Sorozat: Children of Nobody

Children of Nobody ~ Red Moon Blue Sun

Műfaj: dráma, misztikus, thriller

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Cha Woo Kyung sérült gyermekekkel foglalkozik, mint tanácsadó. Saját gyermeke van, és az élete már-már tökéletes, hisz élvezi életét, szerető családban él és éppen a második gyermekét várja. Azonban az idil pillanat egy csapásra összeomlik: egy baleset történik, amit ő okoz, s meghal egy gyermek, ő maga pedig elvetél, s rájön, hogy a férje csalja. Se perc alatt káoszba fordul az általa megszokott és szeretett világa. Teljesen magába fordulva, kétségbeesetten próbálja megkeresni a megölt gyermek családját, azonban nem igazán jár sikerrel. Közben Kang Ji Hun nyomozóval hozza össze a sors, akivel összedolgozik, hogy gyermekeket mentsenek meg.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert csomó helyen nagyon jókat olvastam róla, plusz az ilyen témájú filmek mindig nagyon tetszenek nekem, így úgy ültem le nézni, hogy ez egy brutál jó sorozat lesz. De valahogy mostanában ez mindig fordítva történik nálam. Amit várok és amiről azt gondolom, hogy nagyon jó lesz, az valahogy nem nyeri el a tetszésemet. Így volt ez ezzel a sorozattal is sajnos. Kövezzetek meg, de én valamiért untam, a főhősnő nagyon nem nyerte el a tetszésemet, és igazából vártam már, hogy a végére érjek. Félre ne értsetek, nem volt rossz a sorozat, de szerintem túl sokat vártam tőle.

Ami először is nagyon nem tetszett, az maga a főhősnő karaktere volt, de róla majd lentebb írok sokkal bővebben. A sztori érdekesen indított, sőt, az is maradt végig, de a főhősnő nálam folyton kiverte a biztosítékot, és ezért nem tudtam annyira élvezni a történéseket, holott nagyon, de nagyon komoly témát feszegetett a sorozat: a gyermekbántalmazást, ami, mint tudjuk, nem csak fizikai lehet. Tetszettek a kicsi esetek a sorozatban, ahol érdekesebbnél érdekesebb és természetesen könnyfakasztó esetekkel találkozhattunk, és ha belegondolunk, hogy ilyesmi naponta történik körülöttünk, akkor könnyen elveszíthetjük a hitünk az emberiségben és a világban.

Szóval a kis esetek jók voltak, az egész sztori felépítése sem volt rossz, bár én kicsit soknak éreztem ezt a 16 részt, de ettől függetlenül nem volt olyan nagyon, nagyon unalmas. Igazából az, ami miatt untam az a főhősnő viselkedése volt, mert valamiért elidegenítette tőlem a sorozat lényegi részét, és ezért nem fogott meg annyira, mint azt vártam volna. Hisz tudjátok, mennyire nagyon meg tudnak érinteni az ilyen illetve hasonló témájú sorozatok. A főhősnőről majd a karaktereknél beszélek, de itt kiemelném Hak Yeon karakterét, aki szerintem (meglepően) a legjobban alakított az egész sorozatban. Megindító volt a karaktere, sokáig nem is tudtam rajta kiigazodni, szerintem nagyon jól hozta ezt a kettős karaktert.

Szóval, összességében, egy nagyon jó kis sorozat lett volna, ha a főhősnő kicsit normálisabban viselkedik, vagy ha a főhős csinál valamit a sorozatban. Nagyon nagyon jóra számítottam, ezért koppantam, de ez az én hibám volt. Mostmár megtanulom valahogy ennyi év után, hogy nem szabad úgy leülni sorozatot nézni, hogy arra számítunk: nagyon jó lesz. Én azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt, mert nem volt rossz és megéri megnézni, főleg annak, aki szereti az ilyen témájú, elgondolkodtató sorozatokat, de nem szabad valami brutál jó sztorira számítani, mert nem lett az sajnos. Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett, kíváncsi vagyook.

Zene: Meglepődtem, mert azt hiszem 6 szám is készült a sorozathoz, s igaz, hogy a sorozatban annyira nem nyerték el a tetszésemet, de azt hittem ha letöltöm őket és válogatok akkor valami telón fog maradni, de sajnos egyik szám sem tetszett végül.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Kim Sun A - Cha Woo Kyung: Gyermekekkel foglalkozik, nagyon szereti őket és imádja családját is, azonban minden rémálommá változik számára. Ami miatt nagyon ki voltam akadva a nőre, az az, hogy ott tette a nagyot és a megváltót, mindenkinek osztotta az észt, hogy hogyan mernek így meg úgy viselkedni a saját gyerekükkel stb, de ő meg konkrétan a 16 rész alatt magasról tett a saját gyerekére, alig foglalkozott vele mert minden más gyerekkel volt elfoglalva. Ez akkora nagy ellentmondás volt a sorozatban, akkora képmutatás, hogy nem bírtam elviselni ezt a nőt. Tényleg, ott volt a saját gyereke, és alig foglalkozott vele, mert a munkája sokkal fontosabb volt, de másokat lenézett, ha nem úgy bántak a gyerekükkel ahogy kellene. Én nagyon nem bírom az ilyen embereket, én úgy gondolom a család az első, a képmutatástól pedig falra tudnék mászni. Nem nem és nem, az ilyen karaktert lehetetlenség megszeretni.

Lee Yi Kyung - Kang Ji Hun: Lelkiismeretes nyomozó, aki úgy gondolja, hogy a törvény erejével kell megbüntetni mindenkit, aki bűnt követett el, legyen az akármi is. Yi Kyung olyan... semmilyen volt. Végig. Kicsit olyan volt az egész karakter, mintha bele lenne ebbe a helyzetbe kényszerítve és valahogy nem akaródzik neki részt venni benne. Míg a főhősnőre végig ki voltam akadva, addig ezt a karaktert csak néztem és néha szívesen megrángattam volna, hogy: 'ember, csinálj már valamit ami miatt egy kicsit is közelebb kerülsz a nézőkhöz'. Persze nyilván nem volt ellenszenves, de egyszerűen olyan semmilyen volt, semmi sem volt, ami miatt megkedvelhettem volna, valahogy végig csak úgy ott volt, tette a dolgát és ennyi. Ennek a sorozatnak a karakterek voltak a legnagyobb buktatói.

Történet: 7/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Eulachacha Waikiki

Eulachacha Waikiki ~ Welcome to Waikiki

Műfaj: vígjáték, dráma

Részek száma: 20

Dátum: 2018

Csatorna: JTBC

Ismertető: Történetünk három főhőse, akik mellesleg barátok is, egy Waikiki nevezetű kis motelt vezetnek, azonban mindhárman nagy álmokat dédelgetnek. Kang Dong Goo rendező szeretne lenni, Cheon Joon Ki olyan híres színész, mint az apja, Bong Doo Sik pedig reménykedik abban, hogy egyszer nagy író lesz. Bíznak abban, hogy az élet egyszer összejön nekik, és elmehetnek egyenesen Hollywoodba. Azonban a motellel is nehezen bírkóznak, az adósságuk csak nő és nő, vendég pedig sehol sincs. Itt van még Dong Goo húga is, aki riporterként reméli, hogy valaha felveszik egy nagy céghez. Egyik peches reggelükön egy kisbabát találnak az egyik szobában, s hamarosan az anyuka is előkerül, aki a három fiúhoz hasonlóan, eléggé szerencsétlen életet él.

Vélemény: A dráma és vígjáték nekem mindig egy olyan párosítás volt, amiből tudtam, hogy előbb utóbb mi lesz: az elején szét röhögjük magunkat, de a végére túldramatizálnak mindent. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam a sorozatra. A doramavilág mindig tartogat meglepetéseket. Hát emberek, ez idei legjobbak között benne van, de komolyan. Annyira aranyos, vicces, szerethető és elgondolkodtató kis sorozatra sikeredett, hogy magam is meglepődtem rajta.

Azt hinné az ember, hogy a 20 rész nagyon sok egy olyan sorozatnak, aminek nincs konkrét története, de ez nem így van. Annyira megszerettem az összes karaktert a sorozat folyamán, hogy nagyon szomorú voltam, amikor a végére értünk. Borzasztóan a szívéhez nő az embernek az összes karakter, mert mindenkinek megvan a maga kis története, amivel együtt tudunk érezni. Arról nem is beszélve, mennyire imádták egymást és mennyire jó csapat voltak együtt.
Egyszerűen imádtam őket együtt, mindig alkottak valamit, mindig volt valami hülyeség, amit kitaláltak, de az persze balul sült el. Egy ilyen 'családban' nem lehet unatkozni, az biztos. Bár konkrét sztorija nem volt a történetnek, de a maga kis ütemében halad végig, főleg a 6 szereplő életén volt a hangsúly, hogy hogyan dédelgetik saját kis álmaikat és hogyan bírkóznak meg az eléjük vetett nehéz feladatokkal és hogyan kecmeregnek talpra egy egy nagy bukás után.

Nagyon ösztönző volt, és annyira, de annyira szépen megmutatták, hogy amikor semmi sem jön össze az életedben, ott lesz melletted valaki, aki összekapar a földről. Így volt ez itt is, mikor 1-1 főhősünk éppen padlón volt a többi addig vígasztalta (vagy éppen piszkálta halálra XD) míg az össze nem szedte magát. Borzasztóan cuki volt, ahogyan a három srác szerette egymást, de mellette folyton beszólogattak egymásnak és a végletekig egymást mindenféle hülyeséggel.
Róluk jut eszembe az az idézet, hogy minek az embernek ellenség, mikor ilyen barátaik vannak? Ez annyira, de annyira illik ehhez a sorozathoz, hogy azt el sem tudom mondani. Folyton, de folyton piszkálták egymást, annyit nevettem, mint mint sorozaton soha. Volt olyan rész is, aminek a végére már elfáradt az állkapcsom a rengeteg nevetéstől. Brutál jó poénok voltak benne, olyan igazi poénok, cseppet sem éreztem erőltetettnek őket. Csak nézed és nevetsz és újra nevetsz.

100%, hogy ők is baromira élvezték a forgatást. Ami nagyon, nagyon tetszett az az, hogy ezek a vicces részek a legvégéig kitartottak. Nem volt az, hogy a feléig nagyon vicces utána meg halálosan dráma. Nem. Ez a legvégéig nagyon vicces volt, a megható és vicces jeleneteket olyan szépen összemosták, hogy egyáltalán nem volt fura érzés az, hogy egyszer mélyen együttérzünk a karakterekkel, utána meg fél percre rá meg töröljük a szemünket a könnyektől, annyira nevetünk.
A 20 rész alatt nagyon megszerettem a srácokat és a három lányt is, annyira édesek voltak együtt, hogy szerintem mégegyszer ennyi részt elnéztem volna velük, nem éreztem volna soknak 40 részt sem. A befejezés pedig... jaj, nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen édes befejezést. Annyira cukik, arik, viccesek és imádnivalóak voltak az utolsó pillanatokban is. Szerintem sosem fogom elfelejteni ezt a befejezést, kedvencek közé tuti biztos, hogy bekerül. 

Tovább nem is tudom már emelni ezt a sorit nektek. Egy hihetetlenül pörgős, aranyos, nagyon vicces és imádnivaló sorozatra sikeredett, amit imádtam nézni. Egy nyári hétvégés maratonhoz tökéletes, mikor az ember valami könnyedre vágyik, de abból is valami jobbat nézne. Ezt a sorozat erre több, mint tökéletes. Ha még nem láttátok bátran töltsétek le és nézzétek meg, remélem, hogy nektek is tetszetni fog ez a három ketyós srác és még annál is ketyósabb 3 csajszi.

Zene: A számok közül három maradt telón: Mind U 'I'll Come In', Choi Sang Yup 'You're doing a Good Job' és a legnagyoooobb kedvencem Ulala Session 'Waikiki Wonderland' című száma, ami idén eddig az egyik kedvencem. Ez a szám annyira imádnivaló, mint a sorozat, egyszerűen nem tudom sehogy sem megunni.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Kim Jung Hyun - Kang Dong Goo: Nagy álma, hogy rendező legyen. Dong Goo karaktere nagyon emberi volt. Néha padlón volt, olyankor mindent és mindenkit utált, teljesen pesszimista lett, aztán felállt és próbálta mindenben a jót látni. Pont ezért tetszett ennyire. Nem volt beképzelt, nem volt valami nagy család elnyomott fia. Egy egyszerű srác volt, aki mindent meg szeretett volna adni annak a nőnek, akit szeret. Aranyos volt és kedves is, de megvolt a maga zsémbessége is. Összességében nagyon bírtam őt, a két másik sráccal együtt nagyon viccesek voltak. Kim Jung Hyun bombaként robbant be és egyre többet mutat meg tehetségéből, aminek nagyon örülök. Baromi jól állt neki ez a figura is, nagyon remélem, hogy a jövőben nagyon nagyon sok sorija lesz, mert tényleg kedvencek közé került ő is.

Lee Yi Kyung - Lee Joon Ki: Keményen dolgozik azért, hogy valaha olyan nagy színész lehessen, mint az apja. Joon Ki volt a legdilisebb a három srác közül. Tele volt energiával, folyton mozgott, a maradékot pedig viccekbe fektette. Rengeteget és még annál is többet nevettem rajta. Olyan helyzetekbe keverte magát, amiből mindig eszméletlen nevetségesen jött ki. Ő is nagyon nagyon a szívemhez nőtt, sőt, talán ő volt az, akit a legjobban kedveltem az egész sorozatban. Amúgy jó színész volt ő, csak valahogy a körülmények sosem jöttek össze neki. Én is elég peches ember vagyok, így nagyon is megértettem fájdalmát. Yi Kyung több, mint tökéletes volt erre a szerepre, egyszerűen imádtam. Remélem, hogy lesz akár főszerepe is a jövőben, szerintem elboldogulna vele, szóval várjuk már nagyon.

Son Seung Won - Bong Doo Sik: Kicsit olyan mint egy öreg bácsi, egyszerre zsémbes és cuki is. Doo Sik volt a csapat ártatlanja. Először úgy tűnt, hogy a három fiú közül ő a 'legnormálisabb', de hamar rájöttünk, hogy ő is olyan ketyós (jó értelemben) mint a többiek. Nagyon ari volt, de közben meg tényleg olyan idegesítő bácsika benyomását is keltette. A három srác baromi ari és vicces volt együtt, nagyon jól sikerült a karaktereket egymás mellé választani. Nagyon szerettem őket együtt, annyira néznek még egy sorozatot, ahol ők hárman barátot játszanak, de akár dráma is lehet. Nagyon menő lenne. Seung Won-t eddig kisebb szerepekben láttam, de sajnos egyik sem volt maradandó, most viszont ezzel a karakterével biztosan emlékezni fogok rá, nagyon várom már a jövőbeli szerepeit, reméljük hogy sok lesz belőle.

Jung In Sun - Han Yoon A: Hihetetlen szerencsétlen élete van, azonban próbál pozitívan hozzáállni mindenhez és próbál mindent megadni kislányának. Yoon A először nem volt szimpatikus, mert eléggé pofátlannak tűnt. Aztán ahogy haladtunk előre a sorozatban úgy jöttem rá, hogy tényleg abszolút semmi rosszindulat nincs benne, egyszerűen ennyire naiv a karakter. Lehet, hogy egy sima sorozatban nagyon idegesítő lett volna, de ebben a soriban nagyon viccesnek jött le az egész. Kedveltem őt is, igaz, nem megszokott karaktere volt, de szerintem meg lehetett őt is kedvelni a maga módján. Az viszont nagyon tetszett, hogy a végén kitartott a srác mellett és nem futott vissza a gyerek apjához, még csak el sem gondolkodott a dolgon. In Sun is új színésznőt jelent nekem, szóval várom a jövőbeli szerepeit.
Go Won Hee - Kang Seo Jin: Riporterként szeretne bejutni egy céghez. Mivel Dong Goo húga, ezért neki is megvan a maga természete. Soo Jin nagyon vicces volt XD. Annyira tetszett, hogy emberek között teljesen normálisan viselkedett, otthon pedig elengedte magát. Annyira emberi volt a karakter. Neki is megvolt a maga rossz oldala, de alapjáraton egy nagyon ari karakterről volt szó. A lányok közül őt kedveltem meg a legjobban, ő is volt a legviccesebb. Joon Ki-val együtt majd behaltam rajtuk, annyira dilisek és imádnivalóak voltak. Won Hee legutóbbi nagyobb szerepét is (Strongest Deliveryman) nagyon megszerettem, nagyon édi volt ott is, szóval alig várom, hogy láthassuk őt akár egy komolyabb szerepben, akár főszereplőként. Vagy akár egy komolyabb szerepben főszereplőként, mert tényleg nagyon ari csaj.

Lee Joo Woo - Min Soo A: Dong Goo ex barátnője, aki kezdő modellként próbál feljebb jutni. Ő volt az a karakter, akivel a legnehezebben barátkoztam meg. Kicsit unszimpi volt az elején, aztán mikor beköltözött akkor is. Nem igazán értettem, hogy miért tették be őt is a sok jó főhős közé, de ahogy haladtunk előre is jöttem rá, hogy mennyire peches ő is, úgy kedveltem meg őt is egyre jobban. Akkor lett volna tökéletes a karakter, ha nem lett volna annyira beképzelt. A beképzeltsége az, ami kicsit antipatikussá tette. A végére viszont őt is megkedveltem, a három sráccal és a két másik csajjal együtt szerethetőek voltak. Joo Woo is új színész nekem, szóval a jövőben majd bővebben tudok róla beszélni. És nézzétek meg, végére értem ennek a bejegyzésnek is. Utolsó sor gyanánt: töltsétek le és nézzétek meeeeg.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10