Sorozat: Children of Nobody

Children of Nobody ~ Red Moon Blue Sun

Műfaj: dráma, misztikus, thriller

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Cha Woo Kyung sérült gyermekekkel foglalkozik, mint tanácsadó. Saját gyermeke van, és az élete már-már tökéletes, hisz élvezi életét, szerető családban él és éppen a második gyermekét várja. Azonban az idil pillanat egy csapásra összeomlik: egy baleset történik, amit ő okoz, s meghal egy gyermek, ő maga pedig elvetél, s rájön, hogy a férje csalja. Se perc alatt káoszba fordul az általa megszokott és szeretett világa. Teljesen magába fordulva, kétségbeesetten próbálja megkeresni a megölt gyermek családját, azonban nem igazán jár sikerrel. Közben Kang Ji Hun nyomozóval hozza össze a sors, akivel összedolgozik, hogy gyermekeket mentsenek meg.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert csomó helyen nagyon jókat olvastam róla, plusz az ilyen témájú filmek mindig nagyon tetszenek nekem, így úgy ültem le nézni, hogy ez egy brutál jó sorozat lesz. De valahogy mostanában ez mindig fordítva történik nálam. Amit várok és amiről azt gondolom, hogy nagyon jó lesz, az valahogy nem nyeri el a tetszésemet. Így volt ez ezzel a sorozattal is sajnos. Kövezzetek meg, de én valamiért untam, a főhősnő nagyon nem nyerte el a tetszésemet, és igazából vártam már, hogy a végére érjek. Félre ne értsetek, nem volt rossz a sorozat, de szerintem túl sokat vártam tőle.

Ami először is nagyon nem tetszett, az maga a főhősnő karaktere volt, de róla majd lentebb írok sokkal bővebben. A sztori érdekesen indított, sőt, az is maradt végig, de a főhősnő nálam folyton kiverte a biztosítékot, és ezért nem tudtam annyira élvezni a történéseket, holott nagyon, de nagyon komoly témát feszegetett a sorozat: a gyermekbántalmazást, ami, mint tudjuk, nem csak fizikai lehet. Tetszettek a kicsi esetek a sorozatban, ahol érdekesebbnél érdekesebb és természetesen könnyfakasztó esetekkel találkozhattunk, és ha belegondolunk, hogy ilyesmi naponta történik körülöttünk, akkor könnyen elveszíthetjük a hitünk az emberiségben és a világban.

Szóval a kis esetek jók voltak, az egész sztori felépítése sem volt rossz, bár én kicsit soknak éreztem ezt a 16 részt, de ettől függetlenül nem volt olyan nagyon, nagyon unalmas. Igazából az, ami miatt untam az a főhősnő viselkedése volt, mert valamiért elidegenítette tőlem a sorozat lényegi részét, és ezért nem fogott meg annyira, mint azt vártam volna. Hisz tudjátok, mennyire nagyon meg tudnak érinteni az ilyen illetve hasonló témájú sorozatok. A főhősnőről majd a karaktereknél beszélek, de itt kiemelném Hak Yeon karakterét, aki szerintem (meglepően) a legjobban alakított az egész sorozatban. Megindító volt a karaktere, sokáig nem is tudtam rajta kiigazodni, szerintem nagyon jól hozta ezt a kettős karaktert.

Szóval, összességében, egy nagyon jó kis sorozat lett volna, ha a főhősnő kicsit normálisabban viselkedik, vagy ha a főhős csinál valamit a sorozatban. Nagyon nagyon jóra számítottam, ezért koppantam, de ez az én hibám volt. Mostmár megtanulom valahogy ennyi év után, hogy nem szabad úgy leülni sorozatot nézni, hogy arra számítunk: nagyon jó lesz. Én azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt, mert nem volt rossz és megéri megnézni, főleg annak, aki szereti az ilyen témájú, elgondolkodtató sorozatokat, de nem szabad valami brutál jó sztorira számítani, mert nem lett az sajnos. Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett, kíváncsi vagyook.

Zene: Meglepődtem, mert azt hiszem 6 szám is készült a sorozathoz, s igaz, hogy a sorozatban annyira nem nyerték el a tetszésemet, de azt hittem ha letöltöm őket és válogatok akkor valami telón fog maradni, de sajnos egyik szám sem tetszett végül.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Kim Sun A - Cha Woo Kyung: Gyermekekkel foglalkozik, nagyon szereti őket és imádja családját is, azonban minden rémálommá változik számára. Ami miatt nagyon ki voltam akadva a nőre, az az, hogy ott tette a nagyot és a megváltót, mindenkinek osztotta az észt, hogy hogyan mernek így meg úgy viselkedni a saját gyerekükkel stb, de ő meg konkrétan a 16 rész alatt magasról tett a saját gyerekére, alig foglalkozott vele mert minden más gyerekkel volt elfoglalva. Ez akkora nagy ellentmondás volt a sorozatban, akkora képmutatás, hogy nem bírtam elviselni ezt a nőt. Tényleg, ott volt a saját gyereke, és alig foglalkozott vele, mert a munkája sokkal fontosabb volt, de másokat lenézett, ha nem úgy bántak a gyerekükkel ahogy kellene. Én nagyon nem bírom az ilyen embereket, én úgy gondolom a család az első, a képmutatástól pedig falra tudnék mászni. Nem nem és nem, az ilyen karaktert lehetetlenség megszeretni.

Lee Yi Kyung - Kang Ji Hun: Lelkiismeretes nyomozó, aki úgy gondolja, hogy a törvény erejével kell megbüntetni mindenkit, aki bűnt követett el, legyen az akármi is. Yi Kyung olyan... semmilyen volt. Végig. Kicsit olyan volt az egész karakter, mintha bele lenne ebbe a helyzetbe kényszerítve és valahogy nem akaródzik neki részt venni benne. Míg a főhősnőre végig ki voltam akadva, addig ezt a karaktert csak néztem és néha szívesen megrángattam volna, hogy: 'ember, csinálj már valamit ami miatt egy kicsit is közelebb kerülsz a nézőkhöz'. Persze nyilván nem volt ellenszenves, de egyszerűen olyan semmilyen volt, semmi sem volt, ami miatt megkedvelhettem volna, valahogy végig csak úgy ott volt, tette a dolgát és ennyi. Ennek a sorozatnak a karakterek voltak a legnagyobb buktatói.

Történet: 7/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10