Sorozat: Nine: Nine Times Time Travel

Nine: Nine Times Time Travel

Műfaj: romantikus, fantasztikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2013

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk ott kezdődik, hogy a riporter Park Sun Woo-t értesítik, hogy bátyja holttestét megtalálták. A férfi elmegy, hogy azonosítsa rég nem látott fivérét. Neki sincs sok hátra az életéből, maximum hat hónap, hisz agydaganattal diagnosztizálták, amit nem akar kezelni, hanem a fennmaradó időben bosszút akar állni édesapja halálán, és a szeretett nőt maga mellett tudni. Azonban bátyja holmijai között megtalál egy füstölőt, amit ha meggyújt pontosan 20 évet visszamegy az időben. Először nem érti, mi ez az egész, de miután rájön, hogy mennyi mindent megváltoztathat így, mind a 9 füstölőt arra fogja használni, hogy a múltban próbálja helyrehozni a rég elrontott dolgokat. Azonban minden cselekedete a múltban kihatással van a jelenre is.

Vélemény: Nagyon sok helyről hallottam, hogy mennyire jó ez a sorozat, és most idén (meg persze jövőre is) próbálkozom a listámat kicsit csökkenteni, mert annyi sorozatot szeretnék még megnézni, hogy szerintem soha nem érek a végére. Na de lényeg ami lényeg, idén tonnaszámra jöttek a különböző időutazós sztorik, így gondoltam ezt is most fogom megnézni. Sok mindent igazából nem fogok nektek tudni mondani erről a történetről.

Nekem olyan átlagosra sikeredett. Voltak dolgok, amik érdekesek voltak, akadtak olyanok is, amik kicsit elcsépeltek, de ettől függetlenül élveztem. Alapjáraton ez a múltba való visszautazás szerintem nagyon izgis volt, egyrészt azért, hogy hogyan változtatja meg azt, ami már egyszer megtörtént, másrészt pedig azért, mert ugye minden apró cselekedete kihatással volt a jelenre. Tetszett, hogy folyton változtak a dolgok ahogy párhuzamosan haladt a múlt is. 

Bár logikáját nem értem, de ettől független érdekes és izgalmas is volt. Tényleg élveztem nézni a folyton megváltozó jelent. A romantika is elég aranyos volt, főleg, hogy utána nem is lehettek ugye együtt, így volt benne egy kicsi vágyakozás is. Bár szerencsére nem ezen volt a hangsúly, aminek igazából örültem is, mert akkor túlságosan nyálas lett volna az egész. Aranyosak voltak együtt, habár a főhősnő viselkedése azért néha kiverte nálam a biztosítékot.

Tetszett az is, ahogyan nem csak az életük, hanem a halott személyek is valahogy mégis életben maradtak. Tényleg nem volt értelme, de ettől független ha picit elrugaszkodunk a valóságtól mindenképp egy izgis sztori volt. Viszont az elején azt mondtam nektek, hogy átlagos volt a szememben. Ennek több oka is van. Egyrészt annyira nagy fordulatok nem voltak benne, bár kellemesképp izgultam, azért reméltem valami nagyon nagy fordulatokat.

Bár ez már lehet amiatt is van, hogy 4 éves a sorozat. A másik az, hogy néha voltak nagyon felesleges jelenetek. Minden sorozatban vannak ilyenek, de itt azért az átlagnál több volt. Akadt olyan is, hogy már egyenesen untam, vártam már, hogy végre történjen valami. A másik dolog az természetesen a főhősnő volt. Majd lentebb még beszélek róla, de itt is megemlíteném, hogy néha a hátamon felállt a szőr, olyanokat csinált, komolyan mondom kiakasztó.

És egy rossz főhősnő szerintem nagyon el tud rontani egy történetet. Valamiért átlagosan mindig a főhősön van a hangsúly, amit nagyon sajnálok, mert nem sok nagyon jó női karaktert tudnék felsorolni, pedig rengeteg sorozatot láttam már. Ezzel szemben férfit annál inkább. Remélem a jövőben tényleg jobban oda fognak figyelni most már a főhősnőkre is. Harmadrészt pedig nem igazán tudtam felfogni, hogyan futhatna egymás mellett a múlt és a jelen is.

A vége pedig nagyon furcsa volt. Először nem is értettem, hogy mi történt amikor lementek az utolsó percek. Aztán agyaltam rajta egy kicsit, és valamennyire sikerült összeraknom a lényeget, de őszintén, én valami jobb, ütősebb befejezésre számítottam. Összességében tehát, annyira nagyon jó nem volt, voltak benne uncsi részek és logikai bakik is, de ettől független élveztem, aki szereti a színészeket és az időutazásos történeteket is, annak megéri megnézni.

Zene: Hát annyira ettől sem voltam elájulva, Kim Yeon Woo 'Because It's You' című száma nem lett rossz, de sajnos annyira nagyon tetszeni sem tetszik.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét a szokásos módon.

Lee Jin Wook - Park Sun Woo: Miután megtudja, hogy agydaganata van, ahelyett, hogy a gyógyuláson gondolkodna, inkább tervet sző, hogyan állhatna bosszút apja halálán. Sun Woo karaktere alapjáraton nem volt rossz, bár volt 1-2 húzása ami kiakasztott. Egyrészt elég önző dolog volt tőle, hogy bár tudta, hogy meg fog halni, közeledett a lányhoz. Persze nyilván úgy gondolta, hogy kiélvezi az élete hátralévő részét, de arra is gondolnia kellett volna, hogy a nő utána továbbra is élni fog. Szerintem ez borzasztó önző dolog volt tőle. Néha kicsit ingatag volt, akadt, hogy én se tudtam kiigazodni rajta, de alapjáraton nem volt egy rossz karakter, de annyira elvarázsolva sem vagyok tőle. Lee Jin Wook nagyon sokatok kedvence, tudom, de valahogy én még mindig nem tudtam megbarátkozni vele, pedig ez már a harmadik főszerepe volt, amit láttam, talán majd a jövőben.

Jo Yoon Hee - Joo Min Young: Alapjáraton egy életvidám és kedves nő akart lenni, de szerintem attól független, hogy valaki optimista és mindig mindenben a jót látja, nem szűkséges magát a földig égetni a viselkedésével. Néha olyanokat csinált és mondott, hogy én szégyelltem magam helyette, eszméletlen, hogy mennyire egy viselkedni képtelen főhősnő volt. Olyan volt, mint egy neveletlen hisztis tini. Nem tudom, ez a viselkedés nálam sokszor nagyon kiverte a biztosítékot, ezért is örültem, hogy nem a romantikán volt a hangsúly, mert akkor lehet abba is hagyom a főhősnő miatt. Nyilván, nem a legrosszabb karakter volt, akivel eddig találkoztam, de azért közel áll ahhoz. A színésznőt alapjáraton kedvelem, de ez a szerep tőle most nagyon nem jött be, remélem a jövőben soha többet nem lesz, még csak hasonló karaktere sem, mert tényleg szörnyű volt.

"De a halál árnyékában minden egyszerű és kristálytiszta lesz.

Higgy abban, amiben hinni akarsz. Szeresd a lányt, akit szeretni akarsz."

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Monstar

Monstar

Műfaj: romantikus, zenés, ifjúsági

Részek száma: 12

Dátum: 2013

Csatorna: tvN, Mnet

Ismertető: Yoon Sul Chan egy nagyon híres együttes tagja, rengeteg rajongója van, mindenki imádja őt. Elég nehezen mutatja ki az érzéseit, ráadásul akarata ellenére is elég sok zűrt okoz, emiatt az ügynöksége elküldi őt iskolába, hogy kicsit jobb kép alakuljon ki róla. Itt találkozik a gyönyörű hangú lánnyal, Min Se Yi-vel, aki nincs érte úgy oda, mint a többiek. Az iskolában van még egy ellenséggé vált régi barátja is, Jung Sun Woo, aki szintén szerelmes Se Yi-be. Az iskolában egy kis zűrzavarnak hála ők hárman, és még három másik diák (Sim Eun Ha, Cha Do Nam és Park Kyu Dong) egy együttest alakítanak, és mindenki a maga módján veszi ki a részét a munkából.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, mert nagyon szeretem a zenés sorozatokat, és mert annyira nagyon nem volt ez híres, s nem egyszer jártam már úgy, hogy a nem híres zenés sorik nagyon elnyerték a tetszésemet. Nem igazán tudom, hogy mit vártam ettől a sztoritól, és azt sem, hogy ezt a valamit megkaptam-e. Voltak dolgok, amik tetszettek és voltak olyanok is, amik pedig nagyon nagyon nem. Kezdjük ezekkel.

Ami a leginkább idegesítő volt az egészben az maga a romantika és a szerelmi háromszög. Én nagyon szeretem a romantikus sztorikat, de van olyan, ami anélkül sokkal jobb lenne. Ilyen volt ez is. Az elején aranyos volt, ahogyan a minden lány által imádott srác találkozik egy olyan lánnyal, aki nincs oda érte. Aranyos volt, hogy Sun Woo is szép lassan közeledett a lányhoz és folyton segített neki. De hamar nagyon elegem lett belőle. Sok volt, túl sok az egész.

A két fiú között a sok fenyegetés, veszekedés nekem nagyon túldramatizált volt. Csomószor kihívták a másikat és elmondták, hogy én szeretem, te ne menj hozzá közel. Kicsit komolytalan volt, ahogy pár iskolás élet-halál harcot vív egy lányért, akinek a személyisége csöppet sem megnyerő. És akkor természetesen ebből következik az is, hogy a karakterek nem nagyon tudtak megnyerni engem. De róluk majd még később is beszélek lentebb.

Néha a sorozatban a vágások kicsit furának tűnnek, mintha ilyen nagyon gyorsan, utolsó percben összevágott részt látnék. Ez picit idegesített, de igazából nem olyan dolog, ami miatt kizárásra kerülhet egy sorozat. Szerintem ezek voltak azok a dolgok, amik nem igazán tetszettek, és ezek azért elég nagy dolognak számítanak, főleg, hogy a romantika és a karakter talán a legfontosabb egy sorozatban (mármint egy romantikus sorozatban).

És akkor mi volt az, ami tetszett? Aranyos volt, hogy mind a 6 diáknak megvolt a maga kis története, s bár nem nagyon fejtették ki őket, mégis kaptunk egy kis bepillantást az életükbe, s rájöhettünk, hogy mindenkinek máshogy nehéz az egész. S bár a karakterek nem kerültek hozzám közel, örültem, hogy próbálkoztak vele. Plusz egy kis titok is lappang a sorozatban, ami azért annyira nem nagy dolog, de az érdeklődést fent tudják vele tartani.

Ami a leginkább tetszett az viszont a zene volt. Mármint nem az, amit énekelnek, hanem az, hogy folyton. Őszintén elmondom az énekek közül nekem össz-vissz 3 szám nyerte el a tetszésemet ami azért édes kevésnek számít, de borzasztóan örültem, hogy minden részben, 15-20 percenként hallhattunk zenét. Legyen ez egy vicces matek óra, egy karakter énekelgetése, vagy éppen egy utcai zenész dala. Szerintem ettől lett úgy igazán zenés az egész.

Igazából mást nem is nagyon tudok rá mondani. Mint láthattátok, volt, ami tényleg tetszett, viszont volt a másik fele, ami tett róla, hogy azért annyira mégse legyen nagy kedvenc. Szerintem egy átlagos kis sorozat, ami kellemes perceket tud azoknak a nézőknek okozni, akik egy kis zenés sorira vágynak olyan színészekkel, akik annyira nem híresek (kivéve persze Kang Ha Neul). De ne várjatok tőle túl sokat sem, mert semmiképp sem egy mesterdarab.

Zene: Ahogy fent is mondtam, nagyon sok zene volt benne, aminek nagyon nagyon örülök, mert még ha nem is nyerték el annyira a tetszésemet, jó volt hallgatni őket. Azért pár telefonra is került: a BTOB 'First Love' száma, a Ha Yeon Soo és Kang Ha Neul által énekelt 'Flowers Gone', a Kim Yoo Hyun által énekelt 'If I Leave' - ezt a Heartstringsben is hallhattuk, akkor egy fiú énekelte - illetve ismét Kang Ha Neul és Da Hee által énekelt 'My Love'.

Szereplők: Bár sokan voltak, most mégis a 3 fő-fő szereplőre térnék ki bővebben.

Yong Joon Hyung - Yoon Sul Chan: Egy nagyon beképzelt srác, akinek van is mire beképzeltnek lennie, hisz annyi rajongója van, mint égen a csillag. Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, aminek hála a nézők szenvedhettek vele együtt, mire úgy igazából rájött, hogy szerelmes a főhősnőbe. Sul Chan olyan nagyon hm-hm volt nekem. Igazából semmi újat nem mutatott nekem a karaktere, tipikusan olyan volt, mint a nagyon gazdag beképzelt főhősök, akik mindenkit lenéznek, majd a főhősnőnek hála totálisan megváltoznak, és egy igazi szőke lovaggá válnak fehér lovon. Szóval, nos igen. Nem utáltam őt, de igazából lehet, hogy öregszem én már az ilyen karakterekhez, mert egyáltalán nem vagyok tőlük elragadtatva. A színésszel/énekessel még nem találkoztam, de láttam, hogy nem is nagyon volt más szerepe ezen kívül. Talán majd a jövőben.

Ha Yeon Soo - Min Se Yi: Egy lány, aki nem tudja elfelejteni édesapját, és aki emiatt szörnyen rosszban van édesanyjával. Őszintén elmondom, a sorozat elején nagyon tetszett a főhősnő. Aranyos volt, de kellőképp kiállt magáért és másokért is, nem nyalizott senkinek, azt tette, ami szerinte helyes volt. Aztán egyre inkább vált antipatikussá. Hisztirohamai és kitörései voltak, vártam már mikor ajánlja fel neki valaki, hogy elviszi egy pszichológushoz vagy valami, mert tényleg nem volt normális amit csinált. Olyan dolgokért húzta fel magát párszor, hogy csak álltam és néztem, hogy mi a franc baja van. Ráadásul a két fiú között folyton húzogatta a vonalat, bár nem volt szerelmes Sun Woo-ba, folyton hízelgett neki és rá szavazott minden döntésében, de áá, persze nem értette ő, hogy Sun Woo miért is szerelmes belé, mikor ő abszolút semmit nem érez. Na mindegy, hagyjuk is őt szerintem.

Kang Ha Neul - Jung Sun Woo: Egy nagyon aranyos srác, aki kora ellenére nagyon érett és felelősségteljes. Folyton vigyázott a lányra, és segített neki mindenben. Nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a főhős, nem is értettem, hogy a csaj hogy nem veszi észre, milyen rendes volt vele végig. Aztán kicsit sok lett ő is, ahogyan nem tudott lekopni már a lányról. Őszintén titkon reméltem, hogy észreveszi, hogy Kim Na Na mennyire szereti őt, mert bár attól a lánytól sem voltam elájulva, mégis sokkal jobb volt, mint a főhősnő, szóval jó lett volna, ha észbe kap és rájön, hogy a főhősnő egyáltalán nem érdemli őt meg. Na mindegy. Kang Ha Neul nekem nagyon nagyon nagyon nagy kedvencem, s sajnáltam, hogy ismét pórul járt, nagyon remélem, hogy a következő szerepe már főszerep lesz.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Film: Rough Play

Rough Play

Műfaj: dráma

Játékidő: 98 perc

Premier: 2013. október 04.

Ismertető: Oh Young egy fiatal színész, tele életerővel, munkáját nagyon odaadóan végzi. Egy kis színházban lép fel rendszeresen, azonban gyakran baj van vele, mert túlságosan beleéli magát a szerepeibe majd elkezd improvizálni, így a rendezőnek elég sok fejfájást okoz. Egyik előadásán felfigyel rá egy menedzser, aki azonnal le is szerződteti, s bár mellékszereplőként kezdi, bombaként roppan be a filmiparba, imádni fogja őt mindeni. Ezután egyre több és több főszerepet kap, az egész ország oda lesz érte. A hírnevével azonban az arroganciája és a beképzeltsége is egyre nő egészen addig, míg egy gengszterbandába bele nem keveredik, ahol már az élete a tét. Innentől kezdve elindul a leejtőn, s nem tud megállni.

Vélemény: Eredetileg nem akartam megnézni ezt a filmet, mert nekem az első verzió sem tetszett nagyon. Aztán idén találkoztam Lee Joon-nal, akit nagyon megszerettem, így természetesen listára került. Na hol is kezdjem. Maga a történet jó volt, abszolút a főhősön és annak lelki világán volt a hangsúly. Voltak jelenetek, amiket annyira nem értettem, akadtam olyan percek, amiket feleslegesnek tartottam, valamint eléggé sokat ugrált a jelenetek között, mire beleszoktam volna az egyikbe már a kettővel arrébb is volt, ez egy kicsikét azért zavaró volt.

A lényeg azonban a főhősön van: tökéletesen ábrázolták a hirtelen jött hírnevet és ezzel együtt az elbizakodottságot is, majd a túlságosan nagy önteltség miatt olyan helyzetbe keveredik a főhős, ami alapos leckét tanít neki és visszaesik oda, ahonnan elkezdte. A filmről egyből Stendhal Vörös és Fekete című 1830-ban kiadott regénye jutott eszembe, ez esetben is a főhős lélekábrázolása volt a fő cél, amit Lee Joon tökéletesen véghez is vitt. A filmet mindenképp ajánlom megnézni Lee Joon rajongóknak, még ha maguk a jelenetek nem is voltak a legjobbak, a srác tarolt és bebizonyította egyetlen szereppel, 93 perc alatt, hogy milyen remek színész.

Történet: 7/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: Horror Stories II

Horror Stories II

Műfaj: horror
Játékidő: 95 perc
Premier: 2013. június 05.

Ismertető: Park osztályvezető biztosítási ügynök egy természetfeletti erővel rendelkező lány, Se Young segítségét kéri pár furcsa eset megoldásában, amikről úgy gondolja, hogy nem a megfelelően zárták le őket. Három esetről van szó. Az első eset [A sziklaszirt] két fiúról szól, akik legjobb barátok, és akik elmennek túrázni a hegyekbe, de miközben fényképet akarnak készíteni lezuhannak egy sziklaszirtről, egyetlen Snickers van csak náluk napokig. A második eset [A baleset] három lányról szól, akik kicsit ki szeretnének kapcsolódni a vizsgák előtt, de út közben balesetet szenvednek az éjszaka közepén, és egy erdő közepén lévő kis kunyhóba tévednek. A harmadik eset [A menekülés] egy önbizalom hiányos tanárról szól, aki első napján szégyenhelyzetbe kerül. Az egyik tanítványa fekete mágiáról és egy másik világról mesél neki, egy furcsa liftes rituáléról, s mit gondol, mit nem, kipróbálja.

Vélemény: Mondtam, hogy hamarosan sort kerítek a másodikra is, habár az első annyira nem nyerte el a tetszésem. Leginkább az vezérelt, hogy sok jó színész szerepelt benne (Lee Soo Hyuk, Sung Joon, Park Sung Woong, Ko Gyung Pyo). Az elsőhöz hasonlítva mérföldekkel jobb volt, mégpedig azért, mert sokkal kidolgozottabbak voltak az egyes történetek. Bár a keretes dolog az az elsőben jobban tetszett.

Ott ugye egy gyilkosnak mesél egy lány, míg itt esetekről van szó. Az első nekem jobban bejött. Az első történet érdekesebb volt, mint hittem, bár cseppet sem volt ijesztő. Egyrészt nagyon jó volt végigkísérni, hogyan változnak a napok elteltével, mikre képesek a túlélés érdekében, plusz az eset után a srác lelki világára is szép hangsúlyt fektettek, aminek leginkább a lelkiismeret furdalás volt a középpontjában. 
A második sztori nekem kicsit furcsa volt, bár ezt is inkább érdekesnek mondanám mintsem ijesztőnek. Arról nem is igazán tudok mást mondani, kicsit furi volt, engem nem nyert meg magának. A harmadik történetet így tudnám leírni: hülyeség, ijesztő, morbid, vicces és írtó édes. Gyung Pyo nagyon kitett magért ebben a szerepben, eszméletlen milyen édes karaktert tudott összehozni 25 perc alatt.

Olyan fejeket vágott, hogy volt amit visszatekertem, hadd lássam megint. A sztori kicsit fura volt, és tényleg egy hülyeség, de izgalommal néztem végig. Gyung Pyo annyira beleélte magát, hogy nem lehetett nem izgulni rajta. Plusz ez a rész tényleg ijesztő is volt, a hangoktól a hideg rázott. Összességében tehát az elsőhöz képest szerintem sokkal jobb és összeszedettebb volt, egyszer mindenképp megéri megnézni. A harmadik idén fog menni a mozikban, kíváncsian várom.

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Golden Rainbow

Golden Rainbow

Műfaj: családi, melodráma, romantikus
Részek száma: 41
Dátum: 2013 - 2014
Csatorna: MBC

Ismertető: Az árva Kim Han Joo egyedül él egy kis szigeten, csendben, szerényen, egyetlen szerelmét megőrizvén a szívében. Egészen addig, míg a nő ismét meg nem jelenik és elmondja neki, hogy anyósa, az Aranyhalászat elnökasszonya elvette tőle gyermekét miután férje meghalt. Így a férfi elmegy, ellopja a gyermeket szerelmének egy ünnepségről, de emiatt ismét börtönbe zárják. Sok év múlva miután kiszabadul úgy alakul, hogy 7 gyermeket örökbe fogad holott anyagilag nem áll túl jól, és mindent megtesz értük pedig nem is sajátjai. A történet erről a 7 árváról szól, akik mind mély sebet hordoznak, de egymást jobban szeretik, mint a vérszerinti testvérek. Rengeteg megpróbáltatás és fájdalom vár rájuk, de ők akkor is együtt maradnak és együtt, a fájdalmat megosztva vészelik át a nehéz időket.

Vélemény: Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt a sorozatot, hisz időközben rájöttem, hogy nekem a családi melodrámák a kedvenceim, s most végre volt rá időm... 5 nap alatt bepusziltam mind a 41 részt. Huha hát azt se tudom hol kellene elkezdenem. Az első 14 rész a gyerekkorról szól, őszintén én nem bántam volna, ha az egész sorozatban ők szerepelnek, annyira gyönyörű volt és annyira megszerettem őket. Szívszaggató volt látni, hogy mennyi nehézséget kell átvészelniük olyan kicsiként.

Ugyanakkor nagyon szeretnivalóak és elbűvölőek voltak, amikor hirtelen a felnőttkorra váltott kellett pár rész, mire beleszokom, hisz tényleg borzasztóan megkedveltem a gyerekszínészeket, simán elnézegettem volna, ahogyan újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi 27 rész rossz volt. Meglepetésemre nagyon szépen építették fel, hagytak elegendő időt a nézőknek, hogy beleszokjanak a váltásba és kicsit összeálljon a kép, utána kezdtek el kavarni.
A felnőttszínészek is nagyon ügyesek voltak, de tény, hogy a gyerekszínészek hihetetlen jó alapot adtak az egész történetnek. És akkor a sztori. Tele volt meglepő, dráma is izgalmas percekkel, egyik percben sírtam a másikban meg ott izgultam, hogy na akkor most mi lesz. Az utolsó részek egyre inkább céges ügyekkel foglalkoztak, kicsit feledésbe merült minden más, mégis meglepetésemre nagyon érdekesre sikerült megalkotni, egy percét sem untam. Egyetlen egy percét sem.

Ami különösen tetszett, hogy a dolgokat nem húzták el, minden ütemesen történt, így nem éreztem azt, hogy na akkor ezt vajon meddig nyúzzák még. Minden szépen a maga idejében kiderült. A szerelmi szálak is nagyon jók voltak, bár én nem bántam volna, ha még párral megtoldják, hisz akadt még férfi főszereplőnk bőven a sorozatban, lehetett volna mit kavarni. Különösen tetszett a Kim Han Joo és Yoon Young Hee közti éveket átölelő szerelem, ami kicsit idegesítő volt néha.
Ami szerelmi szálak külön piros pont nálam, hogy Kim Man Won-t (el se hiszem) nem hagyták nyomorúságban, szegény másodikként, hanem sikerült egy remek befejezést biztosítani a számára, aminek tényleg nagyon örülök, hisz elég dráma volt végig a sorozatban, nem hiányzott, hogy a vége is az legyen. S ha már a végénél tartunk, szerintem a lehető legszebb jelenettel sikerült megoldani, nagyon nagyon reméltem, hogy a szivárvány motívuma ismét megjelenik a sorozatban.

S ha már szivárvány, akkor a címhez is elérkeztem. Nem sok sorozat van, ahol a címnek is nagy jelentősége van. Itt viszont olyan gyönyörű jelentéssel bírt, annyira szép és megható volt, hogy már csak a hallatán mosolygok és rájövök, hogy igen, mennyire passzolt ez a név a sorozathoz. Nagyon örültem, hogy sikerült az összes testvér összekaparni és legalább pár rész erejéig ismét együtt voltak. És akkor ismét megemlítem, hogy mennyire gyönyörű, csodálatos és megható volt a legvége.
Őszintén én nem is nagyon akarok rosszat mondani a sorozatról. Tény, néha voltak fura meg kihagyható jelenetek, de ez annyira elenyésző volt, hogy tényleg semmit sem rontott a szememben, legfeljebb elgondolkodtam rajta, hogy ezt minek kellett, aztán léptem tovább. S hogy el ne felejtsem jön a nagy kérdés, hogy mennyire sírós a sorozat. Én azt hittem, többet fogok rajta sírni, de nem így lett, inkább csak szomorú voltam, szerintem összesen 3 rész volt, amin nagyon sokat sírtam.

Ebből is a 14. rész volt a legdurvább, no azt tényleg végig bőgtem. S lassan el is érek a végéhez, szóval összefoglalva annyit szeretnék mondani, hogy mindenképp megéri megnézni ha épp ilyen hangulatban van az ember, mert egy nagyon szép sorozat, elgondolkodtató helyzetekkel, csodálatos értékekkel. Én úgy kezdtem hozzá, hogy nagyon jó sorozatra számítottam és egy cseppet sem csalódtam, nagyon megszerettem őket, szóval tényleg, abszolút mindenkinek ajánlom, ha listán van, hozzátok előrébb, mert megéri. Csodaszép, tartalmas és gyönyörű.

Zene: A kedvenc női énekesem (Ali) és a kedvenc fiúbandám (Ulala Session) 1-1 dala volt a fő OST a sorozatban... szerintem ezzel mindent elmondtam.

Szereplők: Sajnos mindenkiről nem tudok írni, mert akkor véget nem érne a bejegyzés, szóval röptében megemlítem, hogy nagyon sokan a szívemhez nőttek. A kedvencem Kim Han Joo volt... róla csak annyit, hogy ha ilyen ember tényleg létezik, akkor még van értelme annak a szónak, hogy emberségesség. 
Uee / Kim You Jung - Kim Baek Won: Kislányként Kim Man Won találta meg a parton eszméletét vesztve, így húgának fogadta és vigyázott rá, míg apjuk örökbe nem fogadta őket. Kim Baek Won ugyanolyan jószívű és rendes volt akárcsak apja, nagyon megindító volt látni, hogy 15 évesen annyi gyermekre vigyáz és neveli őket, főz rájuk. Néha már már túl jó szívű volt, akadtak olyan jelenetek, ahol én nem bocsátottam volna meg, ő mégis megtette. Kim You Jung-ot én nagyon jó színésznőnek tartom, eszméletlen ügyes volt. Uee-t sokan nem szeretik, én valahogy mégis megkedveltem őt még régebben, így cseppet sem bántam, hogy ő játszotta el a főhősnőt. A váltásnál kicsit furcsa volt, de utána egyáltalán nem.

Jung Il Woo / Oh Jae Moo - Seo Do Young: Édesapja elhagyta őt, majd miután anyja meghalt megkereste és elvitte új családjához, ahol semmibe sem vették őt, így nem csoda, hogy egy lelkileg sérült fiú, aki biztosan bosszút állna mindenkin, ha nem lett volna Baek Won. Do Young karaktere számomra felüdülés volt a sok dráma mellett, nagyon aranyos és vicces volt. A végén én eszméletlenül sajnáltam őt, borzasztó volt, amin át kellett esnie. A gyerekszínész ez esetben kevesebbet szerepelt, no meg Jung Il Woo nekem nagy kedvencem, így nem csoda, hogy itt a felnőttszínészre voksolok. Ő mindig olyan felüdülést jelent a sorozatokban.
Cha Ye Ryun / Song Yoo Jung - Kim Chun Won: Őt fogadták örökbe a legkésőbb, így nem csoda, hogy kicsit kívülállónak érezte magát. Vérszerinti édesapja mindig megverte emiatt egy lelkileg sérült, bosszúszomjas nő lett belőle. Én egyszerre sajnáltam és utáltam őt. Megértettem én, hogy miért hisztizett meg miért tette azokat a dolgokat, de mégis... Bár az ő helyzetét borzasztó nehéz leírni, hisz kívülállóként nagyon kapzsinak tűnt, de ha belegondol az ember, hogy ha az ő helyzetében lenne akkor mit tenne, akkor kicsit, de csak nagyon kicsit értettem azt a mértéktelen mohóságot. A színésznők nagyon ügyes voltak mindketten.

Lee Jae Yoon / Seo Young Joo - Kim Man Won: Egy kis házikóban élt beteg nagymamájával egészen addig, míg meg nem találta Baek Won-t. Talán ő volt a második kedvenc karakterem az egész sorozatban. Néha haragudtam Baek Won-ra, amiért olyanokat dörgölt az orra alá... szegény borzasztó nehéz lehetett neki, főleg akkor, amikor a semmi közepén 3 éhes szájat kellett megetetnie úgy, hogy egyikük még kórházba is került. Man Won karaktere tényleg nagyon hasonlított mostoha apjára, épp ezért szerettem meg őt nagyon. Mind a két színész remekül helyt állt, nála talán nem is tudnék dönteni, hogy ki volt az ügyesebb kettejük közül.

' Nézzétek! Szivárvány... Hét színből áll, mint mi! '

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: Hwayi A Monster Boy

Hwayi: A Monster Boy

Műfaj: akció, thriller
Játékidő: 125 perc
Premier: 2013. október 09.

Ismertető: Van egy öttagú gengszter banda, vezetőjük Seok Tae. Elrabolnak egy kisfiút, s ahelyett, hogy megölnék, sajátjukként nevelik fel (igen, a fiúnak 5 apja lesz) s a Hwa Yi nevet adják a fiúnak. 17 éves korára a fiú egy tökéletesen képzett halálos fegyver lesz, akármit kipróbál, az tökéletesen megy neki, mégsem igazán találja saját magát, nem tudja ki is ő valójában, mit kellene kezdenie életével. Rettegésben él, hisz időközönként egy igazi szörny látogatja, kisgyermekkora óta. Miután elköveti első gyilkosságát összezavarodik és rájön, hogy semmit sem tud saját magáról, így fegyvert fog, hogy kiderítse múltját és mivoltát, s ha szükséges, a saját apái ellen fordul, akik ezt azonban nem igazán nézik ezt jó szemmel.

Vélemény: Elég nagy elvárásokkal fogtam bele a filmbe, hisz nagyon jókat olvastam róla, plusz egy díjnyertes filmről van szó. Hát... hogy is mondjam. Jó volt, de engem nem győzött meg. Valami sokkal érdekesebbre, sokkal jobb filmre számítottam, ehelyett elég nagyon koppantam. Viszont nem a film lényegével volt a baj, hanem inkább a múltban történtekkel. Dobálóztak ismeretlen nevekkel.

Ez pedig nagy hiba, hisz csak forgattam a fejem, hogy most kiről is van szó meg mi is történt most stb. Összetett volt maga a sztori, de nem magyarázták meg eléggé a dolgokat, kicsit olyan hanyag munkának tűnt nekem. Maga a fiú és annak érzései viszont egyszerűen lenyűgözőek voltak, tényleg. Ezért is vagyok meglepve, mert a film egyik része selejt, a másik pedig hihetetlen érdekes és nagyon jól lett átadva.
Érdekes volt végignézni, ahogyan egy csendes fiú szó szerint kitör és csak pusztítást hagy maga mögött. Az akció jelenetekért külön piros pont, nagyon élethűek voltak, vér is volt rendesen, szerencsére nem csak egy picit folyt az illető vére miután meglőtték (gyakori hiba, hogy a szájából folyik egy kicsi azt annyi... de tényleg). Szóval igen, ez volt a várva várt filmem. Volt benne jó és volt benne rossz is.

Összességében nem tudom, hogy ajánlom-e a filmet vagy sem, én tényleg csalódtam benne, sokkal többre számítottam és valami sokkal jobbra, de a fiú karaktere és érzései miatt szerintem érdemes belekukkantani, főleg ha ilyen hangulatban van az ember. Lehet, hogy csak nekem nem tetszett a film egyik fele, így nézzétek meg és írjatok majd, hogy nektek mennyire nyerte el a tetszéseteket.

Szereplők: Csak a főhősről szeretnék most beszélni.
Yeo Jin Goo - Hwa Yi: Fura, csendes fiú, aki teljesen érdektelennel tűnik, mégis rengeteget agyal azon, hogy miért más, mint a többiek, miért nem emlékszik a múltjára, miért nem találja saját magát. Igazából ebbe a karakterbe fektettem minden reményem. Szerencsére. Hihetetlen, de tényleg hihetetlen érdekes volt végignézni, ahogyan viselkedik a filmben. Néha meglepődtem, hogy milyen döntést hozott, néha pedig egyetértettem vele. Szerintem egy nagyszerű karakter volt, akire tényleg érdemes időt szánni. Mindig is tudtam, hogy Jin Goo nagyszerű színész, viszont most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor hatalmasat ugrott a szememben. Az eddig megszokott beképzelt, jófiú karaktereivel ellentétben most egy igazán érdekes fiút kaptunk, aki tényleg feldobja a filmet. Ha nem lett volna ilyen jó a színész, szerintem elég selejtes lett volna az egész film úgy ahogy van.

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10