Sorozat: Duel

Duel

Műfaj: krimi, thriller

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse egy nyomozó, Jung Deuk Cheon, aki egyedül neveli 12 éves kislányát, aki leukémiával küzd. A kezelést nehezen bírja pénzzel, hiszen fizetése nem elég, hogy fedezze kezelését, ezért pályáznak egy új, kísérleti félben lévő őssejtterápiás programba, amit a kislány meg is nyer, azonban szállítás közben elrabolják őt. Deuk Cheon teljesen eszét veszti s az éjszakai hajsza közben meg is találja a fiatal elkövetőt, Lee Sung Joon-t, aki összezavarodva állítja, hogy nem ő rabolta el a kislányt, nem is emlékszik semmire, azt sem tudja, hogy került ide. Deuk Cheon nem hisz a fiúnak, de amikor pár pillanattal később felbukkan egy férfi, aki szakasztott mása, elhatározza, hogy összefog a fiúval, és mivel a kirendelt ügyvéd, Choi Jo Hye nincs segítségére a nyomozásban, ezét magánakcióba kezdenek, hogy megtalálják a kislányt és a fiú elvesztett emlékeit, ráadásul úgy, hogy közben a rendőrség is a nyomukban van.

Vélemény: Már akkor meg akartam nézni, amikor futott, de valahogy nem került rá sor, így most, lassan 2 évvel később végre meg tudtam nézni (azóta a gépemen volt, kajakra xD). Hol is kezdjem. Tudjátok, hogy nagyon szeretem az OCN drámákat, így szinte mindet mindig listára írom vagy éppen megnézem. Ez a történet is nagyon érdekesen kezdett, van egy nyomozó, akinek eltűnik a beteg lánya, egy fiatal főhős, aki állítólag a tettes, de semmire sem emlékszik, hatalmas nagy káosz van a fejében.

A sorozat nagyon érdekesen indított, megvolt az OCN drámákra jellemző sötét és kicsikét elvont hangulata. Az alapsztori is nagyon jó és érdekes volt, tetszett, ahogyan bár nagyjából egyértelmű volt az, hogy a két srác pontosan micsoda, de az, hogy pontosan mit akarnak, hogy mire megy ki az egész, arra nem sikerült rájönnöm, tökre örültem, hogy nem az lett, amire számítottam. Tetszett, hogy ahogyan haladunk a részekben, úgy kapunk mindig több és több információt és úgy áll össze a kép is a fejünkben.
És ahogy kapjuk az infót, úgy kerülnek egyre közelebb a karakterek is egymáshoz. A végére szerintem egy elég jó kis csapat összegyűlt. A karakterek nagyon szerethetőek voltak, Se Jong játékát pedig nem is említeném itt, mert csak arról tudnék beszélni. A sztori szépen lezárult a 16. rész végére, többé kevésbé minden szálat lezártak, de főleg azokat, amiken a hangsúly volt. Az is tetszett, hogy a folyamatos akció mellett az érzésekre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, ami szerintem elengedhetetlen.

Egyrészt ott volt a nyomozó a kislányával, akiket annyira nagyon sajnáltam. Akkor ott volt még a két fiú közötti kapcsolat is, ami őszintén, a végére tök megható lett. Az is izgis volt, ahogyan mindig kaptunk jeleneteket a múlból, plusz nagyon örültem, hogy Sung Hoon viselkedésének eredetét megmutatták nekünk (persze, hadd sajnáljuk csak őt életünk végéig). Egyszóval jó volt, izgis volt és nem utolsósorban elég egyedi volt a történet is, én tényleg tökre élveztem végignézni a történetet a karakterekkel.
Ami miatt mégis 7,5-öt adok rá az az volt, hogy az izgis jelenetek között nekem túl sok volt a duma. Mármint a felesleges duma. Sok résznél voltam úgy, hogy már rendesen untam és vártam, hogy történjen valami ami megint jó lesz. Pedig amúgy tényleg tökre akciódús volt a sori. Voltak azok a duma részek, mikor éppen rájöttek valamire, ez még tök okés és érdekes volt, de amikor már vagy ötödjére rágták át magukat a dolgokon, az már nekem is sok volt, vártam, hogy történjen valami.

Egyébként nagyon sajnálom, hogy így éreztem ezekkel a jelenetekkel kapcsolatban, mert amúgy tényleg egy tök jó sori volt, de valahogy ez a 16 rész kicsit soknak tűnt. Ettől függetlenül én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert maradandó sori számomra. Vannak részek, amik unalmasak, de amúgy meg tök izgis és érdekes volt, Se Jong játéka meg valami fenomenális volt, de komolyan. Ha ilyen sztorihoz van kedvetek, akkor nem éri meg kihagyni, vessetek rá egy pillantást, szerintem tetszeni fog.

Zene: Csak 2 szám született a sorozathoz, és egyik sem tetszett igazán, amit nagyon sajnálok, de hát az OCN drámákra amúgy se nagyon jellemző a sok ost.

Szereplők: Na akkor lássuk csak főhőseinket.
Jung Jae Young - Jang Deuk Cheon: Lelkiismeretes nyomozó, akit szeretnek a munkatársai, ő maga pedig alig várja, hogy nyugdíjba menjen és kicsi lányával töltse mindennapjait. Mikor elrabolják a lányát mindent eldob és eszét vesztve keresi őt. Őszintén nekem tetszett a viselkedése, mármint, szerintem tök reális volt. De most őszintén, azt ki nem állhatom amikor így eltűnik valakinek valakije aki fontos számára és így saját magát nyugtatja, hogy azzal nem megy semmire ha eszét veszti. De, pont ez kell, hogy megőrüljön és akár gyilkoljon is azért, hogy visszakapja a lányát. Az is tetszett, hogy a fiúval a sorozat elején mennyire rossz volt a kapcsolatuk, a végére pedig konkrétan egymást védték. Szerintem tök ari és megható volt ez a szál is a sorozatban. A színészt is nagyon szeretem, bár még így főszereplőként szerintem nem találkoztam vele, de a már öregebb színészek között szerintem kiemelkedő.

Yang Se Jong - Lee Sung Joon: Arra eszmél fel, hogy nem emlékszik semmire sem az életéből, azt sem tudja ki ő, csak azt, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Sung Joon egy bitang aranyos és édes srác volt, aki néha kicsit esetlen, de amúgy meg tényleg aranyból volt a szíve, én annyira megkedveltem őt. Minden részben mosolygott és valahogy szerencsétlen helyzete ellenére úgy viselkedett, hogy igen, nem vagyok felesleges, van mit tennem az életemben. Szerintem ez a fajta pozitívitás nagyon jót tett a sorozatnak. Se Jong valami eszméletlen volt. Tudtam, hogy ez a sori hozta fel a karrierjét, mind a két későbbi főszerepét láttam már, de messze ez volt a legjobb. Az, amit ebben a soriban produkált, szerintem valami eszméletlen volt. Egyszerre volt egy tök ari és helyes és írtó cuki srác, és egy dögös, gonosz és tök ijesztő pasi.
Yang Se Jong - Lee Sung Hoon: Történetünkben ő mutatkozik a főgonosznak, akit nem érdekel senki és semmi, csak saját magát tartja szem előtt. És akkor itt most spoileres rész következik, szóval ha nem láttátok a sorit még, akkor innentől ne olvassátok tovább. Na szóval, annyira tudtam, hogy Sung Hoon karakterének viselkedése meglesz benne magyarázva, de őszintén, én annyira, de annyira sajnáltam őt, tök sokszor meg is könnyeztem. Egy gyermek sem érdemli meg, hogy ilyesmit tegyenek vele, őszintén, én nem is csodálom, hogy elborult az agya. Lenyűgöző volt az egész karakter, és brutálisan sajnáltam őt. Az a jelenet volt a kedvencem, amikor fegyvert fog a testvérére, és üvölt, tök gonosznak tűnik, de a kezében remeg a fegyver... ahh nagyon jó volt emberek, tényleg. Egyik best sajnálnivaló karakter forever, de komolyan.

Történet: 7,5/10

Zene: 5/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Thirty But Seventeen

Thirty But Seventeen ~ Still 17

Műfaj: romantikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhősnője, Woo Seo Ri igen tehetséges hegedűs, 17 évesen már remek lehetőségeket kap. Főhősünk pedig Gong Woo Jin, aki titokban szerelmes Seo Ri-ba. A fiú várja az alkalmat, hogy mikor vallhat szerelmet, azonban nehezen akar összejönni ez az alkalom. Egészen addig, míg Seo Ri egyszer meg nem szólítja őt a buszon útbaigazításért. Woo Jin, hogy időt nyerjen, azt mondja a lánynak, hogy egy következő megállóban szálljon le, azonban ő maga megijed és lerohan a buszról. Ez volt a szerencséje, hiszen a busz balesetet szenved. Soo Ri kómába kerül, a fiú azonban egy félreértésnek köszönhetően azt hiszi, hogy meghalt a lány, és saját magát okolja a történtekért. 13 év múlva Soo Ri csodával határos módon felébred, azonban immár 30 éves, ő azonban még 17 évesként emlékszik magára. A lány elszökik a kórházból hogy megkeresse nagybátyját és nagynénjét, s ismét találkozik Goo Woo Jin-nal.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már a sorozatra, s bár mostanában ismét nem nagyon tudok haladni a futó sorozatokkal, ez azok közé tartozott, amit hétről hétre néztem. Igazából eléggé hadilábon állok a sorival olyan szempontból, hogy hogyan írjak nektek róla. Így ha belegondolok, lehet, hogy így egyszerre megnézve a sorozat nagyon unalmas és lassú lefolyású. De mivel én hetente néztem a részeket, ezt egyáltalán nem érzékeltem. Ez persze annak köszönhető, hogy nagyon, de nagyon megszerettem a karaktereket.

Az elején vártam, hogy mikor lesznek a nagy bonyodalmak, mikor jelennek meg a várt szereplők és a többi. De ahogy haladt előre a sorozat és igazából semmi eget rengető nem történt, rájöttem, hogy ennek a történetnek éppen ez a varázsa. Annyira megszerettem a karaktereket egyenként meg családként is, hogy borzasztóan élveztem nézni hétről hétre a kis életüket. Egy idő után már nem is nagyon vártam, hogy kiderüljön, hogy mi is van mondjuk a főhősnő bátyjával. 

Ezért mondom, hogy egybe lenyomva a sorit, lehet, hogy unalmas, de így hetente tényleg nem volt az. A két főszereplő egy-egy sérült ember volt, akik 16 rész alatt jelentős karakterfejlődésen mennek keresztül. Nagyon tetszett, hogy az átlagostól és a megszokottól kicsit eltérő szereplőket kapunk, akik a maguk módján dolgozzák fel a saját kis traumájukat. A köztük lévő romantika pedig hihetetlen édes volt. Bár nagyon lassan alakult ki, de mégis szépen a végére egymásba szerettek.

Aranyos volt, ahogyan az elején annyira nem kedvelik egymást, de szépen lassan, lépésről lépésre egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez normális körülmények között talán kicsit unalmasnak jött volna le, de mivel mindketten sérültek kicsit lelkileg, ezért teljesen érthető és szép volt a szerelmi szál. A romantika mellett nagyon tetszett, ahogyan ők ketten, Yoo Chan és Jennifer is így összeszoknak majd megszeretik egymást. Igazi kis családdá kovácsolódnak össze a sorozat legvégére.

Az is érdekes volt, ahogyan szemléltették azt, hogy milyen érzés az, hogy hirtelen 13 évet öregszik az ember. Nagyon szépen végigvezették, hogy hogyan nő fel a saját korához, és hogyan dolgozza fel azt, hogy rengeteg minden kimaradt az életéből. Emelett Woo Jin pedig teljesen elutasít maga körül mindenkit, mert fél, hogy tönkreteszi az életüket. Abszolút a karaktereken volt a hangsúly a soriban, és ezt nagyon, nagyon, de tényleg nagyon tudtam élvezni.

A végére pedig szépen lezárnak minden szálat, kapunk egy kis ízelítőt a karakterek jövőjéből és ennyi. Őszintén mondom nektek, hogy tényleg egy lassan lefolyó, mindenféle izgalomtól mentes sorozat, de szerintem ha valaki épp ilyesmire vágyik, az mindenképp nézze meg, mert nagyon szerethető volt az egész. S abszolút azt javaslom, hogy inkább részekre, adagokra bontva nézzétek meg, hogy semmiképp se menjen el tőle a kedvetek. Nekem tényleg nagyon tetszett.

Zene: Arik voltak a számok nagyon a sorozatban, ez a négy telefonon maradt: Bonggu 'Get Away', Hyolyn 'Just Stay', Lucia 'Tears In My Heart' illetve Parc Jae Jung 'Walk With Me' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Shin Hye Sun - Woo Seo Ri: 17 évesen kómába kerül, s mikor felkel hirtelen 30 éves lesz, ami teljesen összezavarja őt. Senki sincs mellette, az élete darabokban, így természetes, hogy összeomlik a magatehetetlenség érzése alatt. Aztán szép lassan, a 16 részben először feldolgozza a vele történteket majd megpróbálja a legjobbat kihozni a helyzetéből, megpróbál felnőni a korához. Tudom, hogy sok embernek nem tetszett Seo Ri karaktere és a színésznő, de én nagyon megkedveltem őt. Egy élettel teli lány, aki mindig a jót látja mindenben, s néha összeroppan a terhei alatt, de egy alapos sírás után másnap teljes erővel azon van, hogy rendbe hozza a saját életét. Egy nagyon pozitív személyiség volt, aki szinte beragyogta a sorozatot. A színésznőnek ha jól tudom ez volt az első főszerepe, de én nagyon megkedveltem őt, remélem a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, főszerepben természetesen.

Yang Se Jong - Gong Woo Jin: Mogorvának tűnő férfi, aki mindenkit elutasít maga körül, a saját kis világában él. De mikor megismerjük rájövünk, hogy valójában egy nagyon rendes férfiről van szó, aki csupán fél mások életébe beleavatkozni. Sok éven keresztül cipelte a terhet, hogy valaki életét tönkretettem, s soha nem is tudta igazán feldolgozni ezt. Woo Jin karakterfejlődése volt a legnagyobb mértékű a 16 rész alatt. Ahogyan egy teljesen mogorva és magába forduló emberből lesz egy mosolygós társasági férfi, aki a végére képes volt saját érzelmeit kifejezni, hát lenyűgöző volt végignézni. Nagyon kedveltem őt, és tényleg, nagyon, de nagyon jó volt látni, hogyan dolgozza fel a traumáját és hogyan tanul meg úgy élni, hogy ne sanyargassa önmagát. Se Jong mostanában sok sorozatban szerepel, de a látottak közül eddig ez a szerepe kerül a legközelebb hozzám, alig várom a jövőbeli szerepeit.

Ahn Hyo Seop - Yoo Chan: Egy hihetetlen energiabomba srác, aki bár nem túl okos, de nagyon tehetséges evező. Yoo Chan volt a sorozat kis bolondja, aki igazából összetartotta a csapatot a ragaszkodásával. Nagyon ari volt, és tényleg feltöltötte az egész sorozatot az energiájával. Amúgy nagyon durva, hogy Hyo Seop mennyire lefogyott ehhez a sorozathoz. Igazi sportoló testalkatot öltött, amivel hitelessé vált az egész, szerintem lenyűgöző teljesítmény ez. Mikor először láttam a sorozatban, fel sem ismertem. Mindenesetre imádnivaló karakter volt egy imádnivaló színésszel. Remélem fényes jövő áll előtte, és sok sorozatban találkozhatunk majd még vele. S nézzétek, a végére is értem a bejegyzésemnek. Remélem sokan láttátok a sorozatot és sokatoknak tetszett is, mert nagyon kis imádnivaló volt az egész.

"Olyan ostobán aranyos vagy."

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Temperature of Love

Temperature of Love

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 40 (egy rész fél óra)

Dátum: 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Főhősnőnk, Lee Hyun Soo nagy álma, hogy sikeres drámaíró legyen, azonban sehogy sem jön össze neki semmi. Egy nagyon jó barátnője, Ji Hong A (szintén drámaíró akar lenni) által találkozik a kedves és helyes Oh Jung Sun-nal, aki szakács, és akinek nagy álma, hogy egyszer egy francia éttermet nyit Koreában. Főhőseink tehát találkoznak egy maratonfutás alkalmával, és azonnal szerelem lobban fel kettejük között, azonban egyikük élete sincs épp sínen, hogy megengedhessék maguknak a szerelmet. Megjelenik még a jóképű, kedves és roppant magányos igazgató, Park Jung Woo is, aki kapva kap az alkalman, hogy segíthessen a főhősnek, és aki hamarosan nagyon jó barátja lesz főhősünknek.

Vélemény: Amit legelőször le kell szögeznünk, mielőtt bárki nekikezd, hogy ez a sorozat minden, csak nem vígjáték. Még az elején sincsenek olyan jelenetek, amik viccesek lennének, de még csak nem is próbálkoztak vele. Sokkal inkább mondanám melodrámának. Na de lássuk csak az elejétől. Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert az előzetes és a borítókép alapján egy nagyon aranyos, szép és kissé drámai, szép jelenetekkel teli sorozatnak ígérkezett.

Az első pár rész nagyon tetszett. Sőt, talán még a sorozat feléig is úgy voltam vele, hogy nem olyan sok. Azonban ez a 20 rész hihetetlenül sok volt ennek a történetnek. Az utolsó részek már csak saját magukat ismételték. A karakterek, akiket az elején szerettem, a végére teljesen antipatikussá váltak, és szörnyen idegesítettek, főleg emiatt a húzás miatt. Még 16 rész is borzasztóan sok lett volna, főleg úgy, hogy a keretet csal a főhőseink közötti romantika adja.

Az elején még aranyos volt, ahogyan kicsit elrontják a dolgokat egymással, de aztán megbánják és keresik szerelmüket. Az még úgy oké volt. De a végén az a hiszti amit a főhősnő lecsapott hát az hihetetlen volt. Az a baj, hogy még csak azt sem tudtam eldönteni miért hisztizik. Magának akarta a pasit, nem akarta, hogy senki más még csak rá se nézzen, de nem akart mellette lenni, mert folyton letorkolta és gyereknek nézte. Egyáltalán nem értettem, mi baja volt folyton.

Az ilyen nők miatt mondják azt a pasik, hogy nem lehet rajtunk kiigazodni. Én sem tudtam volna. A srácból is elegem lett már a végére, el kellett volna mennie és hagynia a főhősnőt, mikor az annyit hisztizik, nem még inkább közeledni hozzá. A sztori a sorozat felétől már szinte csak arról szól, hogy a két főhős melodrámákat megirigylő tehetséggel vágyakozik egymás iránt, de közben valahogy mégis elegük van a másikből, míg a második pali a földet is feltörli a főhősnő előtt.

Egyszerűen nem értettem. Szörnyen sajnáltam, hogy ez lett a sorozatból, mert az eleje tényleg nagyon aranyosnak indult, a zenék szépek voltak, a jelenetek szépre sikerültek. A ruhák és a kiegészítők is nagyon stílusosak voltak. Itt a probléma magával a sztorival és a szereplők karakterváltozásával volt a probléma. Tényleg nagyon szomorú vagyok miatta, mert a színészek is amúgy nagyon jók. Valamiért nem sikerült ezt a sztorit összehozni úgy ahogy kellett volna.

Volt még egy dolog, ami nagyon idegesített, azok pedig a reklámok voltak. Általában fel sem tűnik egy sorozatban, ha néhol becsempésznek 1-2 reklámot. De itt egymást követték, ráadásul nagyon feltűnőek is voltak. Első sorozat, ahol ez zavart, mert eddig tényleg soha sem figyeltem fel igazán erre sehol sem. Ez is sokat rontott az amúgy is elunalmasodott sorozat hangulatán. Sajnos már nem is igazán tudom mit hozhatnék fel a sorozat javára. Sajnálatos módon.

Összességében ahogy láthattátok, egy aranyosnak és cuki sorozatnak induló sztori volt ez, amit a végére szörnyen elnyúztak, a karaktereket elrontották, a részek önmagukat ismételték. Ajánlani senkinek sem tudném szívől ajánlani, mert egyszerűen tényleg nem tetszett. De nagyon szeretném, hogyha valaki szemezett a sorozattal, az mindenképp kezdje el, már csak azért is, hogy majd el tudja mondani, hogy neki esetleg nagyon tetszett, hisz tudjuk, hogy mindenki mást szeret.

Zene: A számok arik lettek, ezek maradtak meg telón: Bonggu 'It Has To Be You', Fromm 'Wonderful Moment' illetve SeungHee 'You Are'.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit a szokásos módon.

Seo Hyun Jin - Lee Hyun Soo: A történet elején egy aranyos, kedves, folyton mosolygó lánynak ismerhetjük őt meg, aki keményen küzd álmáért. Itt még nagyon kedveltem őt, mert tényleg egy lendülettel teli csaj volt, aki bár kicsit össze van zavarodva szerelmét illetően, de mind követünk el hibákat. Aztán ahogy haladt előre a sorozat, az az örökös mosoly leolvadt az arcáról, elkezdett sírni és hisztizni mindenért, amiért teljesen elegem lett belőle. Nem tudom miért kellett egy alapjáraton jó és aranyos főhősnőt ennyire elrontani. Főleg úgy, hogy olyan ritka az, amikor úgy igazán kedveljük a főhősnőket. Mindenesetre a végére már úgy gondoltam, nem érdemelte meg a pasi őt, mint egy tinilány, úgy hisztizett. Hyun Jin vicces egy nő, néha olyan nagyon szeretem a szerepit, néha pedig olyan nagyon elegem van belőlük. Olyan karaktere még nem volt eddig amit csak úgy hm, so-so kedveltem volna vagy csak úgy elment volna a szerepe. Vagy nagyon szerettem őt, vagy nagyon nem.

Yang Se Jong - Oh Jung Sun: Egy kedves és aranyos srác, aki nem nem beképzelt és nem tipikus rosszfiú, hanem épp ellenkezőleg, szerény és aranyos volt. Az elején őt is nagyon kedveltem, tényleg nagyon cuki volt, ahogyan rájött, hogy szerelmes, és ahogyan olyan nagyon új volt neki ez az érzés. Aztán a végére ő is annyira idegesítő lett, amiért annyira ragaszkodott a nőhöz. Persze, az előbb mondtam, hogy egy aranyos és hű karakterről volt szó, de az a végén sok volt. Mikor látta, hogy sokadszorra eljátssza vele a főhősnő ezt a se veled se nélküled dolgot, akkor meg kellett volna makacsolnia kicsit magát és azt mondania, hogy hát jó akkor fejezzük be. De persze ez nem történt meg. Amit sajnálok, mert szerintem jobb főhősnőt érdemelt volna. Se Jong-gal eddig nem sokat találkoztam, az idei másik szerepe is hamarosan megnézésre kerül, remélem ott azért jobb szerepe lesz, mint amilyen itt volt.

Kim Jae Wook - Park Jung Woo: Egy szörnyen rendes és magányos férfi, aki az általa szeretett emberekért mindent megtesz, és nem vár cserébe semmit. Nagyon, de nagyon sajnáltam őt, annyira szomorú volt, ahogyan folyton egyedül ebédelt, ahogyan egyedül ült és csak bámult a semmibe. Az elején annyira reméltem, hogy a főhősnő inkább vele marad (bár egyértelmű volt, hogy nem így lesz). Aztán a végére mikor a csaj elkezdett hisztizni, rájöttem, hogy ez a rendes pasi nem érdemli meg, hogy ilyen nőt kapjon maga mellé. Bár azért jó lett volna, ha neki is beszerveznek egy barátnőt a végére, akkor nem lett volna annyira szomorú az ő sztorija. Az egyetlen normális karakternek a sztorija. Nagyon örülök, hogy Jae Wook visszatért a képernyőre, remélem a jövőben sokat találkozhatunk majd vele, és hamarosan főszerepben is, mert már igazán kijárna neki és igazán megállná benne a helyét.

Történet: 6/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 6/10