Sorozat: The Night Watchman

The Night Watchman

Műfaj: romantikus, akció, fantasztikus

Részek száma: 24

Dátum: 2014
Csatorna: MBC

Ismertető: Mivel elég bonyolult a sztori, ezért megpróbálom leegyszerűsíteni, hogy ne lőjem le a poénokat. A palotában minden szép és jó, a kis koronaherceg, Rin éppen játszadozik, amikor szellemek érkeznek a palotába. Ezeket a szellemeket egy Sadam nevű fazon hozta, kinek hő vágya, hogy a Sárkány Isten életre kelljen, és megnyissa neki a mennyország kapuit. Azonban a király elmegy, és egy Mago törzsi sámán segítségével legyőzik a lényt. Ezután király megbolondul, ráadásul a kis koronaherceg is elkezdi látni a szellemeket, szóval fejetlenségbe borul minden. Miután a király és a királyné meghalt a káoszban, szegény kis Rin-től elveszik az őt megillető trónt, és féltestvére lesz a király. Sok év múlva Rin tengeti mindennapjait, iszik, szórakozik, na meg persze igyekszik nem tudomást venni a szellemekről. Moo Seok, aki a király leghűségesebb embere, azt a feladatot kapja, hogy figyeljen a hercegre (hogy az nehogy véletlenül megakarja szerezni a trónt), így innentől együtt töltik mindennapjaikat. A sztoriba bekavar még egy lány is, Soo Ryeon, aki 12 éve esedezik a hercegért, és igyekszik minél közelebb kerülni hozzá. A történet ott vesz éles fordulatot, amikor egy lány a Mago törzsből eljön Csoszunba, hogy megkeresse nővérét (aki a legelején segített a királynak, csakhogy őt feláldozták anno a sárkányistennek). És ha ez még nem lenne elég, Sadam is visszatér újult erővel, hogy újra kísérletet tegyen arra, ami régen elbukott. És ha ez még mindig nem elég, akkor kiderül, hogy volt régen egy Éjjeli őrség nevezetű egyesület, akik a szellemek ellen harcoltak, s ennek az éjjeli őrségnek az egyik tagja életben van, és kovácsként igyekszik elfelejteni a régmúlt történteit.

Vélemény: Mikor elkezdtem nézni a sorozatot, természetesen egyből az tűnt fel, hogy ez nem egy hétköznapi sorozat. S végre, valami érdekes is történik, itt keverik kicsit a sci-fi-t a politikával. Leírom azokat a dolgokat, amik az első részben feltűntek. Először is, a király végre csinál valamit. Könyörgöm, ezt akartam. Csomó soriban csak ül a hapsi a popóján és parancsolgat, de itt végre a kezébe vette az irányítást, és maga ment megóvni a családját. Másodszor: Sadam. Bár szerintem ezzel semmi újat nem mondtam. Lenyűgözött a színész is, a ruhája is, a kántálása is az első részben... egyszóval abszolút minden.

Egyszóval egyszerűen tényleg oda meg vissza voltam, hétről hétre vártam az új részt. Sajnos azonban a kezdeti színvonalat nem sikerült megtartani több okból is. Lássuk csak sorban őket.1. Akadt 5-6-7 rész, ahol kb. semmi sem történt. Az Éjjeliőrök éppen beszélgettek arról, hogy hogyan állítsák meg Sadamot (mint mindig), Sadam meg éppen szőtte ott a kis fonalait. Persze pár rész erejééig még kibírja az ember, de nekem ez a semmit tevés túl sok volt. Annyira várja az ember, hogy történjen végre valami, és aztán semmi. A csajt elrabolják, Sadam gonoszkodik, a herceg meg elhatározza, hogy ő biza véget vet ennek az egésznek, a király közben meg önmagával beszélget. Szipi-szupi.
2. Az éjjeliőrök csak dumáltak. De tényleg. Amikor egyszer kétszer harcra került a sor, akkor azzal meg az volt a bajom, hogy eszméletlen bénára sikerült. Pedig amikor az élőkkel harcolnak, azok a jelenetek nagyon jók, tök jó 'koreográfia' meg minden, de ezek a szellemes izék nekem sajna nem jöttek be. Olyanok voltak, mint egy csapat ovis, akik a jóleső ebéd után eldöntik, hogy mik akarnak lenni, ha majd nagyok lesznek. 
3. A karakterek. Míg egyeseket imádtam, addig másoktól egyszerűen idegösszeroppanást kaptam. Ide még besorolnám azt a problémát is, bár ez személyes, de én Sadam-nak szurkoltam. Míg ő mindig csinált valamit, és tök jó terveket kovácsolt meg minden, addig az éjjeliőrök kb. egy kanalat nem mozdítottak arrébb, így egyértelmű, hogy miért az gonosznak szurkoltam. Na de ilyen sem történt még velem amúgy. Volt, hogy tetszett a gonosz oldal, de hogy annak szorítsak.... ilyet se pipáltam még. 4. Egyes jelenetek.
Persze nem mindegyik, de akadtak olyanok, ahol elég röhejesen jött le a szituáció, ráadásul sütött az egészről, hogy ez csak egy sorozat. Sajnos a sorozat előrehaladtával egyre több és több ilyen jelenet lett. A kedvenceim azok voltak, amikor a herceg nagy érzelmekkel feldúlva elindult, a Moo Seok meg az útjába állt, és akkor "eressz" meg ilyenek. Könyörgöm kikerülöd ember... azért a régi időkben is ismerték a pár méterrel távolabb utat az ajtóhoz, nem? A másik nagyon röhejes jelenet, amikor már úgy éreztem, hogy tényleg kikapcsolom, az az volt, amikor Do Ha keményen elhatározza magát, hogy megissza a mérget, és meghal. Most kérem már... Sadam tesz egy hirtelen mozdulatot és annyi. 
5. A romantika. Nem az volt a bajom, hogy volt benne, hanem az, hogy semmi volt. Ennyi erővel jobban jártak volna, ha semmi romantikát nem raknak bele. Egyik percben gyűlölik egymást, aztán részekig semmi, utána meg az a nagy szerelem... én tényleg nem bántam volna, ha ezt az egészet kihagyjuk, és akkor most itt egy ponttal kevesebb rosszat tudtam volna felsorolni. S bár a két főhős tökjó volt meg minden, a sorit akkor is lehúzták.
Az első részek kivételével eddig csak rosszat mondtam igaz? Sajnálom, hogy ezt kell tennem, mert én az első 5 részig állítottam, hogy erre a sorozatra biza maximális pontot adok. Sajna ez nem jött össze, de most igyekszem összeszedni azokat a dolgokat, amik viszont felejthetetlenek maradtak. 1. Ahogy a rossz résznél is említettem, úgy itt is megemlítem a karaktereket. Volt 3 akit nagyon nagyon de nagyon szerettem. Majd a szereplőknél lent rangsorolom őket.  
2. Nem tipikus sorozat. Bár ezt is említettem fent, azért itt is muszáj elmondanom, hogy nagyon tetszett, amiért nem egy hétköznapi sorozattal van dolgom. 3. A sztori. Nagyon menő, bár egy két helyen gyenge kötélen táncolt, maga a történet tényleg lehengerlő, és leköti az ember figyelmét. Ez volt az oka annak, hogy nem hagytam abba a sorozatot. Érdekes, néha vicces és fordulatos volt. Nagyon tetszett. Bár a vége kicsit fura volt nekem. Főleg ott Sadam miatt. Bár ezt még a karakterénél majd kivesézem. Ajánlom annak, aki nem hétköznapi sorozatra vágyik, mert a sztori érdekes, a főgonosz is nagyon menő.

Zene: Badum Tsss... TÖKÉLETES. És szerintem ezzel mindent elmondtam. Mindenki tudja, hogy a kedvencem az a A 'New Hope' című szám EDEN-től. Nagyon menő, nagyon menő és nagyon menő. Jaj nagyon tetszik nekem.

Szereplők: Lássuk csak őket, méghozzá rangsorolva.
4. Ko Sung Hee - Do Ha: Na igen, valószínűleg most hiszi azt mindenki, hogy én nem vagyok normális. Do Ha karaktere a kezdetekben nagyon tetszett. Kis menő csajszi volt, akit bár párszor megaláztak, mégis felállt, és bizakodva ment tovább, hogy megtalálja a nővérét. Azonban sajnos ezután a sorozatban 3 dologra volt képed. Először is sírni vagy éppen mélabúsnak lenni. Vagy a nővére miatt, vagy amiatt, hogy nem lehet együtt a herceggel. "Imádtam" ezeket a jeleneteket, tényleg... főleg amikor a nemlétező kapcsolatukról tárgyaltak. Másodszor beszélni és beszélni, de semmit sem tenni. A filmben vagy 44x tuti elhangzott a szájából, hogy "meg tudjuk állítani", "legyőzzük Sadam-ot", "minden tőlem telhetőt megteszek" és sorolhatnám. S itt jön a harmadszor, mert ezzel ellentétben csak elraboltatni tudta magát. Ööö oké... bár pár részt a Viki-n néztem meg, és olyankor be szoktam kapcsolni a kommokat, had röhögjek rajtuk, s láttam, hogy van még vagy pár száz ember, aki így van vele.

3. Jung Il Woo - Lee Rin: Na igen, sajnos ennél magasabbra nem sikerült neki felküzdenie magát. Persze jó volt a karakter, azonban nem éreztem főszereplőnek. Úgy sok részen keresztül elhanyagolható volt, simán ki is lehetett volna szedni az egészből. Nem akarok én most rosszat mondani, mert Jung Il Woo szívem csücske, csak sajnos most az állandó szerepével nem ment túl sokra. Mert rá jellemző ez a fájdalmas múlttal rendelkező pasi meg minden. Ezzel ellentétben karakterének megvolt a maga jó oldala. Vicces volt, aranyos, de volt benne egy adag beképzeltség is, hiszen mégis csak ő a herceg. Tetszett, ahogyan kicsikét megváltozik a végére, és összeszedi minden emberi tulajdonságát. A ruháira pedig külön figyelmet kell szentelni, mert nagyon nagyon szépek lettek. Egy szó mint száz, jó volt, tetszett nekem, de a most következő három picivel lenyomta őt, ezért került csak a 3. helyre. 
2. U-Know Yunho - Moo Seok: Szerintem ez itt senkit sem lep meg. Minden kétséget kizárólag ő volt az egyik legjobb karakter. Az elején azért picikét idegesített, meg ez az "életemet a királynak" elv nekem nem nagyon jön be, de azért nagyon megszerettem őt. Először is talán a sajnálatból, amiért a szeretett nő nem mellette van, amiért meghalt a húga és nincs családja, amiért nem látja a szellemeket...egyszóval összegyűlt. Kétség kívül az egyik legmenőbb karakter volt, holott szegénykém nem is sokat beszélt meg minden. A legjobb akció jelenetek is hozzá tartoztak, a kis iránytűje pedig külön tetszett nekem. A színésszel még nem találkoztam sorozatban, de nagyon régóta ismerem őt. Még anno a sorozatok nézése előtt tetszett a DBSK és sokat hallgattam őket, s bár nem ő volt a kedvenc, azért bírtam meg minden. Kicsit féltem a legelején, hogy milyen lesz színészként, de egy rossz szavam sincs.

1. Kim Sung Oh - Sadam: TEJÓÉG, TEJÓÉG. Most itt teszek egy nagy kijelentést: az összes látott sorozat karakterei közül az első helyre fészkelte be magát. Hogy lehet már valaki ennyire menő meg ennyire jó meg minden? Hát ez a pasi röhögve felkapta a hátára a sorozatot és végigsétált a 24 részen keresztül. Kérem szépen, ilyen az, amikor egy jó karakter egy jó színészt kap. Imádtam őt, minden egyes mozzanatát, és kicsit reméltem is, hogy sikerül véghez vinnie a tervét. Míg az éjjeliőrök dumálgattak meg minden, az ő oldalán folyamatosan folytak az események. Dejóó az a szám, amit mindig beraktak amikor tervezett valamit :D. Bár egy két lépését nem nagyon értettem, a sori végére minden tisztázódott. SPOILER: és a francba az egésszel, hogy kajak kinyírta Do Ha meg a herceg. SPOILER VÉGE. A színész az egyértelmű kedvencek közé verte be magát.

Történet: 7/10

Zene: 10/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Film: My PS Partner

My PS Partner ~ Whatcha Wearin'?

Műfaj: romantikus, vígjáték

Játékidő: 114 perc

Premier: 2012. december 06.

Ismertető: Adott egy srác, Hyun Seung akinek élete a lehető legrosszabb ponton van: barátnője szakított vele, és Németországba megy tanulni, ráadásul zeneszerzőként se akar sehogyan sem befutni, ezért is hagyták faképnél. A másik főszereplő Yoon Jung, aki bár tudja, hogy barátja már megcsalta, izgatottan várja az eljegyzését. Egyik este, mit gondolt mit nem, kipróbálja új telefonját, és felhívta a barátját. Na igen, de egy számjegyet szépen kicserélt, így a 7892 helyett a 7895-öt tárcsázza, úgyhogy megtörténik egy érdekes beszélgetés. Amikor Hyun Seung pár nappal később totál ki van, felhívja a múltkori számot, és elkezd vele veszekedni, hogy minden nő egyforma, és hogy egyik sem jobb a másiknál. Szép lassan pedig napi szinten elkezdenek beszélni, s előbb utóbb egymás lelki társává válnak, nyíltan mindent megbeszélnek egymással. Azonban egy idő után már kíváncsiak egymásra, így sor kerül egy találkozásra is. De mindkettejük szerelmi élete elkezd stabilizálódni a másik féllel. Vajon mit fognak tenni?

Vélemény: Háát, amiért elkezdtem nézni ezt a filmet, az természetesen Ji Sung. Már egy ideje a gépemen volt, gondoltam most már sort kerítek rá. Na szóval, elég furán kezdődött a sorozat. Nem elég, hogy eszméletlen csúnyán beszélnek az elején, volt egy pár karikás jelenet is, így gondoltam egy az egyben kikapcsolom a filmet. De ezeken a jeleneteken kívül tök jónak ígérkezett, így folytattam. És természetesen nem bántam meg, hisz mai napig egyik kedvenc koreai filmem.

Szerencsére a film teljesen más irányba folytatódik, egy nagyon aranyos szerelmi történetet sikerült kihozni belőle. Tetszett, hogy hogyan ismerik meg egymást szépen lassan, hogy szeretnek egymásba, és hogyan válnak el, miután ráeszméltek, hogy ez a kapcsolat bizony nem helyes. De, hogy félreértések ne essenek, a sztorinak eszméletlen jó vége van. Egy történetnek különös meghittséget tud adni a téli táj és hangulat, így nagyon örültem, amikor felfedeztem ezt a végén. 

Tetszett, hogy mindkettejük karrierje rendbe jött és csak azután találkoztak ismét. A legvége pedig... óó, nekem nagyon tetszett. Megható volt, vicces és kicsit perverz is, amilyen az egész film volt. S sokszor említettem már azt is, hogy különösen el lehet rontani azzal egy sztorit, hogy a vígjátékra ráerőszakolják a drámát. Itt viszont ez a két műfaj olyan szépen haladt egymás mellett párhuzamosan, hogyha egyik hiányzott volna, nem egy ilyen minőségű filmmel lett volna dolgom. 

Tehát nagyszerű volt a drámai rész is, meg a benne elsütött eszméletlen poénok. A legjobb akkor is az utolsó két sor volt, aki látta, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tudni, mert valószínű ez után a véleményezés után leül megnézni, mert nyakamat rá, hogy ez egy remek film lett. Így a számra, amit Ji Sung énekel kitérve, én teljesen azt hittem, hogy valami totál megható romantikus szám lesz, erre meg bevág egy vulgáris nyelvezetű akármit XD. Hát jót röhögtem.
S talán ez volt az a pont, ahol a két műfaj összeért, ugyanis a helyzet a lehető legszebb és legdrámaibb volt, a szereplők viszont valamelyest nevetségessé tették a helyzetet, így nem lett kiábrándító az egész film. Szóval igen, szerintem mindenkinek kötelező megnéznie ezt a filmet, már ha szeretjük a romantikus sztorikat, a megható és vicces jeleneteket, no meg főhőseinket, hiszen nagyszerűen alakítanak ebben a nagyszerű és csudijó filmben. Tényleg mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, külön külön.

Ji Sung - Hyun Seung: Egy rendes pasi, aki még helyes is és tehetséges, mégis senki sem 'veszi észre' és ezáltal elveszti önbizalmát és kicsit ki is fordul magából addig a pontig, míg meg nem ismerkedik egy fura nőszeméllyel, aki fenekestül felfordítja depressziós mindennapjait. Szegény pasi az elején nagyon szánalmas volt, élete legalján volt, így vált teljesen nevetségessé a nézők számára. Aztán a hamuból újjászületett, és egy remek kiállású férfi vált belőle. Karakterét nagyon szerettem, bár szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Tényleg nagyon aranyos és romantikus volt, nem is értem a barátnőjét mi a fenéért hagyta őt magára. Szóval igen, a filmszínvonalát a nagyszerű színészek és karakterek is nagyban befolyásolják. Ji Sung-ról semmi újat nem tudok mondani, egyszerűen hihetetlen jó színész.

Kim A Joong - Yoon Jung: Izzig vérig nő, akinek álma, hogy egy nagyon híres fehérnemű üzlete legyen. A színésznővel még nem találkoztam, de örültem, hogy egy szép színésznőt raktak be a Ji Sung mellé. Annyira kiábrándító tud lenni, mikor egy helyes színész mellé egy ronda színésznőt raknak be, vagy fordítva. Karaktere nagyon jó volt, rengeteget röhögtem rajta, nagyon nagy fazon a csajszi. A filmben nagyon szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, és annyira fájt a szívem annál a jelenetnél, amikor odaadja a srácnak a meghívót... szegénykém. Mindenesetre szerencsére jól alakult mindkettejük sorsa, és szépen össze is jöttek, szóval szerencsére egy rossz szavam nincsen.

Ide még legalulra gyorsan megemlíteném Kim Sung Oh-t is, aki egyik kedvenc. Karaktere hatalmas volt, kis lobbanékony beteges pasi, aki elengedhetetlen volt a depis főszereplőnk mellett. Kis életet vitt belé a legelején, így nem tűnt annyira szánalmasnak a Hyun Seung.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: The Man From Nowhere

The Man From Nowhere ~ Ahjeosshi

Műfaj: akció, dráma

Játékidő: 119 perc

Premier: 2010. augusztus 05.

Ismertető: Egy kemény drog meló folyik egy szórakozó helyen, amikor az egyik emberük (nő), mit gondol mit nem, ellopja az anyagot,és saját maga akarja eladni. Azonban nem tudta, hogy milyen emberekkel is kezdett ki igazán, mert a drogok mellett párhuzamosan folyik a szervkereskedelem is. A főszereplő egy lelkileg sérült pasi, aki egy zálogházban dolgozik valami nyomornegyedben. Az ő szomszédságában él egy kislány, So Mi drogos anyjával együtt. So Mi gyakran átmegy " Ajussi"-hoz, mindig beszámol neki mindenről, nagyon szereti őt, holott Tae Sik igyekszik nem közel engedni magához a kislányt. Azonban minden, amit eltervezett semmivé lesz, amikor So Mi-t, és anyját elrabolják, mert a nő ellopta a drogot. Mikor Tae Sik meghallja a kislány sikoltozó hangját a telefonban azonnal színre lép, és mindent megtesz, hogy újra maga mellett tudhassa.

Vélemény: A film felénél azt hittem, hogy úgy fogom elkezdeni ezt a véleményt, hogy ismét egy jónak kinéző film, amiből semmit sem hoztak ki. De, hatalmasat csalódtam. Bár az eleje furcsa, kicsit nehézkesen indul, ráadásul egyik helyről ugrik a másikra, és annyit beszélnek, hogy az embernek esélye sincs felfogni, mégis a film második fele végre beindul. Izgalmas volt, tele volt jobbnál jobb akció jelenetekkel. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egyes gyilkosságok elég durvák voltak benne.

Vérből sincs hiány, e meg lehet szokni, ha meg valaki nagyon nem bírja, akkor azt a jelenetet simán eltekeri, vagy kitakarja a kezével. Amikor a film felénél megtudjuk, hogy Tae Sik elvesztette a gyermekét még anno (igaz nem ismerte, mert a felesége pocakjában volt még) akkora lelki traumát szenvedett, hogy teljesen kifordult magából, és konkrétan úgy élt, mint valami zombi. Ezt a monotonitást So Mi törte meg. Lehetett az éppen mozgó foga, vagy a körömlakkjai, ő mindig lelkesen számolt be
a szomszéd bácsijának, holott az a legkevesebb érdeklődést sem mutatta. Persze mindez csak a látszat, s kiderül, hogy a film igazi értéke a nem vérszerinti apa-lánya kapcsolat. Bevallom, ez nagyon megfogott, s a legvégén meg is könnyeztem. Bár az számomra kicsit homályos volt, hogy a kislányt akkor miért is nem ölték meg, mikor láthattuk, hogy a pasas már elkezdte. Kicsit hasonlított az egész film a 13-as Fogságban c. filmre melynek főszereplője Hugh Jackman. Persze az alapjáraton eltért ettől, csak benne volt egy apa elvetemült érzése, aki mindent megtesz, hogy megtalálja lányát.

Szereplők: Lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.

Won Bin - Tae Sik: Imádtam, ahogy a pasi elvetemült módjára keresi a kicsi lányt, és konkrétan semmitől sem riad vissza. Nagyon meg tudja hatni az embert az, hogy az elején semmibe veszi a lányt, de a végén mindent megtesz érte, mert rájön, hogy milyen fontos volt neki. Lánya helyett lánya volt, és tényleg igazi apákat megszégyenítő módon hajszolta a nagy fejeseket. A gyilkosokat alapból nem szeretem, legyen annak akármilyen komoly oka (mint pl. bosszú), de itt akárhány pasit megölt, csak arra tudtam gondolni: igen, ez megérdemelte. Azok az undorító mocskok, akik ezt teszik akár a felnőttekkel, akár a gyerekekkel. Szóval jogos volt. A másik, ami nagyon tetszett, az a stílusa. Az elején bozótos fejű pancsernek nézett ki, aztán szép lassan megláttuk, hogy milyen adottságai vannak. Mind harcban, mint hasban. S itt véglegesen bebizonyosodott számomra, hogy tényleg a ruha és a hajstílus teszi az embert. A film végére nagyon menő hapsi lett belőle. A színésszel először találkoztam, és bevallom nagyon szimpi lett, szóval az ő filmjeit is meg kell néznem.
Kim Sae Ron - So Mi: Óóóó, felismeri valaki ezt a kicsi lányt? :D Mikor elkezdtem a filmet, annyira, de annyira ismerős volt, de egyszerűen nem tudtam hová tenni, gondoltam, majd eszembe jut. Aztán kb. 38 perc után rákerestem, és meglepődve láttam, hogy ő a főszereplő a most futó High School Love On c. sorozatban. Bár tudtam, hogy jelenleg még csak 14 éves, mégsem gondoltam volna, hogy így fel lehet nőni konkrétan 4 év alatt. Mindenesetre a színésznő ott is és itt is tündéri. Karaktere is nagyon édes volt. Kis élettel teli, holott ilyen anyát szánt neki a sors. Neki csak szüksége volt valakire, aki figyel rá, meghallgatja, és megvédi őt. Elkeseredettségében a szomszéd "ajussi"-hoz fordult, akitől bár nem kapott kezdetben sok törődést, mégis kitartott mellette. Sőt, még a körmét is megcsinálta (és ez az egy köröm kb. végig kísér minket).
Így zárójelben megemlíteném még, hogy a filmben kisebb-nagyobb időre feltűnt Kim Sung Oh is, aki a nagy fejesnek a kisöccsét alakította. Személy szerint a most futó The Night Watchman-ben oda meg vissza vagyok érte, szóval nagyon örültem, amikor felismertem őt. Bár eddig csak gonosz karaktereket láttam tőle.

Történet: 9/10

Karakterek: 9/10

Színészek: 9/10