Sorozat: Oh Hae Young Again

Oh Hae Young Again ~ Another Miss Oh

Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 18
Dátum: 2016
Csatorna: tvN

Ismertető: Főhősnőnk, Oh Hae Young házasodni készül, azonban vőlegénye az esküvő előtt egy nappal dobta azzal az indokkal, hogy 'nem bírja nézni, ahogy eszik'. Ettől teljesen összetörik, és kicsit meg is bolondul. Főhősünk, Park Do Kyung hasonló traumát élt át pár évvel ezelőtt, amikor ugyanis szerelme, Oh Hae Young (egy másik nő) nem jelent meg az esküvőjükön. Emiatt elég durva és mogorva férfi lett belőle. Do Kyung azonban egy különös betegségben szenved, meglát előre dolgokat, amik a jövőben megtörténnek. A fenti Oh Hae Young (akit még akkor nem ismer) folyamatosan megjelenik ezekben a hallucinációkban, s nemsokkal később szomszédja lesz a lány. 

Vélemény: Ezt a sorozatot is hirtelen felindulásból kezdtem el megnézni, Eric annyira nem nagy kedvencem, de mivel már láttam vele sorozatot, ezért gondoltam megér egy próbát. Az első benyomásom a történetről elég jó volt, annak ellenére, hogy furcsálltam ezt a hallucináció dolgot, meg a főhősnő folyamatosan kiverte nálam a biztosítékot. A sztori aranyosan és érdekesen indít, szépen bemutatja a két főhős között fellépő románcot, és a múlt nagy sérelmeit is.

Ezek mellett pedig sok más karakter is színesíti a történetet. Tetszett, a több szálon futó szerelmi szál. A romantikus jelenetek kellőképpen azok voltak, bár a végéhez közeledve már túl nyálas volt, ötvenszer elmondták egymásnak ugyanazt a dolgot, nagyon elegem lett, alig vártam, hogy kicsit elterelődjön róluk a hangsúly. Szóval nem igazán tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem, amilyen aranyos volt az elején ez a dolog annyira idegtépő lett a végére.
A hallucinációkról is hasonlóképp vélekedem. Az elején izgis volt, ahogyan a srác meglát előre dolgokat, és ahogyan ezek ténylegesen be is következnek. Az is tetszett, ahogyan próbálta megváltoztatni a sorsot, a végére azonban ebből is akkora egy marhaságot csináltak, hogy az valami eszméletlen. Spoiler: most őszintén mi értelme volt az utolsó 10 percben balesetet szenvednie? Megható volt? Nem. A sztori végéhez elengedhetetlen volt? Nem. Egyszóval ezt is sikerült elrontani.

Én őszintén az utolsó 2 részt le is vágtam volna, hisz abban sikerült a lehető legtöbb bakit elkövetni. Úgy érzem mostanában szeretik tönkretenni a sorozatokat a pocsék befejezésekkel... vagy csak én vagyok ilyen peches, hogy folyamatosan ilyeneket fogok ki. Megijedni nem kell, annyira szörnyű nem volt, hisz a 18 részt becsületesen végignéztem, tényleg eszemben sem volt abbahagyni. Természetesen volt egy jó oldala is, ami miatt kitartottam olyan sok részen keresztül.
Mint mondtam, a mellékkarakterek és azok kis története nagyon érdekes és aranyos volt, sokkal jobban vártam az ő színre lépésüket mint a főhősökét. Emellett pedig mint már mondtam, a sorozat nagyon jól indít, annak ellenére, hogy a főhősnő szörnyű. Valahogy nézeti magát a sorozat, főleg, ha az ember egy kis könnyű romantikára vágyik (vígjátéknak viszont semmiképp sem nevezném, nem is értem, miért van ez a műfajok között, én egyszer sem nevettem rajta).

Összességében számomra közepes lett a történet, csalódni azért csalódtam benne, mert nagyon jól és érdekesen indít. Aki meg akarja nézni a sorozatot, az mindenképp tegye, hisz annyira rossz nem volt ez, aranyos és elgondolkodtató szerelmi szálakat sikerült belevarázsolni, voltak benne érdekes dolgok, a hallucináció pedig plusz pont. Azt azonban le kell nyelnünk, hogy a végére egy nyálas, összekuszált befejezést kapunk, aminek abszolút sem értelme, sem jelentősége sincs.

Zene: Végre mondhatok valami jót is, hisz a zenék nagyon szépre sikerültek. A sok szám közül nálam telefonon marad Lee Seok Hoon 'I'll Be There', Ben 'Like A Dream', Jung Seung Hwan 'If It Is You', Seo Hyun Jin és Yoo Seung Woo 'What Is Love', Roy Kim 'Maybe I...' és Kim Ez 'Scattered' című dala is. Szerintem szép kis listát sikerült összeállítani, legalább erre semmi rosszat sem tudok mondani, mert nagyon szépek.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön, külön.
Eric - Park Do Kyung: Mivel élete nagy szerelme elhagyta ezért érthető, hogy a hatalmas trauma miatt folyamatosan rosszkedvű és mogorva. Park Do Kyung karaktere alapvetően nem volt rossz, nekem mégsem igazán nyerte el a tetszésem. Egyrészt már kicsit kezdek tele lenni a sablonos férfi karakterekkel, akik beképzeltek, mogorvák a múltbéli nagy szerelmük miatt, ezt pedig a főhősnőn verik le. Másrészt volt pár lépése, amit nem igazán tudtam megérteni. Nem is igazán értettem azt sem, hogy miért nem akar összejönni a főhősnővel, hallucinációk ide vagy oda, ennyire megsérteni őt nekem nagyon nem tetszett. A legnagyobb bukta azonban egyértelműen az volt, hogy hogy lehetett szerelmes egy ilyen nőbe? Már itt fura szemmel néztem rá, hisz a lány egyáltalán nem volt sem aranyos sem szerethető. Eric a szerepét jól hozta, talán ő az, aki miatt elviselhető lett a karakter, más színész nem tudom, hogy alakított volna.

Seo Hyun Jin - Oh Hae Young: Vőlegénye az esküvő előtti napot dobta őt, így érthető, hogy összetört szegény. Tetszett, amiért nem szégyenkezett, hanem felemelt fejjel vonult be, még ha kellemetlen is volt. Azt azonban, hogy hogy lett ilyen gyorsan szerelmes (amikor akkora nagy traumát átélt) akkor sem fogom érteni, ha a fejem verem a falba. Folyamatosan olyan helyzetekbe keverte magát, ahol én személy szerint elsültem volna szégyenemben. Irigy volt, és nem egyszer kívánt másoknak rosszat, ami miatt én nagyon megutáltam őt. Mind emellett túlbuzgó és eszméletlen hisztis volt, komolyan néha már legszívesebben kivágtam volna őt. A monológjaitól a falat kapartam, attól pedig még inkább, hogy a legvégén ezerszer felhozta a köztük lévő szerelmi témát. Nem hittem volna, hogy lesz egy karakter, aki lepipálja Park Shin Hye Heirs-es alakítását nálam, de láss csodát, megtörtént. Először örültem a színésznőnek, de sokszor elgondolkodtam, hogy lehet jobban jártunk volna egy másikkal.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 3/10