Sorozat: White Christmas

White Christmas

Műfaj: misztikus, thriller, pszichológiai
Részek száma: 8
Dátum: 2011
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet központja a SooSin középiskola, ami egy elit iskola a hegyes között eldugva. Nagyon kevesen tanulhatnak is, akik pedig kiérdemelték, hogy ide járhassanak, évi 8 nap szünetet kapnak, amikor elmehetnek az épületből, azt is karácsonykor. Az iskola kiürül, egyedül 7 furcsa, nehézkes személyiségű diák marad ott, egy titokzatos, megrázó és fenyegető levél miatt. Ha még így sem lenne elég feszült a hangulat, egy balesetet szenvedett pszichológust engednek be maguk közé, aki elkezdi próbára tenni őket, és traumáikat. A hóesés miatt a telefonok nem működnek, a menekülés lehetetlen, így választ kell találniuk egyetlen egy kérdésre: A szörnyetegek születnek, vagy azzá lesznek?

Vélemény: Már régóta tervezgettem megnézi a sorozatot, a sok jó színész miatt, azonban csak most (így a nyár közepén) jutottam el oda, hogy meg is nézzem. Ez esetben sem olvastam sokat róla, így kíváncsian vártam, hogy milyen történetet fogok látni. Hogy őszinte legyek az eleje picit furcsa volt. Nem igazán értettem mire akar kimenni az egész, féltem, hogy csak a levélről fog szólni az egész. Aztán nagy nehezen, de végül folytattam. 

Egyre érdekesebbnek tűnt. Amit el kell mondanom, hogy nagyon nyomott hangulata volt az egész sorozatnak. Alapjáraton az, hogy egy iskolába voltak bezárva, megszakítva a külvilágtól. Akkor ott voltak a karakterek, akik biza nem hétköznapiak voltak, s végül még a levél is, ami ugyancsak még nyomottabbá tette az egészet. És akkor még ráadásként ott volt a karakterek közötti állandó feszültség is, főleg, hogy egyesek utálták egymást.
Ahogy haladunk előre a sztoriban, tényleg az lesz a középpontban, hogy elgondolkodjunk azon, amit a pszichológus kérdezett. A szörnyetegek születnek, vagy azzá válnak? Én borzasztóan szeretem a pszichológiai dolgokat, főleg, amikor ilyen kérdések jönnek fel témaként. Nagyon érdekes volt, ahogyan mindegyik karakter lelkébe ásott egy kicsit, és megpróbálta előhívogatni belőlük a 'szörnyeteget'. A nyomottság mellé ez a sztori tökéletes volt.

A levél tartalma is borzasztó érdekes volt, nagyon tetszett, ahogyan a versecske sorai leírást adtak a bent lévőkről. A sorozat legvége nagyon durva volt, oké számítani lehetett rá, de a doki utolsó sora engem totál kikészített és nagyon durván elgondolkodtatott. Tény, hogy igaza volt, de azért a helyzetet tekintve meg lehetett érteni. Vagy én nem tudom már azt sem, hogy foglaljam össze a gondolataimat. Annyit tudok mondani, hogy nagyon érdekes és elgondolkodtató volt.
Voltak benne furcsa jelenetek, a karaktere is furcsaságuk miatt nem igazán 'nőnek' a szívünkhöz, nagyon nyomott és kicsit elvont volt az egész. Én mégis úgy gondolom, hogy ezt egyszer mindenkinek látnia kell, minimum egyszer (lehetőleg akkor, ha épp ilyen gondolkodó hangulatunkban vagyunk), mert borzasztó érdekes és elgondolkodtató kérdéseket vet fel a sorozat. A sok ismerős és szeretett arc pedig ráadás.

Zene: Számok nem igazán készültek a sorozathoz, a soundtrack viszont nagyon a helyén volt, főleg az a kicsit templomos beütésű. Nagyon illett a nyomottsághoz.

Szereplők: Hűha, ez hosszú lesz... no lássuk főhőseinket sorjában.

Kim Sang Kyung - Kim Yo Han: Ő lenne a pszichológusunk, aki felveti a nagy kérdést. Ettől a pasitól engem a hideg rázott, főleg amiatt, hogy mindig olyan halál nyugodtan állt mindenhez. Írtó érdekes és egyben félelmetes volt, ahogy 'kóstolgatta' a srácokat, ahogyan egytől egyig a lelkükbe hatolt, és az is, ahogyan egymás ellen ugrasztotta őket. A hülye játékaitól én is borzasztóan féltem. Bár tudjuk, hogy mi volt ő, mégis szerintem nagyon érdekes, ahogyan egyáltalán eszébe jutott ez a kérdés, és ahogyan próbálta erre megtalálni a választ. Nem egy eszement hülye volt, hanem igazán érdekelte is, hogy miért van ez. A színésszel én először találkoztam, és hát hűha. Sikerült neki, hogy kirázzon a hideg, ha csak ránézek? Sikerült biza. Nem is akárhogy.
Baek Sung Hyun - Park Moo Yul: Talán ő a legnormálisabb a bent maradtak közül, akinek annyi vétke van, hogy szerelmes. Tényleg ő volt az, akit a leghétköznapibbnak mondanék az összes srác közül, de persze ez is csak a látszat volt, igazából belegondolva elég félelmetes az ő helyzete is, no meg az is, aki valójában. Mivel Moo Yul volt legnormálisabb (vajon hányszor fogom még ezt a szót használni xD) ezért szerintem minden nézőhöz ő került a legközelebb. Ő volt a legrendesebb is, tetszett, hogy mindenképp megpróbálta elintézni, hogy ne nyírják ki egymást konkrétan. A színésszel én még főszerepben nem találkoztam, na majd ezután remélem lesz hozzá szerencsém.

Kim Young Kwang - Jo Young Jae: Pestisnek nevezik, elég rossz természete van, kb. mindenki utálja őt és ha lehet, messzire elkerülik. Young Jae volt az a karakter, aki a legingatagabb volt mindenki közül, ez teljesen egyértelmű volt a vérmérsékletét tekintve. A félelem egyből meglátszik rajta, és szegény akárhogy próbálta, nem sikerült neki lepleznie. Igazából az ő karakterével végig hadilábon álltam, nem tudtam eldönteni, hogy nagyon utálom vagy nagyon szeretem őt. Szerintem mindkettő. A filmekben általában mindig az ilyen személyiségű emberkék árulják el a többieket, vagy halnak meg legelőször, így borzasztó kíváncsi voltam, hogy mi lesz vele. Young Kwang nekem kedvenceim között van, tehetségesnek tartom őt, ezt pedig ez a karaktere is bebizonyította.
Lee Soo Hyuk - Yoon Soo: Nagyon... érdekes. Yoon Soo karakterét nem igazán tudom megfogalmazni. Kicsit olyan elvont volt ő is. Najó, nem kicsit, hanem nagyon. Ijesztő, gyerekes, és nagyon furcsa volt, de ugyanakkor nagyon sajnálatra méltó is. Ő volt az, aki a legkevesebbet szerepelt, ami nem is csoda, hisz mindig elvolt magának. Őszintén engem a hideg rázott tőle. Lelkileg borzasztó ingatag volt, amit eléggé meg lehetett érteni miután megtudtuk az ő traumáját is. A sarokszörnnyel kikészített engem is, nem csak saját magát. Azt hiszem Lee Soo Hyuk itt kb. felismerhetetlen. A karakter tökéletesen illett hozzá, a kinézetéhez meg főleg, nagyon nagyon ott volt.

Kwak Jung Wook - Yang Kang Mo: Hallássérült srác, aki emiatt rengeteget szenvedett. Utálja, hogy 'nyomorékként' kezelik és ez ellen megpróbál nagyon fellépni. Sokat beszél, így próbálja meg eltéríteni a hangsúlyt a füléről. Kang Mo-t hátránya miatt talán, de sikerült nagyon megkedvelnem, őszintén szorítottam neki, hogy minden okés legyen vele, főleg amikor elég durván elkezdték őt gyanúsítgatni. Nagyon okos és találékony volt, nagyban hozzájárult a csapathoz. Érdekes volt a beszélgetése a pszichológussal nagyon, no meg persze borzasztó elgondolkodtató is (ezt a szót is vajon hányszor írtam már le eddig XD). A színésszel először találkoztam, szóval várom a további szerepeit.
Hong Jong Hyun - Lee Jae Kyu: A legcsendesebb közülük, aki szintén inkább azt szeretné, hogy ne nyírja ki senki a másikat. Vicces, hogy pont ő az, akihez ez a kép tartozik. Vele kapcsolatban sejtettem, hogy lesz valami vele, mert általában a legcsendesebbek a legfélelmetesebbek. Ez esetben ez nem teljesen, de valamennyire beigazolódott. Ha választanom kéne a sok karakter közül, hogy ki volt a legelhanyagolhatóbb a sztori szempontjából, akkor őt választanám, de ez sem lenne teljesen igaz. A színésszel már találkoztam kisebb nagyobb szerepekben, eddig itt kedveltem őt a legjobban. Utóiratként pedig, hogy egyszerűen imádom ezt a képet róla. Tökre... ijesztő.

Esom - Yoon Eun Sung: Az egyedüli lány, aki az iskolában marad. Elég furcsa, mély traumát élt át ő is, emiatt sokszor megpróbált ártani magának. Valaha Moo Yul volt a barátja, de szakítottak miután megváltozott a lány. Őszintén a sorozat elején nagyon nem bírtam őt, talán túl hirtelen jött a váltás erre a sorozatra, de nagyon reméltem, hogy nem sokat fog szerepelni. Le kellett mennie a sorozat felének, mire viszonylag megbékéltem vele, de csak azért, mert rájöttem, hogy mindannyian furcsák. A színésznővel először találkoztam, szerintem remekül hozta ezt a nem megszokott, furcsa, kicsit idegesítő és már már félelmetes karaktert. A jövőben remélem meg találkozom vele.
Sung Joon - Choi Ji Hoon: Nem tudja kifejezni az érzéseit, egyenesen hidegvérűnek néz ki, azonban ez egy betegség oka, így nem szabad őt hibáztatni. A legokosabb mindenki közül, és ezt sokszor be is bizonyítja a sorozatban. Őszintén én nagyon szeretem az ilyen karaktereket, mindig van bennük valami titokzatosság ami vonzza az embert. Plusz a poénok mindig az ilyen karakterek mellett a legjobbak, a kedvencem az volt, hogy 'sose tapintottam még púpot'. Az összes srác közül nekem ő volt a kedvencem, amire Sung Joon rátett még egy lapáttal. De biztos, hogy más, hasonlóan jó tehetséggel megáldott színész mellett is kedvencem lett volna. De Sung Joon azért mégiscsak Sung Joon.

Történet: 8/10

Zene: 5/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Doctor Frost

Doctor Frost

Műfaj: pszichológiai, thriller
Részek száma: 10
Dátum: 2014 - 2015
Csatorna: OCN

Ismertető: Dr. Frost egy különleges tehetség, mint pszichológus, mindenki példaképként tekint rá (személyisége és viselkedése már más kérdés). Sok év után visszatér az egyetemre, ahol tanult, és egy tanácsadást fog vezetni, a fiatal asszisztens, Yoon Sung A segítségével. Egyre furcsább és furcsább esetekkel fog találkozni, majd elkezdődnek a gyilkosságok is, amik mind, egy szálra vezethetők vissza, egészen a balesetig, ami Dr. Frost-tal történt gyermekkorában. S hogy még jobban kavarjanak a sztorin, itt van a szépséges Song Sun pszichológus is, aki hihetetlen ellenszenvet táplál Frost iránt, bár nem tudjuk, hogy miért.

Vélemény: Tudom, hogy nem kötődik sokban a sorozathoz, de itt tisztázni szeretném, hogy a skizofrénia az nem tudathasadás. Az emberek 95%-a sajnos rosszul tudja, és használják ezt a szót a tudathasadásos emberekre. Azonban a két fogalom teljesen különböző dolog. Nekem is úgy mondta a tanárom, és mikor rákerestem, akkor jöttem rá, hogy milyen ciki, hogy végig rosszul használtam a szót. Ezt el fogom majd mondani a Kill Me Heal Me és a Hyde Jekyll and I ismertetőjénél is. No de, elég ennyi, most lássuk csak a sorozatot. Alapból nagyon szeretem az olyan filmeket, könyveket és a többi, ami pszichológiával kapcsolatos, így a Doctor Frost pluszponttal indult. Azonban a sorozatnak sajnos megvolt a maga jó és rossz oldala is, amitől bizony nem lehet eltekinteni. 
Ami nagyon tetszett benne, azok az esetek, amikkel a sorozat elején találkoztunk. Érdekes volt mind, tetszett, hogy semmi sem úgy történt, ahogy a körülmények elhitették a nézőkkel. Az alapsztori is jó volt, ahogyan körbefogták (illetve akarták) a történetet. Szép volt, megható és érdekes is, ha odafigyelnek arra, hogy összeálljon az egész, akkor szerintem egy nagyon jó sorozat lett volna. Azonban sajnos ez nem történet meg (legalább is számomra). Kicsit szétesett volt az egész, mikor pedig végre feljött volna a nagy titok, az ember 5 másodperc alatt rájött, hogy ki áll az egész mögött, így csak az maradt kíváncsiságnak, hogy hogyan fejezik be.

Szóval sajnos tényleg azt kell mondanom, hogy az eseteken kívül nem igazán élveztem a sorozatot, nem volt annyira lehengerlő karakter a Doctor Frost sem, hogy érdekeljen nagyon nagyon a múltja. Egyszerűen csak néztem, és vártam a csodára, ami sajnos nem jött el. Másik dolog, amit nem igazán értettem, és kicsit idegesítő volt, hogy annyira nagyon sok szálat kevertek bele az összes szereplővel együtt, hogy nem értettem, mit fognak kihozni az egészből, s sajnos maradtak a sorozat végére kérdések, amiket már senki sem fog megválaszolni nekünk, csak túl tesszük magunkat rajta. Sajnos...

Ennek ellenére nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg, mert az első részekben lévő esetekért is érdemes megnézni a sorozatot, mert tényleg nagyon izgalmasak voltak, én nem bántam volna, ha nem fogja körbe semmi a sorozatot, hanem simán tíz esetet mutat be a tíz részben. Voltak benne vicces, érdekes és szomorú jelenetek is, igyekeztek minél összetettebbé varázsolni az egészet. És még egyszer elmondom, nagyon szeretem a pszichológiás sztorikat, de alapból ez a sorozat nekem nem lett kedvencem.

Zene: Nem volt benne egy igazán jó szám sem, de nem is hiányolhatja az ember. Bár mondjuk talán egy olyan jó kis titokzatos zene nem lett volna rossz. A háttérzenék is jók voltak, bár én picit többet vártam volna egy thrillertől. 

Szereplők: Na és akkor lássuk csak a 2 főszereplők külön-külön.
Song Chang Eui - Doctor Frost: Hihetetlen okos és hihetetlen érzelemmentes pasi, aki csak magára hallgat, és nincs szüksége barátokra. A színész remekül hozta a karaktert, piros pontot neki. Tényleg lenyűgöző volt, ahogyan a teljesen érzelemmentes férfit hozta. Azonban sajnos Frost karaktere engem nem fogott meg annyira. Oké, okos volt meg minden, néha el is mosolyodtam, hogy mennyire észreveszi az apró jeleket. Viszont ezt a fehér hajat nem igazán értettem nála. Valószínűleg azt a hatást akarták kiváltani a nézőkből, hogy mennyire egyedi és komoly, de nekem pont az ellenkezője jött le, volt pár rész, ahol elnevettem magam a helyzet komolysága ellenére is. Szóval fekete hajjal még jobb lett volna, na de ezen sem lehet már változtatni. És még egyszer, a színésznek hatalmas elismerésem, nagyon szeretem őt, s én mondom, hogy nem lehet benne csalódni. Gratulálok.

Jung Eun Chae - Yoon Sung A: Doctor Frost tökéletes ellentéte: túl sok érzelmet visz mindenbe, s minden problémát a sajáténak érez. Igazából a karaktert és annak helyét a sorozatban nem igazán értettem. Először azt hittem, hogy azért van ott, hogy érezzük azt, hogy a Frost mennyire más egy átlag emberhez képest. Aztán azt hittem, azért van ott, mert kell egy kis humor a sorozatba. Aztán meg arra is gondoltam, hogy neki is köze van ahhoz a régen történt "nagy" esethez, de tévedtem. Egyszerűen csak ott volt. Akadt rész, ahol sokat, volt ahol szinte alig szerepelt. Szóval én igazából tényleg nem igazán értettem a karaktert, nem is volt sem érdekes, sem vicces. A színésznőről nem nyilatkozom, hisz első sorozatom volt tőle, így nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz színész-e. Majd választ találok kérdésemre.

Történet: 6/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 5/10