Sorozat: Trap

Trap

Műfaj: thriller, misztikus, dráma

Részek száma: 7

Dátum: 2019

Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Woo Hyun egy nagyon híres tudósító, akinek látszólag tökéletes az élete. Hírneve az egekben, szerető felesége van és egy kisfiúk, akit imád, boldog családot alkotnak. Egy nap, évfordulójukat megünnepelve elmennek abba a kis, a fővárosi élettől messze lévő kávézóba, ahol először találkoztak. Itt azonban az egész élete egy szempillantás alatt összeomlik: kisfia eltűnik, rögtön utána felesége is, őt pedig egy 'játék' elé állítják a 'vadászok'. Az esetet a szakmájában ügyes, hatalmas igazságérzettel rendelkező, azonban hamarosan nyugdíjba vonuló Ko Dong Kook nyomozó kapja meg, aki elhatározza, hogy pontot tesz az ügy végére.

Vélemény: Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy megnézzem-e a sorozatot, mert féltem, hogy unni fogom, de végül letöltöttem. Azt kell, hogy mondjam, hogy annyira izgis volt az első rész, meg úgy az egész, hogy egy húzásra végignéztem. Ahh annyira szeretem a jó thrillereket, amikor tényleg úgy forgatják a szálakat, hogy konkrétan senkiben sem bízunk a sorozatban, még saját magunkban sem, aztán persze ki is derül, hogy az volt a főgonosz, akire valahogy nem számítottunk. A sorozat első fele, szerintem úgy a 3-4. részig borzasztóan izgis volt, az egészet kb. végigizgultam. Nagyon tetszett, ahogyan a karakterek viselkednek, ahogyan ők maguk is forgatták a szálakat a történetben.

És az is, ahogyan az egész történet haladt. Próbálok úgy beszélni nektek a soriról, hogy ne spoilerezzek, de azért ez kicsit nehéz, mert mégiscsak az alaptörténet az, amit igazából tudni 'szabad' ehhez a sorozathoz. Az utolsó pár részben nekem sok volt kicsit a duma és a szokásos korrupció, ami miatt végül 7-est adok a sorozatra, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek megéri megnézni, főleg azoknak akik szeretik az ilyen műfajú sorikat, szeretnek izgulni és szurkolni a karaktereknek, és legfőképp szeretik a fordulatokat. Én élveztem, rövidsége ellenére nagyon megmaradt a történet.

Zene: Sajnos nem volt benne szám sem, ami az OCN drámákra jellemző, pedig thrillerekhez is nagyon menő számokat szoktak csinálni, így itt is nagyon sajnáltam, hogy legalább egy zene nem csendült fel benne néha, legalább a részek végén.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Seo Jin - Kang Woo Hyun: Tökéletes élettel rendelkező ügyvéd, megvan mindene, amit egy ember kívánhat: pénz, hírnév, szerető feleség és egy csodálatos kisfiú. Aztán az élete egy karikacsapásra megváltozik. Ahh nem akarok spoilerezni, de ez a karakter valami fenomenális volt, ahogyan a színész is. Annyira, de annyira menő volt, ahogyan az arcjátékával irányított mindenkit. Ahogyan nem tudtuk eldönteni, hogy milyen ember is ő, hogy megvessük vagy sajnáljuk őt. Durva volt, annyi szent, nagyon durva. Szeretem amikor ilyen, a sorból kitűnő karaktereket kapunk, mégha csak 7 rész erejéig is. Bocsi, kicsit off-téma, de remélem elérnek egyszer a koreai sorik arra a pontra, amikor a kissé gonosz, emberibb (jó most nem erről a karakterről van szó) karakterek lesznek főhősök, és nem a minden ízben tökéletes férfiak akik a legnemesebbek, mert ilyenek tényleg nem léteznek.

Sung Dong Il - Ko Dong Kook: Hatalmas igazságérzettel rendelkezik, s eldönti, ha törik ha szakad, de felfedi az igazságot ebben az ügyben, történjék bármi is. Dong Kook tipikusan az az öreg jó fiú volt, aki mindent feláldoz azért, hogy az igazság végére járjon, lelkiismerete nem engedi, hogy a jók bezárva, a gonoszak pedig szabad lábon járkáljanak, mintha semmi sem történt volna. Nagyon kellett a karaktere a történetbe, mert ő volt az, akinek igazából szorítani tudtunk ebben a gonosz és minden ízben elrontott világban. Ő volt az, aki egy kicsi reményt adott ahhoz, hogy a gonoszak, legyenek bármilyen pénzesek és nagy emberek is, akkor is ott végzik, ahol végezniük kell. Jó volt, tényleg, mindenképp adjatok neki egy esélyt, ha ilyesmihez van kedvetek, mert nagyon, de megéri megnézni egyszer.

Történet: 7/10

Zene: 5/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Duel

Duel

Műfaj: krimi, thriller

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse egy nyomozó, Jung Deuk Cheon, aki egyedül neveli 12 éves kislányát, aki leukémiával küzd. A kezelést nehezen bírja pénzzel, hiszen fizetése nem elég, hogy fedezze kezelését, ezért pályáznak egy új, kísérleti félben lévő őssejtterápiás programba, amit a kislány meg is nyer, azonban szállítás közben elrabolják őt. Deuk Cheon teljesen eszét veszti s az éjszakai hajsza közben meg is találja a fiatal elkövetőt, Lee Sung Joon-t, aki összezavarodva állítja, hogy nem ő rabolta el a kislányt, nem is emlékszik semmire, azt sem tudja, hogy került ide. Deuk Cheon nem hisz a fiúnak, de amikor pár pillanattal később felbukkan egy férfi, aki szakasztott mása, elhatározza, hogy összefog a fiúval, és mivel a kirendelt ügyvéd, Choi Jo Hye nincs segítségére a nyomozásban, ezét magánakcióba kezdenek, hogy megtalálják a kislányt és a fiú elvesztett emlékeit, ráadásul úgy, hogy közben a rendőrség is a nyomukban van.

Vélemény: Már akkor meg akartam nézni, amikor futott, de valahogy nem került rá sor, így most, lassan 2 évvel később végre meg tudtam nézni (azóta a gépemen volt, kajakra xD). Hol is kezdjem. Tudjátok, hogy nagyon szeretem az OCN drámákat, így szinte mindet mindig listára írom vagy éppen megnézem. Ez a történet is nagyon érdekesen kezdett, van egy nyomozó, akinek eltűnik a beteg lánya, egy fiatal főhős, aki állítólag a tettes, de semmire sem emlékszik, hatalmas nagy káosz van a fejében.

A sorozat nagyon érdekesen indított, megvolt az OCN drámákra jellemző sötét és kicsikét elvont hangulata. Az alapsztori is nagyon jó és érdekes volt, tetszett, ahogyan bár nagyjából egyértelmű volt az, hogy a két srác pontosan micsoda, de az, hogy pontosan mit akarnak, hogy mire megy ki az egész, arra nem sikerült rájönnöm, tökre örültem, hogy nem az lett, amire számítottam. Tetszett, hogy ahogyan haladunk a részekben, úgy kapunk mindig több és több információt és úgy áll össze a kép is a fejünkben.
És ahogy kapjuk az infót, úgy kerülnek egyre közelebb a karakterek is egymáshoz. A végére szerintem egy elég jó kis csapat összegyűlt. A karakterek nagyon szerethetőek voltak, Se Jong játékát pedig nem is említeném itt, mert csak arról tudnék beszélni. A sztori szépen lezárult a 16. rész végére, többé kevésbé minden szálat lezártak, de főleg azokat, amiken a hangsúly volt. Az is tetszett, hogy a folyamatos akció mellett az érzésekre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, ami szerintem elengedhetetlen.

Egyrészt ott volt a nyomozó a kislányával, akiket annyira nagyon sajnáltam. Akkor ott volt még a két fiú közötti kapcsolat is, ami őszintén, a végére tök megható lett. Az is izgis volt, ahogyan mindig kaptunk jeleneteket a múlból, plusz nagyon örültem, hogy Sung Hoon viselkedésének eredetét megmutatták nekünk (persze, hadd sajnáljuk csak őt életünk végéig). Egyszóval jó volt, izgis volt és nem utolsósorban elég egyedi volt a történet is, én tényleg tökre élveztem végignézni a történetet a karakterekkel.
Ami miatt mégis 7,5-öt adok rá az az volt, hogy az izgis jelenetek között nekem túl sok volt a duma. Mármint a felesleges duma. Sok résznél voltam úgy, hogy már rendesen untam és vártam, hogy történjen valami ami megint jó lesz. Pedig amúgy tényleg tökre akciódús volt a sori. Voltak azok a duma részek, mikor éppen rájöttek valamire, ez még tök okés és érdekes volt, de amikor már vagy ötödjére rágták át magukat a dolgokon, az már nekem is sok volt, vártam, hogy történjen valami.

Egyébként nagyon sajnálom, hogy így éreztem ezekkel a jelenetekkel kapcsolatban, mert amúgy tényleg egy tök jó sori volt, de valahogy ez a 16 rész kicsit soknak tűnt. Ettől függetlenül én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert maradandó sori számomra. Vannak részek, amik unalmasak, de amúgy meg tök izgis és érdekes volt, Se Jong játéka meg valami fenomenális volt, de komolyan. Ha ilyen sztorihoz van kedvetek, akkor nem éri meg kihagyni, vessetek rá egy pillantást, szerintem tetszeni fog.

Zene: Csak 2 szám született a sorozathoz, és egyik sem tetszett igazán, amit nagyon sajnálok, de hát az OCN drámákra amúgy se nagyon jellemző a sok ost.

Szereplők: Na akkor lássuk csak főhőseinket.
Jung Jae Young - Jang Deuk Cheon: Lelkiismeretes nyomozó, akit szeretnek a munkatársai, ő maga pedig alig várja, hogy nyugdíjba menjen és kicsi lányával töltse mindennapjait. Mikor elrabolják a lányát mindent eldob és eszét vesztve keresi őt. Őszintén nekem tetszett a viselkedése, mármint, szerintem tök reális volt. De most őszintén, azt ki nem állhatom amikor így eltűnik valakinek valakije aki fontos számára és így saját magát nyugtatja, hogy azzal nem megy semmire ha eszét veszti. De, pont ez kell, hogy megőrüljön és akár gyilkoljon is azért, hogy visszakapja a lányát. Az is tetszett, hogy a fiúval a sorozat elején mennyire rossz volt a kapcsolatuk, a végére pedig konkrétan egymást védték. Szerintem tök ari és megható volt ez a szál is a sorozatban. A színészt is nagyon szeretem, bár még így főszereplőként szerintem nem találkoztam vele, de a már öregebb színészek között szerintem kiemelkedő.

Yang Se Jong - Lee Sung Joon: Arra eszmél fel, hogy nem emlékszik semmire sem az életéből, azt sem tudja ki ő, csak azt, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Sung Joon egy bitang aranyos és édes srác volt, aki néha kicsit esetlen, de amúgy meg tényleg aranyból volt a szíve, én annyira megkedveltem őt. Minden részben mosolygott és valahogy szerencsétlen helyzete ellenére úgy viselkedett, hogy igen, nem vagyok felesleges, van mit tennem az életemben. Szerintem ez a fajta pozitívitás nagyon jót tett a sorozatnak. Se Jong valami eszméletlen volt. Tudtam, hogy ez a sori hozta fel a karrierjét, mind a két későbbi főszerepét láttam már, de messze ez volt a legjobb. Az, amit ebben a soriban produkált, szerintem valami eszméletlen volt. Egyszerre volt egy tök ari és helyes és írtó cuki srác, és egy dögös, gonosz és tök ijesztő pasi.
Yang Se Jong - Lee Sung Hoon: Történetünkben ő mutatkozik a főgonosznak, akit nem érdekel senki és semmi, csak saját magát tartja szem előtt. És akkor itt most spoileres rész következik, szóval ha nem láttátok a sorit még, akkor innentől ne olvassátok tovább. Na szóval, annyira tudtam, hogy Sung Hoon karakterének viselkedése meglesz benne magyarázva, de őszintén, én annyira, de annyira sajnáltam őt, tök sokszor meg is könnyeztem. Egy gyermek sem érdemli meg, hogy ilyesmit tegyenek vele, őszintén, én nem is csodálom, hogy elborult az agya. Lenyűgöző volt az egész karakter, és brutálisan sajnáltam őt. Az a jelenet volt a kedvencem, amikor fegyvert fog a testvérére, és üvölt, tök gonosznak tűnik, de a kezében remeg a fegyver... ahh nagyon jó volt emberek, tényleg. Egyik best sajnálnivaló karakter forever, de komolyan.

Történet: 7,5/10

Zene: 5/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Children of Nobody

Children of Nobody ~ Red Moon Blue Sun

Műfaj: dráma, misztikus, thriller

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Cha Woo Kyung sérült gyermekekkel foglalkozik, mint tanácsadó. Saját gyermeke van, és az élete már-már tökéletes, hisz élvezi életét, szerető családban él és éppen a második gyermekét várja. Azonban az idil pillanat egy csapásra összeomlik: egy baleset történik, amit ő okoz, s meghal egy gyermek, ő maga pedig elvetél, s rájön, hogy a férje csalja. Se perc alatt káoszba fordul az általa megszokott és szeretett világa. Teljesen magába fordulva, kétségbeesetten próbálja megkeresni a megölt gyermek családját, azonban nem igazán jár sikerrel. Közben Kang Ji Hun nyomozóval hozza össze a sors, akivel összedolgozik, hogy gyermekeket mentsenek meg.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert csomó helyen nagyon jókat olvastam róla, plusz az ilyen témájú filmek mindig nagyon tetszenek nekem, így úgy ültem le nézni, hogy ez egy brutál jó sorozat lesz. De valahogy mostanában ez mindig fordítva történik nálam. Amit várok és amiről azt gondolom, hogy nagyon jó lesz, az valahogy nem nyeri el a tetszésemet. Így volt ez ezzel a sorozattal is sajnos. Kövezzetek meg, de én valamiért untam, a főhősnő nagyon nem nyerte el a tetszésemet, és igazából vártam már, hogy a végére érjek. Félre ne értsetek, nem volt rossz a sorozat, de szerintem túl sokat vártam tőle.

Ami először is nagyon nem tetszett, az maga a főhősnő karaktere volt, de róla majd lentebb írok sokkal bővebben. A sztori érdekesen indított, sőt, az is maradt végig, de a főhősnő nálam folyton kiverte a biztosítékot, és ezért nem tudtam annyira élvezni a történéseket, holott nagyon, de nagyon komoly témát feszegetett a sorozat: a gyermekbántalmazást, ami, mint tudjuk, nem csak fizikai lehet. Tetszettek a kicsi esetek a sorozatban, ahol érdekesebbnél érdekesebb és természetesen könnyfakasztó esetekkel találkozhattunk, és ha belegondolunk, hogy ilyesmi naponta történik körülöttünk, akkor könnyen elveszíthetjük a hitünk az emberiségben és a világban.

Szóval a kis esetek jók voltak, az egész sztori felépítése sem volt rossz, bár én kicsit soknak éreztem ezt a 16 részt, de ettől függetlenül nem volt olyan nagyon, nagyon unalmas. Igazából az, ami miatt untam az a főhősnő viselkedése volt, mert valamiért elidegenítette tőlem a sorozat lényegi részét, és ezért nem fogott meg annyira, mint azt vártam volna. Hisz tudjátok, mennyire nagyon meg tudnak érinteni az ilyen illetve hasonló témájú sorozatok. A főhősnőről majd a karaktereknél beszélek, de itt kiemelném Hak Yeon karakterét, aki szerintem (meglepően) a legjobban alakított az egész sorozatban. Megindító volt a karaktere, sokáig nem is tudtam rajta kiigazodni, szerintem nagyon jól hozta ezt a kettős karaktert.

Szóval, összességében, egy nagyon jó kis sorozat lett volna, ha a főhősnő kicsit normálisabban viselkedik, vagy ha a főhős csinál valamit a sorozatban. Nagyon nagyon jóra számítottam, ezért koppantam, de ez az én hibám volt. Mostmár megtanulom valahogy ennyi év után, hogy nem szabad úgy leülni sorozatot nézni, hogy arra számítunk: nagyon jó lesz. Én azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt, mert nem volt rossz és megéri megnézni, főleg annak, aki szereti az ilyen témájú, elgondolkodtató sorozatokat, de nem szabad valami brutál jó sztorira számítani, mert nem lett az sajnos. Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett, kíváncsi vagyook.

Zene: Meglepődtem, mert azt hiszem 6 szám is készült a sorozathoz, s igaz, hogy a sorozatban annyira nem nyerték el a tetszésemet, de azt hittem ha letöltöm őket és válogatok akkor valami telón fog maradni, de sajnos egyik szám sem tetszett végül.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Kim Sun A - Cha Woo Kyung: Gyermekekkel foglalkozik, nagyon szereti őket és imádja családját is, azonban minden rémálommá változik számára. Ami miatt nagyon ki voltam akadva a nőre, az az, hogy ott tette a nagyot és a megváltót, mindenkinek osztotta az észt, hogy hogyan mernek így meg úgy viselkedni a saját gyerekükkel stb, de ő meg konkrétan a 16 rész alatt magasról tett a saját gyerekére, alig foglalkozott vele mert minden más gyerekkel volt elfoglalva. Ez akkora nagy ellentmondás volt a sorozatban, akkora képmutatás, hogy nem bírtam elviselni ezt a nőt. Tényleg, ott volt a saját gyereke, és alig foglalkozott vele, mert a munkája sokkal fontosabb volt, de másokat lenézett, ha nem úgy bántak a gyerekükkel ahogy kellene. Én nagyon nem bírom az ilyen embereket, én úgy gondolom a család az első, a képmutatástól pedig falra tudnék mászni. Nem nem és nem, az ilyen karaktert lehetetlenség megszeretni.

Lee Yi Kyung - Kang Ji Hun: Lelkiismeretes nyomozó, aki úgy gondolja, hogy a törvény erejével kell megbüntetni mindenkit, aki bűnt követett el, legyen az akármi is. Yi Kyung olyan... semmilyen volt. Végig. Kicsit olyan volt az egész karakter, mintha bele lenne ebbe a helyzetbe kényszerítve és valahogy nem akaródzik neki részt venni benne. Míg a főhősnőre végig ki voltam akadva, addig ezt a karaktert csak néztem és néha szívesen megrángattam volna, hogy: 'ember, csinálj már valamit ami miatt egy kicsit is közelebb kerülsz a nézőkhöz'. Persze nyilván nem volt ellenszenves, de egyszerűen olyan semmilyen volt, semmi sem volt, ami miatt megkedvelhettem volna, valahogy végig csak úgy ott volt, tette a dolgát és ennyi. Ennek a sorozatnak a karakterek voltak a legnagyobb buktatói.

Történet: 7/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Priest

Priest

Műfaj: thriller, horror, orvosi

Részek száma: 16

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse egy fiatal, energiával teli pap, Oh Soo Min, aki egy különleges csoport tagja. Felettesével és lenyűzögő csapatával nem egyszerű munkájuk van, hisz ördögűzéssel foglalkoznak, ami rengeteg veszélyt tartogat számukra nap mint nap. Ezzel szemben történetünk főhősnője, Ham Eun Ho orvosként dolgozik egy sürgősségi osztályon. Mivel elég szomorú élete volt, ezért úgy döntött, hogy a saját kezével fogja emberek életét megmenteni, nem bízik a sorsban és a szerencsében. Oh Soo Min és Eun Ho a kórházban találkoznak egy páciensnél, amikor ugyanis a lány körül különösnél különösebb dolgok kezdenek el történni.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már a sorozatra, tudjátok, hogy az OCN drámákat nagy szeretettel nézem mindig. Ezúttal egy kicsit az ördögűzés és a horror irányába fordult a történet. Kapunk egy fiatal és élettel teli papot, és egy orvosnőt, akik között a kémia nem nevezhető éppen elhanyagolhatónak. A kórházban találkoznak, majd folyton 'kénytelenek' egymásba futni, hiszen a lány körül elkezdődnek a természetfeletti események.

A sorozat elég vegyes érzelmeket keltett bennem. Én mindig nagyon szerettem a horrorfilmeket, s bár annyira nagyon nem mondanám ijesztőnek a sorozatot, de tény, hogy egyes jelenetektől a szőr is felállt a hátamon. A megszállt embereket nagyon szépen sikerült elmaszkírozni, plusz az ördögűzéshez használt tárgyak és kiegészítők is nagyon szépen beleillettek ebbe a világba. A sztori érdekesen indított, egyből belecsöppentünk a közepébe.

Egy ideig figyelmesen követtem végig a történéseket, tetszett, hogy egyik helyzetből csöppennek a másikba, plusz az az elnyomott múltbéli szál is szépen elkezdett feltörni. Azonban ez kicsit sok lett a végére. Körülöttük szinte mindenkit megszálltak, a démon egyik testből ugrált a másikba, ami azért volt unalmas a végére, mert szinte ugyanazokat a jeleneteket ismételték el, csak éppen más személy volt az áldozat. Kicsit untam már.

Aztán volt ott egy nagy fordulat a végén, amit megértettem persze elsőre, de annyira őszintén nekem nem tetszett. Plusz SPOILER az elkezdett szerelmi szál szerintem dobott a sorozaton, reméltem, hogy a pasi végül a lány mellett marad, hisz megtehette volna és abszolút senki sem ítéli el. Őszintén, ez volt az, ami miatt igazából kitartottam a sorozat végéig, és nagyon nagyon szomorú voltam, amikor mégsem így történt. SPOILER VÉGE.

Durva, 16 rész volt az egész sorozat, ami nem tűnik soknak, de valahogy mégis sok volt ennek a sztorinak, és már írni sem nagyon tudok róla. Alapjáraton egy érdekes sztori volt, de a végére unalmas lett, 12 rész is sok lett volna ennek a történetnek. Sajnálom, hogy nem toldták meg még valami extrával (mármint sztori ügyben), mert akkor jobb lett volna. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy rossz volt. Csupán hamar kimerült a sztori.

Én ajánlani azoknak tudom, akik szeretik az ilyen stílusú sorozatokat / filmeket. Érdekes volt, a jelenetek menőn voltak megcsinálva, a karakterek viszonylag szerethetőek voltak. Arra viszont számítsatok, hogy a végére kicsit unalmasabb lesz, várni fogjátok, hogy vége legyen, de adjatok neki egy esélyt. Sosem lehet tudni, hisz lehet, hogy nektek nagyon tetszeni fog, és cseppet sem fogjátok unni. Remélem, hogy így lesz.

Zene: Két szám született a sorozathoz, de nekem annyira egyik sem nyerte el a tetszésemet sajnos, pedig örültem volna egy nagyon szép számnak.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Yeon Woo Jin - Oh Soo Min: Fiatal pap, aki tele van energiával és alig várja már, hogy bizonyíthasson tehetségét illetően. Soo Min egy aranyos és kedves férfi volt, aki tudjuk miért csöppen be ebbe az egész papi világba. Lelkiismeretes volt, és szerette barátait, de igazából semmi extra nem volt a karakter. Aranyos, kedves, tudtunk neki szorítani, de annyira nem lopta be magát az ember szívébe. SPOILER: őszintén, én tényleg reméltem, hogy a végén felhagy vele és visszamegy a csajhoz, mert senki sem nézte volna ezt rossz szemmel, plusz állítólag nagyon szerelmes is volt bele. És a lány is még mindig szerette, szóval nem nagyon értem. SPOILER VÉGE. Woo Jin sok ember kedvence, amit totálisan megértek. Örültem, hogy ilyen szerepben is láthattam, egyre több oldalát mutatja meg nekünk, aminek csak örülni tudunk.

Jung Yoo Mi - Ham Eun Ho: Nem bízik a sorsban ezért keményen dolgozik azért, hogy mások életét megmenthesse. Aranyos és lelkiismeretes nő volt, aki mindent megtett a betegeiért. Az viszont elég vicces volt (ez nem a karakter hibája), hogy abban a nyamvadt kórházban szinte csak ő dolgozott, mindenki az ő véleményét kérte ki (annak ellenére, hogy teljesen fiatal), és szinte ő volt ott a góré. A kórházi légkör kialakítása kicsit viccesre sikerült ilyen szempontból. SPOILER: Őszintén nagyon sajnáltam őt, mert olyan helyzetbe került, ahonnan nem tudott jól kijönni. Szíve szerint könyörgött volna a férfinak, hogy maradjon vele, de tudta, hogy neki kell döntenie, nem erőltetheti rá. Ez szép volt részéről, viszont nem értettem miért maradt ott a végén továbbra is, hisz így csak saját maguknak csinált rosszat. SPOILER VÉGE. A színésznő nagyon aranyos és kedves volt itt is, nagyon várom a jövőbeli szerepit.

Történet: 6/10

Zene: 6/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Kingdom

Kingdom

Műfaj: történelmi, horror, fantasztikus, thriller

Részek száma: 6

Dátum: 2019

Csatorna: Netflix

Ismertető: Történetünk főhőse a koronaherceg, aki, miután furcsának vélte a király rejtélyes betegségét a palotában, eldönti, hogy felkeresi azt a gyógyítót, aki nemrég az apja mellett volt. Személyes testőrével, Moo Young-gal hosszú utat tesznek meg, azonban olyasmit találnak, amire sosem számítottak: vérbefagyott embereket, akik nappal halottak, éjszaka viszont vérszomjas szörnyetegként ébrednek fel, s minden élőt megölnek. A betegséget pedig harapással terjesztik. A koronaherceg eldönti, hogy a végére jár a fertőzésnek és megóvja népét, azonban minden egyes éjszaka egy menekülőjáték, hiszen a lények felélednek és szinte sehol sincs előlük menekvés.

Vélemény: Skacok, próbáltam nektek egy jó kis ismertetőt írni, aztán ez lett belőle. Őszintén, nem tudtam (tényleg gőzöm sem volt), hogy miről fog szólni a sorozat, és kicsit féltem is tőle, mert a legutóbbi Netflixes sori bár gyönyörűen volt összeállítva, meg minden menő volt, a történet mégis hagyott némi kivetnivalót maga után. Így már előre láttam és féltem is, hogy mi lesz ebből a 6 részes kis sorozatból. Aztán nézzétek meg, hogy milyen nagyot koppantam (de még mekkora nagy hatalmas szerencse, hogy koppantam).

Én nem tudom, hogy csak nekem tetszett-e ennyire ez a sori, de egy szó mint száz, ez a sorozat egyszerűen rohadt jó volt (bocsánat). A sztori valami fergeteges volt, a részek izgalmasak, szépen gördült előre a történet, és ami a legjobb volt benne, hogy ezek a zombik hihetetlen menőn voltak megcsinálva, tök ijesztő volt az egész, talán túlzásnak hangzik, de tényleg amcsi filmekben sem láttam még ennyire menő zombikat. Minden éjszaka hihetetlen izgalmas volt, szerintem jobban izgultam, mint a szereplők.

Szorítottam a karaktereknek, s ahogy egyre többet tudtunk meg a zombikról úgy vetült fel bennünk egyre több kérdés is. De tényleg azt kell, hogy mondjam, a 6 rész hihetetlen, de tényleg hihetetlen izgis volt, én eszméletlenül bánom, hogy ez a sorozat nem 45 részes, legalább. Én simán elbírtam volna még nézni hogyan élnek túl 1-1 éjszakát és hogyan kerülnek egyre közelebb az igazsághoz. A sztori mellett a jelenetek... hát valami eszméletlen. Ez az operatőr valami fenomenális. Sőőőőt, talán túlságosan is az.

Hisz sokszor elvette a figyelmem a sztoriról az, hogy éppen milyen szép a hely, vagy mennyire eszméletlen menőn van már felvéve az adott jelenet. Ezek mellett pedig a karakterek is jók voltak, a 6 rész ellenére sikerült elég jól megismernünk őket, így szoríthattunk, hogy túléljék ezt az egészet. Talán kicsit túlzás és fura ezt így kimondani, de tényleg egy dolgot sem tudnék felmutatni nektek benne, ami nem tetszett volna a sorozatban. Semmit. Ez tényleg tökéletes volt, mikor ilyenhez van kedvünk akkor műfajában a legjobb.

SPOILER: A vége valami brutál menő volt, az összes létező szálat nyitva hagyták, amiből bár következtethettünk volna dolgokra, de mivel jön a második évad ezért csak várjuk a folytatást. Az az utolsó 5 perc szerintem vitte az egész sorozatot, eszméletlen volt. Komolyan. SPOILER VÉGE. Én mindenkinek, de tényleg mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. A részek rövidek (45-55 percesek), de annál tartalmasabbak. Félve kezdtem bele, de már az első rész levett a lábamról. Ha esetleg elkerülte volna ez a sori a figyelmeteket, akkor most mindenképp írjátok fel a listátokra, mert megéri.

Zene: A soundtrack lenyűgüző volt, nagyon szépek voltak az aláfestő zenék, egy számot viszont el tudtam volna viselni (ha már koreai soriról van szó), de nem feltétlen hiányzott igazából belőle. Anélkül is jó volt.

Szereplők: Mivel nem nagyon tudtuk őket megismerni, ezért csak a királyról írnék.

Ju Ji Hoon - Lee Chang: A koronahercegként felelősségteljes, népét folyton a szeme előtt tartja és inkább meghalna, mintsem magára hagyja őket. Igazából 6 rész alatt nem nagyon tudtuk kiismerni a karaktereket, de amit láttam belőle az elegendő volt ahhoz, hogy meghatározzam, hogy egy nagyon jó király válik majd belőle, hisz tényleg a népe volt az első, vészhelyzetben is inkább leghátul maradt saját életét mit sem féltve, hogy segítsen embereinek. Én nagyon remélem, hogy lesz hamarosan második évad, és továbbra is láthatjuk a karaktert. Ji Hoon főszerepe ezuttal is nagyon megnyert magának. Nem sok sorozatban láttam még, de eddig mindenhol jó karakterei voltak. Az idei sorozatát már alig várom, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó karaktere lesz ott is. És nézzétek, végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Így utolsó sor gyanánt is csak annyit tudok mondani, hogy nézzétek meg, nagyoooon megéri!

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: The Smile Has Left Your Eyes

The Smile Has Left Your Eyes ~
Hundred Million Stars From The Sky

Műfaj: misztikus, thriller, romantikus, dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Yoo Jin Kook nyomozóként dolgozik. Szülei már meghaltak, de húgával, Yoo Jin Kang-gal boldogan élnek. Egyszer aztán történik egy gyilkosság, amelyben egy fiatal nőt ölnek meg, s Jin Kook eldönti, hogy mindenképp elkapja a gyilkost. Közben Jin Kang megismerkedik egy férfival, Kim Moo Young-gal. A fiú semmire sem emlékszik gyermekkorából, azonban teljesen egyedül él, s tudja, hogy valami szörnyűség történt vele gyerekként, de maga sem tudja, hogy mi. Jin Kang és Moo Young között szép lassan szerelem gyúl, azonban bátyja, Jin Kook megrögzötten és betegesen hiszi, hogy a férfi a tettes a nő meggyilkolásában, s mindent megtesz, hogy eltaszítsa őt kishúgától.

Vélemény: Fogalmam sem volt, hogy milyen stílusú sorozatra számítsak, mert szokásomhoz híven nem olvastam el miről fog szólni, de Seo In Guk összes szerepe kötelező számomra, szóval ez sem maradhatott ki. Na már most, az első rész után egyből feltűnt, hogy nem egy megszokott sorozat ez. Eléggé elvont, depressziós. Ez nem csak a történetből adódik, hanem a felvételi módból, a soundtrackből, a kameraállásokból, meg úgy mindenből.

Ez persze nem rossz, csupán csak más, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Nem is tudom, hogyan meséljem el nektek így az egészet. Egy nagyon, de tényleg nagyon depressziós, elgondolkodtató és megható sorozatra sikeredett, ami még most is sokszor eszembe jut, mert tényleg nagyon maradandó a sorozat. Na de akkor lássuk csak miről is szólt ez a történet, mert szerintem van mit mesélni / beszélni róla, méghozzá bőségesen.

Kapunk egy lelkileg sérült főszereplő srácot, aki igazából nem vesz tudomást a körülötte lévő világról, elél a maga kis világában, saját magát gorombasággal és szemétkedéssel védi, ezért eléggé bunkónak tűnhet mások számára. Emellé kapunk egy védelmező bátyót is, aki hatalmas terhet cipel, s 25 éve immár, hogy vezeklik bűnéért. És kapunk egy főhősnőt is, aki próbál pozítivan élni és hálád adni az égieknek, hogy egy ilyen testvért kapott.

Minden apró mozzanat és érzés annyira szép és elgondolkodtató volt a sorozatban, hogy sokszor elkapott a sírás is. Itt volt a főhős, aki mindig is egyedül élt a maga kis kuckójában, s mikor megismeri a lányt és egyre közelebb kerül hozzá úgy nyílik meg annak egyre jobban, úgy kerül egyre jobban felszínre a sebezhető éne. Nagyon szép, mély és megható érzelem alakult ki kettejük között, ténylegesen halálosan egymásba szerettek.

De ebben a sorozatban ez totálisan érthető is volt, mivel már a sorozat elejétől szép lassan egyre és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és szép lassan lesznek egymás oltalmazói. Akkor itt volt a főhősnő is, aki pontosan tudta, hogy mennyi mindent köszönhet a bátyjának, s próbált egyensúlyt találni a két férfi között. Ami nem volt könnyű. Nem taszította el a szerelmét, kitartott mellette szemben, de ugyanakkor bátyjától sem fordult el.

És akkor itt van a bátyja által cipelt teher is, ami persze, tudjuk, tényleg olyan dolog, ami miatt az ember máshogy éli az életét, de ő túlságosan is mélyen bánta azt, amit tett. Ez nem volt rossz, mármint, nem dramatizálták túl feleslegesen, csupán a karakter volt olyan, akit ez nagyon megrázott. A sorozatban inkább ezeken az apró mozzanatokon és érzelmeken és a karaktereken volt a hangsúly, de ennek ellenére is izgalmasra sikeredett.

Kaptunk akciót és thrillert is, s bár az események kimenetele eléggé megjósolható volt (talán direkt készült így a sorozat, hogy sejtjük már jó előre, hogy mi lesz ebből az egészből), de ettől függetlenül voltak benne fordulatok és meglepetések is. Az utolsó 2 rész viszont brutál volt, nem is bírtam egyszerre megnézni, többször le kellett állítanom a sorozatot, mert annyira sok volt az egész érzelmileg. A vége pedig... hát brutális.

Összességében, egy nagyon, de tényleg nagyon mélyen elgondolkodtató sorozat volt, ami eléggé depressziós és kicsit elvont is, de én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes ezt egyszer megnézni, mert szerintem műfajában nagyon jóra sikerült. Kell hozzá egy hangulat, az tény, de szerintem ezt a történetet nem éri meg kihagyni, szóval bátran és teljes szívből tudom mindenkinek ajánlani, mert ténylegesen megéri megnézni.

Zene: A 4 ost közül 3 nagyon szép lett: Gu Yoon Hoe 'Moonlight', Ahn Ji Yeon 'Lost' illetve a két főhős által énekelt (Seo In Guk hangja még mindig gyönyörű) 'Star'.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket sorrjában.

Seo In Guk - Kim Moo Young: Szemétkedik és bunkó mindenkivel, így védi saját magát a világ ellen, hogy ne kapjon több sebet, mert már nem bírja elviselni őket. De valójában egy olyan emberre van szüksége, aki segít neki, aki kitart mellette, aki ott van, amikor rémálmai vannak. S a főhősnőben találja meg ezt a személyt. Annyira, de annyira szomorú és szánnivaló volt ez a pasi, hogy az nem igaz. Tudjátok, hogy az ilyen karakterek / emberek a gyengéim, már a sorozat legelején csomószor rámjött a sírás. Bunkó természete ellenére annyira gyámoltalan volt, hogy az ember szíve majd belehasadt. Seo In Guk hatalmas kedvencem, mind tudjátok. Ez a szerep ezúttal nagyon eltért a megszokott vidám és bohókás karaktereitől. Sokszor tényleg annyira ijesztő volt a mimikája, hogy nehéz volt elképzelni azt, hogy más sorikban meg olyan cuki, hogy majd belehalunk. Durva és meglepően jó alakítása volt itt, lenyűgöző ez a pasi.

Jung So Min - Yoo Jin Kang: Boldogan él bátyjával, és hálás mindenért az életében. Mikor megismeri a főhőst, kicsit magát látja benne, hogy akár mi is lehetett volna az életével, ha nincs bátyja, így elkezd szimpatizálni a fiúval egészen addig, míg bele nem szeret. Jin Kang karaktere alapvetően nagyon szerethető volt, és nagyon tetszett, hogy tényleg támaszt nyújtott a fiúnak, de ugyanakkor nem fordult el a bátyjától, hanem próbálta inkább közelebb hozni egymáshoz a két férfit. Tudta, hogy mennyi mindent tett érte a bátyja, és nem telt el rész úgy a soriban, hogy ezzel ne lett volna tisztában. Ez nagyon tetszett benne. Néha volt 1-2 (szerintem) felesleges hisztije a soriban, aminél úgy voltam, hogy oké, de ettől függetlenül én nagyon megkedveltem őt. A színésznőt kedvelem, több szerepét láttam már, In Guk-kal nagyon aranyosak voltak együtt.

Park Sung Woong - Yoo Jin Kook: Több év eltelt már, de ő még mindig úgy él, hogy egy pillanatra sem felejti el, amit tett. Őszintén, Jin Kook karaktere nagyon megindító volt. Bár nyílván, megrázó dolog volt, amit tett, de ő túlságosan is vezekelt a dologért, holott a végére azért szépen körberajzolódott, hogy mi is történt akkor pontosan. Szerintem megható és megindító volt az, hogy ennyi év után is ennyire bántja a dolog. Nagyon tetszett az is, hogy ennyire szereti és védelmezi húgát. Ahh egyszerűen brutál jó volt ez a karakter. Nagyon, de nagyon megszerettem őt a főhős mellett, mindkettő pasi karakter lenyűgöző volt. Park Sung Woong szintén bohókás karakterei mellett felüdülés volt egy ilyen szerepben látni őt. Alig várom már, hogy újabb és újabb szerepei legyenek a jövőben, biztos, hogy mindet nézni fogom. És nézzétek, a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a sorozathoz.

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10