Sorozat: The Smile Has Left Your Eyes

The Smile Has Left Your Eyes ~
Hundred Million Stars From The Sky

Műfaj: misztikus, thriller, romantikus, dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Yoo Jin Kook nyomozóként dolgozik. Szülei már meghaltak, de húgával, Yoo Jin Kang-gal boldogan élnek. Egyszer aztán történik egy gyilkosság, amelyben egy fiatal nőt ölnek meg, s Jin Kook eldönti, hogy mindenképp elkapja a gyilkost. Közben Jin Kang megismerkedik egy férfival, Kim Moo Young-gal. A fiú semmire sem emlékszik gyermekkorából, azonban teljesen egyedül él, s tudja, hogy valami szörnyűség történt vele gyerekként, de maga sem tudja, hogy mi. Jin Kang és Moo Young között szép lassan szerelem gyúl, azonban bátyja, Jin Kook megrögzötten és betegesen hiszi, hogy a férfi a tettes a nő meggyilkolásában, s mindent megtesz, hogy eltaszítsa őt kishúgától.

Vélemény: Fogalmam sem volt, hogy milyen stílusú sorozatra számítsak, mert szokásomhoz híven nem olvastam el miről fog szólni, de Seo In Guk összes szerepe kötelező számomra, szóval ez sem maradhatott ki. Na már most, az első rész után egyből feltűnt, hogy nem egy megszokott sorozat ez. Eléggé elvont, depressziós. Ez nem csak a történetből adódik, hanem a felvételi módból, a soundtrackből, a kameraállásokból, meg úgy mindenből.

Ez persze nem rossz, csupán csak más, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Nem is tudom, hogyan meséljem el nektek így az egészet. Egy nagyon, de tényleg nagyon depressziós, elgondolkodtató és megható sorozatra sikeredett, ami még most is sokszor eszembe jut, mert tényleg nagyon maradandó a sorozat. Na de akkor lássuk csak miről is szólt ez a történet, mert szerintem van mit mesélni / beszélni róla, méghozzá bőségesen.

Kapunk egy lelkileg sérült főszereplő srácot, aki igazából nem vesz tudomást a körülötte lévő világról, elél a maga kis világában, saját magát gorombasággal és szemétkedéssel védi, ezért eléggé bunkónak tűnhet mások számára. Emellé kapunk egy védelmező bátyót is, aki hatalmas terhet cipel, s 25 éve immár, hogy vezeklik bűnéért. És kapunk egy főhősnőt is, aki próbál pozítivan élni és hálád adni az égieknek, hogy egy ilyen testvért kapott.

Minden apró mozzanat és érzés annyira szép és elgondolkodtató volt a sorozatban, hogy sokszor elkapott a sírás is. Itt volt a főhős, aki mindig is egyedül élt a maga kis kuckójában, s mikor megismeri a lányt és egyre közelebb kerül hozzá úgy nyílik meg annak egyre jobban, úgy kerül egyre jobban felszínre a sebezhető éne. Nagyon szép, mély és megható érzelem alakult ki kettejük között, ténylegesen halálosan egymásba szerettek.

De ebben a sorozatban ez totálisan érthető is volt, mivel már a sorozat elejétől szép lassan egyre és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és szép lassan lesznek egymás oltalmazói. Akkor itt volt a főhősnő is, aki pontosan tudta, hogy mennyi mindent köszönhet a bátyjának, s próbált egyensúlyt találni a két férfi között. Ami nem volt könnyű. Nem taszította el a szerelmét, kitartott mellette szemben, de ugyanakkor bátyjától sem fordult el.

És akkor itt van a bátyja által cipelt teher is, ami persze, tudjuk, tényleg olyan dolog, ami miatt az ember máshogy éli az életét, de ő túlságosan is mélyen bánta azt, amit tett. Ez nem volt rossz, mármint, nem dramatizálták túl feleslegesen, csupán a karakter volt olyan, akit ez nagyon megrázott. A sorozatban inkább ezeken az apró mozzanatokon és érzelmeken és a karaktereken volt a hangsúly, de ennek ellenére is izgalmasra sikeredett.

Kaptunk akciót és thrillert is, s bár az események kimenetele eléggé megjósolható volt (talán direkt készült így a sorozat, hogy sejtjük már jó előre, hogy mi lesz ebből az egészből), de ettől függetlenül voltak benne fordulatok és meglepetések is. Az utolsó 2 rész viszont brutál volt, nem is bírtam egyszerre megnézni, többször le kellett állítanom a sorozatot, mert annyira sok volt az egész érzelmileg. A vége pedig... hát brutális.

Összességében, egy nagyon, de tényleg nagyon mélyen elgondolkodtató sorozat volt, ami eléggé depressziós és kicsit elvont is, de én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes ezt egyszer megnézni, mert szerintem műfajában nagyon jóra sikerült. Kell hozzá egy hangulat, az tény, de szerintem ezt a történetet nem éri meg kihagyni, szóval bátran és teljes szívből tudom mindenkinek ajánlani, mert ténylegesen megéri megnézni.

Zene: A 4 ost közül 3 nagyon szép lett: Gu Yoon Hoe 'Moonlight', Ahn Ji Yeon 'Lost' illetve a két főhős által énekelt (Seo In Guk hangja még mindig gyönyörű) 'Star'.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket sorrjában.

Seo In Guk - Kim Moo Young: Szemétkedik és bunkó mindenkivel, így védi saját magát a világ ellen, hogy ne kapjon több sebet, mert már nem bírja elviselni őket. De valójában egy olyan emberre van szüksége, aki segít neki, aki kitart mellette, aki ott van, amikor rémálmai vannak. S a főhősnőben találja meg ezt a személyt. Annyira, de annyira szomorú és szánnivaló volt ez a pasi, hogy az nem igaz. Tudjátok, hogy az ilyen karakterek / emberek a gyengéim, már a sorozat legelején csomószor rámjött a sírás. Bunkó természete ellenére annyira gyámoltalan volt, hogy az ember szíve majd belehasadt. Seo In Guk hatalmas kedvencem, mind tudjátok. Ez a szerep ezúttal nagyon eltért a megszokott vidám és bohókás karaktereitől. Sokszor tényleg annyira ijesztő volt a mimikája, hogy nehéz volt elképzelni azt, hogy más sorikban meg olyan cuki, hogy majd belehalunk. Durva és meglepően jó alakítása volt itt, lenyűgöző ez a pasi.

Jung So Min - Yoo Jin Kang: Boldogan él bátyjával, és hálás mindenért az életében. Mikor megismeri a főhőst, kicsit magát látja benne, hogy akár mi is lehetett volna az életével, ha nincs bátyja, így elkezd szimpatizálni a fiúval egészen addig, míg bele nem szeret. Jin Kang karaktere alapvetően nagyon szerethető volt, és nagyon tetszett, hogy tényleg támaszt nyújtott a fiúnak, de ugyanakkor nem fordult el a bátyjától, hanem próbálta inkább közelebb hozni egymáshoz a két férfit. Tudta, hogy mennyi mindent tett érte a bátyja, és nem telt el rész úgy a soriban, hogy ezzel ne lett volna tisztában. Ez nagyon tetszett benne. Néha volt 1-2 (szerintem) felesleges hisztije a soriban, aminél úgy voltam, hogy oké, de ettől függetlenül én nagyon megkedveltem őt. A színésznőt kedvelem, több szerepét láttam már, In Guk-kal nagyon aranyosak voltak együtt.

Park Sung Woong - Yoo Jin Kook: Több év eltelt már, de ő még mindig úgy él, hogy egy pillanatra sem felejti el, amit tett. Őszintén, Jin Kook karaktere nagyon megindító volt. Bár nyílván, megrázó dolog volt, amit tett, de ő túlságosan is vezekelt a dologért, holott a végére azért szépen körberajzolódott, hogy mi is történt akkor pontosan. Szerintem megható és megindító volt az, hogy ennyi év után is ennyire bántja a dolog. Nagyon tetszett az is, hogy ennyire szereti és védelmezi húgát. Ahh egyszerűen brutál jó volt ez a karakter. Nagyon, de nagyon megszerettem őt a főhős mellett, mindkettő pasi karakter lenyűgöző volt. Park Sung Woong szintén bohókás karakterei mellett felüdülés volt egy ilyen szerepben látni őt. Alig várom már, hogy újabb és újabb szerepei legyenek a jövőben, biztos, hogy mindet nézni fogom. És nézzétek, a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a sorozathoz.

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: Alice - Boy From Wonderland

Alice: Boy From Wonderland

Műfaj: romantikus, misztikus, horror

Játékidő: 115 perc

Premier: 2015. december 10.

Ismertető: Történetünk főhősnője, Hye Joong, semmire sem emlékszik gyerekkorából. Minden este szörnyű rémálmok gyötrik, amiktől nem tud sehogysem szabadulni. Emiatt nagyon zárkózott, csendes és természetesen kissé furcsa lány. Nagynénje, hogy segítsen neki megszabadulni szenvedéseitől, elviszi egy sámánhoz akinek segítségét kérik. Ez a sámán azt mondja nekik, hogy vigyék vissza a családi villába a lányt, ahol régen éltek és ott meg kell találnia valamit, ami elveszett. Ha sikerrel jár, akkor a rémálmai abbamaradnak. Ebben a villában találkozik a titokzatos fiúval, Hwan-nal aki már nagyon régóta ismeri őt, valamint Soo Ryun-nal, aki cseppet sem kedveli Hye Joong-ot.

Vélemény: Kicsit furcsa lesz úgy bejegyzést írnom, hogy nem igazán értettem, hogy miről szólt a film. Nagyon szeretem a kicsit elvont, igazán elgondolkodtató filmeket, és úgy gondoltam, hogy ez egy ilyen lesz. Valamint Jonghyun újdonsült kedvencemmé vált mostanában, szóval kiválasztottam ezt a filmet, amiben szerencsére főszerepet játszott. Végülis ha belegondolok, megkaptuk a filmtől amit várunk. A nagy baj csak az, hogy túlságosan is elgondolkodtató volt a sztori.

Olyannyira, hogy szinte semmit sem értettem meg belőle. Komolyan mondom. A film 80 százalékáról fogalmam sincs. Az a rengeteg jelenet, rengeteg bevágás, annyira teljes értelmetlenségnek tűntek hiába koncentráltam nagyon a filmre. Egy két dolog tiszta lett a végére, de tényleg csak egy pár dolog. Utánaolvastam a filmnek, hátha van olyan ember, aki értette, hogy mit is akartak pontosan átadni nekünk ezzel a sztorival és segítene nekem is megérteni.
Sokan írták, hogy meg kell mégegyszer nézni a filmet, hogy picit tisztább legyen, de sokan írták, hogy még úgy sem értettek sokmindent. Ami viszont elég nagy baj, hiszen az egy dolog, ha gondolkodik a néző, de az egy másik, mikor neki kéne kitalálnia, hogy ennek a jelenetnek például mi értelme volt. Egyszer talán majd újranézem, de egy darabig biztosan nem, mert nagyon nagyot csalódtam a filmben. Valahogy sokkal jobbra és sokkal másabbra számítottam.

Szereplők: Na lássuk csak akkor még két főhősünket a szokásos módon.

Hong Jong Hyun - Hwan: Egy titokzatos fiú, akivel a lakásban találkozik a lány, és aki folyton segít főhősnőnknek. Először nem értettem, hogy miért volt a házban a fiú, mi a fene ez az egész, és miért segít a lánynak. Ez az egy dolog szerencsére nagyjából tisztázódott, szóval többé kevésbé megértettem a lényegét. Hwan egy csendes, segítőkész fiú volt, aki nagyon szerette a lányt. Nem akarok mást mondani, hogy ne spoilerezzek azok számára, akik tervezik még megnézni a filmet, de a lényeg, hogy Jonghyun nagyon jó munkát végzett, hiszen nagyon sikerült átadnia a fiú létezésének okát a szerepével. Nagyon remélem, hogy Jonghyun minél többet fog szerepelni a jövőben végre főszerepben is, mert borzasztóan szeretem őt, borzasztó jó színész, és borzasztóan jól megállná a helyét mindenféle szerepben.
Jung So Min - Hye Joong: Rémálmai miatt csendes és zárkózott lány, aki nem tudja, hogyan kell mosolyogni, vagy boldognak lenni. Tudjátok, hogy nem szeretem az olyan női főhősőket, akik teljesen fapofák, és akiktől az ember kedve is elmegy, de ezúttal ehhez a sztorihoz kicsit furcsa lett volna egy életvidám és optimista lány, szóval ettől eltekintek. Hye Joong kicsit fura volt (érthetően), de a végére sikerült neki is kicsit oldódnia, aminek örültem, mert kicsit szerethetőbbé vált ezáltal a karaktere. Na nem mintha annyi időm lett volna a karaktereket kiismerni, mikor azt se tudtam éppen mi történik a szemem előtt.... xD. Mindenesetre So Min-t szeretem, ha jól emlékszem még egy szerepével sem verte nálam ki a biztosítékot, ami jó jel. Remélem a jövőben őt is több és több szerepben láthatjuk majd őt is.

Történet: 4/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Because This Is My First Life

Because This Is My First Life

Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2017
Csatorna: tvN

Ismertető: Nam Se Hee egy szörnyen zárkózott ember, aki beosztotta a teljes életét és a pénzét, hogy mit mire és hogyan fog költeni. Tökéletesen el van macskájával, azonban egy lakótársa van szüksége a pénz miatt. Csakhogy az eddigi lakótársai koránt sem voltak olyan tökéletesek mint ő azt elképzelte. Főhősnőnk, Yoon Ji Ho kikényszerül családi lakásából, hiszen öccse megházasodott, és így kellemetlenül érzi magát otthon. Azonban jelenlegi fizetéséből nem tudna saját lakást keresni, valaki viszont mesél neki Nam Se Hee kiadó szobájáról, ami remek áron van. A lány azt hiszi először, hogy a főbérlője nő, az pedig fordítva, azt hiszi, hogy Ji Ho férfi. Jó pár napig nem is találkoznak, úgy élnek egymás mellett, s Nam Se Hee tökéletesen meg van elégedve új bérlőjével, hiszen a lány minden rá szabott feladatot megcsinál. Azonban hamarosan egymásba botlanak, hiszen mégiscsak egy házban élnek.

Vélemény: Nagyon nagyon vártam már a sorozatot, hisz 5 év után Lee Min Ki végre újra sorozatban szerepel, s ráadásul főhősként. A színésznőt is kedvelem, szóval izgatottan vártam már, hogy elkezdjék végre a sorozatot. Az első 2 rész borzasztóan elnyerte a tetszésemet. Ami a legjobb volt, hogy végre nem egy szokásos főhőst kapunk, ráadásul a főhősnő sem volt idegesítő, sőt, nagyon aranyos és szerethető volt. Egy vicces és sok mindent tartogató szituációba keverednek, ami nagyon fel kelti a nézők figyelmét, és izgatottan várják a következő heti részeket.

Ahogy haladt előre a sorozat hétről hétre, úgy élveztem egyre jobban és jobban. Aztán nem tudom, hogy mikor volt az a pont, amikor már nagyon, de nagyon vártam a sorozatot, de tudom, hogy még a fele előtt. Annyira aranyos, vicces és szép volt egyszerre, hogy csak úgy nézette magát. Na de lássuk csak mi volt az, ami olyan igazán jó volt ebben a sorozatban. Egyrészt borzasztóan szép és érdekes volt, ahogyan a főhőst folyton kimozdítja a főhősnő a komfortzónájából. Ahogy egyre jobban és jobban elkezd aggódni érte és elkezdi nyitni mások felé.
Nagyon szép volt, ahogyan a karakter változott az első résztől az utolsóig. Nagyon, de nagyon kedveltem őket. Nagyon jó volt, hogy a romantika közöttük szép lassan alakult ki, nem úgy volt, hogy egyik részről a másikra már halálosan szerelmesek egymásba. Egyre jobban és jobban szerettek egymásba, ami szerintem írtó aranyos volt, hisz nem egy hétköznapi főhősről van szó ezúttal. A romantikus jelenetek is szépek voltak, nem volt túldramatizálva, éppen megfelelő mennyiségű drámát zúdítottak ránk, ami azért elég ritka az ilyen műfajú sorikban.

És ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen egy sori. Romantikánál maradva, a két másik párosunk is nagyon aranyos volt. Mind a három szerelmi szál benne más volt, de a 3 lány mégiscsak barátnők voltak. Nagyon kedveltem mindhárom párost, így nem volt az, hogy amikor az egyik volt éppen szerepben akkor vártam volna hogy véget érjen, mert a másikat jobban szeretem. Egyszerűen úgy volt aranyos az egész ahogyan volt, a romantikára egyetlen egy rossz szót sem tudnék mondani, tényleg annyira jó és édi volt.
Ami szintén érdekes volt benne, ahogyan a mindennapi problémájukkal küzködtek. Nem voltak eltitkolt családi kapcsolatok, nem volt korrupció és nem voltak gyilkosságok, mégis a maguk kis hétköznapi problémájukkal nagyon a nézők szívébe tudták lopni magukat. Talán pont azért mert annyira kis hétköznapi volt az egész. Szintén plusz pont a sorinak, hogy a dramatizálást nagyon kerülték. Mármint, oké, volt benne egy kicsi, de éppen az elegendő mennyiség, nem éreztem azt, hogy már a világba is elnyúzzák a két főhős közötti kapcsolatot. Pontosan amennyi kellett.

A sorozat szépen van felépítve, nem igazán van benne keret, ami általában hiányt hagy maga után, de ezúttal ez így volt jó. A legfőképp a főhős karakterén van a hangsúly, aki teljesen be van zárkózva a maga kis világába. Mást igazából nem is tudok nektek mondani. Egyszerűen egy nagyon aranyos, édes, kicsit megható és elgondolkodtató sorozat volt, amiben kerülik a dramatizálást, nem húzzák az eseményeket, a karakterek szerethetőek, a felcsendülő zenék gyönyörűek, a jelenetek pedig igazán hidegkirázósak. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani.

Zene: Aranyosak voltak, a kedvenceim ezek lettek: Ben 'Can't Go', Melomance 'I Want To Love You' és MoonMoon 'Marriage' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét a szokásos módon.

Lee Min Ki - Nam Se Hee: Teljesen bezárkózott ember, aki igazából csak azért él, mert élnie kell. Tökéletesen beosztotta életét halála napjáig. Se Hee alapjáraton egy olyan ember volt, aki lelkileg nagyon sérülékeny, épp ezért választotta ezt az életét. Nagyon, de nagyon sajnáltam őt folyton, meg annyira vicces is volt, ahogyan olyan helyzetekbe kerül, amikre egyáltalán nem számított. Tudtam, hogy a végére engedni fog ebből a merevségből, de ezt a karakterváltozást annyira szépen és természetesen sikerült megoldani, hogy csak emelem kalapom. A végére is kicsit zárkózott, nehezen megnyíló ember volt, de tudtott mosolyogni, próbált nyitni az emberek felé. Lee Min Ki-től ilyen karaktert még egyszer sem láttam, szóval ismételten csak le vagyok nyűgözve tőle. Remélem a jövőben sok főszerepe lesz.

Jung So Min - Yoon Ji Ho: Egy aranyos, kedves és ártatlan lány, akit igazából mindenki kedvel. Ji Ho tényleg egy olyan lány volt, akinek persze van 1-2 húzása ami annyira nem szimpatikus, de ez tette őt emberivé. Nem hisztizett, nem volt magatehetetlen és egyszer sem verte ki a biztosítékot nálam, ami pedig nagyon jó jel, mert sajnos a koreaiaknál a főhősnőkön van mit javítaniuk. Mindenesetre Ji Ho nagyon szerethető volt, tetszett, ahogyan próbált segíteni a szeretett férfinak, hogy kicsit kimozduljon a csigaházából. Aranyosak voltak együtt nagyon. So Min-t szeretem, mert mindig aranyos karakterei vannak, remélem ez a jövőben is így marad, és azt is, hogy még sokszor láthatjuk majd őt főszerepben természetesen.

" Azt akartam mondani, hogy ajándékot vettem neki.

Azt akartam mondani, hogy még sok focimeccs lenne, amit megnézhetnénk. 

Ezt akartam mondani. "

Történet: 9/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: D-Day

D-Day

Műfaj: dráma, orvosi, romantikus, katasztrófa
Részek száma: 20
Dátum: 2015
Csatorna: JTBC

Ismertető: Szöul városát egy hatalmas földrengés rázza fel. Rengeteg a sérült, a telefonok nem működnek, a kórházak többsége nem üzemel, borzasztó a helyzet. 20 részen keresztül a Mirae kórház dolgozóit, köztük a fájdalmas múlttal rendelkező, de a legemberségesebb Lee Hae Sung 'harcát' kísérhetjük figyelemmel. Rengeteg orvos és tűzoltó hajszolja túl magát az emberekért, azonban a földrengés okozta károk mellett a politikai harcok és családi viszonyok is kimerítik őket. Hogy a romantika is adott legyen, itt van nekünk a busani Jung Ddol Mi rezisztens, aki szerencsétlenségére pont akkor érkezik Szöulba, amikor a földrengés megtörténik. Kezdetben nem jönnek ki túl jól Lee Hae Sung doktorral, de utána mindenben egymás mellett fognak állni.

Vélemény: Már a tavaly láttam az új sorozatok listáján azonban akkor még sem színész sem sztori nem volt. Én őszintén még nem csináltam olyat, hogy felírjak ezek nélkül egy sorozatot a megnézendők listájára. De ennek sikerült, csakis a cím miatt. Számítottam rá, hogy valami nagyon jó kis sztori lehet, ha ilyen jó a címe. Aztán nem volt róla semmi hír. Végül idén Kim Young Kwang instáján láttam ahogy felrak egy előzetest a soriról. Mit ne mondjak... egyszerűen le voltam nyűgözve.

A sorozat bombasztikus előnnyel indult nálam. 3 okból. 1 - a katasztrófa filmek, történetek a végzeteim. 2 - az orvosos sorozatokat imádom. 3 - Kim Young Kwang. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy tudjam imádni fogom. Na de lássuk csak a sorozatot. Én vallom, hogy ez a sorozat lesz az 'áttörés' a koreaiaknál a számítógépes effektek javulására, hisz nagyon sok sorozatnál elég rosszul oldják meg a 'nem természetes' jeleneteket. S hatalmas meglepetésemre, itt nagyon jól sikerült.
Fogalmam sincs, mennyi pénzt ölhettek ebbe a sorozatba, de szerintem meglepődnék ha látnám, pedig nyilvánvaló, hogy rengeteget. A látvány mellett a karakterek is nagyon jók voltak, rengeteg kedvencem született, s ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire jó, amikor egy sztoriban a mellékszereplőkre (és nem csak kettőre) is nagyon figyelnek, külön történetünk van, esetleg külön szerelmi szál kapcsolódik hozzájuk. Csomó szereplőért izgultam végig.

Nagyon tetszettek maguk a műtős jelenetek is, műfajához híven rengeteg ilyen jelenet volt benne, no meg ugye egy kórházban játszódik az egész. Tény, hogy voltak jelenetek amik saját magukat ismételték, lásd tipikus példa, hogy Lee Hae Sung behozza a beteget, az igazgató: vidd innen, Han Woo Jin: semmi esélye. Mégis, én élveztem tizedjére is megnézni a szituációt, érdekelt, hogy mi lesz az adott személlyel, hisz ugye olyanra is volt példa, hogy az illető sajnos nem élte túl.
Tetszett, ahogyan a kis műtős csapatunk összeállt, nagyon megszerettem őket. Egy külön atmoszférát és egyfajta meghittséget ad a sorozatnak az a tény, hogy mind egy azon épületben vannak, együtt élik túl, együtt éheznek, együtt alszanak és a többi. Talán ez az oka annak, hogy annyira szeretem a katasztrófa filmeket. Mindig összeáll egy kisebb nagyobb csapat akik a saját és mások életükért küzdenek kitartóan. Szerintem ez nagyon szép és tényleg rettentő megható.

A sorozatban a jelen mellett a múlt is kap valamennyi szerepet, s bár a legtöbb karakterről csak annyit tudunk, amennyit mutattak nekünk a jelenből, azért vannak olyan szereplők is, akiknek múltjukra is fény derül, s szép lassan megmagyarázzák nekünk a dolgokat. Bár tény, hogy a sztoriban abszolút a jelenen, no meg a túlélésen van a hangsúly. Főszereplő párosunkra is rátérve, én nagyon megkedveltem kettejüket, hihetetlen jól mutattak együtt, nagyon szeretnivalóak voltak.
Tetszettek a civakodások, a kioktatások, a vicces, romantikus és megható pillanataik is. Amit egyedül sajnálok az az, hogy nem csattant el csak egy fránya csók. Nemáááár. S még volt egy dolog ami miatt picit haragszom a sorozatra, SPOILER: az a nagyon megkedvelt tűzoltónk halála volt. Csodaszép volt, meghatódtam, szétbőgtem a szemem, de én úgy gondolom, nem feltétlen volt szükséges ekkora áldozatot hozni csak azért, hogy sírjunk, hisz nem egyszer törött el a mécses.

SPOILER VÉGE. Szóval igen, abszolút állítom és kijelentem és hiszem és a többi, hogy idei (és minden idők) legjobb sorozatai között van. Nem tudom, hogy másnak is annyira tetszett-e, mint nekem, de komolyan mondom, hogy szerintem mindenkinek látnia kell, mert tényleg nagyon nagyon és ezerszer is nagyon jó volt. Minden percét imádtam és végigizgultam. Csak azt bánom, hogy 20 részes. Én simán elnéztem volna őket kétszer ennyi ideig is, még hogyha saját magát ismétli is a sztori.

Zene: A háttérzenék kiemelkedően jók voltak, ebből a legjobban a 'Main Theme' tetszett, le is töltöttem. Emelett nagyon szép számok is születtek a sorozathoz, mint például a 'Let You Know', ami nagyon illett a romantikus jelenetekhez, és a 'The Day'.

Szereplők: Na és lássunk csak sorban pár szereplőt.
Kim Young Kwang - Lee Hae Sung: Egy hihetetlen emberséges srác, aki hiszi, hogy mindenkit meg tud menteni, csak akaraterő és kitartás kell hozzá. Mind emelett egy nagyon fájdalmas múltat tud maga mögött, kapcsolata öccsével nem túl jó, édesanyja pedig kómában fekszik. ...... Azta. Nem találok szavakat. Komolyan nem. Ahogy fent is írtam, egy hihetetlen jó karakter, hihetetlen jó személyiséggel és mindezt egy hihetetlen jó színész játssza el. Kim Young Kwang azért nagy kedvencem, mert ritka olyan színészek egyike, akire ha ránézel nem tudod elképzelni rossz fiúként. Tényleg nem. Ő olyan tipikus jófiú akárhogy nézem, és ez a tipikus jófiú olyan nagyon jól hozta ezt a hihetetlen rendes karaktert. Nem csak az idei, hanem minden idők legjobb férfi karakterei közé bekerült. Kim Young Kwang eddig is nagy kedvencem volt, dehát most már legkedvencebbek között van.
Jung So Min - Jung Ddol Mi: Kicsit fura és flúgos csaj, aki a szidást kihívásként veszi, és azért is megmutatja, hogy ő erre bizony képes. Erre a legnagyobb példa az volt, hogy amikor Lee Hae Sung azt mondta neki, hogy az orvosi engedélye csak egy darab papír, ő összeszedte magát és szintén elnyerte a legrendesebb orvos címet. Képességein még van mit csiszolni, de rengeteget fejlődött a sorozat folyamán. Mint karakter én nagyon megkedveltem őt, nagyon jól mutattak együtt főhősünkkel. Aranyos volt, aggódott a srácért, segített neki ahol tudott. Én tényleg csak azt bánom nagyon, hogy nem csattant el még egy csóóók. Az annyira hiányzott a sorozatból... *sírok*. No, szóval igen, egy nagyon szerethető női főhőst kaptunk hatalmas szerencsénkre. Jung So Min karakterei mindig hasonlóak, de nekem ez volt az eddigi kedvencem tőle. Remélem a jövőben ezt a két színészt még összerakják egy jó kis sorozat erejéig.
Ha Seok Jin - Han Woo Jin: Nagyon tehetséges orvos, aki bár régen Lee Hae Sung legjobb barátja volt, most nagyon eltávolodtak egymástól. Han Woo Jin volt az, aki a legtöbbet változott a sorozatban, visszatalált régi önmagához. A sorozat elején bár gonoszkodott, és amikor azt mondogatta folyamatosan, hogy 'a betegnek nincs esélye', akkor legszívesebben felképeltem volna, mégsem tudtam őt utálni, csak sajnálni és sajnálni. Hírneve és pozíciója ellenére egy nagyon szánalomra méltó ember volt, s tényleg tudtam, hogy meg fog változni. Így is lett. A sorozat végére megkapjuk a rendes, hős férfit, aki még saját magát is képes lenne feláldozni szeretteiért. Mint mindenki más, Han Woo Jin is egy eszméletlen karakter lett a sorozatban, tuti, hogy soha nem fogom elfelejteni. A színésszel még nem találkoztam, de hát mit ne mondjak, engem tényleg meggyőzött.

Lee Kyoung Young - Park Gun: A kórház igazgatója, aki csak akkor képes megmozdítani a kisujját ha abból neki haszna származik. Hát... mit ne mondjak. Minden egyes résznek minden egyes percében kipöcköltem volna a sorozatból, hogy végre hagyja már, hogy a dolgok egy kicsikét is jól alakuljanak. Bár tény, ha ő nem lett volna, akkor minden túl simán ment volna. Na de, a karakter összességében nem volt túl összetett, tényleg minden a haszon körül forgott, családját is semmibe vette, nem érdekelte semmi sem. Persze nem kedveltem meg, nem is csoda miért. Én azt mondom, az a színész, amelyik el tudja érni azt, hogy a nézők utálják, az egy jó színész, szóval gratula neki. A többi karakterről külön nem szeretnék beszélni, de még nagy kedvencem lett Goo Ja Hyuk és Kang Joo Ran, Park Ji Na, Eun So Yool és Ab Dae Gil, Choi Il Sub, aki az egyik legrendesebb karakter volt a sorozatban.

" - Mit próbálsz megmutatni egy haldokló betegnek? 

A képességed? A technikádat?
- A holnapot. Élnie kell, és látnia a holnapot. "

Han Woo Jin - Lee Hae Sung

Történet: 9/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Playful Kiss

Playful Kiss ~ Mischievous Kiss  

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16+7 speciális rész

Dátum: 2010
Csatorna: MBC

Ismertető: Oh Ha Ni, a butácska középiskolás oda-vissza van a suli ásza, Baek Seung Jo iránt, akit egyáltalán nem érdekelnek a buta lányok. Ha Ni szerencsétlensége kezdetét veszi (vagy éppen szerencséje - hiszen mindegyik jól alakul) a házuk egy kisebb földrengés hatására darabjaira esik. Apja találkozik gyerekkori barátjával, aki meghívja, hogy lakjanak az ő lakásukba ameddig csak szeretnének. Ennek az embernek 2 fia van, és mondanom sem kell, hogy az idősebb Baek Seung Jo. Így hát a csaj boldogságára és a srác elkeseredettségére egy emeleten fognak aludni, egy konyhában fognak enni, és egy fürdőt fognak használni. Oh Ha Ni elhatározza, hogy az ujjai köré csavarja Seung Jo-t. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a csaj állandóan a srác után csorgatja a nyálát. A-A. Szívatásokkal teli csatát kezd, hogy megnyerje a szívét.

Vélemény: Nagyon régen láttam a sorozatot, így nem tudom, hogy most, 18 éves fejjel mennyire tetszene. Annyit tudok, hogy amikor néztem akkor egyszerűen imádtam. Azért néztem meg anno, mert az animét is láttam, és azt is imádtam. Alapjáraton nem szól sok mindenről a sztori, az egész a két főhősünk mindennapjait és egymásba szeretését mutatja be, mégis annyira aranyosak, annyira viccesek, és annyira cukik, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a párosunkat. Külön örültem, hogy nem csak a lány részéről volt féltékenység, hanem fordítva is, ami Baek Seung Jo karakteréhez annyira nagyon passzolt, hogy tényleg szavakba önteni sem tudom. Komolyan.

Nagyon tetszett a 7 speciális rész is a végén, ami egy picit betekintést mutat a 'felnőtt' életükbe, nagyon élvezhető volt és aranyos. Szóval mást nem is igen tudok elmondani a sorozatról, egy nagyon aranyos és cuki sorozatról van szó, amiben nem történik szinte semmi érdekfeszítő, mégis ha kicsit kikapcsolódni szeretnék és csak mosolyogni és nevetni a fergeteges poénokon, akkor nagyon ajánlom. De tényleg nem akkor kell megnézni, amikor valami nagyon komoly és dramatikus szerelemet akarunk látni. A Playful Kiss nekem inkább egy tündérmese volt, mintsem sorozat.

Zene: Nagyon aranyosak voltak, ahogy a sorozat is. Tökéletesen tükrözte a sorozat hangulatát. A G.NA szám tetszett a legjobban. 

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket külön külön.

Jung So Min - Oh Ha Ni: Butácska, naiv és elég aranyos lány, aki ha egyszer a fejébe vesz valamit, azt kalapáccsal sem lehet onnan kiverni. Első filmem a színésznőtől, de nagyszerűen alakított. Imádtam a karaktert, pedig általában nem rajongok azokért a lányokért, akik oda meg vissza vannak az adott srácért, de ez pont így volt tökéletes. Sokkal jobban jött ki így a történet, mintha úgy költöztek volna össze, hogy a csaj utálja a srácot. Arról nem is beszélve, hogy milyen cikis helyzetekbe került. TEJÓÉG! Az volt nálam a tetőpont, amikor zoknit csempészett a melltartójába, a 'formásabb test' érdekében, és a bolond elfelejtve ugráló kötelezett. Hopp... kigurult. És ki látta? xDDD Csak fogtam a fejem: ennél cikibb nincs ! Plusz olyan fejeket vágott a csaj amiken nagyon jókat mosolyogtam. Tényleg nagyon megkedveltem.

Kim Hyun Joong - Baek Seung Jo: Tipikus beképzelt és arrogáns okostojás, aki azt hiszi, hogy ő a legjobb a világon. Mondanom sem kell, hogy az a tipikusan utálatos srác volt, aki amikor rájön, hogy fülig szerelmes a lányba nagyon aranyosan reagál. Igazából a srác nem sokat változott a sorozatban, egész végig bunkó maradt, a nézők érzései változnak meg felé. A színészt itt kedveltem meg, ugyanis az első sorozatom tőle sajnos nem volt túl jó választás, ott nem is szerettem. Bár pont katonaságban van amikor ezt a bejegyzést írom, de remélem lesz még főszerepe miután visszajön, mert tényleg nagyon megkedveltem. De nem csak a két főhőst, hanem az összes többi karaktert, mert mindenki nagyon aranyos volt. Kedvencem Seung Jo anyukája és öccse lett, akik annyira aranyosak voltak végig.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10