Temperature of Love
Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 40 (egy rész fél óra)
Dátum: 2017
Csatorna: SBS
Ismertető: Főhősnőnk, Lee Hyun Soo nagy álma, hogy sikeres drámaíró legyen, azonban sehogy sem jön össze neki semmi. Egy nagyon jó barátnője, Ji Hong A (szintén drámaíró akar lenni) által találkozik a kedves és helyes Oh Jung Sun-nal, aki szakács, és akinek nagy álma, hogy egyszer egy francia éttermet nyit Koreában. Főhőseink tehát találkoznak egy maratonfutás alkalmával, és azonnal szerelem lobban fel kettejük között, azonban egyikük élete sincs épp sínen, hogy megengedhessék maguknak a szerelmet. Megjelenik még a jóképű, kedves és roppant magányos igazgató, Park Jung Woo is, aki kapva kap az alkalman, hogy segíthessen a főhősnek, és aki hamarosan nagyon jó barátja lesz főhősünknek.
Vélemény: Amit legelőször le kell szögeznünk, mielőtt bárki nekikezd, hogy ez a sorozat minden, csak nem vígjáték. Még az elején sincsenek olyan jelenetek, amik viccesek lennének, de még csak nem is próbálkoztak vele. Sokkal inkább mondanám melodrámának. Na de lássuk csak az elejétől. Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert az előzetes és a borítókép alapján egy nagyon aranyos, szép és kissé drámai, szép jelenetekkel teli sorozatnak ígérkezett.
Az első pár rész nagyon tetszett. Sőt, talán még a sorozat feléig is úgy voltam vele, hogy nem olyan sok. Azonban ez a 20 rész hihetetlenül sok volt ennek a történetnek. Az utolsó részek már csak saját magukat ismételték. A karakterek, akiket az elején szerettem, a végére teljesen antipatikussá váltak, és szörnyen idegesítettek, főleg emiatt a húzás miatt. Még 16 rész is borzasztóan sok lett volna, főleg úgy, hogy a keretet csal a főhőseink közötti romantika adja.
Az elején még aranyos volt, ahogyan kicsit elrontják a dolgokat egymással, de aztán megbánják és keresik szerelmüket. Az még úgy oké volt. De a végén az a hiszti amit a főhősnő lecsapott hát az hihetetlen volt. Az a baj, hogy még csak azt sem tudtam eldönteni miért hisztizik. Magának akarta a pasit, nem akarta, hogy senki más még csak rá se nézzen, de nem akart mellette lenni, mert folyton letorkolta és gyereknek nézte. Egyáltalán nem értettem, mi baja volt folyton.
Az ilyen nők miatt mondják azt a pasik, hogy nem lehet rajtunk kiigazodni. Én sem tudtam volna. A srácból is elegem lett már a végére, el kellett volna mennie és hagynia a főhősnőt, mikor az annyit hisztizik, nem még inkább közeledni hozzá. A sztori a sorozat felétől már szinte csak arról szól, hogy a két főhős melodrámákat megirigylő tehetséggel vágyakozik egymás iránt, de közben valahogy mégis elegük van a másikből, míg a második pali a földet is feltörli a főhősnő előtt.
Egyszerűen nem értettem. Szörnyen sajnáltam, hogy ez lett a sorozatból, mert az eleje tényleg nagyon aranyosnak indult, a zenék szépek voltak, a jelenetek szépre sikerültek. A ruhák és a kiegészítők is nagyon stílusosak voltak. Itt a probléma magával a sztorival és a szereplők karakterváltozásával volt a probléma. Tényleg nagyon szomorú vagyok miatta, mert a színészek is amúgy nagyon jók. Valamiért nem sikerült ezt a sztorit összehozni úgy ahogy kellett volna.
Volt még egy dolog, ami nagyon idegesített, azok pedig a reklámok voltak. Általában fel sem tűnik egy sorozatban, ha néhol becsempésznek 1-2 reklámot. De itt egymást követték, ráadásul nagyon feltűnőek is voltak. Első sorozat, ahol ez zavart, mert eddig tényleg soha sem figyeltem fel igazán erre sehol sem. Ez is sokat rontott az amúgy is elunalmasodott sorozat hangulatán. Sajnos már nem is igazán tudom mit hozhatnék fel a sorozat javára. Sajnálatos módon.
Összességében ahogy láthattátok, egy aranyosnak és cuki sorozatnak induló sztori volt ez, amit a végére szörnyen elnyúztak, a karaktereket elrontották, a részek önmagukat ismételték. Ajánlani senkinek sem tudném szívől ajánlani, mert egyszerűen tényleg nem tetszett. De nagyon szeretném, hogyha valaki szemezett a sorozattal, az mindenképp kezdje el, már csak azért is, hogy majd el tudja mondani, hogy neki esetleg nagyon tetszett, hisz tudjuk, hogy mindenki mást szeret.
Zene: A számok arik lettek, ezek maradtak meg telón: Bonggu 'It Has To Be You', Fromm 'Wonderful Moment' illetve SeungHee 'You Are'.
Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit a szokásos módon.
Seo Hyun Jin - Lee Hyun Soo: A történet elején egy aranyos, kedves, folyton mosolygó lánynak ismerhetjük őt meg, aki keményen küzd álmáért. Itt még nagyon kedveltem őt, mert tényleg egy lendülettel teli csaj volt, aki bár kicsit össze van zavarodva szerelmét illetően, de mind követünk el hibákat. Aztán ahogy haladt előre a sorozat, az az örökös mosoly leolvadt az arcáról, elkezdett sírni és hisztizni mindenért, amiért teljesen elegem lett belőle. Nem tudom miért kellett egy alapjáraton jó és aranyos főhősnőt ennyire elrontani. Főleg úgy, hogy olyan ritka az, amikor úgy igazán kedveljük a főhősnőket. Mindenesetre a végére már úgy gondoltam, nem érdemelte meg a pasi őt, mint egy tinilány, úgy hisztizett. Hyun Jin vicces egy nő, néha olyan nagyon szeretem a szerepit, néha pedig olyan nagyon elegem van belőlük. Olyan karaktere még nem volt eddig amit csak úgy hm, so-so kedveltem volna vagy csak úgy elment volna a szerepe. Vagy nagyon szerettem őt, vagy nagyon nem.
Yang Se Jong - Oh Jung Sun: Egy kedves és aranyos srác, aki nem nem beképzelt és nem tipikus rosszfiú, hanem épp ellenkezőleg, szerény és aranyos volt. Az elején őt is nagyon kedveltem, tényleg nagyon cuki volt, ahogyan rájött, hogy szerelmes, és ahogyan olyan nagyon új volt neki ez az érzés. Aztán a végére ő is annyira idegesítő lett, amiért annyira ragaszkodott a nőhöz. Persze, az előbb mondtam, hogy egy aranyos és hű karakterről volt szó, de az a végén sok volt. Mikor látta, hogy sokadszorra eljátssza vele a főhősnő ezt a se veled se nélküled dolgot, akkor meg kellett volna makacsolnia kicsit magát és azt mondania, hogy hát jó akkor fejezzük be. De persze ez nem történt meg. Amit sajnálok, mert szerintem jobb főhősnőt érdemelt volna. Se Jong-gal eddig nem sokat találkoztam, az idei másik szerepe is hamarosan megnézésre kerül, remélem ott azért jobb szerepe lesz, mint amilyen itt volt.
Kim Jae Wook - Park Jung Woo: Egy szörnyen rendes és magányos férfi, aki az általa szeretett emberekért mindent megtesz, és nem vár cserébe semmit. Nagyon, de nagyon sajnáltam őt, annyira szomorú volt, ahogyan folyton egyedül ebédelt, ahogyan egyedül ült és csak bámult a semmibe. Az elején annyira reméltem, hogy a főhősnő inkább vele marad (bár egyértelmű volt, hogy nem így lesz). Aztán a végére mikor a csaj elkezdett hisztizni, rájöttem, hogy ez a rendes pasi nem érdemli meg, hogy ilyen nőt kapjon maga mellé. Bár azért jó lett volna, ha neki is beszerveznek egy barátnőt a végére, akkor nem lett volna annyira szomorú az ő sztorija. Az egyetlen normális karakternek a sztorija. Nagyon örülök, hogy Jae Wook visszatért a képernyőre, remélem a jövőben sokat találkozhatunk majd vele, és hamarosan főszerepben is, mert már igazán kijárna neki és igazán megállná benne a helyét.
Történet: 6/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése