Sorozat: My Mister

My Mister

Műfaj: dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhősnője a csendes és hűvös Lee Ji An aki fiatal kora ellenére nagyon megunta már életét. Nem is csoda, hisz éjjel nappal csak dolgozik hogy adósságát kifizesse ráadásul süket néma nagymamáról is egyedül gondoskodik. Ezzel szemben főhősünk, Sun Kyun egy elég közkedvelt személy, noha ő sem beszél túl sokat. Nagyon rendes és tisztességes ember, aki nagyon szereti két testvérét és édesanyját, s bár feleségétől már rég elhidegült, mégis tiszteli őt. Főhőseink a munkahelyen találkoznak, hisz Sun Kyun építészmérnökként dolgozik egy cégnél, Ji An pedig szintén ennél a cégnél dolgozik részmunkaidőben. Két főszereplőnk élete összefonódik és nehézségek árán, de segítik egymást.

Vélemény: Hogy őszinte legyek, nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miről is szól ez a sorozat, mert nem igazán van konkrét története. A négy, de főleg a két főhősről szól az egész, ahogyan megismerjük őket, és ahogyan belecsöppenünk az életükbe. A sorozat nagyon elvont és nagyon egyedi. Nincsenek gazdag emberek, nincs benne mindent elsöprő romantika, nincsenek benne zavaros családi kapcsolatok. Egyszerűen csak bemutat és megismertet velünk egy pár embert, akik megpróbálnak túlélni ebben a szörnyű és kegyetlen világban.

Nehéz leírnom nektek a véleményem a sorozatról, mert én magam is össze vagyok vele zavarodva. Egy borzasztó igaz, mindenféle varázslatos dologtól mentes világot tár elénk a sztori, ami nagyon, de nagyon elgondolkodtató, és abszolút ilyen hangulatban kell lenni ahhoz, hogy élvezzük a sorozatot. A baj viszont csak az, hogy ez nem igazán az én műfajom. Vagyis szeretem az ilyen sztorikat, de nem 16 részen keresztül, főleg úgy, hogy egy rész volt, hogy 80 perces volt.

Nekem sok volt ez a rengeteg rész ehhez a történethez, mert akármennyire szivet szorító és akármennyire valóságos az egész, 16 részen keresztül nem volt kedvem nézni, sok részt untam sajnos. De nem azért, mert unalmas lett volna, csak valamiért hosszútávon ez nem az én műfajom. A sztori sem volt valami nagy dolog, sokkal inkább a karakterek változásán volt a hangsúly. A történet inkább csak ráadás volt és szép lassan halad az is a maga kis ütemében.

A múltból viszont sokat kapunk. De nem visszaemlékezésként, hanem ahogy a karakterek beszélnek róla. Bár annyira nem élveztem a sorozatot, de az összes karakter a maga módján a szívemhez nőtt. Sajnáltam őket és sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen könnyű életem is van ahhoz képest, hogy pár ember mennyit szenved ebben a világban. A sorozat ráébreszt minket arra, hogy valójában mennyire szerencsések is vagyunk ebben a kegyetlen világban.

Zene: Sok szám készült a sorozathoz, és ebből sok telefonon is maradt, mert gyönyörűek: Sondia 'Adult', Jung Seung Hwan 'An Ordinary Day', Jehwi 'Dear Moon', Ko Woo Rim 'One Million Roses', O.When és Vincent Blue 'There's a Rainbow'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
IU - Lee Ji An: Csendes lány, aki fiatal kora ellenére már nagyon unja keserves életét, semmi boldogsága nincs. Ji An karaktere semmiképp sem mondható megszokottnak. Egy nagyon, nagyon hideg, tönkrement életű lány volt, aki bár elsőre nagyon ellenszenvesnek tűnhet, hamar rájövünk, hogy emellett a szörnyű élet mellett csoda, hogy még egyáltalán tartja magát. Borzasztóan sajnáltam őt és nagyon sokszor be is könnyezett a szemem mikor épp őt láthattuk képernyőn. A sorozat alatt szépen lassan elkezd megnyílni az embereknek, a befejezés pedig igazi felüdülés volt mindenki számára. Hiába nem voltam annyira oda az egész sorozatért, a befejezés sokáig megmarad számomra, mert nagyon megható volt. IU remekül hozta most is a karakterét, remélem a jövőben sok - sok sorozatban láthatjuk majd még őt.

Lee Sun Kyun - Park Dong Hoon: Csendes férfi, aki nagyon szereti családját, s noha feleségétől már rég elhidegült, mégis tiszteli őt. Dong Hoon egy nagyon becsületes férfi volt, akinek megesik a szíve a szerencsétlen lányon, s habár nem akar belefolyni, mégis segít neki. A karakter jó volt, csendes természetével illett a sorozatba. Még így utolsó sorok gyanánt megemlíteném Gwang Il karakterét is, aki mély benyomást tett rám, és szerintem sok más emberre is. Simán elnéztem volna a sorozatot úgy, hogy ő a főszereplő. A színész nagyon jól alakította a szerepét, s nemrég ért véget neki az első főszerepe is (ami azért durva, mert új színészről van szó). Arról a sorozatról már ha minden igaz kint lesz az ismertető mire ezt olvassátok. Sun Kyun-ra visszatérve, főszerepben még sosem találkoztam vele, de biztos vagyok benne, hogy van sorozata ami megnézendők között van nekem, szóval lesz majd még róla szó.

Történet: 6/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Moon Lovers: Scarlet Heart - Ryeo

Moon Lovers: Scarlet Heart - Ryeo

Műfaj: romantikus, történelmi, dráma, fantasztikus

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Csatorna: SBS

Ismertető: Főhősnőnk, Hae Soo élete nem igazán a toppon áll. Miközben egy parkban szomorkodik egy gyermek beleesik a vízbe. A lány utána ugrik, hogy kimentse, de a víz hirtelen lehúzza, és visszarepül a múltnak egy veszélyes szakaszába, ahol a hercegek versengnek a trónért. Hae Soo kénytelen beilleszkedni az ott élő emberekhez, megtanulni az akkori szokásokat. Idővel azonban rájön, hogy akár a történelmet is megváltoztathatja, természetesen jó irányba.

Vélemény: Wow. Nem is tudom hol kezdjem. Vártam már azt a pillanatot, amikor végre leírhatom a véleményemet, de féltem is tőle, hisz ez azt jelentette, hogy véget és a sorozat. A sorozat, ami abszolút kedvencemmé vált, a sorozat, aminek minden pillanatát imádtam. Idén volt pár sorozat, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja - túlságosan is imádtak egyes sztorikat, amik szerintem nem voltak olyan szinten, mint a hírnevük. 

Nem úgy, mint itt. Úgy érzem, ez a sorozat korán sem kapott annyi elismerést, mint amennyit megérdemel. Na de, hadd kezdjem a legelejétől. Az első rész számomra nagyon furcsára sikerült, nem tudom miért, igazából kicsit elegem volt már az időutazós filmekből, gondoltam ez is egy lesz a sok közül. Aztán a színészek, a csodaszép, eszméletlenül lenyűgöző ruhák és dekorációk miatt mégis a folytatás mellett döntöttem. Hatalmas szerencsémre.
Már a második résztől olyan szinten beindul a sztori, hogy az ember kettőt pislog és már vége is. Nagyon durva volt. Nem is tudom hová dicsérjem a sztorit, meg mindent benne, mert nem találok szavakat rá. Imádtam a sztorit, ahogyan megy az időben bőven, ahogyan alakulnak a szereplők kapcsolataik, ahogyan a barátból ellenség lesz. Imádtam a kedves és vicces pillanatokat az elején, és ezzel párhuzamosan a fájdalmasakat a sorozat végén.

Imádtam a szerelmi és baráti kapcsolatokat, oda és vissza voltam mind a két férfitól, aki Hae Soo-t szerette. Úgy gondolom mindkettejükkel gyönyörű volt a kapcsolat kialakítása. Imádtam a karaktereket, akik nagyon emberiek voltak - nem volt szőke herceg fehér lovon, az a kislányoknak való. Mi kemény, fájdalmas múlttal rendelkező, néha önzőnek és már-már gonosznak tűnő karaktereket kaptunk, amik még legnyűgözőbbé tették.
Imádtam a ruhákat - jaj a ruhák, eszméletlenek voltak. Olyan leírhatatlanul szépek, hogy csak ámultam és bámultam, rendesen irigykedtem, hogy olyan csodaszép ruhákat hordhatnak. Főleg IU ruhái... hát valami lenyűgözőek voltak. A smink, a frizurák, a kiegészítők - értem itt az ecsetekre, takarókra, akár sminkkészletekre. Minden annyira igényes és csodaszép volt, hogy egyszerűen nem egyszer kívánkoztam be a sorozatba.

Egyetlen egy rossz szavam sincs rá, számomra abszolút kedvenccé vált, nem tudom, leelőzte-e a Bridal Mask-ot, de az tuti, hogy egy szinten van vele. A sorozat vége engem nem lepett meg, számítottam rá, azonban az utolsó másodpercek okoztak igazán nagy meglepetést, szerintem mindenkinek. Fel is röppent a hír egyből, hogy lesz második évadja a sorozatnak, amit én nagyon imádnék. Bár így lenne. Szívből kívánom, komolyan.

Zene: Egy tökéletesen elrendezett sorihoz tökéletes zene dukál. Annyi ost volt, hogy nem győzöm hallgatni mindet, hisz mind csodaszép. A számomra legkedvesebb Jung Seung Hwan 'Wind' című száma, ami minden pénzt megér, mellette pedig Sun Hae Im 'Will Be Back' című száma, amit mindig a karakterek halálának jelentekkor tettek be - csodaszép. A többi is hatalmas kedvencem lett: Taeyeon 'All With You', Loco&Punck 'Say Yes', Davichi 'Forgetting You', Epik High 'Can You Hear My Heart', Lee Hi 'My Love', Baek A Yeon 'A Lot Like Love', I.O.I. 'I Love You'. Ami még hatalmas piros pont a sorozatnak az a soundtrack lista, amiből én minden egyes elemét megtartottam. A történelmi sorikban ez mindig jó, de itt kiemelkedően az volt.

Szereplők: Hűha, most lesz miről írni, szóval lássuk csak őket akkor sorjában.
IU - Hae Soo: Egy kedves lány, aki belecsöppen egy teljesen más világba, így nem ismervén az ottani szokásokat, mindenkivel kedves és előzékeny, mások számára furcsának tűnhet a viselkedése. Hae Soo nekem az első pillanatoktól kezdve nagyon aranyos lánynak tűnt, és ez később csak még inkább erősödött bennem. Tetszett, hogy volt egy kis sütnivalója (nem úgy mint egyes főhősnőknek), tetszett, hogy kiállt az igazáért, aztán az is tetszett, ahogy megtört és belefáradt az egészbe. Az egész sorozatban ő volt az, akin a legtöbb minden csattant. Nem tudom, hogy ki hogy állt a karakterrel, de én nagyon kedveltem őt végig, hiába volt pár rész, ahol kicsit önző volt. Kedveltem őt nagyon. IU nagyon kitett magáért, sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, aminél érthető volt, hogy annyian oda vannak érte. Emelett szerintem nagyon szép volt ezekben a ruhákban és a frizurákkal, sokkal jobban áll neki, mind a modern kori, nagyon remélem, hogy sok történelmi sorozatban találkozunk még vele.

Lee Joon Gi - Wang So: Avagy a farkasfiú, aki hatalmas traumát élt meg kiskorában, és minden vágya az, hogy az anyja elfogadja őt fiaként. Wang So karaktere már a legelején felkapcsolta a fejemben a kis villanyt, hogy igen, ő az, aki a legszánalmasabb az egész sorozatban, ő az, aki a leginkább megérdemli a szeretetet. Nagyon, tényleg kimondhatatlanul tetszett, hogy voltak kissé gonosz jelenetei is, volt, ahol haragudtam rá, de ez tette emberivé. Az utolsó részben... te jó ég mennyit sírtam. Borzasztó volt, hogy szipogtam vele együtt. Egy szó, mint száz, egyszerűen imádtam őt úgy ahogy volt. Joon Gi az egyedüli olyan koreai színész, aki abszolút szívből lélekből csinálja amit csinál, de hát látszik is a szerepeink. Annyira visszatükröződik, hogy egyszerűen imádja amit csinál, és tökéletes akar lenni. Eddig is kedveltem őt, de nem volt olyan hatalmas kedvencem, annyira eddig nem fogott meg engem. Eddig.
Kang Ha Neul - Wang Wook: Fúha. A sorozat elején annyira szépek voltak a lánnyal, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy jó lenne, ha együtt maradnának. A két színész között a kémia rendesen dolgozott, a karakterek és a jelenetek pedig rátettek erre egy lapáttal. Én nagyon reméltem, hogy... nem is tudom mit reméltem vele kapcsolatban. Amilyen szívszaggató volt a sorozat befejezése, nem is reméltem semmit. Egyszerűen imádtam a jelenlétét a sorozatban, és azt reméltem, a főhősnő klónozza magát és mindkét férfival együtt marad. Ha Neul számomra még egy viszonylag ismeretlen színész volt, de hát itt annyira nagyon megkedveltem őt, valami eszméletlen. Annyira szépen hozta a karakter fejlődését - igen, a sorozat legvégéig, hogy csak ámultam és bámultam. Remélem nagyon sokat fogunk még találkozni vele.

Hong Jong Hyun - Wang Yo: Keménynek és félelmetesnek tűnő férfi, aki valójában nem az, és erre az a bizonyos jelenet tökéletes magyarázatot ad. Minden sorozatba kell egy 'gonosz' karakter. A sztori elején, tetszett, ahogyan elhatározta magát, aztán az is, hogy szó szerint beleőrült az egészbe. Lenyűgözőnek találtam az ő karakterfejlődését is, és ott tartottam már a végén, hogy őt is nagyon megszerettem. A színész előtt emelem az összes nem létező karakterem, olyan brutális, híres színészeket megirigylő módon hozta ezt az ingatag, de ugyanakkor eltökélt karaktert, hogy ámulok és bámulok. Jong Hyun is olyan viszonylag új színész volt számomra, így kíváncsian vártam, mit fog produkálni nagyobb szereplőként, hát gratula neki. Itt is csak azt tudom mondani, hogy remélem a jövőben sok szerepe lesz még.
Nam Joo Hyuk - Baek-A: Minden történetbe kell egy aranyos, művészetnek elő srác, aki nagyon élesen a dolgok mögé tud látni, látja mindenki nézőpontját, nem csak a sajátját, vagy a pártfogoltjáét. Hihetetlen aranyos és okos volt, nagyon reméltem, hogy az ő élete legalább normálisan alakul, aztán rájöttem, hogy ebben a soriban nincs olyan, hogy normális. Nagyon tetszett a szerelmi szála is, ahogyan mindent elkövetett azért, hogy a nőt maga mellett tudja, ahogy a végsőkig elment érte. Borzasztóan imádtam őt is, egyszerűen nem tudok egy rossz szót sem mondani rá (sem). Joo Hyuk a többiekkel ellentétben nem volt új színész számomra, nagyon örültem mikor láttam, hogy ő is fog szerepelni, mert kedvelem őt, nagyon aranyos srác. Ő is nagyon ügyesen hozta a szerepét, remélem a jövőben sokszor fogunk még vele is találkozni.

Ji Soo - Wang Jung: Igazi harcos fiú, aki kicsit makacs és önfejű, de nagyon szereti testvéreit. Őszintén én a sorozat elején nem gondoltam, hogy az ottaninál fontosabb karaktere lesz a srácnak, azt hittem egy lesz a sok herceg közül (aztán végül mindenki nagyon fontos lett), de ő főképp az lett. A sorozat utolsó részében nagyon sokat szerepel... hát nem tudok mit mondani komolyan. Nagyon imádtam, amiért mindent megtett azért, hogy megvédje a lányt, amiért képes lett volna mindent feladni, amiért egyszerűen létezett ez a karakter. Nagyon imádtam őt, és úgy fáj a szívem, hogy láthattuk őket a sorozatban felnőni... olyan messzinek tűnik az a rész, amikor fiatalok módjára bolondoztak, pedig nem rég volt. Ji Soo az Ji Soo, nem lepődtem meg, hogy nagyon kitett magáért. Ismét csak azt tudom mondani, hogy sok főszerepet még neki a jövőben. Történelmit is köztük. Nagyon sokat.
Baekhyun - Wang Eun: A legkisebb a hercegek között, fiatal, játékos. Belegondolva a karaktere hatalmas kontrasztot alkotott a történettel. Olyan kedves, vidám és élettel teli volt, hogy fáj belegondolnom. Nagyon aranyos volt ő is a maga kis szerelmi szálával. Belegondolva mindenkinek annyira brutálisan jó karaktere volt, és mindenki annyira kitett magáért, hogy nem tudok egy rossz szót sem szólni senkire és semmire. A színész új volt számomra, mondanom sem kell mennyire megkedveltem őt is, remélem a jövőben még találkozok vele. Az utolsó hercegünkről, Wang Won-ról nem írok külön, mert talán ő volt az, aki nem szerepelt annyit csak úgy volt. Ennek ellenére jelentőségteljes volt az ő karaktere is, csak nem tudnék írni róla ennyit. És hát nézzetek oda, el is érkeztem a bejegyzésem végére, ami azt jelenti, végleg vége a sorozatnak. A sorozat gépemen marad, biztos vagyok benne, hogy a hamarosan még egyszer meg fogom nézni, már alig várom.

"Többé nem leszek egy király lánya, vagy húga.

Isten leszek a király felett."

"Nem féled az istenek haragját, miután ennyi ember vérét kiontottad?"

"A hűség alapja a bizalom."

Történet: 10/10

Zene: 10*/10

Plusz soundtrack: 10*

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Producer

Producer

Műfaj: romantikus, dráma
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet 4 ember körül forog. Ra Joon Mo - főproducer a KBS-nél, azonban élete nem épp úgy megy, ahogyan ő akarja. Szakít barátnőjével, ráadásul a műsorát is törölni fogják. Tak Ye Jin - szintén a KBS-nél dolgozik, s nem mellesleg Joon Mo gyerekkori legjobb barátja, valamint egy oldalú szerelemmel szenved. Baek Seung Chan - aki gyakornokként kezd el dolgozni a KBS-nél, ahelyett, hogy jogi pályán dolgozna (szerelme miatt jön ide dolgozni). S végül Cindy, avagy a nemzet tündére, aki a leghíresebb énekesnő, azonban kezd elege lenni.

Vélemény: Szerintem én vagyok az, aki a leginkább várta ezt a sorozatot, hisz mindenki tudja, hogy Kim Soo Hyun kedvencem, így egyértelmű, hogy alig bírtam nyugton maradni. Őszintén, az első 3 rész borzasztó volt. Egyedi az tény, de nagyon unalmas, alig bírtam meggyőzni magam, hogy abba ne hagyjam. Kicsit olyan volt, amikor várja az ember, hogy történjen valami, aztán elmegy majdnem 2 óra, és még mindig nem történt semmi.

Arról ne is beszéljek, hogy az első részekben semmi más nem történt, csak a SooHyun-t bántották, így kicsit a kedvem is elment az egésztől. Aztán láss csodát: a 4.résztől beindul a sztori, egyre jobb és jobb lesz, egyre többet mosolyogtam és még pár könnycsepp is elgördült. Hétről hétre vártam az új részeket. De nem azért, mert annyira izgalmas volt, vagy lebilincselő. Hanem mert egyszerűen jól esett nézni, mi történik velük részről részre.
Szép lassan a szívemhez nőtt az összes karakter, s mindenkinek szurkoltam a boldogságáért. Nagyon érdekes volt, ahogyan a 4 főhős életének egy-egy zavaros szakaszát megismerhettük. Szép volt, tanulságokkal teli, valami, aminek értelme is van. Legyen az szó akár szerelemről, akár családról akár barátokról, a Producer című sorozat minden témában megdobott minket egy kis bölcsességgel és egy két csodaszép rövid sztorival. Hihetetlen érdekes volt, már csak azért is, mert egyedüli sorozat, ami az érzésekre és a kapcsolatokra figyel fel.

Érdekes volt végignézni az összes karakter életét, ahogyan mélypontra kerülnek és onnan, minden erejüket belevetve küzdik fel magukat. Egyedül ami picit zavart, azok a szerelmi szálak. Őszintén szerintem úgy lett volna a legszebb, ha Seung Chan kezdettől fogva Cindybe lett volna szerelmes, a másik két szereplő pedig egymásba, mert így bonyolítottak egyet a szerelmi szállal is, ami véleményem szerint teljesen felesleges volt.

Mi volt még jó? Poénok ezerrel. Volt egy-kettő, amin nagyon sokat nevettem, főleg Seung Chan-on. Amikor úgy viselkedett, mint egy rossz gyerek, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a nevetést. Voltak benne megható jelenetek is, nem tudom hányszor, de minimum kétszer meg is könnyeztem. S nem mellesleg rengeteg beugró színész volt, akiknek nagyon tudtam örülni, főleg Park Bo Gum-nak és Lee Seung Gi-nek. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy a színészekre tesznek fel abszolút mindent, a végén mégis bizonyított a sorozat.

Szóval összefoglalva, az első három részt ki kell bírni, a többi meg nagyon élvezhető. Nem kell hű meg ha nagy sztorira számítani, de ha el akarunk egy picit gondolkodni az életünkön, ha épp mélyponton vagyunk, és egy kis segítségre van szükségünk, akkor mindenképp érdemes megnézni, no meg amúgy is. Nem többször nézős kategória, de egyszer tényleg érdemes megnézni, no meg, Kim Soo Hyun ismét remek karaktert választott magának.

Zene: Annyi OST volt benne, hogy nekem már utánakeresni se volt kedvem. Kicsit hiányzott nekem, hogy egy, gyönyörű számot nyomassanak végig, no de ez van.

Szereplők: Lássuk 4 főhősünket külön külön.
Cha Tae Hyun - Ra Joon Mo: Kicsit fura pasi, a személyisége elég összetett, de annyi szent, hogy a száján és a szívén különböző dolgok vannak. Kezdetben ő állt a legtávolabb tőlem, kicsit szemétnek tartottam, aztán a sorozat legvégére kiderült, hogy ő a legrendesebb mind közül. Bár a logikáját a szerelemről egyáltalán nem értettem meg, nekem kicsit túlbonyolított volt, nem is tetszett. A lényeg az, hogy maga a karakter jó volt, okozott kellemes és vicces perceket is, megkedveltem. A színészt úgyszintén, mivel első sorim volt tőle, ezért igazán megítélni nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon bírtam.

Kong Hyo Jin - Tak Ye Jin: Ő volt az, akit a legvégére sem sikerült igazán megkedvelnem, pedig Hyo Jin nagyon jó színésznő. Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondogatták neki, hogy ő milyen gyenge, csak kívülről tűnik keménynek, úgy vélem, szerintem egyáltalán nem volt gyenge. Inkább kicsit flúgos, de semmiképp sem gyenge. Volt ott pár rendes dolog tőle (főleg a végén Cindyvel kapcsolatban), nekem mégsem sikerült igazán megkedvelnem őt. Ráadásul az, hogy egész végig játszotta a hülyét (mert hogy ő jól tud mindenkit megítélni, közbe mégsem) szerintem inkább idegesítő volt, mintsem vicces.
Kim Soo Hyun - Baek Seung Chan: Aranyos, vicces, s nem mellesleg gyerekes, aki titokban elkövet egy-egy csíntevést rezzenéstelen arccal. Próbálok nem szubjektíven érvelni (hisz KimSooHyun kedvencem), de őszintén, tőle láthattuk a legnagyobb színészi alakítást az egész sorozatban. Teljesen meghazudtolva eddigi karaktereit lenyűgöző munkát végzett. Tehát igen, SooHyun csodálatos, mint mindig. Baek Seung Chant is nagyon bírtam, sokat nevettem rajta, no meg sajnáltam is. Érdekes volt végignézni, hogyan illeszkedik be egy újonc, hogyan rendezi az életét. Bár remek volt itt a SooHyun, de én sokkal jobban örültem volna, ha inkább a vámpíros vagy az orvosos sorozatot vállalja el.

IU - Cindy: Beképzelt csajszi, aki mindig keménynek és menőnek mutatja magát, közben ő a leggyengébb mindenki közül. Ahogy haladunk előre a sorozatban, szép lassan feloldódik, és megtudjuk, hogy egy rendes lány ő, aki nem mellesleg nagyon magányos is. Cindy karakterét én nagyon megkedveltem, szerintem nagyon édes volt, hogy ő szeretett bele az 'esernyős srácba' és nem fordítva (annak ellenére, hogy híresség). Bár jobban örültem volna, ha szerelme viszonzásra talál, de mint mondtam a szerelmi szálak borzalmasak voltak, szóval sajnos így jártunk. IU remek munkát végzett, ez volt a második szerep, amit láttam.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Dream High

Dream High

Műfaj: romantikus, zenés, dráma, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2011

Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet 6 fiatal körül forog, akik közül 3-at felvettek, 3-at pedig speciálisan kiválasztottak a Kirin nevezetű művészképző iskolába. Egytől egyig hatalmas álmokat dédelgetnek, s ezekért mindent megtesznek, de az élet tele van akadályokkal és váratlan fordulatokkal. Ők mégsem adják fel, és mindig egy lépést tesznek előre, olykor azonban visszaesnek, de még így is tele vannak reménnyel. Izgalmas, álmokkal és csodálatosan szép zenékkel tele sorozat, ami nem mellesleg romantikát és titkokat is takar. De természetesen a legfontosabb dolog az az, hogy sikerül e beteljesíteniük a főszereplőknek mindazt, amit elképzeltek és amiről álmodtak.

Vélemény: Már előre érzem, hogy ez egy nem nagyon hosszú bejegyzés lesz. Rengeteg mondandóm van, s igyekszem pontra szedni őket, hogy érthetőbb legyen. A legelején el szeretném mesélni, hogy mennyit bajlódtam ezzel a sorozattal. Még anno, mikor elkezdtem nézni ezeket a japán és koreai doramákat, láttam ezt a sorozatot. Azonban még akkor (természetesen) minden színész ismeretlen volt, ráadásul nem vagyok oda az olyan sorikért, ahol több főszereplő van kettőnél. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy ha majd nagyon nem lesz mit néznem. Ezután megismerkedtem Kim Soo Hyun-nal, s hallottam, hogy ez hozta a sikerét. Így nehézkesen, de felírtam a megnézendők listájára. Nehéz volt, de végül sikerült.

De még így is nagyon féltem tőle, kicsit amiatt is, mert a Heartstrings-ben (ami úgyszintén zenés sorozat), hatalmasat csalódtam. De, tényleg felírtam, hogy majd egyszer megnézem. Azonban ez a sorozat olyan volt, mintha állandóan piszkált volna oldalról, hogy 'nézz meg, kérlek'! Hatalmas lendülettel álltam neki: na akkor megnézem. De a legnagyobb félelmem még akkor is ott volt: szerintem a színészeknek és az énekeseknek (főleg ezeket a fiatal szöcskéket) kicsit feltűnési viszketegsége van. Tudom, hogy mennyi energiát fektetnek abba, amit csinálnak, és olykor szívvel-lélekkel azon dolgoznak, mégsem tudom annyira értékelni őket, mint például egy orvost, egy ügyvédet, egy katonát, vagy akár egy egyszerű villanyszerelőt is. 
Furcsa mi? Pont az én számból hallani ezt, aki 2 nap alatt végig néz egy sorozatot. Tehát ez volt a baj, féltem, hogy nem tudom komolyan venni a nagyra törő álmaikat, és teljesen katasztrófa lesz az egész a szememben. Mindenesetre, az fix, hogy jó kis közös történetem van ezzel a sorozattal. De ennyit elég a hülyeségeimről. Lássuk a Dream High-ot, s először azokkal a dolgokkal kezdeném, amik nem tetszettek. 1 - A karakterek. Persze nem az összes, tejóég dehogy. De volt 2, akiket konkrétan ki nem állhattam, egy jó darabig (ezt majd a karaktereknél részletezni fogom). Az egyik full depressziós volt, és amikor állandóan a családi problémáival jött, esküszöm azt hittem menten felakasztom magam. Még egy ilyet komolyan...
2 - A hangok. Hye Mi volt beállítva a legszebb hangú lánynak a 6-os közül, sőt, talán az egész suliban is. Mégis úgy éreztem, hogy Pil Suk-nak ezerszer szebb hangja van, s egy ideig idegesített is, hogy Hye Mi mondogatja ott a másiknak, hogy neki mennyivel jobb hangja van. 3 - Az éneklés. Oké, az egy dolog, hogy stúdióban vesszük fel a zenéket, de amikor pl. órán voltak nagyon idegesítő volt, és annyira feltűnő, hogy ezt biza nem ott helyben éneklik. S mellékesen megjegyezném, egyszer kétszer akadt olyan is, hogy nem is a zenével egyszerre tátogtak.

Ezek voltak azok, amiket nagyon zavartak a sorozatban. A java azonban még hátra van. Jöjjenek hát azok a dolgok, amiket imádtam.

1 - A sorozat nagyon jól indul, hiszen már 2018-ban vagyunk Amerikában. Tudjuk, hogy legenda született. De ki is az a K? Ez a kérdés a végéig kitartott, és konkrétan megevett a fene is, úgy izgultam az utolsó részeken, hogy vajon az lesz-e, akinek én annyira szurkoltam. 2 - A nyaklánc. Különösen tetszett, ahogy az a 4 emberke között vándorol (bár 2-nél nem volt, de szerintem nekik nem is volt szükségük rá). Aranyos motívum volt, s már a legelején is azt láthattuk az ajtón, így még kíváncsibbá tett. Tényleg nagyon cuki volt.

3 - A poénok. Egyszerűen imádtam mindegyiket. Volt, ahol már csak a párbeszédeken is sírva nevettem, annyira találó volt. A poéngyár egyértelműen Sam Dong, és az angoltanár volt. 4 - A karakterek és azoknak fejlődései. Habár említettem, hogy két emberkét nagyon nem szerettem, de a többieket viszont fenomenálisan. Komolyan mondom, az összes sorozat közül amit eddig láttam kedvenc karakterem és kedvenc párosom született itt meg. 
5 - Az álmaik. Néha soknak találtam, de néha annyira szép volt, és annyira tiszta, hogy én jobban izgultam egyes dolgozatoknál, mint ők. Tényleg. 6 - A zenék. Ezt ez alatt fogom jobban kitárgyalni, de itt is meg kell jegyeznem, hogy szinte mindegyiket telefonra töltöttem. 7 - A remek szövegek a sorozatban. Tele volt jobbnál jobb idézettel, amelyekből párat majd lent leírok. Odaillő, aranyos, olykor szomorú, máskor pedig vicces volt. Egyszerűen imádtam mindet, csodaszépek voltak.

És végül az, hogy a 6 diák az utolsó részekben tényleg együtt volt. Nem is tudom, szerintem ez lett az eddigi leghosszabb véleményem, pedig vázlatszerűen írtam fel. A sorozat, mint láthattátok sok újdonságot nyújtott nekem, és az eddigi elveimet sorra lerombolta. Kíváncsi vagyok, lesz e még sorozat, ami ezt teszi velem. Most itt átnézve az egész véleményemet, a sorozat egy 7-est érne, nagyon nagy jóindulattal adhatnék rá egy 8-ast. De nem teszem. Miért? Mert a sok hiba és baki ellenére úgy szerettem az egészet, ahogy van. Borzasztóan tudom ajánlani mindenkinek.

Zene: Ahogy az előbb is említettem, csodálatos. Ami picit megint zavart, de csak nagyon picit, hogy a Suzy hangja elnyomta a Kim Soo Hyun-ét. Amikor IU-val énekel együtt ITT, akkor annyira szépen hangzottak együtt, hogy tényleg le is töltöttem, mert nagyon gyönyörű volt. Örülök, hogy egy ilyet is becsempésztek a sorozatba, s nem bántam volna, ha még lenyomnak ezek ketten 1-2 duettet.

1. Dreaming - A zene, a ritmus, a szöveg, egyszerűen minden csodálatos volt.

2. Jason és Sam Dong legelső "versenye". Itt megismerkedtem Jason hangjával, s nem mellesleg nagyon szép a szám, amit énekelnek. 

3. Szerintem alap, hogy ez iderakom: Sam Dong dilis fellépése. Kész. Pont.

4. Genie - jó volt, szép, aranyos és megható a jelenettel együtt.

5. Sam Dong és Hye Mi duettje: Maybe. Bár mondtam, hogy a lány hangja kicsit elnyomja a srácért, de attól függetlenül itt szépen énekeltek.

6. Az esküvői dal japánban. No, a jelenet is egyik kedvenc poénos részem, s a szám is gyönyörű volt, amit énekeltek.

7. Dream High- szerintem ez is ilyen alap. Jó OST volt, remekük illett a sorozathoz. 

8. Only Hope. Oké, mondtam, hogy a csaj hangja annyira nem tetszik, de itt gyönyörűen énekelt. S nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szép lett ezáltal a vége. Tényleg csodálatos volt, s benne a visszaemlékezős jelenetek is azok.
Bár őszintén, szerintem egy az egyben belinkelhetném az összes youtube találatot, mert az összes zene és fellépés annyira szép és megható volt, hogy még most is visszanézem őket.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket külön-külön.
Kim Soo Hyun - Sam Dong: Ez a srác konkrétan egy kőbunkó volt, a nagy falusi, aki eljön a fővárosba, ahol senkit sem ismer, s csomó minden újdonság neki. Naiv, mert hiszi, hogy minden jól fog menni s ezzel párhuzamosan persze optimista is. Tele van élettel, mindig mosolyog, és mindig igyekszik a legjobbat nyújtani. Egyszerűen imádtam ezt az ártatlan karaktert. Igazán szurkoltam neki, hogy azt a hatalmas követ, amit az élet elé dobott, hódítsa meg, és tegye saját hídjává. Szerencsére sikerült is, s bár tényleg nagyon szerettem a kis naiv, aranyos oldalát, úgy érzem, hogy az új Sam Dong sokkal inkább emberibb volt. Megmaradtak a jó tulajdonságai, de rájött, hogy keményen kell dolgoznia, s ezáltal meg is férfiasodott az egész karakter. Kim Soo Hyun egyértelműen nagyot alkotott. Szóval szimpátia az 5/5, imádtam és kész. A hangja már kicsit más kérdés. A stúdióban persze szépen énekel, azonban valójában a színésznek nincs tökéletes hangja. De van benne valami egyedi, amitől akkor is felismerem, ha se a számot soha nem hallottam, se az arcát nem látom. Ez az egyediség tette gyönyörűvé az énekléseit. 3/5 pontot adok, mert tényleg hallottam pár hamis hangot. S így utolsó sor gyanánt megjegyezném, hogy ő volt az egyetlen a 6 közül, aki nem énekes, s még így is megállta a helyét. Nagyon gratula.
Suzy Bae - Hye Mi: A legelején én nagyon megutáltam, főleg ott a felvételin. Az, ahogy lenézte a legjobb barátnőjét, és az, ahogyan lehordta még nekem is rosszul esett. Nem szeretem a beképzelt nagypofájú és kétszínű embereket. Szóval nagyon rászántam magam arra a sorozat közben, hogy kibékülök vele, azonban mindig voltak olyan húzásai, ami miatt visszaestem a kezdeti szintre. De nem akarom lehúzni a karaktert. Az utolsó pár részben már elfogadható kategóriába tornázta fel magát. Különösen jók voltak ezek a féltékenységi "tünetei", amiket ő maga sem értett. Így kapott nálam szimpátiára 3/5-ös pontot, s a hangra pedig 4/5, de ez csak az utolsó száma miatt.

Taecyeon - Jin Kuk: Az első két részben annyira szimpatikus volt, laza, céltalan de ugyanakkor törődő pasinak gondoltam. Azonban ez a 3. résztől megváltozott. Ez a pasi full depressziós, pesszimista egyed volt, akit egyszerűen földbe tapostam volna, csak hadd ne lássam már a képét. Akárhányszor ő volt a jelenetben, mindig a családi problémájáról tudott beszélni. Az apja így, az apja úgy, az óriáskerék és a többi. A legnagyobb baj az volt, hogy a karakter semmit nem változott, pedig az életszakaszai rendesen elkülönülnek egymástól: depressziós korszak - sztárrá válás - visszaesés - új remény. Szóval ő tényleg egy nagy csalódás volt a számomra. A legrosszabb dolog az volt viszont, amikor a sori utolsó részeiben Sam Dong valami olyasmit mondott neki, hogy, idézem: " te sokkal helyesebb vagy mint én". Na jó, szerintem ezt még a forgatókönyv író sem gondolta komolyan, vagy lehet pont piás volt. Szóval a szimpátia az 2/5 pontot kap, de azt is csak azért az első két jó részét. A hangját nem nagyon hallottam, szóval erre is csak egy 2/5-ös pontot tudok adni. Sajnos.

Ham Eun Jung - Baek Hee: A legelején annyira sajnáltam őt, rettenetes, amit a fejéhez vágott a másik. Nagyon szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, és tapossa el Hye Mi-t. Azonban szegénykém kezdett átmenni dilibe, és volt egy pár rész a sorozatban, ahol kifordult magából. Persze ha a környező körülményeket nézem, akkor érthető, van aki nem tud mit kezdeni a helyzettel, csak így tudja megoldani. Mindenesetre sosem utáltam őt igazán, nem gondoltam őt gonosznak. Szóval tényleg egy elengedhetetlen karakter volt a sorozathoz. A szimpátia az 3/5-ös, és a hangja is pontosan ennyi.
Wooyoung - Jason: Már a legelején, amikor láttam táncolni a Ne-yo számára (de szeretem ezt a pasit), már akkor szimpi volt, és reméltem, hogy ő lesz a 6 főszereplő közül az egyik. Szerencsére ez be is következett. Aranyos volt, vicces, bár azért volt benne egy kis adag beképzeltség is, ami még jobbá tette a karaktert. Pil Suk-kal kedvenc párosomat alkották, nagyon szerettem őket ketten. Édesek voltak, s tényleg a legszebbek az egész sorozatban. Szóval a szimpátia az 5/5, mert tényleg az elejétől az utolsó pillanatig nagyon bírtam őt. A hangja pedig 4/5, mert elég jól énekelt, bár jobban szerettem, amikor táncol.

IU - Pil Suk: Igazából a sorozat elején kicsit reménykedtem, hogy hátha ő meg Sam Dong összejönnek, de ez kb. 2 rész után már reménytelenné vált. De nem is bántam, mert Jason volt számára a tökéletes. Pil Suk aranyos volt, kicsit félős, de ugyanakkor kemény. Egyértelműen ő volt az a karakter a sorozatban, aki reményt sugárzott mindenkinek. Én nagyon szerettem őt. Szóval a szimpátia az itt is 5/5. A hangja pedig... fent is mondtam, hogy neki volt a legszebb hangja, gyönyörűen énekel. Egyértelműen 5/5.

" Néhány váratlan vendég is csatlakozik ma hozzánk. Tegnap még ellenségek voltak, de ma már barátokká váltak. "

" Nincs hová mennem... Annak a helynek nincs hangja. Errefelé minden olyan hangos, hogy úgy érzem nem tudok menekülni. "

" Tudod min gondolkoztam itt? Naponta ezerszer, milliószor, bánom, hogy eljöttem veled. Bánom, újra és újra. Miért mentem le a színpadról és fogtam meg a kezed? Miért hittem a hazugságaidnak? Miért hallottalak énekelni? Miért követtelek, és őrültem bele a zenébe? Ezért most... elvesztem. "

" Azt mondják kétféle boldogság létezik a világon. Az első az, amikor felismered, hogy nem sokkal ezelőtt boldog voltál. A második az, amikor abban a percben felismered, hogy boldog vagy. Az a boldogság amit azonnal felismersz, nagyon kivételes, a legboldogabb pillanat az életedben amit kincsként kell őrizned a sírig. Talán mind emlékezni fogunk erre a napra és erre a boldog pillanatra. Egy fényesen ragyogó perc, amit életünk végéig őrizhetünk emlékezetünkben. "

" Számomra te vagy a zene. Ez hozott engem ideáig. Nélküled nincs zene. "

" Most hazudsz. Igazából meg akarsz állítani. Nem akarsz elküldeni. Én jobban ismerlek mint te magad. Igazam van? "

" Ők harcoltak, versenyeztek és együttműködtek velem, így váltam sziklaszilárd emberből kiegyensúlyozottá. Mindig szeretettel és hálával gondolok rájuk. Egy barát nem tudott eljönni a ma esti koncertre. Az első dalomat ennek a barátnak szeretném küldeni, aki a legragyogóbb utat tapossa, ami talán a legmagányosabb is egyben. "

Egy kis plusz: Kim Soo Hyun - Dreaming (magyarul)

- csodálatos szám, csodálatos szöveggel

 Ahogy az álmomat nézem,

teljesen elhomályosodik.

Csak állok itt, 

mert semmi másom nem maradt.

De újra felállok.

Ez a lépésem mára,

s óvatosan teszem meg a következőt,

félelemmel és izgalommal a szívemben.

Vajon ha itt fejezem be,

a félelmeim miatt habozok majd?

Valahol mélyen a szívemben,

egy megállíthatatlan nyomás vezet előre.

Ez a lépésem mára,

s óvatosan teszem meg a következőt

félelemmel és izgalommal a szívemben.

Még ha el is esek,

teszek még egy lépést

az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.

Ez a lépésem mára

óvatosan teszem meg a következőt

félelemmel és izgalommal a szívemen.

Még ha el is esek, 

teszek még egy lépést

az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.

Az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.

Történet: 9/10
Zene: 10/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 8/10