Sorozat: Priest

Priest

Műfaj: thriller, horror, orvosi

Részek száma: 16

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse egy fiatal, energiával teli pap, Oh Soo Min, aki egy különleges csoport tagja. Felettesével és lenyűzögő csapatával nem egyszerű munkájuk van, hisz ördögűzéssel foglalkoznak, ami rengeteg veszélyt tartogat számukra nap mint nap. Ezzel szemben történetünk főhősnője, Ham Eun Ho orvosként dolgozik egy sürgősségi osztályon. Mivel elég szomorú élete volt, ezért úgy döntött, hogy a saját kezével fogja emberek életét megmenteni, nem bízik a sorsban és a szerencsében. Oh Soo Min és Eun Ho a kórházban találkoznak egy páciensnél, amikor ugyanis a lány körül különösnél különösebb dolgok kezdenek el történni.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már a sorozatra, tudjátok, hogy az OCN drámákat nagy szeretettel nézem mindig. Ezúttal egy kicsit az ördögűzés és a horror irányába fordult a történet. Kapunk egy fiatal és élettel teli papot, és egy orvosnőt, akik között a kémia nem nevezhető éppen elhanyagolhatónak. A kórházban találkoznak, majd folyton 'kénytelenek' egymásba futni, hiszen a lány körül elkezdődnek a természetfeletti események.

A sorozat elég vegyes érzelmeket keltett bennem. Én mindig nagyon szerettem a horrorfilmeket, s bár annyira nagyon nem mondanám ijesztőnek a sorozatot, de tény, hogy egyes jelenetektől a szőr is felállt a hátamon. A megszállt embereket nagyon szépen sikerült elmaszkírozni, plusz az ördögűzéshez használt tárgyak és kiegészítők is nagyon szépen beleillettek ebbe a világba. A sztori érdekesen indított, egyből belecsöppentünk a közepébe.

Egy ideig figyelmesen követtem végig a történéseket, tetszett, hogy egyik helyzetből csöppennek a másikba, plusz az az elnyomott múltbéli szál is szépen elkezdett feltörni. Azonban ez kicsit sok lett a végére. Körülöttük szinte mindenkit megszálltak, a démon egyik testből ugrált a másikba, ami azért volt unalmas a végére, mert szinte ugyanazokat a jeleneteket ismételték el, csak éppen más személy volt az áldozat. Kicsit untam már.

Aztán volt ott egy nagy fordulat a végén, amit megértettem persze elsőre, de annyira őszintén nekem nem tetszett. Plusz SPOILER az elkezdett szerelmi szál szerintem dobott a sorozaton, reméltem, hogy a pasi végül a lány mellett marad, hisz megtehette volna és abszolút senki sem ítéli el. Őszintén, ez volt az, ami miatt igazából kitartottam a sorozat végéig, és nagyon nagyon szomorú voltam, amikor mégsem így történt. SPOILER VÉGE.

Durva, 16 rész volt az egész sorozat, ami nem tűnik soknak, de valahogy mégis sok volt ennek a sztorinak, és már írni sem nagyon tudok róla. Alapjáraton egy érdekes sztori volt, de a végére unalmas lett, 12 rész is sok lett volna ennek a történetnek. Sajnálom, hogy nem toldták meg még valami extrával (mármint sztori ügyben), mert akkor jobb lett volna. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy rossz volt. Csupán hamar kimerült a sztori.

Én ajánlani azoknak tudom, akik szeretik az ilyen stílusú sorozatokat / filmeket. Érdekes volt, a jelenetek menőn voltak megcsinálva, a karakterek viszonylag szerethetőek voltak. Arra viszont számítsatok, hogy a végére kicsit unalmasabb lesz, várni fogjátok, hogy vége legyen, de adjatok neki egy esélyt. Sosem lehet tudni, hisz lehet, hogy nektek nagyon tetszeni fog, és cseppet sem fogjátok unni. Remélem, hogy így lesz.

Zene: Két szám született a sorozathoz, de nekem annyira egyik sem nyerte el a tetszésemet sajnos, pedig örültem volna egy nagyon szép számnak.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Yeon Woo Jin - Oh Soo Min: Fiatal pap, aki tele van energiával és alig várja már, hogy bizonyíthasson tehetségét illetően. Soo Min egy aranyos és kedves férfi volt, aki tudjuk miért csöppen be ebbe az egész papi világba. Lelkiismeretes volt, és szerette barátait, de igazából semmi extra nem volt a karakter. Aranyos, kedves, tudtunk neki szorítani, de annyira nem lopta be magát az ember szívébe. SPOILER: őszintén, én tényleg reméltem, hogy a végén felhagy vele és visszamegy a csajhoz, mert senki sem nézte volna ezt rossz szemmel, plusz állítólag nagyon szerelmes is volt bele. És a lány is még mindig szerette, szóval nem nagyon értem. SPOILER VÉGE. Woo Jin sok ember kedvence, amit totálisan megértek. Örültem, hogy ilyen szerepben is láthattam, egyre több oldalát mutatja meg nekünk, aminek csak örülni tudunk.

Jung Yoo Mi - Ham Eun Ho: Nem bízik a sorsban ezért keményen dolgozik azért, hogy mások életét megmenthesse. Aranyos és lelkiismeretes nő volt, aki mindent megtett a betegeiért. Az viszont elég vicces volt (ez nem a karakter hibája), hogy abban a nyamvadt kórházban szinte csak ő dolgozott, mindenki az ő véleményét kérte ki (annak ellenére, hogy teljesen fiatal), és szinte ő volt ott a góré. A kórházi légkör kialakítása kicsit viccesre sikerült ilyen szempontból. SPOILER: Őszintén nagyon sajnáltam őt, mert olyan helyzetbe került, ahonnan nem tudott jól kijönni. Szíve szerint könyörgött volna a férfinak, hogy maradjon vele, de tudta, hogy neki kell döntenie, nem erőltetheti rá. Ez szép volt részéről, viszont nem értettem miért maradt ott a végén továbbra is, hisz így csak saját maguknak csinált rosszat. SPOILER VÉGE. A színésznő nagyon aranyos és kedves volt itt is, nagyon várom a jövőbeli szerepit.

Történet: 6/10

Zene: 6/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Nothing To Lose

Nothing To Lose ~ Judge vs. Judge

Műfaj: dráma, jogi
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2017 - 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhősnője a melegszívű Lee Jung Joo bírónő, aki rendkívül eszes, azonban néha elragadják az indulatok, és saját magát kellemetlen helyzetbe kerítve tárgyalások során hordja le a vádlottakat. Mindenki szereti őt, hisz állandóan mosolyog és mindenkivel barátságos. Ezzel szemben főhősünk, Sa Ui Hyun bíró csendes, de nagyon okos és precíz, mindenki nagyra becsüli őt. A sorozat kisebb esetekkel indít, azonban szép lassan belecsúszunk Lee Jung Joo bírónő fájdalmas múltjába, ugyanis bátyja börtönben van, mivel megerőszakolt és megölt egy fiatal lányt. Jung Joo mindenféle kapcsolatot megszakít vele, letagadja, hogy ilyen ember a bátyja, azonban hamarosan kénytelen rájönnie, hogy talán a bátyja csak egy csapdába került, igazságtalanul vádolták meg, és valaki egészen más a gyilkos.

Vélemény: Nem nagyon szoktam megnézni ezt a műfajpárosítást, mert ez sajnos nekem sosem jön be. A korrupció világa, a fenyegetések és a folyamatos rászedéseket nagyon szoktam unni, és csak fölöslegesen húzom le az olyan sorozatokat, amik talán másnak a kedvenceik, plusz a saját időmet is rabolom. Nagyon nagyon nehezen vettem rá magam, de Woo Jin miatt mindenképp meg szerettem volna nézni ezt a sorozatot.

Az első pár rész furcsa volt. A főhősnő egy kicsit idegesített, Woo Jin karaktere annyira nem nyert meg magának, a sztori gyatrának tűnt, plusz a romantika nem tűnt túl összeszedettnek (hozzátenném nem egy romantikus sorozatról van szó). De megfogadtam, hogy egy sorit sem hagyok félbe, így nagy nehezen, de folytattam. Nem tudom, hogy melyik volt az a rész, de egyszercsak elkezdett nagyon érdekes lenni.
Nem az történt, hogy hirtelen beindultak az események, hanem az első pár részben szép lassan bevezetett sztori elkezdett egyre súlyosabbá és izgalmasabbá válni. Az egész történet lényege az volt, hogy kiderítsük ki volt a gyilkos, miért a lány bátyjára kenték az egészet, és hogy történt ez az egész. Szeretem amikor nem tudom előre, hogy ki lesz a hunyó (ez azért ritka, általában tudom), de itt sejtemem sem volt róla.

Dobálják a gyanújeleket egyik személyről a másikra, mikor már elhisszük, hogy 'na igen, ő volt a gyilkos', akkor történik valami, ami megmutatja, hogy rosszul gondoltuk. A végére borzasztóan meglepődtem, álmomban sem gondoltam volna, hogy az az illető lesz végérvényesen a gyilkos. Meglepő, meghökkentő és nagyon megrázó volt, tényleg nem gondoltam volna rá. Tetszett, ahogyan meglepődtem és izgulhattam rajta.

Másik dolog, ami szintén elnyerte a tetszésemet az éppen az volt, amit fent említettem, hogy mennyire nem szeretem. Nem volt benne fölösleges politizálás, család, korrupció és átverések. Minden ment a maga szép kis útján nélkülözve a fölösleges és unalmas jeleneteket. És ennek borzasztóan örültem, mert tényleg nem voltak olyan részek, amiket szívem szerint kihagytam volna az unalmasságuk miatt. 

Mindenből épp annyit kaptunk, amennyi kellett. A romantika szinte semmilyen sem volt benne, amit az elején sajnáltam, mert reméltem hogy egy nem túl jó sztorit (mint amilyennek tévesen tűnt) egy jó kis romantikával fel tudnak dobni, de a végére nem is hiányzott. Volt benne pár romantikus jelenet, de nem vitték túlzásba, nem ezen volt a hangsúly, ami ez esetben ténylegesen nagy előnyt jelentett a sorozatnak.
Összességében a kezdeti döcögés ellenére egy bitang jó kis sztorit dobtak össze belőle, amit sikerült végigizgulnom, és szinte egyszerre ledarálnom. Meglepődtem és pozitívan csalódtam a sorozatban. Még februárban fejeztem be, de azóta is úgy emlékszem rá, hogy nagyon jó volt, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, azoknak is, akik abban a helyzetben vannak, mint én. A megszokottól eltérően ez nagyon izgalmas volt.

Zene: Sajnos nem sok zene készült a sorozathoz, de Lucia 'That Much' című száma nagyon elnyerte a tetszésemet, csodaszép szám, nagyon sokat hallgatom.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön - külön.

Park Eun Bin - Lee Jung Joo: Kedves, mosolygós nő, akit nagyon szeret a környezete. Nagyot csalódik bátyjában és eldönti, hogy többé nem is tekint rá testvérként. Jung Joo karaktere a legelején annyira nem tetszett nekem. Kicsit bohókás volt (ami persze nem baj), de valamiért annyira nem volt szimpatikus. Aztán ahogy haladtunk előre úgy lett egyre kedveltebb a szememben. Nem mondom azt, hogy a végére oda voltam érte, de nagyon sajnáltam őt és becsültem az ereje miatt. Szurkoltam neki és reméltem, hogy sikerül elérnie az igazságot. És hogy kicsit a romantikára rátérjek, őszintén, szerintem Han Joon-nal sokkal aranyosabbak voltak együtt, nekik szorítottam habár tudtam, hogy úgysem lesz ebből semmi. A színésznő aranyos volt, durva, de még sosem találkoztam vele. Remélem a jövőben többször látom sorozatokban.
Yeon Woo Jin - Sa Ui Hyun: Csendes ember, aki nem beszél sokat, de nagyon pontos és precíz mindenben, mindenki nagyon tiszteli őt. Belekavarodik főhősnőnk életébe, és segít neki kideríteni az igazságot. Woo Jin mostanában nagyon próbál kitörtni a megszokott cukifiú szerepéből, aminek nagyon örülök, mert ez bizonyítja, hogy jó színészről van szó. Azonban ez a szerepe most annyira nagyon nem nyert meg. Talán azért, mert a másik férfi karaktere annyira elsöprő volt számomra, hogy ő elveszett mellette. Kicsit érzelemmentes volt olyan szempontból, hogy nem sok érzelmet láthattunk rajta. Kedves volt, rendes és segítőkész, plusz hatalmas szíve volt, de valamiért annyira nem nyert meg. De ettől független nagyon örülök, hogy Woo Jin ilyen karakterként is kapott szerepet, remélem a jövőben a többi oldalát is láthatjuk majd, mert ahogy láthatjuk képes rá, plusz a változatosság sosem árt.

Dong Ha - Do Han Joon: Kedves fickó, aki nagyon lelkes és aki nagyon szereti főhősnőnket. Nem akarok sokat spoilerezni a karaktert illetően, de annyit elmondanék róla, hogy egy eszméletlen imádnivaló, kedves, aranyos srác volt, aki nem fél semmitől ha a szeretett nőről van szó. Borzasztóan sajnáltam őt, ő volt, az, akiért a legjobban megszakadt a szívem az egész sorozat alatt. Ha egy igazán romantikus sori lett volna, akkor tuti mindenki sírt volna a végére (XD). Viccet félretéve, nagyon megnyert magának (bár valamiért gyengéim a szánnivaló karakterek), sokszor nem értettem a főhősnőt, hogy hogy nem veszi észre, mennyi mindent tesz érte a srác. Valószínű, hogy a karakter benne lesz az idei kedvencekben, mert nagyon emlékezetes maradt számomra. Dong Ha lenyűgözően aranyos volt, alig várom a további szerepeit, remélem a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni.

Történet: 7,5/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Queen For Seven Days

Queen For Seven Days

Műfaj: történelmi, romantikus

Részek száma: 20

Dátum: 2017

Csatorna: KBS2

Ismertető: Ez a történet Shin Chae Kyung-ról szól, aki összesen 7 napig volt királynő (ahogy a cím ezt tökéletesen meg is mutatja nekünk). Főhősünk Lee Yeok a király kisebb fia, s mit sem tudva imádja bátyját, Lee Yoong-ot, aki a koronaherceg és aki szörnyen féltékeny öccsére, mivel az apjuk jobban szereti őt. Lee Yeok találkozik a fiatal Shin Chae Kyung-gal, és bár kezdetben nem kedvelik egymást, miután rájönnek, hogy ők valójában össze fognak házasodni, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Időközben a király azonban meghal, Lee Yoong trónra kerül, öccsét pedig száműzi, akit az úton megtámadnak és meghal. Sok évvel később Chae Kyung még mindig nem tudja elfelejteni első szerelmét, a király pedig egyre inkább kezd beleszeretni a lányba, aki halott öccsét hordozza még mindig a szívében. Egyszer azonban megjelenik egy férfi, aki nagyon hasonlít az elhunyt Lee Yeok-ra, de mindenáron tagadja, hogy ő lenne a herceg.


Vélemény: Bevallom nektek, most, hogy befejeztem a sorozatot (röpke 10 másodperce) nagyon nyomorultul érzem magam, és tele vagyon olyan kettős érzésekkel, amiket még magamnak sem igazán tudok megmagyarázni, de tényleg. Most egy nagyon nagyon spoileres rész következik, szóval aki még nem nézte meg a sorit, az ugorjon le 2 képkockát, ki fogom írni nagy betűkkel hol van a spoiler vége. Nos tehát. Ahogy az utolsó részt néztem én őszintén 2 dolgot akartam.

Egyrészt, hogy a királyt kajakra ne csinálják ki, mert olyannyira ő vitt mindent ebben a sorozatban, hogy borzasztó volt akár 1 részt is végignézni úgy, hogy ő már egyszerűen meghalt. Erre mit csinálnak? Persze, hogy kinyírják... már miért ne. Másrészt pedig azt szerettem volna, hogy két főhősünk ne maradjon együtt a legvégén, mert az akkora ki... lett volna a királlyal szemben (aki tényleg fergeteges volt), hogy szerintem meg se írom ezt a bejegyzést mérgemben.

Erre mikor a végén tényleg nem maradtak együtt, vissza akartam vonni minden gondolatomat, és visszaforgatni, hogy mégiscsak maradjanak együtt. A Moon Lovers óta nem bírom lelkileg ezt a 'várjunk egymásra az idők végezetéig' dolgot, szóval azonnal meg is bántan, hogy akár egy percig is ezt akartam. SPOILER VÉGE. Na most őszintén, ki tud kiigazodni rajtam? Mert én már feladtam, de tényleg. Na és akkor most, egy normális bejegyzés veszi kezdetét. Remélhetőleg. 

Kezdjük csak a legelején. Kapunk pár fiatal karaktert, akik hamar belelopják magukat a szívünkbe. Tele van aranyos, vicces és kellemes percekkel az első jó néhány rész. Olyannyira volt aranyos, hogy a rutinos néző már előre tudja, mindjárt fenekestül felfordul itt minden, s lám, így is lett. Nagyon élveztem nézni ezeket a részeket, valahogy olyan felemelően jó volt, ritka az olyan sorozat, ahol ennyire tetszik a gyerekkori bevezetés, de itt nagyon megfogott az a pár rész.
Aztán utána mikor ugrunk egyet, ott kezd igazán érdekessé válni a dolog. Igazából azt kell mondanom, hogy nem volt tele fordulatokkal, amiket ne tudtunk volna előre. Nem volt olyan fergeteges történet, hogy soha életemben nem láttam még ilyet. Tipikus volt megszokott jelenetekkel és történésekkel, mégis nagyon tetszett mind a 20 rész. Egy percig sem éreztem, hogy unnám, végig érdeklődő maradtam, ami szerintem nagyon nagy szó minden néző számára.

Külön tetszett, hogy igazából sokszor kaptunk narrációt a főhősnő által, kicsit olyan benyomást keltett, mintha ő mesélné néha a sztorit, ami nekem kimondottan bejött, hisz még a címhez is illett. Igazán megnéznék egyszer egy olyan sorozatot, ahol a főhősnő meséli az egészet, sokkal több narrációval, mint itt. A romantikus jelenetek is nagyon szépek voltak, olyan igazi elolvadósak, szerintem minden női nézőt meg tudott nyerni magának, legalábbis engem igen.
A két főhős közötti kapcsolat alakulása is tetszett, plusz a két testvéré is. A karakterek is jók voltak, főleg a főhősök, de róluk még később. A mellékszereplők aranyosak voltak, kicsit megdobták a sztorit, Myung Hye karakterével viszont nem tudtam megbékélni, egyenesen idegesített a nő, néha felpofoztam volna, vagy bármi, s reméltem, hogy nem fog sokat szerepelni, de végül többet volt benne, mint reméltem. De rajta kívül tényleg mindenki nagyon jól helyt állt a sorozatban.

A befejezés eléggé, hát, nem is tudom. Fent is mondtam, hogy alapjáraton mit gondoltam a végéről, de mint kivitelezés, nagyon tetszett. Az utolsó jelenet szerintem tökéletes zárása volt ennek a sztorinak. Én nagyon vártam a sorozatot, cseppet sem csalódtam benne, picit mérges vagyok, de legfőképp magamra. Én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, szerintem az a 20 rész megéri, nekem tényleg nagyon tetszett, idei legjobbak között benne lesz, mert egyszerűen jó és kész.

Zene: So-So, szépen sikerültek, de annyira nem ragadott meg egyik sem. Azonban Junggigo 'Miss You In My Heart', Dear Cloud 'Love Again' és Yael Meyer 'No Matter How Hard I Try' című száma elég aranyos, ezeket jó hallgatgatni.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk 3 főhősét.
Park Min Young - Shin Chae Kyung: Élettel teli lány, aki gyerekkorában hamar magába bolondítja a herceget, s mikor felnő akkor sem lesz ez másképp. Nagyon tetszett a főhősnő üde karaktere, aki tényleg úgy viselkedett, mint egy fiatal. Első szerelmét még mindig nem tudta elfelejteni, ezért nemet mond a házasságra, igazi vénkisasszonynak számít, noha még mindig fiatal. Chae Kyung karaktere nagyon tetszett nekem. Valahogy annyira üde és aranyos volt, hogy a képernyőhöz szegezi a nézőt. A történelmi sorozatokban megkapjuk az általában magatehetetlen főhősnőket, de ő nem ilyen volt. Nagyon tetszett, hogy még a legvégén sem döntött igazán a két férfi között. Bár tudta kit szeret, barátjaként tekintett a királyra, és megvédte őt. Ez volt az, ami a legjobban tetszett benne. Hogy végig próbálta meggyőzni a királyt, hogy lehet más viszonyuk is a testvérével. Szóval big like a karakternek. Min Young szerepei közül szerintem tényleg messze ez volt a legjobb amit valaha láttam.

Yeon Woo Jin - Lee Yeok: Nagyon szereti testvérét, azonban mikor az elárulja, évekig olyan gyűlöletet és bosszút hordoz, ami képes volt ismét lábra állítani. Lee Yeok karaktere már annyira nem fogott meg, mint a főhősnőé. Nagyon tetszett, hogy sokszor inkább a szerelmet választotta, mint a bosszút vagy mint a trónt, de valahogy a környező tényezők nagyon nem neki kedveztek. Alapjáraton szerintem szerethető karakter volt, de a király annyira nagyon ütött a sorozatban, hogy az én figyelmem teljesen elterelődött róla, pedig Woo Jin volt a fő oka annak, hogy belekezdtem a sorozatba (Dong Gun-t nem is ismertem). Nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy Woo Jin karaktere mennyire komoly. Eddig mindig ilyen kis butuska szerepekben láttam, mindig hozta a vicces figurát, így nagyon meglepő volt őt most így látni, s egyrészt örülök neki, hogy végre mást is kipróbált, de szerintem a dilis figura sokkal jobban áll neki.
Lee Dong Gun - Lee Yoong: Egy lelkileg teljesen összetört férfi, aki nem tudja megemészteni a tényt, hogy öccse minden szeretet megkap (de most őszintén, ki tudná?). Saját apja is megveti őt, ezért lett annyira kegyetlen. A királyunk karaktere annyira, de annyira megdobta a sorozatot, hogy ha ő nem ilyen lett volna, szerintem egy átlagos 7 pontos sztori lett volna belőle. Annyira, de annyira erős volt a karakter, hogy egyszerűen nem tudtam a főhősre koncentrálni mellette. Lee Yoong egy hihetetlen összetört, szeretethiányos férfi volt, akiről üvöltött, hogy csupán azok szeretetére vágyik, akiket ő valójában legbelül szeret. Annyira, de annyira nagyon szerettem volna, hogy vele maradjon a főhősnő. Néha meglephetnének minket ilyen fordulatokkal, ezeket nem bánnám. Nem mindig a főhősnek kéne a befutónak lennie. De komolyan. Dong Gun-t eddig nem ismertem (??!!), de egy jó pár sorozatát már fel is írtam.

'Nem téged utáltalak. Hanem a tükörképemet a szemedben.'

Lee Yoong

'Lehet Yeok a király. Akkor én leszek Chae Gyung férje, a második államtanácsos veje, és a te fiad.'

Lee Yoong

'Felség. Kérlek, légy a lányom a következő életedben.'

Jasoon királynő

Történet: 9/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Introverted Boss

Introverted Boss ~ Sensitive Boss

Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2017
Csatorna: tvN

Ismertető: Eun Hwan Ki egy hatalmas cégnek az elnöke, azonban senki sem látta még őt legjobb barátján kívül (aki helyette intézi a dolgokat). Mindenki retteg tőle, és mindenféle szóbeszéd kering róla. Azonban senki se tudja az igazságot: Eun Hwan Ki nagyon félénk, nem nagyon szeret emberek előtt mutatkozni, ha pedig beszélnie kell emberek előtt, egyszerűen meg sem tud mukkanni. Főhősnőnk Chae Ro Woon musical színész, bár nem túl híres. Egyik nap azonban felveszik Hwan Ki cégéhez. A mosolygós és energiával teli lány mindent belead a munkába, azonban senki se tudja az igazi okát annak, amiért ide jött dolgozni: ki akarja deríteni, hogy nővére miért lett öngyilkos ennél a cégnél, amikor még a gyanúja sem állt fent, hogy ilyesmit elkövessen.

Vélemény: Először nem akartam megnézni a sorit, mert Yeon Woo Jin sorijai eddig nem nagyon nyerték el a tetszésemet, de aztán láttam, hogy újdonsült kedvencem, Yoon Park is szerepel benne, ráadásul amúgy is vágytam már egy kis vígjátékra, így végül beadtam a derekam, és megnéztem ezt a sorozatot. Őszintén nagyon meglepődtem. Azt hittem ismét egy bugyuta sztorit kapunk rengeteg túlbonyolítással és felesleges drámai jelenetekkel, de sikerült nagyon meglepniük.

Nagyon, tényleg nagyon komoly témákat érintgető sztorit kaptunk, ami mellett a fő cselekményszál ugrálása a múltból a jelenbe igazán elnyeri a néző kíváncsiságát. Ugye a legnagyobb kérdés az volt, hogy vajon miért lett öngyilkos főhősnőnk nővére. Ezt a kérdést a sztori a legutolsó percig csavarja, ami szerintem nagyon megkapó volt, nem találtam unalmasnak, sőt, nagyon élveztem látni azokat a jeleneteket, amikor ő volt a 'főhősnő', kíváncsian vártam, hogy mi történhetett vele.
A múlt mellett a jelen is nagyon tetszett, méghozzá nagyon sok minden benne. Először is főhősünk változása, ahogyan megnyílik a világnak, de közben megtartja önmagát. Nagyon tetszett a főhősnő és édesapja közötti kapcsolat is, ahogyan emésztik magukat, és nem tudnak továbblépni. Imádtam a cég alkalmazottait is, nagyon sok kedves szereplővel sikerült még élvezhetőbbé tenni az egész sorozatot. Nagyon tetszett a főhős és az apja közötti viszony szintén.

Nagyon, nagyon menő volt a két fiú közötti barátság, valamint a főhősnő és Eun Yi Soo viszonya egymáshoz, főleg a legvégén. Maga Yi Soo karaktere is nagyon megkapó volt, ahogyan próbálja fenntartani a törékeny valóságát, ahogyan ragaszkodik szerelméhez. Kang Woo Il szerepe is nagyon tetszett, ahogyan egy nagyon emberi karaktert sikerült összehozni, ahogy ő is próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de közben összeroppan a rá nehezedő súly alatt.
Miközben ráadásul csak kihasználják. Mint látjátok, meglepően sok és nagyon fontos kérdések merültek fel a sorozatban, ami a romantikus-vígjáték kategóriába egy kis újdonságot hozott, sikerült sokkal 'emberibbé' varázsolni ezáltal az egész sorozatot, ahogyan törékenyek voltak a karakterek, ahogyan rengeteg fájdalom és nevetés született meg a 16 rész során. Tényleg valami újat kaptunk ezúttal ebben a műfajban, és és ennek borzasztóan örülök. Nem lett bugyuta sztori.

A romantika is nagyon, nagyon aranyos volt, azonban vicces, én nekem a kedvencem akkor is Woo Il és Yi Soo volt, nagyon, de tényleg nagyon reméltem, hogy végül valahogy mégiscsak kialakul egy normális kapcsolat, holott a sorozat során végig jegyben jártak. Őszintén el tudnák képzelni velük egy történetet, vagy akár csak a két színésszel, hisz nagyon jól mutattak együtt. De a fő páros is nagyon aranyos volt, szóval nincsen rossz szavam, de őket jobban megkedveltem.

Hogy ne csak jót mondjak, azt azért meg kell említenem, hogy a végére érezhető egy kicsi húzás, nem olyan feltűnő, mert nem részeken keresztül tart, inkább csak belecsempészték okosan. De ez tényleg elenyésző volt a sok jó mellett. A befejezés szerintem nagyon ütött, olyan tipikus volt mégis nagyon jól esett látni, ahogy összehozták a bandát, ahogyan mindenki kapott egy kicsit a végéből. Én szívemből tudom mindenkinek ajánlani ezt a sorozatot (is), mert szerintem meglepően aranyos, jó, cuki, komoly, vicces, imádnivaló (és a tööööööbbi) és szerethető volt.

Zene: A kedvencem Sandeul 'One More Step' című száma lett, de ezek is elnyerték a tetszésemet: Park Si Hwan 'Walking On The Spot', Hong Dae Kwang 'Is It Love?', Ben 'Memory', Park Boram 'Isn't She Lovely'.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk 4 főhősét szokásosan: sorjában.

Yeon Woo Jin - Eun Hwan Ki: Magába zárkózott srác, aki jobb szeret egyedül lenni csendben, mintsem emberek között. Hihetetlen okos és tehetséges, de rejtegeti a világ elől, mindent magára vállal. Hwan Ki karaktere elég végletes volt, főleg amiatt, hogy rettegett mindentől és mindenkitől. Ettől függetlenül szerintem nagyon könnyen megkedveltette magát a nézőkkel, hisz mindig mindenkire vigyázott a távolból, sokat segített mindenkinek. Tetszett, ahogyan megváltozott a sori végére, de még az utolsó részekben is volt benne egy kis félénkség. Sikerült jól megoldani, hisz ha teljesen megváltozik a végére akkor az nem lett volna olyan élethű. Yeon Woo Jin sorozatait eddig annyira nem szerettem, sem a karaktereit, de eddig (már amennyit láttam tőle) ez volt a kedvencem. Remélem a jövőben egyre jobb és jobb szerepei lesznek.
Park Hye Soo - Chae Ro Woon: Egy életvidám lány, aki mindenkinek próbál segíteni. Lelkileg összetör nővére halála miatt, ezért elhatározza, hogy bosszút áll. Ro Woon alapjáraton egy nagyon kedves és életvidám karakter volt, akihez nem illet ez a bosszúállósdi. Tetszett, hogy a sorozatban valóban nem igazán jött össze neki, elég fura lett volna, ha valami hatalmas nagy tervet eszel ki. A sorozat elején nagyon kedveltem őt, nagyon aranyos volt, ahogy folyton a főhős közelében lebzsel, és ahogyan mindenkinek segíteni próbál. Ritka a jó női főhős, ezért értékelni őket. A végére azonban kicsit sokat hisztizett nekem, aminek a fele értelmetlen is volt, szóval kicsit sok volt belőle. Ettől függetlenül nem volt rossz karakter, aranyosak voltak a főhőssel. A színésznő viszonylag újnak számít, eddig csak egy kisebb szerepben láttam őt.

Yoon Park - Kang Woo Il: Főhősünk legjobb barátja, aki vele ellentétben egy nagyon közkedvelt személy, aki tökéletes előadó és főnök. Yoon Park nekem ilyen új kedvencnek számít, szóval miatta kezdtem el a sorozatot (igazán lehetne mostmár ő is főszereplő). Woo Il szerintem egy nagyon emberi karakter volt. Próbált megfelelni Hwan Ki apjának, de sosem tekintettek rá családtagként, csak kihasználták végig, nem csoda, hogy kicsit gonosznak tűnt. A 'nagy hibája' sem volt annyira nagy, mint kiderült. Nekem ő volt az egyik kedvencem az egész sorozatból, nagyon szorítottam neki és Yi Soo-nak, sokkal aranyosabbak voltak, mint a főhősök. Összességben Yoon Park most még jobban a szívembe lopta magát, itt is nagyon dögös karaktert alakított, olyan igazi helyes 'rosszfiút'. Remélem a jövőben nagyon nagyon, nagyon sok főszerepe lesz.
Kong Seung Yeon - Eun Yi Soo: Főhősünk kishúga, aki egy tökéletes nőnek tűnik, de valójában nagyon törékeny, és próbál mindenkinek megfelelni. Őszintén nagyon, de nagyon kedveltem őt, ez a női karakter szerintem nagyon megnyerő volt. Imádtam, ahogy a szüleivel is rendes volt, de kiállt szerelme mellett. Egy nagyon törékeny lány volt, aki a végére szerencsére felenged, és megpróbálja úgy élni az életét, ahogyan az jól esik neki. Nagyon, tényleg nagyon kedvelte őt, Yoon Park karaktere mellett írtó jól mutatott (meg a színész mellett is). Nagyon király lenne, ha lenne egy új sori, ahol ők ketten a főhősök. Nagyon imádnám. Seung Yeon-t eddig csak kisebb szerepekben láttam, de mostantól nézni fogom a sorozatait, mert nagyon megkedveltem őt. Ééés nézzétek meg, a végére értem ennek a bejegyzésemnek is.

"Az olyanoknak, mint én, akik nehezen beszélnek...

Ha nem találjuk meg a megfelelő szavakat, hogy elmondjuk...

Ha nem tudunk mondani semmit...

Ha senki sem hallgat meg miket...

...nem számít, mi mondunk.

Még ha tudjuk is, hogy minden reménytelen,

igyekszünk kopogtatni az ajtón, mely szorosan zárva van.

Mi... próbáljuk meghallani a haszontalan kopogást.

Mindössze egyetlen valakire van szükségünk...

Valakire, aki meghallgat."

Eun Hwan Ki

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10