Sorozat: A Poem A Day

A Poem A Day ~ You Who Forgot Poetry

Műfaj: orvosi, dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk szereplői fizikoterapeutaként dolgoznak egy kórházban, egy csapatot alkotva, ahol megannyi dolgot élnek át együtt. Főhősnőnk, Woo Bo Young nagyon kedves lány, aki folyton meghatódik mindenen. Mindig is költő akart lenni, azonban családja helyzete miatt olyan szakmát kellett választnia, ami jól fizet. Ennek ellenére mindent megtesz a betegekért, lelkesen dolgozik. Főhősünk, Ye Jae Wook, az ország egyik leghíresebb fizikoterapeutája, megérkezik a csapathoz mint az új főnök. Hidegnek tűnik, aki nem szeret mások életébe belefolyni illetve folyton a tanácsaival taszítja el magától az embereket. Harmadik főhősünk a gyakorlatra érkezett Shin Min Ho, aki egy nagyon gazdag család fia, nem is akar egészségügyben dolgozni, csak a családja erőltette rá. Folyton viccelődő srác, aki már régóta ismeri a főhősnőt, kapcsolatuk pedig nem épp baráti. Mellettük még számos szereplő van, akik mind, a maguk kis bajával próbálnak boldogan élni.

Vélemény: Fogalmam sem volt, miről fog szólni a sorozat, sőt, még arról sem, hogy Joon Hyuk a főszereplő, egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy ezt meg akarom nézni, így letöltöttem és el is kezdtem. Ha egy szóval kellene összefoglalnom, annyit tudnék rá mondani, hogy ez a sorozat tündéri volt. Azt már az elején le kell szögezni, hogy ez olyan sorozat, amiben nincsenek hatalmas fordulatok, nincsenek eget rengető családi kapcsolatok, nincsenek bonyolult szálak és megtört karakterek.

Egyszerű emberek életébe kapunk egy kicsi betekintést, akik mind, a maguk kis bajával próbálnak úgy élni, mintha semmi baj nem lenne, próbálják a legjobbat kihozni a saját kis életükből. Ahogy lassacskán megismerjük őket, rájövünk, hogy senkinek sem könnyű, még ha az illető azt is mutatja a világ felé. Nagyon szépen szemléltették azt, hogy senkinek sincs tökéletes élete, mindenki szenved valami miatt. De a szenvedés mellett megmutatják azt is, hogyan kell túllépni ezeken a nehézségeken.

Az, ahogy betekintést kaptunk a karakterek életébe, nagyon, nagyon megható volt. Hogy őszinte legyek, szerintem a 6. résznél jártam, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon mi fog még történni ebben a sorozatban. Egyrészt azért, mert az eleje nagyon tetszett és féltem, hogy a vége unalmas lesz, másrész pedig azért, mert mivel nem volt konkrét cselekmény, ezért kicsit kilátástalannak tűnt a történet. De aztán rájöttem, hogy ennek a sorozatnak éppen ez a varázsa, ami olyan tündérivé teszi.

A karakterek mellett minden részben kapunk egy kicsike betekintést a kórházból is. Olyan szempontból, hogy hogyan dolgoznak ott, illetve olyan szempontból is, hogy az ott lévő betegek hogyan szembesülnek azzal, hogy akár az egész életük megváltozott. Nagyon, de nagyon meghatóak voltak ezek a jelenetek. Nem mentek bele nagyon az egyes esetekbe, éppen csak annyira, hogy átérezzük, de ne mélyüljünk el benne túlságosan. Minden eset nagyon megható volt, sokszor meg is könnyeztem.

A versek a sorozatban pedig annyira, de annyira hangulatossá tették az egészet, hogy azt elmondani sem tudom. Minden részben több verset is kapunk, ami éppen passzol a történtekhez. Ez borzasztó aranyos volt. Ja és, a romantika. Bár nem romantikus sorozatnak van meghirdetve, de abszolút az. Nagyon, de nagyon aranyos volt, ahogy a két főhős közel kerül egymáshoz. Egészen egyedi volt a szerelmi szál. Mivel a férfi eléggé hallgatag és elég érdekes személyiségű plusz még nem is ismerték egymást annyira, ezért szükségük volt időre, hogy kicsit oldódjanak.

Bár a sorozat végére még mindig megvolt a feszültség kicsit, de láthattuk, ahogy egyre inkább elkezdenek megnyílni egymás felé. Én abszolút annak a szerelmi szálnak vagyok a híve, ahol előbb megismerik egymást úgy igazából és utána jönnek össze, de itt a kezdeti szimpátia után már elkezdtek randizgatni, és utána ismerték meg egymást. S azt kell, hogy mondjam, meglepően élveztem. De nem csak a szerelmi szálat, hanem az egész sorozatot, szóval töltsétek le és szánjátok rá azt a 16 órát, mert nagyon megéri, sok-sok kellemes percet okozott nekem ez a sorozat.

Zene: Nagyon sok zene készült a sorozathoz, ezeket 1-2x hallhattuk felcsendülni. A kedvenceim ezek lettek: Song Haye 'A Poem For A Poem', Migyo 'Erasing You', Lee Changsub 'Falling', O.When 'Feeling', Sugarbowl 'I Love You Girl', Ulala Session 'Run Through Time', Monogram 'That Person' és végül Stella Jang 'Youth These Days'. 

Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket.
Lee Yoo Bi - Woo Bo Young: Mindig is költő szeretett volna lenni, azonban családi helyzete miatt ezt nem engedhette meg magának. Bo Young karaktere nagyon furcsa volt számomra olyan szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, hogy nagyon bírom őt, vagy nagyon nem. Valahogy úgy csinálta az idegesítő dolgokat a sorozatban, hogy mégis aranyosan jött le az egész. Mikor történt valami, és arra reagált, az olyan kiakasztó volt, de valahogy mégis aranyos maradt tőle a karakter, aminek nagyon örülök, mert egy rossz főhősnő elrontotta volna ezt a cuki kis sorozatot. Tetszett nagyon, hogy ha rossz történt, bár elsírta magát, utána mégis összeszedte magát és azt mondta, hogy ezután már csak jó jöhet. Optimista volt, de ugyanakkor tudta, hogy az élet nem egy habostorta. Összességében meglepően kedveltem ezt a karaktert, Yoo Bi eddigi legjobb szerepe volt ez szerintem, remélem a jövőben csak egyre jobb és jobb lesz.

Lee Joon Hyuk - Ye Jae Wook: Munkájában profi, azonban nehezen fejezi ki érzéseit, elég hideg embernek tűnik, aki nem szeret más dolgaiba belefolyni. Jae Wook karaktere egyszerűen imádnivaló volt. Ahogyan bekerül a kórházba, egyre közelebb kerül a lányhoz majd rájön, hogy szereti őt. Hihetetlen cuki volt, ahogyan próbált úgy viselkedni az irodában, mintha mi sem történt volna, komolyan. Alapjáraton egy olyan személyiség volt, aki nem beszél sokat és eléggé elutasító emiatt tévesen ítélik meg, pedig valójában nagyon rendes és szíven viseli az emberek sorsát. Itt is csak azt tudom mondani, hogy a karaktere nagyon illett ebbe a sorozatba, különlegessé tette az egészet. Joon Hyuk-ra csak idén figyeltem fel, de nagyon örülök, hogy már főszerepben is láthattuk őt, reméljük a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, mert nagyoooon megkedveltem őt.
Jang Dong Yoon - Shin Min Ho: Életcélja, hogy élvezhesse szülei pénzét, nem is akar egészségügyben dolgozni, ezért nem is tesz semmit a dolog érdekében. Min Ho borzasztóan idegesítő volt, de olyan aranyos módon idegesítő. Az elején persze kiveri a biztosítékot mindenkinél, de aztán megkedveli az ember ahogy valójában megismeri őt és az érzéseit is. Aranyos volt, egy adag idegesítő tulajdonsággal megáldva. Bár ő is kedvelte a főhősnőt és sajnáltam is kicsikét, de abszolút főhősünknek szorítottam, így nem éreztem magam annyira rosszul miatta. Örültem, hogy a végére azért kicsikét megkomolyodott, de megmaradtak a dilis viccei. Dong Yoon nagyon aranyosan néz ki, tuti, hogy a jövőben még sok szerepe lesz, szóval kíváncsian várom a jobbnál jobb karaktereit, akár főhősként is valami jó kis soriban, hogy láthassuk, milyen színész is ő, és hogyan fejlődik majd.

"A fájdalom és a szomorúság is lehet maga az út.

Sokáig éltem fájdalomban, mire rájöttem, a fájdalom is lehet az én utam.

Olyan nincs, hogy sose fújjon a szél.

A szélnek fújnia kell ahhoz, hogy a fa gyökerei megerősödhessenek, 

és a fa ne dőljön ki.

Ezért rázza a szél a fákat.

Ezért ráz a szél néha mindannyiunkat.

A fájdalom is lehet egy út.

A szomorúság is válhat utunkká."

"Nem számít hol voltunk tegnap.

Az sem számít hol leszünk holnap.

Csak az számít hol vagyunk ma."

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: School 2017

School 2017

Műfaj: iskolai, dráma, romantikus, ifjúsági
Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk középpontjában egy híres, már elitnek számító középiskola és azok diákjai/tanárjai állnak. Az iskolában nagyon szigorú minden, a gyerekeket csupán a tanulás alapján értékelik, az egyéb tehetséget nem hogy figyelembe sem veszik, még le is nyomják. Főhősnőnk, a mindig mosolygó Ra Eun Ho, aki bár nem jeleskedik a tanulásban, mégis imád rajzolni és a barátaival lenni. Főhősünk pedig nem más, mint az igazgató egyetlen fia, Hyun Tae Woon, aki magasról leszarja az iskolát, mivel mindenki elnéz neki mindent. Az iskola napról napra egyre brutálisabb technikákhoz folyamodik, hogy a gyerekek minél magasabb átlagot érjenek el, azonban egyszer csak megjelenik egy magát X-nek nevező titokzatos emberke, aki tesz róla, hogy botrányt okozzon, és a tanári vezetőség kénytelen legyen a helyes eszközökhöz folyamodni. A gyerekek imádják a titokzatos idegent, a tanárok azonban mindent megtesznek, hogy el kapják őt, azonban ez a feladat nem is olyan egyszerű.

Vélemény: Már javában lement a sorozat amikor végre volt időm elővenni és szépen végignézni mind a 16 részt. Az összes School 'évad' közül én csak a legújabb hármat láttam (ezzel együtt), de azt kell hogy mondanom, messze ez volt a legjobb évad mindegyik közül annak ellenére, hogy az 5 főhős közül egyik sem híres színész. Nagyon sok minden tetszett a sorozatban, szóval megpróbálom nektek valahogy összefoglalni mindazt, amiért érdemes ezt a kis sorozatot megnézni.

Először is nagyon tetszett, ahogyan az iskolát és a diákok életét bemutatták. Volt benne jó is rossz is, szép és és szomorú is, valahogy nagyon szépen megtalálták a hangsúlyt, hogy valósághű legyen az egész. Nem volt felhőtlen boldogság az iskolában (azt ki hinné el?), de mélabús, komor hangulat sem (az meg túl lehangoló lett volna). Kaptunk mindkettőből egy kicsit. Külön tetszett az is, hogy bár két főszereplőnk volt, valahogy mindenkire hangsúly került még ha csak egy kicsikét is.

Sok emberke nőtt a szívemhez ennek köszönhetően. Bár nyilvánvalóan a két főhős volt a legtöbbet a képernyő előtt, a többieket sem felejtették el, amit nagyon szeretek, mert, főleg az ilyen közösségi sorozatokban ez még inkább növeli a csapatszellemet. A kövi dolog ami szintén csillagos ötös, azok maguk a témák és értékek. Láthattunk barátságot, szerelmet, szülő-gyermek kapcsolatot, iskola okozta stresszet, meg azt is, hogy mihez kezdünk az életünkkel az iskola után.

Sokszor láthattuk a tanárok gondolatát, hogy mennyire irtóznak ők maguk is a korrupciótól, noha kénytelenek mást tenni. Bár ezek nagyon átlagos dolgoknak tűnnek, mégis ezek azok, amik a leginkább meghatározzák egy fiatal életét, így nagyon valósághű volt, ahogyan ezeket a dolgokat szépen lassan, de mégis hangsúlyosan előhozták nekünk. Azt gondolom, hogy ezek alap dolgok egy iskolai, ifjúsági műfajú sorozatban, és itt meg is kaptuk őket, méghozzá nagyon szépen.

Következő dolog amit elő szeretnék venni, az maga a romantika, szerelem. Egyértelmű mindenki számára, hogy a két főhős össze fog jönni, de az nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon féltem, hogy az lesz majd, ahogyan a legtöbb ilyen soriban: a pasi vagy rosszabb esetben a csaj halálosan szerelmes lesz a másikukba egy találkozás után, és koslat utána mindenhová. Hálát adok az égnek, itt nem ez történt. Sőt, meglepően édesen sikerült ezt a szerelmi szálat felgöngyölíteni. 

Két főhősünk először nem szimpatizál egymással, de utána valahogy mégis sokszor összeakadnak az útjaik, így barátok lesznek, de olyan igazi, jó barátok. Megbeszélik egymással a dolgaikat, együtt lógnak, és úgy igazából is megismerik a másikat mielőtt egymásba szeretnének. Szerintem ez a legreálisabb, legélethűbb és legtisztább szerelem, hisz itt úgy igazán egymás lelkébe szerettek bele, nem csak a külsőbe. Egyszerűen imádnivalóak voltak együtt.

Akár a fiú-lány barátságot, mint témát, is felhozhatnánk, de mivel ők végül összejöttek, ezért ez annyira nem hangsúlyos, de az tény, hogy sokáig tényleg barátok voltak. Még romantikus szálon maradva a világ legédesebb tanárát is felhoznám, meg a rendőr nőcit. Írtó aranyosak voltak komolyan mondom, ez főleg a pasinak volt köszönhető. Nem egyszer vigyorogtam mint egy idióta, hihetetlen aranyosra és über cukira sikeredett Kang Myung karaktere, komolyan mondom.

Órákat tudnék még mesélni nektek erről a sorozatról, mert annyira aranyos, megkapó és érdekes volt, hogy csak mesélni és mesélni lehet róla. Én mindenkinek borzasztóan tudom ajánlani, kikapcsolódásként szerintem tökéletes, akár még most is, ha bekuckózzuk magunkat a takaró alá, akár 2-3 huzamban is végig lehet nézni, annyira nézeti magát az egész. Nem számítottam arra, hogy ilyen jó lesz, de nézzetek csak ide, végül mégiscsak sikerült nagyon meglepnie a sorozatnak.

Zene: A jó pár ost közül nekem ez a kettő lett a kedvencem, ezek természetesen telefonon is maradnak: Maktub 'Hope I'll Reach', Tarin 'Going Home'.

Szereplők: Na és akkor lássuk történetünk főhőseit.
Kim Se Jeong - Ra Eun Ho: Egy kedves, mosolygós és élettel teli lány, aki nem igazán szeret tanulni, ám annál inkább rajzolni. Eun Ho karaktere nekem már az első résztől nagyon szimpatikus volt. Kellőképp aranyos lánynak mutatták be a sorozatban, aki szívén viseli mások sorsát, de tudja, hogy néha ő is fontos. Tetszett, hogy ennyire élethű lett a karakter megalkotása. Sajnos mostanában nagyon ritka a jó női főhős, ugyanis legtöbbször egy hisztis, magamutogató, de bármit is tenni képtelen főszereplőt kapunk. Ettől szoktam én a fejem verni a falba. S ezért van az is, hogy minden más karakter, aki nem ilyen, nagyot ugrik a szememben. Eun Ho szerintem tökéletes volt ennek a sorozatnak a főhősnőjének. A színésznővel még sosem találkoztam, de szerintem nagyon aranyos volt, várom a szerepeit.

Kim Jung Hyun - Hyun Tae Woon: Kicsit ijesztőnek és beképzeltnek tűnő srác, de valójában csak nincs senkije, és senki sem mer rászólni bármi miatt is, mivel az apja az igazgató. Őszintén ő volt a fő ok, amiért elkezdtem a sorozatot, ugyanis az idei Rebel sorozatban annyira tetszett a nagyon nagyon mellékszerepe, hogy egyből felfigyeltem rá, és rögtön rá is kerestem, hogy lássam vannak-e régebbi szerepei, azonban az volt neki a majdnem az első. Gondolom sokakat elvarázsolt, ha idén máris főszerepet kapott. Hyun Tae Woon egy írtó cuki, aranyos srác volt, aki egyszerre volt férfias is és kisfiús is. Nagyon megkedveltette magát velem, mert tényleg megállta a helyét ezen történet főhőseként. A színésznek csak gratulálni tudok, és remélem csak főszerepei lesznek, mert tudja a kissrác, hogy mitől döglik a légy.
Jang Dong Yoon - Song Dae Hwee: Iskolaelső, mivel szülei nem tudják biztosítani a jövőjét ezért keményen, és még annál is keményebben tanul, dolgozik, tanul, dolgozik és ismételten csak tanul. Song Dae Hwee alapjáraton egy nagyon szánnivaló srác volt, akinek volt 1-2 dolga, ami, hát, annyira nem volt szimpatikus nekem, meg szerintem senkinek sem, de pont ettől lett emberi a karakter, hisz mindenkinek vannak hibái, mindenki csinál olyan dolgokat, amiket később megbán. Általában nagyon kiverik a biztosítékot (jó értelemben) nálam a szánnivaló karakterek, de neki végezetül mégsem sikerült annyira, a főhőst jobban szerettem mint őt, de összességében vele sem volt bajom, tényleg nem. Vele is először találkoztam, annyira hű de nagyon nem vagyok elragadtatva, de várom a jövőbeli szerepeit.

Han Joo Wan - Sim Kang Myung: Avagy a drámatörténelem, minden idők sorozatának legeslegédesebb férfi karaktere, akit nem lehet nem imádni, akitől nem lehet nem elájulni, és akinek nem lehet nem 500x visszatekerni a jeleneteit. Mivel már eltelt két hét mióta befejeztem ezt a sorozatot, ezért picit csillapodtam, de még most is mondom nektek, hogy életemben ilyen aranyos férfi karaktert még sohasem láttam. Annyira aranyos, kedves és überédes volt, hogy nem tudtam betelni vele, azt vártam a legjobban, amikor feltűnik, még ha a képernyő kis sarkán is akár, mert annyira imádnivaló volt. Nem túlzok emberek, esküszöm, hogy írtó édes volt ez az ember. Han Joo Wan-nal eddig csak egyszer találkoztam, dehát itt fel sem ismertem őt először. Az biztos, hogy a jövőben minden szerepét nézni fogom, remélem lesz főszerepe is hamarosan.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10