Sorozat: When Love Walked In

When Love Walked In

Műfaj: romantikus

Részek száma: 32

Dátum: 2012

Csatorna: HBTV

Ismertető: Shen Ya Yin egy kedves lány, aki nagynénjénél lakik, akik nem igazán szeretik őt, de a lány mindenképp ragaszkodik hozzájuk, hisz ők a családja. Kiderül, hogy ő egy híres cég elnökének rég elveszett unokája, azonban nagynénje eltitkolja ezt a tényt, így az ő lánya fog visszatérni, mint a rég elveszett unoka. Az elnök 3 fiút, Yu Jiang-ot, Shang Lin-t és Qing Feng-et nagy becsben tart, akik elválaszthatatlan barátok, még ha a hatalom néha közbe is szól. Ya Yin mindeközben elszántan keresi a sok évvel ezelőtti kisfiút, aki az árvaházban reményt adott neki, és aki egy nap hirtelen eltűnt, hisz azóta sem tudta elfelejteni, de nem is sejti, hogy ez a kisfiú a három fiú között van, és hogy a 'kisfiú' szintén őt keresi.

Vélemény: Sokat rágtátok a fülemet, hogy ne ragadjak le csak a koreai sorozatoknál, így végül belefogtam ebbe, amit már nagyon régóta tervezgettem megnézni, mert a youtubon nagyon megnyerő mv-ket láttam a sorozatról. Hát hmm... nem is tudom mit gondoljak. Őszintén én eleinte nagyon élveztem, mert aranyos volt, meg érdekes, főleg a két főhős közötti kapcsolat. Aranyosak voltak, hogy folyamatosan piszkálták egymást, olyan jó volt nézni őket.

Aztán ez a kapcsolat nagyon furán alakult: hirtelen összejöttek (nekem kimaradt a rájövök hogy mégis szeretem őt), aztán szétmentek, és olyan fura volt a kettejük közötti szituáció. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire összekuszálták a dolgokat, mert tényleg nagyon kedveltem őket. A sztori aranyos volt, a végére ezt is túlbonyolították viszont, az utolsó 12 rész nekem már csak húzás volt, alig vártam, hogy végre pontot tegyenek az ügy végére. Mindegyik ügyére.

A párbeszédek és a szituk nagyon kínosak voltak, én nem is tudom hányszor fogtam a fejem, hogy ez mennyire ciki. Olyan fura és kellemetlen volt. Nem emlékszem, hogy a másik taiwani soriban is ennyire furák lettek volna, de itt tényleg nagyon azok voltak. A szerelmi szálakat a világig bonyolítják, a főhős folyton győzködi barátját, hogy 'de, jöjjetek össze a szerelmemmel, nem para, csak nyugodtan, sőt, kötelezlek rá'. Hááát, oké. Ez a randi dolog is fura volt.

Ilyen közös megegyezés alapján egyszer csak úgy döntenek, hogy na ők mától egy párt alkotnak. Hát nem tudom emberek, én kicsit csalódtam a sorozatban, sokkal jobbra számítottam, de tényleg. Nagy lendülettel vágtam bele más országból származó soriba, de nem lettem túlságosan meggyőzve (örülnék, ha ajánlanátok nekem pár sorozatot, ami tényleg, tuti nagyon jó, mert úgy látszik én tudom hogy kell melléfogni).

Mindezektől függetlenül én nem mondanám azt, hogy nagyon rossz volt, mert az elejét tényleg nagyon élveztem, főleg a két főhősünket és a köztük lévő kapcsolatot, valamint ahogyan keresték az árvaházas társukat, ahogyan nem felejtettek annyi év után. Reméltem, hogy a végéig kitart a dolog, de sajnos nem így lett. De mégsem mondhatom azt, hogy megbántam, hogy megnéztem. Egyszerűen csak nem nyert meg annyira magának. Lehetséges, hogy túl sokat vártam tőle. Most egy ideig nem tervezek, csak koreait nézni, de szeretném, hogy mondjatok nekem pár sorit, hátha lesz olyan, ami nagyon megtetszik végül.

Zene: Annyira nem voltam tőle elragadtatva, 1-2 szám volt amit folyamatosan bejátszottak, de ezek nem igazán nyerték el a tetszésemet.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.

Calvin Chen - Qin Yu Jiang: Kissé magába zárkózott srác, aki bár nagyon szereti a barátjait nem mindig mutatja ki. Roppantmód idegesíti Ya Yin, de valahogy kötődik is a lányhoz. Őszintén én először nagyon kedveltem Yu Jiang karakterét. Menő volt, kissé titokzatos, de valahogy gyengéd is. Aztán a sori közepétől a sztorival együtt ő is meghülyült, olyan dolgokat csinált amit szerintem épeszű ember nem tenne. Volt olyan helyzet, ahol azt hittem én pofozom fel szerencsétlent, hogy térjen már észhez. De a kedvencem akkor is az volt, mikor megpróbálta a legjobb barátjára rátukmálni a szerelmét, hogy 'én egy hős lovag vagyok aki feladja a szerelmét, ezért rád bízom őt ó én tesókám'. Hááát... okéééé... Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy ez lett ebből a karakterből (is), kezdetben tényleg nagyon bírtam őt. A színészről nem igen tudok mit mondani, hiszen csak most találkoztam vele először és szerintem utoljára is.
Victoria Song - Shen Ya Yin: Egy aranyos, kissé naiv, de minden szempontból életvidám lány, aki senkire sem tud igazán haragudni. Az ő karakterével is kb. olyan szinten voltam, mint főhősünkkel. Kezdetben nagyon kedveltem őt, igaz, a naivsága egy csöppet idegesítő volt, de a színésznő folyton mosolygott, igazán életet adott a szerepnek. Aztán ő is egyre inkább olyan dolgokat csinált, hogy csak néztem ki a fejemből, hogy most meg mi a fene történik. A végén már túl megbocsátó volt, őszintén egy ember sem létezik, aki egy kis haragot ne érezne a másik iránt. Túl egyirányúak voltak a karakterek, sem fejlődést, sem túlzott érzelmi változást nem tapasztaltam egyiken sem, nagy sajnálatomra. A színésznő szerintem aranyos volt, de valószínűleg vele sem nagyon fogok már a jövőben találkozni. S lássátok, ennek a bejegyzésemnek is a végére értem, szóval szeretnélek megkérni titeket, hogy valami nagyon jó sorit ajánljatok ebből az országból, remélem legközelebb nem fogok melléfogni.

Történet: 6/10

Zene: 3/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 5/10

Sorozat: Ghost

Ghost ~ Phantom

Műfaj: krimi, akció
Részek száma: 20
Dátum: 2012
Csatorna: SBS

Ismertető: Kim Woo Hyun a kiberbűnügyi csoport vezetője, kiknek feladatuk a hackerek és a számítógépes lehetőségeket illegálisan hasznosító bűnözők elfogása. Munkájuk során sokszor összefutnak az úgynevezett Hádésszal, akit sehogyan sem tudnak elfogni, hiába vesződik vele Woo Hyun. Az egyik akciókor (amikor ugyanis sikerül Hádész IP címét lenyomozni) egy színésznő gyilkossági helyére keverednek. Az esetről videó készült, ami az egész városban terjedni kezd, és amin tisztán kivehető a gyanúsított, azaz Hádész arca. A bökkenő csak az, hogy ez a férfi Woo Hyun volt legjobb barátja, Park Gi Young, együtt jártak a rendőrakadémiára. Gi Young tagadja, hogy megölte volna a színésznőt, állítása szerint egy Phantom nevű alak küldött neki üzenetet, aki pontosan tudta, hogy ő Hádész. Amikor Woo Hyun és Gi Young találkoznak egy rejtélyes robbanás miatt Gi Young meghal, Woo Hyun pedig a magas égési sérülések következtében felismerhetetlen lesz, így az egész testét újra kell 'formázni'. Azonban amikor Woo Hyun kolleganője, Yoo Gang Mi ujjlenyomatot vesz a férfitól nem egészen azt kapja, amire számít.

Vélemény: Elég nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miről is szól ez a sorozat, hisz amit leírtam az csak a kiinduló, a történetben rengeteg minden történik, ami érdekessé és nem utolsó sorban izgalmassá teszi a részeinket. Egy nagyon ügyesen és logikusan felépített történetet kapunk, aminek a lényege elkapni Phantomot. Ami különösen tetszett, hogy a nézők előtt sem volt titok ki az, aki ellen harcolnak, már az első percektől tudjuk.

Így volt még érdekesebb, hisz együtt nyomozhattunk a karakterekkel, együtt izgulhattunk. Tetszett, ahogy esetről esetre közelebb kerültek a gyilkoshoz. De ami a leginkább elnyerte az tetszésem, az magának Phantomnak az indoka minderre a gaztettre amit tett. Szeretem, hogy a koreaiak sosem nem felejtik el a másik nézőpontját sem megmutatni nekünk, ez esetben is a lehető legjobban vette ki magát a sztoriban, nagyon de nagyon ott volt.

Külön megemlítést érdemel, hogy a két fiú múltjáról is kerültek fel jelenetek, amik adtak egy kis meghittséget az egésznek, és igazán emberivé tették az informatikában hihetetlenül jártas főhősünket. Romantika nem volt benne, de őszintén nekem nem is hiányzott, pont ezért is kezdtem bele ebbe a sorozatba. Amit a sorozat ellen és mellett is fel tudok hozni, az Woo Hyun központúsága volt. Abszolút főszereplő volt, s bár sok karakter volt a sorozatban, elenyészőek voltak hozzá képest. Kivéve persze Phantomot, bár azért ő is kérdéses.

Ez egy szempontból jó, hisz mégiscsak a főhős fájdalmas és cseppet sem könnyű útjáról szól a sztori, de egy másik szempontból viszont a többi karakter kicsit elhanyagoltnak tűnt hozzá képest, itt legfőképp a főhősnőről beszélek. Ezen kívül még a túl sok duma volt az, amit a sorozat ellen tudnék felhozni. Nem egy fölösleges jelenet volt benne, ami kicsit űrkitöltő hatású volt. Az izgalmak közepette nekem nem hiányzott. Összességében azonban egy jó kis sorozatról van szó főleg azoknak, akik kicsit ki akarnak szakadni a romantikus sztorikból és elmélyülni a kiberbűnügyi nyomozók életében.

Zene: A háttérdalok remekek voltak, nagyon illettek a sorozathoz. Örültem nagyon, hogy szép számokat is sikerült összehozni: Shin Bora 'Crying With Longing', MBLAQ 'We Were Both In Love' és Lee Ki Chan 'How'.

Szereplők: Akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
So Ji Sub - Kim Woo Hyun/Park Gi Young: Mindketten eléggé csendesek és visszafogottak, de munkájukban profik. Őszintén a sorozat elején folyamatosan emlékeztetnem és figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ő most kicsoda, hiszen So Ji Sub játssza mind a két karaktert, így a rá vonatkozó elemeket mindkét karakterben fel lehetett fedezni. Viszont az eltérést is, bár ezt kicsit kevésbé, de ez alapulhatott azon is, hogy mindkét srác hasonló személyiségű. Mindkettő rendes és profi. Nagyon szorítottam neki, hogy elkapja Phantom-ot, és azért is, hogy normális életet éljen. A sorozat vége nagyon szép volt, olyan kellemes befejezés egy ilyen kemény krimi után. So Ji Sub hozta a tipikus karakterét némi eltérésekkel, de ez nem baj, hisz ehhez a sztorihoz ez volt a tökéletes. Nekem az összes eddigi szerepe közül ez tetszett a legjobban.

Lee Yeon Hee - Yoo Gang Mi: Mindenki csak szépségnek nevezi, de eltökélten végzi munkáját. Ahogy fent is említettem, mivel Woo Hyun abszolút kisajátította magának a főszerepet a sorozatban, ezért a főhősnőn látszott meg a leginkább ennek hátránya. Annyit tudtunk meg róla, hogy melyik suliba járt, és hogy ott milyen nehéz volt neki és kb. ennyi. A személyisége meg olyan semmilyen volt. Bár tetszett, hogy megállt a talpán, hogy nem támaszkodott másokra és nem hisztizett, mégis hiányzott belőle valami ami emberivé tette volna. Folyamatosan segített a főhősnek, olyan volt, mint egy gép, aki folyamatosan ismétli önmagát. S mivel szépségnek becézték ezért nevezhetjük simán Barbie babának is. Sok érzelmet sem mutatott a lány a megkönnyebbülésen és az izguláson kívül. De még mindig jobb volt, mint a sok hisztis, szőrszálhasogató főhősnő, azonban ő sem lett kedvencem. A színésznőtől első szerepem volt.
Uhm Ki Joon - Jo Hyun Min: A leírás spoileres! Na szóval, ahogyan fent is említettem, a koreaiak nem felejtik el a másik nézőpontját is megemlíteni, ami nagyon nagy piros pont. Ez esetben egy bosszúszomjas férfit kaptunk, aki eltökélte, hogy mindenkit megöl akinek köze van az apja halálához, s nem riad vissza akkor sem, ha ártatlan életeket is ki kell ontani emiatt. Hyun Min természetesen főgonosz volt, érthető is, hogy miért. Elég sok karaktert kicsinált röpke 20 rész alatt, ami akkor is szörnyű, ha egy sorozatról van szó. Másrészt elég elszomorító, hogy ilyenné vált, hisz ha nem történt volna az akkor az apjával, lehet, hogy egy teljesen átlagos emberként élte volna le az életét. Ilyenkor az a legjobb, ha az ember abszolút az ő helyzetébe képzeli magát és elgondolkodik azon, hogy mit tett volna. A színész nagyon megállta a helyét, néha kicsit sajnáltam is, hogy Woo Hyun mellett kevesebb figyelmet kapott.

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Film: Horror Stories

Horror Stories

Műfaj: horror
Játékidő: 108 perc
Premier: 2012. július 26.

Ismertető: Ott kapcsolódunk be a történetbe, ahol egy középiskolás lányt elrabolt egy gyilkos. A férfi azt kéri tőle, hogy meséljen neki ijesztő meséket. Az első mese [Sun and Moon] két testvérről szól, akik egyedül vannak otthon este amikor ugyanis egy postás kopog be hozzájuk. A második [Fear Plane] egy repülőgépen játszódik, ahol a rendőrség egy sorozatgyilkost szállít, aki kiszabadul, vérfürdőt rendezve. A harmadik [Kongji] egy lányról szól, akit mostohaanyja és testvére utál, aki szerelmes lett vőlegényébe, ezért igyekszik átplasztikáztatni magát, hogy hasonlítson rá. A negyedik és egyben utolsó mese [Ambulance] járvány idejében játszódik, egy anya segítségét kéri a mentősöknek a már-már világvége közepén, akik be is engedik őket, azonban félő, hogy a lány megfertőződött.

Vélemény: Én szeretem a horrort, bár mindig nehezen veszem rá magam, mert nagyon tudok félni tőlük. A történet felépítése nagyon tetszett nekem. Érdekes volt, ahogyan nem tudtuk meg, hogy miért rabolták el a lányt, vagy, hogy kicsoda ő. A történet közepébe csöppenünk, ahol a sorozatgyilkos azt kéri tőle, hogy meséljen neki ijesztő sztorikat. Minden egyes történet után visszatértünk hozzájuk, természetesen a legvégén is, ami szerintem egy nagyon klassz kis keretet adott a sztorinak, személy szerint szeretem, amikor keretbe foglalják a filmeket.

A kis mesék azonban annyira nem tetszettek. Az első ijesztő volt, tény és való, de nem igazán értettem a lényegét. A második már érdekesebb és összeszedettebb volt, az viszont nem volt ijesztő. A harmadik az beteges volt tejóég... az nagyon durván, ilyen undorítóan beteges. A negyedik megint érdekes volt, de az sem lett ijesztő végül. Sajnálom, mert maga ez a gyilkos-áldozat közti kommunikáció nagyon klassz volt, simán elnéztem volna csak őket a filmben, de akkor nem horrorként, hanem inkább thrillerként. Összefoglalva nem tudom, hogy ajánlom-e vagy sem, a második és harmadik részét is megfogom nézni, kíváncsi vagyok.

Történet: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: School 2013

School 2013 ~ School 5

Műfaj: dráma, iskolai, ifjúsági
Részek száma: 16
Dátum: 2012 - 2013
Csatorna: KBS2

Ismertető: A Seungri középiskola az egyik legrosszabb helyen végzett Szöul 178 iskolája közül, így az igazgató azzal van elfoglalva, hogy minél feljebb tornázza az iskola hírnevét. Az újonnan érkezett Jung In Jae irodalomszakos tanárnőre rásózzák a legrosszabb és legnehezebb, a 11.évfolyamos 2-2 osztályt. Itt meglehetősen furcsa és egymástól nagyon különböző diákok vannak így szegény tanárnőnek elég nehéz megbirkóznia velük. Hogy dolgát könnyítsék, az osztálynak 2 osztályfőnöke lesz. Kang Se Chan a leghíresebb irodalomtanár, így apróbb gondok miatt ebben az iskolában kell tanítania. Nem elég, hogy a két tanár között hatalmas szakadék van, főhősünk, a csendes, folyton alvó Go Nam Soon életében is egy váratlan vendég jelenik meg.

Vélemény: Hű, hát ezzel a sorozattal is szép kis történetem van (na jó melyikkel nem). Nagyon sokáig meg sem akartam nézni, aztán rájöttem, hogy túl sok a jó színész benne, így egyszer mindenképp meg kell néznem. Már lassan 2 éve, hogy tervezgetem megnézni, és most került rá sor (hirtelen felindulásból). Leginkább azért hanyagoltam, mert akármiről is szól a sztori szeretem, ha van benne romantika, még ha nem is azon van a hangsúly. Tudtam, hogy ebben nem lesz, így kerülgettem. Aztán meglepetésemre talán jobban is élveztem így.

Nagyon örülök, hisz idén sikerült több olyan sorit is megnéznem a tervezettek listájáról, ami nem idei, azaz nem futó sorozatokat nézek. Azt hiszem ez kereken a nyolcadik, szóval lassan haladok, nyugdíjas koromra talán útól érem magam. Na de lássuk csak a sorozatot. Természetesen ennek is van jó és rossz oldala is, mint mindennek. Lássuk csak először a negatívumokat, hisz szerencsére abból van kevesebb. Ami talán a legfurcsább volt számomra, az maga az iskola és az osztályfőnökök. Az egyik legrosszabb suli állítólag, de olyan szép maga az épület, hogy az valami hihetetlen. Komolyan mondom.
Oké, persze, ott más meg minden, itt a legszebb suli sem néz ki úgy mint ott a legrosszabb, no de akkor is. Aztán az ofők. Nem is velük volt a baj, hanem inkább a ragaszkodásukkal. Nagyon megható volt, nagyon szép volt, nagyon élveztem, de mivel én nem szoktam meg azt, hogy az ofőm abszolút mindenben segít és lesi minden lépésem, meghallgatja minden szavam stb. ezért nekem nagyon furcsa volt ez a túlzott ragaszkodás. Nem tudom, hogy ott tényleg így mennek-e a dolgok, de ha igen, akkor azt kívánom bár ott jártam volna középiskolába. 

Nagyon, nagyon tetszett, ahogy szép lassan megismerjük a diákokat és a tanárokat is. Mindenkiről megtudtunk egy keveset, rájöhettünk, hogy egyeseknek mennyire nehéz, miket éltek túl, és milyen erőfeszítés kell ahhoz, hogy tartsák a tempót. Mivel most végeztem a 12. osztályt ezért tudom, hogy milyen stresszes, így sikerült nagyon átéreznem. Tényleg érdekes volt, nagyon sok karakter a szívemhez nőtt, de természetesen az élen a két jó madár, Nam Soon és Heung Soo állt. Nagyon tetszett a történetük, imááádtam, hogy nincs benne semmi romantika. A barátságra helyezték a hangsúlyt.
És az ő esetükben egy rendkívül ritka és értékes barátságról beszélünk. Nagyon jó volt, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, és a 3 másik jómadárhoz is, akiket én tényleg nagyon megkedveltem. Jung Ho sorsát pedig nagyon a szívemen viseltem. SPOILER: Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem, hogy nyitva hagyták a sorozat végét. Én mégis csak örültem volna egy aprócska jelnek, hogy megjelenik. SPOILER VÉGRE. Nem csak ez az 5 srác volt remek. Tényleg sikerült sok diákot megszerettetni velünk.

Aranyos volt a sok nézeteltérés közöttük, és az is, ahogyan tanulnak egymástól és lesznek egyre jobb és jobb tanárok. Nem is tudok mást mondani, engem meglepett a sorozat, valami sokkal, de sokkal szárazabbra számítottam, ennek ellenére élveztem az utolsó percig, a sztori (bár alapjáraton nem történnek nagy dolgok csak az iskolás kis harcok meg stb.) nagyon élvezhető volt, a karakterek szerethetőek, a színészek pedig tündököltek. Tény, hogy a listámról vett régebbi sorozatokat mostanság valahogy nagyon gyorsan befejezem, de azért jelent valamit, hogy ezzel 3 nap alatt végeztem, nem igaz?

Zene: Átlagos volt. Volt benne pár viszonylag szép szám, de nálam a 4Minute ismét kiverte a biztosítékot. Valahogy a rémálmaim, és a hideg ráz tőlük. A 'Don't Think You're Alone' viszont nagyon szép szám.

Szereplők: Akkor lássuk csak történetünk két jómadarát és két tanárát sorban. 
Lee Jong Suk - Ko Nam Soon: Csendes, az órákon mindig alvó srác, aki meglepő módon hagyja, hogy terrorizálják, mégis kiáll a gyengébbekért. Őszintén én meglepődtem, amikor rájöttem, hogy milyen is volt valójában Nam Soon, valahogy nem erre számítottam. A karakter tökéletesen tükrözte Lee Jong Suk összes eddigi karakterét, hisz mindig ugyanazt a fájdalmas múlttal rendelkező, igazságérzettel teli srácot hozza. A különbség, hogy néha okos, néha nem, néha tud verekedni néha nem. Ennyi. Talán ezért is van picit elegem már belőle, remélem megérem azt, hogy egyszer egy teljesen más karaktert formáljon meg, mert mostmár igazán ráférne egy kis változás is. Ko Nam Soon ettől függetlenül viszonylag szerethető karakter volt, szurkoltam értük nagyon. Lee Jong Suk természetesen jól játszott, de tényleg semmi újat nem láthatunk itt sem tőle, hisz ezzel a sorozattal az összes főszerepét sikerült kipipálnom a listámon.

Kim Woo Bin - Park Heung Soo: Hasonlóan Nam Soon-hoz, csak akkor beszél ha feltétlenül szükséges, általában csak ül az órákon és bambul ki a fejéből. Itt is meglepődtem a karakter múltján, én pont felcseréltem volna őket, már csak azért is, mert Woo Bin kicsit ijesztő. Őszintén sokkal jobban szerettem őt, mint Nam Soon-t. Rendes volt, képes volt megbocsátani és olyan igazán jó karakter volt. Valljuk be, Woo Bin nagyon odarakta magát. Ami nagyon tetszett (SPOILER), hogy nem is az bántotta igazán amit tett vele Nam Soon, hanem hogy mindezek után magára hagyta. Ez annyiraaaa aranyos komolyan. SPOILER VÉGE. Szóval igen, egy nagyon jó kis karakter ami meglepően jól kiegészíti Nam Soon-t. Aranyosak voltak együtt, örültem, hogy a romantika tényleg hanyagolva volt ebben a sorozatban és a barátságra fektették a hangsúlyt. Woo Bin sajnos elég kevés sorozatban szerepel, még kevesebben főszereplő, de remélem ezen mostmár változtatni fog.
Jang Na Ra - Jung In Jae: Nagyon kedves, figyelmes, amolyan igazi tanárnő, aki szeretné, ha az osztályában mindenki egy picit közel kerülne hozzá. A leggyengébbekkel és a legproblémásabb tanulókkal nagyon figyelmesen bánik ezért is hívja ki a többiek ellenszenvét, holott velük is foglalkozik. A színésznő engem valamiért az eddigi szerepeiben eléggé zavart, valahogy olyan furának éreztem, talán azért is, mert úgy néz ki, mint egy 2.osztályos. Jelen esetben is elég nehéz volt megszoknom, hogy a diákok idősebbnek tűnnek mellette (nem a magassága miatt), azonban valahogy sikerült viszonylag hamar túl tennem magam ezen is. Talán azért, mert tényleg egy hihetetlen kedves és rendes tanárról van szó, akinek a sorsát felettébb a szívemen viseltem.

Daniel Choi - Kang Se Chan: Az egyik legjobb irodalom tanár az országban, aki nagyon is vágyik az elismerésre, és csöppet sem érdekelt a diákok ügyében. Persze ennek is oka van, hisz ő is elég fájdalmas múltat tud maga mögött. Kang Se Chan valami fergeteges volt. Azok a hangleejtések, de komolyan. Olyan érdekesen és viccesen beszélt (főleg a diákokkal), hogy alig vártam mikor kerül ő a képernyőre, hogy nevethessek egy kicsit. Ő volt az a karakter aki a legtöbbet fejlődött a sorozat folyamán s szerencsére nagyon jó irányba. Kiderült, hogy egy tök rendes és kedves pasiról van szó, aki könnyen az ember szívébe lopja magát. Daniel Choi-ról már sokat hallottam, de ez volt az első szerep, amiben találkoztam vele, s nagyon megkedveltem őt. De mint említettem, nem csak ez a 4 karakter volt nagyszerű a sorozatban, tényleg szinte mindenki.

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10