Sorozat: The Crowned Clown

The Crowned Clown

Műfaj: dráma, történelmi

Részek száma: 16

Dátum: 2019

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk királya, Lee Hun, bár fiatal, mégis már-már az őrület határán van a ránehezedő súlytól amit a korona jelent. Főtanácsosa, Lee Kyu egyszer véletlenül találkozik egy fiúval, akinek az arca ugyanúgy néz ki, mint a királyé. Ez a fiú, Ha Sun a mi főhősünk. Bohócként próbálja meg húgával és barátjával megszerezni a napi ennivalót, s bár szegények, mégis próbál pozitívan élni és mindent kihozni a lehetőségekből egészen addig, míg hirtelen a király székében nem találja magát. Hamar rájön, hogy bár hiába csak egy báb a trónon, döntéseinek komoly súlya van, s míg eljátssza a király, addig a fiatal és gyönyörű királynéhoz is egyre közelebb kerül.

Vélemény: Nagyon vártam már ezt a sorozatot, mert tavaly hihetetlen kevés történelmi sorozat volt (összesen 3 azt hiszem), Jin Goo szerintem remek színész, plusz annyira menő volt az egész koncepciója a sorozatnak, hogy alig vártam, hogy végre elkezdhessem. A koronázott bohóc című sorozat egy fiatal fiúról szól, aki szegény helyzete ellenére mindig vidám és pozitív, de hirtelen a király lesz belőle, s olyan dolgokat várnak el tőle, amikről eddig fogalma sem volt.

Szóval, a sorozatnak volt egy része, ami nagyon nagyon tetszett, és volt egy, ami kevésbé. Kezdeném az elsővel. Maga az egész alapsztori, ahogyan az a bohókás fiú király lesz, valami fenomenális volt. Kezdetben viccnek hitte az egészet, inkább báb volt, de ahogy egyre teltek a napok úgy jött rá, hogy ekkora hatalmas személyként mennyi mindent tehet a népért. Szép lassan, saját magát formálta át egy olyan királlyá, akire ő maga is felnézett volna, s akit tényleg tisztelt volna.

A 16 rész alatt ez nagyon szép ütemben lefutott, borzasztóan jó volt látni, ahogy tényleg, részről részre egyre komolyabban veszi a 'szerepét', s ahogyan ő maga is királlyá változik kis bohóc létére. Tényleg nagyon nagyon jó volt az alapsztori és a kidolgozása is, plusz rengeteg olyan jelenet volt a sorozatban, amitől csak úgy kirázott a hideg. Egy ténylegesen jó, pörgős és mélyen elgondolkodtató történelmi sorozatra sikeredett ez a kis sztori, amit szívesen néz az ember bármikor.

De akkor mi volt az, ami nem tetszett? Hát mikor elkezdődött a sorozat, bár nincs a műfajok között, én reméltem, hogy lesz benne romantika. Mikor el is kezdődött a kis szerelmi szál tökre örültem, mert a színésznőt is szeretem, plusz tök édes volt az is, hogy igazából a két fiú ki van cserélve, így egy teljesen más embert ismer meg a lány. Ami a bajom volt ezzel, az először az volt, amikor a fiú leléphetett volna, de nem tette meg. Jajj, nekem ez a szituáció annyira nagyon furán jött le.

Mivel még viszonylag a sztori elején voltunk, ezért nem szerethette annyira a csajt, nem jött bele annyira a szerepébe sem, de ő mégis maradt, holott vissza kellett volna mennie a testvéréhez, hiszen elméletben eleve miatta kezdte ezt az egészet. Így úgy jött le, mintha a mostanság megismert királynét sokkal jobban szeretné, mint a saját testvérét. De sebaj, mondom. Ezután a szerelmi szál brutál nyálas lett. Jaj, tudjátok, hogy imádom a csöpögős romantikát, de ez...

Sokkal jobban tetszett volna, ha eleve nincs benne romantika, mert ennek a sztorinak az alapmondandója volt eléggé érdekes ahhoz, hogy ne kelljen bele, vagy akkor, ha ez a szerlemi szál inkább dinamikusabb. De az, hogy ott szerelmes szövegeket toltak egymásnak, fél órás szerelmi vallomásokkal fárasztottak minket, ez valahogy nagyon nem illett az egész történetbe. Ez miatt adok 7-est a sorozatra, mert ez tényleg nagyon sok volt, de a sorozatot mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert ezt a részt leszámítva remek volt, tényleg megéri megnézni.

Zene: A számok közül 4 maradt meg, amik nagyon szépek, annyira történelmi sorisaaak: Se O 'A Long Way From Now', Sung Si Kyung 'If I Could Be By Your Side', Haeun 'Winter After Winter' és természetesen Oh Yeon Joon 'If I See You Again' című száma is gyönyörű, azóta ezeket hallgatom, tényleg nagyon szépek.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.

Yeo Jin Goo - Ha Sun: Fiatal, vidám fiú, aki bár nagyon szegény, mégis folyton mosolyog és próbálja a legjobbat kihozni az életéből. Bohócként keresi a napi ennivalót, de arra sosem gondolt volna, hogy egyszer a királyt kell eljátszania, ráadásul élesben. Ha Sun egy borzasztóan rendes fiú volt, akit tényleg foglalkoztatott az, hogy segítsen másokon, és nehezen tolerálta az igazságtalanságot. Nagyon jó volt, ahogy a 16 rész alatt átformálta saját magát királlyá úgy, hogy ő maga sem vette észre. Mi sem láttuk mikor volt úgy igazán az a pont, amikor már igazi király lett belőle. Gyönyörűen megmutatta a sorozat, hogy nem kell ahhoz nemesnek és leszármazottnak lennie az embernek, hogy egy igazságos és népét tisztelő király váljon belőle. Ez a fiú a szegény sorból, bohócként sokkal többet tett a népért, mint az igazi király. Jin Goo természetesen mind a két szerepben tündökölt, én nagyoooon szeretem őt.

Lee Se Young - Yoo So Woon: Amikor megszerette a fiút, olyan helyzetben volt, ami szörnynen frusztráló. Eleve szerette az igazi királyt, holott pontosan tudott a gyengeségeiről és arról, hogy milyen kegyetlen tud lenni, de a szíve egy részével mindig is szerette őt. Aztán mikor megváltozik örül neki, mert így még inkább meg tud nyílni felé, de a tudjuk, hogy igazából egy teljesen másik személyt szeretett meg. Nyilván eleve azért lett ez a romantika, mert az igazi királyt már szerette, ezért mélységesen megértettem azt, hogy mennyire összezavarodott mikor megtudta az igazat és azt is, hogy emiatt saját magát ostromolta. Igazából a karakter jó volt, néha kicsit túljátszotta magát (mármint maga a karakter, nem a színésznő!), de jó volt, kár ezért a romantikus szálért. A színésznőt jó volt történelmi sorozatban látni nagyon.

"Én vagyok a király, de egy vagyok a népből.
Vissza akarok térni, hogy újra egy legyek közülük."

Történet: 7/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Circle: Two Worlds Connected

Circle: Two Worlds Connected

Műfaj: fantasztikus, misztikus
Részek száma: 12
Dátum: 2017
Csatorna: tvN

Ismertető: Adott két fiú, akik ikertestvérek. A sztori úgy indít, hogy az erdőben vannak, amikor egy fényes gömb jelenik meg ott, és kisétál belőle egy földönkívüli lány. Sok év múlva, 2017-ben az egyik fiú, Woo Jin egyetemre jár, és várja haza testvérét, Beom Gyoon-t aki hamarosan szabadul a börtönből, és aki folyton arról beszél, hogy az egyetemen történt felettébb ijesztő öngyilkosságok hátterében az a földönkívüli lány áll, aki régen elvitte apjukat. A fiú nem hisz bátyjának, azonban ahogy egyre inkább beleássa magát, olyan dolgokra bukkan, amikre sosem számított volna. A történet másik fele 2037-ben játszódik. A levegő szörnyen szennyezett, az emberek szenvednek. Azonban van egy cég, a Human B a városával, ahol már több ezer nap telt el bűnözésmentesen. Bárki aki belép, az boldog lesz, feltéve, hogy egy chip kerül a testébe. Nyomozónk, Joon Hyuk mindenáron be akar jutni ebbe az Okos városba, de nem akar chipet magába. Amikor azonban a bűnözésmentes városban egy gyilkosság történik, Joon Hyuk bejutást nyer a felderítés végett, de hátsó szándékai vannak: rá akar jönni, hogy milyen titkot rejteget a város, mi ez a chip, plusz arra is, hogy 20 évvel ezelőtt mi lett a két iker fiúval, akik rejtélyes módon eltűntek.

Vélemény: Huha, hát elég össze vissza lett ez az ismertető, de próbáltam érdekesen megfogalmazni, hogy sokak érdeklődését felkeltsem, mert egy baromi izgis sorozatról van szó. No de lássuk csak az elejétől. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miről fog szólni, ugyanis nagyon ritkán olvasok ismertetőt a sorozatok megkezdése előtt, ezúttal sem olvastam, így teljesen meglepetésként ért a sztori. Bevallom, az első rész annyira nem fogott meg.

Bár bírom az űrlényes sztorikat, mindig kell egy kis idő, míg megemésztem. Kicsit fura volt az első rész, katyvasznak tűnt, főleg amikor a rész felénél ugrik 20 évet, és egy látszólag teljesen más sztorit kapunk, aminek szinte semmi köze sincs az első történethez. Gondolkodtam rajta, hogy nem nézem tovább, de az a légkör, az a hangulat amit az első részben megteremtettek, na az nagyon megfogott. Nagyon bírom az ilyen stílusú sorikat, szóval kicsikét félve és kételkedve, de bekapcsoltam a második részt.
Akkor sem érettem igazából, de azt vettem észre, hogy mind a két sztori nagyon érdekel, baromi érdekesnek találtam, plusz részről részre kapcsolódik össze a két történet nagyon izgis dolgokkal kecsegtetve minket. Bitang jó volt emberek, komolyan mondom. A sztori, a kivitelezés, ez a feles megoldás, egyszerűen minden. Nem is tudok semmit sem mondani, ami nem tetszett ebben a sorozatban, annyira nagyon megfogott engem ez az egész.

Nagyon szeretem az ilyen kísérletes dolgokat, így amikor láttam, hogy ebbe az irányba fordul a történet, még inkább felvillanyozódtam. Bár az elején kicsit furcsának tartottam, de aztán rájöttem, hogy milyen okos megoldás volt az, hogy az egészet egy űrlénnyel magyarázzák. Hisz olyan dolog jött létre a sorozatban, amit emberi ésszel még nem igazán lehet felfogni. De mivel ez volt maga a sztori, ezt nyilván meg kellett magyarázni a nézőknek.
De természetesen ezt még nem tudjuk megmagyarázni, így az egészet azzal 'fedték el', hogy egy űrlény volt az, aki ezt lehetővé tette, és ők sem értik, hogy hogyan, egyszerűen megtörtént. Nagyon okos megoldásnak tartottam ezt, mert így nem kellett hülye elméleteket gyártaniuk, amik nem is igazak, ezáltal nevetségessé téve magukat is meg az orvostudományt is. Ezzel szemben az olyan dolgokat, amik már most is kísérletezés alatt állnak (klónozás) azt nagyon nagyon szépen felhozták.

A két történet ahogyan halad előre egyre izgalmasabb lesz, sok olyan fordulat volt benne, amire én egyáltalán nem számítottam. Hát a 11. részben majd leesett az állam, nem sejtettem, hogy engem ennyire meg lehet még lepni. Hát meglehet. Egyáltalán nem azok a dolgok történnek, amikre számít a néző, így nagyon érdekessé és izgalmassá válik a történet és a néző csak tágra nyílt szemekkel várja, hogy na most mi fog történni.
A sztori tehát bitang érdekes, nem tudok rá mit mondani, engem lenyűgözött. A modern kor ábrázolása is nagyon menő volt, tetszettek a telefonok, a számítógépek és minden egyéb technikai kütyü, amit használtak. Nagyon állati volt, tényleg úgy éreztem magam, mint aki ugrott 20 évet az időben. És ahogyan mondtam, ez a feles kivitelezés bár elsőre furcsa és érthetetlen volt, később ez egyre inkább vált érdekessé és baromi menővé.

Összességében nem tudok mást mit mondani nektek, egy baromi izgis, fordulatokkal teli, bitang jó és állati menő sorozat, ami eszméletlen érdekes, és ami nagyon nézeti magát. Én teljesen le vagyok nyűgözve, biztos vagyok abban, hogy idei kedvencek között benne lesz, és abban is tutira, hogy még egyszer meg fogom ezt nézni. Ezt eddig is nagyon jól tudtam, de most ez a sorozat még inkább nyomatékosította bennem: nem kellenek csili-vili sztárok ahhoz, hogy egy nagyon jó sorozatot láthassunk.

Zene: Két ost született a sorozathoz, ami őszintén engem annyira nagyon nem nyert meg. Kicsit hiányoltam, de enélkül is nagyon tetszett a sztori.

Szereplők: Akkor lássuk csak történetünk főhőseit.
Yeo Jin Goo - Kim Woo Jin: Kicsit érzéketlennek tűnik elsőre, de valójában nagyon nehéz neki minden. Bátyja börtönben van, ő gondoskodik beteg nagymamájukról, plusz még egyetemre is jár. Woo Jin karaktere elég összetett volt. Volt pár húzása ami bár nem volt túl szép, mégis teljesen egyetértettem vele, nagyon emberivé tette a karaktert. Szerintem tökéletes főhős volt ebbe a sorozatba, más karaktert el sem tudtam volna képzelni. Nagyon szimpatizáltam vele, és reméltem, hogy minden rendben lesz a végére, mert olyan srác volt, aki megérdemelte a happy endet. Nem akarok mást mondani, hogy ne nagyon mondjak olyat, ami esetleg elrontaná a sorozatot azon nézők számára, akik még (de tényleg még) nem látták. Összességében nagyon bírtam őt, Jin Goo pedig most sokat nőtt a szememben.

Kong Seung Yeon - Han Jung Yeon: Nagyon hasonlít arra az űrlényre, akivel az ikrek kiskorukban találkoztak, így természetesen gyanakodva fogadják őt mindketten. Nem akarok lelőni semmilyen poént sem, ezért sok mindent erről a karakterről nem tudok mondani nektek, hisz nagyon sok megmagyarázatlan kérdés kötődik hozzá a jelenben és a jövőben is. Elég legyen róla annyi, hogy egy nagyon ari csaj volt, aki tudja, hogy mi az a hűség és a szeretet. Kedveltem őt, tényleg, abszolút egy olyan főhősnő volt, akit egy romantikus sorozatban is nagyon tudnék kedvelni, mert nem hisztizett, hanem a talpára állt és tette a dolgát, de megvolt a kedves és törékeny oldala is. A színésznőt mostanában egyre jobban kedvelem, ezért is vállaltam be a következő sorozatát, ahol végre főszereplő lesz Seo Kang Joon-nal.
Kim Kang Woo - Kim Joon Hyuk: Nyomozóként dolgozik, és nagyon szeretne bejutni az okos városba chip nélkül természetesen. Joon Hyuk eszméletlen megnyerő karakter volt. Egyrészt ott volt benne a kemény eltökéltség, hogy ő bizony bejut, és kiderít mindent, másrészt ott volt a fájdalmas múltja is, ami miatt elég sokat szenved, de ennek ellenére tud poénkodni, komoly helyzetben is el tud sütni pár tényleg jó viccet, amivel engem nagyon meg tudott mosolyogtatni. Joon Hyuk karaktere szerintem egy romantikus sorozatban is megállná így a helyét, eszméletlenül tetszett nekem, nagyon remélem, hogy a jövőben a színész tényleg kap főszerepeket, mert nem túl sok van neki, és azok sem túl híres sorozatok. Ez a karakter is nagyon megnyert engem, ahogy az összes többi, plusz a színész rátett még egy lapáttal, nagyon megkedveltem őt itt, sok-sok főszerepet a jövőben!

"Semmi sem ijesztőbb egy félelmetes emléknél."

Történet: 9/10

Zene: 6/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Jackpot

Jackpot ~ The Royal Gambler

Műfaj: történelmi
Részek száma: 24
Dátum: 2016
Csatorna: SBS

Ismertető: A történet főszereplője Baek Dae Gil, akiben királyi vér folyik, de mivel 6 hónapra született az édesanyja elintézte, hogy mindenki halottnak higgye, nehogy bántsák gyermekét. Dae Gil szerencsejátékosként nő fel, kicsit naiv és gondtalan, de miután nevelőapja meghal bosszút esküszik gyilkosa, Lee In Jwa ellen. Ehhez pedig gyökeresen meg kell változnia, el kell sajátítania a harcművészetet is. Másik főszereplőnk a király fia, Yeong Jo, aki fiatal kora ellenére, nagyon megfontolt, s vágya, hogy ő üljön a trónon. A két fiú találkozik egymással majd összefognak, hogy elintézzék Lee In Jwa-t, azonban ő újjá akarja teremtetni Csoszont, és ehhez a legfontosabb lépés, hogy a két fiút egymás ellen ugrassza.

Vélemény: Őszintén én nem akartam megnézni először a sorozatot, mert Jang Geun Suk szerepei nekem sosem nyerik el a tetszésemet, s kicsit féltem, hogy megint megkapom a nőies, hisztis és beképzelt karaktert, ami biztosan, hogy elrontaná az egész sorozatot. Aztán a többi jó színész miatt mégis elkezdtem. A sorozat eszméletlen érdekesen indít, ritka az olyan történet, aminek az első pár része ennyire megkapó.

Bár még nem a főszereplők voltak képernyőn, mégis nagyon érdekes, lehetőségekkel teli, kusza cselekményszálakat kapunk, ami messziről kiált, hogy ebből eszméletlen jó sztorit lehet összehozni. S ez többé kevésbé sikerült is. Aminek a legjobban örültem és amin a legjobban meglepődtem az Jang Geun Suk karaktere, Baek Dae Gil, mert az eddigi megszokottal teljesen ellentétes volt, ennek pedig tényleg kimondhatatlanul örültem.
Mint mondtam, az alapsztoriból nagyon izgis és érdekes történetet hoztak ki, a romantika kicsit háttérbe kerül (ami egyáltalán nem baj) és inkább a bosszúra, a családi kapcsolatokra és a bizalom és az árulás kérdésére fektetik a hangsúlyt. Olyan igazi ízig vérig történelmi sorozatot kreáltak belőle, aminek szerintem a nézők többsége csak örülni tudott. De semmi sem tökéletes, így ebben a sorozatban is akadt némi kivetnivaló.

Lee In Jwa üldözése egy ideig érdekes volt, azonban amikor már tizenötödjére úszta meg a helyzetet a fejem fogtam, hogy ennyire ezt már nem lehet tovább nyúzni. Arról nem is beszélve, hogy ezer alkalmuk lett volna megölni őt, de ők inkább először lenyomtak egy monológot, hogy 'itt a vég számodra, remélem megbántad tetteid és a többi és a többi', és addig dumáltak míg végül megszökött. Ennyire ökör senki sem lehet, de tényleg nem.
A legjobban azon akadtam ki, amikor tizedik próbálkozás után végül sikerült elkapni, mindenki tudja milyen veszélyes és milyen nehéz volt őt megvádolni bármivel is, erre kirakják őt az utca közepére (aminek van értelme, hisz jogos volt, hogy megszégyenítik), de egy normál gondolkodású ember kiokoskodja, hogy több mint valószínű segíteni fognak neki elszökni, így nem 4 'díszembert' állítok oda, hogy vigyázzon rá.

Ezen tényleg majd eldobtam az agyam, már a végére nagyon idegesítő volt, főleg amiatt, hogy olyan nagyon okosnak és bölcsnek voltak beállítva főhőseink, akkor mi az már, hogy ennyire nem gondolnak. Ebből következik tehát, hogy a 24 rész menthetetlenül sok volt, hiába szerettem a karaktereket és hiába nézegettem volna még el őket. Az utolsó 8 részben ugyanazokat a szituációkat ismételték meg újra és újra, majd vége lett.
Másik dolog, ami tetszett is meg nem is, az a két srác közötti kapcsolat. Nagyon aranyosak voltak, ahogy egyre közelebb és közelebb kerültek, de ez a hirtelen elhidegülés egymástól nekem nem tetszett. Persze valósághű volt, de akkor is kicsit jóban maradhattak volna, vagy akármi, hisz mégiscsak testvérek, és a sorozatban olyan szépen felépítették a kapcsolatukat, nem tudom miért kellett szétrombolni.

Összességében ennyi lett volna, ezek a dolgok sajnos elég sokat rontottak rajta, szerintem 16 rész lett volna tökéletes ennek a sztorinak, akkor több, mint valószínű, hogy a legjobb történelmi sorozatok között benne lenne, de így sajnos nem. Ettől független szerintem mindenképp megéri megnézni, mert tényleg nagyon érdekes, izgalmas, és szerethető s nem utolsó sorban olyan eszmék vannak benne, amiért érdemes vetni rá egy pillantást.

Zene: A történelmi sorozatoktól megszokhattuk, hogy a háttérdalok mindig a legjobbak. Ezek mellett remek számokkal is szépítették a történetet. A kedvencem (természetesen) Postmen 'I Want To Love You' című dala lett. Nagyon szép még Chun Dan Bi 'Same Wish' és Park Wan Kyu 'Time Stops' című dala is.

Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket külön, külön.
Jang Geun Suk - Baek Dae Gil: Kissé naiv, gondtalan fiú, aki a szerencsejátékkal keresi kenyerét, és aki borzasztóan szereti nevelőapját, így érthető, hogy miután az meghal, kicsit megőrül, és mindent megpróbál elkövetni, hogy bosszút álljon. A karakter fejlődésére én szívem szerintem csillagos ötöst adnék, nagyon emberien sikerült levezetni az érzéseit. Először őrült módjára minden megpróbál, majd szép lassan rájön, hogy ez így nem fog menni, ezért elkezd gondolkodni is, majd egy rengeteg embert segítő férfi válik belőle. Bitang jó volt, komolyan mondom. Jang Geun Suk nagyon meglepett, mindenre számítottam, csak ilyen jó karakterre nem. Eddig tényleg nem kedveltem őt, de most bebizonyította, hogy biza nem a semmiért színész ő. De teszem fel a nagy kérdést, hogy akkor eddig miért kellett mindig azt a hisztis, beképzelt és nőies karaktert választania?! Remélem a jövőben ehhez hasonló szerepeket fog elvállalni.

Yeo Jin Goo - Yeong Jo: Okos, megfontolt és ravasz is fiatal kora ellenére, szeretne a trónon ülni, és nem csak a semmiért. Yeong Jo karaktere nem feltétlen volt rossz, de jó sem. Ott volt valahol középen, volt amiért nagyon szerettem, volt amiért fejbe vertem volna, nem is kevésszer. Én nagyon sajnáltam, amiért annyira megromlott a kapcsolata a bátyjával, komolyan annyira szépen levezették nekünk, ahogy szép lassan barátok lesznek, ahogy együtt vannak meg minden, majd miután valaki bogarat ültet a fülébe rájön, hogy mégsem a barátja, hanem több, mint valószínű, hogy ellenség... szerencse, hogy a legeslegvégébe egy kicsike reményt csempésztek az ügyet illetően. A színészt szerintem minden sorozat rajongó ismeri, fiatal kora ellenére (19!!) rengetek sorozatban szerepelt már, és szerintem elmondható, hogy nem kis teljesítménnyel. Nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre több és több sorozatban fog szerepelni.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Film: Hwayi A Monster Boy

Hwayi: A Monster Boy

Műfaj: akció, thriller
Játékidő: 125 perc
Premier: 2013. október 09.

Ismertető: Van egy öttagú gengszter banda, vezetőjük Seok Tae. Elrabolnak egy kisfiút, s ahelyett, hogy megölnék, sajátjukként nevelik fel (igen, a fiúnak 5 apja lesz) s a Hwa Yi nevet adják a fiúnak. 17 éves korára a fiú egy tökéletesen képzett halálos fegyver lesz, akármit kipróbál, az tökéletesen megy neki, mégsem igazán találja saját magát, nem tudja ki is ő valójában, mit kellene kezdenie életével. Rettegésben él, hisz időközönként egy igazi szörny látogatja, kisgyermekkora óta. Miután elköveti első gyilkosságát összezavarodik és rájön, hogy semmit sem tud saját magáról, így fegyvert fog, hogy kiderítse múltját és mivoltát, s ha szükséges, a saját apái ellen fordul, akik ezt azonban nem igazán nézik ezt jó szemmel.

Vélemény: Elég nagy elvárásokkal fogtam bele a filmbe, hisz nagyon jókat olvastam róla, plusz egy díjnyertes filmről van szó. Hát... hogy is mondjam. Jó volt, de engem nem győzött meg. Valami sokkal érdekesebbre, sokkal jobb filmre számítottam, ehelyett elég nagyon koppantam. Viszont nem a film lényegével volt a baj, hanem inkább a múltban történtekkel. Dobálóztak ismeretlen nevekkel.

Ez pedig nagy hiba, hisz csak forgattam a fejem, hogy most kiről is van szó meg mi is történt most stb. Összetett volt maga a sztori, de nem magyarázták meg eléggé a dolgokat, kicsit olyan hanyag munkának tűnt nekem. Maga a fiú és annak érzései viszont egyszerűen lenyűgözőek voltak, tényleg. Ezért is vagyok meglepve, mert a film egyik része selejt, a másik pedig hihetetlen érdekes és nagyon jól lett átadva.
Érdekes volt végignézni, ahogyan egy csendes fiú szó szerint kitör és csak pusztítást hagy maga mögött. Az akció jelenetekért külön piros pont, nagyon élethűek voltak, vér is volt rendesen, szerencsére nem csak egy picit folyt az illető vére miután meglőtték (gyakori hiba, hogy a szájából folyik egy kicsi azt annyi... de tényleg). Szóval igen, ez volt a várva várt filmem. Volt benne jó és volt benne rossz is.

Összességében nem tudom, hogy ajánlom-e a filmet vagy sem, én tényleg csalódtam benne, sokkal többre számítottam és valami sokkal jobbra, de a fiú karaktere és érzései miatt szerintem érdemes belekukkantani, főleg ha ilyen hangulatban van az ember. Lehet, hogy csak nekem nem tetszett a film egyik fele, így nézzétek meg és írjatok majd, hogy nektek mennyire nyerte el a tetszéseteket.

Szereplők: Csak a főhősről szeretnék most beszélni.
Yeo Jin Goo - Hwa Yi: Fura, csendes fiú, aki teljesen érdektelennel tűnik, mégis rengeteget agyal azon, hogy miért más, mint a többiek, miért nem emlékszik a múltjára, miért nem találja saját magát. Igazából ebbe a karakterbe fektettem minden reményem. Szerencsére. Hihetetlen, de tényleg hihetetlen érdekes volt végignézni, ahogyan viselkedik a filmben. Néha meglepődtem, hogy milyen döntést hozott, néha pedig egyetértettem vele. Szerintem egy nagyszerű karakter volt, akire tényleg érdemes időt szánni. Mindig is tudtam, hogy Jin Goo nagyszerű színész, viszont most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor hatalmasat ugrott a szememben. Az eddig megszokott beképzelt, jófiú karaktereivel ellentétben most egy igazán érdekes fiút kaptunk, aki tényleg feldobja a filmet. Ha nem lett volna ilyen jó a színész, szerintem elég selejtes lett volna az egész film úgy ahogy van.

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Film: Shoot Me In The Heart

Shoot Me In The Heart

Műfaj: dráma
Játékidő: 102 perc
Premier: 2015. január 28.

Ismertető: Soo Myung skizofréniával kerül be az elmegyógyintézetbe, holott nem sok mindenre emlékszik. Itt találkozik Seung Min-nal (egyszerre hozzák be őket). Seung Min folyamatosan azt hajtogatja, hogy ő normális, és tévedés az egész. Ők ketten összebarátkoznak, közben pedig megismerjük a kórház többi betegét is, akiknek mind megvan a maguk kis története. Időközben az világossá válik, hogy két főhősünk miért is van pontosan itt. Soo Myung elhatározza, hogy segít barátjának megszökni, de ez koránt sem olyan egyszerű, hisz rengeteg dologgal szembe kell nézniük. Egy film a szorongásról, a küszködésről, a reményről, a barátságról, és legfőképp az életről és annak igazi értelméről.

Vélemény: Már nagyon régóta rajta volt a gépemen a film, aztán amikor megláttam, hogy végre angol felirat is kijött hozzá, nyomban meg is néztem. Már az eleje megtetszett, hisz nagyon szeretem az olyan filmeket, amikben feljön a pszichiátria és egyéb hasonló dolog. A film érdekessége, hogy két szálon fut, ami bár teljesen különböző mégis nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az egyik az volt, hogy a két srác miért is került be az elmegyógyintézetbe. Szép lassan világossá vált számunkra, tartogat kisebb fordulatokat is a történet, de nem ezen van a hangsúly. Ehhez kapcsolódik, ahogyan a két srác elkezd összetartani, és ahogyan egyre inkább kötődnek egymáshoz. A másik szál pedig inkább egy érzés volt, mintsem történet.
'Élj a mának' - sugallta végig a film. Lee Min Ki karaktere volt a meghatározó ebben az érzésben. Ott volt testben, lélekben mégis valahol az eget szelte keresztül. Jin Goo karaktere pedig pontosan az ellentéte: megragadt a földön, megragadt a múltban, nem értékeli sem magát sem a saját idejét. A filmnek megvan a maga kis hangulata, ami tökéletesen mutatja be nekünk mind a két oldalt. Valahol a felénél volt a hajós jelenet, ahol bebizonyosodott, hogy többször is kirázhatja az embert a hideg. Csodaszép volt, mutatós és legfőképp elgondolkodtatja az embert. Ilyen volt a befejezés is. Lee Min Ki kiáltása a fent említett jelenetnél. 

Nekem egyből a Titanic és Dicaprio jutott eszembe, ahol ugyanis rögtönözve üvölti a színész, hogy 'Én vagyok a világ ura'. Lee Min Ki ezzel szemben 'Lőj szíven'-t ordított, az érzés mégis nagyon hasonló volt. Szóval igen, a film tényleg meglepően jól sikerült, az érzéseket nagyon, de nagyon sikerült átadni. Annyira megtetszett, hogy le is fordítottam (mint tudjátok), a feliratot megtaláljátok a blogomon. Én azt mondom, mindenki nézze meg, mert egy nagyon tartalmas és érzelmes filmről van szó, egyszer mindenkinek látnia kell, ha másért nem is, de hogy elgondolkodjon egy kicsit a saját életéről. A színészek pedig természetesen nagyon ott vannak.

Szereplők: Lássuk csak történetünk két főhősét külön külön.

Lee Min Ki - Seung Min: Egy mosolygós, élettel teli srác, aki mindezek ellenére gondolatban valahol teljesen máshol jár. Tudja, hogy kell élni, és mindig igyekszik segíteni mindenkinek. Mind tudjátok, hogy nekem nagy kedvencem Lee Min Ki, így tényleg tűkön ülve vártam, hogy ezúttal mit fog nyújtani. Le vagyok nyűgözve, ismét. Egy teljesen más oldalát láthattuk a filmben. Most nem volt gonosz, sem gyilkos, sem egy bolond szerelmes, sem egy menő motoros fickó. Élettel, álmokkal és reménnyel teli srác volt, aki úgy érezte, hogy akkor él igazán, amikor fent van az égben. Nincs szüksége másra a boldogsághoz. Őszintén, a karaktere egy felüdülés volt a filmben, ő volt az, aki meghatározta és akinek hála sikerült átélnünk ezeket a nagyszerű és felemelő érzéseket. SPOILER: Külön tetszett, hogy a végén nem tudtuk meg pontosan, hogy mi történt vele. Talán meghalt, vagy talán békésen él valahol.
Yeo Jin Goo - Soo Myung: Egy picit furcsa, pánikbeteg srác, aki nem pontosan tudja, hogy miért került ide, de nem is igazán érdekli. El van a maga kis csendes világában. Seung Min tornádóként csap le életébe, s hála neki, átgondolja, hogy hogyan is kéne élnie. Míg Lee Min Ki karaktere egyforma volt végig (persze nála ez volt a lényeg), addig Soo Myung rengeteget változott. Igazi karakterfejlődésen ment keresztül, ami a film végén éri el tetőpontját. Őszintén nagyon megkedveltem őt, mindkettejüket. Jin Goo egyre jobb és jobb, nagyon ügyesen hozta ezt a furcsa srácot. Remélem, a jövőben nagyon sokat fog még szerepelni, és azt is remélem, hogy lesz még Lee Min Ki-vel közös filmje vagy sorozata, mert nagyon jók voltak együtt, a forgatáson látott képek alapján nem csak a filmben jöttek ki ennyire jól.

Történet: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10