Sorozat: Producer

Producer

Műfaj: romantikus, dráma
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet 4 ember körül forog. Ra Joon Mo - főproducer a KBS-nél, azonban élete nem épp úgy megy, ahogyan ő akarja. Szakít barátnőjével, ráadásul a műsorát is törölni fogják. Tak Ye Jin - szintén a KBS-nél dolgozik, s nem mellesleg Joon Mo gyerekkori legjobb barátja, valamint egy oldalú szerelemmel szenved. Baek Seung Chan - aki gyakornokként kezd el dolgozni a KBS-nél, ahelyett, hogy jogi pályán dolgozna (szerelme miatt jön ide dolgozni). S végül Cindy, avagy a nemzet tündére, aki a leghíresebb énekesnő, azonban kezd elege lenni.

Vélemény: Szerintem én vagyok az, aki a leginkább várta ezt a sorozatot, hisz mindenki tudja, hogy Kim Soo Hyun kedvencem, így egyértelmű, hogy alig bírtam nyugton maradni. Őszintén, az első 3 rész borzasztó volt. Egyedi az tény, de nagyon unalmas, alig bírtam meggyőzni magam, hogy abba ne hagyjam. Kicsit olyan volt, amikor várja az ember, hogy történjen valami, aztán elmegy majdnem 2 óra, és még mindig nem történt semmi.

Arról ne is beszéljek, hogy az első részekben semmi más nem történt, csak a SooHyun-t bántották, így kicsit a kedvem is elment az egésztől. Aztán láss csodát: a 4.résztől beindul a sztori, egyre jobb és jobb lesz, egyre többet mosolyogtam és még pár könnycsepp is elgördült. Hétről hétre vártam az új részeket. De nem azért, mert annyira izgalmas volt, vagy lebilincselő. Hanem mert egyszerűen jól esett nézni, mi történik velük részről részre.
Szép lassan a szívemhez nőtt az összes karakter, s mindenkinek szurkoltam a boldogságáért. Nagyon érdekes volt, ahogyan a 4 főhős életének egy-egy zavaros szakaszát megismerhettük. Szép volt, tanulságokkal teli, valami, aminek értelme is van. Legyen az szó akár szerelemről, akár családról akár barátokról, a Producer című sorozat minden témában megdobott minket egy kis bölcsességgel és egy két csodaszép rövid sztorival. Hihetetlen érdekes volt, már csak azért is, mert egyedüli sorozat, ami az érzésekre és a kapcsolatokra figyel fel.

Érdekes volt végignézni az összes karakter életét, ahogyan mélypontra kerülnek és onnan, minden erejüket belevetve küzdik fel magukat. Egyedül ami picit zavart, azok a szerelmi szálak. Őszintén szerintem úgy lett volna a legszebb, ha Seung Chan kezdettől fogva Cindybe lett volna szerelmes, a másik két szereplő pedig egymásba, mert így bonyolítottak egyet a szerelmi szállal is, ami véleményem szerint teljesen felesleges volt.

Mi volt még jó? Poénok ezerrel. Volt egy-kettő, amin nagyon sokat nevettem, főleg Seung Chan-on. Amikor úgy viselkedett, mint egy rossz gyerek, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a nevetést. Voltak benne megható jelenetek is, nem tudom hányszor, de minimum kétszer meg is könnyeztem. S nem mellesleg rengeteg beugró színész volt, akiknek nagyon tudtam örülni, főleg Park Bo Gum-nak és Lee Seung Gi-nek. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy a színészekre tesznek fel abszolút mindent, a végén mégis bizonyított a sorozat.

Szóval összefoglalva, az első három részt ki kell bírni, a többi meg nagyon élvezhető. Nem kell hű meg ha nagy sztorira számítani, de ha el akarunk egy picit gondolkodni az életünkön, ha épp mélyponton vagyunk, és egy kis segítségre van szükségünk, akkor mindenképp érdemes megnézni, no meg amúgy is. Nem többször nézős kategória, de egyszer tényleg érdemes megnézni, no meg, Kim Soo Hyun ismét remek karaktert választott magának.

Zene: Annyi OST volt benne, hogy nekem már utánakeresni se volt kedvem. Kicsit hiányzott nekem, hogy egy, gyönyörű számot nyomassanak végig, no de ez van.

Szereplők: Lássuk 4 főhősünket külön külön.
Cha Tae Hyun - Ra Joon Mo: Kicsit fura pasi, a személyisége elég összetett, de annyi szent, hogy a száján és a szívén különböző dolgok vannak. Kezdetben ő állt a legtávolabb tőlem, kicsit szemétnek tartottam, aztán a sorozat legvégére kiderült, hogy ő a legrendesebb mind közül. Bár a logikáját a szerelemről egyáltalán nem értettem meg, nekem kicsit túlbonyolított volt, nem is tetszett. A lényeg az, hogy maga a karakter jó volt, okozott kellemes és vicces perceket is, megkedveltem. A színészt úgyszintén, mivel első sorim volt tőle, ezért igazán megítélni nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon bírtam.

Kong Hyo Jin - Tak Ye Jin: Ő volt az, akit a legvégére sem sikerült igazán megkedvelnem, pedig Hyo Jin nagyon jó színésznő. Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondogatták neki, hogy ő milyen gyenge, csak kívülről tűnik keménynek, úgy vélem, szerintem egyáltalán nem volt gyenge. Inkább kicsit flúgos, de semmiképp sem gyenge. Volt ott pár rendes dolog tőle (főleg a végén Cindyvel kapcsolatban), nekem mégsem sikerült igazán megkedvelnem őt. Ráadásul az, hogy egész végig játszotta a hülyét (mert hogy ő jól tud mindenkit megítélni, közbe mégsem) szerintem inkább idegesítő volt, mintsem vicces.
Kim Soo Hyun - Baek Seung Chan: Aranyos, vicces, s nem mellesleg gyerekes, aki titokban elkövet egy-egy csíntevést rezzenéstelen arccal. Próbálok nem szubjektíven érvelni (hisz KimSooHyun kedvencem), de őszintén, tőle láthattuk a legnagyobb színészi alakítást az egész sorozatban. Teljesen meghazudtolva eddigi karaktereit lenyűgöző munkát végzett. Tehát igen, SooHyun csodálatos, mint mindig. Baek Seung Chant is nagyon bírtam, sokat nevettem rajta, no meg sajnáltam is. Érdekes volt végignézni, hogyan illeszkedik be egy újonc, hogyan rendezi az életét. Bár remek volt itt a SooHyun, de én sokkal jobban örültem volna, ha inkább a vámpíros vagy az orvosos sorozatot vállalja el.

IU - Cindy: Beképzelt csajszi, aki mindig keménynek és menőnek mutatja magát, közben ő a leggyengébb mindenki közül. Ahogy haladunk előre a sorozatban, szép lassan feloldódik, és megtudjuk, hogy egy rendes lány ő, aki nem mellesleg nagyon magányos is. Cindy karakterét én nagyon megkedveltem, szerintem nagyon édes volt, hogy ő szeretett bele az 'esernyős srácba' és nem fordítva (annak ellenére, hogy híresség). Bár jobban örültem volna, ha szerelme viszonzásra talál, de mint mondtam a szerelmi szálak borzalmasak voltak, szóval sajnos így jártunk. IU remek munkát végzett, ez volt a második szerep, amit láttam.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Master's Sun

Master's Sun

Műfaj: romantikus, horror, fantasztikus, vígjáték

Részek száma: 17

Dátum: 2013
Csatorna: SBS

Ismertető: Adott egy nő, Tae Gong Shil, aki fiatalabb korában egy szörnyű balesetet élt át, s annak következtében látja a szellemeket. Bár fél tőlük, olykor segít, kávét vesz nekik vagy éppen megdorgálja őket. Képessége (vagy éppen átka) miatt csendesen és bezárkózva él, annak ellenére, hogy nagyon okos, és egy hihetetlen jó suliban végzett. A történet másik főszereplője a King Hotel goromba tulajdonosa, Joo Joong Won, akinek múltja szintén fájdalmas. Középiskolás korában elrabolták, majd 10 millió won váltságdíjat kértek érte, és ha ez még nem lenne elég, akkori szerelme is meghalt, akinek lelke azóta is kísérti. Hatalmas trauma érte akkoriban, s azóta olvasni sem tud mivel kialakult nála a poszttraumás depresszió, ami egy fajta diszlexia. Főszereplőink egy véletlen egybeesésnek köszönhetően találkoznak, s Gong Shil hatalmas meglepetésére ha megérinti Joong Won-t, a szellemek azonnal felszívódnak. Mivel kijárna neki már egy alapos mély alvás konkrétan rácuppan a vezérigazgatóra, s szépen bebizonyítja neki, hogy látja a szellemeket, és Cha Hee Joo-t is, aki meghalt az elrablásos esetnél. Joong Won vissza szeretné kapni a pénzét, amit anno elkértek tőlük, Gong Shil pedig egy kis menedéket szeretne, így szerződést kötnek.

Vélemény: Ohh... ezek a kettős érzések :D Kezdjük azzal, ami nagyon nagyon tetszett. Legelőször: 'tűnés', 'tűnés', 'tűnés' szorozva 10.000-rel. Legjobb. Te jó ég annyit szakadtam rajta, hogy a 7.résznél abba kellett hagynom, mert nagyon fájt már az arcom a rengeteg mosolygástól. De tényleg. Az, ahogyan a pasas azzal a kimért beszédével újra és újra elsütötte ezt a 'tűnés' viccet azzal a kézmozdulattal, egyszerűen felejthetetlen. S nem csak ez, rengeteg más poén is volt a sorozatban, amiért nagyon hálás vagyok, mert sikerült feldobni, ezt a kissé rémisztő sztorit. A szellemek remekek voltak. Volt, hogy én is megijedtem tőlük, egyszerűen utálom őket, csóri csaj rendesen megjárta.

Az összes kis 'akció' remek volt, s nem mellesleg szívfacsaró, összeszámoltam, összesen 4 volt, ahol megkönnyeztem. Az egyik volt a katonás, a másik amikor az anyuka bántotta a pici fiát, a harmadik, amikor a kisfiú meghal, és az anyukája keresi, s a legvégén szegény kukás ahjussin is rendesen elszomorodtam. Élveztem nézni, ahogy sorra oldja meg az ügyeket, mert tényleg érdekesek voltak, jobban érdekelt, mint maga a Cha Hee Joo-s szál. Ha már itt tartok, megemlíteném, hogy szerintem túlságosan túlbonyolították a végét. Szépen le kellett vezetnem magamban, hogy megértsem, hogy akkor most mi is volt anno, mert egyszer ezt láttuk, máskor azt.

De a lényeg, hogy sikerült megérteni. Hatalmas, de tényleg hatalmas piros pontot érdemel a sorozat, mert bár ott volt az a bizonyos másik férfi, aki nem mellesleg kedves, védelmező, romantikus (és még az egyik kedvenc színészem is), mégis sikerült elérniük azt, hogy ne sajnáljam, mert ő jobban mutat Yi Ryung mellett. Ennek eszméletlenül örültem, de tényleg. Egyszerűen utálom, amikor olyan srác az a bizonyos második, akit nagyon lehet szeretni, s szegényke mindig megjárja a végén. Szerencsére itt nem így történt, a kutya modorú és a fekete szakállas cethal szerintem tökéletes párost alkottak. S ha már a párosoknál járunk, tetszett Gong Shil nővérének szerelmi szála is, sőt Joong Won nagybácsija és nagynénije közötti piszkálódást is imádtam.

Nagyon cukik voltak. Viszont a 2 főszereplővel hadilábon állok. Az elején nagyon tetszett, szurkoltam nekik, aztán a 13,14,15,16 rész nekem totál katasztrófa volt. Először is, mert ez a huza-vona közöttük eszméletlen idegesítő volt, már untam azokat a jeleneteket, amikor a nem létező kapcsolatukról tárgyalnak. Eskü vártam, hogy mikor tér már rá egy mellékszereplőre, vagy esetleg jelenjen meg egy szellem, és történjék valami izgi. A másik dolog, amiért ez a 4 rész katasztrófa volt, az azért, mert nekem ez kisfiú történetéhez kapcsolt 'megmentelek' sztori túl erőltetett volt. Míg a Heartless City-ben a főszereplő túlélt egy golyót a vállba, s mellette még vagy 6 késszúrást, elképzelni nem tudtam, hogy egy csavartól, hogy lehet meghalni.

Még ha fontos szerveket is sért, mivel azonnal jött a rendőrség, és mivel valószínűleg nem mozdították el a csavarhúzót, kicsi az esélye, hogy leáll a szíve műtét közben. Kicsi? Szinte semmi. Erőltetett volt, ahogyan az is, hogy elveszíti az emlékezetét. Egyes sorikban, mint pl. az I Hear Your Voice-ban is, ezt a motívumot arra használják, hogy még érdekesebb legyen a sztori. De itt csak az életben tartás volt a lényeg, szóval semmi fontos nem jött le az egészből. Ezeknél a részeknél még említettem, hogy a Cha Hee Joo-s részek voltak a furcsák, de ha kiszedem ezt a 4 epizódot a sorozatból, akkor most egy hatalmas 10-est adtam volna. De sajna ez belerontott az összképbe.

De, ennyit a rossz dolgokról. Semmi több nem volt. A színészgárda egyszerűen tökéletes volt, imádtam őket, s bár a két főszereplő nem szépségéről híres, mégis annyira jól mutattak együtt, hogy bár nem szeretem az olyan lányokat akik csüngnek egy pasas után (még ha szellem dolgokról is van szó), itt mégis aranyosan jött le az egész, s a legelejétől szurkoltam Gong Shil-nak, hogy képes bevenni ez a hatalmas, pénzéhes, otromba, mogorva (és még sorolhatnám) várat. Szóval egyik főszereplő sem épeszű, de pont ez tette különlegessé és felejthetetlenné az egészet.

A legvégén pedig nagyon örültem, hogy nem csak róluk szólt a befejezés, hanem igenis az összes megkedvelt szereplő jövőjének egy darabját megmutatta nekünk. Imádtam, hogy imádom a mellékszereplőket. Na, szerintem rengeteg mindent elmondtam, s így visszaolvasva talán több negatív kritikát írtam, mint pozitívat, de ha belegondoltok, a negatív kritikák, mind egy egy apró részlet, míg a pozitívak egy hatalmas, történetet átfogó vélemények lettek, szóval tényleg, a sorozat a legjobbak között van, én 3 nap alatt végeztem vele. Szóval mindenki, aki szereti a poénokat, az érdekes s olykor szívfacsaró eseményeket, és ezt 'tűnéses' pasit, annak ajánlom, hogy csöcsöljön le, és nézze meg ezt a remek sorozatot. Pont.

Zene: A soundtrackek nagyszerűek voltak. A szellemes jeleneteknél is sikerült elérni a kellő hatást, hogy az ember tényleg beleborzongjon. Csak dicsérni tudom. Az számok is aranyosak voltak, a legjobban talán a 'Touch Love' tetszett.

Szereplők: No, itt van mit mondanom, szóval nézzük csak őket szépen sorban.

So Ji Sub - Joong Won: Ezt a beképzelt, pénzéhes, otromba, goromba, kegyetlen és idióta pasast ha személyesen ismertem volna, legszívesebben kiátkoztam volna a világból. Egyszerűen utálom az olyan férfiakat, akik megmondják mit csinálj, s Joong Won is pont ilyen volt: 'majd én kiválasztom', 'várj itt', 'igyál'. Jaj nem. Nagyon nem. DE, hatalmas meglepetésemre örültem, hogy egy ilyen alakot választottak főszerepre. Mármint, hogy ilyen a karakter. A 2 főszereplő ég és föld, s remekül sikerült kiegészíteniük egymást. Tehát a legelején utáltam, majd szépen lassan megszerettem, a végén meg már a hajam téptem szegénykém miatt, mert konkrétan taccsra lett vágva lelkileg, a csaj meg csak szórakozik vele. Ilyenkor jött rám az érzés, hogy legszívesebben kihajítanám a karaktert az egész sorozatból, vagy csak simán történjék vele valami, azt tűnjön el. Szóval sikerült megszeretnem, és örülök, hogy happy ending lett számára. A színésszel először találkoztam, meg kell hagyni, remek volt az alakítása.
Gong Hyo Jin - Gong Shil: Szegény csajt rettenetesen sajnáltam. Néha elképzeltem magam a helyébe, s szerintem én már rég becsavarodtam volna. Egy szellemekkel teli világ? Te jó ég. Már említettem, hogy nem szeretem az olyan karaktereket, akik rámásznak a pasasra, s még súrolókefével se jönnek le. Őt valahogy mégis megértettem, mert jogos volt az ő szemszögéből nézve, s ha belegondolok, hogy azáltal, hogy hozzáérek egy pasihoz nem láttok többé ijesztő dolgokat, én már az elején fegyvert tartottam volna a fejéhez, azt eljegyeztettem volna magam vele. Személyiségét nézve rettentő rendes, és aranyos volt. Különösen tetszett, hogy mennyire szívén viseli a szellemek sorsát, s mindent belead, hogy sikerüljön megoldania a rá bízott feladatot. Másik, ami nagyon tetszett, hogy nem ültetett bizalomgyökeret Kang Woo-ba, hogy köztük lehet valami.
Seo In Guk - Kang Woo: Egy sorozatán és egy beugró szerepén kívül az összes szereplését láttam már. Nem csoda, hogy egyik kedvencem. Bár általában bugris, vicces és aranyos a karaktere, itt teljesen más volt. Felelősségteljes, kedves és nem mellesleg férfias. Tényleg imádtam. A szellemektől való félelme pedig felejthetetlenné tette azokat a részeket, ahol szegénykét 'megtisztelték' jelenlétükkel. Hohoho, remek volt. Mint karakter, mint színész nagy piros pontot kap tőlem. Szerelmi szálára kitérve, nagyon, de nagyon szurkoltam neki és Yi Ryung-nak, s akárhányszor visszautasította azt hittem idegösszeroppanást kapok. Te hozzá illessz, vele kell lenned, felfogtad? - na kb. így éreztem magam. Szerencsére észhez tért, s leesett neki a tantusz. S most így belegondolva jó kis párosaink voltak: az aki szellemet lát, s az akinek hatására nem lát, és a popsztár meg az őr szerelme. 
Kim Yoo Ri - Yi Ryung: Itt is, akárcsak a sorozattal, kettős érzelmek áradata árasztja el elmém. Egyszóval imádtam is meg nem is. Általában, mikor ránézünk egy sorozat borítóképére, és ott 2 srác van és két nő, akkor szinte mindig ez a helyzet: a főhősnő szereti a főhőst, de itt van az a bizonyos második lovag, aki úgyszintén él-hal a főhősnőért, s itt van még a csúf boszorka, aki meg akarja kaparintani a főhőst. VAGY, a főhősnő szereti a főhőst, de ott az a bizonyos boszorka, aki kettejük közé áll, s ott van az a szegény mélabús lélek, aki egy ilyen boszorkát szeret. Na, a kis történetemmel értitek, hogy mit akartam elmondani, nem? Mindenki meglelte a párját és boldog. A csúf boszorka nem is annyira csúf boszorka. Különösen élveztem a kettejük sztoriját, hogy hogyan lesz szerelmes egy híres csaj egy olyan srácba, aki konkrétan le se tolja. Nagyon, de nagyon tetszett.

Történet: 8/10

Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10