének tartok, a kishúgát, aki nem ítélkezett senki felett. Nagyon szerettem Jae Yi bátyját is, aki egyedül cipelte terheit és megpróbálkozott erősnek mutatkozni. Remek volt az összes karakter, hihetetlenül megszerettem mindenkit. A szereplők szenvedésein kívül szól még a sorozat arról, hogy egy pszichopata hogyan gondolkodik és hogyan érez.

Hee Jae meggyőződése volt, hogy a fia olyan, mint ő és próbálta kihozni belőle ezt az énjét. Érdekes volt figyelemmel kísérni, hogy egy ilyen ember hogyan vélekedik a tetteiről és a világról, valamint a családjáról is. Harmadrészt pedig szól arról, hogy ők ketten mennyire szeretik egymást még akkor is, ha Do Jin apja miatt szenvedniük kell, még akkor is, ha a világ megbélyegzi őket és mindenki róluk beszél. Lenyűgöző volt a szerelmi szál a történetben, egyszerűen oda voltam érte.
A 16 rész a maga módján nagyon izgalmas volt és hétről hétre vártam az újabb részeket. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyit sírtam az egészen. Nem is tudom mikor bőgtem ennyire sorozaton utoljára, de ezen tényleg rengetegszer eltörött a mécses. Annyira gyönyörűek voltak a jelenetek, hogy folyton a hideg rázott. És ezek mellett a ruhák, a lakások, még a kutyafarm is annyira szépek és elrettentőek voltak, hogy tökéletes hangulatot biztosítottak a sorozatnak.

Én nem is szaporítanám tovább a szót, egyszerűen annyit tudok mondani nektek, hogy egyszer mindenképp nézzétek meg a sorozatot, mert nagyon megéri, már csak azokért az érzésekért is, amiket kapunk a történettől. Idei legjobbak között biztosan benne lesz. Mostanában pedig úgy érzem, hogy a nem híres, új színészek főszereplésével készült sorozatok sokkal jobbak, mint a mindenki által imádott színészeké. Ez a sori is szépen megmutatta nekünk, hogy nem kellenek neves színészek ahhoz, hogy egy rohadt jó sorozatot láthassunk.

Zene: Nagyon szépre sikerültek. Yang Yoseop 'Cries Without Sound' című száma lett a kedvencem. Ezen kívül telón maradt még: Na Yoon Kwon 'Times Without You', Dabin Park 'I Promise You', Vincent 'Yesterday' című száma is.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Chang Ki Yong - Chae Do Jin: Csendes fiú, aki nagyon szereti a családját és aki eldönti, hogy soha nem lesz olyan mint az apja. Épp ezért nyomozó lesz belőle, hogy elkapjon mindenkit, aki másoknak árt. Do Jin karaktere annyira lenyűgöző volt, hogy le sem tudom nektek írni. Egy olyan férfiről van szó, aki annyi év után is szenved olyasmi miatt, amit ő el sem követett. De annyira szégyenli magát mindenki előtt, hogy még sírni sem mer, mert úgy érzi, hogy nem érdemli meg hogy sírhasson. A karakter odaadása, ereje, szerelme a lány iránt, és minden mozdulata lenyűgöző és szivet tépő volt számomra. Az biztos, hogy örök kedvenceim között lesz ez a karakter, mert lenyűgöző volt. Ki Yong számomra átrendezte a kedvencek listáját, az biztos. Lenyűgözően hozta a karakterét, egyenesen rászabták ezt a szerepet. Már alig várom a következő sorozatát.

Jin Ki Joo - Han Jae Yi: A múltban történtek ellenére próbál nyugodtan élni, de ez sajnos nehezen sikerül. Egy nagyon kedves lányról van szó, aki pontosan tudja, hogy Do Jin semmiről sem tehet. Azért voltam oda ezért a karakterért is, mert más sorozatokban a tipikus főhősnők legalább egyszer megmondogatták volna a srácnak, hogy te tehetsz mindenről stb. ami majd hozza magával a se veled se nélküled részeket. De Jae Yi épp ellenkezőleg tett: folyton azt mondogatta a fiúnak, hogy ő jól van és hogy nem tehet semmiről, ne érezze magát rosszul. Ott volt Do Jin mellett, támogatta őt és segített neki. Még akkor is, amikor az egész világtól azt hallotta vissza, hogy ő a szülei gyilkosa fiával van együtt nem hagyta, hogy megingassák őt. A színésznő borzasztóan aranyos volt, nagyon illett hozzá a szerep. Remélem vele is sokszor találkozom majd még a jövőben.
Heo Jun Ho - Yoon Hee Jae: Pszichopata, akinek különös felfogása van az egész világról. Meggyőződése, hogy Do Jin pont olyan, mint ő, és szeretné, ha ez az énje felszínre törne. A sorozat is sokat feszengette a kérdést ami bennünk is felmerül: egy pszichopata szeretheti-e a családját? Érdekes kérdés, főleg azért, mert Hee Jae részéről láthattunk sokszor olyan megnyilvánulásokat amik azt mutatták, hogy igenis szereti őket, de másrészről meg olyanokat is tett, amik épp az ellenkezőjét bizonyították. Azt talán kicsikét sajnálom, hogy nem kaptunk valamit a múltjából ami megmutatná, hogy hogyan jutott el egészen ideáig. Néha, de tényleg csak néha, egy picit sajnáltam, úgyhogy talán még jobb is, hogy nem tudtunk róla sok mindent, mert az tény, hogy borzasztó dolgokat tett és nem érezte magát rosszul ez miatt. Jun Ho ijesztő arcához remekül illett a szerep, nem is tudtam volna más színészt elképzelni ehhez a karakterhez.

"Próbál más lenni, mint az apja."

Ok Hee

"Életem hátralévő részében vezekelnem kell

valamiért, amit nem én tettem."

Életem hátralévő részében menekülnöm kell

valamiért, amit nem én tettem."

Do Jin

"Sok évvel ezelőtt, egy másik szörnyeteggé váltam.

Ez pedig az a pillanat, amikor harcolnom kell a szörnyeteg ellen, 

ami megteremtett."

Do Jin

"Miért nem törődtél velem egyszer sem?

Mondd el, miért!?

Vele nem köt össze a vér, de ő sokkal inkább a család számomra.

Ő jobban hasonlít egy szülőre."

Hyun Moo

"Egy támadó fia, egy áldozat lánya.

A gyilkos fiaként és az áldozat lányaként emlékeznek rájuk.

De ők nem voltak egymás ellenségei.

Ők voltak egymás üdvössége."

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: That Man Oh Soo

That Man Oh Soo

Műfaj: fantasztikus, romantikus
Részek száma: 16
Dátum: 2018
Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse, Oh Soo egy fiatal de annál tehetségesebb srác, aki mérnökként dolgozik, szabadidejét pedig a kávézójában tölti baristaként. Nagyon okos és jóképű, de hideg viselkedése miatt nem sok barátja van. Mindez titkának köszönhető: látja az érzelmeket, és képes különleges porokkal párokat összehozni, ha azokat a kávéba rejti és úgy szoljálja fel. Főhősnőnk ezzel szemben egy mindig vidám rendőrnő, aki mindenkivel barátságos és mindenkinek segít. Pasija azonban dobja őt, így nem éppen van a toppon. A család fejeként azonban folyton próbál erősnek és összeszedettnek tűnni. Ők ketten, mivel közel laknak egymáshoz, véletlenszerűen találkoznak, és kezdetét veszi kapcsolatuk, azonban Oh Soo hideg személyiségét nehéz megtörni.

Vélemény: Kíváncsian vártam a sorozatot, mert aranyosnak és fordulatosnak tűnt, ez is egyike volt azon soriknak, amit néztem futóként az elmúlt hónapokban. Nem fogok tudni róla sokat beszélni nektek, mert hát, olyan semmilyen volt az egész. A sztori furcsa, a karakterek idegesítőek, sok volt benne a felesleges drámázás, a romantika silány volt, de még csak idegesíteni sem tudott a sztori, csak vártam, hogy a végére érjek. 

Már az első 2 rész után is éreztem, hogy ez nem az én sztorim lesz, de természetesen folytattam, hisz nem egy sorozattal jártam már úgy, hogy az eleje rossz volt, de utána beindultak az események. De sajnos itt nem ez történt. A 16 rész igazából arról szólt, hogy a csaj annyira nagyon esetlen, hogy a szomszéd srác megsajnálja és segít neki, egészen addig míg bele nem szeret és az életévé nem válik a dolgok rendje és módja szerint.
A lány minden részben 3x elmondta, hogy neki mennyire nehéz az élete, de ő nem számít senkire, ő olyan erős, hogy egyedül megold mindent, de jaj milyen nehéz neki az élete. Elmondásával ellentétben a srác megismerése után bármi történt egyből hozzáfutott és addig sírt neki míg az meg nem oldotta a problémát. Nagyon nem szeretem a magatehetetlen főhősnőket, nagyon el tudják rontani a sorozatot, itt viszont kaptunk belőle.

A másik része a sztorinak az arról szólt, hogy mind a két srác mennyire szereti a lányt, a lány nem tud választani, és inkább mindkettőt kihasználja. Nem értettem mire kell ezt csinálni. Valószínű ezzel akartak kicsit emelni a sorozat színvonalán, de sajnos ezzel csak még jobban lehúzták. Ezután pedig következett a se veled se nélküled a két főhős között, ami egyrészt indokolt is volt, de annyira el lett ez is drámázva, hogy már nem bírtam.

A porokhoz és az ahhoz kapcsolódó sztori jó lett volna, de sajnos nem nagy hangsúlyt fektettek rá, inkább a két főhős kapcsolatán volt a hangsúly, ami ezúttal nem sült el jól. Tényleg nagyon sajnáltam, hogy ez lett az egészből, mert láttam benne valamit, amit ha megragadnak, egy nagyon jó kis sorit lehetett volna összehozni. De az, hogy az egész történet sírásról és drámázásról szól, azt sajnos sehogy sem tudom élvezni.

Mindig félek negatívan írni egy sorozatról, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem szeretném soha senki kedvét elvenni egy sorozattól és hogy emberek vagyunk, mindenkinek más a véleménye. Lehet, hogy ez a sorozat nekem nem jött be, de másnak pedig akár többször nézős. És ha ez így van, annak mindig nagyon, de nagyon tudok örülni, mert ha már egy ember van, akinek tetszik, akkor nem volt hiábavaló a sorozat leforgatása.

Zene: A számok arikra sikerültek, telón maradt Chae Won és Jinsol 'Aline Again', Lee Raon 'Easy For You' és Jungyup 'Lost' c. száma.

Szereplők: No és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Jong Hyun - Oh Soo: Csendes férfi, aki talán mogorvának és hidegszívűnek tűnik, de valójában nagyon kedves és érző srác, aki fájdalmas múltja miatt kerüli az embereket. Oh Soo karaktere nem volt olyan rossz, de megnyerni sem tudott magának. Sok ilyen karaktert láttunk már, ő sem volt kivétel a megszokott alól, plusz az, hogy egy ilyen hisztis lányért volt oda, az mindig ront az összképen. Aranyos volt, kedves és folyton segített a lánynak, de az, hogy ő sem tudta pontosan mit akar, annyira bizonytalanná tette az egészet. Jong Hyun-t szeretem és nagyon örültem, mikor láttam, hogy főszerepet kapott, de annyira ez a karaktere nem jött be nekem. De hát egye fene, majd a következő biztosan sokkal jobb lesz.

Kim So Eun - Seo Yoo Ri: Kedves lány, aki folyton mosolyog és mindenkinek segít. Egészen a második rész végéig. Onnantól kezdve elkezdi mondogatni, hogy mennyire nehéz neki (tény, hogy az, de az, hogy folyton elmondja, nagyon idegesítő volt), aztán mindig elmondta a srácnak, hogy ő neki nem kell segítség, egyedül is tökéletesen boldogul. Közben pedig semmit sem csinált egyedül, folyton a srácra támaszkodott. Az pedig, hogy rendőr, de több szabadideje volt, mint egy munkanélkülinek, nagyon furán jött le. Nem, ez a karakter nagyon nem tetszett nekem, pont azt a szerepet testesítette meg, ami a legjobban el tud rontani egy sorozatot. Sajnálom, hogy ez lett belőle, Kim So Eun nagyon aranyos, de eddig csak ilyen szerepeket láttam tőle. Remélem a jövőben mostmár lesznek jobb szerepei is.

Történet: 3/10

Zene: 7/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 4/10