Sorozat: The Slave Hunters

The Slave Hunters ~ Chuno

Műfaj: történelmi, akció, dráma, romantikus

Részek száma: 24

Dátum: 2010

Csatorna: KBS2

Ismertető: A második Mandzsu invázió után, Sohyeon koronaherceg visszatért

nyolc évig tartó fogságából, de egy hónap múlva elhunyt egy rejtélyes betegségben. Rögtön a halála után, a feleségét, Kangbin koronahercegnőt összeesküvéssel vádolták meg, és mérget itattak vele, míg három fiát a Jeju szigetre száműzték, ahol kettő meghalt, és csupán a legkisebb, Seokgyeon, maradt életben. Magának a Koronahercegnek a halálára is árnyékot vetett a mérgezés gyanúja, ami végül véres politikai hatalmi harcot eredményezett. A lakosság fele már rabszolga sorba került, rengetegen próbáltak elmenekülni az embertelen bánásmód és büntetés elől, mint ahogy számos fejvadász is a nyomukba eredt, hogy elkapják és visszavigyék őket. Ők voltak a rabszolgavadászok. Történetünk főhőse a nemesből vált rabszolgavadász, Dae Gil, aki annyi év után is eltűnt szerelmét keresi.

Vélemény: Már régóta rajta volt a gépemen ez a sorozat, és végre időt tudtam szakítani arra, hogy megnézzem. Az első rész után én nagyon le voltam nyűgözve. Főleg attól ahogy a sorozat kezdődött. Valahogy nagyon magába szippantja a nézőt a csodálatos táj, az igényes ruhák és a gyönyörű háttérdalok. Emellé kapunk egy kicsit gonosznak tűnő főhőst, aki annyi év után is képtelen elfelejteni, és rendületlenül keresi egyetlen és igaz szerelmét.

Aztán a sztoriban még feljön a rabszolga-nemes harc is, de legfőképp a két főhős férfi életére fektetik a hangsúlyt. Ami a legjobban tetszett (spoiler), hogy a megszokottól eltérően nagyon váratlan és szomorú volt a vége. A főhős nem kapja meg a szerelmét, noha egy percre sem felejti, a harcolni vágyó rabszolgákat igazságtalanul lemészárolják, nem jutnak előrébb egy kicsikét sem, a főhősnő egy másik férfi karjaiban köt ki. Váratlan volt. Nagyon.

Nem voltam oda a főhősnő karakteréért, de nagyon reméltem, hogy végül ismét együtt lesznek. Szegény főhős nagyon megérdemelte volna. Főleg, hogy annyi részen keresztül kereste őt. Közben a főhősnő meg simán megházasodott. Persze azt hitte, hogy szerelme halott, így érthető, hogy továbblépet egy idő után. Viszont az, hogy ami után rájött, hogy él, egy cseppet sem bánkódott, mondván, hogy 'a fene, én meg férjhez mentem', igazán idegesítő volt.

De ettől csak még szomorúbb lett a befejezés, én rendesen megkönnyeztem rajta, igazán elgondolkodtató és könnyfakasztó véget sikerült kreálni, amitől szerintem csak még egyedibb és felejthetetlenebb lett. De nem minden volt szép és jó, akadtak kifogásolnivaló részek is a sorozatban. Ezek főképp az időhúzós jelenetek voltak, amiből sajnos volt elég sok. Én szívem szerint ezeket kiszedtem volna, s fogadom, hogy 8 résznyi adag simán összegyűlt volna.

Túl sok volt a felesleges duma a politikusok között, ezeket a jeleneteket pedig még jobban el is nyújtották, én őszintén egy kicsit felgyorsítva néztem, mert már egy idő után sok volt. A két főhősnő karaktere sem nyerte el a tetszésem, a főhősnek bár nem igazán tetszett a személyisége, az érzéseivel nagyon tudtam azonosulni ezért természetes, hogy ő lett a kedvencem. Tae Ha karakterétől sem hidaltam le, nem tudom miért volt olyan nagyszám ez a pasi.

Összegezve az egészet, van elég sok kivetnivaló a sorozatban, főleg az unalmas részek és az idegesítő karakterek, de ezzel ellentétben van egy nagyon szép és elgondolkodtató része, plusz, mint mondtam, gyönyörű helyeken forgattak le egyes részeket, én csak álltam és bámultam. Történelmi sorozat rajongóknak mindenképp megéri megnézni, másnak is, főleg akkor, ha a főhős színészeket szeretjük, az unalmas részeket meg csak simán túl kell valahogy élni.

Zene: A háttérdalok emelem kalapom, bár már a történelmi sorozatoktól ezt megszokhattuk. Dalok közül is akadnak nagyon szépek, a kedvencem Beige 'The Moon Has Passed' című száma, amit már jóval a sorozat előtt ismertem. A másik gyönyörű szám a 'Stigma', ami szintén nagyon elnyerte a tetszésemet.

Szereplők: Lássuk csak három főhősünket sorjában.

Jang Hyuk - Dae Gil: Valaha nemes volt, de miután apját megölték és a házát felgyújtották rabszolgavadásznak állt, közben pedig szerelmét kereste égen földön. Dae Gil karaktere bár az elején kicsit gonosznak tűnhetett, hamar kiderült, hogy egy borzasztóan rendes karakterről van szó, akinek viselkedésében van egy kis kivetnivaló, de miután megismerjük őt csak még jobban sajnáljuk őt emiatt is. Dae Gil szerelme nagyon megrendítő és elgondolkodtató volt. Akkor volt a legszomorúbb az egész, amikor miután megtalálta szerelmét nem rohant oda hozzá magának követelve őt, hanem sokkal inkább boldogságot kívánt neki. A színészt én annyira sosem tudtam megkedvelni, de ezzel a szerepével kicsit közelebb került hozzám. 

Oh Ji Ho - Tae Ha: A hajdani királynak legjobb barátja volt, így annak halála után is hűségesen védi kisfiát. Tae Ha karakterében egyedül a hűség és a becsület volt, ami pozitívum, minden más miatt utáltam őt. Feljebb rangúnak tartotta magát a rabszolgákhoz képest (ami persze okés lenne, de a felesége egy rabszolga, eléggé ki is akadt amikor megtudta...). Nem tetszett a merevsége, hiába indokolta ezt azzal, hogy egész életében csatamezőkön volt. Valahogy az egész karakter nem fogott meg, Dae Gil-hez képest egyenesen utáltam őt, főleg amiatt, hogy lélekben gonoszabb volt főhősünkhöz képest, mégis az ő élete lett happy end...

Lee Da Hae - Hye Won: Dae Gil szerelme, aki rabszolgaként dolgozott a házuknál, és jól tudta, hiába a férfi ígérő szavai, sosem tudnak majd együtt lenni a társadalmi különbségek miatt. Őszintén kezdetben nagyon kedveltem őt, főleg, hogy nem felejtette el a szerelmét. Aztán amikor megjelenik Tae Ha teljesen elveszti eszét (bár nem értem, hogy miért is). Engem ami a leginkább zavart az tényleg az volt, amikor meglátta, hogy a szerelme él. Ha annyira szerette volna első gondolata az kellett volna, hogy legyen, hogy 'jaj mit tettem', 'még mindig szeretem', nem az, hogy 'örülök, hogy boldog'. Kicsit olyan volt, mintha már egyáltalán nem is szerette volna, egyszerűen csak egy jó emlékként gondolt volna a férfira. Nagyon mérges vagyok rá.

Történet: 7/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Film: Midnight F.M.

Midnight F.M.

Műfaj: thriller
Játékidő: 106 perc
Premier: 2010. október 14.

Ismertető: Ko Sun Young rádiósként dolgozik már régóta, rengeteg rajongója van, hisz nagyon egyediek a műsorai. Mivel kislánya beteg (nem tud beszélni, valami baj van a torkával) eldönti, hogy Amerikába megy továbbképzésre, és kislányát is ott kezelteti. Elérkezik az utolsó adása, amit bár különlegesre szán, de álmában sem gondolta volna, hogy ennyire az lesz. Egy rejtélyes telefonhívás megváltoztatja az életét: egy fickó, Han Dong Su megzsarolja, hogy megöli húgát annak gyermekét, és az ő kislányát is, ha nem úgy fog az esti műsor zajlani, ahogyan ő azt akarja. Először természetesen a rendőröket hívja, de rájön, hogy nem sokra megy vele, így kénytelen a rejtélyes telefonhívó akarata szerint tenni.

Vélemény: A film nem egyedi, hisz nem egy ilyen történet van hasonló témában, szóval nagy dolgokat nem kell várni tőle. Mégis ezt a tipikus témát szerintem remekül megoldották, azt a 106 percet a lehető legjobban kihasználták. Érdekes volt, a néző figyelme egy percig sem lankad. Ráadásul annyira gyorsan játszódnak az események, és annyira idegtépőek, hogy az ember már a körmét rágja a végén, csak végre fejezzék be az egészet, és lássam a végét. Tetszett, hogy megbolondították az egészet egy kis gyilkolós sztorival is, nagyon menő, érdekes és elég izgalmas is volt.

No meg az ilyen 'pszichés' emberekről szóló filmek vagy sorozatok mindig eszméletlenül menők. Nagyon tetszett az is, hogy egy szép ívben futott le az egész történet, még tetőpont is volt, ami még izgalmasabbá tette a sztorit. Mást nem is igen tudok mondani, nem akarok spoilerezni, szerintem aki szeret izgulni filmeket, annak mindenképp látnia kell. Asiatorrents-en amúgy is ingyenes most a letöltés, szóval mindenképp szedjétek le, aztán ha ilyen hangulatban lesztek megnézitek, mert nem volt rossz film ez.

Szereplők: Lássuk csak őket külön-külön.
Soo Ae - Ko Sun Young: Rengeteg rajongója van, ám ő inkább ezt hatalmas tehernek érzi. Amerikába való utazása egyfajta pihenés is lenne, hisz nem könnyű az élet egyedülálló anyaként. Sun Young karaktere szerintem nagyon jó volt, az összes cselekedete olyan volt, amit elvártunk volna egy normális embertől, nem ruházták fel extra kedvességgel vagy megértéssel, vagy éppen önfeláldozással. Tökéletesen élethű volt, ami még izgalmasabbá tette a filmet. Az anyai része pedig természetesen nagyon megható volt, nagyszerű érzés volt látni, mit meg nem tesz gyermekéért. Képes feláldozni akár a saját életét, csak egyetlen kislánya had maradjon életben. Nagyon szép volt. A színésznőt szeretem, bár sok szerepet még nem láttam tőle. Nemrég indult sorozata a Mask, amit bár én nem tervezek nézni (legalábbis egyenlőre nem), biztos nagyon ügyesen hozza az ottani karakterét, majd ha befejezem ezt a végtelen listát, akkor egy következőre tuti felírom.

Yoo Ji Tae - Han Dong Su: Kissé beteges pasi, aki elismerésre vágyik a legjobban, de nem akárkiére. Han Dong Su karakterét nagyon lehetett utálni, alig vártam, hogy végre legyőzzék vagy valami, mert hihetetlen szemétláda. Amúgy néha érdekes belegondolni, hogy ilyen személyek tényleg vannak. Vajon mit érezhetnek mikor ilyen dolgokat csinálnak? Nehéz lehet megválaszolni nekünk, mégis felettébb érdekes, hogy mi bennünk az a valami, ami miatt teljesen mások, mint egy normális ember. Mi volt az az ok, ami miatt ilyenné váltak? Azt hiszem lassan pszichológia könyveket fogok olvasni. A színész természetesen eszméletlen. Eddig csak jófiú szerepben láttam, félelmetes volt most ezt a pszichopata karakter tőle. Hihetetlen beleélte magát a dolgokba. Legközelebb remélem egy hosszú sorozatban láthatjuk főgonoszként.

Történet: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10

Film: The Man From Nowhere

The Man From Nowhere ~ Ahjeosshi

Műfaj: akció, dráma

Játékidő: 119 perc

Premier: 2010. augusztus 05.

Ismertető: Egy kemény drog meló folyik egy szórakozó helyen, amikor az egyik emberük (nő), mit gondol mit nem, ellopja az anyagot,és saját maga akarja eladni. Azonban nem tudta, hogy milyen emberekkel is kezdett ki igazán, mert a drogok mellett párhuzamosan folyik a szervkereskedelem is. A főszereplő egy lelkileg sérült pasi, aki egy zálogházban dolgozik valami nyomornegyedben. Az ő szomszédságában él egy kislány, So Mi drogos anyjával együtt. So Mi gyakran átmegy " Ajussi"-hoz, mindig beszámol neki mindenről, nagyon szereti őt, holott Tae Sik igyekszik nem közel engedni magához a kislányt. Azonban minden, amit eltervezett semmivé lesz, amikor So Mi-t, és anyját elrabolják, mert a nő ellopta a drogot. Mikor Tae Sik meghallja a kislány sikoltozó hangját a telefonban azonnal színre lép, és mindent megtesz, hogy újra maga mellett tudhassa.

Vélemény: A film felénél azt hittem, hogy úgy fogom elkezdeni ezt a véleményt, hogy ismét egy jónak kinéző film, amiből semmit sem hoztak ki. De, hatalmasat csalódtam. Bár az eleje furcsa, kicsit nehézkesen indul, ráadásul egyik helyről ugrik a másikra, és annyit beszélnek, hogy az embernek esélye sincs felfogni, mégis a film második fele végre beindul. Izgalmas volt, tele volt jobbnál jobb akció jelenetekkel. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egyes gyilkosságok elég durvák voltak benne.

Vérből sincs hiány, e meg lehet szokni, ha meg valaki nagyon nem bírja, akkor azt a jelenetet simán eltekeri, vagy kitakarja a kezével. Amikor a film felénél megtudjuk, hogy Tae Sik elvesztette a gyermekét még anno (igaz nem ismerte, mert a felesége pocakjában volt még) akkora lelki traumát szenvedett, hogy teljesen kifordult magából, és konkrétan úgy élt, mint valami zombi. Ezt a monotonitást So Mi törte meg. Lehetett az éppen mozgó foga, vagy a körömlakkjai, ő mindig lelkesen számolt be
a szomszéd bácsijának, holott az a legkevesebb érdeklődést sem mutatta. Persze mindez csak a látszat, s kiderül, hogy a film igazi értéke a nem vérszerinti apa-lánya kapcsolat. Bevallom, ez nagyon megfogott, s a legvégén meg is könnyeztem. Bár az számomra kicsit homályos volt, hogy a kislányt akkor miért is nem ölték meg, mikor láthattuk, hogy a pasas már elkezdte. Kicsit hasonlított az egész film a 13-as Fogságban c. filmre melynek főszereplője Hugh Jackman. Persze az alapjáraton eltért ettől, csak benne volt egy apa elvetemült érzése, aki mindent megtesz, hogy megtalálja lányát.

Szereplők: Lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.

Won Bin - Tae Sik: Imádtam, ahogy a pasi elvetemült módjára keresi a kicsi lányt, és konkrétan semmitől sem riad vissza. Nagyon meg tudja hatni az embert az, hogy az elején semmibe veszi a lányt, de a végén mindent megtesz érte, mert rájön, hogy milyen fontos volt neki. Lánya helyett lánya volt, és tényleg igazi apákat megszégyenítő módon hajszolta a nagy fejeseket. A gyilkosokat alapból nem szeretem, legyen annak akármilyen komoly oka (mint pl. bosszú), de itt akárhány pasit megölt, csak arra tudtam gondolni: igen, ez megérdemelte. Azok az undorító mocskok, akik ezt teszik akár a felnőttekkel, akár a gyerekekkel. Szóval jogos volt. A másik, ami nagyon tetszett, az a stílusa. Az elején bozótos fejű pancsernek nézett ki, aztán szép lassan megláttuk, hogy milyen adottságai vannak. Mind harcban, mint hasban. S itt véglegesen bebizonyosodott számomra, hogy tényleg a ruha és a hajstílus teszi az embert. A film végére nagyon menő hapsi lett belőle. A színésszel először találkoztam, és bevallom nagyon szimpi lett, szóval az ő filmjeit is meg kell néznem.
Kim Sae Ron - So Mi: Óóóó, felismeri valaki ezt a kicsi lányt? :D Mikor elkezdtem a filmet, annyira, de annyira ismerős volt, de egyszerűen nem tudtam hová tenni, gondoltam, majd eszembe jut. Aztán kb. 38 perc után rákerestem, és meglepődve láttam, hogy ő a főszereplő a most futó High School Love On c. sorozatban. Bár tudtam, hogy jelenleg még csak 14 éves, mégsem gondoltam volna, hogy így fel lehet nőni konkrétan 4 év alatt. Mindenesetre a színésznő ott is és itt is tündéri. Karaktere is nagyon édes volt. Kis élettel teli, holott ilyen anyát szánt neki a sors. Neki csak szüksége volt valakire, aki figyel rá, meghallgatja, és megvédi őt. Elkeseredettségében a szomszéd "ajussi"-hoz fordult, akitől bár nem kapott kezdetben sok törődést, mégis kitartott mellette. Sőt, még a körmét is megcsinálta (és ez az egy köröm kb. végig kísér minket).
Így zárójelben megemlíteném még, hogy a filmben kisebb-nagyobb időre feltűnt Kim Sung Oh is, aki a nagy fejesnek a kisöccsét alakította. Személy szerint a most futó The Night Watchman-ben oda meg vissza vagyok érte, szóval nagyon örültem, amikor felismertem őt. Bár eddig csak gonosz karaktereket láttam tőle.

Történet: 9/10

Karakterek: 9/10

Színészek: 9/10

Film: 71: Into The Fire

71: Into The Fire

Műfaj: dráma, háborús

Játékidő: 120 perc

Premier: 2010. június 16.

Ismertető: A film egy igaz történetet dolgoz fel. 1950 augusztus 11.-én 71 diákkatona 11 órán keresztül tartotta fenn a Pohangi lánygimnáziumot, mint fontos védvonalat. Ebben a filmben bár egyértelműen a 71 diák a kulcsfontosságú, mégis 2 diákra éleződik ki legfőképp a történet. Az egyik Jung Bun, aki parancsnoka lesz a diákoknak, mivel a dél-koreaiaknak rengeteg más területen is kell tartsák a fonalat, így kénytelek egy fiatal fiút megtenni kapitánynak. A másik Kap Jo, akit gyilkosság vádjával börtönbe akarnak zárni, de ő inkább állt be diákkatonának. A 2 srácnak a nézetei ég és föld távolságra vannak egymástól, ami rengetek ellentétet szül kettejük és a csapat között is. A dolgokat pedig még inkább bonyolítja az, hogy a közel 69 diák életében nem tartott még fegyvert a kezében.

Vélemény: Nem is tudom hol kezdjem. Mikor elkezd az ember nézni egy filmet, és már azzal kezdik, hogy 'igaz történeten alapul', akkor úgy nézzük végig a filmet, hogy belül zokogunk: igen, ez mind, mind megtörtént. Ez a film egyik legjobb példája annak, hogyan lehet egy jó drámát megalkotni. És nem túldramatizált akármit. S én nem vagyok egy érzékeny gyerek, de ez a film nem 1-2 könnycseppet csalt ki a szememből. Bár a katonás filmek alapból mindig jobban meghatnak.
De, térjünk ki a filmre. A legelején rögtön egy csata közepébe csöppentem, így csak két dolgon kattogott az agyam. Az egyik, hogy mi a fene folyik most itt, a másik pedig, hogy mennyire eszméletlen jók a fegyverek, a robbanások, a tankok. A film jeleskedik ezen téren, valamint a ruhák, a színek... egyszerűen minden tökéletes összképet nyújtott, így nem is tudom semmivel lehúzni e téren a filmet. 
Különösen tetszett, hogy a 71 diák úgy állt a katonasághoz, hogy na majd mi ezeket simán kinyírjuk. Aztán az első összecsapáson jött a szomorú igazság, és kiderült számukra, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek elképzelték. Ráébredtek, hogy a háborúnak mekkora súlya van, és milyen könnyen meg tud halni egy ember. A legszebb jelenetek azok voltak, amikor a diákok magukat feláldozva próbáltak reményt adni a túlélésre a többieknek, egyszerűen csodaszép.
És a film végén nem csak egy diák volt, aki ezt tette. Minden egyes ilyen résznél a zsepi után nyúltam, és hiába próbáltam magam nyugtatni, hogy ez csak egy film, mert a legvégén ahogy az a túlélő férfi mesél, teljesen felrázza az embert, hogy minden egyszer megtörtént, és igen, voltak olyan fiatal diákok, akik kitartottak, és harcoltak egymásért. Egyszerűen csodálatos, hogy valaha léteztek ilyen emberek.
A színészek, a karakterek, a feldolgozás, a zene. Minden. Még utolsó dolog, amit itt megemlítek, hogy sikerült (bár csak pár perc erejéig) elhitetniük, hogy az ellenség is ember, és ők is ugyanúgy haza akarnak menni. De mivel ezt most a 71 diák szemszögéből láthattuk, így egyértelmű, hogy az északiak lettek a gonoszak. De tényleg sosem szabad senkinek sem elfelejteni, hogy legyen az bármilyen nemzetségű, származású katona, ő is csak egyet akar: hazamenni.

Szereplők: Lássuk csak történetünk két főhősét külön külön.

T.O.P - Jung Bum: Ő volt az a karakter, aki a legelejétől ott volt velünk. Az láttuk, amit ő, azt éreztük amit ő. Mivel már van tapasztalata a háborúban (bár nagyon sok nem lehet), őt rakják be parancsnoknak, holott egyáltalán nem alkalmas rá. Nem azért, mert nem rátermett, hanem mert olyan traumát élt át legelőször, ami végig kísérte fennmaradó élete során. Nem akarta, hogy függjenek tőle, hogy az ő parancsát kövessék, nem akarta ezt a hatalmas terhet cipelnie a hátán. De sajnos a sors így hozta. T.O.P-ról a Commintment c. filmjében nem sok jó mondtam, túl merev. De itt pont ez a merevség volt tökéletes ehhez a karakterhez. Szóval nem mondanám, hogy profi színész. Inkább csak jó olyan szerepet kapott. S bár a filmben alig szólalt meg, mégis sikerült átéreznünk mindent, amit ő is.

Kwon Sang Woo - Kap Jo: Tipikusan olyan karakter, akit az ember szíve szerint felpofozna, majd könnyes szemekkel jeget tennie az ütésre. Az elején természetesen nagyon nem bírtam: nagy pofájú, ki vagyok én kölök volt, aki egy gyerek megölésétől sem riad vissza. Tehát teljes ellentéte Jung Bum-nak. Mégis már az elején sejti az ember, hogy nemsokára a szívünk fog megszakadni érte. Szegény szüleit az északiak ölték meg, s mivel nem tudott legálisan a diákkatonák közé állni szegénysége miatt, egyetlen megoldás maradt számára. Különösen tetszett, hogy a 2 srác volt fent a legvégén a tetőn, és bár tudták, hogy meg fognak halni, mégis kitartottak, és hitték, hogy ennek így nem lehet vége. Az elején kicsit zavart, hogy ilyen idős színészt raktak be diákszerepre, de a film közepére már észre sem vettem.

                      

Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10

Film: Haunters

Haunters

Műfaj: akció, thriller, sci-fi, dráma

Játékidő: 114 perc

Premier: 2010. október 10.

Ismertető: Adott egy kisfiú, Cho In, kinek be van kötve a szeme. Édesanyja így akarja megvédeni attól 'ami'. Ez az ami azt jelenti, hogy a szemével képes manipulálni az embereket, vagy éppen az időt megállítani. Egy nap édesapja részegen megy haza, és elkezdi ütni az édesanyját. Minden bátorságát összeszedve leszedi a kendőt a fejéről, és használva erejét ráveszi apját, hogy kitekerje a saját nyakát. Ezután édesanyja megpróbálja őt megölni, de nem jár sikerrel, így szegény 'gyerek' egyedül nő fel. A történet másik főszereplője In Kyu Nam, aki egy balesetnek köszönhetően elveszti munkáját. Lábadozása végén az Utópia nevezetű icipici romos cégnél talál munkát, ahol a főnök furcsa dolgokra panaszkodik: eltűnt a pénz, és senki sem emlékszik semmire, így CCTV-t szerez. Telnek napja, s egyszer, amikor török és néger barátjával épp a cégnél kajelnak megjelenik Cho In, aki újból pénzt akar szerezni. A bökkenő csak az, hogy In Kyu Nam-ot nem tudja manipulálni, amitől rendesen össze is zavarodik. Vajon miért nincs rá hatással az ereje?

Vélemény: Alapsztori egyszerűen ámulatba ejtő, a a megvalósítása is remek. Volt benne poén, akció kis dráma is, ráadásul nem egyszer hozta rám a frászt a film, annak ellenére, hogy ez nem horrornak készült. Tudják hogyan kell feszegetni az ember idegeit. A két külföldi haverját nagyon bírtam, egyértelmű poéngyárak, a csapat összetartása pedig hihetetlen és lenyűgöző. Ilyenek az igazi barátok. Kiveti valót egyedül abban találtam, hogy bár ez egy 2010 -es film, nekem valahogy olyan 2005-ösnek tűnt. Az öltözködés is, a lakások is, minden. A kameraállások viszont jók voltak. Még a zene érdemel külön piros pontot, mert meg kell hagyni, a filmnek meg volt a maga stílusa itt is. Remek volt, tényleg. A vége viszont kicsit túl lett dramatizálva. Oké, ez egy dráma, de akkor is. Olyan filmekben dramatizáljanak, ahol annak tényleg helye van. A legvége azonban aranyos volt, tetszett nekem.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket külön külön.
Gang Dong Won - Cho In: A magas, már már anorexiás testével, fehér bőrével, hosszú orrával és mély hangjával tökéletes volt erre a  'szörnyeteg' alakításra. Karakterét egyszerűen imádtam (annak ellenére, hogy kis rohadék volt), mert olyan beteges és szánni való volt szegényke. Szeretem a beteges karaktereket, legjobbak. Tipikusan olyan helyzetbe kerültünk, amikor bár nem tudjuk elfogadni tettét, mégis egy részt meg tudjuk érteni. Az anyja pedig... hogy lehet egy gyereket megölni, csak azért mert más. Oké, végül nem tette meg, de ott volt a szándék. Zárójelben megjegyezném hogy szerintem a színész arca tökre hasonlít a Gyűrűk urás Frodóra. Vagy ez csak nekem tűnt fel? Mindenesetre jó kis színész, még szeretnék tőle látni egy-két filmet. SPOILER: Viszont sajnáltam, hogy meghal, hiszen tényleg jó lett volna, ha barátként ismerték volna egymást valahol a távoli jövőben, vagy valami hasonlóként.

Ko Soo - Im Kyu Nam: Egy balesetnek köszönhetően elveszíti munkáját, majd egy pici cégnél kap munkát. Itt találkozik főszereplőnkkel. Furcsa mód nem hat rá Cho In manipulációja, így elhatározza, hogy sittre vágja a bűnöst, azonban ennek veszélyébe nem nagyon gondol bele, úgy megy a feje után anélkül, hogy picit is átgondolná a dolgokat. Tényleg ilyen sodródom az árral karakter volt. Próbálta ő a kezébe venni az irányítást kisebb-nagyobb sikerrel. Azért meg kell hagyni, minden szeretete a 2 haverjáé volt, szóval egy jószívű becsületes karakterrel volt dolgom. Csak tényleg picit többet kellett volna gondolkodnia, és akkor egy tök jó karakter lett volna, hisz hála neki nem egy két rossz dolog történt meggondolatlanságából. Viszont ha nem lett volna meggondolatlan akkor nincs sztori, szóval minden rosszban van valami jó. A színésszel még nem találkoztam, így nem igazán tudom még őt megítélni.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Personal Taste

Personal Taste ~ Personal Preference

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2010
Csatorna: MBC

Ismertető: Park Gae In egy bútortervező. Élete nem megy túl jól, keveset keres, ráadásul legjobb barátnője épp házasodni készül az ő pasijával, amire csupán csak az esküvőn jön rá. Egyszóval összejött neki minden. A másik főszereplőnk Jin Ho egy sikeres építész, aki a semmiből épített karriert magának. És akkor jön Gae In háza a képbe: mivel egy pályázat koncepciója a ház mindenféleképpen be kell költöznie, és látnia kell. S a sors neki kedvez: Gae In-nek éppen van egy kiadó szobája, amire Jin Ho azonnal le is csap, bár a lány nem nagyon akaródzik egy pasival egy fedél alatt lakni, de a sors úgy hozza, hogy sok-sok féreértésnek köszönhetően azt hiszi mindenki, hogy Jin Ho meleg. Így mivel be is akar költözni, kénytelen annak is kiadni magát, és úgy viselkedni. Persze mivel mindez hazugság gyorsan szerelem szövődik közöttük. 

Vélemény: Nehéz lesz úgy megírnom ezt az ismertetőt, hogy ezren ne kövezzenek meg érte, mert a sok pozitív vélemény ellenére a sorozat nem jó. Lee Min Ho-nak senki sem szólt még, hogy a romantikus vígjátékok nem állnak jól neki, és ez már a harmadik sorozata, amiben hatalmasat csalódtam. Bevallom a sorozat jól indul, telis-tele poénos jelenetekkel. Hisz hogy ne lenne már vicces az, amikor egy normális pasas melegnek adja ki magát, és a csaj úgy is áll hozzá, mint egy barátnőhöz, így kapcsolatuk sokkal mélyebb lesz. De attól a résztől, ahonnan a kiderül, hogy Jin Ho mégsem meleg, halál unalmas lesz az egész és csak húzzák.

Végig azt kívántam, hogy csak essek végre túl rajta. Mindezekhez még hozzájárult a színésznő is, vagy a karaktere, ami még jobban lefele húzza a sorozatot. Abszolút semmi sem történik. De ez még nem is lenne baj, hisz találkoztam már olyan sorozatokkal, ahol úgyszintén semmi sem történik, mégis úgy kikapcsol és jó nézni. Ez a sorozat azonban tényleg csak unalmas, mást nem is tudok rá mondani. Sajnos nekem egyáltalán nem tetszett, így nem is szívesen ajánlom másoknak, mert én szerintem meglettem volna enélkül a 16 rész nélkül is. És ismét elmondom, hogy tessék figyelembe venni, hogy szerencsére mindenki mást szeret.

Zene: A sorozat elejéhez tökéletesen illett. Aranyos volt, és vidám: 'My Heart is Touched'. A végéhez viszont már annyira nem.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket.
Lee Min Ho - Jeon Jin Ho: Arrogáns, nagymenő pasi, aki természetesen előszeretettel használja ki a főhősnőt, aztán a dolgok rendje szerint egymásba szeretnek. Ismét el kell mondanom, hogy Lee Min Ho nem való ilyen sorozatokba. Nem tudom, hogy most vele van-e a baj, hogy nem tudja jól megítélni, hogy milyen sorozatra vállalkozik, vagy egyszerűen annyi pénzt kap érte, amiért a haját is eladná. Jin Ho alapjáraton nem volt egy rossz karakter, talán ő volt a sztori elején az a halvány remény, ami bizonygatta, hogy jó a sorozat. Aztán a végén, amikor szerelmes lett az abszolút semmilyen karakterű nőbe az a pici remény is eltűnt, és a sorozat átlag alattira csúszott. Lee Min Ho szerintem a maximumot hozta ki a karakteréből, nem arról van szó, hogy nem állt jól neki, de ő sokkal inkább tündököl olyan igazi jó sorozatokban, amiknek értelme is van.

Son Ye Jin - Park Gae In: Nem is tudom milyennek írjam őt le, mert tényleg abszolút semmilyen nem volt. Egyrészt a színésznő rettentő bénán mutatt Min Ho-val együtt, másrészt tényleg annyira semmilyen a karaktere, hogy egy két lábon járó átok az amúgy is ingadozó sorozatban. Hiszem, hogyha egy másik színésznőt választanak főszerepre, és a sori megmarad végig poénosnak, egy sokkal de sokkal magasabb színvonalú történettel lehetett volna dolgom. Egy egyszerű és jó kis sztori lett volna, amit kikapcsolódásként néz meg az ember, ha éppen nincs kedve komoly dolgokkal foglalkozó sorozathoz. Szóval igen, sajnos Gae In is rátett egy lapáttal, szerintem van még elég sok könnyed sztori, szóval ezt utolsók közé tegyétek, ha tényleg nincs már mit nézni, mert még szegény Lee Min Ho miatt sem éri meg elkezdeni a sorozatot.

Történet: 4/10

Zene: 6/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 4/10 

Sorozat: Prosecutor Princess

Prosecutor Princess

Műfaj: romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2010
Csatorna: SBS

Ismertető: Ma Hye Ri egy hihetetlen jó memóriával megáldott nő. Így apuci kérésére ügyész lesz. De őt legjobban a divat érdekli, imád öltözködni és imádja az olyan cuccokat is, amiből nem sok van a világon. Épp egy cipő licitáláson van, ahol véletlenül (vagy mégsem) találkozik Seo In Woo-val, aki történetesen ügyvéd. Hye Ri sorra kapja az ügyeket, és sorra esik pofára is, s ilyenkor In Woo mindig rendelkezésére áll. A naiv kislányból egy kiváló ügyészt kell faragjon. Először megpróbál férfiként közel kerülni, hozzá, de egyértelműen tudomására hozza a lány, hogy esélye sincs nála, így barátként fogja elérni azt, hogy Hye Ri mindenben az ő támogatását kérje.

Vélemény: A sztori aranyos, nem túl bonyolult, de van benne egy két csavar, ami izgalmassá teszi az egészet. Különösen szerettem, hogy a 'nagy szerelem' nincs meg máris a negyedik ötödik részben, hanem szépen lassan alakul ki kettejük között. Tényleg csak barátokként kezdik, aztán amikor In Woo eltávolodik a lánytól, az rájön, mennyire szereti a pasast. Na igen, csak tipikus történet: vagy a bosszút választom, vagy a szerelmet. Na most?

Általában a sorozatokban mindig a szerelmet választják, de itt sikerült mindkettőt megoldani. Nagyon jól hozták ki az egészből a tetőpontot és a megoldást. Az ő történetük mellett ott volt még a csaj főnöke és annak sógornője közötti rész is, ami viszont szerintem inkább időhúzásként lett megalkotva. Nem volt annyira nagyon rossz, de igazából azoknál a jeleneteknél arra gondoltam, hogy fejezze már be, mert kíváncsi vagyok mi lesz a 2 főszereplőmmel.
De lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, mindenesetre örültem, hogy nem kaptak ennél nagyobb hangsúlyt. A poénok viszont nekem hiányoztak. Az elején elsütöttek párat, de a sori előrehaladtával teljesen megszűnt létezni. Bár ezért nem hibáztatható a sorozat, hiszen a végére ténylegesen egy komoly üggyel találjuk szemben magunkat, ahol nincs helye viccelődésnek, de, hogy ne legyen olyan búbánatos, az első részekbe többet kellett volna rakniuk. 

A vége aranyos lett. Ez a 'se veled, se nélküled' kapcsolat amit produkáltak nagyon aranyos volt, és ezer köszönet Hye Ri apjának, hogy végül 'engedélyt' adott In Woo-nak, hogy együtt lehessen szerelmével. Összegezve ennyi lett volna, szerintem igenis érdemes megnézni, már csak Shi Hoo miatt is. Azonban megint szomorú vagyok picit, amiért nem szép színésznőt raktak mellé. Azt hiszem nincs szerencséje az ilyesmikkel.

Zene: Közepes. A sori nem fektetett túl nagy hangsúlyt a zenékre. Viszont a 'Give me a Smile' című szám elég jó volt, többé kevésbé tükrözte a sorozatot.

Szereplők: Lássuk csak a 2 főszereplőt külön külön.

Park Shi Hoo - Seo In Woo: Kicsit furcsa, de ugyanakkor nagyon menő és nagyon okos pasi, aki nem bízik a véletlenekben, másokkal mégis elhiteti, hogy de bizony létezik. Mint már mondtam párszor, kedvenc színészeim között van. Nagyon szeretem, és itt is nagyszerűen alakított. Karaktere kicsit furcsa és valamelyest beteges volt, de hát ez így tökéletes. Amúgy neki sosincs 'normális' szerepe: egyszer pszichopata, egyszer bosszúért hajtó gyilkos, most meg ez. Azonban pont ez az, amit nagyon szeretek benne. A furcsa karakterek a legeslegjobbak. Seo In Woo-ban nagyon szimpi volt, hogy mennyire szerette és megvédte a lányt. És annyira sajnáltam, főleg amikor szerette volna, hogy minden olyan legyen, mint régen... de legalább a végére happy end lett. Park Shi Hoo ismét bizonyított, tökéletesen hozta ezt a karaktert is, nagyon várom már, hogy új sorozata legyen.

Kim So Yeon - Ma Hye Ri: Irigylésre méltó memóriája ellenére elég naiv és butus lány, aki él hal a divatos ruhákért, és azt hiszi, mindent meg lehet oldani könnyen. Hye Ri-t annyira nem lehetett szeretni, viszont nagyon érdekes volt végignézni, ahogyan megváltozik, avagy 'felnő'. Szép lassan rájön, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan ő azt mindig is hitte. Szóval karakterfejlődésből tényleg ötös, a karaktert valahogy mégsem sikerült annyira megszeretnem. A színésznőtől ez volt az első sorozatom. Nem rossz, ügyesen hozta ezt a picit fura lányt. A haja viszont rettenetes, te jó ég! Miért nem lehet sosem egy szép színésznőt berakni Shi Hoo mellé? (kivéve The Princess Man). Most, 2015-ben láttam más szerepét is a színésznőnek ami annyira nem nyerte el a tetszésem, hátha kezem alá kerül majd még pár sorozata és végre normális véleményt alkothatok arról, hogy milyen színésznő.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10