Sorozat: Familiar Wife

Familiar Wife ~ Wife That I Know

Műfaj: romantikus, fantasztikus

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhőse, Joo Hyuk egy banknál dolgozik. 5 éve él feleségével, Woo Jin-nal, akivel immáron két gyermekük van. Élete azonban teljességgel kilátástalan: szinte retteg a feleségétől, folyamatosan veszekednek és rettenetesen boldogtalanok mindketten. Mindezt megkoronázza az, hogy a férfi véletlenül összefut első szerelmével, Lee Hye Won-nal, aki elmondja neki, hogy az egyetemen kedvelte őt. Miután a metróban találkozik egy különleges hajléktalannal, Joo Hyuk visszarepül az időben, egészen pontosan 2006-ba, amikor megismerte Woo Jin-t. Így lehetősége van megváltoztatni a napot, és elkerülni a lánnyal való találkozást. Mikor másnap felébred az élete teljesen megváltozott. Luxuslakásban és, a munkahelyén mindenki kiváltságos vele, és Hye Won a felesége, nem pedig Woo Jin. A férfi hihetetlen boldog egészen addig, míg Woo Jin-nal ismét össze nem fut, azonban a nő természetesen nem ismeri őt.

Vélemény: Nagyon nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, s tudtommal még nem készült rá magyar felirat (legalábbis én nem találtam), mindenképp meg szerettem volna nézni Ji Sung új sorozatát. A sorozat érdekesen indít: adott egy férfi, aki gyűlöli életét és azt kívánja, bár soha sem találkozott volna feleségével. Hihetetlen módon a sors meghallja kérését, s teljesíti is azt.

Nem nagyon tudom nektek összefoglalni, hogy milyen volt a sorozat. Már a legelején egyértelmű volt, hogy mire megy ki az egész, a kisebb fordulatok is egyértelműek voltak, valamiért mégis nagyon élvezhető és szerethető volt az egész. Nagyon tetszett, ahogyan a főhős először imádja az új életét, aztán szép lassan rájön, hogy lehet, hogy nem csak a felesége volt a hibás.
Az már kevésbé tetszett, hogy a végére saját magát okolta minden miatt, ami valljuk be, nem épp helytálló, mert a főhősnő sem volt egy mintafeleség. Mindenesetre érdekes volt 16 részen keresztül végigkísérni, hogyan áll össze majd esik szét főhősünk maga által megteremtett világa. Tetszett, ahogyan újra beleszeret feleségébe, holott tudja, hogy a közös életük nem alakult túl jól.

Ami még nagyon imádnivaló volt, az a mellékszereplők jelenléte a sorozatban. Nagyon szerettem a főhős barátait és a tesóját is, szerintem adtak egy biztos alapot ebben az ingadozó (de szó szerint, nem képlékenyen) sorozatban, ahol mindig változik a helyzet, a főhős élete, de a barátok megmaradtak a barátainak. Borzasztóan cukik és szerethetőek voltak mindannyian, de tényleg.
A sztori mondandója, bár egyértelmű volt mi lesz az, nagyon megérintett. Nagyon szépen megmutatták azt, hogy mennyire tudunk másokat okolni saját nyomorunkért, holott nekünk kellene megtenni az első lépést a változás felé. Az is nagyon szép volt, ahogyan a főhős már azért küzdött, hogy feleségét újra megnyerje magának. Meglepő, de tényleg nagyon-nagyon megfogott a történet.

A sorozat befejezése minden féle spoiler nélkül szerintem nagyon szépre és meghatóra sikeredett. Bár sejtettem hogy ez lesz a befejezés, mégis nagyon jó volt látni. Bár nem voltam teljesen kibékülve a karakterekkel, mégis pont ezt a befejezést képzeltem el nekik. Aranyos volt, cuki, néha nagyon vicces, de amúgy megható és elgondolkodtató. Ji Sung pedig hát, mégiscsak Ji Sung.
Összességében ennyit tudok nektek mesélni erről a sorozatról. Voltak helyzetek amikkel nem nagyon voltam kibékülve, amit máshogy csináltam volna, a karakterek néha idegesítettek, de ettől függetlenül borzasztóan élveztem ezt a  részt végignézni, belelopta magát a szívembe. Tudtommal magyar felirat még nincs rá, de mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert szerintem megéri egyszer megnézni ezt a sorozatot mindenkinek, akinek kedve van hozzá.

Zene: Az összes ost közül Yoo Sung Eun 'Hello', N.Flying 'Let Me Show You', SF9 'Love Me Again' és Roy Kim 'No Longer Mine' száma maradt telefonon.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.
Ji Sung - Cha Joo Hyuk: Utálja életét, feleségét pedig mégjobban, nem tudja, hogy miért ez az ő élete, de elválni túlságosan fél. Joo Hyuk karaktere egyszerre volt vicces és idegesítő is. Meg persze cuki. Nagyon cuki. Alapjáraton egy olyan pasi volt, aki szép lassan rájött, hogy mit csinált rosszul és hogy nem egyedül a felesége volt a hibás elrontott életükben. Amit viszont nem értek, hogy a végére totálisan mindent magára 'vállalt' mondva, hogy ő tehet mindenről, ami szerintem nem feltétlenül volt igaz, a felesége is pontosan ugyanolyan bűnbak volt. Ez picit idegesített, de hát el kell nézni ezt a pár botlást a sorozatban. Ettől függetlenül nagyon szerettem és sajnáltam őt, amiért ennyire teper, a végére pedig csak a saját életét keveri össze-vissza. Aranyos volt és nagyon kitartó, és ami a legfontosabb, hogy felismerte a hibáit és próbált javítani rajtuk. Ji Sung abszolút kedvencek között van (szerintem sok másik embernek is), itt is nagyon nagyon jó volt, ezt nem is kell ecsetelnem szerintem.

Han Ji Min - Seo Woo Jin: Főhősünk feleségeként igazi hárpia, de persze neki is megvan az oka, amiért így viselkedik. Woo Jin karaktere nagyon nagy hullámvölgyöket járt be nálam. Néha kedveltem őt, néha pedig nagyon nem. Így a végére sem tudom eldönteni, hogy mit gondolok róla. Kedvenc főhősnőm semmiképp sem lesz, de néha egyetértettem vele, néha pedig teljesen kiakasztott a viselkedése. Talán az ő karaktere volt az, ami a leginkább rontott a sorozaton (de ne értsetek félre, még így is tetszett). Nagyon zavart a legelején a viselkedése. Oké, hogy a pasi is hibás volt, de azért eléggé undorítóan viselkedett, amit nem igazán tudtam hová tenni. Teljesen kiakasztó volt. De hát, végülis ez kellett ide, vagy nem? Ji Min nagyon sokatok kedvence, tudom, engem még mindig nem fogott meg annyira, dehát majd a jövőben van még rá sok lehetőség, szóval várom a jövőbeli jobbnál jobb sorozatait.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: All In

All In

Műfaj: dráma, romantikus, krimi

Részek száma: 24

Dátum: 2003

Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhőse, In Ha, gyerekkorától kezdve kártyacsalóként dolgozik nagybátyjával. Bár ijesztő fiú, nagyon sok barátja van és szeretik őt. Egyszer találkozik a környéken élő lánnyal, Soo Yeon-nal, akinek szépsége és kedvessége azonnal megfogja a fiút. Minden szépen is alakul, azonban a lány apja adósságba keveredik, s In Ha próbál a lány segítségére sietni de hiába. Soo Yeon apja meghal, In Ha-t pedig 7 évre börtönbe csukják. Amikor kiszabadul kaszinóban fog dolgozni, ahol sorsszerűen ismét találkozik a templomot otthagyó és kártyaosztó munkáját nem rég kezdő Soo Yeon-nal, s a köztük lévő szerelem újra lángra kap.

Vélemény: A múltkori pozitív csalódástól fellelkesülve ismét egy régebbi sorozatot választottam megnézésre, ami ezúttal az All In lett. Sajnos gifeket nem taltam a sorozathoz, így most csak képeket tudok berakni a bejegyzéshez. Na de lássuk is akkor a sztorit. Alapvetően a romantika van a középpontban, valamint az, hogy főhősünk egy nagyon rendes és kedves férfi, aki sehogy sem tud szabadulni az őt körülvevő sötét és baljós környezettől, akármilyen nagyon is próbálkozik.

Mivel szeretem az ilyen sötétebb romantikus sorikat ezért izgatottan vártam, hogy milyen szépen fogják nekünk levezetni a történetet. De sajnos ez nem sikerült pont úgy, ahogy azt elképzeltem. A múltkori sori által megtanultam, hogy akármennyire is régi egy sorozat, lehet bitang jó és megható története, még ha az tipikus is. Ez annyira nem tetszett. A főhősnő karaktere is olyan semmilyen volt, a romantika túl gyorsan alakult ki közöttük utána meg folyton sírtak egymás után.

Egyszerűen egyáltalán nem hatott meg, nem is érdekelt már a végére, csak azért néztem meg, mert megfogadtam, hogy egy sorozatot sem fogok abbahagyni. Szóval igen, ezúttal ez csalódás volt számomra, hamarosan ismét tervezek egy régi sorozatot megnézni, remélem az jobban össze fog jönni. Ajánlani sem igazán tudom ajánlani senkinek, ha régi jó sorozatot szeretnétek látni, akkor is van olyan ami jobb ennél. Persze ha már kinéztétek akkor kezdjetek bele, hátha nektek tetszik.

Zene: Volt egy soundtrack, amit folyton bejátszottak alá, és ami nyerő volt, ha meghallom most is azt akkor egyből eszembe jut a sorozat. A zenék közül viszont csak Park Yong Ha 'Like The First Day' című száma nyerte el a tetszésemet.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön-külön.

Lee Byung Hun - Kim In Ha: Ijesztőnek és ridegnek kinéző férfi, de valójában nagyon rendes és kedves, rengeteg ember imádja őt. In Ha karaktere olyan so-so volt. Kicsit tetszett is, hogy nem volt sem beképzelt, sem gonosz, és a környezete és helyzete ellenére próbált rendes maradni, körömmel kapaszkodott, hogy szabaduljon. Ami viszont annyira nem tetszett az az volt, hogy néha kicsit olyan mimikaszegénynek éreztem a színészt. Persze kicsit rideg volt a karakter, de amikor épp mosolygott vagy boldog volt azt is erőltetettnek éreztem kicsit, ami azért rontott a karakter összképén szerintem. Ettől függetlenül mindenképp egy kedvelhető személy volt, sokkal jobb volt mint jópár eddig megismert karakter. A színésszel hihetetlen, de még egyszer sem találkoztam egy sorozatban sem, de láttam, hogy több sorozata is listán van.

Song Hye Kyo - Min Soo Yeon: Kedves és aranyos lány, aki nagyon hűséges típus. Soo Yeon alapjáraton egy jó karakter lehetett volna, de sajnos sikerült őt is elrontani a folytonos hisztijeivel. Nem értem miért van az, hogy a koreai sorozatok több mint felében a főhősnő rontja el mindig a sztorit. Persze ez ezúttal nem így volt, mert annyira kiakasztó nem volt, de azért kicsit idegesített. Meg a végén... hát én elhiszem, hogy elhatározta, hogy örökké szeretni fogja a férfit, de az, hogy akárhányszor képernyőre került csak azt tudta elmondani, hogy ő milyen hűséges mert ő nem fog máshoz hozzámenni, na az kicsit idegesítő volt. Már jobban érdekelt ha egy teljesen jelentéktelen szereplő kerül a képernyőre, mert tudtam ha őt látjuk megint akkor csak ismétli önmagát újra meg újra. Hye Kyo-t nem szeretem, mint színésznő, mert eddig csak hisztis karaktereket láttam tőle, reméljük a jövőben változtat majd egy kicsikét.

Történet: 5/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Defendant

Defendant

Műfaj: thriller, jogi

Részek száma: 18

Dátum: 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Park Jung Woo egy talpig becsületes ügyész, aki remekül végzi munkáját, s bár akad pár ellensége, mégis boldogságban él szerető feleségével és közös kislányukkal. A sorozat a kislány születésnapjával indul. Este családjával van, azonban amikor reggel felkel egy börtönben találja magát. Mint kiderül, megölte feleségét és kislányát, ő maga pedig miután bevallotta tettét folyamatos emlékzavarokkal küzd. Nem akarja elhinni, hogyan lehetett erre képes, ezért megpróbálja visszaszerezni emlékeit ebben a kaotikus helyzetben.

Vélemény: Borzasztóan vártam már ezt a sorozatot, mert Ji Sung hatalmas kedvencem, és örültem, hogy egy kicsit eltérhetek a romantikus sorozatoktól. A történet remekül indít: a férfi hihetetlenül szereti családját és életét, aztán egyszer csak halálra ítélve ébred azért, hogy megölte a számára legfontosabb embereket. Idén nagyon jó sorozatok indultak, de tényleg, csak ámulok és bámulok, és ez is közéjük tartozik természetesen.

Mostanában kezdik kicsit hanyagolni a megszokott dolgokat, és próbálnak valami újat vinni a sorozatokba, aminek nagyon örülök. Sok olyan fordulat volt a történetben, amin nagyon meglepődtem, pedig azért már szakértőnek számítok a koreai soriknál, és mégis. Láttam már jogi sorozatokat is, de nálam abszolút ez volt a nyerő. Egyszerűen lehengerlő volt. Hogy mégis miért? Lássuk csak sorjában ezeket az okokat.

A fordulatok és a meglepő történések mellett remek hangsúlyt fektetnek az idősíkokra. Nagyon szépen ugrál a történet múlt és jelen között, egyáltalán nem volt elkapkodott, egyszer sem volt az, hogy kicsit belezavarodtam volna a dolgokba. És nem csak az idősíkokat oldották meg ilyen szépen. Maga a sorozat lefolyása is nagyon szép ütemben halad, nem volt az, hogy levezetik gyorsan a dolgokat és hirtelen véget is ér.

Valamint az sem volt, hogy elhúzzák a végtelenségig az egészet. Nagyon szépen bevezették, és szépen le is lett vezetve, cseppet sem hagyott rossz érzéseket maga után. Volt 1-1 rész, ami annyira izgis volt, hogy sokszor arra eszméltem fel, hogy megfeszülve várom már, hogy mi fog történni. Remek volt, abszolút nyerő. A sztori mellett a jelenetek is csodálatosak voltak, nagy kedvencem lett a templomos jelenet, a napsütéssel. 

Csodaszép volt, meg is könnyeztem. Az akció jelenetek is nagyon jók voltak, tényleg látszódott az egészből, hogy mennyire profin megtervezett az egész. A fő joker viszont akkor is Ji Sung volt. Színészt én még ennyire tarolni nem láttam egy sorozatban sem. Egyszerűen hihetetlen volt, amit ez a pasi itt nyújtott nekünk. Olyan volt, mintha az egész sorozatot a hátára kapta volna és bár keserves munkával, de végül célba ér az egész 'teherrel'.

Remek volt a többi színész is, nagy taps Uhm Ki Joon-nak is, aki szintén remekül alakított, de Ji Sung akkor is a középpontban volt. Őszintén, az utolsó részeket már angolul néztem, mert nem bírtam kivárni a feliratot. Amin viszont nagyon felháborodtam, hogy nem találtam gifeket a sorozathoz. Mint kiderült, nagyon kevesen nézték, így gifek sem igazán készültek. Ez szerintem teljesen felháborító. Alig készült gif. Mégis miért?

Nem tudom mikor fog a koreai sorozatok nézőközönsége olyan szintre lépni, hogy értékelni tudják ezeket a remekműveket, és ne csak az ezredjére is elcsépelt romantikus, a végtelenségekig elhúzott és túldramatizált sorozatok megszállottjai legyenek (félreértés ne essék, ilyen sorik is kellenek). Remélem egyszer sikerül egy szinttel feljebb lépnünk (tisztelet a kivételnek). Inkább nem is folytatom tovább ezt a témát......

Összességében tehát, én nagyon tudom ajánlani mindenkinek a sorozatot, sőt, szerintem mindenképp megéri látni egyszer, mert egy lenyűgöző apa hajszáját láthatjuk, ahogy az igazságért, a családjáért harcol. Az is biztos, hogy a legjobb sorozatok között ott van. Mindenkinek szívből ajánlom, aki kicsit komolyabb sorozatra vágyik, és nem bánja, ha nem a romantika áll a középpontban. Emellett pedig itt van Ji Sung, aki az eddigi legjobb alakításával tündöklik. Ráadásként pedig megkapjuk Uhm Ki Joon-t.

Zene: Jók voltak, nagyon nagy kedvencem nem lett, de ezek a számok telefonon marandak: SanE 'Till The End', Suran 'The Wind is Cold', Raun 'A Painful Shadow'. A soundtrackek előtt viszont emelem kalapom, modern sorit ilyen jó soundtrackkel én még nem láttam.

Szereplők: Bár sokan voltak, én csak két abszolút főhősünkre térnék ki.

Ji Sung - Park Jung Woo: Remek ügyész és szerető férj és apa, aki boldogságban él, aztán hirtelen azzal vádolják, hogy megölte családját, s ami a legborzasztóbb, ő nem emlékszik az egészre. Jung Woo karaktere lehengerlő volt, de komolyan. Igazából én sem tudtam teljesen eldönteni, hogy akkor most tényleg ő a gyilkos, vagy nem. Nagyon jó volt, hogy a főhős nem emlékezett semmire, így nekünk is teljes kiesés az egész, nem látunk semmi felismerést sem részéről. Nagyon, de nagyon szorítottam neki, de szerintem mindenki, aki belekezdett (nagyon helyesen) ebbe a sorozatba. Ji Sung hatalmas színész, talán a legjobb egész Koreában, ezt eddig is tudtam, de ezzel a szerepével engem még az eddiginél is jobban levett a lábamról. Eszméletlen és lenyűgöző, amit itt alakított, szívét, lelkét és minden erejét maximálisan beletette a szerepbe, ezért lett ilyen felülmúlhatatlan az egész.

Uhm Ki Joon - Cha Min Ho: Spoilereket kerülve, egy kissé beteges férfi, aki mindent képes megtenni azért, hogy célját elérje. Szerintem lehengerlő volt Ki Joon alakítása is, remekül hozta ezt az ingatag karaktert, aki más bőrébe bújva próbál menekülni a lelepleződés elől. Az egyedüli, ami szerethető volt benne, az a nő iránti szerelme és kitartása. Volt, hogy már megsajnáltam szegényt, de semmi mentsége nincs tetteire. Nagyon durva, de elhiszitek, hogy Ki Joon már 41 éves? Szerintem nagyon durva. Én nem tudom mennyire számítottam, amikor megnéztem, de ennyire biztosan nem. A koreaiak tudnak valamit az örök fiatalsággal kapcsolatban, ebben biztos vagyok. Mindenesetre eddigi legjobb alakítása volt neki is, nagyszerű, hogy nem csak a sztori és a kialakítás, hanem a két főszereplő is ilyen nagyon nagyszerű volt. Uhm Ki Joon ezek után tuti biztos kedvencek között van, tényleg emelem kalapom előtte.

Történet: 9/10

Zene: 7/10
*+soundtrack: 10*

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Entertainer

Entertainer

Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték
Részek száma: 18
Dátum: 2016
Csatorna: SBS

Ismertető: Shin Suk Ho az egyik leghíresebb sztárokkal foglalkozó ügynökségnél dolgozik, azonban saját vállalatába is belekezdet, ahová a leghíresebb zenekar megy majd vele. Mindez azonban szertefoszlik, amikor ittas vezetés miatt börtönbe kerül, majd kirúgják a munkahelyéből. Mentsvárként talál rá a gyönyörű hangú Ha Neul-ra, akit azonnal meg is akar szerezni, de nem számít rá, hogy a fiú nem akar énekelni, és hogy büntetett előéletű. Shin Suk Ho azonban felkarolja. A csapat tagja lesz még egy híres egyetemen végzett srác, Kayle, a szingli fiatal apuka, Yeon Soo és anyuci kicsi fia, Jae Hoon is. Bár kicsit furcsa együttest alkotnak, mégis tele vannak reményekkel és álmokkal, azonban azzal is számítaniuk kell, hogy Shin Suk Ho régi munkahelyének főnöke minden lépésüket keresztezi.

Vélemény: Nem nagyon tudtam megfogalmazni rendesen, hogy miről is szól a sorozat, hisz elég sok minden fűződik még bele az alapszálba még érdekesebbé és izgalmasabbá téve a sorozatot. Akkor kezdtem el, amikor már 8 rész kint volt, és őszintén én egy nap alatt meg is néztem. Ji Sung ismét tarol, a történet megkapó és érdekes, a zenék nagyon szépek, a karakterek szerethetőek, egyértelműen nézeti magát a sorozat.

Hol is kezdjem. Nagyon tetszett, hogy mind a 4 srác életéről megtudtunk dolgokat, és hogy Suk Ho tényleg törődött velük, nem csak felszínes volt a nagy szeretet közöttük. Ténylegesen mindegyik srácnak segített, mindegyikkel elbeszélgetett, mindegyiknek mentsvára volt, ami nagyon meghatóvá teszi az egész történetet. Nagyon, tényleg nagyon nagyon jó volt látni, ahogy összeáll ez a nem megszokott tagokból álló kis csapat.
Bitang jól volt megoldva az is, ahogyan a múltat is felhozták, ahogyan tisztázták tudjuk ki helyzetét, és ahogyan Suk Ho egy olyan utat nyit meg, ahol tényleg csak a bűnösök kapják meg a büntetésüket. Amilyen bonyolultnak és kuszának tűnt ez a sok szál a sztoriban olyan gyönyörűen és érthetően levezették nekünk, tényleg nagyon sikerült végiggörgetni a szálakat. Minden kérdésre szépen válaszoltak, nem maradt elvarratlan szál.

A vígjáték részét én annyira nem éreztem, sokkal inkább volt dráma. Volt egy két vicces jelenet, de nem volt olyan hű de nevetek rész, ami őszintén nem is hiányzott belőle, mert anélkül is aranyosra sikeredett. A karakterekkel és a színészekkel is meg voltam elégedve, na de róluk majd még egy kicsit később. No igen, romantika. Ez volt az, amit sikerült a lehető legjobban elrontani a sorozatban. Igen, igen, igen... sajnos semmi sem tökéletes.
Először is nagyon furcsának találtam, amikor Suk Ho elkezdett beleszeretni Geu Rin-ba. Ji Sung akár milyen jól tartja magát, azért a korkülönbség nagyon látszik a két színész között, ezért nekem tényleg roppant furcsán jött le. Ezzel szemben Ha Neul egyoldalú szerelme nagyon aranyos volt, én tényleg borzasztóan szurkoltam nekik. SPOILER: Nem értettem, hogy tudta a nagy szerelmét olyan könnyedén lezárni és olyan gyorsan beleszeretni egy másik lányba, eszméletlen fura volt és egyáltalán nem tetszett.

Ezt pedig nagyon sajnálom, mert ha összehozzák őket szerintem még aranyosabbra és szebbre sikerül az egész sorozat. És ezzel el is értem a sorozat végéhez, az utolsó 2 részt én őszintén nem értettem. Nem volt felesleges egyáltalán, kellett nekünk a sok bonyolult rész után, de sikerült a lehető legjobban elrontani ezzel a nagyon szépen felépített 16 részt. A szerelmi szálakat borzasztóan összecsapták, eszméletlen idegesítő volt.
A szépen megalkotott csapatot jól szétszedték aminek tényleg semmi értelme sem volt. Persze nem maradhatnak örökre együtt, de azt már nem kellett volna a nézők orrára kötni, hogy milyen hamar szétmegy a csapat, amit annyira szerettünk 16 részen keresztül. Tényleg nem értem ezt miért kellett, az utolsó 2 rész teljesen tönkretette az egészet, nem is akarok rá emlékezni, hogy milyen otromba befejezést kreáltak ehhez a sorozathoz.

Sajnos ez elég sokat ront a sorozaton főleg úgy, hogy az eleje ennyire jó volt. Amit még meg szeretnék említeni, hogy Seo Kang Joon megjelenésének borzasztóan örültem, nagyon szeretem őt, így hatalmas vigyorral néztem azt a részt, amelyikben szerepel. Külön szeretném még megemlíteni Ahn Hyo Seop-ot... nem tudom miért, de ezt a színészt eszméletlenül megszerettem, pedig nem is szerepelt olyan sokat. Aranyos volt, szépen mosolygott, no meg nagyon helyes is, remélem a jövőben sokat fog még színészkedni.
Összességében én abszolút azt mondom, hogy mindenképp megéri megnézni a sorozatot, mert tényleg nagyon érdekes, megható és aranyos, nagyon megszeretjük a karaktereket és nagyon szorítunk nekik. Amit ajánlok, hogy a szerelmi szálaktól ne várjatok konkrétan semmit, az utolsó két részt pedig egyszerűen nem kell figyelembe venni. Egy remek sztori volt jó színészekkel, szerethető karakterekkel és sajnos borzasztó befejezéssel.

Zene: Nem tudom, hogy várhattam-e volna azt a sorozattól, hogy többet énekeljenek benne, de szerintem nem, hisz alapjáraton nem egy zenés sorozatról van szó. A sok OST-ból vannak szépek és vannak kevésbe. Ami nekem a kedvencem lett az egyértelműen a 'Go Ahead And Cry' című szám, gyönyörű. Az 'I See You', a 'To Your Dream' és a 'Lost Child' is nagyon tetszett, a többi már annyira nem.

Szereplők: Nem fogok mindenkiről külön beszélni, elmondtam, hogy nagyon sikerült megszeretnem mind a négy srácot, nagyon aranyosak és szerethetőek voltak.

Ji Sung - Shin Suk Ho: Kezdetben roppant beképzelt, és valljuk be, elég szemét pasi, aki a baleset után rájön, hogy mennyi mindent csinált rosszul, és ezeket mind jóvá akarja tenni. Szerintem mondanom sem kell, hogy miatta kezdtem el megnézni a sorozatot, Ji Sung karaktere számomra kötelezőek, legyen szó bármilyen sorozatról. Hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül a pasi, nem is igazán arról szól, hogy megváltozik, hanem inkább arról, hogy megtalálja a régi önmagát. Suk Ho karaktere már már tökéletes volt, aranyos volt, vicces és nagyon emberi. Ami miatt csalódtam benne az a fiatal lány iránt érzett szerelme, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Ji Sung ismét eszméletlen jól hozta a formáját, a mimikáját imádom ennek a hapsinak.
Hyeri - Geu Rin: Ha Neul mostohatestvére, aki mindent megtesz kisöccséért, nagyon szereti őt és védelmezi. Ez sajnos kicsit megszűnt a sorozat előrehaladtával, ahogyan egyre szeretett bele Suk Ho-ba úgy egyre inkább hagyta figyelmen kívül Ha Neul-t, ami miatt írtó mérges vagyok rá. Meg arra is, hogy a világért nem vette volna észre, mennyire szerelmes belé a srác. Ettől független elég aranyos volt, a sorozat elején tényleg kedveltem őt. A végén a karaktere számomra elködösödött a négy remek srác no meg Ji Sung mellett. A színésznőt elég sok kritika éri, amit egyrészt én megértek, hisz őszintén a mimikáján nagyon sokat kéne még javítani, és könyörgöm, ezt a csajt ne hagyják sírni soha mert tönkre megy tőle a jelenet. De ettől független én kedvelem őt, ha javít ezeken szerintem jó színésznő válik majd belőle. 

Kang Min Hyuk - Ha Neul: Egy csendes, visszafogott fiú, akinek az éneklés a mindene, no meg szeretett nővére. Vicces helyzetben vagyok. Min Hyuk eddigi karakterei engem borzasztóan idegesítettek, pedig eddig mindig nagyon aranyos és vicces volt. Most, hogy a visszafogott, csendes és félénk fiút játszotta el első perctől megkedveltette magát velem, pedig nagyon féltem, hogy megint nem fogom a karakterét megszeretni. Ha Neul-t szerintem mindenki szerette aki nézte a sorozatot, hisz őt éri a legtöbb igazságtalanság, amiatt még jobban elnyeri a nézők szimpátiáját. Ami furcsa volt, hogy a legvégén írtó könnyedén túllépte nagy szerelmét, pedig sok részen keresztül szenvedett, de ő egy gyors párbeszéddel lezárta. Ez nem a színész hibája, hanem ismét azé az utolsó fránya 2 részé. Min Hyuk ezzel a karakterével érte el az áttörést nálam, remélem a jövőben hasonlóan szerethető és aranyos karaktereket játszik majd el.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Kill Me, Heal Me

Kill Me, Heal Me

Műfaj: romantikus, orvosi, misztikus, dráma
Részek száma: 20
Dátum: 2015
Csatorna: MBC

Ismertető: Cha Do Hyun egy hatalmas cég örököse lenne, ha nem szenvedne egy furcsa és különös betegségben. Egy gyermekkori trauma tönkretette az életét, és a lelke több darabra szakadt. DID - avagy disszociatív személyiségzavar az, ami megnehezíti mindennapjait. Összesen 6 másik személyisége van, és azzal küzd, hogy legyőzhesse őket. Amerikából visszatér Koreába, és elhatározza, hogy stabilba hozza az életét, így egy titkos pszichiáterre lesz szüksége: ő lenne Oh Ri Jin. Azonban nem is sejti, hogy sokkal több összeköti őket, mint holmi orvos-páciens kapcsolat.

Vélemény: Szerintem ha azt mondom, hogy 2. kedvencem lett, akkor azzal egy mondatban bizonyítom, hogy mennyire hihetetlen jó ez a sorozat. Mostanában nagyon érdekel ez a tudathasadásos téma, szóval akárkik lettek volna a színészek, tuti, hogy akkor is megnézem. Azonban amikor először találkoztam a sorozattal, csak megláttam a két főszereplőt, és kész, felírtam a megnézendők listájára. A Secret-ben engem lehengerelt a két színész, imádtam őket, szóval nem is volt kérdés, hogy megnézem-e. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy hogyan lehet egy ilyen tökéletes sorozatot megalkotni. Tényleg nem. 

Általában úgy szoktam megírni egy véleményt, hogy sorra veszem a jó és a rossz dolgokat, de itt egyetlen egy dolgot sem tudok felhozni a sorozat ellen, és ezt halál komolyan mondom. Nem tudom, hogy hogyan is ragozzam az egekbe, mert nincs szó, ami kifejezné azt, hogy mennyire tökéletes volt az egész. Imádtam, hogy minden egyes apró részletre figyelnek. Még a legvégén is meglepődtem, hogy annak is oka volt, amiért Perry megmenti a lányt még ott valahol a 3. részben. Hihetetlen, hogy olyan dolgokra figyeltek, amik nekem már ki is mentek a fejemből. Minden egyes résznél csak meglepődtem, hogy hoppá, szóval ennek is jelentése volt, pedig nem is számítottam rá.

A másik dolog, ami megint csak fergeteges volt, azok a csavarok a sorozatban. Lenyűgöző volt, hogy mennyire el tudnak hitetni valamit az emberrel, aztán kiderül, hogy mégsem az, aminek látszik. Az utolsó részben is 3 hatalmas fordulat volt, amit tényleg nem tudtam hová tenni. Egy ilyen sorozatot megalkotni csoda, én mondom. Mi tetszett még? A jelenetek. Imádtam őket. Annyira gyönyörűen meg voltak csinálva... az utolsó részt meg konkrétan egy gyönyörű és hosszú videó klippnek láttam. Én tényleg nem tudom szavakba önteni.

Tetszett még, hogy a karakterek egymástól eltérőek voltak, és az is, hogy Ji Sung ilyen hihetetlen jól tudta hozni őket. Tudtam, hogy jó színész, de azt nem, hogy ennyire. Az elején picit féltem, hogy Shin Se Gi-t picit jobban fogom szeretni, mint Cha Do Hyun-t, de aztán szép lassan megmutatta a sorozat, hogy Shin Se Gi valójában Do Hyun, szóval szerencsére nem akadtak ilyen problémák. Imádtam tényleg mind a 6 pasit meg azt a nőt, meg a színésznőt is, meg a bátyját is, meg a titkárt is... egyszóval mindenkit.
Remek volt, hogy nem volt benne igazán "féltékenység", hisz SPOILER: szerencsére Oh Ri On rájött, hogy a húga fontosabb. Ahogyan a karakterek szép lassan eltűntek a végén? Úgy éreztem magam, mintha valami hullámvasúton ülnék. Egyik percben úgy nevettem, hogy nem bírtam abbahagyni, utána meg úgy sírtam (1 perc elteltével), mint akit kínoznak, de komolyan. A legfájdalmasabb egyértelműen Shin Se Gi távozása volt számomra, utána valamiért Perry Park hatott meg még hihetetlenül, alig bírtam abbahagyni a sírást.

Ahn Yo Na és Yo Sub távozása is fájdalmas volt, sőt, még az újonnan megismert Nana és Mr.X is könnyeket csalt a szemembe. De nem csak könnyekről akarok beszélni... a nevetés garantált. Ilyen jó poénokat mint itt, én még életemben tuti, hogy nem láttam. Annyit nevettem a sorozaton, úgy, hogy eredetileg nem is vígjáték, amennyit nem szégyellek. 
Azt elérni, hogy a néző egyszerre nevetni az örömtől és sírni a fájdalomtól is tudjon, szinte lehetetlen, de a Kill Me, Heal Me megcsinálta.
Külön megemlíteném, hogy tetszett, hogy a sorozat neve is értelmet nyer, és becsempészték a sorozatba is, 2x ráadásul, aminek következtében tényleg azt tudom mondani, hogy ez a név tökéletesen illik rá. Általában nem szoktak a névvel babrálni, adnak egyet ami illik rá azt csókolom, de itt különös jelentése van a címnek, amit csak és csak dicsérni tudok. S így a végéhez közeledve, tuti, hogy van olyan dolog, amit nem mondtam el, mert egyszerűen akkor le kéne írnom egy az egyben a sorozatot. Csodaszép volt.

Zene: IMÁDTAM! Mind az számokat mind a háttérzenéket. Tényleg, az 'Auditory Hallucination' tökéletesen illet a sorozathoz, a ritmusa, a szövege, minden. Tökéletes volt, a telefonomon tuti, hogy örökre rajta marad. Még két gyönyörű szám: 'Manchurian Violet' amit maga Ji Sung énekel, és 'Letting You Go'.

Szereplők: Wuhuu na végre. Lássuk csak külön-külön az ÖSSZESET!

Cha Do Hyun: Egy hihetetlen kedves és megértő férfi, aki inkább messziről figyeli a szeretett nőt, ahelyett, hogy ártana neki. Cha Do Hyun-t nagyon meg lehetett szeretni, hisz tipikusan az a tökéletes jófiú volt, aki csak a mesékben létezik. Tetszett, hogy szép lassan rátalál önmagára és ahogy fonódnak egybe a személyiségek, bizonyítva, hogy mind Cha Do Hyun részei. Vele találkozhattunk legtöbbet, hisz ő a főszemélyiség, így természetesen a végére kedvencem lett, és igazán szurkoltam neki, hogy legyőzze a múlt fájdalmait.

Shin Se Gi: Ő volt az, aki elviselte és átélte azt a fájdalmat, amit Cha Do Hyun-nak kellett volna, így érthető, hogy ő a legagresszívabb és legerősebb személyiség mindegyik közül. Bevallom az első részekben picit féltem tőle, hisz úgy mutatták be, mint valami szívtelen embert, de aztán rá kellett ébrednem, hogy ő a legimádnivalóbb karakter a föld kerekségén. Az ő távozása volt számomra a legfájdalmasabb. Az, ahogyan elbúcsúzott Cha Do Hyun-tól...

Perry Park: Egy idős hapsi, akinek az alkohol a szerelme, s aki nem mellesleg tájszólásban beszél. Perry volt az első karakter, aki vicces volt, s remek bomba szakértő. Rengeteget nevettem rajta, és nagyon sok kellemes percet okozott a sorozat folyamán. Nem rendezem sorrendbe a karaktereket, hogy ki volt a kedvencem stb. hisz mindegyiket egyformán imádtam, mert mind különleges volt egytől egyig. De az ő neve volt számomra a legtöbbet mondóbb és legszebb, legmeghatóbb.
Ahn Yo Seob: Avagy az öngyilkos hajlamú 17 éves srác, aki hihetetlenül okos, és hihetetlenül vágyik arra, hogy valaki törődjön vele. Az ő karaktere rázott meg engem a legjobban, s ébresztett rá arra, hogy nem mennyire fájdalmas tud lenni az, amikor az embernek ilyen borzalmas múltja van, ami nem engedi továbblépni a jelenben. És tetszett, hogy egy ilyen mindig komoly karaktert is becsempésztek a többi közé. Igazán ott volt a helye a többiek között.

Ahn Yo Na: Yo Seob ikertestvére, amivel semmi baj sem lenne, csakhogy képzeljetek el egy 17 éves lányt, aki "néha" törhet ki. Állandóan a randizáson és a sztárokon kattog az esze. Így hát Cha Do Hyun-ra nézve ő a legveszélyesebb karakter, és ő az, akit a legnehezebb kordában tartani. Ebből adódóan pedig ő volt az, akin a legtöbbet nevettem. De komolyan, egy jeleneten sem nevettem még annyira, mint amennyire Ahn Yo Na jelenetein. Egyszerűen nem bírtam, a színész hihetetlen jól formálta a tini szerepét, a jelenetek pedig fergetegesek voltak, az összeset minimum 5x végig is néztem.
MR.X:Azt hittem még a sorozat elején, hogy valami pszichopata karakter lesz, aztán megjelent egy varázsló fickó, aki nem sokat szerepelt, mégis úgy érzem, hogy mindenki kedvencévé változott, s vele egyszerre Cha Do Hyun is hatalmasat ugrott az egekbe, pedig már azt hittem nem lehet őt jobban szeretni. Nem mondom el, hogy kicsoda, hátha nem látta még valaki a sorit, és csak ízelítőként olvassa, de meglepődtem és meghatódtam nagyon.
Nana: Ő volt a másik olyan karakter, Mr.X-el egyetemben, akik nagyon keveset szerepeltek, mégis hihetetlenül sokat mondó a létezésük. Édes volt, és szomorú, és sírtam, és mosolyogtam, és sírtam és minden csináltam, csakhogy ne kelljen befejeznem, mert nem tudtam megbirkózni a gondolattal, hogy utolsó perceit nézem a sorozatnak. Igen, folyamatosan néztem hány perc van még belőle, úgy kb. a 14. résztől, de nem azért, mert untam, hanem mert nem akartam, hogy véget érjen az adott rész.
Ji Sung - Avagy a csoda megalkotója. HIHETETLEN EZ A PASI. Tudtam, hogy jó színész, no de hogy ennyire? Komolyan, voltak olyan részek, ahol Se Gi és Do Hyun beszélt egymással, én mégis el tudtam különíteni őket a hangjuk alapján, pedig egy és ugyanaz a színész. Nem hiszem el... komolyan, azt hiszem kb. 5 Oscar-t hozzá kéne vágni, de még az is kevés lenne. Mi volt a csúcspont? Amikor a színész, aki eljátsza Ahn Yo Na-t, az hihetetlen volt. De amikor Ji Sung eljátszotta, hogy ő Cha Do Hyun, aki eljátszotta, hogy ő Ahn Yo Na, az igen...

Hwang Jung Eum - Oh Ri Jin: Emelem kalapom a színésznő és a karakter előtt is. Imádtam ez a nőt, komolyan, olyan hihetetlenül rendes és aranyos és vicces volt, hogy nem tudom szavakba önteni. Amikor ott a legvégén sírt minden egyes személyiség távoztánál, hát komolyan... nem tudtam, hogy még ennél is jobban tudom szeretni őt. Nagyon kevés színésznő van, akit bírok, és még kevesebb karakter, akit feltétel nélkül szeretek, de ő ott van, s kedvenc női karakterem lett. Kicsit bolond, picit aranyos, kicsit nőies, kicsit gyerekes, no és szóval minden benne volt amitől imádni lehetett. Az ő részéről tele volt a sorozat hihetetlen sok fordulattal, tudtam én, hogy fontos szereplő meg minden, no de hogy ennyire?
Szóval igen, Oscar osztogatós kedvemben vagyok, de megérdemli ő is. Az elején picit fura volt nekem a csaj, kicsit olyan volt, mintha valami nagyon pszichopata nőszemély lenne, de pont ezért szerettem, mert tényleg olyan szerethető volt, annyira sikerült neki közel férkőzni a nézőkhöz, hogy nincs szó rá. Ez is hatalmasat dobott az egész sorozaton: kitűnő karakterek, kitűnő színészekkel. S még így eszembe jutott valami, amit a véleményeknél nem mondtam el, mégpedig a sorozat vége. Hogyan reagáltam rá? Sablonos volt, előre sejthető, mégis csodaszép, és nem tudtam abbahagyni a bőgést. Hála Ji Sung-nak bedobta magát a végén az összes karakterével és köszönet nyilvánításával.
Park Seo Joon - Oh Ri On: Avagy császár született. Hihetetlen nagyfazon pasas komolyan, imádtam őt, sírtam meg nevettem is rajta is meg vele együtt is. Nagyon imádtam, amiért inkább a húgát választotta, és nem rombolt le mindent, amit olyan sok év alatt együtt felépítettek. Nagyon szerettem Ri On-t tényleg, és már nem tudom őt sem hová dicsérni, mert kifogytam a szavakbóóól. Az utolsó részben nagyon sokat sírtam az ő nagy jeleneténél, és megint köszönetet kell mondjak a mindenkinek.
Hogy miért? Mert nem hagyták őt egyedül a bús magányban. A legvégén felcsillant egy remény a számára, az már másik kérdés, hogy szét röhögtem a mindenemet rajta. Park Seo Joon engem nagyon lehengerelt, kis helyes színész, aki olyan fejeket tud vágni, hogy ezer év is kevés lenne, hogy azt begyakoroljam. Már kézre vettem a soriját, érettségi után az lesz az első, amit megnézek, mert tényleg nagyon megszerettem őt, és amúgy tényleg tök helyes ez a pasi. Több karaktert meg sem említenék, mert ha az összes kedvencemről írnom kellene, akkor elég hosszú lenne a bejegyzés.

" Nem nevetséges? Jobban szeretett volna áldozat lenni. 
A világon senki sem akar... elkövetővé vagy áldozattá válni. 
Ahelyett viszonylag könnyű a tétlen nézők szerepét választani. 
Mert ha erősen behunyják a szemüket, olyan mintha nem történt volna velük semmi. Ha a között a sok tétlenül néző között csak egy is lenne, 
aki kinyitja a szemét, akkor nem fordulna elő olyan eset, hogy valakinek teljesen összetörik a lelkét. "
 Cha Do Hyun

Történet: 10/10

Zene: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10