Sorozat: Temperature of Love

Temperature of Love

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 40 (egy rész fél óra)

Dátum: 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Főhősnőnk, Lee Hyun Soo nagy álma, hogy sikeres drámaíró legyen, azonban sehogy sem jön össze neki semmi. Egy nagyon jó barátnője, Ji Hong A (szintén drámaíró akar lenni) által találkozik a kedves és helyes Oh Jung Sun-nal, aki szakács, és akinek nagy álma, hogy egyszer egy francia éttermet nyit Koreában. Főhőseink tehát találkoznak egy maratonfutás alkalmával, és azonnal szerelem lobban fel kettejük között, azonban egyikük élete sincs épp sínen, hogy megengedhessék maguknak a szerelmet. Megjelenik még a jóképű, kedves és roppant magányos igazgató, Park Jung Woo is, aki kapva kap az alkalman, hogy segíthessen a főhősnek, és aki hamarosan nagyon jó barátja lesz főhősünknek.

Vélemény: Amit legelőször le kell szögeznünk, mielőtt bárki nekikezd, hogy ez a sorozat minden, csak nem vígjáték. Még az elején sincsenek olyan jelenetek, amik viccesek lennének, de még csak nem is próbálkoztak vele. Sokkal inkább mondanám melodrámának. Na de lássuk csak az elejétől. Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert az előzetes és a borítókép alapján egy nagyon aranyos, szép és kissé drámai, szép jelenetekkel teli sorozatnak ígérkezett.

Az első pár rész nagyon tetszett. Sőt, talán még a sorozat feléig is úgy voltam vele, hogy nem olyan sok. Azonban ez a 20 rész hihetetlenül sok volt ennek a történetnek. Az utolsó részek már csak saját magukat ismételték. A karakterek, akiket az elején szerettem, a végére teljesen antipatikussá váltak, és szörnyen idegesítettek, főleg emiatt a húzás miatt. Még 16 rész is borzasztóan sok lett volna, főleg úgy, hogy a keretet csal a főhőseink közötti romantika adja.

Az elején még aranyos volt, ahogyan kicsit elrontják a dolgokat egymással, de aztán megbánják és keresik szerelmüket. Az még úgy oké volt. De a végén az a hiszti amit a főhősnő lecsapott hát az hihetetlen volt. Az a baj, hogy még csak azt sem tudtam eldönteni miért hisztizik. Magának akarta a pasit, nem akarta, hogy senki más még csak rá se nézzen, de nem akart mellette lenni, mert folyton letorkolta és gyereknek nézte. Egyáltalán nem értettem, mi baja volt folyton.

Az ilyen nők miatt mondják azt a pasik, hogy nem lehet rajtunk kiigazodni. Én sem tudtam volna. A srácból is elegem lett már a végére, el kellett volna mennie és hagynia a főhősnőt, mikor az annyit hisztizik, nem még inkább közeledni hozzá. A sztori a sorozat felétől már szinte csak arról szól, hogy a két főhős melodrámákat megirigylő tehetséggel vágyakozik egymás iránt, de közben valahogy mégis elegük van a másikből, míg a második pali a földet is feltörli a főhősnő előtt.

Egyszerűen nem értettem. Szörnyen sajnáltam, hogy ez lett a sorozatból, mert az eleje tényleg nagyon aranyosnak indult, a zenék szépek voltak, a jelenetek szépre sikerültek. A ruhák és a kiegészítők is nagyon stílusosak voltak. Itt a probléma magával a sztorival és a szereplők karakterváltozásával volt a probléma. Tényleg nagyon szomorú vagyok miatta, mert a színészek is amúgy nagyon jók. Valamiért nem sikerült ezt a sztorit összehozni úgy ahogy kellett volna.

Volt még egy dolog, ami nagyon idegesített, azok pedig a reklámok voltak. Általában fel sem tűnik egy sorozatban, ha néhol becsempésznek 1-2 reklámot. De itt egymást követték, ráadásul nagyon feltűnőek is voltak. Első sorozat, ahol ez zavart, mert eddig tényleg soha sem figyeltem fel igazán erre sehol sem. Ez is sokat rontott az amúgy is elunalmasodott sorozat hangulatán. Sajnos már nem is igazán tudom mit hozhatnék fel a sorozat javára. Sajnálatos módon.

Összességében ahogy láthattátok, egy aranyosnak és cuki sorozatnak induló sztori volt ez, amit a végére szörnyen elnyúztak, a karaktereket elrontották, a részek önmagukat ismételték. Ajánlani senkinek sem tudném szívől ajánlani, mert egyszerűen tényleg nem tetszett. De nagyon szeretném, hogyha valaki szemezett a sorozattal, az mindenképp kezdje el, már csak azért is, hogy majd el tudja mondani, hogy neki esetleg nagyon tetszett, hisz tudjuk, hogy mindenki mást szeret.

Zene: A számok arik lettek, ezek maradtak meg telón: Bonggu 'It Has To Be You', Fromm 'Wonderful Moment' illetve SeungHee 'You Are'.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit a szokásos módon.

Seo Hyun Jin - Lee Hyun Soo: A történet elején egy aranyos, kedves, folyton mosolygó lánynak ismerhetjük őt meg, aki keményen küzd álmáért. Itt még nagyon kedveltem őt, mert tényleg egy lendülettel teli csaj volt, aki bár kicsit össze van zavarodva szerelmét illetően, de mind követünk el hibákat. Aztán ahogy haladt előre a sorozat, az az örökös mosoly leolvadt az arcáról, elkezdett sírni és hisztizni mindenért, amiért teljesen elegem lett belőle. Nem tudom miért kellett egy alapjáraton jó és aranyos főhősnőt ennyire elrontani. Főleg úgy, hogy olyan ritka az, amikor úgy igazán kedveljük a főhősnőket. Mindenesetre a végére már úgy gondoltam, nem érdemelte meg a pasi őt, mint egy tinilány, úgy hisztizett. Hyun Jin vicces egy nő, néha olyan nagyon szeretem a szerepit, néha pedig olyan nagyon elegem van belőlük. Olyan karaktere még nem volt eddig amit csak úgy hm, so-so kedveltem volna vagy csak úgy elment volna a szerepe. Vagy nagyon szerettem őt, vagy nagyon nem.

Yang Se Jong - Oh Jung Sun: Egy kedves és aranyos srác, aki nem nem beképzelt és nem tipikus rosszfiú, hanem épp ellenkezőleg, szerény és aranyos volt. Az elején őt is nagyon kedveltem, tényleg nagyon cuki volt, ahogyan rájött, hogy szerelmes, és ahogyan olyan nagyon új volt neki ez az érzés. Aztán a végére ő is annyira idegesítő lett, amiért annyira ragaszkodott a nőhöz. Persze, az előbb mondtam, hogy egy aranyos és hű karakterről volt szó, de az a végén sok volt. Mikor látta, hogy sokadszorra eljátssza vele a főhősnő ezt a se veled se nélküled dolgot, akkor meg kellett volna makacsolnia kicsit magát és azt mondania, hogy hát jó akkor fejezzük be. De persze ez nem történt meg. Amit sajnálok, mert szerintem jobb főhősnőt érdemelt volna. Se Jong-gal eddig nem sokat találkoztam, az idei másik szerepe is hamarosan megnézésre kerül, remélem ott azért jobb szerepe lesz, mint amilyen itt volt.

Kim Jae Wook - Park Jung Woo: Egy szörnyen rendes és magányos férfi, aki az általa szeretett emberekért mindent megtesz, és nem vár cserébe semmit. Nagyon, de nagyon sajnáltam őt, annyira szomorú volt, ahogyan folyton egyedül ebédelt, ahogyan egyedül ült és csak bámult a semmibe. Az elején annyira reméltem, hogy a főhősnő inkább vele marad (bár egyértelmű volt, hogy nem így lesz). Aztán a végére mikor a csaj elkezdett hisztizni, rájöttem, hogy ez a rendes pasi nem érdemli meg, hogy ilyen nőt kapjon maga mellé. Bár azért jó lett volna, ha neki is beszerveznek egy barátnőt a végére, akkor nem lett volna annyira szomorú az ő sztorija. Az egyetlen normális karakternek a sztorija. Nagyon örülök, hogy Jae Wook visszatért a képernyőre, remélem a jövőben sokat találkozhatunk majd vele, és hamarosan főszerepben is, mert már igazán kijárna neki és igazán megállná benne a helyét.

Történet: 6/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Romantic Doctor, Teacher Kim

Romantic Doctor, Teacher Kim

Műfaj: melodráma, orvosi, romantikus

Részek száma: 20
Dátum: 2016 - 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Dong Joo édesapja a kórházban hal meg, miután a műtétét félretolták egy VIP beteg miatt. A már kamaszodó fiú elhatározza, hogy ő maga is orvossá válik, hogy megbosszulja édesapját.

Hosszú útja során találkozik a remeteként elvonult Kim Mester nevezetű orvossal, valamint a kedves és lendületes Yoon Seo Jung doktornővel, akihez természetesen romantikus érzések fogják húzni.

Vélemény: Nem nagy titok, hogy Yoo Yeon Seok nekem nagy kedvencem, így abszolút nézős volt számomra a sorozat. A színésznőnek nagyon nem örültem, ugyanis a tavalyi (uh te jó ég, máris tavaly) Oh Hae Young Again c. sorijában övön aluli volt, de tényleg. De ettől függetlenül reményekkel tele vágtam bele a sorozatba, mert nagyon jónak ígérkezett. Az elején hétről hétre követtem, azt hiszem 6 részt láttam belőle, mikor leakadtam. Természetesen ez nem a sorozat hibája volt.

Egyszerűen olyan szinten nem volt rá időm, hogy inkább hagytam, hogy majd egyszerre megnézhessem. Nehéz volt, mert a sorozat olyan izgalmasan, szépen és pörgősen indít, hogy gyakran eszembe jutott, gondolkodtam, hogy vajon mi lesz belőle. A legelső gondolataim ezek voltak: "wow, de szépen vannak felvéve a jelenetek", "wow, de szép volt ez az idézet", "wow, mik ezek a zenék?", "wow, Kim Mester karaktere írtó király", "wow, Yoo Yeon Seok ismét és ismét alkot".

"Wow, ennek a színésznőnek ezúttal írtó aranyos a karaktere". Tele voltam wow-okkal, egyszerűen lehengerelt a sorozat. Ráadásul láttam, hogy elég sok díjat be is zsebeltek (amit így utólag teljesen megértek), így még kíváncsibb lettem. Így most, hogy lett egy kis időm, végre valahára sort tudtam rá keríteni. 3 nap alatt kivégeztem, de hamarabb is megtettem volna ha tudom. Na lássuk csak, hogy mik voltak azok a dolgok, amik nagyon nagyon tetszettek nekem.

Amit már említettem, azok maguk a jelenetek. Tele volt hidegkirázós és szebbnél szebb részekkel, nagyon szépen megoldották. Bár ez a szerelmi szálakhoz is kötődik, de én ilyen szép kiss scene-t még életemben nem láttam, mint ebben a sorozatban. Hát wow, eszméletlen volt, a zene alatta, a lemenő nap a háttérben, csodaszép volt az egész. Nagyon tudják ezek a koreaiak, hogy kell a nézőket megfogni. Szóval igen, egy pont a sorinak. Egy nagyon nagy pont.

A gyönyörű jelenetek mellett természetesen elengedhetetlen az izgis sorozat. Tetszett, ahogy a lendület végig benne volt, még akkor is, ha nem történtek nagy dolgok, csak simán elvoltak ők a kis kórházban. Bár azt meg kell említeni, hogy amilyen kicsi és elhagyatott volt az a kis kórház olyan sok minden történt benne. A sztori mellett a műtétes jelenetek is nagyon nagyon izgisre sikerültek, szerintem ez az első olyan sorozat, ahol hihetetlenül élveztem még ezeket a részeket is.

De természetesen hiába lett volna szép a megvalósítás és izgis a sztori, ha nem lettek volna ilyen ügyesek a színészek. Emelem kalapom előttük, ezúttal mindenki nagyon kitett magáért, nagyon szerethető és emberi karaktereket sikerült megalkotniuk, akik csak úgy csillogtak ebben a remek sorozatban. Szóval igen, nekik is nagy nagy piros pont, eszméletlenek voltak. Ennél jobb színészgárdát akarva sem hozhattak volna össze, én mondom. Totálisan elégedett vagyok.

A romantika is természetesen remek volt, pont amennyi kell, nem volt nyálas, sőt, talán a megszokottól is kevesebb volt benne, de épp elég annyihoz, hogy nagyon megkedveljem ezt a párosunkat. A csodaszép csók jelenetről pedig már ejtettem pár szót, szerintem ezt annak is érdemes megnéznie, aki nem érdekelt a sorozat megnézésében. Szerintem nagyon megérdemelték azt a kedvenc párosa díjat, én is nagyon, de nagyon megkedveltem őket. Sajnálom, hogy vége van a sorozatnak.

A sok sablonos mégis remek dolog mellett nagyon fontos tartalommal bírt a sorozat, egyrészt az emberségről másrészt pedig a kitartásról. A szót már nem is akarom itt tovább szaporítani, nekem nagyon nagyon a kedvemre való volt ez a sorozat, mindenkinek ajánlom aki kicsit mélyebb vizekre evezne ezúttal nem az ügyvédek hanem az orvosok világában. Plusz még ott van Yoo Yeon Seok és az újonnan felfedezett Yang Se Jong is, akik egyszerűen már habok a tortára.

Zene: A sok szám közül elég sok maradt gépen is, abszolút kedvencem Haebin 'Forever Love' című száma és Lee Hyun 'Because It's You' száma lett. Mindkettő csodaszépre sikeredett, ráadásul sokszor is csendültek fel. Ezek mellett még gépen maradtak: Daybreak 'Mellow', Shin Yong Jae 'Always Okay', Lee Seok Hoon 'Today Was Better Than Yesterday', Young Man 'In Place' valamit a 'Western Humanism' c. soundtrack is, hisz ebben is jeleskedett a sorozat.

Szereplők: És akkor dobpergést kérek - lássuk csak történetünk főhőseit.

Han Suk Kyu - Kim Mester: Titokzatos, tipikusan magányos farkas, akit az élet egy kis kórházba 'száműz', ahol éli életét, és próbál minél több emberen segíteni hihetetlen ügyességével. Ami nagyon megfogott a karakterben már a legelején, az a stílusa. Hát valami fergeteges volt, olyan szinten központban állt, hogy nem lehetett nem figyelmen kívül hagyni. Már az elején sejti az ember, hogy valami nagyon nagy dolog történt vele a múltban, valamint azt is, hogy ő volt az, akin minden csattant. Kim Mester egy becsületes, csodaszép lelkű karakter volt, aki elgondolkodtatja az embert pár dologról. Tény, hogy néha nem értettem vele egyet, ahogyan a többiek sem, meg az is, hogy volt pár húzása, ami nem tetszett, dehát ettől lett olyan nagyon emberei. A színész tökéletes választás volt, eszméletlen mennyire emberivé tette a karaktert.

Yoo Yeon Seok - Kang Dong Joo: Tiniként a fejébe veszi, hogy mindent megtesz azért, hogy orvossá váljon, ami sikerül is neki. Épp ezért kicsit merev férfi lesz belőle, akit rezidens évei alatt halálra szivat nagy szerelme, Yoo Seo Jung. Tetszett, hogy amikor ugrunk az időben, a karakter sokat enged a merevségéből, látszik, hogy kicsit belerázódik a világba. Kang Dong Joo-nak is volt pár lépése, amivel úgy nem ért egyet a néző, de ez annyira de annyira emberivé teszi a karaktereket, hogy nem lehet nem lenyűgözve nézni. Végig nagyon szerettem őt, reméltem, hogy szerelme végre célba ér, mert nagyon ari volt, hogy megragadta az alkalmakat arra, hogy elmondja, hogy érez a szeretett nő iránt. Szó mi szó, nem töketlenkedett, kezébe vette az irányítást. Yoo Yeon Seok összes szerepe közül engem ez nyűgözött le a leginkább, örülök a díjnak, amit kapott, valamint remélem, hogy a jövőben rengeteg főszerepe lesz.

Seo Hyun Jin - Yoon Seo Jung: Aranyos, kedves és lendületes orvos, aki nagyon kitartó. Bár ő is hamar megkedveli a rezidens Kang Dong Joo-t, mégis lelkiismeret furdalás gyötri őt az évek során. Ahogy fent is említettem, én nagyon nem örültem a színésznőnek, mert a tavalyi szerepe szörnyűséges volt. Aztán meglepődve láttam, hogy egyszerűen megszeretteti magát, nagyon aranyos, folyton mosolygós (na ez is ritka, általában hisztisek és bőgősek a főhősnők) nőt alakít, aki valahogy kemény mégis védelemre szorul. Nagyon kedveltem őt, Yoo Yeon Seok-kal remek párost alkottak. S még az utolsó sorokat megragadnám és írnék a teljesen új színészünkről is, Yang Se Jong-ról, akinek első szerepként szerintem ez remek kezdés volt, abszolút megállta a helyét, remélem a jövőben sokat fogunk vele is találkozni.

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Oh Hae Young Again

Oh Hae Young Again ~ Another Miss Oh

Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 18
Dátum: 2016
Csatorna: tvN

Ismertető: Főhősnőnk, Oh Hae Young házasodni készül, azonban vőlegénye az esküvő előtt egy nappal dobta azzal az indokkal, hogy 'nem bírja nézni, ahogy eszik'. Ettől teljesen összetörik, és kicsit meg is bolondul. Főhősünk, Park Do Kyung hasonló traumát élt át pár évvel ezelőtt, amikor ugyanis szerelme, Oh Hae Young (egy másik nő) nem jelent meg az esküvőjükön. Emiatt elég durva és mogorva férfi lett belőle. Do Kyung azonban egy különös betegségben szenved, meglát előre dolgokat, amik a jövőben megtörténnek. A fenti Oh Hae Young (akit még akkor nem ismer) folyamatosan megjelenik ezekben a hallucinációkban, s nemsokkal később szomszédja lesz a lány. 

Vélemény: Ezt a sorozatot is hirtelen felindulásból kezdtem el megnézni, Eric annyira nem nagy kedvencem, de mivel már láttam vele sorozatot, ezért gondoltam megér egy próbát. Az első benyomásom a történetről elég jó volt, annak ellenére, hogy furcsálltam ezt a hallucináció dolgot, meg a főhősnő folyamatosan kiverte nálam a biztosítékot. A sztori aranyosan és érdekesen indít, szépen bemutatja a két főhős között fellépő románcot, és a múlt nagy sérelmeit is.

Ezek mellett pedig sok más karakter is színesíti a történetet. Tetszett, a több szálon futó szerelmi szál. A romantikus jelenetek kellőképpen azok voltak, bár a végéhez közeledve már túl nyálas volt, ötvenszer elmondták egymásnak ugyanazt a dolgot, nagyon elegem lett, alig vártam, hogy kicsit elterelődjön róluk a hangsúly. Szóval nem igazán tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem, amilyen aranyos volt az elején ez a dolog annyira idegtépő lett a végére.
A hallucinációkról is hasonlóképp vélekedem. Az elején izgis volt, ahogyan a srác meglát előre dolgokat, és ahogyan ezek ténylegesen be is következnek. Az is tetszett, ahogyan próbálta megváltoztatni a sorsot, a végére azonban ebből is akkora egy marhaságot csináltak, hogy az valami eszméletlen. Spoiler: most őszintén mi értelme volt az utolsó 10 percben balesetet szenvednie? Megható volt? Nem. A sztori végéhez elengedhetetlen volt? Nem. Egyszóval ezt is sikerült elrontani.

Én őszintén az utolsó 2 részt le is vágtam volna, hisz abban sikerült a lehető legtöbb bakit elkövetni. Úgy érzem mostanában szeretik tönkretenni a sorozatokat a pocsék befejezésekkel... vagy csak én vagyok ilyen peches, hogy folyamatosan ilyeneket fogok ki. Megijedni nem kell, annyira szörnyű nem volt, hisz a 18 részt becsületesen végignéztem, tényleg eszemben sem volt abbahagyni. Természetesen volt egy jó oldala is, ami miatt kitartottam olyan sok részen keresztül.
Mint mondtam, a mellékkarakterek és azok kis története nagyon érdekes és aranyos volt, sokkal jobban vártam az ő színre lépésüket mint a főhősökét. Emellett pedig mint már mondtam, a sorozat nagyon jól indít, annak ellenére, hogy a főhősnő szörnyű. Valahogy nézeti magát a sorozat, főleg, ha az ember egy kis könnyű romantikára vágyik (vígjátéknak viszont semmiképp sem nevezném, nem is értem, miért van ez a műfajok között, én egyszer sem nevettem rajta).

Összességében számomra közepes lett a történet, csalódni azért csalódtam benne, mert nagyon jól és érdekesen indít. Aki meg akarja nézni a sorozatot, az mindenképp tegye, hisz annyira rossz nem volt ez, aranyos és elgondolkodtató szerelmi szálakat sikerült belevarázsolni, voltak benne érdekes dolgok, a hallucináció pedig plusz pont. Azt azonban le kell nyelnünk, hogy a végére egy nyálas, összekuszált befejezést kapunk, aminek abszolút sem értelme, sem jelentősége sincs.

Zene: Végre mondhatok valami jót is, hisz a zenék nagyon szépre sikerültek. A sok szám közül nálam telefonon marad Lee Seok Hoon 'I'll Be There', Ben 'Like A Dream', Jung Seung Hwan 'If It Is You', Seo Hyun Jin és Yoo Seung Woo 'What Is Love', Roy Kim 'Maybe I...' és Kim Ez 'Scattered' című dala is. Szerintem szép kis listát sikerült összeállítani, legalább erre semmi rosszat sem tudok mondani, mert nagyon szépek.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön, külön.
Eric - Park Do Kyung: Mivel élete nagy szerelme elhagyta ezért érthető, hogy a hatalmas trauma miatt folyamatosan rosszkedvű és mogorva. Park Do Kyung karaktere alapvetően nem volt rossz, nekem mégsem igazán nyerte el a tetszésem. Egyrészt már kicsit kezdek tele lenni a sablonos férfi karakterekkel, akik beképzeltek, mogorvák a múltbéli nagy szerelmük miatt, ezt pedig a főhősnőn verik le. Másrészt volt pár lépése, amit nem igazán tudtam megérteni. Nem is igazán értettem azt sem, hogy miért nem akar összejönni a főhősnővel, hallucinációk ide vagy oda, ennyire megsérteni őt nekem nagyon nem tetszett. A legnagyobb bukta azonban egyértelműen az volt, hogy hogy lehetett szerelmes egy ilyen nőbe? Már itt fura szemmel néztem rá, hisz a lány egyáltalán nem volt sem aranyos sem szerethető. Eric a szerepét jól hozta, talán ő az, aki miatt elviselhető lett a karakter, más színész nem tudom, hogy alakított volna.

Seo Hyun Jin - Oh Hae Young: Vőlegénye az esküvő előtti napot dobta őt, így érthető, hogy összetört szegény. Tetszett, amiért nem szégyenkezett, hanem felemelt fejjel vonult be, még ha kellemetlen is volt. Azt azonban, hogy hogy lett ilyen gyorsan szerelmes (amikor akkora nagy traumát átélt) akkor sem fogom érteni, ha a fejem verem a falba. Folyamatosan olyan helyzetekbe keverte magát, ahol én személy szerint elsültem volna szégyenemben. Irigy volt, és nem egyszer kívánt másoknak rosszat, ami miatt én nagyon megutáltam őt. Mind emellett túlbuzgó és eszméletlen hisztis volt, komolyan néha már legszívesebben kivágtam volna őt. A monológjaitól a falat kapartam, attól pedig még inkább, hogy a legvégén ezerszer felhozta a köztük lévő szerelmi témát. Nem hittem volna, hogy lesz egy karakter, aki lepipálja Park Shin Hye Heirs-es alakítását nálam, de láss csodát, megtörtént. Először örültem a színésznőnek, de sokszor elgondolkodtam, hogy lehet jobban jártunk volna egy másikkal.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 3/10

Sorozat: The Three Musketeers

The Three Musketeers

Műfaj: akció, romantikus, történelmi
Részek száma: 12
Dátum: 2014
Csatorna: tvN

Ismertető: Akad egy férfi, aki rábukkan egy Park Dal Hyang nevezetű ember naplójára, ami olyan emlékirat szerűség, és eldönti, hogy egy éjszaka alatt átmásolja az egész sztorit, hogy neki meglegyen. A másolása során megismerjük ezt a Park Dal Hyang nevezetű srácot, és hogy milyen csudijó élete is volt neki. Oké, ez csak a bevezetés. Nem erről szól. Akad egy messzi vidék ahol él egy álmokkal teli srác. Ő lenne Park Dal Hyang, aki elhatározza, hogy átmegy a katonai vizsgán, és elveszi gyerekkori szerelmét. Hónapokba telik neki, mire elér a fővárosba, a sok szerencsétlenségnek köszönhetően egy nappal a vizsga előtt érkezik meg. Azonban rögtön zűrzavarba keveredik, ráadásul találkozik 3 férfival, akik magukat "A három muskétás"-nak nevezik. Park Dal Hyang-nak nehezen, de sikerül a vizsga, azonban ez még csak a kezdet. Kiderül, hogy gyerekkori szerelme már megházasodott, és hogy koronahercegnő lett belőle, a férfi, aki meg magát az egyik muskétásnak vallotta, nem más, mint a koronaherceg. Mivel Dal Hyang megbízhatónak tűnik, remek katona, és még humora is van, ezért a koronaherceg megkéri, hogy dolgozzon neki. Hogy még bonyolítsuk a sztorit, akad egy miniszter is, akinek a trónra fáj a foga, és megjelenik az első koronahercegnő is, aki állítólag anno felakasztotta magát... Park Dal Hyang-nak pedig csak annyi lesz a dolga, hogy megakadályozzon egy háborút.

Vélemény: Aki ismeri Alexandre Dumas könyvét, vagy a millió feldolgozást a történetből, annak nem új a sztori. Csak keverték egy kis koreai alappal. Mind a karakterek, mind az sztori hasonlít az eredetihez, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert imádom a Három testőr összes feldolgozását és a könyvet is. Így egyértelmű volt, hogy megnézem ezt a sorozatot.
Őszintén azt sem tudom hol kezdjem. Talán legelőször azt kéne megemlítenem, hogy bár a sorozat régies stílusú, történelmi, mégis olyan egyedi stílussal rendelkezett, amit sorozatban még nem láttam. Nem csak a zenék, a vágások, a akciójelenetek voltak újdonságok a számomra, hanem a teljes sorozat felépítése. Nagyon, nagyon imádtam.

A másik dolog, amire külön kitérnék, az a sorozat felépítése. Egyedi volt, és tök logikus, meg remek is, szóval tényleg maga volt a tökély. Tetszett, hogy a sorinak megvannak a maga "fázisai" amik egymásra rétegződve felépítik az egészet. Imádtam, tényleg. De nem csak ez volt a jó, a sztori is lehengerlő volt, itt ott változtattak rajta, de jórészt megtartották az eredeti történetet, és a lehető legjobb feldolgozást hozták ki belőle. Nagyon tetszett, hogy a könyvírásra volt építve az egész, azonban ez egy kicsit lezáratlan maradt a végére, bár erre egy rossz szót nem mondhatok, hisz az utolsó 1 percben (szószerint) is sikerült egy újabb fordulattal előállniuk, így már tűkön ülve várom a 2.évadot. Igen, LESZ MÁSODIK ÉVAD! Ezeregyszáz százalék, hogy azt is megnézem.
A karakterekhez is van mit mondanom bőven, azonban azt egy kicsit lentebb majd, most kicsit kitérnék a sorozat végére. Szép volt, jó volt, drámai volt és ugyanakkor vicces is. Tetszett, hogy a 4 srác ismét összejött, és az is, hogy feldobták a sztorit az utsó percben. Arról nem is beszélve, hogy a 11. részt én egy az egyben végigizgultam, én nem győztem kivárni az új részt. Ráadásul ott voltak azok a bonyolult ötleteik is, amiket remekül sikerült megvalósítani, és megértettni a nézőkkel, hogy most miről is van szó. Egyértelmű, hogy ez a sorozat 14 egyik legjobb sorozata lett. S bár van egy két olyan jelenet benne, amikor az ember ráncolja a homlokát, hogy most mivan, de ennek ellenére én azt mondom, hogy tessék előrébb tenni a megnézendők listáján, mert én úgy imádtam, ahogy van.

Zene: Ahogyan említettem a sorozat minden téren egyedi, így a zene is kitűnt a többi közül. Volt egy nagyon szép szám, általában a romantikus jeleneteknél, azt sajna nem találtam meg, de ha valaki rálel akkor kérem küldje el nekem. A másik nagy kedvencem a NOXX 'All For One' című szám, ami eszméletlen menő.

Szereplők: No itt van mit meséljek, szóval kezdjük csak el külön-külön.

Jung Yong Hwa - Park Dal Hyang: Óóóó, hát de örültem amikor megláttam, hogy ő fog ebben a sorozatban szerepelni. Először kezdjük itt a színész jellemzésével. Szeretem őt, tényleg, szívem csücske, azonban sajna nincs a legjobb színészek között, itt mégis remekül megállta a helyét. Tökéletesen beleélte magát a karakterébe és annak érzelmi változásaiba, ami miatt hatalmas piros pont jár neki. Azonban azt a sapit vagy miaz többet ne nagyon hordja, mert szegénynek nagyon hülyén állt. Ez a lófarok így tök jó. Park Dal Hyang karaktere egyértelműen megszeretette magát az emberrel, bár az elején kicsit sajnáltam csórikát. Kicsit furcsának találtam azt a "hercegért mindent" politikát, hisz annyira nagyon mély barátság nem épült ki kettejük között (legalábbis mi nem láttuk), így fura volt, de meg lehetett szokni. Inkább a hűségéhez kötöttem ezt a dolgot. Nem csak őt, hanem az apját is nagyon megszerettem, főleg a 11.részben, amikor meglátogatja fiát. Nagyon édes volt.

A Koronahercegen alakító Lee Jin Wook-kal azonban már kicsit más a helyzet. A színésszel semmi bajom, tökjó volt meg minden, de nekem ez a koronaherceg egészen a sorozat közepéig olyan egy unszimpi alak volt, akit legszívesebben kirugdostam volna a világból is. Beképzelt volt, hisztis és fennhéjázó, amit egyszerűen gyűlöltem, ráadásul a koronahercegnővel is nagyon csúnyán bánt. Azonban láss csodát, nemsokkal később egyre jobb és jobb lett, a legvégén pedig már szó szerint bírtam őt. Megszerette feleségét, kiállt a barátai mellett. Szép volt, tényleg. Bár még a legvégén is haragudtam rá kicsit azért, amit az apjával tett. Oké, hogy nem túl erős király meg minden, de azért mégiscsak az apja. Egy kicsit több családszeretetet, ha kérhetném. Mindenesetre sikerült egy köztestől magasabb helyet megszereznie a karakterek szimpátiája listámon, úgyhogy le a kalappal előtte.

Yang Dong Geun - Heo Seung Po: Egyértelműen ő volt a humizsák a sorozatban, egyes mondataival, beszólásaival nagyon sokat dobott a sorozaton, így nevetni is tudtunk rajta, nem csak izgulni. Aranyos volt, hamar a szívemhez nőtt, talán azért is, mert ő kedvelte meg a leghamarabb Dal Hyang-ot. A felesége is külön piros pontot kap tőlem, mert eszméletlen sokat szakadtam rajta. Főleg amikor Dal Hyang elkezdi: "Még nem is üdvözöltem az édesanyádat", hát igen, ő nem az anyám xDDD. Kemény volt. Nagyon tetszett. Nade, nem csak a humizsák volt, hanem talán a legfelelősségteljesebb karakter Dal Hyang mellett. Azt hinné az ember, hogy ez a kettő kiüti egymást, de nem. A színész is remek volt, párszor már találkoztam vele kisebb szerepekben, azonban ez volt az első főszerepe amit láttam tőle. S teljes mértékben meg vagyok elégedve. Itt is imádtam a karaktert és a színészt is egy az egyben.
Jung Hae In - Ahn Min Seo: Talán ő állt a 4 srác közül a legtávolabb tőlem. Valószínűleg azért, mert nem sokat beszélt, inkább amolyan csendes, visszahúzódó típus, ezért nem is értettem azt a női jelmezt a végén. Bár ez nem azt jeleneti, hogy nem szerettem őt. Természetesen a három muskétás tagja volt, aki teljes odaadással és bedobással harcolt, és segített a barátainak. De ha belegondol az ember, akkor talán kellett is ez a karakter ebbe a bandába, hisz mindegyik más és más személyiség volt. Okéé, nem szapulom tovább a szót, jó volt és kész. Szerettem nagyon. A színész is aranyos, már találkoztam vele a Bride of the Century-ban, ahol a főhős tesóját alakította szőke hajjal. Ezért is nem ismertem meg legelőször. Úgy tudtam, hogy ismerős valahonnan, de nem tudtam hová tenni őt. Szóval ha más is járt így, akkor most már minden tiszta, hiszen ezen a két soriján kívül nincs más szereplése.

Seo Hyun Jin - Kang Bin: Nagyon bírtam a csajt. Azt hinné az ember, hogy ha koronahercegnő, akkor kis csendes szerény nőről van szó. Azonban ő keményen megmondta a véleményét, csetlett-botlott (szószerint), és mindig mindenhez volt szava, ugyanakkor érzékeny is volt, hiszen nem bírta elviselni azt a szorítást, amit a palota és falai jelentettek számára. Szurkoltam neki és Dal Hyang-nak nagyon, hisz tök édesek voltak. Amikor mondta, hogy elhagyja a palotát, már annyira nagyon örültem, hogy akkor végre összejönnek, de mégsem. Nade nem is baj, hiszen annyira édesek voltak a herceggel a sorozat vége felé, hogy egyszerűen nem tudtam nem őket szeretni. A színésznő is aranyos volt, jól hozta ezt a különc koronahercegnőt, aki nem hagyja, hogy a férje uralkodjon rajta, hanem igenis kiáll magáért. Eddigi legjobb koronahercegnő, akivel sorozat nézésem során találkoztam. Szóval hajrá! Jóvolt.
Sorozat természetesen nem maradhat gonosz nélkül, jelen esetben a Hyan 
Sung-ot megtestesítő Yoo In Young-ra szabták ezt a szerepet, amivel nem teljesen értettem egyet, de a vikin lévő kommokból kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Persze voltak gonosz húzásai, és nagyon tudtam rá haragudni, de egy ritka okos nővel volt dolgunk. Az, hogy szolgasorból felemelkedett ideáig, ahhoz hatalmas erő kell, hisz utálta, ha lenézik. Oké, persze mindennek megvan a határa, de akkor is lenyűgöző volt számomra, és nagyon haragudtam Dal Hyang-ra meg a muskétásokra, amiért olyan csúnyán kitoltak vele a 11. részben. Pofátlanság volt, és nem férfira vallott az egész dolog. Persze ott a végén már csak rossz húzásai voltak, így kicsit tényleg gonosznak tűnt, azonban tényleg ő volt az a karakter, akit totál rosszul könyveltek el, s talán ez volt az egyetlen és legnagyobb hiba az egész sorozatban.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10