Sorozat: Time

Time

Műfaj: melodráma, romantikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse a hihetetlenül gazdag Cheon Soo Ho. Beképzelt, erőszakos és hangulatfüggő ember, akinek igazából semmi mása sincs apja pénzén kívül. Soo Ho azonban megtudja, hogy agydaganata van, abból is a legrosszabb fajta, alig 6 hónap maradt hátra az életéből. A férfi bánatában leissza magát s egy nőt kér maga mellé, azonban reggel mire felkel a lány halott, ő pedig semmire sem emlékszik az éjszakáról, s minden bizonyíték arra mutat, hogy ő ölte meg a lányt. Soo Ho lelkiismeretfurdalása csak nő és nő, végül pedig eldönti, hogy segít a lány nővérének, Seol Ji Hyun-nak kideríteni az igazságot. Ji Hyun bár kezdetben teljesen összeroppan húga halála miatt, utána úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy bizonyítsa: húga nem öngyilkos lett, hanem valaki megölte.

Vélemény: Ebbe a sorozatba is úgy kezdtem bele, ahogy általában szoktam a sorikba, semmit sem tudtam róla, de a szereplőgárda felkeltette a figyelmemet, így hétről hétre követtem a részeket. Aztán meglepően tapasztaltam, hogy egy nagyon, de tényleg nagyon komoly drámát látok éppen, amiben bár az események is fontosak, de főleg az érzelmeken van a hangsúly, mint a megbánás, fájdalom, szégyen és kétségbeesés.

Ha össze kellene foglalnom röviden, nagyon, de nagyon ütős volt, nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeken. És akkor itt máris SPOILEREZEK: ahogyan a férfi vágyott a nő társaságára, de undorodott saját magától, annyira ostromolta önmagát, hogy az már nekem fájt. Ahogyan elkészítette az ebédeket és kérte, hogy egyen vele, ahogyan összeállította a kis listáját... hát még most is sírok ha csak rágondolok, komolyan.
És emellé az, ahogyan a nő tudta, hogy mennyire bánja a tettét, de a saját húga miatt nem lehetett vele kedves, bár nagyon akart igazán kedves lenni vele. Istenem ezek a túlcsorduló érzések teljesen kikészítettek. És arról nem is beszélve, hogy utána mennyire bánta azt, amit nem tett meg. Szörnyen kikészített ez a sorozat, őszintén mondom nektek, teljes érzelmi sokk volt, még jó, hogy részenként néztem. SPOILER VÉGE.

A sztori szépen volt felépítve, de mint mondtam, nem a történteken van a fő hangsúly, hanem sokkal inkább a főhősőkön s azok érzelmi világán, ami nagyon nem volt ellenemre, mert nagyon különlegessé tette a sorozatot. A 16 részen keresztül az összes karakter szépen lassan átváltozik, ki negatív ki pozitív irányba. De a lényeg, hogy az események hatására változnak, hiszen egyszerűen kénytelenek változni.
A szerelmi szál nem volt annyira nagy, de annál inkább érzelmes. Nagyon tetszett, ahogyan a főhős beleszeret a lányba, pedig tudja, hogy ennél aljasabb nem is lehetne, és azt is tudja, hogy soha sem lehetnek együtt, míg világ a világ. Ez a vágyakozás egymás iránt nagyon megnyerő volt, a falat azonban saját maguk állították fel. Tényleg nagyon-nagyon, de nagyon szomorú volt az egész, majd megszakadt a szívem értük.

A történetben van pár fordulat, és van pár olyan esemény, amit nagyon akarunk, hogy ne következzen be. Brutál, de tényleg brutál, hogy mennyit sírtam az utolsó részeken. Nagyon tetszett, ahogyan a főhősnő karaktere egyszer így, egyszer úgy viselkedett, ahogyan teljesen kiszámíthatatlan volt. Ez lehet, hogy pár embernek idegesítő volt, de nekem nagyon, de nagyon tetszett, hogy tényleg kétségbeesetten próbálkozott.
Mégpedig azért, mert ez mutatta, hogy mennyire megrázták a történtek, ahogyan a maga kis világa semmi perc alatt tönkrement, ahogyan egyik szörnyű esemény után jön a következő. Ahogyan ezt nem bírja elviselni épp ésszel. A főhős pedig a sorozat elején egy tényleg undorító férfi, aki kihasználja azt, hogy van pénze és semmi más nem érdekli saját magán kívül. És ő szépen lassan megváltozik a történtek után. Teljesen megváltozik.

Összességében, meglepődtem, hogy mekkora dráma ez a sorozat, sokat sírtam rajta, s én tuti biztos vagyok benne, hogy idei legjobbak között benne lesz, mert nagyon mélyen érintett a történet. Akadtak benne kisebb hibák, de ezek elenyészőek voltak a fő sztori mellett. Mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani, aki egy igazi mély drámát szeretne látni, megéri megnézni, tényleg. Én lehet, hogy egyszer újra is nézem.

Zene: A számok közül ezek maradtak meg: Sohyang 'Close Your Eyes', Park Ji Woo 'Long Dream', Owl 'Passing' és végül, de nem utolsó sorban Gaho 'Time' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Kim Jung Hyun - Cheon Soo Ho: Nagyon gazdag apja miatt, de teljesen értelmetlen életet él, senki sem érdekli csak saját maga, mindenen felidegesítí magát és szinte mindenki utálja őt. Aztán a megtörtént dolog után elkezdi önmagát ostromolni egészen addig, míg teljesen át nem formálja személyiségét. Gyötrelemben és önmarcangolásban él, s eldönti, utolsó hónapjait arra szenteli, hogy segítsen Ji Hyun-nak mindenben. Soo Ho egy eszméletlen karakter volt, hihetetlen, amennyit változott a sorozat alatt, és az is, hogy mennyire, de mennyire nagyon sajnáltam őt. Az tuti, hogy ezt a szerepet sosem fogom elfelejteni. Jung Hyun ismét egy új oldalát mutatta meg nekünk, lenyűgöző alakítást láthatunk tőle. Én alig várom már a következő főszerepét, mert kedvenceim közé mostmár tényleg végérvényesen bekerült, lenyűgöző, de egyszerűen tényleg az.

Seohyun - Seol Ji Hyun: Nehezen él anyjával és testévérvel, de próbálja az életnek még így is a jó oldalát látni. Azonban teljesen összeomlik amikor meghal húga és elhatározza, hogy mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot, ehhez azonban neki is meg kell változnia, hatalomra kell szert tennie. Ji Hyun, ahogyan fent is mondtam már, nagyon sokat változott a sorozatban, egyik percben kedves volt, a másikban sírt, a harmadikban pedig olyat tett, amit (ha nem tudnánk az okát) teljesen elleneznénk. Nekem semmiképp sem volt idegesítő ez az ingadozása, mert ez mutatta, hogy lelkileg mennyire sérült, mennyire, de mennyire retteg és mennyire elkeseredett. Szerintem remek karakter volt. Seohyunt eddig nem sok sorozatban láttam, de itt tényleg nagyot alakított.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Eulachacha Waikiki

Eulachacha Waikiki ~ Welcome to Waikiki

Műfaj: vígjáték, dráma

Részek száma: 20

Dátum: 2018

Csatorna: JTBC

Ismertető: Történetünk három főhőse, akik mellesleg barátok is, egy Waikiki nevezetű kis motelt vezetnek, azonban mindhárman nagy álmokat dédelgetnek. Kang Dong Goo rendező szeretne lenni, Cheon Joon Ki olyan híres színész, mint az apja, Bong Doo Sik pedig reménykedik abban, hogy egyszer nagy író lesz. Bíznak abban, hogy az élet egyszer összejön nekik, és elmehetnek egyenesen Hollywoodba. Azonban a motellel is nehezen bírkóznak, az adósságuk csak nő és nő, vendég pedig sehol sincs. Itt van még Dong Goo húga is, aki riporterként reméli, hogy valaha felveszik egy nagy céghez. Egyik peches reggelükön egy kisbabát találnak az egyik szobában, s hamarosan az anyuka is előkerül, aki a három fiúhoz hasonlóan, eléggé szerencsétlen életet él.

Vélemény: A dráma és vígjáték nekem mindig egy olyan párosítás volt, amiből tudtam, hogy előbb utóbb mi lesz: az elején szét röhögjük magunkat, de a végére túldramatizálnak mindent. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam a sorozatra. A doramavilág mindig tartogat meglepetéseket. Hát emberek, ez idei legjobbak között benne van, de komolyan. Annyira aranyos, vicces, szerethető és elgondolkodtató kis sorozatra sikeredett, hogy magam is meglepődtem rajta.

Azt hinné az ember, hogy a 20 rész nagyon sok egy olyan sorozatnak, aminek nincs konkrét története, de ez nem így van. Annyira megszerettem az összes karaktert a sorozat folyamán, hogy nagyon szomorú voltam, amikor a végére értünk. Borzasztóan a szívéhez nő az embernek az összes karakter, mert mindenkinek megvan a maga kis története, amivel együtt tudunk érezni. Arról nem is beszélve, mennyire imádták egymást és mennyire jó csapat voltak együtt.
Egyszerűen imádtam őket együtt, mindig alkottak valamit, mindig volt valami hülyeség, amit kitaláltak, de az persze balul sült el. Egy ilyen 'családban' nem lehet unatkozni, az biztos. Bár konkrét sztorija nem volt a történetnek, de a maga kis ütemében halad végig, főleg a 6 szereplő életén volt a hangsúly, hogy hogyan dédelgetik saját kis álmaikat és hogyan bírkóznak meg az eléjük vetett nehéz feladatokkal és hogyan kecmeregnek talpra egy egy nagy bukás után.

Nagyon ösztönző volt, és annyira, de annyira szépen megmutatták, hogy amikor semmi sem jön össze az életedben, ott lesz melletted valaki, aki összekapar a földről. Így volt ez itt is, mikor 1-1 főhősünk éppen padlón volt a többi addig vígasztalta (vagy éppen piszkálta halálra XD) míg az össze nem szedte magát. Borzasztóan cuki volt, ahogyan a három srác szerette egymást, de mellette folyton beszólogattak egymásnak és a végletekig egymást mindenféle hülyeséggel.
Róluk jut eszembe az az idézet, hogy minek az embernek ellenség, mikor ilyen barátaik vannak? Ez annyira, de annyira illik ehhez a sorozathoz, hogy azt el sem tudom mondani. Folyton, de folyton piszkálták egymást, annyit nevettem, mint mint sorozaton soha. Volt olyan rész is, aminek a végére már elfáradt az állkapcsom a rengeteg nevetéstől. Brutál jó poénok voltak benne, olyan igazi poénok, cseppet sem éreztem erőltetettnek őket. Csak nézed és nevetsz és újra nevetsz.

100%, hogy ők is baromira élvezték a forgatást. Ami nagyon, nagyon tetszett az az, hogy ezek a vicces részek a legvégéig kitartottak. Nem volt az, hogy a feléig nagyon vicces utána meg halálosan dráma. Nem. Ez a legvégéig nagyon vicces volt, a megható és vicces jeleneteket olyan szépen összemosták, hogy egyáltalán nem volt fura érzés az, hogy egyszer mélyen együttérzünk a karakterekkel, utána meg fél percre rá meg töröljük a szemünket a könnyektől, annyira nevetünk.
A 20 rész alatt nagyon megszerettem a srácokat és a három lányt is, annyira édesek voltak együtt, hogy szerintem mégegyszer ennyi részt elnéztem volna velük, nem éreztem volna soknak 40 részt sem. A befejezés pedig... jaj, nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen édes befejezést. Annyira cukik, arik, viccesek és imádnivalóak voltak az utolsó pillanatokban is. Szerintem sosem fogom elfelejteni ezt a befejezést, kedvencek közé tuti biztos, hogy bekerül. 

Tovább nem is tudom már emelni ezt a sorit nektek. Egy hihetetlenül pörgős, aranyos, nagyon vicces és imádnivaló sorozatra sikeredett, amit imádtam nézni. Egy nyári hétvégés maratonhoz tökéletes, mikor az ember valami könnyedre vágyik, de abból is valami jobbat nézne. Ezt a sorozat erre több, mint tökéletes. Ha még nem láttátok bátran töltsétek le és nézzétek meg, remélem, hogy nektek is tetszetni fog ez a három ketyós srác és még annál is ketyósabb 3 csajszi.

Zene: A számok közül három maradt telón: Mind U 'I'll Come In', Choi Sang Yup 'You're doing a Good Job' és a legnagyoooobb kedvencem Ulala Session 'Waikiki Wonderland' című száma, ami idén eddig az egyik kedvencem. Ez a szám annyira imádnivaló, mint a sorozat, egyszerűen nem tudom sehogy sem megunni.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Kim Jung Hyun - Kang Dong Goo: Nagy álma, hogy rendező legyen. Dong Goo karaktere nagyon emberi volt. Néha padlón volt, olyankor mindent és mindenkit utált, teljesen pesszimista lett, aztán felállt és próbálta mindenben a jót látni. Pont ezért tetszett ennyire. Nem volt beképzelt, nem volt valami nagy család elnyomott fia. Egy egyszerű srác volt, aki mindent meg szeretett volna adni annak a nőnek, akit szeret. Aranyos volt és kedves is, de megvolt a maga zsémbessége is. Összességében nagyon bírtam őt, a két másik sráccal együtt nagyon viccesek voltak. Kim Jung Hyun bombaként robbant be és egyre többet mutat meg tehetségéből, aminek nagyon örülök. Baromi jól állt neki ez a figura is, nagyon remélem, hogy a jövőben nagyon nagyon sok sorija lesz, mert tényleg kedvencek közé került ő is.

Lee Yi Kyung - Lee Joon Ki: Keményen dolgozik azért, hogy valaha olyan nagy színész lehessen, mint az apja. Joon Ki volt a legdilisebb a három srác közül. Tele volt energiával, folyton mozgott, a maradékot pedig viccekbe fektette. Rengeteget és még annál is többet nevettem rajta. Olyan helyzetekbe keverte magát, amiből mindig eszméletlen nevetségesen jött ki. Ő is nagyon nagyon a szívemhez nőtt, sőt, talán ő volt az, akit a legjobban kedveltem az egész sorozatban. Amúgy jó színész volt ő, csak valahogy a körülmények sosem jöttek össze neki. Én is elég peches ember vagyok, így nagyon is megértettem fájdalmát. Yi Kyung több, mint tökéletes volt erre a szerepre, egyszerűen imádtam. Remélem, hogy lesz akár főszerepe is a jövőben, szerintem elboldogulna vele, szóval várjuk már nagyon.

Son Seung Won - Bong Doo Sik: Kicsit olyan mint egy öreg bácsi, egyszerre zsémbes és cuki is. Doo Sik volt a csapat ártatlanja. Először úgy tűnt, hogy a három fiú közül ő a 'legnormálisabb', de hamar rájöttünk, hogy ő is olyan ketyós (jó értelemben) mint a többiek. Nagyon ari volt, de közben meg tényleg olyan idegesítő bácsika benyomását is keltette. A három srác baromi ari és vicces volt együtt, nagyon jól sikerült a karaktereket egymás mellé választani. Nagyon szerettem őket együtt, annyira néznek még egy sorozatot, ahol ők hárman barátot játszanak, de akár dráma is lehet. Nagyon menő lenne. Seung Won-t eddig kisebb szerepekben láttam, de sajnos egyik sem volt maradandó, most viszont ezzel a karakterével biztosan emlékezni fogok rá, nagyon várom már a jövőbeli szerepeit, reméljük hogy sok lesz belőle.

Jung In Sun - Han Yoon A: Hihetetlen szerencsétlen élete van, azonban próbál pozitívan hozzáállni mindenhez és próbál mindent megadni kislányának. Yoon A először nem volt szimpatikus, mert eléggé pofátlannak tűnt. Aztán ahogy haladtunk előre a sorozatban úgy jöttem rá, hogy tényleg abszolút semmi rosszindulat nincs benne, egyszerűen ennyire naiv a karakter. Lehet, hogy egy sima sorozatban nagyon idegesítő lett volna, de ebben a soriban nagyon viccesnek jött le az egész. Kedveltem őt is, igaz, nem megszokott karaktere volt, de szerintem meg lehetett őt is kedvelni a maga módján. Az viszont nagyon tetszett, hogy a végén kitartott a srác mellett és nem futott vissza a gyerek apjához, még csak el sem gondolkodott a dolgon. In Sun is új színésznőt jelent nekem, szóval várom a jövőbeli szerepeit.
Go Won Hee - Kang Seo Jin: Riporterként szeretne bejutni egy céghez. Mivel Dong Goo húga, ezért neki is megvan a maga természete. Soo Jin nagyon vicces volt XD. Annyira tetszett, hogy emberek között teljesen normálisan viselkedett, otthon pedig elengedte magát. Annyira emberi volt a karakter. Neki is megvolt a maga rossz oldala, de alapjáraton egy nagyon ari karakterről volt szó. A lányok közül őt kedveltem meg a legjobban, ő is volt a legviccesebb. Joon Ki-val együtt majd behaltam rajtuk, annyira dilisek és imádnivalóak voltak. Won Hee legutóbbi nagyobb szerepét is (Strongest Deliveryman) nagyon megszerettem, nagyon édi volt ott is, szóval alig várom, hogy láthassuk őt akár egy komolyabb szerepben, akár főszereplőként. Vagy akár egy komolyabb szerepben főszereplőként, mert tényleg nagyon ari csaj.

Lee Joo Woo - Min Soo A: Dong Goo ex barátnője, aki kezdő modellként próbál feljebb jutni. Ő volt az a karakter, akivel a legnehezebben barátkoztam meg. Kicsit unszimpi volt az elején, aztán mikor beköltözött akkor is. Nem igazán értettem, hogy miért tették be őt is a sok jó főhős közé, de ahogy haladtunk előre is jöttem rá, hogy mennyire peches ő is, úgy kedveltem meg őt is egyre jobban. Akkor lett volna tökéletes a karakter, ha nem lett volna annyira beképzelt. A beképzeltsége az, ami kicsit antipatikussá tette. A végére viszont őt is megkedveltem, a három sráccal és a két másik csajjal együtt szerethetőek voltak. Joo Woo is új színész nekem, szóval a jövőben majd bővebben tudok róla beszélni. És nézzétek meg, végére értem ennek a bejegyzésnek is. Utolsó sor gyanánt: töltsétek le és nézzétek meeeeg.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: School 2017

School 2017

Műfaj: iskolai, dráma, romantikus, ifjúsági
Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk középpontjában egy híres, már elitnek számító középiskola és azok diákjai/tanárjai állnak. Az iskolában nagyon szigorú minden, a gyerekeket csupán a tanulás alapján értékelik, az egyéb tehetséget nem hogy figyelembe sem veszik, még le is nyomják. Főhősnőnk, a mindig mosolygó Ra Eun Ho, aki bár nem jeleskedik a tanulásban, mégis imád rajzolni és a barátaival lenni. Főhősünk pedig nem más, mint az igazgató egyetlen fia, Hyun Tae Woon, aki magasról leszarja az iskolát, mivel mindenki elnéz neki mindent. Az iskola napról napra egyre brutálisabb technikákhoz folyamodik, hogy a gyerekek minél magasabb átlagot érjenek el, azonban egyszer csak megjelenik egy magát X-nek nevező titokzatos emberke, aki tesz róla, hogy botrányt okozzon, és a tanári vezetőség kénytelen legyen a helyes eszközökhöz folyamodni. A gyerekek imádják a titokzatos idegent, a tanárok azonban mindent megtesznek, hogy el kapják őt, azonban ez a feladat nem is olyan egyszerű.

Vélemény: Már javában lement a sorozat amikor végre volt időm elővenni és szépen végignézni mind a 16 részt. Az összes School 'évad' közül én csak a legújabb hármat láttam (ezzel együtt), de azt kell hogy mondanom, messze ez volt a legjobb évad mindegyik közül annak ellenére, hogy az 5 főhős közül egyik sem híres színész. Nagyon sok minden tetszett a sorozatban, szóval megpróbálom nektek valahogy összefoglalni mindazt, amiért érdemes ezt a kis sorozatot megnézni.

Először is nagyon tetszett, ahogyan az iskolát és a diákok életét bemutatták. Volt benne jó is rossz is, szép és és szomorú is, valahogy nagyon szépen megtalálták a hangsúlyt, hogy valósághű legyen az egész. Nem volt felhőtlen boldogság az iskolában (azt ki hinné el?), de mélabús, komor hangulat sem (az meg túl lehangoló lett volna). Kaptunk mindkettőből egy kicsit. Külön tetszett az is, hogy bár két főszereplőnk volt, valahogy mindenkire hangsúly került még ha csak egy kicsikét is.

Sok emberke nőtt a szívemhez ennek köszönhetően. Bár nyilvánvalóan a két főhős volt a legtöbbet a képernyő előtt, a többieket sem felejtették el, amit nagyon szeretek, mert, főleg az ilyen közösségi sorozatokban ez még inkább növeli a csapatszellemet. A kövi dolog ami szintén csillagos ötös, azok maguk a témák és értékek. Láthattunk barátságot, szerelmet, szülő-gyermek kapcsolatot, iskola okozta stresszet, meg azt is, hogy mihez kezdünk az életünkkel az iskola után.

Sokszor láthattuk a tanárok gondolatát, hogy mennyire irtóznak ők maguk is a korrupciótól, noha kénytelenek mást tenni. Bár ezek nagyon átlagos dolgoknak tűnnek, mégis ezek azok, amik a leginkább meghatározzák egy fiatal életét, így nagyon valósághű volt, ahogyan ezeket a dolgokat szépen lassan, de mégis hangsúlyosan előhozták nekünk. Azt gondolom, hogy ezek alap dolgok egy iskolai, ifjúsági műfajú sorozatban, és itt meg is kaptuk őket, méghozzá nagyon szépen.

Következő dolog amit elő szeretnék venni, az maga a romantika, szerelem. Egyértelmű mindenki számára, hogy a két főhős össze fog jönni, de az nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon féltem, hogy az lesz majd, ahogyan a legtöbb ilyen soriban: a pasi vagy rosszabb esetben a csaj halálosan szerelmes lesz a másikukba egy találkozás után, és koslat utána mindenhová. Hálát adok az égnek, itt nem ez történt. Sőt, meglepően édesen sikerült ezt a szerelmi szálat felgöngyölíteni. 

Két főhősünk először nem szimpatizál egymással, de utána valahogy mégis sokszor összeakadnak az útjaik, így barátok lesznek, de olyan igazi, jó barátok. Megbeszélik egymással a dolgaikat, együtt lógnak, és úgy igazából is megismerik a másikat mielőtt egymásba szeretnének. Szerintem ez a legreálisabb, legélethűbb és legtisztább szerelem, hisz itt úgy igazán egymás lelkébe szerettek bele, nem csak a külsőbe. Egyszerűen imádnivalóak voltak együtt.

Akár a fiú-lány barátságot, mint témát, is felhozhatnánk, de mivel ők végül összejöttek, ezért ez annyira nem hangsúlyos, de az tény, hogy sokáig tényleg barátok voltak. Még romantikus szálon maradva a világ legédesebb tanárát is felhoznám, meg a rendőr nőcit. Írtó aranyosak voltak komolyan mondom, ez főleg a pasinak volt köszönhető. Nem egyszer vigyorogtam mint egy idióta, hihetetlen aranyosra és über cukira sikeredett Kang Myung karaktere, komolyan mondom.

Órákat tudnék még mesélni nektek erről a sorozatról, mert annyira aranyos, megkapó és érdekes volt, hogy csak mesélni és mesélni lehet róla. Én mindenkinek borzasztóan tudom ajánlani, kikapcsolódásként szerintem tökéletes, akár még most is, ha bekuckózzuk magunkat a takaró alá, akár 2-3 huzamban is végig lehet nézni, annyira nézeti magát az egész. Nem számítottam arra, hogy ilyen jó lesz, de nézzetek csak ide, végül mégiscsak sikerült nagyon meglepnie a sorozatnak.

Zene: A jó pár ost közül nekem ez a kettő lett a kedvencem, ezek természetesen telefonon is maradnak: Maktub 'Hope I'll Reach', Tarin 'Going Home'.

Szereplők: Na és akkor lássuk történetünk főhőseit.
Kim Se Jeong - Ra Eun Ho: Egy kedves, mosolygós és élettel teli lány, aki nem igazán szeret tanulni, ám annál inkább rajzolni. Eun Ho karaktere nekem már az első résztől nagyon szimpatikus volt. Kellőképp aranyos lánynak mutatták be a sorozatban, aki szívén viseli mások sorsát, de tudja, hogy néha ő is fontos. Tetszett, hogy ennyire élethű lett a karakter megalkotása. Sajnos mostanában nagyon ritka a jó női főhős, ugyanis legtöbbször egy hisztis, magamutogató, de bármit is tenni képtelen főszereplőt kapunk. Ettől szoktam én a fejem verni a falba. S ezért van az is, hogy minden más karakter, aki nem ilyen, nagyot ugrik a szememben. Eun Ho szerintem tökéletes volt ennek a sorozatnak a főhősnőjének. A színésznővel még sosem találkoztam, de szerintem nagyon aranyos volt, várom a szerepeit.

Kim Jung Hyun - Hyun Tae Woon: Kicsit ijesztőnek és beképzeltnek tűnő srác, de valójában csak nincs senkije, és senki sem mer rászólni bármi miatt is, mivel az apja az igazgató. Őszintén ő volt a fő ok, amiért elkezdtem a sorozatot, ugyanis az idei Rebel sorozatban annyira tetszett a nagyon nagyon mellékszerepe, hogy egyből felfigyeltem rá, és rögtön rá is kerestem, hogy lássam vannak-e régebbi szerepei, azonban az volt neki a majdnem az első. Gondolom sokakat elvarázsolt, ha idén máris főszerepet kapott. Hyun Tae Woon egy írtó cuki, aranyos srác volt, aki egyszerre volt férfias is és kisfiús is. Nagyon megkedveltette magát velem, mert tényleg megállta a helyét ezen történet főhőseként. A színésznek csak gratulálni tudok, és remélem csak főszerepei lesznek, mert tudja a kissrác, hogy mitől döglik a légy.
Jang Dong Yoon - Song Dae Hwee: Iskolaelső, mivel szülei nem tudják biztosítani a jövőjét ezért keményen, és még annál is keményebben tanul, dolgozik, tanul, dolgozik és ismételten csak tanul. Song Dae Hwee alapjáraton egy nagyon szánnivaló srác volt, akinek volt 1-2 dolga, ami, hát, annyira nem volt szimpatikus nekem, meg szerintem senkinek sem, de pont ettől lett emberi a karakter, hisz mindenkinek vannak hibái, mindenki csinál olyan dolgokat, amiket később megbán. Általában nagyon kiverik a biztosítékot (jó értelemben) nálam a szánnivaló karakterek, de neki végezetül mégsem sikerült annyira, a főhőst jobban szerettem mint őt, de összességében vele sem volt bajom, tényleg nem. Vele is először találkoztam, annyira hű de nagyon nem vagyok elragadtatva, de várom a jövőbeli szerepeit.

Han Joo Wan - Sim Kang Myung: Avagy a drámatörténelem, minden idők sorozatának legeslegédesebb férfi karaktere, akit nem lehet nem imádni, akitől nem lehet nem elájulni, és akinek nem lehet nem 500x visszatekerni a jeleneteit. Mivel már eltelt két hét mióta befejeztem ezt a sorozatot, ezért picit csillapodtam, de még most is mondom nektek, hogy életemben ilyen aranyos férfi karaktert még sohasem láttam. Annyira aranyos, kedves és überédes volt, hogy nem tudtam betelni vele, azt vártam a legjobban, amikor feltűnik, még ha a képernyő kis sarkán is akár, mert annyira imádnivaló volt. Nem túlzok emberek, esküszöm, hogy írtó édes volt ez az ember. Han Joo Wan-nal eddig csak egyszer találkoztam, dehát itt fel sem ismertem őt először. Az biztos, hogy a jövőben minden szerepét nézni fogom, remélem lesz főszerepe is hamarosan.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10