Mr. Sunshine
Műfaj: történelmi, dráma, romantikus
Részek száma: 24
Dátum: 2018
Csatorna: tvN
Ismertető: 1871-ben járunk, s történetünk főszereplője, egy kisfiú, akinek rabszolgák voltak a szülei. Miután meghalnak a szülei Amerikába szökik egy nagykövettel, ahol katona lesz belőle. Sok év múlva visszatér szülőföldjére, mint amerikai katona. A történet főleg erről a férfiről szól, aki gyűlöli és megveti az országot. Főhősnőnk ezzel szemben egy nemes család leánya, szüleit azonban megölték, mivel forradalmárok voltak. A lány maga is érzi, hogy nem az a sorsa, hogy férjhez menjen és otthon varrjon. Ezért ráveszi nagyapját, hogy engedje meg neki, hogy kiképezhesse magát. Így egy mester segítségével lövészetet tanul, hogy tehessen valamit az ország sorsáért.
Vélemény: Bevallom nektek, már nagyon régen befejeztem a sorozatot (már akkor amikor kijött az utolsó részt), de nem tudtam hogyan írjam meg ezt az ismertetőt, mert nagyon kettős érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Nagyon, nagyon nehéz lesz megfogalmaznom, de igyekezni fogok. Az első rész megnézése után totálisan el voltam ájulva. Sokkal inkább egy amerikai sorozatra hasonlít, mint egy koreaira, ami nem baj, mert valahogy a két stílus együtt nagyon, de nagyon jól mutatott.
Az angol szinkronhangok (főleg az elején az a pali aki mesél) mygod annyira brutál hidegkirázósak voltak, imádtam, hogy angol-francia-japán nyelvet is hallottunk nem egyszer a sorozatban a koreai mellett. És akkor először elmondom nektek azt, ami nagyon tetszett a sorozatban. Ami nagyon nagyon, de nagyon tetszett. A fent említett dolog mellett imádtam a jeleneteket. A Moon Lovershez hasonlóan tele volt hidegkirázós és egyszerűen hihetetlen szép jelenetekkel, amikkel nem győztem/tudtam betelni.
És ezek alá olyan gyönyörű zenéket tettek, hogy az valami hihetetlen. Emberek komolyan mondom, az egész sorozat olyan volt mintha ilyen gyönyörű mv-ket tettek volna össze, lenyűgözőek voltak a jelenetek. A jelenetek és a zene mellett imádtam a ruhákat, a tárgyakat, az egész helyet ahogy megteremtették. Csodaszép volt, utoljára tényleg a Moon Lovers volt az a sorozat, amiben ezek a dolgok ennyire nagyon tetszettek. Brutálisan szépek voltak, egyszerűen csodálatos, nem jutottam szóhoz.
A három férfi karakterét is nagyon megszerettem ahogy haladtunk előre a sorozatban. Az elején utálják egymást, de annyira érezni lehetett, hogy ezek jó nagy cimborák lesznek a 24 rész alatt ahogy haladunk előre. Azokat a jeleneteket imádtam a legjobban amikor ők hárman voltak, mert mindig beszólogattak egymásnak, de olyan arik voltak együtt, hogy nem lehetett kibírni vigyorgás nélkül. Teljesen különböztek egymástól, de valahogy mégis barátok lettek a történetben.
Szóval igen, lenyűgözött a sorozat egésze, ahogyan a jelenetek megvoltak csinálva, ahogyan a szebbnél szebb zenéket ismét hallhattuk felcsendülni, ahogyan kirázott minket az összes jelenet, ahogyan gyönyörűek voltak a ruhák, a kiegészítők. Ahogyan imádtam a három férfit külön-külön is, és együtt is. De akkor felmerül a kérdés, hogy mi volt az, ami nem tetszett a sorozatban, mikor ennyire áradozom róla. Nem fogom sokat ragozni. A történet kicsit unalmas volt annak ellenére, hogy imádom a háborús történeteket és az ilyen stílusú filmeket / sorozatokat.
Nem volt benne keret, amit kicsit hiányoltam. Én az első pár rész után úgy éreztem, hogy ez a sori olyan lesz, mint a Moon Lovers, hogy annyira fogom imádni. De sajnos történetileg, főhősnőileg meg pláne nem fogott meg. A szereplőkről és a romantikáról még lentebb fogok beszélni részletesebben, de összességében tényleg annyit, hogy a történet valahogy nem tudott megfogni. Bár érdekelt, annyira nem izgultam a részek alatt. Ettől függetlenül én abszolút azt mondom, hogy ezt a sorozatot kötelező látni, márpedig a fent felsorolt okok miatt, mert gyönyörűen volt megcsinálva, csupán a történet (és a főhősnő!!!!!) nem annyira megnyerő.
Zene: Huhu, szerintem ennyi gyönyörű zene utoljára a Moon Loversben és a Goblinban volt. Ezek a zenék olyanok, amik nem csak hogy szépek és elhallgatja őket az ember, hanem egyszerűen csodaszépek! Ime a számok: NU'EST W 'And I', Shin Seung Hun 'As Fireworks' Ha Hyun Sang 'Becoming The Wind', Yuna Kim 'Days Without Tears', Melomance 'Good Day', Hwang Chi Yeul 'How Can I Forget You', Savina & Drones 'My Home', Sejeong 'Paramour', Elaine 'Sad March', Baek Ji Young 'See You Again', O3ohn 'Shine Your Star', Lee Su Hyun 'Sori', Park Won 'Stranger' és végezetül az én hatalmas kedvenc énekesem száma, Park Hyo Shin 'The Day'.
Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Byung Hun - Eugene Choi: Egy olyan férfi, akit elhagyott a saját országa, így teljesen elutasítja a helyet, holott a lelke legmélyén érzi, hogy ez az otthona. Az elején nem annyira örültem a színésznek, mert eléggé idősnek tartottam a főhősnőhöz, de úgy voltam vele, hogy a sori folyamán tuti megkedvelem őt. Hát, ez így is történt. Olyan ari volt, hogy az valami hihetetlen. És te jó ég, hányszor vágott olyan fejet, hogy muszáj volt visszatekernem mert nem bírtam a nevetéssemmel. Tényleg nagyon aranyos pasi volt, aki emellett brutál férfias is, szerintem egy főhősnő sem lett volna, aki ne zúgott volna bele azonnal. Kedves volt, tisztességes, megbízható, férfias, de volt egy kisfiús, gyerekes oldala is, ami nagyon imádnivaló volt. Őszintén elmondom, nagyon sajnálom, hogy a főhősnő csapnivaló volt, mert különben imádtam volna a köztük lévő romantikát. A pasi részéről mindenképp oda voltam érte, brutál aranyos volt.
Kim Tae Ri - Go Ae Shin: A legnagyobb bajom ezzel a csajjal a beképzeltsége volt. Annyira azt hitte, hogy ő mindent tud, ő mindenki felett áll, ő mindenben a legjobb, hogy néha megpöcköltem volna az arcát, hogy kicsit kapjon már észhez. A másik dolog ami nem tetszett, hogy nemeskisasszony létére nagyon férfias akart lenni. Félre ne értsetek! Nagyon tetszett az, amit csinált, de kicsit elvetemültnek tartottam, és nem volt benne semmi nőies. Hee Na karaktere is erős volt és harcolt, de benne megmaradt az a nőies báj ami szerintem elengedhetetlen volt egy ilyen karakterhez. Ahh tényleg nagyon nem bírtam ezt a főhősnőt és totál ki voltam akadva, hogy mind a három srác oda volt érte, mikor ott volt Hee Na, aki mindenféle szempontból szeretnivalóbb volt, mint ez a lány. Nem tudom emberek, ha kicsit másabb lett volna a főhősnő (vagy Hee Na lett volna az) szerintem sokkal jobban megszeretem a történetet is. Ez a főhősnő...
Yoo Yeon Seok - Goo Dong Mae: Mindig is tudtam Yeon Seok-ról, hogy egy eszméletlen dögös pasi, na de ez után a karakter után totál kész vagyok. Szóval, nagyon, nagyon, de nagyon tetszett az az érzés a pasi részéről, ami már már hasonlított a megszállottsághoz. Utálta a csajt, de ugyanakkor azt kívánta, bárcsak az övé lehetne. Ahhhh de megnéznék egy ilyen sorozatot, ahol ez a karakter a főhős, és egy másik főhősnő az említett csaj. Imádnám, de tényleg. A kettejük közötti jelenetek brutálak voltak, csak úgy vibrált a levegő folyton közöttük. Azonban ahogy haladtunk előre a sorozatban és ahogyan lett egyre jobban elegem a főhősnőből úgy reménykedtem abban, hogy közte ls Hee Na között lesz valami, mert annyira, de annyira szépek voltak együtt. Yeon Seok ezen karaktere szerintem a legjobb, legmenőbb és legdögösebb volt amit valaha láttam. Imádtam, legjobb, egyszerűen a legjobb.
Kim Min Jung - Hee Na: Főhősnőnkhöz hasonlóan egy nagyon kemény csajszi, aki jól bánik a fegyverrel és ha kell, használja is, de megvolt benne az a nőiesség, ami elengedhetetlen volt. És nem volt beképzelt. Mamám, mennyivel jobb lett volna, ha ő a főhősnő. Dong Mae iránti szerelme engem nagyon megrendített, de főleg azért, mert ahogy az elején megismertük a karaktert, nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen szereti őt. Megjegyzésként azt hadd mondjam el, hogy amikor a színésznővel főhősnőként találkoztam a Man To Man-ben, én nagyon nem bírtam őt, se a kinézetét, kifejezetten egy csúnya színésznőnek tartottam, dehát ilyen ruhával, ilyen hajjal és sminkkel egyszerűen olyan szép volt, hogy az valami hihetetlen, meg kellett néznem, hogy tényleg ugyanaz a színésznő-e, mert nem hittem a szememnek. Idén a legszebb szereplő volt az összes sorozatban, amit láttam, az száz százalék.
Byun Yo Han - Kim Hee Sung: A sok komoly karakter mellé elengedhetetlen volt egy örök bolondozó, nőcsábász pasi is, akit ezúttal Byun Yo Han testesített meg. Tudjátok, hogy én abszolút a férfias pasik híve vagyok. De volt egy jelenet, amikor a pasi még az elején mondta, hogy őt nem érdekli a háború, ő csak szeretne boldog lenni és jól élni a szerelmével, a főhősnő meg ezen totál kiakadt, hogy milyen férfi az aki a kezében virágot tart kard helyett. Szerintem itt utáltam meg a legjobban a főhősnőt. Igen, nekem is jobban tetszett a két másik pasi harcias természete, de Hee Sung-nak teljesen igaza volt azzal kapcsolatban, hogy felesleges harcolniuk, hisz ők csak bábunak számítanak, semmi másnak. Becsületes volt, hűséges és szó nélkül segített barátainak. Szóval én csöppet sem értettem a főhősnőt, szerintem ez a pasi is egyszerűen imádnivaló volt úgy, ahogy volt, én semmit sem változtattam volna rajta.
Vélemény: Bevallom nektek, már nagyon régen befejeztem a sorozatot (már akkor amikor kijött az utolsó részt), de nem tudtam hogyan írjam meg ezt az ismertetőt, mert nagyon kettős érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Nagyon, nagyon nehéz lesz megfogalmaznom, de igyekezni fogok. Az első rész megnézése után totálisan el voltam ájulva. Sokkal inkább egy amerikai sorozatra hasonlít, mint egy koreaira, ami nem baj, mert valahogy a két stílus együtt nagyon, de nagyon jól mutatott.És ezek alá olyan gyönyörű zenéket tettek, hogy az valami hihetetlen. Emberek komolyan mondom, az egész sorozat olyan volt mintha ilyen gyönyörű mv-ket tettek volna össze, lenyűgözőek voltak a jelenetek. A jelenetek és a zene mellett imádtam a ruhákat, a tárgyakat, az egész helyet ahogy megteremtették. Csodaszép volt, utoljára tényleg a Moon Lovers volt az a sorozat, amiben ezek a dolgok ennyire nagyon tetszettek. Brutálisan szépek voltak, egyszerűen csodálatos, nem jutottam szóhoz.Szóval igen, lenyűgözött a sorozat egésze, ahogyan a jelenetek megvoltak csinálva, ahogyan a szebbnél szebb zenéket ismét hallhattuk felcsendülni, ahogyan kirázott minket az összes jelenet, ahogyan gyönyörűek voltak a ruhák, a kiegészítők. Ahogyan imádtam a három férfit külön-külön is, és együtt is. De akkor felmerül a kérdés, hogy mi volt az, ami nem tetszett a sorozatban, mikor ennyire áradozom róla. Nem fogom sokat ragozni. A történet kicsit unalmas volt annak ellenére, hogy imádom a háborús történeteket és az ilyen stílusú filmeket / sorozatokat.Zene: Huhu, szerintem ennyi gyönyörű zene utoljára a Moon Loversben és a Goblinban volt. Ezek a zenék olyanok, amik nem csak hogy szépek és elhallgatja őket az ember, hanem egyszerűen csodaszépek! Ime a számok: NU'EST W 'And I', Shin Seung Hun 'As Fireworks' Ha Hyun Sang 'Becoming The Wind', Yuna Kim 'Days Without Tears', Melomance 'Good Day', Hwang Chi Yeul 'How Can I Forget You', Savina & Drones 'My Home', Sejeong 'Paramour', Elaine 'Sad March', Baek Ji Young 'See You Again', O3ohn 'Shine Your Star', Lee Su Hyun 'Sori', Park Won 'Stranger' és végezetül az én hatalmas kedvenc énekesem száma, Park Hyo Shin 'The Day'.
Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Byung Hun - Eugene Choi: Egy olyan férfi, akit elhagyott a saját országa, így teljesen elutasítja a helyet, holott a lelke legmélyén érzi, hogy ez az otthona. Az elején nem annyira örültem a színésznek, mert eléggé idősnek tartottam a főhősnőhöz, de úgy voltam vele, hogy a sori folyamán tuti megkedvelem őt. Hát, ez így is történt. Olyan ari volt, hogy az valami hihetetlen. És te jó ég, hányszor vágott olyan fejet, hogy muszáj volt visszatekernem mert nem bírtam a nevetéssemmel. Tényleg nagyon aranyos pasi volt, aki emellett brutál férfias is, szerintem egy főhősnő sem lett volna, aki ne zúgott volna bele azonnal. Kedves volt, tisztességes, megbízható, férfias, de volt egy kisfiús, gyerekes oldala is, ami nagyon imádnivaló volt. Őszintén elmondom, nagyon sajnálom, hogy a főhősnő csapnivaló volt, mert különben imádtam volna a köztük lévő romantikát. A pasi részéről mindenképp oda voltam érte, brutál aranyos volt.
Yoo Yeon Seok - Goo Dong Mae: Mindig is tudtam Yeon Seok-ról, hogy egy eszméletlen dögös pasi, na de ez után a karakter után totál kész vagyok. Szóval, nagyon, nagyon, de nagyon tetszett az az érzés a pasi részéről, ami már már hasonlított a megszállottsághoz. Utálta a csajt, de ugyanakkor azt kívánta, bárcsak az övé lehetne. Ahhhh de megnéznék egy ilyen sorozatot, ahol ez a karakter a főhős, és egy másik főhősnő az említett csaj. Imádnám, de tényleg. A kettejük közötti jelenetek brutálak voltak, csak úgy vibrált a levegő folyton közöttük. Azonban ahogy haladtunk előre a sorozatban és ahogyan lett egyre jobban elegem a főhősnőből úgy reménykedtem abban, hogy közte ls Hee Na között lesz valami, mert annyira, de annyira szépek voltak együtt. Yeon Seok ezen karaktere szerintem a legjobb, legmenőbb és legdögösebb volt amit valaha láttam. Imádtam, legjobb, egyszerűen a legjobb.
Byun Yo Han - Kim Hee Sung: A sok komoly karakter mellé elengedhetetlen volt egy örök bolondozó, nőcsábász pasi is, akit ezúttal Byun Yo Han testesített meg. Tudjátok, hogy én abszolút a férfias pasik híve vagyok. De volt egy jelenet, amikor a pasi még az elején mondta, hogy őt nem érdekli a háború, ő csak szeretne boldog lenni és jól élni a szerelmével, a főhősnő meg ezen totál kiakadt, hogy milyen férfi az aki a kezében virágot tart kard helyett. Szerintem itt utáltam meg a legjobban a főhősnőt. Igen, nekem is jobban tetszett a két másik pasi harcias természete, de Hee Sung-nak teljesen igaza volt azzal kapcsolatban, hogy felesleges harcolniuk, hisz ők csak bábunak számítanak, semmi másnak. Becsületes volt, hűséges és szó nélkül segített barátainak. Szóval én csöppet sem értettem a főhősnőt, szerintem ez a pasi is egyszerűen imádnivaló volt úgy, ahogy volt, én semmit sem változtattam volna rajta.
"És mi van velem?
A tény, hogy én is vártalak, semmit sem jelent neked?"
Történet: 8/10
Zene: 10*/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10
