Sorozat: Uncontrollably Fond

Uncontrollably Fond

Műfaj: melodráma, romantikus, vígjáték (?)
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Shin Joo Young és No Eul iskolásként együtt voltak, de egy szívszaggató szakítás után évekig nem találkoznak. Az évek múltával Shin Joo Young igazi csillaggá változik, Koreában mindenki rajong érte, bár édesanyja borzasztóan haragszik rá, emiatt nem túl jó a kapcsolatuk. A sors azonban még ennél is kegyetlenebb vele: az orvos közli vele, hogy hamarosan meg fog halni, mindössze 3 hónapja maradt hátra. Mindeközben No Eul producer lesz, akit bizony könnyű megvesztegetni, hisz kell a pénz miközben egyedül tartja el már serdülő öccsét, idő közben pedig mindent megpróbál megtenni, hogy elkapja apja gyilkosát, aki egyszer már kicsúszott a kezei közül. Ők ketten újra találkoznak, s a régi elfojtott szerelem ismét lángra lobban közöttük.

Vélemény: Hűha. Mindenki tudja, milyen nagy port kavart a sorozat, már jóval a megjelenése előtt. Bár Suzy-nak nem nagyon örültem, borzasztó kíváncsi voltam, hogy Woo Bin hogy fogja megállni a helyét főhősként, valamint a sztorira is, hisz bogarat ültettek a fülünkbe, miszerint az év sorija lesz. Hmm... nem is tudom. Kezdem a legelejétől. A sztori és annak felépítése megkapó volt, a zenei aláfestés csodaszép, Woo Bin tündököl, Suzy hangja pedig folyamatosan sérti mindenki fülét, no de sebaj.

Érdekelt, hogy mit fognak produkálni az egészből. A végére elmondhatom, hogy egy szép ívet adtak a sorozatnak, az elején kaptunk eleget a múltból, majd az idő haladtával a jelenre koncentráltak, szépen lement a sztori felépítése. A bibi már csak az volt, hogy szerintem 20 rész eléggé sok volt. A koreaiak gyakran elkövetik azt a hibát, hogy már a semmit nyúzzák. A szerencse itt az volt, hogy nem a végére kaptuk meg a nagy húzás-nyúzásokat, hanem az egész sorozat folyamán szép lassan adagolták nekünk.
Így annyira nem volt feltűnő, de engem azért zavart. Ami még a sorozat ellen szóljon (de az nagyon)... hát én ilyen halálos beteget még nem láttam. Párszor volt, hogy rosszul lett stb. na de semmilyen külső jelet nem kaptunk ami elhitetné velünk, hogy ez a srác tényleg beteg. Nem tudom ki hogy van vele, de engem ez zavart a leginkább. Főleg azoknál a jeleneteknél, amikor elment a dokihoz, aki figyelmeztette őt, hogy hamarosan meghal, közben ott ül egy tökéletes kondiban lévő srác, aki még csak nem is sápadt.

A főhősnő engem annyira nem nyűgözött le, igazából olyan semleges volt számomra, bár egyértelmű, hogy ennek a sztorinak mindenképp Woo Bin volt a főszereplője (legalábbis próbálom azt hinni), Suzy pedig annyit visongott meg nyávogott, hogy nem tudtam egy idő után már fülhallgatóval nézni a sorit, mert esküszöm bántotta a fülem a hangja. Le kéne szoktatni erről a hangról, mert nagyon kellemetlenné tette az egészet, főleg úgy, hogy a szép számokat mindig fülhallgatóval hallgattam volna.
Ami viszont a sorozat mellett szóljon az egyértelműen a családi kapcsolatok és maga a mondandója. Tetszett, ahogyan Joon Young anyjának kapcsolata is feljött, ahogyan a család és annak fogalma ezerszer átrendeződött a sorozat folyamán. Az utolsó részben Ji Tae beszélgetése Joon Young-gal nagyon helyre tette a dolgokat, igazán meghatódtam rajta, szerintem az volt az egész katyvasz fénypontja. A romantika viszont annyira nem jött be, Woo Bin és Suzy nagyon nem mutatnak jól egymás mellett.

Nulla volt köztük a kémia, így kicsit rossz volt látni, hogy annyi éven keresztül milyen mélységesen szerették egymást. No de hagyjuk is a romantikát, ne is gondoljunk rá. A sztori fő üzenete természetesen Joon Young betegségéhez kapcsolódott, amolyan 'élj a mának' üzenetű volt. Szépen megmutatta, hogy mennyire fontos, hogy boldogok legyünk, míg élünk, hisz nem tudhatjuk mikor halunk meg. Szépen rávilágítottak arra is, hogy bárkivel megeshet, hogy halálos beteg, még Korea legnagyobb csillagával is.
A legjobban a mondanivaló azonban az utolsó részben teljesedett be, de ehhez elengedhetetlen volt, hogy szépen felépítsék, főleg a családi kapcsolatokat. Megható, elgondolkodtató és szomorú volt a befejezés, de szerintem ez várható volt. Összességében tehát nem tudom, hogy mit mondhatnék. Volt egy remek és egy kevésbé szórakoztató része is a sorozatnak, belegondolva kicsikét csalódtam, de ettől függetlenül egyszer, de csakis egyszer megéri megnézni, főleg ha ilyesmihez van kedve az embernek.

Zene: Ennyi ost-ot emberek... Szerintem nincs is olyan sorozat (főleg 20 részes) amihez ennyi szám készült volna, mint ehhez. Tény, hogy sokat kitöröltem, mert nem tetszett, de még így is bizony 9 szám a gépemen maradt. A kedvencem a New Empire 'A Little Braver' c. száma lett, egyszerűen csodálatos, de tényleg, ezt hallhattuk a legtöbbször felcsengeni. Külön tetszett még, szintén a New Empire 'Across The Ocean' c. száma. És még a többi: Midnight Youth 'Golden Love', Junggigo 'Only You', Hyolyn 'I Miss You', Hwanhee 'Love Hurts', Kim Bumsoo 'I Love You', Eric Nam 'Rain Shower', Tei 'From When and Until When'. Szép volt, nagyon nagyon szép volt.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak a történetünk főhőseit külön külön.

Kim Woo Bin - Shin Joon Young: Minden álma az volt, hogy ügyész legyen, de sajnos az élet sosem úgy alakul, ahogy eltervezzük. Korea csillagává változik, akinek bár mindene megvan, mégis nagyon magányos, hisz szerelme és anyja sincs vele. Őszintén nagyon kíváncsi voltam, Kim Woo Bin milyen lesz végre főszereplőnek. Kaptunk egy beképzeld, kicsit zavarodott és fájdalmas gondolatokkal teli karaktert, akit szerintem Woo Bin tökéletesen megtestesített. Joon Young elég sokat 'szórakozott' a lánnyal, hol maga mellett tartotta, hol eltaszította. Ez viszont szerintem érthető volt, ha belegondoljuk magunkat a helyzetébe. Mégiscsak egy halál szélén álló karakter volt (bár nem látszódott rajta), akinek rengeteg gondolat kering a fejében, fél és össze van zavarodva. Mindenesetre engem megnyert magának, Woo Bin szívét lelkét beleadta a szerepbe, nekem az utolsó részben tetszett a legjobban az alakítása. Nagyon jó volt, várjuk nagyon nagyon a további főszerepit a jövőben.
Bae Suzy - No Eul: Egy nehéz életet élő lány, akit bár mások megvetnek, neki mégsincs más választása. Idén a koreaiak (sajnos) 'büszkélkedhetnek' a rosszabbnál rosszabb női főhősökkel, nem is volt még olyan év, ahol ennyi rossz női főhős lett volna. Bár Suzy-tól féltem a legelején, szerencsére hamar kiderült, hogy egy nem folyamatosan nyávogni és hisztizni képes főhősnőt kapunk, hanem aki igenis képes kiállni magáért és másokért is, nem enged a nyomásnak és mindvégig kitart szerelme mellett. Néha úgy voltam vele, hogy igen, ez szép volt, néha meg, ne, csak ezt ne. Szóval összességében egy átlagos karakterre sikeredett, de illett ehhez a sztorihoz ez a szerep. Annyira nem sikerült őt megkedvelnem, de voltak pillanatok, amikor nagyon ott volt. Suzy-t én még mindig nem tartom túl jó színésznőnek, van még hová fejlődnie, remélem fog is. A visítós hangja viszont gyerekek borzasztó volt, hát a falat kapartam annyira sértette a fülemet.

Lim Ju Hwan - Choi Ji Tae: Egy kedves, segítőkész és rendes fickó, aki borzasztóan érzi magát a No Eul-lal történtek miatt, és aki igyekszik mindenben segíteni neki. Ji Tae nekem már a sori elején nagyon szimpatikus volt, nagyon nagyon reméltem, hogy nem kapunk olyan agyondramatizált szerelmi háromszöget, mert nem illett volna ide, s szerencsére erre a rendezők is rájöttek. Volt benne valamennyi, de nem estek túlzásba, aminek örülök. Ji Tae minden egyes megszólalásánál engem levett a lábamról, olyan dolgok hangzottak el a szájából, ami egy eszméletlen rendes és emberséges személyiséget takar. Az utolsó részben pedig, hát hűha. Szép volt, nagyon szép. Ju Hwan remélem legközelebb már főszerepet is fog kapni. Nagyon örültem, mikor láttam, hogy ő is fog ebben a soriban szerepelni, s lám nem hiába!

Történet: 7/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: School 2013

School 2013 ~ School 5

Műfaj: dráma, iskolai, ifjúsági
Részek száma: 16
Dátum: 2012 - 2013
Csatorna: KBS2

Ismertető: A Seungri középiskola az egyik legrosszabb helyen végzett Szöul 178 iskolája közül, így az igazgató azzal van elfoglalva, hogy minél feljebb tornázza az iskola hírnevét. Az újonnan érkezett Jung In Jae irodalomszakos tanárnőre rásózzák a legrosszabb és legnehezebb, a 11.évfolyamos 2-2 osztályt. Itt meglehetősen furcsa és egymástól nagyon különböző diákok vannak így szegény tanárnőnek elég nehéz megbirkóznia velük. Hogy dolgát könnyítsék, az osztálynak 2 osztályfőnöke lesz. Kang Se Chan a leghíresebb irodalomtanár, így apróbb gondok miatt ebben az iskolában kell tanítania. Nem elég, hogy a két tanár között hatalmas szakadék van, főhősünk, a csendes, folyton alvó Go Nam Soon életében is egy váratlan vendég jelenik meg.

Vélemény: Hű, hát ezzel a sorozattal is szép kis történetem van (na jó melyikkel nem). Nagyon sokáig meg sem akartam nézni, aztán rájöttem, hogy túl sok a jó színész benne, így egyszer mindenképp meg kell néznem. Már lassan 2 éve, hogy tervezgetem megnézni, és most került rá sor (hirtelen felindulásból). Leginkább azért hanyagoltam, mert akármiről is szól a sztori szeretem, ha van benne romantika, még ha nem is azon van a hangsúly. Tudtam, hogy ebben nem lesz, így kerülgettem. Aztán meglepetésemre talán jobban is élveztem így.

Nagyon örülök, hisz idén sikerült több olyan sorit is megnéznem a tervezettek listájáról, ami nem idei, azaz nem futó sorozatokat nézek. Azt hiszem ez kereken a nyolcadik, szóval lassan haladok, nyugdíjas koromra talán útól érem magam. Na de lássuk csak a sorozatot. Természetesen ennek is van jó és rossz oldala is, mint mindennek. Lássuk csak először a negatívumokat, hisz szerencsére abból van kevesebb. Ami talán a legfurcsább volt számomra, az maga az iskola és az osztályfőnökök. Az egyik legrosszabb suli állítólag, de olyan szép maga az épület, hogy az valami hihetetlen. Komolyan mondom.
Oké, persze, ott más meg minden, itt a legszebb suli sem néz ki úgy mint ott a legrosszabb, no de akkor is. Aztán az ofők. Nem is velük volt a baj, hanem inkább a ragaszkodásukkal. Nagyon megható volt, nagyon szép volt, nagyon élveztem, de mivel én nem szoktam meg azt, hogy az ofőm abszolút mindenben segít és lesi minden lépésem, meghallgatja minden szavam stb. ezért nekem nagyon furcsa volt ez a túlzott ragaszkodás. Nem tudom, hogy ott tényleg így mennek-e a dolgok, de ha igen, akkor azt kívánom bár ott jártam volna középiskolába. 

Nagyon, nagyon tetszett, ahogy szép lassan megismerjük a diákokat és a tanárokat is. Mindenkiről megtudtunk egy keveset, rájöhettünk, hogy egyeseknek mennyire nehéz, miket éltek túl, és milyen erőfeszítés kell ahhoz, hogy tartsák a tempót. Mivel most végeztem a 12. osztályt ezért tudom, hogy milyen stresszes, így sikerült nagyon átéreznem. Tényleg érdekes volt, nagyon sok karakter a szívemhez nőtt, de természetesen az élen a két jó madár, Nam Soon és Heung Soo állt. Nagyon tetszett a történetük, imááádtam, hogy nincs benne semmi romantika. A barátságra helyezték a hangsúlyt.
És az ő esetükben egy rendkívül ritka és értékes barátságról beszélünk. Nagyon jó volt, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, és a 3 másik jómadárhoz is, akiket én tényleg nagyon megkedveltem. Jung Ho sorsát pedig nagyon a szívemen viseltem. SPOILER: Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem, hogy nyitva hagyták a sorozat végét. Én mégis csak örültem volna egy aprócska jelnek, hogy megjelenik. SPOILER VÉGRE. Nem csak ez az 5 srác volt remek. Tényleg sikerült sok diákot megszerettetni velünk.

Aranyos volt a sok nézeteltérés közöttük, és az is, ahogyan tanulnak egymástól és lesznek egyre jobb és jobb tanárok. Nem is tudok mást mondani, engem meglepett a sorozat, valami sokkal, de sokkal szárazabbra számítottam, ennek ellenére élveztem az utolsó percig, a sztori (bár alapjáraton nem történnek nagy dolgok csak az iskolás kis harcok meg stb.) nagyon élvezhető volt, a karakterek szerethetőek, a színészek pedig tündököltek. Tény, hogy a listámról vett régebbi sorozatokat mostanság valahogy nagyon gyorsan befejezem, de azért jelent valamit, hogy ezzel 3 nap alatt végeztem, nem igaz?

Zene: Átlagos volt. Volt benne pár viszonylag szép szám, de nálam a 4Minute ismét kiverte a biztosítékot. Valahogy a rémálmaim, és a hideg ráz tőlük. A 'Don't Think You're Alone' viszont nagyon szép szám.

Szereplők: Akkor lássuk csak történetünk két jómadarát és két tanárát sorban. 
Lee Jong Suk - Ko Nam Soon: Csendes, az órákon mindig alvó srác, aki meglepő módon hagyja, hogy terrorizálják, mégis kiáll a gyengébbekért. Őszintén én meglepődtem, amikor rájöttem, hogy milyen is volt valójában Nam Soon, valahogy nem erre számítottam. A karakter tökéletesen tükrözte Lee Jong Suk összes eddigi karakterét, hisz mindig ugyanazt a fájdalmas múlttal rendelkező, igazságérzettel teli srácot hozza. A különbség, hogy néha okos, néha nem, néha tud verekedni néha nem. Ennyi. Talán ezért is van picit elegem már belőle, remélem megérem azt, hogy egyszer egy teljesen más karaktert formáljon meg, mert mostmár igazán ráférne egy kis változás is. Ko Nam Soon ettől függetlenül viszonylag szerethető karakter volt, szurkoltam értük nagyon. Lee Jong Suk természetesen jól játszott, de tényleg semmi újat nem láthatunk itt sem tőle, hisz ezzel a sorozattal az összes főszerepét sikerült kipipálnom a listámon.

Kim Woo Bin - Park Heung Soo: Hasonlóan Nam Soon-hoz, csak akkor beszél ha feltétlenül szükséges, általában csak ül az órákon és bambul ki a fejéből. Itt is meglepődtem a karakter múltján, én pont felcseréltem volna őket, már csak azért is, mert Woo Bin kicsit ijesztő. Őszintén sokkal jobban szerettem őt, mint Nam Soon-t. Rendes volt, képes volt megbocsátani és olyan igazán jó karakter volt. Valljuk be, Woo Bin nagyon odarakta magát. Ami nagyon tetszett (SPOILER), hogy nem is az bántotta igazán amit tett vele Nam Soon, hanem hogy mindezek után magára hagyta. Ez annyiraaaa aranyos komolyan. SPOILER VÉGE. Szóval igen, egy nagyon jó kis karakter ami meglepően jól kiegészíti Nam Soon-t. Aranyosak voltak együtt, örültem, hogy a romantika tényleg hanyagolva volt ebben a sorozatban és a barátságra fektették a hangsúlyt. Woo Bin sajnos elég kevés sorozatban szerepel, még kevesebben főszereplő, de remélem ezen mostmár változtatni fog.
Jang Na Ra - Jung In Jae: Nagyon kedves, figyelmes, amolyan igazi tanárnő, aki szeretné, ha az osztályában mindenki egy picit közel kerülne hozzá. A leggyengébbekkel és a legproblémásabb tanulókkal nagyon figyelmesen bánik ezért is hívja ki a többiek ellenszenvét, holott velük is foglalkozik. A színésznő engem valamiért az eddigi szerepeiben eléggé zavart, valahogy olyan furának éreztem, talán azért is, mert úgy néz ki, mint egy 2.osztályos. Jelen esetben is elég nehéz volt megszoknom, hogy a diákok idősebbnek tűnnek mellette (nem a magassága miatt), azonban valahogy sikerült viszonylag hamar túl tennem magam ezen is. Talán azért, mert tényleg egy hihetetlen kedves és rendes tanárról van szó, akinek a sorsát felettébb a szívemen viseltem.

Daniel Choi - Kang Se Chan: Az egyik legjobb irodalom tanár az országban, aki nagyon is vágyik az elismerésre, és csöppet sem érdekelt a diákok ügyében. Persze ennek is oka van, hisz ő is elég fájdalmas múltat tud maga mögött. Kang Se Chan valami fergeteges volt. Azok a hangleejtések, de komolyan. Olyan érdekesen és viccesen beszélt (főleg a diákokkal), hogy alig vártam mikor kerül ő a képernyőre, hogy nevethessek egy kicsit. Ő volt az a karakter aki a legtöbbet fejlődött a sorozat folyamán s szerencsére nagyon jó irányba. Kiderült, hogy egy tök rendes és kedves pasiról van szó, aki könnyen az ember szívébe lopja magát. Daniel Choi-ról már sokat hallottam, de ez volt az első szerep, amiben találkoztam vele, s nagyon megkedveltem őt. De mint említettem, nem csak ez a 4 karakter volt nagyszerű a sorozatban, tényleg szinte mindenki.

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10