D-Day
Műfaj: dráma, orvosi, romantikus, katasztrófa
Részek száma: 20
Dátum: 2015
Csatorna: JTBC
Ismertető: Szöul városát egy hatalmas földrengés rázza fel. Rengeteg a sérült, a telefonok nem működnek, a kórházak többsége nem üzemel, borzasztó a helyzet. 20 részen keresztül a Mirae kórház dolgozóit, köztük a fájdalmas múlttal rendelkező, de a legemberségesebb Lee Hae Sung 'harcát' kísérhetjük figyelemmel. Rengeteg orvos és tűzoltó hajszolja túl magát az emberekért, azonban a földrengés okozta károk mellett a politikai harcok és családi viszonyok is kimerítik őket. Hogy a romantika is adott legyen, itt van nekünk a busani Jung Ddol Mi rezisztens, aki szerencsétlenségére pont akkor érkezik Szöulba, amikor a földrengés megtörténik. Kezdetben nem jönnek ki túl jól Lee Hae Sung doktorral, de utána mindenben egymás mellett fognak állni.
Vélemény: Már a tavaly láttam az új sorozatok listáján azonban akkor még sem színész sem sztori nem volt. Én őszintén még nem csináltam olyat, hogy felírjak ezek nélkül egy sorozatot a megnézendők listájára. De ennek sikerült, csakis a cím miatt. Számítottam rá, hogy valami nagyon jó kis sztori lehet, ha ilyen jó a címe. Aztán nem volt róla semmi hír. Végül idén Kim Young Kwang instáján láttam ahogy felrak egy előzetest a soriról. Mit ne mondjak... egyszerűen le voltam nyűgözve.
A sorozat bombasztikus előnnyel indult nálam. 3 okból. 1 - a katasztrófa filmek, történetek a végzeteim. 2 - az orvosos sorozatokat imádom. 3 - Kim Young Kwang. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy tudjam imádni fogom. Na de lássuk csak a sorozatot. Én vallom, hogy ez a sorozat lesz az 'áttörés' a koreaiaknál a számítógépes effektek javulására, hisz nagyon sok sorozatnál elég rosszul oldják meg a 'nem természetes' jeleneteket. S hatalmas meglepetésemre, itt nagyon jól sikerült.
Fogalmam sincs, mennyi pénzt ölhettek ebbe a sorozatba, de szerintem meglepődnék ha látnám, pedig nyilvánvaló, hogy rengeteget. A látvány mellett a karakterek is nagyon jók voltak, rengeteg kedvencem született, s ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire jó, amikor egy sztoriban a mellékszereplőkre (és nem csak kettőre) is nagyon figyelnek, külön történetünk van, esetleg külön szerelmi szál kapcsolódik hozzájuk. Csomó szereplőért izgultam végig.
Nagyon tetszettek maguk a műtős jelenetek is, műfajához híven rengeteg ilyen jelenet volt benne, no meg ugye egy kórházban játszódik az egész. Tény, hogy voltak jelenetek amik saját magukat ismételték, lásd tipikus példa, hogy Lee Hae Sung behozza a beteget, az igazgató: vidd innen, Han Woo Jin: semmi esélye. Mégis, én élveztem tizedjére is megnézni a szituációt, érdekelt, hogy mi lesz az adott személlyel, hisz ugye olyanra is volt példa, hogy az illető sajnos nem élte túl.
Tetszett, ahogyan a kis műtős csapatunk összeállt, nagyon megszerettem őket. Egy külön atmoszférát és egyfajta meghittséget ad a sorozatnak az a tény, hogy mind egy azon épületben vannak, együtt élik túl, együtt éheznek, együtt alszanak és a többi. Talán ez az oka annak, hogy annyira szeretem a katasztrófa filmeket. Mindig összeáll egy kisebb nagyobb csapat akik a saját és mások életükért küzdenek kitartóan. Szerintem ez nagyon szép és tényleg rettentő megható.
A sorozatban a jelen mellett a múlt is kap valamennyi szerepet, s bár a legtöbb karakterről csak annyit tudunk, amennyit mutattak nekünk a jelenből, azért vannak olyan szereplők is, akiknek múltjukra is fény derül, s szép lassan megmagyarázzák nekünk a dolgokat. Bár tény, hogy a sztoriban abszolút a jelenen, no meg a túlélésen van a hangsúly. Főszereplő párosunkra is rátérve, én nagyon megkedveltem kettejüket, hihetetlen jól mutattak együtt, nagyon szeretnivalóak voltak.
Tetszettek a civakodások, a kioktatások, a vicces, romantikus és megható pillanataik is. Amit egyedül sajnálok az az, hogy nem csattant el csak egy fránya csók. Nemáááár. S még volt egy dolog ami miatt picit haragszom a sorozatra, SPOILER: az a nagyon megkedvelt tűzoltónk halála volt. Csodaszép volt, meghatódtam, szétbőgtem a szemem, de én úgy gondolom, nem feltétlen volt szükséges ekkora áldozatot hozni csak azért, hogy sírjunk, hisz nem egyszer törött el a mécses.
SPOILER VÉGE. Szóval igen, abszolút állítom és kijelentem és hiszem és a többi, hogy idei (és minden idők) legjobb sorozatai között van. Nem tudom, hogy másnak is annyira tetszett-e, mint nekem, de komolyan mondom, hogy szerintem mindenkinek látnia kell, mert tényleg nagyon nagyon és ezerszer is nagyon jó volt. Minden percét imádtam és végigizgultam. Csak azt bánom, hogy 20 részes. Én simán elnéztem volna őket kétszer ennyi ideig is, még hogyha saját magát ismétli is a sztori.
Zene: A háttérzenék kiemelkedően jók voltak, ebből a legjobban a 'Main Theme' tetszett, le is töltöttem. Emelett nagyon szép számok is születtek a sorozathoz, mint például a 'Let You Know', ami nagyon illett a romantikus jelenetekhez, és a 'The Day'.
Szereplők: Na és lássunk csak sorban pár szereplőt.
Kim Young Kwang - Lee Hae Sung: Egy hihetetlen emberséges srác, aki hiszi, hogy mindenkit meg tud menteni, csak akaraterő és kitartás kell hozzá. Mind emelett egy nagyon fájdalmas múltat tud maga mögött, kapcsolata öccsével nem túl jó, édesanyja pedig kómában fekszik. ...... Azta. Nem találok szavakat. Komolyan nem. Ahogy fent is írtam, egy hihetetlen jó karakter, hihetetlen jó személyiséggel és mindezt egy hihetetlen jó színész játssza el. Kim Young Kwang azért nagy kedvencem, mert ritka olyan színészek egyike, akire ha ránézel nem tudod elképzelni rossz fiúként. Tényleg nem. Ő olyan tipikus jófiú akárhogy nézem, és ez a tipikus jófiú olyan nagyon jól hozta ezt a hihetetlen rendes karaktert. Nem csak az idei, hanem minden idők legjobb férfi karakterei közé bekerült. Kim Young Kwang eddig is nagy kedvencem volt, dehát most már legkedvencebbek között van.
Jung So Min - Jung Ddol Mi: Kicsit fura és flúgos csaj, aki a szidást kihívásként veszi, és azért is megmutatja, hogy ő erre bizony képes. Erre a legnagyobb példa az volt, hogy amikor Lee Hae Sung azt mondta neki, hogy az orvosi engedélye csak egy darab papír, ő összeszedte magát és szintén elnyerte a legrendesebb orvos címet. Képességein még van mit csiszolni, de rengeteget fejlődött a sorozat folyamán. Mint karakter én nagyon megkedveltem őt, nagyon jól mutattak együtt főhősünkkel. Aranyos volt, aggódott a srácért, segített neki ahol tudott. Én tényleg csak azt bánom nagyon, hogy nem csattant el még egy csóóók. Az annyira hiányzott a sorozatból... *sírok*. No, szóval igen, egy nagyon szerethető női főhőst kaptunk hatalmas szerencsénkre. Jung So Min karakterei mindig hasonlóak, de nekem ez volt az eddigi kedvencem tőle. Remélem a jövőben ezt a két színészt még összerakják egy jó kis sorozat erejéig.
Ha Seok Jin - Han Woo Jin: Nagyon tehetséges orvos, aki bár régen Lee Hae Sung legjobb barátja volt, most nagyon eltávolodtak egymástól. Han Woo Jin volt az, aki a legtöbbet változott a sorozatban, visszatalált régi önmagához. A sorozat elején bár gonoszkodott, és amikor azt mondogatta folyamatosan, hogy 'a betegnek nincs esélye', akkor legszívesebben felképeltem volna, mégsem tudtam őt utálni, csak sajnálni és sajnálni. Hírneve és pozíciója ellenére egy nagyon szánalomra méltó ember volt, s tényleg tudtam, hogy meg fog változni. Így is lett. A sorozat végére megkapjuk a rendes, hős férfit, aki még saját magát is képes lenne feláldozni szeretteiért. Mint mindenki más, Han Woo Jin is egy eszméletlen karakter lett a sorozatban, tuti, hogy soha nem fogom elfelejteni. A színésszel még nem találkoztam, de hát mit ne mondjak, engem tényleg meggyőzött.
Lee Kyoung Young - Park Gun: A kórház igazgatója, aki csak akkor képes megmozdítani a kisujját ha abból neki haszna származik. Hát... mit ne mondjak. Minden egyes résznek minden egyes percében kipöcköltem volna a sorozatból, hogy végre hagyja már, hogy a dolgok egy kicsikét is jól alakuljanak. Bár tény, ha ő nem lett volna, akkor minden túl simán ment volna. Na de, a karakter összességében nem volt túl összetett, tényleg minden a haszon körül forgott, családját is semmibe vette, nem érdekelte semmi sem. Persze nem kedveltem meg, nem is csoda miért. Én azt mondom, az a színész, amelyik el tudja érni azt, hogy a nézők utálják, az egy jó színész, szóval gratula neki. A többi karakterről külön nem szeretnék beszélni, de még nagy kedvencem lett Goo Ja Hyuk és Kang Joo Ran, Park Ji Na, Eun So Yool és Ab Dae Gil, Choi Il Sub, aki az egyik legrendesebb karakter volt a sorozatban.
" - Mit próbálsz megmutatni egy haldokló betegnek?
A képességed? A technikádat?
- A holnapot. Élnie kell, és látnia a holnapot. "
Han Woo Jin - Lee Hae Sung
Történet: 9/10
Zene: 8/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10
Vélemény: Abszolút tisztában voltam vele, hogy milyen sztorit, kimenetelt és befejezést kap a sorozat. Olyan igazi tipikus romantikus vígjátékosat, ami folyton és folyton ugyanazokat a dolgokat hozza fel, mint a többi ezer sorozat. Mindezeket tudva természetesen azért kezdtem bele, mert pont ilyenhez volt kedvem. Amikor úgy érezzük, hogy kicsit pihenni kell két komolyabb sorozat között, szerintem az ilyen kis rövid tipikus romantikus sorozatok tökéletes választásnak bizonyulhatnak mindenkinek.
A végén természetesen elkerülhetetlen a túldramatizálás, aminek ez esetben sem örültem annyira, de már azt hiszem kezdem megszokni, hogy szeretik ezt csinálni a koreaiak, nincs mit tenni ellene, túl kell élni. Őszintén én mást nem is nagyon tudok mondani a sorozatról, csak amit legelőször. Ha két komolyabb sorozat egy kis agyi kikapcsolódásra vágyunk, olyan tipikus romantikus, mosolygós sorozatra, akkor ez szerintem remek választás lehet, főleg, hogy ezúttal Ha Seok Jin a főhősünk.
Jeon So Min - Kim Da Hyun: Már bőven benne van a korban, de nem találta meg a számára megfelelő férfit. Ez azonban nem lombozza le, minden nap boldogan megy az iskolába tanítani a gyerekeket. Da Hyun is olyan tipikus női főhős volt: kis angyal, aki mindig segít, így kelti fel a gazdag férfi érdeklődését (vajon ez tényleg így működik? :DD). Az elején nagyon kedveltem őt, a végére már kicsit sokat hisztizett és sokat sírt (a tipikus főhősnőkhöz híven), de tényleg aranyos és szerethető volt. A színésznővel még eddig nem találkoztam, szóval még nem nagyon tudok mit írni róla, majd a jövőben remélem lesz alkalmam főhősnőként látni őt.
