Sorozat: The Crowned Clown

The Crowned Clown

Műfaj: dráma, történelmi

Részek száma: 16

Dátum: 2019

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk királya, Lee Hun, bár fiatal, mégis már-már az őrület határán van a ránehezedő súlytól amit a korona jelent. Főtanácsosa, Lee Kyu egyszer véletlenül találkozik egy fiúval, akinek az arca ugyanúgy néz ki, mint a királyé. Ez a fiú, Ha Sun a mi főhősünk. Bohócként próbálja meg húgával és barátjával megszerezni a napi ennivalót, s bár szegények, mégis próbál pozitívan élni és mindent kihozni a lehetőségekből egészen addig, míg hirtelen a király székében nem találja magát. Hamar rájön, hogy bár hiába csak egy báb a trónon, döntéseinek komoly súlya van, s míg eljátssza a király, addig a fiatal és gyönyörű királynéhoz is egyre közelebb kerül.

Vélemény: Nagyon vártam már ezt a sorozatot, mert tavaly hihetetlen kevés történelmi sorozat volt (összesen 3 azt hiszem), Jin Goo szerintem remek színész, plusz annyira menő volt az egész koncepciója a sorozatnak, hogy alig vártam, hogy végre elkezdhessem. A koronázott bohóc című sorozat egy fiatal fiúról szól, aki szegény helyzete ellenére mindig vidám és pozitív, de hirtelen a király lesz belőle, s olyan dolgokat várnak el tőle, amikről eddig fogalma sem volt.

Szóval, a sorozatnak volt egy része, ami nagyon nagyon tetszett, és volt egy, ami kevésbé. Kezdeném az elsővel. Maga az egész alapsztori, ahogyan az a bohókás fiú király lesz, valami fenomenális volt. Kezdetben viccnek hitte az egészet, inkább báb volt, de ahogy egyre teltek a napok úgy jött rá, hogy ekkora hatalmas személyként mennyi mindent tehet a népért. Szép lassan, saját magát formálta át egy olyan királlyá, akire ő maga is felnézett volna, s akit tényleg tisztelt volna.

A 16 rész alatt ez nagyon szép ütemben lefutott, borzasztóan jó volt látni, ahogy tényleg, részről részre egyre komolyabban veszi a 'szerepét', s ahogyan ő maga is királlyá változik kis bohóc létére. Tényleg nagyon nagyon jó volt az alapsztori és a kidolgozása is, plusz rengeteg olyan jelenet volt a sorozatban, amitől csak úgy kirázott a hideg. Egy ténylegesen jó, pörgős és mélyen elgondolkodtató történelmi sorozatra sikeredett ez a kis sztori, amit szívesen néz az ember bármikor.

De akkor mi volt az, ami nem tetszett? Hát mikor elkezdődött a sorozat, bár nincs a műfajok között, én reméltem, hogy lesz benne romantika. Mikor el is kezdődött a kis szerelmi szál tökre örültem, mert a színésznőt is szeretem, plusz tök édes volt az is, hogy igazából a két fiú ki van cserélve, így egy teljesen más embert ismer meg a lány. Ami a bajom volt ezzel, az először az volt, amikor a fiú leléphetett volna, de nem tette meg. Jajj, nekem ez a szituáció annyira nagyon furán jött le.

Mivel még viszonylag a sztori elején voltunk, ezért nem szerethette annyira a csajt, nem jött bele annyira a szerepébe sem, de ő mégis maradt, holott vissza kellett volna mennie a testvéréhez, hiszen elméletben eleve miatta kezdte ezt az egészet. Így úgy jött le, mintha a mostanság megismert királynét sokkal jobban szeretné, mint a saját testvérét. De sebaj, mondom. Ezután a szerelmi szál brutál nyálas lett. Jaj, tudjátok, hogy imádom a csöpögős romantikát, de ez...

Sokkal jobban tetszett volna, ha eleve nincs benne romantika, mert ennek a sztorinak az alapmondandója volt eléggé érdekes ahhoz, hogy ne kelljen bele, vagy akkor, ha ez a szerlemi szál inkább dinamikusabb. De az, hogy ott szerelmes szövegeket toltak egymásnak, fél órás szerelmi vallomásokkal fárasztottak minket, ez valahogy nagyon nem illett az egész történetbe. Ez miatt adok 7-est a sorozatra, mert ez tényleg nagyon sok volt, de a sorozatot mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert ezt a részt leszámítva remek volt, tényleg megéri megnézni.

Zene: A számok közül 4 maradt meg, amik nagyon szépek, annyira történelmi sorisaaak: Se O 'A Long Way From Now', Sung Si Kyung 'If I Could Be By Your Side', Haeun 'Winter After Winter' és természetesen Oh Yeon Joon 'If I See You Again' című száma is gyönyörű, azóta ezeket hallgatom, tényleg nagyon szépek.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.

Yeo Jin Goo - Ha Sun: Fiatal, vidám fiú, aki bár nagyon szegény, mégis folyton mosolyog és próbálja a legjobbat kihozni az életéből. Bohócként keresi a napi ennivalót, de arra sosem gondolt volna, hogy egyszer a királyt kell eljátszania, ráadásul élesben. Ha Sun egy borzasztóan rendes fiú volt, akit tényleg foglalkoztatott az, hogy segítsen másokon, és nehezen tolerálta az igazságtalanságot. Nagyon jó volt, ahogy a 16 rész alatt átformálta saját magát királlyá úgy, hogy ő maga sem vette észre. Mi sem láttuk mikor volt úgy igazán az a pont, amikor már igazi király lett belőle. Gyönyörűen megmutatta a sorozat, hogy nem kell ahhoz nemesnek és leszármazottnak lennie az embernek, hogy egy igazságos és népét tisztelő király váljon belőle. Ez a fiú a szegény sorból, bohócként sokkal többet tett a népért, mint az igazi király. Jin Goo természetesen mind a két szerepben tündökölt, én nagyoooon szeretem őt.

Lee Se Young - Yoo So Woon: Amikor megszerette a fiút, olyan helyzetben volt, ami szörnynen frusztráló. Eleve szerette az igazi királyt, holott pontosan tudott a gyengeségeiről és arról, hogy milyen kegyetlen tud lenni, de a szíve egy részével mindig is szerette őt. Aztán mikor megváltozik örül neki, mert így még inkább meg tud nyílni felé, de a tudjuk, hogy igazából egy teljesen másik személyt szeretett meg. Nyilván eleve azért lett ez a romantika, mert az igazi királyt már szerette, ezért mélységesen megértettem azt, hogy mennyire összezavarodott mikor megtudta az igazat és azt is, hogy emiatt saját magát ostromolta. Igazából a karakter jó volt, néha kicsit túljátszotta magát (mármint maga a karakter, nem a színésznő!), de jó volt, kár ezért a romantikus szálért. A színésznőt jó volt történelmi sorozatban látni nagyon.

"Én vagyok a király, de egy vagyok a népből.
Vissza akarok térni, hogy újra egy legyek közülük."

Történet: 7/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10