My PS Partner ~ Whatcha Wearin'?
Műfaj: romantikus, vígjáték
Játékidő: 114 perc
Premier: 2012. december 06.
Ismertető: Adott egy srác, Hyun Seung akinek élete a lehető legrosszabb ponton van: barátnője szakított vele, és Németországba megy tanulni, ráadásul zeneszerzőként se akar sehogyan sem befutni, ezért is hagyták faképnél. A másik főszereplő Yoon Jung, aki bár tudja, hogy barátja már megcsalta, izgatottan várja az eljegyzését. Egyik este, mit gondolt mit nem, kipróbálja új telefonját, és felhívta a barátját. Na igen, de egy számjegyet szépen kicserélt, így a 7892 helyett a 7895-öt tárcsázza, úgyhogy megtörténik egy érdekes beszélgetés. Amikor Hyun Seung pár nappal később totál ki van, felhívja a múltkori számot, és elkezd vele veszekedni, hogy minden nő egyforma, és hogy egyik sem jobb a másiknál. Szép lassan pedig napi szinten elkezdenek beszélni, s előbb utóbb egymás lelki társává válnak, nyíltan mindent megbeszélnek egymással. Azonban egy idő után már kíváncsiak egymásra, így sor kerül egy találkozásra is. De mindkettejük szerelmi élete elkezd stabilizálódni a másik féllel. Vajon mit fognak tenni?
Vélemény: Háát, amiért elkezdtem nézni ezt a filmet, az természetesen Ji Sung. Már egy ideje a gépemen volt, gondoltam most már sort kerítek rá. Na szóval, elég furán kezdődött a sorozat. Nem elég, hogy eszméletlen csúnyán beszélnek az elején, volt egy pár karikás jelenet is, így gondoltam egy az egyben kikapcsolom a filmet. De ezeken a jeleneteken kívül tök jónak ígérkezett, így folytattam. És természetesen nem bántam meg, hisz mai napig egyik kedvenc koreai filmem.
Szerencsére a film teljesen más irányba folytatódik, egy nagyon aranyos szerelmi történetet sikerült kihozni belőle. Tetszett, hogy hogyan ismerik meg egymást szépen lassan, hogy szeretnek egymásba, és hogyan válnak el, miután ráeszméltek, hogy ez a kapcsolat bizony nem helyes. De, hogy félreértések ne essenek, a sztorinak eszméletlen jó vége van. Egy történetnek különös meghittséget tud adni a téli táj és hangulat, így nagyon örültem, amikor felfedeztem ezt a végén.
Tetszett, hogy mindkettejük karrierje rendbe jött és csak azután találkoztak ismét. A legvége pedig... óó, nekem nagyon tetszett. Megható volt, vicces és kicsit perverz is, amilyen az egész film volt. S sokszor említettem már azt is, hogy különösen el lehet rontani azzal egy sztorit, hogy a vígjátékra ráerőszakolják a drámát. Itt viszont ez a két műfaj olyan szépen haladt egymás mellett párhuzamosan, hogyha egyik hiányzott volna, nem egy ilyen minőségű filmmel lett volna dolgom.
Tehát nagyszerű volt a drámai rész is, meg a benne elsütött eszméletlen poénok. A legjobb akkor is az utolsó két sor volt, aki látta, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tudni, mert valószínű ez után a véleményezés után leül megnézni, mert nyakamat rá, hogy ez egy remek film lett. Így a számra, amit Ji Sung énekel kitérve, én teljesen azt hittem, hogy valami totál megható romantikus szám lesz, erre meg bevág egy vulgáris nyelvezetű akármit XD. Hát jót röhögtem.
S talán ez volt az a pont, ahol a két műfaj összeért, ugyanis a helyzet a lehető legszebb és legdrámaibb volt, a szereplők viszont valamelyest nevetségessé tették a helyzetet, így nem lett kiábrándító az egész film. Szóval igen, szerintem mindenkinek kötelező megnéznie ezt a filmet, már ha szeretjük a romantikus sztorikat, a megható és vicces jeleneteket, no meg főhőseinket, hiszen nagyszerűen alakítanak ebben a nagyszerű és csudijó filmben. Tényleg mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom.
Szerencsére a film teljesen más irányba folytatódik, egy nagyon aranyos szerelmi történetet sikerült kihozni belőle. Tetszett, hogy hogyan ismerik meg egymást szépen lassan, hogy szeretnek egymásba, és hogyan válnak el, miután ráeszméltek, hogy ez a kapcsolat bizony nem helyes. De, hogy félreértések ne essenek, a sztorinak eszméletlen jó vége van. Egy történetnek különös meghittséget tud adni a téli táj és hangulat, így nagyon örültem, amikor felfedeztem ezt a végén.
Tetszett, hogy mindkettejük karrierje rendbe jött és csak azután találkoztak ismét. A legvége pedig... óó, nekem nagyon tetszett. Megható volt, vicces és kicsit perverz is, amilyen az egész film volt. S sokszor említettem már azt is, hogy különösen el lehet rontani azzal egy sztorit, hogy a vígjátékra ráerőszakolják a drámát. Itt viszont ez a két műfaj olyan szépen haladt egymás mellett párhuzamosan, hogyha egyik hiányzott volna, nem egy ilyen minőségű filmmel lett volna dolgom.
Tehát nagyszerű volt a drámai rész is, meg a benne elsütött eszméletlen poénok. A legjobb akkor is az utolsó két sor volt, aki látta, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tudni, mert valószínű ez után a véleményezés után leül megnézni, mert nyakamat rá, hogy ez egy remek film lett. Így a számra, amit Ji Sung énekel kitérve, én teljesen azt hittem, hogy valami totál megható romantikus szám lesz, erre meg bevág egy vulgáris nyelvezetű akármit XD. Hát jót röhögtem.
S talán ez volt az a pont, ahol a két műfaj összeért, ugyanis a helyzet a lehető legszebb és legdrámaibb volt, a szereplők viszont valamelyest nevetségessé tették a helyzetet, így nem lett kiábrándító az egész film. Szóval igen, szerintem mindenkinek kötelező megnéznie ezt a filmet, már ha szeretjük a romantikus sztorikat, a megható és vicces jeleneteket, no meg főhőseinket, hiszen nagyszerűen alakítanak ebben a nagyszerű és csudijó filmben. Tényleg mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom.
Szereplők: Lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, külön külön.
Ji Sung - Hyun Seung: Egy rendes pasi, aki még helyes is és tehetséges, mégis senki sem 'veszi észre' és ezáltal elveszti önbizalmát és kicsit ki is fordul magából addig a pontig, míg meg nem ismerkedik egy fura nőszeméllyel, aki fenekestül felfordítja depressziós mindennapjait. Szegény pasi az elején nagyon szánalmas volt, élete legalján volt, így vált teljesen nevetségessé a nézők számára. Aztán a hamuból újjászületett, és egy remek kiállású férfi vált belőle. Karakterét nagyon szerettem, bár szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Tényleg nagyon aranyos és romantikus volt, nem is értem a barátnőjét mi a fenéért hagyta őt magára. Szóval igen, a filmszínvonalát a nagyszerű színészek és karakterek is nagyban befolyásolják. Ji Sung-ról semmi újat nem tudok mondani, egyszerűen hihetetlen jó színész.
Kim A Joong - Yoon Jung: Izzig vérig nő, akinek álma, hogy egy nagyon híres fehérnemű üzlete legyen. A színésznővel még nem találkoztam, de örültem, hogy egy szép színésznőt raktak be a Ji Sung mellé. Annyira kiábrándító tud lenni, mikor egy helyes színész mellé egy ronda színésznőt raknak be, vagy fordítva. Karaktere nagyon jó volt, rengeteget röhögtem rajta, nagyon nagy fazon a csajszi. A filmben nagyon szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, és annyira fájt a szívem annál a jelenetnél, amikor odaadja a srácnak a meghívót... szegénykém. Mindenesetre szerencsére jól alakult mindkettejük sorsa, és szépen össze is jöttek, szóval szerencsére egy rossz szavam nincsen.
Ide még legalulra gyorsan megemlíteném Kim Sung Oh-t is, aki egyik kedvenc. Karaktere hatalmas volt, kis lobbanékony beteges pasi, aki elengedhetetlen volt a depis főszereplőnk mellett. Kis életet vitt belé a legelején, így nem tűnt annyira szánalmasnak a Hyun Seung.
Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése