Sorozat: 49 Days

49 Days

Műfaj: fantasztikus, romantikus, dráma
Részek száma: 20
Dátum: 2011
Csatorna: SBS

Ismertető: A naiv, de ugyanakkor angyalian kedves lány, Shin Ji Hyun élete meseszerűen tökéletes: gazdag családból való, imádja szüleit, barátait, és éppen házasságra készül élete szerelmével, Kang Min Ho-val. Történetünk másik főhősnője Song Lee Kyung, aki teljesen egyedül van ebben a nagyvilágban, elvesztette hitét mindenben és mindenkiben. Egy nap úgy dönt, véget vet szánalmas életének, méghozzá úgy, hogy az ország úton egy kamion elé ugrik. A helyzet azonban úgy hozza, hogy nem esik baja, ugyanakkor több kocsi egymásba rohan, köztük Shin Ji Hyun kocsija is. A lány az út kellős közepén ébred, meglepődve és megkönnyebbülve tapasztalja, hogy semmi baja sincs. Azonban pár perc múlva meglátja holttestét a kocsiban - ő maga szellem lett. Nemsokára megjelenik egy Időzítő, aki elmondja, hogy még nem kellett volna meghalnia, így a sors fintora szerint beköltözhet az öngyilkosságra készült Song Lee Kyung testébe. 49 napja van arra, hogy 3 igaz könnycseppet összegyűjtsön (de ez nem származhat családtól), és akkor visszatérhet az élők sorába. A naiv és kedves lány először azt hiszi mi sem egyszerűbb, azonban ahogy telnek a napok akaratlanul kirántódik az ő kis mesevilágából: rájön, hogy az élete tele volt álszentséggel és hazugságokkal.

Vélemény: Még amikor nem néztem ilyen komolyan és rendszerezetten sorozatokat volt egy időszak, amikor mindent abbahagytam, ez is áldozatul esett anno, pár évvel ezelőtt. A sztori tetszett, de pont nem ilyen komoly, drámai sorozathoz volt kedvem. Azonban eldöntöttem, hogy mindenképp újra fogom nézni. Most végre elérkeztem erre a pontra. Na de elég is a bevezetésből, lássuk csak a történetet. Őszintén meglepődve tapasztaltam, hogy sok jelenet nagyon megmaradt az emlékezetemben.

Annak ellenére, hogy újrakezdtem, sok jelenet volt, amire egy az egyben emlékeztem. Őszintén nagyon nem szeretném elemezni a sorozatot. Egy érdekes, elgondolkodtató történet volt, amit egyszer mindenképp megéri megnézni. Különösen tetszett a két lány közötti különbség, a maguk kis szerelmi története. Csodálatosan ábrázolták nekünk, ahogyan a mesevilágban élő lány rájön, mennyi hazugság volt végig körülötte, milyen álszent és hazug világban élt mindeddig. Tökéletesen éles volt a kontraszt.
Nagyon tetszett, ahogyan már a végére nem érdekelték a könnyek, sokkal jobban foglalkoztatta az, hogy mindent rendbe tegyen szerettei életében. Annak ellenére, hogy rájött milyen hazug volt az élete, nem vesztette el hitét és kedvességét, ugyanúgy mosolyogva búcsúzott mindenkitől. Szerintem lenyűgöző karakter volt, engem nagyon megfogott. A másik dolog, ami nagyon szép volt, az Han Kang olyan régóta és féltve őrzött szerelme. Nagyon megindító és szívszaggató volt végignézni.

Hihetetlen volt, hogy képes volt felismerni a lányt, és ismét beleszeretni. Ilyen az igaz szerelem, komolyan mondom, csodálatos volt. A vége, hát igen, elég igazságtalanságnak tűnt, de ugyanakkor csodaszép és elgondolkodtató is volt. Én személy szerint rengeteget sírtam rajta. Egy tökéletesen drámai és csodálatos befejezést kreáltak ehhez az egész történethez. Lényeg a lényeg: én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, főleg, ha ilyen hangulatban van, mert szerintem a sorozat ott van a legjobbak között.

Zene: A sorozathoz született számok közül nekem 2 nyerte el a tetszésemet: Tim 'Can't it be me?' és Oh Hyun Ran 'Feneste Che Luciv' című csodaszép száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.

Nam Gyu Ri / Lee Yo Won - Shin Ji Hyun / Song Lee Kyung: Ji Hyun egy angyali természetű lány, akinek életében minden tökéletes, de persze csak látszólag. Ahogy fent is mondtam, nagyon szerettem a karakterét, mert tényleg egy hihetetlen rendes lányról volt szó, aki a sok kegyetlenség és igazságtalanság után se felejtette el, mik a fontosak az életben. Nam Gyu Ri babaarca tökéletes volt erre a szerepre, egyenesen rászabták. Nagyon ügyesen hozta a karakterét, én nagyon megkedveltem. Lee Kyung ezzel szemben egy teljes depresszióban élő lány, akiért majd megszakad az ember szíve. Örülök, hogy a végére engedett ebből a mélabús életből, Lee Yo Won is nagyon ügyes volt, szépen hozta mind a két karaktert. Mind a két színésznő kitett szerintem magáért.

Jo Hyun Jae - Han Kang: Gimis kora óta ismeri Ji Hyun-t, s már akkor is nagyon szerelmes volt belé, ezt azonban elég sajátos módon mutatta ki. Az évek alatt sem csillapodott szerelme, de csendben figyelte, ahogyan a lány más menyasszonya lesz. Ahogy fent is említettem, Han Kang karaktere csodálatos volt, tényleg lenyűgözve néztem, ahogyan ismét, újra beleszeretett a lányba úgy, hogy fogalma sem volt róla, hogy ő lenne. Ez olyan szépen megmutatta, hogy igazán szerette őt, nem csak a kinézetét, hanem tényleg azt, ami benne van. Nagyon örültem, hogy a lány is rájött a végére mennyire szerette őt, és ő maga is szerelme esett. Olyan szép volt, tényleg teljesen meghatódtam, számomra ez a szerelmi sztori volt a legszebb az egész sorozatból (ugye még volt egy jó pár). A színészt nagyon nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy nem annyira helyes, hihetetlen édes fejeket tudott vágni. Várom a jövőbeli találkozásokat vele.
Bae Soo Bin - Kang Min Ho: Ji Hyun jegyese, aki ugye nem egészen az, akinek mutatja magát. Természetes, hogy az elején mindenki utálta őt, egyértelmű volt. Azonban a koreaiak nem hazudtolják meg magukat - persze, hogy egy olyan ok miatt tett mindent, amit nem lehet megkérdőjelezni, még ha nem is tartjuk helyesnek. Őszintén én a színészt nem szeretem, pedig már azóta láttam pár sorozatban, de valamiért nem tudja megkedveltetni magát velem, pedig én kifejezetten imádom, amikor egy színész a gonoszt is el tudja profin játszani. Remélem a jövőben ez változni fog. Pár szót ejtve In Jung-ról is, hát őszintén őt is nagyon tudtam utálni a sorozat elején, elég gerinctelen egy lány volt kezdetben, de aztán nála is szépen megmagyarázták a dolgokat, no meg a végén helyrejött az esze, ami nálam tényleg mindig csak csak plusz pontot tud jelenteni.

Jung Il Woo - Az Időzítő: Fiatalon halt meg, így feladata, hogy 5 éven keresztül kísérje el a halott lelkeket a 'liftbe'. Azonban az ő élete is fenekestül felfordul, amikor belebonyolódik ebbe az egész kapcsolathálózatba. Jung Il Woo ismét és ismét hozta a megszokott nagymenő, kicsit beképzelt arcot, ami ismét tökéletesen állt neki. Vicces, mert Il Woo nekem nagy kedvencem annak ellenére, hogy minden egyes szerepe ugyanaz. Anno itt láttam először, és pont ezt nem fejeztem be - hát ilyet. Végre ezt is elpakolhatom a tarsolyomban. És ismét a bejegyzésem végére értem, így szeretném még egyszer ajánlani mindenkinek, mert tényleg egy nagyon érdekes, szomorú és elgondolkodtató sorozatról van szó remek színészekkel és remek karakterekkel. Ha ilyen kedvedben vagy, szerintem semmiképp se hagyd ki, mert megéri egyszer megnézni.

"Bár az emberek tudják hogy meg fognak halni, 

mégis úgy élnek mintha ez nem így lenne. 

Hála neked, én úgy élem az életem mintha csak 49 napom lenne hátra."

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Film: Re-encounter

Re-encounter

Műfaj: dráma

Játékidő: 108 perc

Premier: 2011. február 17.

Ismertető: Hye Hwa egy csendes nő, asszisztensként dolgozik egy állatorvos mellett. Sok időt szentel az elhagyott, kóbor állatok (főleg kutyák) etetésére és gondozására, sokukat haza is viszi. Egyik nap, miközben épp egy kutyát akar megmenteni, egy férfi, Han Soo jelenik meg előtte. A nő mérges, feldúlt és utálja a férfit, hisz 5 évvel ezelőtt együtt voltak, a lány azonban 18 évesen terhes lett, de a fiú hirtelen eltűnt az életéből, Kanadába ment. Miután gyermeke megszületett anyja azt mondja neki, hogy a kisbabája meghalt szívelégtelenségben a kórházban. Han Soo azonban most, 5 évvel később megjelenik egy örökbefogadási papírral, és azt állítja, a gyermekük nem halt meg, hanem adoptálták a szüleik.

Vélemény: Őszintén fogalmam sem volt, hogy miről szól a film mielőtt belekezdtem, hisz sem ismertetőt, sem előzetest nem néztem. Még egy fél éve letöltöttem Yoo Yeon Seok szinte összes filmjét, ezért volt ez is a gépemen. Őszintén én el voltam ragadtatva. Egy csendes, mélabús, párbeszédeket nélkülöző film volt telis tele érzelmekkel és fájdalmakkal. Nem számít mennyire próbálunk menekülni, a múlt mindenképp visszaköszön ránk - sugallta és bizonyította be a film. Két főhősünk a múltban ragadt, bár nagyon fiatalok, mégis rengeteg mindent átéltek már.

Borzasztóan szomorú volt látni, ahogyan hisznek (főleg a fiú) abban, hogy a kisbaba akkor nem halt meg. Ahogyan 5 év után is annyira szeretik soha sem látott gyereküket, és ahogyan mindent megtesznek, hogy újra láthassák kislányukat. Tényleg el voltam ragadtatva, eszméletlen jó volt ez a film. A két színész előtt emelem kalapom, olyan tehetségről árulkodik ez a szerepük, amit sokan megirigyelhetnek. A múlt és a jelen sérelmei és fájdalmai mellett szépen felhozzák a kutyák iránti szeretetet is - egy apró segítség annak a kutyának talán a mindene lehet.

A film legfőképp csak a kutyákra és a két főhősre koncentrál, nem tudjuk, hogy mi is történt pontosan, azt sem derül ki, hogy a srác miért sántít (én nagyon kíváncsi voltam). Az utolsó percek számomra mindent vittek, az az egyetlen apró jelenet melegséggel, de ugyanakkor fájdalommal töltött el, s bár nem folytatták, egyértelmű, hogy végre egy kis boldogságot csempésztek két főhősünk életébe. Összességében szerintem egy remek, elgondolkodtató és nagyon, nagyon megható film volt, én bátran tudom ajánlani, mert tipikusan olyan film, amit egyszer mindenképp látni kell.

Történet: 9/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: White Christmas

White Christmas

Műfaj: misztikus, thriller, pszichológiai
Részek száma: 8
Dátum: 2011
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet központja a SooSin középiskola, ami egy elit iskola a hegyes között eldugva. Nagyon kevesen tanulhatnak is, akik pedig kiérdemelték, hogy ide járhassanak, évi 8 nap szünetet kapnak, amikor elmehetnek az épületből, azt is karácsonykor. Az iskola kiürül, egyedül 7 furcsa, nehézkes személyiségű diák marad ott, egy titokzatos, megrázó és fenyegető levél miatt. Ha még így sem lenne elég feszült a hangulat, egy balesetet szenvedett pszichológust engednek be maguk közé, aki elkezdi próbára tenni őket, és traumáikat. A hóesés miatt a telefonok nem működnek, a menekülés lehetetlen, így választ kell találniuk egyetlen egy kérdésre: A szörnyetegek születnek, vagy azzá lesznek?

Vélemény: Már régóta tervezgettem megnézi a sorozatot, a sok jó színész miatt, azonban csak most (így a nyár közepén) jutottam el oda, hogy meg is nézzem. Ez esetben sem olvastam sokat róla, így kíváncsian vártam, hogy milyen történetet fogok látni. Hogy őszinte legyek az eleje picit furcsa volt. Nem igazán értettem mire akar kimenni az egész, féltem, hogy csak a levélről fog szólni az egész. Aztán nagy nehezen, de végül folytattam. 

Egyre érdekesebbnek tűnt. Amit el kell mondanom, hogy nagyon nyomott hangulata volt az egész sorozatnak. Alapjáraton az, hogy egy iskolába voltak bezárva, megszakítva a külvilágtól. Akkor ott voltak a karakterek, akik biza nem hétköznapiak voltak, s végül még a levél is, ami ugyancsak még nyomottabbá tette az egészet. És akkor még ráadásként ott volt a karakterek közötti állandó feszültség is, főleg, hogy egyesek utálták egymást.
Ahogy haladunk előre a sztoriban, tényleg az lesz a középpontban, hogy elgondolkodjunk azon, amit a pszichológus kérdezett. A szörnyetegek születnek, vagy azzá válnak? Én borzasztóan szeretem a pszichológiai dolgokat, főleg, amikor ilyen kérdések jönnek fel témaként. Nagyon érdekes volt, ahogyan mindegyik karakter lelkébe ásott egy kicsit, és megpróbálta előhívogatni belőlük a 'szörnyeteget'. A nyomottság mellé ez a sztori tökéletes volt.

A levél tartalma is borzasztó érdekes volt, nagyon tetszett, ahogyan a versecske sorai leírást adtak a bent lévőkről. A sorozat legvége nagyon durva volt, oké számítani lehetett rá, de a doki utolsó sora engem totál kikészített és nagyon durván elgondolkodtatott. Tény, hogy igaza volt, de azért a helyzetet tekintve meg lehetett érteni. Vagy én nem tudom már azt sem, hogy foglaljam össze a gondolataimat. Annyit tudok mondani, hogy nagyon érdekes és elgondolkodtató volt.
Voltak benne furcsa jelenetek, a karaktere is furcsaságuk miatt nem igazán 'nőnek' a szívünkhöz, nagyon nyomott és kicsit elvont volt az egész. Én mégis úgy gondolom, hogy ezt egyszer mindenkinek látnia kell, minimum egyszer (lehetőleg akkor, ha épp ilyen gondolkodó hangulatunkban vagyunk), mert borzasztó érdekes és elgondolkodtató kérdéseket vet fel a sorozat. A sok ismerős és szeretett arc pedig ráadás.

Zene: Számok nem igazán készültek a sorozathoz, a soundtrack viszont nagyon a helyén volt, főleg az a kicsit templomos beütésű. Nagyon illett a nyomottsághoz.

Szereplők: Hűha, ez hosszú lesz... no lássuk főhőseinket sorjában.

Kim Sang Kyung - Kim Yo Han: Ő lenne a pszichológusunk, aki felveti a nagy kérdést. Ettől a pasitól engem a hideg rázott, főleg amiatt, hogy mindig olyan halál nyugodtan állt mindenhez. Írtó érdekes és egyben félelmetes volt, ahogy 'kóstolgatta' a srácokat, ahogyan egytől egyig a lelkükbe hatolt, és az is, ahogyan egymás ellen ugrasztotta őket. A hülye játékaitól én is borzasztóan féltem. Bár tudjuk, hogy mi volt ő, mégis szerintem nagyon érdekes, ahogyan egyáltalán eszébe jutott ez a kérdés, és ahogyan próbálta erre megtalálni a választ. Nem egy eszement hülye volt, hanem igazán érdekelte is, hogy miért van ez. A színésszel én először találkoztam, és hát hűha. Sikerült neki, hogy kirázzon a hideg, ha csak ránézek? Sikerült biza. Nem is akárhogy.
Baek Sung Hyun - Park Moo Yul: Talán ő a legnormálisabb a bent maradtak közül, akinek annyi vétke van, hogy szerelmes. Tényleg ő volt az, akit a leghétköznapibbnak mondanék az összes srác közül, de persze ez is csak a látszat volt, igazából belegondolva elég félelmetes az ő helyzete is, no meg az is, aki valójában. Mivel Moo Yul volt legnormálisabb (vajon hányszor fogom még ezt a szót használni xD) ezért szerintem minden nézőhöz ő került a legközelebb. Ő volt a legrendesebb is, tetszett, hogy mindenképp megpróbálta elintézni, hogy ne nyírják ki egymást konkrétan. A színésszel én még főszerepben nem találkoztam, na majd ezután remélem lesz hozzá szerencsém.

Kim Young Kwang - Jo Young Jae: Pestisnek nevezik, elég rossz természete van, kb. mindenki utálja őt és ha lehet, messzire elkerülik. Young Jae volt az a karakter, aki a legingatagabb volt mindenki közül, ez teljesen egyértelmű volt a vérmérsékletét tekintve. A félelem egyből meglátszik rajta, és szegény akárhogy próbálta, nem sikerült neki lepleznie. Igazából az ő karakterével végig hadilábon álltam, nem tudtam eldönteni, hogy nagyon utálom vagy nagyon szeretem őt. Szerintem mindkettő. A filmekben általában mindig az ilyen személyiségű emberkék árulják el a többieket, vagy halnak meg legelőször, így borzasztó kíváncsi voltam, hogy mi lesz vele. Young Kwang nekem kedvenceim között van, tehetségesnek tartom őt, ezt pedig ez a karaktere is bebizonyította.
Lee Soo Hyuk - Yoon Soo: Nagyon... érdekes. Yoon Soo karakterét nem igazán tudom megfogalmazni. Kicsit olyan elvont volt ő is. Najó, nem kicsit, hanem nagyon. Ijesztő, gyerekes, és nagyon furcsa volt, de ugyanakkor nagyon sajnálatra méltó is. Ő volt az, aki a legkevesebbet szerepelt, ami nem is csoda, hisz mindig elvolt magának. Őszintén engem a hideg rázott tőle. Lelkileg borzasztó ingatag volt, amit eléggé meg lehetett érteni miután megtudtuk az ő traumáját is. A sarokszörnnyel kikészített engem is, nem csak saját magát. Azt hiszem Lee Soo Hyuk itt kb. felismerhetetlen. A karakter tökéletesen illett hozzá, a kinézetéhez meg főleg, nagyon nagyon ott volt.

Kwak Jung Wook - Yang Kang Mo: Hallássérült srác, aki emiatt rengeteget szenvedett. Utálja, hogy 'nyomorékként' kezelik és ez ellen megpróbál nagyon fellépni. Sokat beszél, így próbálja meg eltéríteni a hangsúlyt a füléről. Kang Mo-t hátránya miatt talán, de sikerült nagyon megkedvelnem, őszintén szorítottam neki, hogy minden okés legyen vele, főleg amikor elég durván elkezdték őt gyanúsítgatni. Nagyon okos és találékony volt, nagyban hozzájárult a csapathoz. Érdekes volt a beszélgetése a pszichológussal nagyon, no meg persze borzasztó elgondolkodtató is (ezt a szót is vajon hányszor írtam már le eddig XD). A színésszel először találkoztam, szóval várom a további szerepeit.
Hong Jong Hyun - Lee Jae Kyu: A legcsendesebb közülük, aki szintén inkább azt szeretné, hogy ne nyírja ki senki a másikat. Vicces, hogy pont ő az, akihez ez a kép tartozik. Vele kapcsolatban sejtettem, hogy lesz valami vele, mert általában a legcsendesebbek a legfélelmetesebbek. Ez esetben ez nem teljesen, de valamennyire beigazolódott. Ha választanom kéne a sok karakter közül, hogy ki volt a legelhanyagolhatóbb a sztori szempontjából, akkor őt választanám, de ez sem lenne teljesen igaz. A színésszel már találkoztam kisebb nagyobb szerepekben, eddig itt kedveltem őt a legjobban. Utóiratként pedig, hogy egyszerűen imádom ezt a képet róla. Tökre... ijesztő.

Esom - Yoon Eun Sung: Az egyedüli lány, aki az iskolában marad. Elég furcsa, mély traumát élt át ő is, emiatt sokszor megpróbált ártani magának. Valaha Moo Yul volt a barátja, de szakítottak miután megváltozott a lány. Őszintén a sorozat elején nagyon nem bírtam őt, talán túl hirtelen jött a váltás erre a sorozatra, de nagyon reméltem, hogy nem sokat fog szerepelni. Le kellett mennie a sorozat felének, mire viszonylag megbékéltem vele, de csak azért, mert rájöttem, hogy mindannyian furcsák. A színésznővel először találkoztam, szerintem remekül hozta ezt a nem megszokott, furcsa, kicsit idegesítő és már már félelmetes karaktert. A jövőben remélem meg találkozom vele.
Sung Joon - Choi Ji Hoon: Nem tudja kifejezni az érzéseit, egyenesen hidegvérűnek néz ki, azonban ez egy betegség oka, így nem szabad őt hibáztatni. A legokosabb mindenki közül, és ezt sokszor be is bizonyítja a sorozatban. Őszintén én nagyon szeretem az ilyen karaktereket, mindig van bennük valami titokzatosság ami vonzza az embert. Plusz a poénok mindig az ilyen karakterek mellett a legjobbak, a kedvencem az volt, hogy 'sose tapintottam még púpot'. Az összes srác közül nekem ő volt a kedvencem, amire Sung Joon rátett még egy lapáttal. De biztos, hogy más, hasonlóan jó tehetséggel megáldott színész mellett is kedvencem lett volna. De Sung Joon azért mégiscsak Sung Joon.

Történet: 8/10

Zene: 5/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Film: Sin of a Family

Sin of a Family

Műfaj: thriller, melodráma
Játékidő: 104 perc
Premier: 2011. április 07.

Ismertető: Adott két nyomozó, akik együtt dolgoznak. A nőcsábász Jo nyomozó valamint ellentéte, beteg édesapjára vigyázó Lee nyomozó. Bár sok mindenben különböznek, valami mégis csak közös: ha egy ügyön dolgoznak, akkor mindent kiderítenek, s ha kell, ehhez az öklüket is szívesen használják. A film az egyik ügyüket mutatja be: egy igazságtalanul meggyilkolt kisfiú holttestét találják meg. Kezdetben azt hiszik, hogy egy egyszerű gyilkosságról van szó, de ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássák magukat úgy derül fény a szörnyű igazságra, ami megrendíti őket, de főleg Jo nyomozót, akinek szintén van egy fia. A film tehát a nyomozásukat mutatja be, és fényt derít arra, hogy egyes emberek olyanra is képesek, amit mi épp ésszel talán fel sem fogunk.

Vélemény: Nem akarom túlbonyolítani ezt a kritikát, karakterekről sem fogok külön írni, hisz nem rajtuk volt a hangsúly. Őszintén elmondom, hogy a sorozat sokkal régebbinek néz ki. Mármint, ha nem tudom, akkor soha nem találtam volna ki, hogy ez egy 2011-es film. Ez persze nem baj, de azért picit zavart. A történet nem volt túlbonyolítva, egy egyszerű nyomozást kapunk, inkább a végeredmény volt a lényeg. Kicsit meglepett, hisz én már mindenkit gyanúsítgattam, pont azt az egy embert nem, akiről kiderül hogy tényleg a gyilkos. Szép történet volt, no meg fájdalmas is, de pont ez volt a lényeg. Nem lett kedvenc nyomozós filmem, de szerintem megéri vetni rá egy pillantást, mert alapjáraton nem egy nagyon rossz filmről van szó.

Történet: 6/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 6/10

Film: Special Investigation Unit

Special Investigation Unit

Műfaj: akció
Játékidő: 111 perc
Premier: 2011. november 24.

Ismertető: Történetünk főhőse Sung Bum egy elég indulatos nyomozó, aki inkább ösztöneire támaszkodik, mintsem a bizonyítékokra. Ritkán találkozik olyan esetekkel, amit nem tud megoldani. A sztori ott kezdődik, hogy egyik rendőr barátja holtestét találják meg egy égő autóban, amiben nem mellesleg kábítószert is van. Sung Bum tudja, hogy barátjának semmi köze a dologhoz. Mivel régóta nagy ügy a kábítószer kereskedelem ezért létrehoznak egy speciális nyomozócsoportot. Megérkezik a fiatal és tehetséges Ho Ryong is a csoportba, aki az FBI-nál tanult az Egyesült Államokban. Ho Ryong pont az ellentéte Sung Bum-nak: bizonyítékokra támaszkodik az ösztönei helyett. Mind a ketten kiveszik a részük a csapatban, s szépen levezetik a nyomozást, azonban az ügy vége megdöbbentőbb, mint azt valaha is gondolták volna.

Vélemény: Nagy reményekkel kezdtem el a filmet, hisz mégis csak Joo Won a főszereplő. Ami a legnagyobb baj volt a filmmel, az a hossza. Az eleje hihetetlen hosszúra, hihetetlen unalmasra sikeredett, hiába volt benne kedvencem. A karakterek nem voltak rendesen kidolgozva, a köztük lévő ellentétet sem sikerült a legjobban megmutatni. Aztán a film a közepénél egy hatalmas lökést kap és nagyon beindul. Tele van akcióval, érdekes és izgulós jelenetekkel. Azonban hiába volt jó a vége, hiába lett izgalmasabb, őszintén nekem így sem nyerte el a tetszésemet. Nem is maradandó, egy egyszerű kis akció film. Szóval nem mondom, hogy ne nézzétek meg, de azt sem, hogy ezt kötelező mindenkinek látnia. Joo Won-ért azért érdemes.

Történet: 5/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 5/10

Film: Penny Pinchers

Penny Pinchers

Műfaj: romantikus, vígjáték
Játékidő: 114 perc
Premier: 2011. október 10.

Ismertető: Történetünk főhőse Ji Woong, aki egy elég laza csávó (szó szerint). Már hónapok óta nem fizette az albérletet, állása sincs igazán, mégis el van a maga kis életével. Másik főszereplőnk Hong Sil, aki folyamatosan takarékoskodik, még a szemétből is pénzt facsar ki. Ezt a két okostojást összerakják. Ji Woong mindent megtesz Hong Sil-nek, aki fizet neki, így egy verhetetlen duóval néz szembe a világ. Mindkettejüknek megvan a szerelme, azonban egy idő után rájönnek, hogy annak ellenére mennyire különbözőek, hihetetlen jól megvannak egymás mellett, s nem mellesleg elkezdenek romantikus érzéseket is táplálni a másik iránt. A kérdés csak az, hogy hogyan fogják átvészelni ezt az életmódot? Hisz Hong Sil úgy néz ki, rossz emberben bízott meg, és az eddigi élete odavész...

Ismertető: Lee Min Ki láz után jött a Song Joong Ki betegségem, amit még mindig nem kezeltem igazán, hisz pont érettségik előtt álltam. No majd nemsokára. Szóval igen, legfőképp a színész miatt néztem meg a filmet. Hogy milyen volt? Nem volt nagy szám, tipikus romantikus vígjáték, ahol a két főszereplő ellentétére mennek rá a történtek. Itt sem volt másképp, csak egy kis ráadás volt, hogy a két színészt nagyon szeretem, és még pont Song Joong Ki lázban is égtem. Hogy magukat meg ne hazudtolják, becsempésztek nekünk egy kis drámai részt is (mint tényleg minden egyes alkalommal).

Annak ellenére, hogy ez egy vígjáték szerintem remekül vette ki magát a dolog, tényleg ott volt a helye a filmben, és nem éreztem azt, hogy dramatizálnak. Édes volt, cuki, és vicces is, és amikor a legvégén a srác eladta azt a bizonyos valamit, na akkor tényleg nagyon meghatódtam. De elég ennyi a drámából, hisz ez egy vígjáték emberek. Egy nagyon nagyon vicces vígjáték, ami telis tele van poénokkal. Olyanokkal, amiket az ember kétszer is visszateker, sőt, akár háromszor is.

A kedvencem akkor is a cipős volt, hát én azon annyit nevettem, egyszerűen nem tudtam, hogy melyik oldalamra forduljak a nevetéstől. De a boltos sem volt semmi... aki látta, az tudja miről beszélek. A vége is irtó édes volt, nagyon örültem, hogy összejöttek, bár ezt már a borítókép alapján meg lehetett tudni. No de én azért örültem. Szóval összefoglalva az egészet, nagy szám nem volt a film, de kikapcsolódásnak tökéletes, a színészek pedig tényleg ráadások. Szombat délután megnézni remek időtöltés.

Szereplők: A megszokott mondat: lássuk csak őket külön-külön.

Han Ye Seul - Hong Sil: Zsugori nőszemély, de azért kedves is, és együttérző. No meg oka van annak, amiért ilyen, ráadásul nyomós oka, így egy cseppet sem lehet őt elítélni emiatt. Annak ellenére, hogy zsugori, nagyon vicces volt a karaktere. A sétálós résznél is nagyon nevettem, ennyire félreérteni nem lehet valamit. De ő megcsinálta. Karaktere szóval aranyos volt, vicces, és tökre szerettem, ami szerintem ritka, mert elég sok koreai női karaktert utálni lehet. Nagyon nagyon szurkoltam neki, hogy megtalálja az 'igaz szerelmet' mert annyira nagyon megérdemelte. Azt a másik pasit meg legszívesebben felpofoztam volna annyira nagyon idegesíteeett. De mindegy A színésznőt nagyon szeretem, örültm mikor megláttam, hogy van a Joong Ki-vel filmje. Ez volt a 2. főszerep amit láttam tőle, no de itt a nyár lassan.
Song Joong Ki - Ji Woong: Ééés pici szívem közepe, ez a hihetetlen cuki és édes és nem is tudom milyen pasi, aki totál meghódította a szívem kb. 2 perc alatt. Ötletem sincs, hogy miért ő következett Lee Min Ki után, de elég sokáig tart ez a láz. És hamarosan indul az új sorija. Na ki fogja nézni? Kezeket feeel. Oké, legyen elég ennyi a színész dicséréséből, bár most belegondolva nem is tudom, hogy hagyhattam abba anno a Nice Guy c. sorozatát. Újra elő kell vennem. De sebaj itt lesz a hosszú nyár, és akkor azt hiszem az ő sorijaival fogom kezdeni. Karaktere eszméletlen cuki és édes és vicces volt, nagyon imádtam őt végig. A legvégén pedig még jobban megszerettem, annyira édes volt, hogy majd belehaltam, de tényleg. Kész, nekem ilyen pasi kell. Nem is, nekem Song Joong Ki kell és kész. Kit érdekel, hogy már tök idős, nemigaz?

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Film: Quick

Quick

Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Játékidő: 115 perc
Premier: 2011. július 21.

Ismertető: Ki Soo, az anno nagymenő motoros most futárként dolgozik. Volt barátnője, Choon Sim pedig egy híres lánybanda tagja. Kettejüket újra összehozza a sors, amikor Choon Sim felbérli Ki Soo-t, mint "taxist", azonban a bukósisak, amit a fejére tesz egy bombát tartalmaz. Meg is jelenik egy fura pasi a telefonban, aki utasítja Ki Soo-t, hogy különböző helyekre szállítson le egy bombát adott időn belül. Ha nem végez, a bukósisak felrobban. Ha megpróbálják levenni, a bukósisak akkor is felrobban. Szóval kénytelenek úgy tenni, ahogy a titokzatos idegen kéri, a dologba azonban bezavar az, hogy a rendőrség is folyamatosan a nyomukban van. Arról nem is beszélve, hogy Ki Soo-nak és Choon Sim-nek félre kell tenniük a régi nézeteltéréseket, és társként együttműködniük.

Vélemény: Tegnap hajnal óta Lee Min Ki lázban égek, szóval nagyon muszáj az összes filmjét megnéznem, amiben főszereplő, mert egyszerűen nem tudok betelni vele. Az első dolog, amit meg kell állapítanom erről a filmről, hogy ennyi kocsit tönkremenni és ennyi robbantást én még életemben nem láttam. De tényleg. Az már tuti biztos, hogy a film rengeteg pénzbe került. Lee Min Ki motorja pedig eszméletlen menő, egyszerűen imádom.

De mit is tartogat számunkra a film? Ahogy a cím is mutatja, a Quick egy nagyon gyors, élénk és fürge film volt, ami egy percre sem hagyja, hogy a néző figyelme lankadjon, mert egyenesen odaszegez a képernyőre. Az egész nagyon gyors, vicces és pörgős volt. Igen, pörgős. Talán ez a legjobb szó, amivel jellemezni lehet az egész filmet. Nagy sztorit nem takar, van benne egy kisebb csavar, de ez egyáltalán nem számít, hisz a néző szeme (legalábbis az enyém) megakad Lee Min Ki-n és kész, onnantól kezdve a világ megszűnik.
Mi volt még jó benne? Hát a poénok. Az összes karakter eszméletlen vicces volt, csomószor hangosan felnevettem (hajnali 1-kor), mert nem bírtam visszatartani. Bár nem mondhatom azt, hogy végig nevettem, de az tény, hogy mosolyogva néztem az egész filmet (mint valami idióta), a végére már fájt az arcom. Szóval röviden, egy nagyon élettel teli film volt, mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsi izgalmat no meg egy kis Lee Min Ki-t. Ja, és el is felejtettem azt is mondani, hogy a zene végig nagyon pörgős volt.

Szereplők: Ahogy szoktam, lássuk csak őket külön-külön.

Lee Min Ki - Han Ki Soo: Menő de ugyanakkor eszméletlen idióta pasi, aki előbb cselekszik és csak azután gondolkodik. Han Ki Soo egyszerűen imádnivaló volt, akit nem lehet nem szeretni. Az meg még ráadás volt, hogy Lee Min Ki játszotta el. A tegnapi film után (Monster) az elején nagyon furcsa volt nekem a srác, egyszerűen nem tudtam hova tenni, hisz annyira durván megindított a szörnyeteg szerepe. Csak ámulok és bámulok, hogy Lee Min Ki mennyire ügyes, és mennyire jó színész. Hihetetlen, hogy el tudja játszani a cuki fiút, és a pszichopata gyilkost, úgy, hogy semmi átfedés nincs a szerepei között. Én nagyon megszerettem őt.
Gang Ye Won - Choon Sim: Tipikus kis buta liba, aki nem sok mindenhez ért a táncoláson meg az éneklésen kívül. Mikor először mutatta a színésznőt, azt hittem eremet vágom kínomban. Az a nyálas hang, vagy én nem is tudom, amin először megszólalt egyszerűen szörnyű volt. Csodával határos módon ez nagyon hamar elillant, és pár perc múlva már nagyon bírtam őt. Eszméletlen vicces volt, és tökéletesen kiegészítette Ki Soo-t. Nagyon édesek voltak együtt.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: Pained

Pained

Műfaj: melodráma, romantikus
Játékidő: 104 perc
Premier: 2011. szeptember 07.

Ismertető: Ha egy mondatban össze akarnám foglalni, akkor az így hangzana: egy férfi, aki egy betegségből adódóan nem érez semmilyen fájdalmat, és egy nő, aki a hemofília miatt mindenre érzékeny.
De persze nem egy mondatba foglalom össze, ez csak amolyan bevezetés. Adott egy pasi, Nam Soon, aki pénzbehajtóként dolgozik barátjával, s mivel semmit nem érez, ezért mindig szét is verik, ezzel megijesztve azokat, akik pénzzel tartoznak. A másik főszereplő egy iszonyatosan szegény nő, Dong Hyun, aki saját maga által készített bizsukból próbál megélni. Mindemellett rengeteg tartozása is van. Egy nap ezek ketten találkoznak, ugyanis Nam Soon elmegy a nő lakására és igyekszik megszerezni tőle a pénzt. Mivel a Dong Hyun teljesen szegény, így a srác szó szerint rászáll, és nem hagyja békén. Ez a kapcsolat pedig egyértelműen szerelemhez vezet.

Vélemény: Elég régóta a gépemen volt, így most időt szakítottam rá, és megnéztem. A sztori nem rossz, bár ezt az ellentét dolgot szinte az összes romantikus filmben ellövik, de hát egye fene, pont ettől szép. Ami nagyon tetszett, hogy a történet szépen fel volt építve. Megismerték egymást, egymásba szerettek, már-már elhisszük, hogy minden rendben lesz, aztán pedig jön a vég. Nagyon odafigyeltek erre, és ez meg is látszik az egészen. Az akció jelenetek is jók voltak, itt sem spóroltak a vérrel. Amúgy általában a sorozatokban ha 2 valaki tök keményen összeverekszik 1-2 vércsepp lesz rajtuk. Na itt szerencsére tökéletesen tükrözték, hogy az ember mennyire törékeny (értsd szó szerint). Külön pluszpontot érdemelnek a filmborítók is, mert nagyon szépek lettek. Olyan jó, amikor jók a filmhez tartozó képek is. Itt gondolkodok, hogy mivel tudnám lehúzni a filmet. Bár a színészek nem voltak túl szépek, remekül alakítottak, úgyhogy ebbe sem tudok igazán belekötni. Talán a vége volt az, ami szó szerint rosszul esett. Kicsit depis volt... bár mondjuk az egész film az volt, nem csak a vége. Aki látta tudja miről beszélek.

Szereplők: A két főszereplő nagyon jó volt, de lássuk csak őket külön.

Kwon Sang Woo - Nam Soon: Érzéketlen pasi, aki betegségéből adódóan semmit nem érez, így meg is találta az ehhez tökéletes munkát. Nagyon tetszett, ahogy a karakterén érezni lehetett a változást a film végére. Bár az alap tulajdonságok megmaradtak, azért gyökeresen megváltozott Nam Soon. Tetszett az is, ahogyan törődött a lánnyal, és rájött, hogy az élet nem csak arról szól, hogy egyszer meghalunk. Az is nagyon menő volt, ahogyan a színész beleélte magát abba, hogy ő az ízeket sem érzi. Már-már elhiszi az ember, és magunkra kell szólnunk, hogy ez csak egy film. A színésszel találkoztam már kisebb szerepekben, de egyértelműen főszereplőként is megállta a helyét. Ezek után már meg kell néznem a többi filmjét is. De egy szó, mint száz, Nam Soon karaktere remek volt, és a színész is hozzá. Ennél jobbat kívánni sem lehetett volna.
Jung Ryeo Won - Dong Hyun: Nagyon sajnáltam őt, hisz nem elég, hogy szegény ennyire beteg, mellette még megélni sem tud. Jól mondta, hogy ebben a nagy világban egyes emberek számára még egy szoba sincs, ahol aludjanak. Tényleg katasztrófa... De, igazából ha elolvasnám a leírást róla, úgy, hogy a filmet még nem láttam, azt hinném, hogy egy totál depis csajról van szó. Épp ellenkezőleg. Tele van élettel, aranyos és vicces is. Mindezekkel a tulajdonsággal rendelkezik borzalmas körülményei ellenére. Nekem tényleg nagyon tetszett ez a két éles ellentét a főszereplők között, hisz itt szépen bebizonyították: az ellentétek biza vonzzák egymást. A színésznővel még nem igen találkoztam, de kis szimpi volt. Remélem még találkozok vele főszerepben, hisz itt nagyon megkedveltem, és csak akkor tudom megítélni, hogy milyen színésznő, ha több szerepben látom majd őt.

Történet: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10